Wilde

Nem tudom mekkora jelentőséget tulajdonítanak úgy általánosságban a hazai pályának, de már az az 50% fölötti eredmény is sokat számít. Hogy magamat idézzem (ha szabad) "Az esetek minimum 52.4 százalékában kell nyerned ahhoz, hogy a végén pluszba legyél, így megéri a hazai pályára fogadni." - ez az alább vázolt rendszer miatt sokaknak milliókat ér! A körülményeket pedig bele lehet venni, de adekvát választ ez sem ad a kérdésre. A baseballban konkrétan a pályák mérete, karakterisztikája is más, paradox módon mégis itt a legalacsonyabb a hazai pálya előnye! Lehet azt is mondani, hogy a hazai szurkolók is szerepet játsszanak egy mérkőzésen. A Seattle Seahawks (NFL) esetében a stadionjukban mért 112 decibeles hang rekord kb. egy Boeing 747-es zajának felel meg. Ez az ellenfél csapatának támadóinál átlag 2.36 false startot (támadó szabálytalanság, idő előtti bemozdulás) eredményezett, mert nem hallották rendesen egymást. A szurkolók hangja több ponton is befolyásolhatná(!) a játékosokat, a kosárlabdában a büntető dobásoknál, a jégkorongban szintén a büntetőknél, baseballban a dobókat és az ütőket is megzavarhatja, vagy a footballban a rúgókat, irányítókat (a fentebb leírt módon). Mégis kiszámolták, hogy 0.5% körül mozog a különbség, ha az adott sportág játékosa éppen otthon, vagy idegenben üt/dob/rúg/passzol, szóval ez abszolút nem tűnik esszenciális kérdésnek egyéni szinten. Mégis nem csak ezekben a sportágakban máshol is egyértelműen létezik a hazai pálya előnye, a rögbiben 58%, a labdarúgásban, a MLS-ben 69.1%(!), a Premier League-ben 63.1%, WNBA - 61.7% (ez a női kosárlabda). Azért mert a kosárlabdában több esetben is ilyen magas ez az arány az akár arra vezethető vissza, hogy ez egy olyan sportág, amit rendkívül könnyedén befolyásolhat a játékvezető, anélkül, hogy részrehajlással vádolnák (szinte a legapróbb kontaktust is le lehet fújni faultnak. (A játékvezetők úgy szórják a faultokat a labda nélkül pozícióharcot folytató játékosokra, mintha prémium járna érte, a zárások oroszlánrésze szabálytalan, mégis megtorlatlanul marad, jogosulatlan előnyhöz juttatva ezzel a támadókat. Miközben a labdavezető játékos akadályoztatásáért, kicsit lelkesebb szondázásáért már a gyűrűtől méterekre is azonnal jár a fault, ugyanezt a játékost a palánk alatt lassan kötelező megtolni deréktájon, büntetés legalábbis nem nagyon jár érte, pedig nemcsak döntően befolyásolja a dobás eredményességét, de kifejezetten balesetveszélyes is. Ami a távoli dobásoknál zajlik, abba jobb bele sem kezdeni. Európában amíg a tempót dobó játékos a levegőben van, addig minden ellene elkövetett fault dobás közbeninek számít. Ezt a szabályt az NBA-ben nem ismerik el, a dobójátékos kezét a jelek szerint nyugodtan telibe lehet verni, ha a labda már elhagyta.) És hasonló következetlenségek okán a játékvezetés nagyon kaotikus és kritikus eleme ennek a sportágnak. A kérdésnek sokkal fontosabb elemei a játékvezetők, ha a hazai pályát nézzük, mint bármilyen más sajátosság. Olyan elemeket kell vizsgálni, amit a bírók kontrollálnak, de nincsenek rá befolyással a játékosok. Ilyen például a hosszabbítás kérdése a labdarúgásban. Nincs rá egyértelmű szabály, így az van, amit a spori gondol. (Emlékszem olyan Man.Utd. meccsre, ahol kb. addig hosszabbított a játékvezető, amíg a MU be nem rúgta a győztes gólt.) Erre is van egy adat, hogy kétszer többet tesz rá a bíró a félidők végén, amennyiben a hazai csapat van hátrányban, mintha a vendégek kerülnének ilyen helyzetbe. Baseballban a már lentebb említett közeli dobásoknál egy szezon során 516-al több strikeout-ot és 195-el kevesebb walk-ot ítéltek oda a vendégként szereplő csapatnak, mint a hazaiaknak! Az NFL-ben amióta 1999-ben bevezették a challenge-et 30%-al csökkent a szabálytalanságok ítéletének aránya az ellenfél ellen (így is a vendég csapat több olyan ítéletet kapott, amit végül challenge miatt megváltoztattak). Az NBA-ben is van visszanézési lehetőség, de faultoknál, labdaeladásoknál, lépéshibánál még mindig a szubjektív megítélés dönt a bíró részéről. Van, hogy meg lehet kenni a bírókat, de én nem arról beszélek, hanem egyszerűen nyomás alatt vannak az atomszféra miatt. Sokszor ők is információt keresnek a többi sporitól és bizony van, hogy általánosságban a tömegtől is. Kiszámolták, hogy minél nagyobb az adott stadion és minél többen vannak benne úgy nő exponenciálisan a hazai csapat javára ítélt 50-50-es szituációknak az aránya. Erre igazolást adott a német felmérés, hogy hol van futópálya és hol nem, vagy pl. olyan is volt, hogy Olaszországban sok zárt kapus meccs van, ahol nem voltak beengedve a szurkolók és ott egészen másként álltak a meccshez és az ilyen kétes szituációkhoz a bírók. Azért létezik szinte minden sportban, mert a bírók is emberek, van ahol nagyobb befolyással bírnak egy meccsre, van ahol kevesebbel. Egy egészen friss eset volt, Magyarországon is közvetítette a TV, a Seattle és a Green Bay meccsét két éve. Ahol egy nem is túl közeli szitut (könnyen el lehetett volna dönteni) a hazaiaknak ítéltek, mikor látszott, hogy nem biztosan lett volna az övék (ez a meccset eldöntő utolsó pillanatos touchdown volt). Amikor felüvöltött a fentebb említett seattlei szurkoló sereg akkor a bíró szépen megadta a TD-t a hazaiaknak. Volt az ügynek következménye, ez kellett ahhoz, hogy visszatérjenek a sztrájkból az NFL-es játékvezetők (ebben az időszakban egyetemi bírók voltak "szolgálatban"). Abban egyetértek, hogy egy ilyen speciális eseményt, mint a vb, eb, olimpia nem lehet ide venni. Itt sokszor tényleg a már általatok is említett formaidőzésen van a hangsúly. A vb-t nézve 20-ból 6 alkalommal lett világbajnok a rendező (ebből persze érdemes levenni azokat akiktől nem lehetett elvárni az első helyet, hiszen rendezett világbajnokságot többek között Svájc, Dél-Afrikai Közt., Japán stb.). Ha így nézem akkor már 12-ből 6, ami nem olyan rossz és összességében a rendező válogatottak átlagosan az 5. helyen végeztek (ebbe benne van mind a 20 vb). Úgyhogy ha az ilyen jellegű tornákra nem is igaz a hazai pálya története, azért úgymond megéri rendezőnek lenni, mert sok válogatott itt produkálta története legjobb eredményét. Csak sajnos egy ilyen tornán, főleg ha esélyesről van szó, akkor a hazai környezet az elvárások miatt már inkább terhet jelent, mint előnyt! Mintavételi szempontból meg azért nem alkalmasak az ilyen események a hazai pálya kérdésének vizsgálatára, mert gyorslefolyású, kevés mérkőzéssel rendelkeznek. Plusz ugye itt mindig jóval kevesebb a hazai csapatok aránya (jelenleg egy vb-n 32/1), ami miatt sokkal esélyesebb, hogy nem a házigazda lesz a világbajnok... egy bajnokság esetében, viszont mindenki játszik otthon is, idegenben is.

Ezt nem tudom, hogy kizárólag a vizilabdára értetted e - ez esetben nem tudok hozzászólni, mert azt a sportágat abszolút nem követem (az EB-t sem nagyon néztem) - vagy úgy általánosságban? Utóbbi felvetéssel - ha így gondoltad - azzal már vitatkoznék. A hazai pálya ugyanis rengeteg sportágban számszerűsíthető előnyt jelent. Néhány adat, nagyságrendileg az MLB - 52 %, az NHL - 55 %, NFL - 58 %, NBA - 66 % a hazai csapatok győzelmi aránya a vendéggel szemben. Hogy ez miért fontos arról majd később. A hazai pályával kapcsolatos teóriák közül több hamisnak bizonyult. Amit el lehet fogadni pl. a baseball esetében, hogy más a karakterisztikája az egyes pályáknak. Van ahol alacsonyabb az outfield wall (amin át kell ütni a labdát a hazafutáshoz), nyilván a hazai csapat játékosai, akik itt edzenek komparatív előnyben vannak a vendég játékosokhoz képest. Az NFL-ben (de ez igaz a labdarúgásra is, pl. ott van Ecuador) akik Denverben a "Mile High-on" játsszanak hátrányban vannak a magaslati körülmények miatt a hazaiakhoz képest. Míg az NHL és az NBA, de ide kívánkozik az MLB is, ahol a csapatok menetrendje nagyon fontos. Előfordulhat, hogy ún. "back - to - back"-et játsszanak (két nap egymás után is van meccs), szélsőséges esetben lehet akár back - to - back - to - back. Itt pedig könnyen előfordulhat, hogy több ezer mérföldet kell repülni teszem azt New York és Los Angeles között. Baseballban van "doubleheader" (két meccs egy napon) és lehet utána még utaznak is... szóval ilyen esetekben mindig érdemesebb a hazai és nem utazó gárdára tenni, ha fogadásról van szó és van ilyen lehetőség. Ha ezeket levesszük, akkor még mindig ott van az, hogy mi miatt is ilyen szignifikáns (itt fentebb olyan bajnokságokról van szó, amelyek az európai foci bajnokságoknál jóval kiegyenlítettebbek) és kimutatható a hazai csapatok fölénye, főleg olyan mintáknál is, mint a kosárlabda, ahol 82 meccs egy alapszakasz. Itt jön be ugyanis a bírók szerepe. Ők nem azért befolyásolják a meccseket, mert megvették pár száz dollárért, hanem mert egyszerűen ők is emberek és nem tudnak elvonatkoztatni az atmoszférától. Egy dobás megítélése baseballban - hogy áthaladt e a strike zónán - lehet konkrétan ilyen esemény. Egy 95 mérfölddel szálló labdánál nem lehet egészen pontosan megállapítani, ha szélre megy, hogy most jó volt e, vagy sem (főleg, ha cseles a catcher - ez a pitch framing) és itt, ha nem tudja 100%-ig eldönteni a spori, akkor a tömeg nyomására és egyfajta íratlan szabályként mindig a hazai csapat javára dönt. Az NFL-ben meg lehet figyelni bizonyos kétes zászlók a szabálytalanságoknál általában a hazai csapat javára történnek (aztán persze van olyan zászló, amit semmi nem magyaráz meg ). Volt egy német faszi, aki kiszámolta, hogy a Bundesligában azokon a pályákon ahol van rekortán kevesebbszer ítéltek oda a bírók a 50-50-es szituációkat a hazai csapatok javára. Ahol nincs futópálya és közelebb vannak a szurkolók, nagyobb a nyomás ott viszont ez a szám arányaiban magasabb volt - azért így mondom, mert persze nem az a gyakorlat, hogy minden ilyet a hazaiaknak ítél, mert az már konkrét részrehajlás lenne. Az elején pedig azért emeltem ki az arányokat, mert ez nagyon nem mindegy. Régen nagyon kedveltem a sportfogadást és a fentebb leírtak ebből a szempontból számítanak. Amerikában a legtöbb helyen illegális a szerencsejáték, Las Vegasban viszont nem, régen minden oddsot egy kaszinóból, a Stardustból (mára már lerombolták) irányítottak. Ott terjedt el, hogy "spread"-ben fogadnak, mondjuk 7 ponttal. Ez azt jelenti, hogyha ő -7-re fogad, te akkor nyersz ellene, ha 7-e többel nyer az adott csapat, ha +7 (az övé) akkor is nyersz ha veszít a csapat, illetve, ha kevesebb, mint 7 ponttal nyer. Így te vagy előnyben és ez akkor fontos, ha olyan csapatra fogadsz, ahol a hazai csapat számítana esélytelennek. Az esetek minimum 52.4 százalékában kell nyerned ahhoz, hogy a végén pluszba legyél, így megéri a hazai pályára fogadni. Ha az elmúlt 20 évben valaki minden meccsen feltett a hazai NFL csapatok győzelmére 5000 dollárt, az ma már biztosan 150.000-nél tart (ez a tiszta profit). Ebben a kontextusban tehát nem csak számszerűsíthető, hanem forintosítható is a hazai pálya kérdése. Arról, hogy ez mennyire gáz, hogy 2. helyen végeztünk a vízilabdában... ha én lettem volna ott a csapatban, most én is biztos annak érezném, de ha pályafutásom végén visszagondolnék rá, már inkább örülnék a második helynek. Ettől függetlenül létezik ez az attitűd a sportban, hogy a 2. hely már csalódás. "Ha második vagy, te vagy az első, aki veszít." - ez az idézet Ayrton Sennától származik. Vagy pl. ott volt George Steinbrenner, a New York Yankees megboldogult tulajdonosa, aki kijelentette, hogy minden szezon, amelyben nem nyernek bajnoki címet az számára csalódás, értéktelen. Hogy fokozzam, nálunk van egy lány az egyetemen, aki 5-t kapott megajánlott jegynek, de elment vizsgázni az adott tárgyból és mikor a tanár megkérdezte, hogy ő mégis miért jött el, akkor azt mondta, hogy azért, mert a korábbi dolgozatban nem tudott minden választ és ő 100%-osat akar írni! Ezt a fajta maximalizmust lehet támadni, de ez már egy véleménybeli különbség, nem egy abszolút igazság, hogy most melyik a jobb. Én személy szerint egy elég pragmatikus ember vagyok és Sennának is azt mondtam volna, hogy oké nem elég a 2. hely, de lehet ha én minden futamon második vagyok, attól még az összesítésben én leszek a világbajnok a pontok szerencsés alakulása esetén...

A screener az mindig kb. egy DVD szint. Általánosságban véve a DVD minőség nekem a legtöbb film esetében teljesen megfelel (az átlag torrentezőket idevéve pedig nekik szintén tökéletes). Itt az a gáz, hogy egy ilyen kópia került ki, jóval a premier előtt! Az se ok, hogy a DVD megjelenés után lelopják a filmet, de így már nem is kell várni, sőt nemhogy várni nem kell, hanem még hamarabb megnézheted, mint a moziba járó tisztességes nézők. Mondjuk, ami miatt igazán féreg dolog, hogy ezeket a screenereket nem mezei filmrajongók kapják, hanem kritikusok, díjátadókon szavazó - akár akadémiai - tagok (az Oscar esetében), producerek stb. Szóval valaki ezek közül szivárogtatta ki (ebből most a legutóbbi Oscar szavazás előtt is balhé volt, hogy talán a 12 Years a Slave került ki így) és ebből már volt egyszer egy komoly botrány is, ahol egy akadémiai tag bukott le asszem és nagyon komoly szövetségi nyomozás folyt az ügyben, aminek mintha börtönbüntetés is lett volna a vége...

Nem értettem igazából ezt az Expendables dolgot, ami itt ment. Úgy tudtam, hogy majd augusztusban fog jönni leghamarabb... erre most látom, hogy ja hát ebből már egy screener változat is kikerült. Azért az elég féreg dolog volt attól, aki ezt kitette. Tudom többször is volt már ilyen, hogy ezek a változatok kiszivárogtak (mondjuk az Oscar szezonban), de ilyenkor azért elgondolkozom azon, hogy ezeket a screeneres megoldásokat el kellene vetni...

Nem nagyon ismerem a képregényt...

TWD S05 előzetes http://www.metacafe.com/watch/11355727/the_walking_dead_2014_season_5_comic_con_trailer/

Na, Patrick Wilson is elhagyta a süllyedő hajót. Az Ant-Man a Marvel egyik legígéretesebb filmjének tűnt, aztán lelépett Edgar Wright, betettek 1 jellegtelen rendezőt és most a legsilányabb filmnek tűnik. Igen, az anno gyerekként nagyon tetszett. Egyébként az író, Darren Shan itt volt nemrégiben Magyarországon... asszem a Mammutban dedikált.

Tetszett ez az előzetes, remélem már nem kell soká várni a sorozatra. A TCW már jól ismert hősei után egyelőre úgy kifejezetten egyik karakter sem szimpatikus, még eléggé ismeretlenek számomra, talán a twi'lek csajt kedvelem egyedül (kicsit olyan női Han Solo érzésem van)...

A játékosok nem merik azt játszani, amit tudnak. Tavaly 3-3-as döntetlen, 1-0-ás győzelem Portugália ellen... most meg 1-6. Vicc az egész, mentálisan komoly gondok vannak! Az elmúlt évek felkészülései, az U17-es Európa-bajnoki elitkörben csak az óvás után nem jutottak ki az U17-esek az EB-re és ott remekül játszottak. Két meccs alatt 9 gólt kapni, aztán arra fogni, hogy a belgák elvesztek az MLSZ rendszerében és azért jött ki ez az eredmény... hát nem szeretem ezt a kifejezést, de ez olyan tipikus magyar dolog. (Mészöly Géza is nagyon komoly ember - kb. mint az apja - felelősséget persze nem meri vállalni az se!) Az a baj, ha holnap megverjük Izraelt, akkor még mindig kijuthatunk az U20-as VB-re és akkor akik ott ülnek a bársonyszékben hátradőlhetnek és azt mondhatják, hogy elértük az eredeti célkitűzést és nincsen itt igazából semmi gond, a célunkat teljesítettük. Ott ahol 24 csapat van és csoport harmadikként is tovább lehet jutni, akkor még az is kinéz, hogy onnan eljutunk a nyolcaddöntőbe, talán még a nyolcba is juthatunk - ott vannak csapatok a világ minden tájáról nem csak az utánpótlásszinten erős Európából - mint anno 2009-ben. Az a 2009-es csapat kiugró eredményt ért el, aztán megnézhetjük, hogy manapság hol tartanak (na meg hol tartanak az ott mögöttünk végző Costa Ricaiak).

Ez valami borzalmas feldolgozás volt. Egyedül a stáblista alatti kis "pötyögős" zene maradt meg bennem, ami néha így beragadt a fejembe

Ezzel az a baj, hogy ez lett volna az a generáció, akikre azt mondták, hogy ők tényleg odaérhetnek. Úgy tudom az EB előtt a külföldi szakértők is azt mondták, hogy a német és a magyar válogatott lehet a torna két fő esélyese. A négy közé várta szinte mindenki a csapatot. Mindenkit meglepett, hogy ennyire gyengék, talán nem is ekkora a különbség, de az biztos, hogy mentálisan óriási hátrányban vagyunk. Az egész hazai futballközeg azt várta, hogy majd ők megmutatják, tényleg volt értelme ezeknek a beruházásoknak és jó irányba halad az akadémiai rendszer. Ez azért nem kis dolog, ezt láthatóan nem tudták elviselni. Az akadémiai nevelésnek egy jó tesztje lehet ez a torna, szakmai szempontból pedig látszanak a hiányosságok. Persze ott kezdődik a baj, hogy már 14-15 évesen is az eredményre mennek, nem tanítják meg ők játszani. Semmi kockázat, csak a tuti és ezzel a tutival nem megyünk semmire. Az meg a másik, hogy itt Magyarországon a 20-22 éves játékos az még "fiatal tehetségnek" számít, míg külföldön ezt a 16-17 évesekre mondják. Volt ez a belga felmérés is az akadémiákról, erre is persze az volt a dacos válasz, hogy nem is úgy van és mindenki hülye, csak mi látjuk az igazságot... így sajnos nem fogunk eljutni sehová sem!

Krande, közbe pihentél kicsit, vagy már fordultál és úsztál is vissza? Mindenképpen nagyon komoly! Kiskoromban versenyszerűen úsztam, jövőre lehet kipróbálom ezt, kíváncsi lennék mennyi menne csak úgy.

Hataloméhes - "I'll be the most powerful Jedi ever, I promise you! I'll even learn to stop people from dying!" - mondja ezt pont az Ep. II-ben Padménak arra, hogy mindenhatónak kellene lennie! Mindenhatónak lenni, a halált legyőzni, szerintem hataloméhség, később persze az Ep. III-ban jobban kikristályosodott a hataloméhsége. Nem tudom neki mikor szajkózták konkrétan állandó jelleggel, hogy ő a Kiválasztott. Úgy emlékszem így akkor vetette a szemére Obi-Wan, mikor már láb nélkül feküdt a Mustafaron. Egyébként ki lehet találni rengeteg okot, hogy miért változott meg, nekem nem is ezzel van a bajom, hanem azzal, hogy folyamatában nem láttuk ezt a szekvenciát. Olyan, mintha van egy A pont, meg egy C pont és közbe a B pont hiányzik. Szerintem emberileg sem érthető, de ez nem tartozik hozzá a kérdéshez... Sajnos nem láttuk, ez az egyik, amit sajnálok vele kapcsolatban.

Galleont én is csak a képeken találtam, de azt mondjuk nem vágom, hogy mire lehet ezeket költeni... Amúgy ezt a főzetet hol kell főzni

Nekem is hiteles volt Anakin, csak nem egy olyan karakterként jelent meg, akit az elején megszerettem és később sajnáltam a bukását. Ilyen volt mondjuk Harvey Dent, A Sötét Lovagból, vagy Harry Osborn a Pókemberes képregényből (nem a filmes változatra gondolok). Nem is volt úgy lépésről lépésre bemutatva Anakin bukása, mint mondjuk Walter White esetében a Breaking Badben. Ezt hiányolom nem azt, hogy nem lenne hiteles. Hiteles, hogy ő Anakin, megértem a motivációit, csak számomra nem volt egy szerethető karakter, így bukása nem volt megrendítő, azt meg, hogy miként vált ilyenné nem láthattuk. Az első filmben egy jólelkű, kedves, áldozatkész gyermeket ismertünk meg. A másodikban ezzel szemben már sok pozitív tulajdonságot nem nagyon tudok találni benne, talán a Padmé iránt érzett érzelmeit lehetne kiemelni, bár mint később kiderült, ott is inkább birtokolni akarta a másikat. Öntelt, elbizakodott, nagyravágyó és hataloméhes lett... mindenféle átmenet nélkül. (Élvezettel legyilkolt egy egész buckalakó telepet - amit megjegyzem Padmé is elég rezignáltan vett tudomásul - ezt például az Ep. I-ben látott Anakinról el nem tudnám képzelni.) Ezzel volt a bajom. A harmadik részben meg már teljesen nyíltan bábként rángatja Palpi. Mindössze az Ep. I volt talán ahol kedveltem a karakterét, a többi film alapján számomra nem volt szimpatikus figura (maximum szánalomra méltó), ezért nem tudtam lelkesedni érte/sajnálni mikor elbukott... Ez csak azt bizonyítja, hogy már itt is volt egy ellentmondás Obi-Wan szavaival. Vagy az van, hogy direkt hazudott (Anakinnal kapcsolatban még meg is értem, de hogy a fénykarddal kapcsolatban minek tette volna ezt, azt nem igazán látom át), vagy már komoly gondok voltak az emlékezőtehetségével, ami elég problematikus tekintve, hogy mindössze 57 éves (ha lehet hinni a wookie-nak)... ilyen idős korban azért még nem szoktak cavintont szedni!

Akkor se tudnál mi alapján tippelni, csak random módon. Ja meg ugye akkor nem adnának milliárdokat nyereményként. Nem csak a motivációs szempontok miatt ilyen magas a nyeremény, hanem mert "teljesítmény alapú". Amennyivel könnyebben el lehetne találni, annyival kevesebbet fizetnének érte. Na persze ez a veszély nem fenyeget senkit, nagyon jó biznisz ez a zrt. számára...

Anakinnal nekem is van problémám, az ő bukása, ami a legnagyobb negatívum a szememben a prequelel kapcsolatban. Olyan karakterként ábrázolták, aki nem sok pozitív tulajdonságot mutatott a filmekben, így bukása nem volt számomra megrendítő. Az Ep. I-ben látott Anakin még jó kiindulási alapként szolgálhatott volna, azonban a 2. és a 3. részre teljesen megváltozott... csak ezt a változást, folyamatában tekintve ugye mi nem láthattuk. Ez az Anakin pedig nem egy olyan protagonista volt, akiért szívesen izgultam volna. Ha a TCW-ben látott Anakinról lenne szó, azért már inkább tudnék lelkesedni, ott sokkal érettebb volt. Egyébként az elvárásokat elsősorban a classicban elhangzottakból lehetett eredeztetni. Ott Obi-Wan beszélt Lukenak az apjáról: "No, my father didn't fight in the wars, he was a navigator on a spice freighter." - mondja Luke "That's what your uncle told you. He didn't hold with your father's ideals, thought he should have stayed here and not gotten involved." - Obi-Wan válasza Az elsőre ugye mondhatjuk, hogy nem igaz (persze úgy is lehetett volna szőni a történet fonalát, hogy igaz a fentebbi állítás - tehát Owen hazugsága igazságra épül - és utólag keveredett bele a háborúba). Na de kérem szépen hol is volt az, hogy Owen ott akarta marasztalni Anakint a Tatooineon Egyáltalán nem álltak közel egymáshoz, egyszer találkoztak, akkor is alig beszéltek... "Yes I was once a Jedi Knight, the same as your father. He was the best star pilot in the galaxy, and a cunning warrior... and he was a good friend." - Obi Elhangzott ez is, ami úgy gondolom szépen teljesült is. Anakin tényleg jedi lovag volt és harcolt is háborúban, ahol szépen teljesített. Jó pilóta volt ez bizonyította már egészen fiatalon is a fogatversenyen és a Naboo-i csatában is, majd később a Klónok Háborújában is láthattuk. Közel is álltak Obi-val egymáshoz szóval ez alapján olyan volt, mint ahogy várhatták a nézők. "Your father wanted you have this when you were old enough, but your uncle wouldn't allow it. He feared you might follow old Obi-Wan on some damn fool-idealistic crusade like your father did." - Obi-Wan Anakin fénykardjáról, amit Lukenak ad. Itt megint probléma van! Az első mondat nem valósult meg a filmben (Anakin azt se tudta, hogy van egyáltalán gyereke), míg a következő is érdekes. Ott kezdve, hogy Obi és Owen nem is találkoztak korábban, csak az Ep. III végén (ahol számára totálisan idegeneknek adta oda Luke-ot). Másrészt meg hol volt az, hogy Owen ágált volna az ellen, hogy Anakin (akivel alig beszélt) csatlakozzon Obi-Wanhoz (akit meg nem is ismert akkoriban). Aki erre számított, az jogosan csalódott, mert az Obi-Owen-Anakin kapcsolatot egyáltalán nem úgy ábrázolták a prequelben, mint ahogy azt el lehetett volna képzelni, csak és kizárólag a classicból ismert tények alapján. Vannak olyan elemek, melyek alapján mást várhattak a rajongók, mint amit kaptak. Persze ezeket el lehet azzal intézni, hogy nem is úgy volt, csak vénséges öreg Obi-Wan már így emlékszik rá. Igaz, ott sem mondta meg először egyenesen a dolgokat, mikor Anakin átállásáról volt szó...

A lottóval az a baj, hogy az abszolút szerencsejáték. Lehet szelektálni, különböző osztályú variációkkal próbálkozni, de érdemben nem tudsz semmiből sem számolni. Még, ha az lenne, hogy minden héten másik öt számból álló számsort húznának ki, akkor legalább lenne mire alapozni (így is 845 178 év lenne az összes számsor és ezzel a garantált nyeremény), de tekintve, hogy gép generálja random módon a számsorokat, így nincs mibe kapaszkodni. Nincs abszolút értéke a szerencsének! A játék alapvető pszichológiája - amit a sportfogadók is gyakran elkövetnek - hogy sprintben gondolkoznak, maraton helyett. Egy összegbe sokat nyerni, szinte a semmiből. Ezzel az a baj, hogy pont akkor lenne nagyobb esélyed, ha minél több szelvényt játszanál meg, minél különbözőbb variációkkal (csak nyilván az már nem csak 200 forintba kerülne). Egyébként, ami Nute-al előfordult, hogy volt egy négyese már az olyan szint, amit sokan egy életen át nem érnek el. A pókerrel, vagy a fogadásokkal ellentétben ez tényleg csak és kizárólag szerencsejáték. Az óriási nyeremény persze így is kellő motivációt tud adni az embereknek, egy olyan időszakban, ahol nagyon felmegy a végösszeg akkor persze mindenki veszi a szelvényeket, mint állat így ekkor simán visszahozzák azt (a megelőző játékhetekkel együttvéve) amit utána kiszórnak valakinek... a legjobban kitalált játék ez a lottó. Egyébként a hőségről annyit, hogy nálunk a lakásban nincs gond, viszont ha ki akarok menni egy kicsit a kertbe, ott már sajnos nagyon meleg van... így ilyenkor mindig inkább átgondolom, hogy akarok-e én egyáltalán napozni.

Én még csak az 5. évadnál tartok a DW-ban, de nekem Matt Smith nagyon szimpatikus. Sajnáltam, hogy Tennant távozott, de az új Doktort hamar megszerettem. Egyébként, ami még eszembe jutott a DW-val kapcsolatban, hogy Christopher Eccleston szerepel a most indult HBO sorozatban, 'A hátrahagyottakban'. Érdekes volt ebben a szerepben látni.

Először nem tudtam honnan jött - azt sejtettem, hogy nem a Roxfortból - de aztán megismertem az írását. Az egyik könyv nekem is kétszer van meg (talán a 3. kötet), ha kell akkor odaadhatom. Nute: Abból nekem is az van meg. Donát: Ez tök jó volt!

Nálunk ma a teraszon 43 fokot mutatott a hőmérő - ami lehet kicsit túlzás - de mindenképpen nagyon meleg volt. Elég durva.

Úgy vagyok ezzel a Harry Potterrel, hogy csak még egyet, csak még egyet... aztán már az egész első könyvet lenyomtam. Eléggé ott lehet ragadni előtte. Így, hogy angol nyelven van, eszembe juttatta, hogy én még nem is olvastam végig a könyveket angolul, úgyhogy ha újrázom a könyv szériát, akkor biztosan angolul fogom majd. Egyébként én gyerekként hatalmas HP fan voltam. Rögtön a magyarországi HP korszak elején kapcsolódtam be ebbe a világba, még az ezredforduló környékén. Lehettem olyan 7-8 éves, ekkoriban még anyámmal együtt olvastuk a könyvet. Később például anyám küldött nekem, meg tesómnak ilyen Roxfortos leveleket, hogy felvettek az iskolába (rendesen feladta postán meg minden), mondjuk annyira már nem voltam kicsi, hogy tényleg elhiggyem, hogy ez a Roxfortból jött.

The Friendly Confines Most volt az All-Star szünet az MLB-ben és erről eszembe jutott a Chicago Cubs stadionja, a Wrigley Field. Az egyik legrégebbi franchise és egyben a hozzá tartozó stadion is egy igazi őskövület, egész pontosan idén volt százéves az aréna. Ebből az alaklomból Chicago városa megpróbálta kilobbizni, hogy nekik ítéljék oda az esemény rendezési jogát, de utólag nem változtatta meg a liga a döntést és így maradt a gála Minneapolisban. Hiába a tradíciók, a pénz beszél... hozzáteszem, a Target Field az egyik legújabb és legmodernebb baseball létesítmény a világon (2010-ben adták át). Persze nem lehet annyira cool, mint a Wrigley Field, ami az egyik legkönnyebben felismerhető ballpark az Egyesült Államokban. Az outfield-falat teljesen benőtte a borostyán - ami néha meg is tréfálta a külső védőket, volt, hogy elveszett benne egy-két labda - ez pedig a Wrigley védjegyévé vált. Nem is akármilyen csapatnak az otthona, itt játssza mérkőzéseit a Chicago Cubs, az 1870-es alapítású - ezzel egyben a legrégebbi - baseball csapat. A Cubs a múlt század elején két bajnoki címet is ünnepelhetett, de már több, mint 100 éve nem tudott bajnokságot nyerni, a World Series-be is legutóbb 1945-ben jutottak be. Manapság a Cubs egyet jelent a lúzerség fogalmával egész Amerikában. Számtalan lehetőségük volt rá, hogy bajnoki címet szerezzenek, azonban valami apróságon mindig elcsúszott a szezon és továbbra sem tudtak kijönni ebből a nyeretlenségi szériából (most sem állnak jól, legutóbb 2008-ban voltak rájátszásban). Röviden úgy tudnám összefoglalni a csapattal kapcsolatos érzelmeket, ahogy az egyik chicagói ESPN szakíró tette: "A Cubs bajnoki címéért szurkolni olyan, mint az a férfi, aki már ötször elvált, de még mindig hisz az igaz szerelemben!" Ezeknek az eseményeknek, eme csalódásoknak mind az origóját képezte a Wrigley Field, egyfajta mementóként maradt meg abból a korszakból, amikor még nem volt gáz Cubs szurkolónak lenni. Számtalan különleges esemény fűződik hozzá, melyek ilyen egyedivé teszik ezt a pályát. A stadiont mindössze 2 hónap alatt húzták fel anno, akkor még 14.000-es volt - ma már 41.000 néző befogadására is alkalmas - és eredetileg a Chicago Federals számára készült, akik egy rövid életű baseball liga, a Federal League egyik csapata voltak. Hivatalosan csak 1927 óta hívják Wrigley Field-nek a stadiont, mert ekkor vette meg a csapatot a rágógumi mágnás William Wrigley, aki magáról nevezte el a helyszínt. (Korábban hívták Cubs Parknak és Weeghman Parknak is - ez utóbbi az akkori tulaj Charlie Weeghman neve után kapta). Ez volt az a pálya, ahol utolsóként szerelték be a világítást, 1988-ban, az első esti meccset mondjuk elmosta az eső, erre a Cubs szurkolók csak annyit mondhattak, hogy tipikus. Egy kedves történet - a jelenlegi tulaj, Tom Ricketts itt ismerte meg annak idején egy esti meccsen a feleségét... (erről majd még később) Több csapat is játszott itt a Cubs-on kívül major meccseket, többek között a második legeredményesebb NFL csapat, a Chicago Bears is. George Halas közreműködésével összesen 8 bajnoki címet szereztek a 'macik' a Wrigley gyepszőnyegén. Később a 70-es évek elején, mikor az AFL és az NFL összeolvadt akkor az volt az elvárás, hogy a csapatok minimum 50.000-es stadionokban játsszanak, amit akkoriban a ballparkok még csak karcolgattak. Így költözött át a Bears az azóta szintén már-már legendássá vált Soldier Field-re. A Bears mellett a kisebbik chicagói csapat a Chicago Cardinals (a mai Arizona Cardinals) számára is a Wrigley jelentette az otthont egészen 1939-ig. De a korábban emlegetett amerikai labdarúgó bajnokság, az NASL keretein belül is rendeztek mérkőzéseket ezen a pályán. Volt itt még ezen felül hokiban egy Winter Classic és egy NCAA Bowl Game is a közelmúltban. Sőt 1944 januárjában még egy síugró versenyt is lebonyolítottak a stadionban! (Hogy miként fért az itt el, azt speciel nem tudom.) Két igazán érdekes sztori azonban kitűnik az összes közül. Az egyik az átkokhoz kapcsolódik. Általában azt szokták mondani, hogy a hokisok a legbabonásabbak (pl. playoff-beard), de talán a leghíresebb átkok a baseballban vannak. Ilyen volt a leghírhedtebb, a 'Bambino átka', ami minden idők legjobb baseball játékosaként számon tartott Babe Ruthhoz köthető. Röviden annyi a sztori, hogy Ruth ('a kölyök' = Bambino) a Boston Red Sox játékosa volt és az ősi rivális New York Yankeeshez került financiális okokból. Ezt követően több, mint 80 évig nem volt bajnok a Boston (a Yankees azóta 27-szer nyert), de ez az átok 2004-ben végre megtört! A másik híres baseball átok pedig a Chicago Cubshoz kötődik. Ez 'Billy, a kecske átka', ami egy kocsmárostól származik. Na nem a kecske átkozta meg őket, hanem a kocsmatulajdonos. Billy Goat Tavern néven működött egy csehó arrafelé, aminek a tulajdonosát nem akarták beengedni az 1945-ös World Series egyik meccsére, úgy, hogy házi kedvence, egy Murphy nevű kecske is vele szurkoljon. Ezen ő annyira felháborodott, hogy kimondta az azóta komoly súllyal rendelkező szavakat: "Them Cubs, they ain't gonna win no more" - deklarálta a fazon. Ha nem is hiszünk az átkokban, annyi azért megfigyelhető, hogy pont azóta nemhogy nem nyertek, de még WS-be sem jutottak a chicagóiak. Ők annyira komolyan vették ezt az átkot, hogy többször is megpróbálták megtörni! Az átokozó kocsmáros unokaöccsét a 80-as években kétszer is meghívták a stadionba egy kecskével együtt, de egyik látogatás sem hatott. 2003 Kínában a kecske éve volt, ezt is megpróbálták a maguk javára fordítani, azonban ez az év sem hozott szerencsét, sőt (erről is majd később). Ezek után élelmesebbnél élelmesebb feloldásokkal próbálkoztak (volt, hogy felrobbantották a labdát, amivel anno játszottak, aztán a darabjait megfőzték egy étteremben és hasonló baromságok), de egyik sem volt eredményes. Az átok pedig még ma is rajta van a csapaton... A másik különleges sztori nem ilyen történelmi távlatokba nyúlik vissza, mindössze nagyjából 10 évet kell visszamenni az időben. 2003-ban esett meg ugyanis a Steve Bartman nevéhez fűződő , ami mindmáig emlékezetes maradt a baseball közegben és néhány szabálymódosításhoz is vezetett. Ebben a szezonban kivételesen nem voltak lúzerek, megnyerték a csoportjukat, a rájátszásban pedig már a főcsoport döntőben, a World Series-be jutásért játszottak! A 4 nyert meccsig tartó szériában 3-2-re vezettek és a 6. meccsnél jártunk éppen a Wrigley Fielden. 3-0-ra vezetett a Cubs, már féllábbal a nagydöntőben érezhették magukat, tényleg elhitték, hogy az átok megtörhet. Ekkor azonban egy floridai ütésnél magasan az oldalvonal felé szállt a labda, azt pedig a chicagói outfielder Moises Alou szépen le tudta követni, ha a levegőben elkapja, egy újabb kiejtést szereznek és még egy lépéssel közelebb kerülnek a győzelemhez. A nézőtérről azonban benyúlt egy szurkoló, aki el akarta kapni a labdát (baseballban az bevett szokás, hogy sok labda kerül ki a nézőtérre és a szurkolóknak örök élmény, ha el tudnak kapni egy igazi meccs labdát) viszont így elütötte Alou elől. Ezek után a Cubs lelkileg összeomlott. Úgy összezuhantak, mint a brazilok a világbajnokságon - vagy ahogy általában a magyar válogatott szokott, mikor van is valami tét - és elvesztették a meccset, majd a következő 7. meccsen ki is estek egyébként a bajnoki címért folytatott harcból. Mindenki Bartmant hibáztatta, hiszen egy kulcs momentum volt a beavatkozása, a játékosoknak is jól jött ez a bűnbak, ugyanis a Cubs belső védői rengeteg hibát követtek el, erre azonban már nem emlékezett senki. Könnyebb volt az egyszerű szurkolót hibáztatni, aki nem csinált mást, mint amit minden szurkoló tett volna hasonló helyzetben (sőt később kielemezték a helyzetet mindenféle szögből és azt számolták ki, hogy Alou egyébként sem ért volna oda a labdára), a vereséget ráverni meg igazán durva húzás volt. A "Friendly Confines"-ként elhíresült stadion itt nem volt valami barátságos. Amikor a magyar NFL közvetítésekben is beszélnek róla, hogy Amerikában nincsenek szurkolói atrocitások, akkor azért húzom a számat, mert itt speciel rendőröknek kellett bújtatva kivinni Bartmant, mert a szurkolók kb. meg akarták lincselni (amúgy tavaly egy NFL meccsen is volt olyan, hogy egy Barry Sanders-ös mezben lévő csávót a Philly drukkerei megvertek), azóta Bartman már más néven él és állítólag el is költözött Chicagóból. Óriási médiafigyelmet generált ez az eset, Bartman kétségtelenül a leghíresebb szurkoló volt ekkoriban Amerikában, sokan Chicagóban 2003 Halloweenjén Steve Bartmannek öltöztek (egy elég felismerhető cuccban volt a meccsen). Akik ismerték azt mondták róla, hogy egy nagyon jólelkű tag volt, kisgyerekeknek tartott edzéseket és gyerekkora óta Cubs drukker volt. Még manapság (10 évvel az eset után csinált riportokat az ESPN) is rengetegen a vérét kívánják, ennek a csávónak gyakorlatilag tönkretették az életét, olyan mintha egy tanúvédelmi programba került volna. Új szabályokat is hoztak a szurkolói beavatkozásokra az eset után, korábban is volt egy híres ' ', azt egy New York Yankees - Baltimore Oriols meccsen, egy Yankees szurkoló gyerek követte el, aki az outfield felé szálló labdát elhalászta a védő elől, így a védők nem tudták megjátszani, ez által hazafutás lett belőle. Más kérdés, hogy őt a hazai szurkolók ezért értelem szerűen ünnepelték, mert az ő csapatukat juttatta előnyhöz, az eset pikantériája, hogy a pulya hosszú évekkel később a Baltimore csapatának tagja lett (komoly karriert nem futott be). Bartman sztorija viszont nem ilyen vidáman alakult, a Wrigley-n az átok pedig továbbra is fennáll! A populáris kultúrában is megörökítették a Wrigley-t. Talán a leghíresebb film, ahol feltűnt az Blues Brothers, de láthattuk még a League of Their Own/Micsoda csapat (ez a film rémlik nekem, mintha láttam volna gyerekként - nők baseballoznak benne és Madonna is kapott egy szerepet, Tom Hanks mellett), vagy a 2006-os Szakíts, ha bírsz. Érdekesség, hogy itt a két főszereplő Jennifer Aniston és Vince Vaughn egy Chicago Cubs meccsen, a Wrigley Fielden találkoznak a filmben, ez egy kis meta-kapcsolódás is lehet a jelenlegi tulajdonoshoz. A sorozatok világában is feltűnt, többek között a Vészhelyzetben, a Szökésben, vagy a Simpson családban. A Family Guy pedig egy jelenetben a Steve Bartman-os sztorit is feldolgozta... 10 éve, 2004-ben hivatalosan is műemlékké nyilvánították a stadiont, úgyhogy ha egyszer eljuttok a 'Szeles városba' mindenképpen érdemes megnézni.

Köszi szépen Dzséjt. Szereztem pár pontot a Griffendélnek/magamnak (nem tudom ez hova számít). Mondjuk volt pár kép, ahol nem tudtam rájönni, hogy mit is kell megtalálni (pl. a Hagridos az elején). Jó ez az oldal, gondoltam csak úgy belenézek, most már, hogy tudom hogyan is kell kezelni... erre ott ragadtam majdnem egy órára.