Wilde

@Adrián Boldog születésnapot!

@ati Boldog születésnapot!

Azért vártam ezt az epizódot, mert kíváncsi voltam rá mit tudnak majd csinálni a gyerekek egyedül, így, hogy már se Jod, se SM-33 nincs ott nekik, hogy segítsen. Talán egy kicsit olyan volt ez a helyzet, mint a sorozat legelején, amikor teljesen maguk voltak és éppen felfedezték a hajót. Azóta viszont rengeteg kalandon keresztülmentek, olyan helyekre jutottak el, amelyekről nem is álmodtak, de itt kovácsolódtak igazán csapattá. Az elején felütötte a fejét ez a rivalizálás/frakciózás, hogy ki kivel van és merre menjenek, de itt kapott egy olyan csavart a történet, hogy nem úgy oszlottak ketté, mint a sorozat elején, hogy Wim volt Neel-el, és a lányok meg együtt, hanem KB most nagyobb figyelmet kapott. Nekem kezdettől fogva KB tűnt a legérdekesebbnek, kíváncsi voltam rá, hogy mi ez beültetés, ami van a fejében, milyen mértékben robot és milyen mértékben ember, meg úgy általánosságban, hogy ez az At Attinon normálisnak számít e, vagy történt vele valami és azért lett ilyen... Szóval jó, hogy ő róla megtudtunk ezt azt, de azért még fontos kérdések maradtak bennem vele kapcsolatban is. KB mellett pedig a többiek is szerepet kaptak azért ebben a részben és tetszett, ahogy visszautaltak korábbi epizódokra. KB tényleg kicsit olyan kiegészítő elem volt Fern mellett és eszembe jutott amikor az első részben ráijesztett Wimékre ott az erődben, a sötétben, majd azt mondta, hogy Fern utasította erre. Volt egy szintén korai epizód, ahol pedig a szülei aggódtak miatta, hogy rá külön oda kell figyelni és így komoly gondok adódhatnak, hogy elkeveredett a bolygóról. Ezeket szépen fűzték egybe ezzel a karakterépítő epizóddal, bár bennem az még nagy kérdőjelként maradt meg, hogy mi volt ez a baleset? Fernnek volt köze hozzá, vagy valami rejtélyes dolognak az At Attinnal kapcsolatban, vagy esetleg ez egy teljesen hétköznapi baleset volt? Számomra Wim volt amúgy az elején a legidegesítőbb, de az utóbbi részekben kezdett egészen szimpatikussá válni, azáltal, hogy fokozatosan levetkőzte magáról ezeket az igazán gyerekes vonásokat. Amikor segített KB-nek nekem az volt az üzenete annak a jelenetnek, hogy nem kell valami nagyon látványos dolgot tenni ahhoz, hogy hős legyél és megmentsd valakinek az életét, mint amit ő korábban gondolt talán a fénykarddal, meg az Erővel felszerelkezett jedikről, hanem úgy is lehet nagy tetteket véghezvinni, hogy egy egyszerű gyerek vagy akinek helyén van az esze, meg a szíve és segít a barátainak. Neel meg tényleg egy ilyen glue guy a csapatban, aki rengeteget tesz hozzá a dinamikához és itt nagyon kellett Fern mellé, aki Wimhez hasonló módon szintén pozitív irányba változott. Nekem az a koncepció is tetszett, hogy itt van ez a csillogó villogó szállodakomplexum és akkor alatta meg ott nyalják fel a szemetet. Azért ez régen mégis egy ilyen kalóztanya volt, nem egy jó hírű, kifogástalan hely. Ami nem volt kristálytiszta, hogy akkor ezek a csapdák, amik ott a kalóz barlangban voltak nem is annyira halálosak... A savat ezek szerint valahogy túl lehet élni és Wimék mikor lezuhantak szintén egy olyan helyzetbe kerültek, amit gyerekként is átvészeltek, én eredetileg azt hittem valami szakadékba zuhanás lesz a vége a csőnek, amit valahogy ők ki tudnak védeni, de így ez kicsit csalódástkeltő volt csapdának, már ha csak a túlélés részét vesszük. Én @Pildi-vel abban egyetértenék, hogy Jodról még nem mondanék le, mint esetleges pozitív szereplő. Az tény és való, hogy nem szaladt vissza megkeresni a gyerekeket, de ő konkrétan nem bántaná őket, valahogy ezt érzem, meg azért a sorozat hangvételéhez is ez illene inkább (azért ez nem az Andor). Mondjuk egy olyan szcenáriót el tudnék képzelni, hogy Brutus meg akarná ölni a gyerekeket, de ő nem hagyná, vagy valami ilyesmi. Itt tényleg hamar elkapták és utána az életét próbálta menteni, rájátszva a kalózok kapzsiságára, de tényleg ő is az elmúlt évtizedeit ebben a közegben töltötte, szóval biztos hatással voltak rá, de a múltját még nem ismerjük. Nem néztem utána az esetleges szivárgásoknak, úgyhogy nem tudom mi lesz a következő részben, de arra tippelnék, hogy megtudhatunk valamit Jod esetleges jediségéről is és úgy már lehet tisztább lesz a kép a fináléra. Amire még szintén kíváncsi vagyok, hogy mi történt közben az At Attinon, mert azt láthattuk, hogy a szülők egy kis ellenállásba kezdtek és érdekes lesz, hogy milyen helyzet fogadja majd az érkezőket az At Attinon, ami biztos fel van fegyverezve, de végre színre léphetne már a Felügyelő is. Fura, hogy már csak két rész van belőle, olyan mintha nemrég kezdődött volna, de hamar elrepült ez a hat rész.

Boldog új évet kívánok én is mindenkinek!

@reaper Boldog születésnapot!

A sorozat elején úgy éreztem, hogy számomra hiányzik a Star Wars hangulat... aztán ez részről részre egyre inkább változott és most erre az epizódra eljutottunk odáig, hogy itt maradéktalanul azt éreztem, hogy ez Star Wars és mind a látvány, mind az utalások szintjén megérkeztünk oda, hogy nem érzem egyáltalán idegennek, amit látunk. Nagyon jól ötvözik ezt a kalózos tematikát, meg a sejtelmes háttérsztorit azzal, hogy kicsit párhuzamosan a gyerekkel, de mi is velük fedezzük fel a galaxis eddig ismeretlen zugait, de közben azt érzem, hogy ez ugyanaz az univerzum, amiben a Mando, meg az Ahsoka is játszódik, vagy ahol a korábbi korszakok hősei is tevékenykedtek. Nekem Jod vált fokozatosan a legéredekesebb karakterré a sorozatban. Igazából már előzetesen is Jude Lawt tartottam a legjobbnak a sorozatból, mert éreztem, hogy neki jól fog állni a szerep és részről részre egyre jobb lett. Eddig is nagyon élt ebben a simlis kalóz szerepben, de örültem neki, hogy meg tudtak lepni és elvitték egy sötétebb irányba a karakterét. Az előző részben még SM-33 volt, aki a korábbi hűséges társ szerepéből lépett elő fenyegetéssé, azt elég gyorsan feloldották és ugyan van egy sejtésem, hogy végül Jod sem a nagybetűs gonoszként köszön majd el tőlünk a sorozat végén, de az, amit itt láttunk tőle ebben a részben nagyon sokat emelt a karakterén. Azt persze eddig is sejthettük, hogy őt elsősorban a kincs érdekli, de amikor így kézzel fogható módon is elkezdt ezirányba lépéseket tenni az teljesen máshogy hatott rám, így látva is. Már közvetlenül azelőtt, hogy ellenük fordult, ott volt az is, hogy ráengedte a savat az üldözőikre, ami egy jó húzás volt, abból szempontból, hogy így meg tudott szabadulni tőlük, de közben egy kifejezetten kegyetlen halálnem is egyben. Amikor Wimék ellen fordult, azt pedig olyan hidegen tette, mint aki már előre eltervezte és készült erre a lépésre. Azért vannak benne érzelmek és Wim lehet megérintett benne valamit, mert máskülönben minek állt volna le vele lelkizni (még ha elég cinikus végkövetkeztetésre is jutott az érzelmeket illetően), úgyhogy nem mondanám teljesen elveszett esetnek, ráadásul a környezet mindig formálja is az embert és abból kiindulva, hogy Jod ebben a kalóz közegben formálódott ilyenné, a gyerekek és a velük való kapcsolat akár pozitív irányba is formálhatja Jod-ot. Szerintem nem tudta volna megölni Fernt és lesz egy pont, ahol majd visszaszerezheti a szimpátiájukat, de ha akár egy gonoszabb, számítóbb irányba vinnék el a karakterét azt sem bánnám, mert valami váratlant, meglepőt húznának a készítők és ebben a szálban nagy potenciált érzek. Jude Law pedig eddig is remekül hozta a karaktert, egy kicsit sötétebb túnussal is elboldogul majd. Ez a bolygó fantasztikus volt. Oké, hogy az egész egy gyógyfürdő, de nekem a koncepció is tetszik, hogy egy régi kalóz rejtekhelyre ráépült valami teljesen más szolgáltatás. Ezzel is érzékeltetve, hogy egyrészt milyen sok idő telt el azóta, hogy ez egy kalóztanya volt, másrészt, hogy mennyire változik a világ és változik benne minden körülöttünk. A kedvencem ez a polipszerű lény volt, aki a sejtelmes, kissé fenyegető megjelenésével, karakterisztikájával, a cthulhu-ra emlékeztető nevével is teljesen más hatást keltett, mint ami aztán lett és ez a light-hearted vonal nagyon jól áll a sorozatnak. (Mondjuk ezután jöttek a savval megölt kalózok, ami már annyira nem volt light-hearted.) Nekem az előző rész tanulsága az volt, hogy gyerekként nem jó túl gyorsan felnőtté válni és jó gyereknek lenni és most azt éreztem, hogy főszereplőink sokkal gyerekesebben viselkedtek, mint korábban, amikor a kaland megkövetelte tőlük, hogy ők irányítsanak és olyan helyzetekben álljanak helyt, amihez még fiatalok lennének. Az epizód végére viszont új helyzet állt elő, egyedül maradtak, ugyan sikerült megmenekülniük Jod-tól, de elvesztették így a férfit is, másrészt ami fontosabb SM-33 is az új kapitány mellett van. Így nekik most egyedül kellene valahogy elevickélni, ami feletébb érdekes lesz. A szülők vonalára és az At Attinra leszek még kíváncsi. Most akkor mindegyik bolygó pénzverde volt, csak úgy rejtették el őket, mintha valami társadalmi kísérlet lenne, vagy ez a droidok irányította berendezkedés kezdettől fogva a projekt része volt? Abból kifolyólag, hogy az At Attin híresült egyfajta legendaként arra gondolnék, hogy csak itt volt pénzverde, de akkor mi van a többi At előtaggal rendelkező bolygóval. Emellett persze még ott van Jod háttérsztorija is, aki tényleg használja az Erőt és most már fénykardja is van... csak azt tudom mondani, hogy egyre jobban várom a részeket és ezt tényleg nem gondoltam volna még egy hónapja, hogy ennyire leköt majd a Skeleton Crew!

Kicsit megkésve (ma még azért aktuális), de én is boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

Lower Decks - 5. évad Egy korszak véget ért... én meg elkövettem azt a mindig érdekes eredményeket hozó kísérletet, hogy visszanéztem itt a fórumon sok év távlatából, hogy a kezdet kezdetén mit gondoltunk róla. @Dzséjt Ma már nagyon furcsa belegondolni, hogy 2020 nyarán még a Discoveryt vártuk a LD helyett, ami csak olyan érdekességként volt számon tartva... mekkorát fordult azóta a világ. A Discoverynek máig sem értem a végére (túl hosszú azoknak a sorozatoknak a listája, amit be kéne pótolni és a DIS annyira már nem érdekel, hogy előrébb vegyem), míg a Lower Decks az egyik legjobb dolog lett, ami történt a Star Trekkel a DS9 óta! Arra sem emlékeztem, hogy én ajánlgattam itt kezdetben a sorozatot, de amit 4 évvel ezelőtt az első évadról írtam, azt a mai napig is tartom. Remek szórakozás volt, ahogy a karaktereken keresztül behozták a humort a Star Trek világába és közben írtak egy szerelme levelet ehhez az egész univerzumhoz, úgyhogy azok akik szerint Roddenberry forog a sírjában (voltak ilyen vélemények is az elején) azok semmit nem értettek meg ebből a szellemiségből. Az utolsó évadról magáról azt mondanám, hogy talán nem ez tetszett a legjobban, nekem a visszanézésnél a 2. és a 4. is talán előrébb végezne, de ez így is egy fantasztikus kaland volt. Rengeteg foglalkoztak azzal, hogy a karakterek hogyan fejlődnek és így természetszerűleg egy kicsit kiléptünk idővel az alsó fedélzet perspektívájából, de közben azokat a húrokat, amelyeket megpendítettek ezzel a lower decker vonallal továbbra is fókuszban tartották. Ráadásul az 5. évadban érztem azt, hogy a leginkább tudtak fejlődni a karakterek és egy szép befejező ívet kaptak a kapcsolódásaik. A finálé pedig bevallom nagyon megható volt, nem gondoltam volna, hogy ilyen érzelmes lesz, de spoiler nélkül a végén letöröltem egy könnycseppet. Igazából úgy lett befejezve, hogy lehet folytatni, de ha így lenne vége én azzal is elégedett lennék, mert úgy tudott ST-ként szórakoztató lenni, hogy közben valami nagyon más élményt kaptunk, mint az összes többi ST sorozattól, de ennek a világnak a szíve, gondolatisága végig ott érződött benne. "Engage the core"

Nekem eddig ez a rész tetszett a legjobban az eddigi epizódok közül. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy kiléptünk az eddig megszokott kaland keretei közül és több mélységet éreztem ebben az egy epizódban, mint az előző háromban. Az elején már éreztem, hogy ez nem az At Attin lesz ahová leszállnak, még ha ők azt is hiszik, hogy már hazaértek. Ez túl egyszerű lett volna, hogy már itt a sorozat felénél hazajutnak, de nekem alapvetően tetszett a koncepció, hogy minden olyan, mint amit megszoktak mégis teljesen más környezetbe érkeznek meg, mint ahonnan elindultak. A koordinátákkal kapcsolatban, ha jól értettem, akkor a bagolytól kapták ezeket a koordinátákat, de gondolom nem tudta egészen pontosan megtalálni a bolygót, ezért jutottak ide és nem az At Attinra, nem pedig direkt külde őket ide... Ez a szembenállás a két frakció között, akik állandóan háborúznak nem igazán nyerte el a tetszésemet, mert olyan laposnak tűnt az egész. Nem ismerjük ezeket az embereket, a konfliktusukat, meg ez az egész helyzet engem annyira nem érdekelt, de aztán mégis meg tudtak lepni. Ezt pedig Neelnek köszönhetjük! Neel nekem nem volt a kedvencem (igazából egyik gyerek sem az), de ebben a részben tudtak neki mélységet adni azon túl, hogy ő Wim jópofa haverja. Úgy összességében, ami számomra a rész nagy erőssége volt és ez nem csak Neelre, hanem Fernre is vonatkozik az a reflexiós képessége volt a sorozatnak, hogy talán most először reflektáltak igazán arra, hogy ezek a főszereplők valójában gyerekek. Az egész kaland elején, amikor még az At Attinen vannak, meg utána a Borgón is azt éreztem, hogy sokkal hangsúlyasabb volt a szereplők gyerekes nézőpontja, a kalandvágy, a lázadás a szüleik ellen, az hogy nem veszik őket elég komolyan stb. Mégis, ha jobban belegondolunk, akkor olyan helyzetkbe kerültek, amikbe nem lenne szabad ennyi idős gyerekeknek és ennek egy ponton jelentkezni kellett és itt jelentkezett is. VIsszatérve Neelre, nekem az tetszett benne, hogy azáltal tudott erős lenni, hogy felvállalta a gyengeségeit, ami a legnagyobb erő, amivel valaki bírhat. Ez a nézőpont számomra nem csak a karakterhez illeszkedett, hanem úgy általánosságban a sorozat kicsit light-hearted hangulatához is, amiben nem az a lényeg, hogy nagyon badass karaktereket nézzünk, hanem egy egyszerű űrkaland egy csapat gyerekről, akik ki akarnak szakadni az unalomból. Egyben az epizód konfliktusához is kapcsolódott ez a meglátás és tetszene, ha tényleg visszatérnénk még az At Attinra és láthatnánk, hogy Neel tanácsa hogyan csírázott ki és esetleg milyen változásokhoz vezetett. Ráadásul a karaktert is kimozdította a vicces sidekick pozíciójából és megmondom őszintén nekem most talán ő tűnik a legszimpatikusabbnak a főbb szereplők közül, aki tisztában van önmagával és úgy próbál segíteni. A másik ilyen csúcspont az a Fern és Wim közti jelenet volt a rész végén, ahol Wim talán először komolyodott meg igazán. Ennek a "fel kéne nőnöd" toposznak mindig az a kifutása, hogy ne nőjj föl, maradj örökre gyerek és kövesd az álmaidat stb. ami egy szép üzenet is lehet, de ebben a helyzetben úgy érzem, hogy Wimnek az lehet egy előrelépés a karakterében, ha elkezdt felelősségteljesebben gondolkodni. A rész elején mikor azt hiszik, hogy hazaérnek, akkor úgy reagál, mintha csalódott lenne, hogy véget ért a kaland, de közben látjuk, hogy ő is tisztában vele, hogy milyen nehéz helyzetben vannak, nem tudnak hazatalálni és a kapitányuk is elveszítette a hitét. Úgy gondolom nála elsősorban az otthoni sivár valóságtól (amin nem csak az At Attint, hanem a családi életüket is értem - elég megnézni, hogy kissé irigykedve néz Neelre, mikor ő hazaér a szeretetteljes családi közegbe az első epizódban) való menekülés, eszképizmus ez az egész utazás és ennek a feloldása abban ölthet testet, ha az apja - az eltűnése okán is - más szemmel néz majd a fia érzelmi igényeire. Szóval nekem ez a Fern és Wim közötti beszélgetés volt, ami még nagyon sokat adott a sorozathoz és a karakterekhez. Negatívumként az tudnám felhozni, amit már Dzséjt is megemlített, hogy Jod off-screen oldja meg a konfliktus feloldását. Arra egyébként számítottam mikor kiderült, hogy őt meg a rivális klán kapta el, hogy a végén mikor ott előreküldik őket, akkor Joddal fognak szembetalálkozni, de ez nyugodtan belefért volna on-screen is az epizódba. Így sem volt túl hosszú a játékidő és Jude Law szerintem lubickol a szerepben úgyhogy simán beletehették volna ahogy a karaktere kivágja magát a szorult szituációból, főleg annak fényében, hogy a felbukkanása ott nem volt egyáltalán váratlan tehát még csak azt se mondhatnám, hogy azért nem mutatták meg, mert milyen meglepő, hogy ő jön oda a másik oldalról. Ez a társadalmi kísérlet az At Achrann meg az At Attin és a többi bolygó kapcsán csak újabb kérdéseket vet fel. Igazán közel még nem érzem magam a megoldáshoz, de határozattan érdekel az irány, ami felé haladunk. Szó van itt kincsről is, de a legizgalmasabb az továbbra is az, hogy mi ez az egész, milyen régóta zajlik ez a program, mi célból készült és mi volt az a pont, ahol félbehagyhatták a kísérletet. Ez a militarizált társadalom a gyerekkatonákkal a rész felszín alatti témáját is érintette, hogy itt tényleg felnőttként kezelik a gyerekeket, miközben a gyerekek meg próbálnának csak gyerekek maradni és szembe kell nézniük azzal, hogy mennyire elveszettek és nem találják a helyüket a világban. Míg az első epizódnak és az ott látott At Attinnal pedig azt húzták alá a készítők, hogy a gyerekek mennyire vágynak a kalandra, az izgalmakra, mikor egy nagyon beszabályozott, unalmas világban élnek. Kíváncsi vagyok így milyen lesz a többi bolygó és az mennyire kapcsolódik egyben az egyes részek mélyebb tematikájához, a karakterek építéséhez is. Most már tényleg KB-n lenne a sor, aki nekem eddig szimpatikus volt és eleve izgalmasnak tűnt, hogy vannak ilyen kibernetikus beültetései. Azáltal, hogy megtudták a többi bolygó nevét és helyzetét, így adva van az irány, hogy merre menjen tovább a sorozat. A többi bolygó felfedezése mellett azonban nagyon kíváncsi leszek SM-33-ra, aki számomra meglepetés volt, hogy így ellenük fordult. A korábban látott arcát teljesen lecserélve igazi terminátorként viselkedett ezzel egyben prezentálva azt is, hogy milyen veszélyei vannak, ha csak a droidokra bízza valaki magát. Addig amíg mi irányítunk, addig teljesen rendben van minden, de ha már nem tudunk rájuk hatással lenni, akkor nem lehet lebeszélni őket csak úgy a programozásukról. Ez kicsit kapcsolódik az At Attinon látott civilizációhoz is, ahol ha tényleg a Felügyelő is egy droid és mindent a droidok tartanak kézben, akkor ez egy jó lecke, hogy miért kifejezetten veszélyes egy ilyen világ és miért disztópikus egy olyan társadalom, ami csak az utasításokat követi, minden a végletekig szabályozott és mindenkit egy adott kategóriába rak be, ami a "nagy feladatot" kell szolgálnia. Szóval én is remélem (egyébként valószínűnek is tartom), hogy SM-33 még visszatér, mint a gyerekek jóságos védelmezője és felül tudják írni a programozásását. Végezetül pedig számomra az epizód legnagyobb meglepetése az volt, amikor itt a fórumon olvastam csoli-tól, hogy Mathieu Kassovitz szerepelt ebben a részben. Valamennyire ismerős volt a fazon, de nem mondtam voltna meg, pedig nemrég láttam A gyűlöletet és az nem volt az idei bingó kártyámon, hogy vele a Skeleton Crewban még találkozni fogunk...

@Dzséjt Arcane

Egyébként milyen régóta lehet ott ez a kis lény? Abból kiindulva, hogy jó régóta lehet ott az a hajó, úgy, hogy folyamatosan zárva volt, tehát nem lehetett belőle kijönni, akkor a kis rágcsálónak is már eleve bent kellett lennie amikor lezuhant a hajó, nem? Legalábbis nekem nem tűnt úgy, hogy azt az ajtót a közelmúltban kinyitották volna, bár SM-33 mintha az ajtónyitón lett volna az első részben mikor lekapcsolva megtalálják... Mindenesetre szívós kis lény lehet.

Az egykor bejelentett projektek közül Rian trilógiáját sajnálom a legjobban, mert ugyan semmit nem tudtunk róla, csak hogy bejelentették, de a karakter vezetés mellett az ő víziója általánosságban is nagyon jót tett a Star Warsnak és biztos vagyok benne, hogy remek trilógiát tenne le az asztalra.

Arcane Már régen a listámon volt, hogy majd egyszer megnézem, de egészen mostanáig nem kezdtem bele. Soha nem játszottam a League of Legends-el és őszintén szólva az Arcane megnézése után sem jött meg a kedvem a játékhoz. A sorozattal meg úgy voltam, hogy annyian dícsérték és annyi pozitív kritikát kapott, hogy nem létezik, hogy ez ilyen jó. Most, hogy megnéztem mind az első, mind a befejző második évadot, azt kell mondjam... de, létezik! Ennyi kreatív enregiát és ilyen ötletes megoldásokat animációs szinten talán egyedül a Spider-Verse filmekben véltem felfedezni. Amit ebből a műfajból ki lehet hozni, azt kihozták belőle. Az art style, a voice acting, a világépítés szinte tökéletes és emellé helyenként olyan húsbavágó drámát prezentálnak a készítők, hogy nem gondoltam volna, hogy egy League of Legends sorozat fog ennyire érzelmileg megviselni. Az első évadra azt mondaném, hogy gyakorlatilag tökéletes, a második évad ehhez képest egy kicsit rosszabb, de itt inkább azt éreztem, hogy túl sok dolgot akartak beleszuszakolni 9 epizódba, de az ötletek és az irány itt is rendben voltak és a csúcspontok szinte még nagyobbat ütöttek, mint az első évadban, úgyhogy összességében ez így is egy pazar élmény volt. Aki nem játszott a LoL-al, vagy úgy általánosságban nem nagyon játszik játékokkal azoknak is bátran ajánlanám, mert nagyon jó a sztori, a karakterek és meg lehet ismerni ezt a világot a sorozatból is, amit elénk tárnak és ugyan ez a fejezet és az Arcane ezzel véget ért, de ehhez kapcsolódó további sorozatok készülnek még a jövőben. Nekem az idei év legnagyobb sorozatos élménye volt ez a Lost újranézés mellett!

Ez abból is valószínű, hogyha jól emlékszem nem is abba az évfolyamba jártak az iskolában, ahol Wimék azt a tesztet írták. Egyébként a szülők szálánál nekem úgy tűnt, hogy Fern anyjának sincs sokkal nagyobb mozgástere, mint a többiek szüleinek, pedig az első epizódból úgy tűnt, hogy ő el tud intézni dolgokat. Azt is el tudhom képzelni, hogy a Felügyelővel ők még eddig nem is találkoztak és az átlagpolgár úgy éli le az életét ebben az unalmas világban, hogy nem is szorul rá, hogy egyáltalán bármilyen kapcsolatba kerüljön a Felügyelővel.