Wilde

Azért komolyan ennyi észt egy helyen. Értem én, hogy ki kell tölteni a műsoridőt, de ahhoz már komolyan egy Arisztotelészi logika (vagy egy média-kommunikációs vörös-diploma) kellett volna, hogy adunk egy kicsit a kontinuitásnak és mondjuk arra a plusz 20 percre (az elejére, nem a végére!) a rész elé, amolyan felvezetőnek bejátsszuk a tényleg idevágó második évad eleji epizódot (ami még a II. Geonosis-i csata előtt volt)!!! A német precizitás teljes hiányát tapasztalom itt... hát mi folyik itt Gyöngyösön?

Dafuq Most lenyomják a 3x03-at???

Nem örülök a fragmentált vetítésnek, de mentségükre legyen mondva (hozzáteszem nem akarom védeni őket) legalább nem egy adott jelenet közben vágták el. TV2-nél olyan is előfordult már, hogy mondat közben jött a reklám!

Megint elvágták a vége előtt...

Múlt héten úgy emlékszem 22:15-ig tartott. Mondjuk, akkor csúszott egy kicsit az eredeti kiíráshoz képest, volt is belőle egy kicsi probléma, hogy majdnem lemaradtunk a végéről...

Kikerestem a linket, itt lehet majd nézni este az új részeket. Most csak három epizódot láthatunk, de végre pontot tehetünk a Clovis szál végére.

Köszi mindenkinek, azért utólag észrevettem, egy-két elütést benne hagytam. R2: persze, nyugodtan. Kíváncsian várom a véleményedet. Amúgy azok után, hogy tavaly két fehér színészt díjaztak a feketék rabszolgaságának tematikájához kötődő filmekben, most kijárna egyaránt Nyong'o és Ejiofor alakításáért is egy-egy Oscar. Meg az is érdekes, hogy egy brit rendező dolgozza fel az amerikai történelem eme korszakát. Ha már Spike Lee szóba hozta, akár tőle is megnéztem volna egy ilyen jellegű alkotást, de az alapanyag hangvételét tekintve abszolút örülök neki, hogy McQueen-től láthattuk ezt a filmet!

12 év rabszolgaság Megnéztem az idei Oscar felhozatal egyik legesélyesebb filmjét, Steve McQueen rabszolgapassióját. Előzetes elvárásaim igen magasan voltak. Egyrészt afelől, hogy az utóbbi évek legátütőbb, legbrutálisabb mozijának aposztrofálta több forrás is. Másrészt pedig mind a rendező eddigi munkássága, mind a szereplőgárda neveinek csengése, valami egészen minőségi produkciót sejtetett számomra! Mindenekelőtt két dolog ugrik be elsőre a 12 év rabszolgasággal kapcsolatban. Az első, önmagában a rabszolgaságnak a kérdése, intézménye. Ez egy tipikusan emberi viselkedési forma, még a szociáldarwinista állati ösztönökkel sem lehet leírni azt, amit a felsőbbrendűségi érzet jelent a különböző csoportok viszonyrendszerében! Az egész emberiség igazi szégyenfoltja ez, ugyanis attól még, hogy az ókorban univerzálisan is elfogadottabb volt, mint a XIX. századi Amerikában, attól még ott is érvényben volt ez a végletekig embertelen és kegyetlen rendszer. A modernkori rabszolgaságról is szót lehetne ejteni, ugyanis gyakran szóba került bizonyos oldalakon, a film tematikájával kapcsolatban. Részben egyetértek az analógiával, de össze nem mosnám a kettőt. Ha valaki a létbizonytalanság küszöbén, teljesen ki van szolgáltatva a főnökének, aki ráadásul még ki is használja ahogy tudja, szintén egyfajta szolgaság (ami intézményesítve van és társadalmilag sem zavarja azon emberek többségét, akik nem szenvedik ezt a jelenséget) még, ha nem is vernek korbáccsal. Mégis, amikor valakinek a testi épségét veszélyeztetik, fizikailag is teljesen ki van szolgáltatva a feljebbvalójának az sokkal súlyosabb helyzetet jelent! Ettől persze az előző csoportba tartozóknak semmivel nem lesz jobb, de elmondhatják, hogy van ennél még rosszabb is. Az meg más kérdés, hogy a kettő közül az előbbiben lehet, hogy csak burkoltan tartják állatnak az alárendelteket, az utóbbinál viszont nyíltan ki is mondják ezt… A második tényező, pedig a történelmi múlttal való szembenézés gondolatköre. Az egy nagyon nagy erény, ha egy nemzet képes úgy levetni a régi, mocskos ruháját, hogy közben nem próbálja meg lépten-nyomon tisztára mosni azt, amihez vér tapad! (Itthon is lehetne ezt gyakorolni!) A múltbéli sérelmeken csak úgy lehet túllépni, ha nem heroizálni és nem is elbagatellizálni akarjuk azokat, hanem mindent a helyiértékén kezelünk. Amerikában úgy a rabszolgaság erre a legjobb alapanyag, mint mondjuk Európában a holokauszt. Ez a téma Amerika számára azért is lehet különösen érzékeny pont, ugyanis a déliek, saját alkotmányukat – melyet egyébként oly nagy becsben tartottak – köpték szembe a gazdasági helyzet, a „fehér arany” kedvéért. Az elvek, eszmei értékek mindig háttérbe szorulnak az anyagi érdekekkel szemben – ez részben igaz a rabszolgaság felszámolására is, de jól illeszkedik az alapprobléma fogalomkörébe, az emberek közötti egyenlőség létét (illetve ebben a helyzetben nem létét) tekintve. Ezzel a filmmel McQueen létrehozott egy olyan tükröt, amibe bárki (tartozzon bármilyen rasszhoz) nyugodtan belenézhet, ugyanis a naturalista igazságot kapja. Fontos leszögezni ezt az elején, ugyanis a film nem vállal többet, mint azt, hogy testközelből bemutatja ezt a világot. Mégis miért mondom azt, hogy a déliek is belenézhetnek ebbe a tükörbe? Mert nem éreztem úgy, hogy rá akarná húzni az egészet a fehérekre. Ugyan nem moralizál a film (ez nálam kisebb hibapont volt), de nem éreztem rajta azt, hogy általánosítana. Persze ott volt az elkerülhetetlen hős, a maga erkölcsi szilárdságával, Brad Pitt alakításában. Adaptációról lévén szó (bár nem olvastam az eredetit) elfogadom a szereplését, a megvalósítással azonban már volt némi problémám a szájbarágós alapigazság okán. Természetesen nem ő, de nem is az északi ismerősök, akikre az előző gondolatmenetemben utaltam, hanem inkább Benedict Cumberbatch karaktere az, ami miatt nem éreztem teljesen fekete-fehérnek (hogy nagyon frappáns legyen a hasonlat) az ábrázolásmódot. Megjegyzem azért külön piros pont, hogy ebben az esetben is ügyeltek a karakteralkotásnál arra, hogy érezzük azért az események súlyát, ugyanis Benedictet összességében nem mondanám pozitív szereplőnek! Elkerülhetetlen az összekötés Tarantino tavalyi rabszolga westernjével. Azt hiszem Spike Lee nyilatkozta arról a filmről, hogy viccet csinál a rabszolgaságból. Ezzel nem értek egyet, de tény, hogy Tarantino nem is próbálta meg úgy bemutatni ezt a témát, ahogyan itt láthattuk. Tipikus Tarantino féle elemekkel, gyakorlatilag egy kvázi bosszúfilmet kreált, amihez csak díszletként szolgált ez a korszak. McQueen ellenben kifejezetten a korszakra koncentrált és ezt mutatta be kényelmetlenül személyes részletességgel. Gyakorlatilag egy szerzői filmesként indult, ezzel az alkotásával viszont úgy gondolom betört a mainstreambe, más kérdés, hogy ez ahhoz talán még mindig nem jó alapanyag. A Django-val ellentétben itt nem próbál meg a film igazságot szolgáltatni ebben a kényes kérdésben. Vagy legalábbis itt az igazság nem az elnyomók felelősségre vonásában rejlik (a Django-ban végül is ez történt, csak erőszakos eszközökkel), hanem a személyes igazságban, kifejezetten a főszereplő helyzetére vonatkoztatva. A nagy igazság, vagyis inkább elégtétel viszont elmarad. Azonban nem is ez volt a célja a filmnek! A jelenség rokonítható a Mel Gibson féle Passióval, ahol sokan a megváltást, a feltámadást remélték és azt mondták, hogy Krisztus nem erről szól. Ezzel csak az a baj, hogy a film sem arról szólt. Ahogy abban abban esetben, így itt is kifejezetten a szenvedéstörténeten van a hangsúly, csak és kizárólag azt akarják bemutatni! Visszatérve a két rabszolgafilm közötti relációra, úgy gondolom, ha valaki tényleg az újkori rabszolgaságról akar egy szeplőtlen képet kapni, akkor ezt a filmet nézze meg, ne a Django-t! Amellett, hogy egyetértek azon véleményekkel, miszerint az utóbbi időszak egyik legmegrázóbb filmélményét jelenti a 12 év rabszolgaság, azért annyira brutálisnak nem mondanám, mint amiket hallottam róla. A vegytiszta erőszak szempontjából nem esik túlzásba, nem is lehetne öncélúnak mondani egyik snittet sem. Itt visszakanyarodnék a Passióhoz, ami viszont számomra kifejezetten hatásvadásznak tűnt több szempontból is. Itt nincsenek olyan kitartott jelenetek, melyeket a brutális figyelemfelkeltés oltárán áldoztak volna fel. Amit látunk, az mind a helyén van, ezzel együtt borzasztóan letaglózó. Szépen lassan visz le a film, mind a testi, mind a lelki pokol legmélyebb bugyraiba, ilyen szempontból tehát lineárisan van ritmizálva a hangulat. Lehet, hogy a fizikai erőszak ábrázolása sokkal szembetűnőbb, de a mentális leépülést és elkeseredettséget is kifejezetten hangsúlyosan, ezzel együtt igazán művészien illusztrálja a film. A setting is nagyban hozzájárul ahhoz az atmoszférához, ami ilyenné varázsolja ezt az egész produkciót. A lousianai tájkép, az autentikus külsőségek, a rabszolgadalok teszik ennyire megfoghatóvá, átélhetővé ezt a közeget. Ehhez még hozzájárul Hans Zimmer zsenialitása, a megfelelő helyeken felcsendülő pátoszos szólamokkal (mondjuk, ami a nagy korbácsolós jelenet alatt szólt, az nagyon hajazott az Eredetből ismerhető Time-ra, csak nem volt olyan hangsúlyos benne a zongora). Az operatőri munka szintén kiváló. Sok szuperközelivel dolgoztak, ami a hangulatteremtésben és az erősebb érzelmek bemutatásában is nagyon jól nézett ki. Az elején volt egy figyelemre méltó, egyedi beállítás, amikor a gőzhajón forgó keréken keresztül vették fel, ahogy haladnak lefelé a Mississippin. Tetszettek az asszociációs képsorok, mikor a film közepénél, az akasztásos jelenetnél a kompozíció közepébe helyezi a főhőst, de egyúttal kívül is helyezkedik a szcénából, ezzel érzékeltetve a külvilág érdektelenségét a rabszolgák sorsa iránt. A természetfotók is nagyon jól néztek ki, nagyon kompakt volt az összes felvétel! Remek szereplőgárdával színesítette McQueen a filmjét. Egytől egyik remek alakításokat láthattunk. Szerepük csekélyebb játékideje miatt kevesebb figyelem hárulhat Benedict Cumberbatchre és az American Horror Story-ból is ismerhető Sarah Paulsonra. Előbbi nem volt igazán átütő ebben a szerepben, de azért hozta a formáját, Paulson pedig kifejezetten kimért volt. Persze szerepeltek a filmben még olyanok is, mint Brad Pitt, vagy Paul Giamatti, de a reflektorfény természetesen a nagy hármasra kell, hogy vetüljön, akik saját kategóriájukban abszolút Oscar esélyesek. Lupita Nyong’o volt talán a legcsillogóbb fénypontja az egész filmnek. Olyan finom eszközökkel hozta ezt végtelenül nyomasztó karaktert, hogy az valami egészen figyelemreméltó volt. Nem kellett hozzá túljátszania semmit, nem is a verbális elemek érvényesültek a játékában, hanem a non-verbális motívumok, a testbeszéde, arcának mimikája, egyetlen pillantás egy egész karaktert tárt fel! Minden érzésével, vágyával elkeseredettségével együtt ott volt a komplett karakter Nyong’o szemében! Mégis úgy gondolom, hogy a legzseniálisabb alakítást McQueen kedvenc színésze, Michael Fassbender prezentálta. Végig nagyon élethű volt, gyakorlatilag el tudta hitetni velem, hogy ő ez az ember. Vannak filmek, alakítások, ahol néha ki kell nézni kicsit oldalra, hogy ez csak egy film. Na, Fassbender ilyen volt a 12 év rabszolgaságban. Egyszerűen olyan elemi erővel, ösztönszerűen hozta ki az agressziót, hogy részben miatta volt olyan letaglózó a film. A rabszolgaság rendszerét, a szadizmust, az embertelenséget, mind magában hordozta ez a szerep, nagyformátumú filmes gonosznak ezzel együtt nem mondanám, mivel nagyon korlátolt személyiségről beszélünk esetében. Ezt a kettősséget pedig tanári módon játszotta el Fassbender, ott volt végig a tűz a szemében! Végül, de nem utolsó sorban itt van nekünk Chiwetel Ejiofor, aki miatt azt mondom, hogy nem örülnék neki, ha DiCaprio Oscart kapna idén! Hiába nagyon kedvelem és generációnk legsokoldalúbb, legtehetségesebb színészének tartom, se a szerepe, se a film, amiben játszott nem volt olyan kiemelkedő (akár az ő, akár Scorsese) életművében, hogy egy lapon lehetne említeni ezzel. Itt gyakorlatilag Ejiofor élete alakítását nyújtotta, egy olyan szerepben és egy olyan történetben, ami messze túlszárnyalja a WSF korlátait. Rezignált, egyben erős, de mégis kétségbeesett volt a játéka, melyet inkább szubliminálisan ábrázolt, olyan apró jegyekkel, mint mikor összetöri a hegedűt, vagy az arcjátéka a végén. Még sok filmet és színészt nem láttam a felhozatalból, de egyelőre neki adnám oda a második legértékesebb aranyszobrocskát! McQueenről még annyit, hogy ugyan nem mondanám, hogy szintet lépett ezzel a filmmel, de tény, hogy változtathat a megítélésén. Nekem nem ez a kedvenc filmem a repertoárjából, de az elvitathatatlan tőle, hogy egy igen fajsúlyos témát mutatott be hihetetlenül profi módon, úgy hogy közben nem esett át a ló túlsó oldalára! Más kérdés, hogy erről a névről nekem még mindig a The King of Cool ugrik be, hogy ez változzon, ahhoz még sokat kell tennie a rendezőnek… Így a végén még kitérnék a film, illetve az ehhez hasonló alkotások szociológiai hátterére. Érdekes az a jelenség, hogy itt van pl. a 12 év rabszolgaság, de mondhatnék még más hasonlóan nagy címeket, mint a Schindler listája, vagy a Nem vénnek való vidék, melyek szintén elég durvák mégis nagy népszerűségnek örvendenek. Ha megkérdezik, hogy élvezted-e a filmet, a többség azt mondja, hogy nem. Viszont, ha megkérdezik azt is, hogy fontosnak tartottad-e azt, hogy láttad, akkor már a legtöbben igennel válaszolnának. Ugyanis egy nagyon komoly diszkomfort érzetet ad az, hogyha azt látjuk, hogy valakiket brutálisan bántalmaznak, megaláznak. Mégis miért kínozzuk akkor magunkat ilyenekkel? Azt nem venném be a képbe, hogy vannak, akik ezt direkt élvezik, az már a junkieság fogalomköre, akik mindenféle exploitation filmet megnéznek, direkt a durvább fajtából, hogy minél jobban üssön. Emellett akadnak olyan szexuálpszichológiai felmérések, miszerint sok nő titokban arról fantáziál, hogy a párja „megerőszakolja”. (Ez persze meglehetősen szexista és pesszimista képet fest a nőkről.) Viszont, ha megnézzük azt, hogy az ilyen drámáknál, legyen az akár történelmi, mint itt, az helyzet, hogy egy nem hétköznapi szituációt lehet „megtapasztalni”, kellemes biztonságból! Belehelyezkedni ebbe a helyzetbe, úgy hogy közben nem kell aggódnod a következményektől egy egészen egyedi befogadói élmény reprezentál. Felteheted magadnak a felmerülő lényegi kérdéseket az adott szituációkban, miközben nem kell félned, mégis átérzed a helyzetet. Dramaturgiai szempontból az meg persze evidens, hogy látni egy karaktert sokat szenvedni és utána célt érni sokkal felemelőbb, minthogyha kivesszük az egyenletből a szenvedést. Az ilyen lépések indokolhatják a brutalitás is, hogy még átélhetőbb legyen akár egy ilyen szenvedéstörténet! Összességében azt gondolom, hogy jól fogták meg tehát a témakört, volt benne egy-két kihagyott lehetőség, de egyik sem ziccer. Újat nem mond a rabszolgaságról, az elnyomásról, de nem is ez volt a vállalása. Az alakítások és a rendezés teszi önmagában ilyen magas színvonalúvá az egyébként igaz történeten alapuló forgatókönyvet. Azoknak ajánlom, akiknek erős az idegzete (azért mégis durva film) és nyitottak az ilyen társadalmilag is fontos témák irányába...

Dzséjt, gondolom feltűnt John Kramer

Köszönöm, ez esetben megadom magam! (Bár, végül is annyira nem elrugaszkodott dolgok ezek, mint amit mondjuk egy David Cronenberg filmben láthatunk...)

Ez az a szuperhősfilm, amiben tényleg egy mosómedve és egy fa szerepel?

A karakterről majd akkor tudok véleményt alkotni, ha látom a sorozat keretein belül. Eredetileg Ahsoka sem volt szimpatikus, de utólag úgy gondolom nagyon jól szőtték bele a történetbe.

Ne félj, fognak...

Úgy látom akkor lesznek meglepetések...

Faragó szerintem nagyon jó lelkű, szerény. Sokszor mondjuk így ki is használják valamilyen szinten, mert lehet több mindent adnak a nyakába, mint ami egészséges lenne. Mondta, hogy voltak olyan hetek, amikor napi 3 órát aludt csak. Amúgy jó fej nagyon. Annyit tudok még róla, hogy az apja régen valami híres gitáros volt. Én szívesen beszélek erről veled, ha érdekel, de ezt igazából neked kell érezni. Valamilyen szempontból jól tetted, hogy nem ezzel kezdtél foglalkozni elsőre, más szempontból viszont, ha már most karriert építesz, lehet később családod is lesz (vagy nem tudom, lehet már most is van) akkor azért nagyon nehéz lenne átállni és nem is lenne logikus. (Nyilván az ár is lehet faktor, pár éve azt hiszem félmillió körül volt, de már nem emlékszem pontosan, meg volt, akinek visszaadták.) Az előző posztomban nem nagyon tértem ki az árnyoldalára ennek az egésznek, pedig, hidd el nem pont olyan ez, mint ahogy elképzeli az ember kívülről. Azt nagyon jól látod, hogy szakmailag igazán behatárolt ez a terület, még ha elméletileg nem volt ilyen kereslet erre korábban, mint manapság (már rengeteg sportcsatorna van, mondjuk 10 éve még fele ennyi volt). Teljesen felhígult ezzel együtt az egész állomány és nagyon komoly belterjesség van. A Sport TV-be oda nyíltan nem vesznek fel senkit (most ezt úgy értsd, hogy komoly szerepkörre), kis túlzással akik ott vannak, azokat onnan fogják kitolni a temetőbe! Én egyből középiskola után mentem (kb. úgy, mint a major sportokba, akik nem mennek NCAA-be, hanem egyből a high school után jelentkeznek a draftra), ennek is megvolt egyfajta előnye, de ugyanúgy a hátránya is. Az elején is voltak már olyan dolgok, amiket én másképp képzeltem, de ekkor még nem volt zavaró. Ilyenkor még kellett mindenféle feladatokat teljesíteni és volt egy cikkem, ami nem valami specifikáció volt, hanem voltak ilyen "tőzsdefeladatok" (ahol kvázi krediteket lehetett teljesíteni). Na és egyszer csak felhívott a Fogl Balázs (az a Komlósinak a jobbkeze), hogy volt egy cikkem - a MOM Parkról szólt, az elején nem is feltétlen csak sportos anyagokat kellett írni - ami nagyon tetszett nekik és ők kiválasztottak három embert (abból voltam az egyik én) az évfolyamból, akiknek lehetőséget kapnak egy online felületen. Akkoriban indult az utánpótlássport.hu nevű site (valami Brucknernek hívták a csávót, ő is a Komlósi csókosa volt) és itt lehetett volna tevékenykedni. Az elején nagyon jól nézett ki minden, csináltam egy interjút a magyar baseball szövetség elnökével (nem úgy kell elképzelni, mint az MLSZ-t meg a Csányit, ő egy ilyen mezei üzletember volt, aki feljött hozzám és egy sör mellett lenyomtuk az egészet ilyen podcast jelleggel, aztán abból írtam meg az anyagot), kint is volt több napig a főoldalon, stb. Aztán kiderült, hogy amivel hitegetnek az nem valós, eltért az eredetileg megbeszélt tervtől és nekem ilyen körülmények között nem volt kedvem folytatni. A KOS-al kapcsolatban meg, ahogy beleláttam a dolgokba rájöttem, hogy én szeretném csinálni valamilyen szinten, de nem ilyen játékszabályok mellett, tehát, amit én szeretnék az nem ez. A második félévet már nem csináltam meg, egyébként többen is voltak így (úgy tudom, a Vadon János is) csak ezt nem nyomatják annyira, mint azokat, akik ott végeztek és befutottak. Az ezt követő időkben néha írogattam még a playball-ra, de az írás nekem sosem volt igazán kielégítő, csak inkább ilyen mellékes hobbi. Nem ezzel képzeltem el a jövőmet. Azt a Faragó is elmondta, hogy ők nagyon jó időben voltak ott (jókor, jó helyen). Akkor kezdett elterjedni itthon is jobban a sport a médiában, illetve pluszba még volt egy kisebb generációváltás is. Manapság sokkal behatároltabbak a lehetőségek. Arról, hogy megérte-e annyit tudnék mondani, hogy végül is igen. Sok olyan dologban volt részem, ami alapjáraton biztos kimaradt volna az életemből, de akkoriban hatalmas élményt nyújtottak, még ha nem is az lett a vége, ahogy elterveztem. Így meg legalább kikristályosodott előttem, hogy miként működik ez és később nem bánom meg. Mintha látsz egy csajt és nem tudod, hogy odamenj e hozzá. Odamész és azt mondja, hogy nem, akkor legalább tudod, hogy mi a helyzet, ellenkező esetben lehet, hogy később is azon rágódnál, hogy miért nem próbáltad meg... Ezekről még tudnék beszélni, de nehéz összefoglalni. Az a lényeg, hogy pontosan tudd, hogy mit akarsz és legyél tisztában az esélyeiddel. Amennyiben tudod, hogy mit szeretnél, akkor egyébként én ajánlani tudom neked ezt, mert tényleg megkapod azt a szakmai pakkot, amit máshol nem tudsz elsajátítani, csak itt Köszi. Amúgy, ha már műkorcsolya, nem tudom hallottál-e erről a sztoriról. A 30 for 30 egyik részében - http://www.imdb.com/title/tt3417870/?ref_=tt_ep_ep15 fel is dolgozták. Azért elég brutál, hogy ilyenek is megtörténnek egy alapból egyáltalán nem agresszív sportágban.

Az ötödik pecsét Kedvenc magyar filmem, a kedvenc magyar rendezőmtől, a kedvenc magyar színészemmel.

Még emészteni kell a dolgokat. Trench nem igazán hiányzott volna, másrészt meg észrevettétek, hogy Tup mikor fejen lövi Tiplar-t (ő Tiplee testvére) utána semmi bemeneti seb nem látszik, de nemcsak a fején, máshol sem... A hangok amúgy tetszettek, kivéve Dooku szinkronját, valahogy nem tudtam hozzáilleszteni a karakterhez.

Nincs nCore-om, de PirateBay-ről sikerült leszednem. Megnézem még egyszer és írok is valamit.

Ez csak az első rész? Nekem a torrent nem működött, megpróbálom ezt, vagy max megnézem még egyszer 4-től..

Karrde, köszi. Amúgy eddig csak a férfi számok értek véget? Egy női programot inkább megnéznék. Nincs mit. A Komlósi Gáborról azt érdemes tudni, hogy ő a 90-es évek elején indított egy ilyen médiaakadémiát. Ez a KOS (Komlósi Oktatási Stúdió). Na mármost, igazából akiket manapság a sport közvetítések közelében látni, azok szinte mind onnan kerültek ki. (Persze ez igaz a kereskedelmi és a közszolgálati média rengeteg szereplőjére is, továbbá, a MÚOSZ (újságíró szövetség) székháza is itt található.) A már említett Hajdu B. - Faragó kettős az első évfolyamba járt, ott barátkoztak össze. Utána mindketten bekerültek a TeleSportba és a BL közvetítések indulásakor már együtt kommentáltak (a FIFA magyar kampányában ehhez nyúlt vissza, mikor ismét összeboronálták őket, hogy legyenek a játék magyar hangjai). Ez persze úgy volt lehetséges, hogy a Komlósi, mint volt TS főszerkesztő tudott helyet biztosítani sokaknak, plusz ott volt még a Vitray is, aki kezdettől fogva részt vett a projektben tanárként (kisebb-nagyobb kihagyások mellett). Az egész programot így indították el, hogy megvolt hozzá a kapcsolati tőkéjük. Aztán az évek során úgy futott fel a vállalkozás, hogy sok tehetséget termeltek ki, akik aztán visszajöttek (már ismert médiaszemélyiségként) tanárnak, a kapcsolati háló pedig ennek eredményeképpen egyre szélesebb és szövevényesebb lett. Ezek után emelték az árakat, egyre több kurzust indítottak és az eredetileg kifejezetten sportriporter képzőnek indult intézmény, már egyre több pozícióba szolgáltatott szakembereket. Volt kifejezetten rádiós, operatőr, szerkesztő, stb. A Komlósinak manapság már nincsenek olyan kapcsolatai, mint húsz évvel ezelőtt, de közvetett módon, akár a régi tanítványain keresztül azért még mindig tud "intézkedni". Az a lényege ennek a helynek, amit igazából meg kell fizetni, hogy egy nagyon komoly kapcsolati rendszert kapsz azért a pénzért, amit befizetsz. Az oktatás kifejezetten gyakorlatorientált. Elméletet körül-belül annyit lehet hallani, hogy előtte 5 percben összefoglalják, hogy mit is kell csinálni és utána rögtön már kezdheted is. Szóval ilyen mély-víz elméletet kell elképzelni. Sokat kellett interjúzni random emberekkel (több olyan is volt, aki ilyen ismertebb figura és szerepel is a TV-ben), közvetíteni mind off-tube, mind a helyszínről (persze csak ilyen magyar meccsekre vittek be, nekem még megvan az a Press Card-om, amivel lehet még manapság is be lehetne jutni valahová, ahol nem elég figyelmes a biztonsági ember ), vizsgafilmet forgatni, voltak beszédtechnika órák (azt pl. az a Novodomszky Éva tartotta, aki az MTV-n volt bemondó). Visszatérve az elejére, a Hajdu B. István (élőben nagyon kicsi ) például eredetileg ügyvédnek készült, de aztán valami újságban látta a Komlósinak a hirdetését (akkoriban még így ment, de egyébként most se hypeolják nagyon, inkább egyfajta önmarketinget alkalmaznak) és úgy gondolta ebben sokkal jobban tudna érvényesülni. A Faragó már kisgyerekkora óta sportriporter akart lenni, gondolatban mindig előre lejátszotta és lejegyezte a világbajnokságok eredményeit (én is pont ilyen voltam gyerekként). Ő egyébként játszott az MTK utánpótláscsapatában is, de aztán megsérült és abba is hagyta a focit. Az amerikai-futballal úgy ismerkedett meg, hogy egyszer még régen kint voltak a barátnőjével a strandon és ott voltak valami amerikai egyetemisták, akik nem tudtak senkivel sem beszélgetni, de a Ricsi jól tudott angolul és ott összebarátkozott velük és a sportággal egyaránt. Azt mondta az egyikükkel még ma is tartják a kapcsolatot. Az első NFL élményéről pedig úgy emlékszem már mesélt adásban is. A Szujó Zoltánról annyit, hogy ő is ebben az intézményben végzett. Azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy mikor leégett a BS, akkor felment egy nagy épületnek a tetejére (valami Danubius Hotel, vagy mi a neve manapság) és egy kézi kamerával felvette az egészet. Ő is bekerült a TS-be kis szerkesztőnek, majd mikor indult az RTL Klub-on a Forma 1, a Palik elhívta oda. Aztán a 2002-es Ausztrál Nagydíj előtt szóltak neki, hogy akkor jövőhéten irány Melbourne és a Palik csak annyit mondott neki, hogy Schumacher interjú nélkül ne merjen hazajönni! Így lett belőle utazó riporter egészen a tavalyi évig. A Monoki Lehel szintén innen került ki. Mondjuk neki volt egy kis vargabetű a pályafutásába. Ő annak idején majdnem 5 évig volt az MTV-nél egy ilyen kulturális, utazós műsorban, ahol nem feltétlenül azt kapta, amit várt. Ebbe inkább ne menjünk bele. Aztán mikor indult a DigiSport, ez olyan 2009 körül volt, akkor ő már az induláskor odakerült. Manapság meg már ő a PL arca! Nagyon rendes, szerény, de egyben kifejezetten közvetlen, jó humorú figura. Engem bevitt a DigiSport stúdiójába is, úgy hogy közben ott ment a Vitray-val éppen egy adásnak a felvétele, aztán beültünk a Premier League díszletbe (akkor még a régi volt) és ott csináltuk meg az interjút...

Az első kérdésre a válasz igen, a másodikra nem tudom.

Boldog születésnapot!

Ody kérésére (amúgy a végén nem volt kiírva) - Katie Lucas írta az Order 66 Genesis-t (ez volt az első négy rész)!

Fel is írtam jövőhét szombatot, akkor is megnézem. Nem sűrűn használom a németet, de ez most jó volt. Amúgy azért is nehéz rendezetten összeszedni a gondolatokat, mert olyan böszmén volt megoldva a reklám, hogy nem is a rész végén rakták be, hanem pár perccel előtte. Így utólag meg már nehezen tudom csak fejben elkülöníteni, hogy az adott esemény még az előző, vagy a következő rész topicjába tartozik e. Ezt leszámítva mondjuk meg vagyok elégedve a Super RTL-el!

Nagyon jó érzés volt hosszú szünet után megint TCW-t nézni. Kicsit ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani, mint a Sherlock esetében, arra is sokat kellett várni, de amíg ott összességében csalódtam, itt egyáltalán nem! Volt ebbe szinte minden, remek nyitószál volt, ezek után csak annyit tudok mondani "Safaric add el az 5-ös Golf-ot!" ja meg annyit, hogy protokoll sechsundsechzig! Holnap írok egy értékelést is (megpróbálom részenként). A kövi szálból volt egy előzetes közben, a Clovis-os sztori lesz majd, extra képek nagyon nem voltak (vagy legalábbis azon kívül, amit már eddig is láthattunk, a kis űrcsatát, meg Embo "snowboardozását" tekintve).