Wilde

A Katalizátor és a Tarkin után ezt is elolvastam, így már csak az Andor 1. évadának újranézése maradt hátra a második évadra való ráhangolódásból. Megmondom őszintén eleinte elég nehezen haladtam ezzel a könyvvel, pedig nem egy hosszú darab, de számomra kifejezetten nyomasztó volt. Nem csak a börtönös részek kilátástalansága, hanem Jyn egész életének hányattatásai. Ennek ellenére a végére mégis azt kell mondjam, hogy nekem ez a könyv tetszett a legjobban az említett hármasból! A Rogue One továbbra is a kedvenc filmem a Disney érából, de ezeknek a könyveknek az elolvasása után látom igazán azt, hogy mennyi mindent lehet még megtudni erről az időszakról, arról a háttérről ami a film mögött van és így mennyire más lesz majd (az Andor lezárulása után) újranézni ezt a filmet. Jyn, aki a főszereplője a RO-nak tényleg itt vált igazán szerethető és átélhető karakterré és még a film után nem lett a kedvencem most már sokkal előrébb végezne nálam egy Madness szavazáson. Biztos vannak akik még nála is sokkal rosszabbul jártak, de Jyn az egyik legtragikusabb sorsú SW szereplő és megismerni az ő kálváriáját elég kemény volt. Már önmagában az, amit 8 évesen átélt elég lehet egy egész életre, de aztán folyamatosan az volt az érzésem, hogy mikor már egy kicsit egyenesbe jönnének a dolgai és felmerülhetne előtte a boldogság lehetősége, akkor kőkeményen lesújt az élet és újra elveszi tőle mindenét. Persze ez nem teljesen igaz, mert a remény a legfontosabb dolog, amit az anyja hagyott rá teljesen soha nem veszett ki belőle és végül a Rogue One-ban majd láthatjuk is, hogy mennyi mindent el tudott ő érni. Azt mindenesetre remekül bemutatta ez a könyv is, hogy milyen árnyoldalai vannak a lázadásnak és miután a Katalizátor egyik főszereplője volt Lyra, én nagyon sok vonást felfedezni véltem belőle Jyn-ből. Még emlékezett rá, hogy mi mindent tanított neki az apja és amikor Saw mellett volt és látta terrort és azt, hogy meddig képes elmenni Saw a cél érdekében, úgy éreztem viaskodik benne az anyjától örökölt igazságérzete a Sawnak való megfelelni akarással, aki mégiscsak a családja lett azután, hogy 8 évesen elvesztette a szüleit. A Skuhl-on keresztül pedig láthattuk, hogy ezt a harcot a Birodalom ellen nem lehet megúszni, még ha sokan szeretnék is magukat ebben a hitben ringatni. Jyn és Hadderék története nagyon keserédes volt, mert a sok viszontagság után, egy üdítő forrásként hatott ez a történetszál a könyvben, de közben végig lehetett érezni, hogy ennek nem lehet jó vége, mert tudjuk, hogy hova jutott Jyn. A legdurvább mégis az a rész volt amikor a felkelőket kellett elárulnia a Birodalomnak a semmiért. Ahogy ott rájön Jyn, hogy mi történt vele... hát elég nyomasztó volt. Egyébként tökéletesen meg tudom most már érteni miért mondta azt a filmben, hogy a Birodalomból, de a Lázadásból és ebből az egészből elege van. Nagyon jó könyv volt!

@Szisz @RacerX Boldog születésnapot!

Ha a játékoknál még nem próbáltad és van rá lehetőséged, akkor ajánlom a Hogwarts Legacy-t.

Az itteni ajánlások után én is belenéztem a sorozatba. Eddig egész jó, még nem láttam az összes részt, de ez a beharangozott erotikus tartalom szerintem elég visszafogott volt eddig. Már régen láttam a Trónok harcát, de úgy rémlik ott extrább jelenetek is voltak ilyen téren.

Erről ez jutott eszembe:

Sikerült befejezni a Tarkint is, már eleve kíváncsi voltam rá, hogy itt mit tudnak kihozni a karakterből, mert a Catalyst-ban nem tartozott a kedvenceim közé. Voltak kérdőjelek bennem amiatt is, hogy eredetileg úgy gondoltam Tarkin nem igazán lenne jó regényhős, mert egy elég hideg, rideg, karótnyelt figura, aztán más megvilágításban viszont pont ezért volt izgalmas olvasni róla, hogy mégis legbelül milyen ez az ember. Ha innen közelítem meg, akkor Tarkin most is elég hasonlónak tűnik számomra, mint amit korábban gondoltam róla, ez a kimért, prezíc, eléggé megközelíthetetlen alak, aki szinte érzelemmentesen működik. Most viszont annyiban változott bennem a róla alkotott kép, hogy legalább értem, hogy miért ilyen és milyen motivációk szerint cselekszik. Számomra a könyv legélvezetesebb részei azok voltak, ahol az Eriadut ismerhettük meg, illetve ahol mögé láttunk kicsit Tarkin karakterének. Hozzáteszem némi kritikai éllel, ezen a ponton azért nem esett túlzásokba Luceno, nagyon mély jellemrajzot nem kaptunk Tarkinról (gyerekként egy kicsit félt, de aztán vidáman belevetette magát a vadonba), ettől még kifejezetten érdekes volt így levezetve látni, hogy milyen világlátás és olykor geopolitikai kényszerek mentén alakul valakinek a karrierje. A másik örvendetes pont számomra Palpatine karaktere volt, aki ugyan nem szerepelt annyit, mint Vader mégis nagyon jó mellékszereplő volt. A beszélgetéseik Tarkinnal egyrészt autentikusak voltak, Luceno amúgy nagyon jól ír párbeszédeket, itt szinte magam előtt láttam a két karaktert olyan érzékletesen eltalálta a fogalmazást, másrész új információkkal is szolgáltak bizonyos eseményekről, szereplőkről. Izgalmas volt olvasni, ahogy Dooku megkörnyékezte Tarkint még a háború előtt és az a sejtelmes mondata a grófnak, hogy ők még egy oldalon fognak állni a háború után akár csatlakozik a Szeparatistákhoz akár nem, az is egy jó kis adalék volt a játszmához, amit Palpatine irányított a háttérből, még ha erről Tarkin itt nem is tudott. Az szintén új információ volt nekem, hogy itt elhintették az egyik fejezetben, hogy Palpatine sokkal komolyabb tétekben gondolkodott, mint uralni a Birodalom hatalmán keresztül az egész galaxist, ő olyan sith energiákat akart felszabadítani magában, amivel magát a valóságot is átformálja... erről eszembe jutott az az epizód a Rebelsből, amikor a World Between Worldsbe akart bejutni az öreg. Igazából ezt a kis felkelést amit Tellerék kirobbantottak azért nem tudtam átérezni, mert tudni lehetett, hogy eleve kudarcra van ítélve. Amúgy illeszkedhet abba a sorba, hogy vannak kis lázadó sejtek, amelyek nincsenek ekkor még összeköttetésben és egyéni akciókkal próbálják gyengíteni a Birodalmat, de ezek a szereplők engem annyira nem fogtak meg, illetve a könyv fókusza is inkább a birodalmiakon volt és még ha nem is Tarkinéknak szurkoltam azért egyértelműen arra volt kifuttatva a történet, hogy Telleréknek el kell bukni, hogy Tarkin triumfálhasson a végén. Vader is szerepet kapott a könyvben, de egyáltalán nem mondanám, hogy ellopta a showt Tarkin elől. Jó volt a visszaemlékezés a TCW-re, ahol együtt is akcióztak, Tarkin tudja is, hogy ő lehet Anakin Skywalker (ha jól emlékszem a Thrawn könyvben a chiss is rájön erre a titokra) és szerintem nagyon jól kiegészítették egymást. Ráadásul ezen a vonalon mintha egy kicsit bebizonyosodott volna, hogy az a versengés, amit Palpatine megteremt maga körül a pozíciókért és a felemelkedésért létezhet egy egészségesebb, vagy legalábbis kezelhetőbb formában is, ahol az illetők jó csapatot alkotva tudnak együtt működni. Ugye ez a könyv még jóval a Catalyst és a Rogue One előtt íródott és nem is szerepel benne Krennic, habár a Halálcsillaghoz köze van a sztorinak. Mivel a Katalizátort is Luceno írta így nagy ellentmondásokat nem fedeztem fel a könyvben, de az kicsit fura volt, hogy Tarkinra bízza az állomás munkálatainak felügyeletét Palpatine a könyv végén. Ekkoriban még nem Krennicnek kellett volna betölteni ezt a szerepet és Tarkin majd csak akkor veszi át tőle a fegyvert, ha teljesen kész van a Halálcsillag? Vagy itt én értettem félre valamit?

Én kétszer is végigjátszottam a 2018-as God of Wart, de ilyet nem tapasztaltam. Arra tudok esetleg gondolni, hogy lehet véletlenül rá voltál lockolva az ellenségre és amikor megfordítottad volna Kratost, akkor a lock-on miatt mégis arra nézett (a jobb oldali joystick megnyomásával tudsz rá lockolni az ellenfelekre). Egyébként az X-et egyszer megnyomva lehet elhajolni a támadások elől, ha kétszer megnyomod akkor arréb gurul Kratos, de én azt csak a valkűrök elleni harcnál használtam.

@csoli1138 Boldog születésnapot!

Az Andor második évada előtt ráhangolódáskánt az első évad újranézése mellett gondoltam elolvasnák pár könyvet ebből a korszakból, ami kapcsolódhat az ottani eseményekhez és ez volt az egyik, amit ajánlotattok. Meg kell valljam nagyon tetszett és már ezután is már szemmel nézek bizonyos karakterekre, jelenetkere, mivel sokkal jobban mögé lehet látni bizonyos szereplőknek, motivációknak, meg úgy általánosságban a háttérben zajló eseményeknek. Nekem nagyon tetszett, hogy a klónháborús időszak utolsó éveibe is bepillantást nyerhettünk, nem csak az átmenet miatt, ami aztán végbement a Köztrásaság Birodalommá válásánál, hanem, hogy így az Erso családot mozgató elvek és kényszerek világába is bepillantást nyerhettünk. Ráadásul nem utolsó sorban Jyn miatt is jó volt ez kezdés, mert így gyakoraltilag azon kevesek egyike lett, akit születésétől a haláláig végigkövethetünk a kanánonban. Jyn azért is volt számomra meghatározó szereplő, mert ugyan a könyv főbb hősei közül gyakorlatilag mindenki meghal a későbbi filmekben, de a jók oldaláról Galent, vagy Lyrát itt már eleve felnőttként ismerjük meg, akik már itt is kockázatot vállalva küzdenek az igazságért, Jyn viszont még egy kisgyerek. A könyv befejezésénél, amikor az ő nézőpontjából látjuk az eseményeket az különösen megrázó, hogy az a gyermeki vágyakozás milyen tragikus véget fog érni, még ha a jó ügy érdekében is halt meg. Ebben az átmeneti időszakban, amit bemutatott a könyv az is tetszett még, hogy olyan alapvető élethelyzetekben mutatta be a szereplőket, hogy mennyire meg tud viselni egy tettrekész és tevékeny embert a munkanélküliség problémája, ha nem talál megfelelő állást, vagy a férje miatt magát és a karrierjét feladó nő alakja. A Galen körül kialakult harc Lyra és Krennic között egy érdekes aspektusát adta a regénynek, nem mellesleg kontrasztba helyezve azzal a hatalmi harccal, amit Krennic folytatott Tarkinnal. Krennicet eddig is nagyon jó karakternek tartottam, de most még inkább lenyűgözött ez a figura (bár szimpatikusabb nem lett). Valahol bámulatos, hogy mennyire tudott bánni az emberekkel, ahogy manipulálta őket, de közben azért le is hozta őt a földre Luceno, hogy nem valami tévedhetetlen figura, mert Lyrával szemben kudarcot vallott. Amíg Krennic a Tarkinnal való rivalizálásban is csak jobb pozíciókat akart szerezni, addig Lyra vissza akarta kapni a férjét, de ebben is Jyn került főszerepbe, aki a maga gyermeki módján megadta Galennek azt a lökést, ami ahhoz kellett, hogy visszataláljon a helyes útra. Galen sokszor inkább ellenszenves volt nekem, hogy mennyire passzívan került bele minél jobban Krennic hálójába és Lyra ezzel szemben végig a józan gyanakvást képviselte, de ha megnézem Galen saját szemszögéből szemlélve az eseményeket, akkor Krennic nagyon ügyesen játszott vele a végéig. Persze ehhez azért kellett a Vallton történt incidens is és mindaz, amin odáig keresztülmentek, de érdekes volt látni azt a mentálgimnasztikai gyakoraltot, hogy Galen milyen módon próbálta magának igazolni azt, hogy tudta, hogy a kutatását mihez használják fel. Az a kép, amit a Birodalomról mutattak nagyon lesújtó volt és felelmetes belegondolni, hogy milyen rövid idő alatt alakult át úgy a rendszer, hogy elkezdtek a korábbi törvényekre fittyet hányni és kizsákmányolni egész bolygókat és mindent becsatornázni a Halálcsillag projektjébe. Ezt a folyamatot mindenesetre nagyon szépen bemutatta a csempészek akción keresztül Luceno és érdekes volt ezt is végigkövetni úgy, hogy korábban erről nem tudtam, de jó volt látni a filmekből is ismerhető karaktereket is, mint Saw, vagy Poggle. Most folytatom a sort majd a Tarkin könyvvel, ő talán kevésbé nyügözött le ebben a történetben, de a párbeszédek Krennic is közte nagyon jók voltak, érződött a távolságtartó rivalizáls a köztük lévő viszonyban. Még nem kezdtem el az újranézést, de már most úgy érzem, hogy sokkal izgalmasabb ez az időszak, mint korábban gondoltam, pedig mind a Rogue One, mind az Andor a kedvencem a Disney érából, úgyhogy eddig is tetszett ez a vonal.

@Fives Boldog születésnapot!

Nagyon tetszett az előzetes, eléggé akcióorientált volt ez a betekintés, de számomra az elős évadban is a legjobban a párbeszédek, meg a karakterek közötti interakciók voltak a legemlékezetesebbek (mondjuk Kino a börtönben, vagy Luthennek az a nagy monológja), így bízom benne, hogy abból is kapunk majd a második évadban is. Ben Mendelsohn pedig újfent lubickolni fog Krennic szerepében... már alig várom!

Nem akarok rosszindulatú lenni, de mikor először megláttam ezt a hírt a twitteren, felmerült bennem, hogy ez is csak valami clickbait dolog lehet... az IGN-nél kis túlzással az anyjukat is eladnák a kattintásszámért.

Köszönöm, ilyesmikre gondoltam, az három könyv még pont bele is fér a hátralévő két hónapba.

Ez a sorozat a Skeleton Crew szöges ellentéte nálam a várakozás szempontjából. Amióta befejeződött az első évad, azóta várom a folytatást és lassan nekiállok az újranézésnek. Igazából amióta kijött tervezem újrázni, de eddig még nem került rá sor. Azokhoz szólnék, akik eléggé benne vannak a kánon művekben, az első évadon, meg a Rogue One-on kívül van még valamilyen egyéb kiadvány (könyv/képregény ami ebben az időszakban játszódik), amit érdemes ismerni az új évad előtt?

@NorbiLordi Boldog születésnapot!