Wilde

Az Erő útjai kifürkészhetetlenek.

Hamarabb olvastam Ody véleményét, mint hogy megnéztem volna az epizódot, de úgy voltam vele, hogy én csakazértis adok neki egy esélyt és tényleg úgy ültem le elé, hogy ez még akár jó is lehet... nem lett az! Egy pszichedelikus élményt akart átadni, szimbolikus képi ábrázolással operálva, de mintha nem lettek volna meg az eszközei ehhez, hogy ezt épelméjű fogyasztásra alkalmas módon tegye meg. A Visions pont az a formátum lenne ahol amúgy el lehetne mesélni egy megbomlott elméjű rohamosztagosnak a kálváriáját, mert egy canon sztoriban lehet, hogy ez annyira nem illene a SW-hoz, de itt érdekes is lehetne. Az, hogy csináljunk egy ilyen epizódot egy pitchnek jó, hogy hú ebből valami kreatívat is ki lehetne hozni, de ha jobban belegondolok itt az alkotók pont azt csinálták, amit vállaltak, mert milyen egy megbomlott elme, hát pont ilyen káoszos katyvasz, mint amit itt látunk. Nem volt hosszú rész, de a felénél már az órát nézegettem, hogy mennyi van még belőle, mert úgy akartam kritizálni, hogy tényleg végignézem. Közben elkezdtem azon gondolkodni, hogy ha mégis egy pozitívumot ki kellene emelni akkor mi lenne az és azt gondoltam, hogy ez a jazz-re hajazó zene egész hangulatos, már amennyiben különválasztom a résztól, de a végére már a zene is annyira idegesített, hogy csak azt vártam, hogy legyen már vége. Olyan volt végig mint valami LSD trip, esetleg ezt az epizódot kiadhatnák külön bélyegen, úgy lehet, hogy élvezetesebb volna azoknak, akik ilyen jellegű pszichés utazásokra vágynak. Jobban belegondolva ezt a részt csak így lett volna érdemes kiadni!

Amikor a naplementében kinyitja a szemét az utolsó snittben, olyan mintha meglepődne én azt úgy értettem, hogy visszanyerte a látását. Számomra működött volna az is, ha meghal, csak akkor ez a naplementés befejezés egy látomás volt? Azt hittem a látomások már elmúltak mikor megtanulta legyőzni a felélemeit.

Az ilyen epizódokért nem volt kár elkészíteni a Visionst. Nem mondom, hogy feltétlenül ezt a részt élveztem a legjobban az évadból, de a legtöbb kreativitást, érzékenységet ebben a részben éreztem. A képi világa kiemelkedő volt az egész évadból, ahogy használta a színeket az is bravúros volt és a képi megjelenítés tökéletesen illeszkedett a rész aktuális üzenetéhez, mondanivalójához. Egyedül a főszereplő volt egy kicsit idegesítő itt-ott, de ez része volt a történetnek és egy nagyon szép ívet kerekítettek belőle. Tényleg talán az első olyan rész volt az évadból, amikor pörgött a stáblista nem azt éreztem, hogy ez maximum egy jó kis izgalmas epizód volt, hanem valami több is annál. Én amúgy úgy értelmeztem a végén, hogy ő nem halt meg, de az mindenesetre szimbolikus volt, hogy se a sithel, se a mesterével nem találkozott utána, mert ezt a harcot neki kellett megvívnia magával és miután sikerrel járt már nem kellett félnie.

Én először azt hittem, hogy a csempész lány valójában a herceg és ő álcázza magát. Néhol kicsit az Ep. IV-re emlékeztetett, de tényleg nem volt túl extra, vagy meglepő amit kihoztak belőle. Az animációs stílus mondjuk nekem tetszett, meg az akciójelenetek is jól néztek ki, valamint azt is a pozitívumok közé írom, hogy sikerült úgy kitölteni ezt a bő negyedórát, hogy nem unatkoztam, de nem éreztem túl kapkodósnak sem, hogy mondjuk lemaradok valamiről, mert tényleg úgy érződik egyébként, hogy ezzel a történettel egy nagyobb sztorit terveznek.

@Darth Revan9 Boldog születésnapot!

Ez volt a harmadik olyan epizód az évadban amelyik egy első évados történetet folytatott. Nekem a The Village Bride is tetszett, de ez is jó volt. Az mindenképpen pozitívum volt a korábbi részhez képest, hogy ugyan annak nagyon tetszett a hangulata, stílusa, de nem igazán érződött SW-nak, míg erre a részre ezen sokat javítottak. Itt már tényleg úgy éreztem, hogy ez valamennyire képes megidézni a SW hangulatot és ez jót tett az epizódnak. Azt mondjuk a negatívumok közé sorolnám, hogy nekem végig az volt az érzésem, hogy itt van egy nagyobb történet, amit én nem ismerek. Ez a világ, a benne lévő konfliktusokkal, a főszereplővel, mintha többről szólna, mint ami az epizódokból kiderült és én úgy érzem, hogy ki vagyok maradva valamiből. Mi volt pontosan a mesterével, hogy jött létre a Birodalom és a régi mestere milyen szerepet játszott benne, mi van most a jedikkel? Meg még egy csomó kérdés merülhet fel, nem tudom ennek is lesz e folytatása, de az alapján amit eddig megtudhattunk bennem inkább csak kérdőjelek vannak, mint válaszok. Ettől még ez a rész a jobb epizódok közül való, összességében tetszett... na meg főleg az 5. rész után ez igazi felüdülés volt.

Na az volt eddig egyértelműen a legrosszabb rész az évadban! Amikor elkezdtem nézni az epizódot felmerült bennem, hogy valami kerülhetett az italomba, mert egészen szürreális dolgokat láttam. Egy nagy maci, akinek egy mikrohullámú sütő van a hasában elővesz belőle egy gőzölgő ételt, azzal a felkiláltással, hogy "elkészült a sült nuna". Hát innen lenne szép nyerni... nem sikerült. Végig totál infantilis volt az egész epizód, a kis illuminátus droidoknál már csak a főgonosz és bandája volt komolytalanabb (komolyan ki találta ki ezeket a karakter dizájnokat?). Az egészben a legrosszabb nem is ez a sok baromság volt, hanem amilyen szolgai módon próbált megidézni egy-egy SW-ból ismert jelenetet, snittet és mindamellett, hogy ilyen direkt referenciák voltak benne az égvilágon semmiféle SW hangulatot nem éreztem. A végére az érzelmesnek szánt pillanatok sem tudtak semennyire sem megérinteni így, hogy már az elején elveszített az epizód.

Ez nekem is tetszett, nem annyira mint Ninth Jedi, de ez is jó volt. Mondjuk elég kiszámítható volt a történet, hogy mi lesz a vége, de összességében tetszett. Nekem a kedvencem ebből ez a szuper droideka volt, mondjuk ezekkel a beleülős nagy harci robotokkal elég animés hatást keltett, de itt egész jó volt.

Ezek szerint akkor ezúttal mégse kell rá éveket várni.

Amikor mondták, hogy hercegnő nekem is eszebe jutott, a következő rész tényleg jobb volt. :)

Előtte megint megnéztem az első évados részt és az is meglepően jó volt. Ráadásul ezek a részek mintha hosszabbak is lennének mint más Visions epizódok és érződik is, hogy mintha többet fektettek volna bele ebbe a sztoriba. Tetszik az hogy van egy saját kis átívelő története amit el akar mesélni, másrészt a SW hangulat itt igazán tetten érhető. Ez a jedi vs sith szembenállás egy örökös konfliktus, de ami miatt emlékezetesre sikerült ez a pár rész azok a karakterek voltak. Ugyan az első évadban is látott szereplők közül egyedül Kara aki igazán fontos szerepet kap ebben a kalandban, de ő nagyon jó volt ebben a részben, viszont számomra az epizód és eddig az egész évad sztárja a kis droid Teto volt. A SW-on belül mindig is hangsúlyos volt, hogy a droidok milyen érzelmeket tudnak kiváltani az emberből, mintha érző lények lennének és ez itt is megjelent. Teto és Kara közös küzdelme a kürülményekkel, viszontagságokkal nagyon megható befejezést kapott. Eddig egyértelműen ez a rész tetszett a legjobban az évadból, meg úgy en bloc a Visionsből is. Amúgy nem csak az írás volt nagyon tetszetős, hanem a vizualitás is remek volt, a hajók dizájnja is nagyon pazar volt, de Teto is jól nézett meg az egész animációs stílus is bejött. Itt megint belengették, hogy majd lesz folytatása (gondolom megint majd évek múlva), én a sok feledhető töltelék Visions epizód helyett megnéznék inkább egy teljes évadot ezekkel a karakterekkel ebben a kis univerzumban.

Ez a rész már kevésbé tetszett, mint az első. Valahogy ez már nekem túl japán volt ezzel a kis fura lénnyel, a zenékkel, meg az eltúlzott akciójelenetekkel. Ami pozitívum volt benne az a főszereplő kis háttérsztorija, illetve egész dinamikus volt ez a bő 10 perc, de ez nem lesz egy maradandó Visions epizód.

Most újranéztem előtte az első évad vonatkozó epizódját aminek ez a folytatása és nem is emlékeztem rá, hogy az animációs stílus, a színek használata, az egésznek az esztétikája mennyire jól el volt találva ennél a történetnél. Ebben a tekintetben a folytatás is hozta ezt a szinvonalat, sőt amiben hiányosságot éreztem az első évados epizódnál, hogy nem érződött annyira nagyon a Star Wars hangulat az itt sokkal inkább tetten érhető volt. Ettől még persze összességében nagyon hangsúlyos a japán szamurájfilmes stílus, de ezt már nem éreztem annyira idegennek a SW világától, jól sikerült a két stílust összehangolni (a lépegetős kaszinó és anzellan főnöke, az ewokok, meg a bacta hőforrás) ráadásul ennél a résznél a látványvilág mellett a karakterek szempontjából is sikerült egy élvezetes sztorit alkotni. Míg az első évados epizódnak a legemlékezetesebb pillanata talán az volt, amikor a Roninról kiderül, hogy sith, de ezen túlmenően egy hangulatos akció-szekvencia volt gyakorlatilag az egész epizód, itt azért jobban kitettek magukért a készítők. Az atmoszféra itt sokkal inkább arra volt kihegyezve, hogy milyen viszony áll fent a szereplők között. A résznek a dinamikája is inkább arra épült, hogy itt van ez a megállíthatatlannak látszó ellenfél és vele mit tudnak kezdeni a főszereplők, míg a korábbi kalandban a Ronin szinte érinthetetlen volt és viszonylag simán felülkerekedett az aktuális ellenfélen. Amit ezzel a világos - sötét oldali szembenállással kezdtek az nem volt túl mély, de legalább némi kreativitást belekevertek a megszokott kerékvágásba és tovább is vitték az első évad fordulatát, hogy a Ronin egy vörös fénykarddal mégis a jó ügyet szolgálja. Itt megint kiemelném a vizuális történetmesélést, amiben kiváló volt az epizód, amikor a Nagymester kezd átfordulni a sötét oldal felé akkor a fején lévő implantátumok kékből lilába váltanak és ahogy elhatalmasodik rajta a bosszú és sodródik a sötét oldal felé úgy jelzik az átállását a színek használatával is. Az, hogy a Ronin képes volt a jedi vs sith háború után elindulni egy olyan úton ahol a sitheket vadássza és nem a jediket, illetve egy megsebzett jedi pedig mindenáron a bosszút keresi egy érdekes kifordítását adta az alapfelállásnak, de azért nagyon a mélyére nem mentek ennek a kettősségnek... ettől még mint koncepció érdekes volt. Egyedül ami nem annyira tetszett az a rész vége volt. Ott ez az összecsapás a twi'lek sith csajjal egy kicsit fura volt, simán vége lehetett volna úgy is, hogy visszaadja a kristályokat, vagy nála maradnak, de ez a flörtölős pillantás az összecsapás közben számomra olyan szükségtelen befejezeést adott az epizódnak. Érezhető volt közöttük némi feszültség a rész során, de én nem ide futattam volna ki a végét. Nem sokat vártam amúgy a Visionstől, de meglepően tetszett ez az első rész és ha lesz rá időm majd adni fogok a többi résznek is egy esélyt.