Wilde

A Saga Podcast sorozat harmadik epizódja elvileg vasárnapra lenne időzítve. A Sithek bosszúja kibeszélőjében, pedig a végén tennénk egy kis kitekintést az egész prequel trilógiára is. A témák nagyjából a következők lennének: - A háború, mint fő téma (itt külön beszélnénk a klónokról és az ő szerepükről a háborúban - 66-os parancs, de szót ejtenénk még a Jedikről és a Szenátusról, hogy esetleg hol hibáztak, hogyan alakulhatott volna esetleg másként ez a konfliktus). - Anakin karakterével kiemelten foglalkoznánk és az ő kiválasztottságával, a Próféciával és a filmben láthatott bukásával. Hozzá kapcsolódóan pedig Obi-Wan, mint mentor, Palpatine, mint apafigura, Windu, mint a Jedik dogmatikusságának megtestesítője és Padme, mint a szerelmi szál katalizátora is terítékre kerülne és az, hogy az ő karaktereik hogyan hatottak Anakinra és hogyan formálták az utján. - A politika is sem maradna ki, még ha a filmben nem is ez kapta a legnagyobb szerepet, de beszélnénk az átmenetről a Köztársaság korából a Birodalom korába, ez hogyan bomlott ki a filmben és melyek voltak ennek a folyamatnak a legfőbb állomásai. - A kedvenc jelenetekkel sem maradnának ezúttal ki, de itt lenne egy trilógia összegző is ezt követően, ahol kohéziós elemekről, a kedvenc zenei témákról is szót ejtenénk és, hogy mennyire egységes a prequel trilógia. - Szokás szerint a film értékelése zárná az adást. Annyi, hogy egy kicsit lehet hosszabb lenne ez az adás (nem órákkal több, de lehet a két órát picit átlépnénk), ettől függetlenül maradhatunk a 20.00-órás kezdésnél... Jó lesz így @Donát @Darth Riddick meg még aki jönne?

Az biztos, hogy én egy machiavellista szenátor akarok lenni.

Boldog születésnapot!

Ezért mondtam, hogy lehet hamarabb lesz abból valami, mint a másik kettőből... bár ki tudja.

Szerintem a Half-Life 3!

Ez oké és én el is tudom fogadni, hogyha valaki ezután nem akarja megvenni az új FIFA játékot, csak szerintem ez azért nem hasonlítható a Last of Us körül kialakult helyzethez, mert itt egy kreatív koncepció szubjektív megítélésről volt szó, ami valakinek nem szimpatikus, vagy túl sok... míg a focis játékok esetében az meg egy olyan üzleti kérdés, ami független a játék készítőitől, hogy a Juventus külön szerződést kötött a Konamival a licensz jogait illetően és így nem is használhatták őket a FIFA játékban (ami nem is feltétlenül újkeletű amúgy, hogy ilyen furcsa megoldások előfordulnak a jogok miatt, mert emlékszem anno valamelyik nagyon régi FIFA-ban volt, hogy a brazil Ronaldo nem volt benne az Interben, hanem az volt helyette odaírva, hogy No. 9 - tehát a nevét nem használhatták).

Olyan függelékek nincsenek benne, mint az első könyvben, csak egy rövidebb terminológia a végén, de az epilógussal együtt a 330. oldalon ér véget így a történet. Amúgy először meglepődtem, hogy olyan vékonynak tűnik, de ennyinek is kell lennie a terjedelemnek (mondjuk a betűmérettel, meg a sorközzel azért láthatóan ügyeskedtek, hogy ne legyen túl karcsú a kiadvány és olyan furán mutatna egymás mellett a polcon az első könnyvvel, de így is érezhetően rövidebb).

Szerintem is az lehetett a karddal, hogy az az egy kard egy személyt, magát Ahsokát jelképezi, aki ott eltűnt a színről, kicsit önmagát is hátrahagyva, ezt veszi kézbe Anakin/Vader még egyszer utoljára visszaemlékezve rá. Szóval Ahsoka, mint a hátrahagyott kard és a hátrajagyott Jedi Rend jobban adja vissza a párhuzamot azzal az egy karddal, ettől még persze érdekes, hogy mi lett a másikkal, de annyira nem lényeges.

Most szállítottak ki nekem A Dűne messiásának új kiadását, hasonlóan igényes kiadvány, mint az első könyv. Ami számomra meglepő volt, hogy tettek a csomagba egy milka csokit is... Remélem amúgy a további négy könyv is megéri a Gabonak ezt az újrakiadást.

@Donát Ha a FIFA-ból kimaradnak csapatok, amelyeknek benne kellene lenniük az hiba, ha nem úgy alakul a történet, vagy a karakterek sorsa, mint ahogy azt a közönség egy része szeretné az egyéni ízlés megítélésének kérdése. Ahhoz tudnám ezt az egészet hasonlítani, mint amikor az Ep. IX premierje előtt megjelentek spoilerek a filmből. Ha valaki pusztán az alapján elítéli a filmet és esélyt sem ad arra, hogy a maga teljességében ismerje meg azt és a nagyvásznon lássa, úgy egy olyan élménytől fosztaná meg magát, ami lehet, hogy megváltoztatná az előzetes prekoncepción alapuló véleményét. Mondom ezt úgy, hogy vannak olyan elemei a filmnek, melyek a megtekintés után sem nyerték el a tetszésem, de teljesen más volt ezt a moziban látni és úgy megélni, mintsem csak a spoileres információt magában ismerni. A személyes befogadásnak nagy jelentősége van, főleg egy olyan médium esetében, mint a játékok, ahol az interakciónak, a személyes megélésnek külön jelentősége van. Ez persze azzal jár, hogy a játékot meg kell venni, végigjátszani... ez egyfajta kockázat és azt is elfogadom, hogy nagyobb kockázat, mint egy mozijegy ára egy filmnél és abban nincs vita köztem Pb-vel, hogy ehhez mindenkinek joga van, a saját nézetrendszerén belül lehet az is egy legitim döntés, hogy neki nem tetszenek a fordulatok és ezért visszamondja a még nem teljesített megrendelését. Csak szerintem ez azért nem helyes hozzáállás, mert így esélyt sem ad annak, hogy a játékot, az élményt (vagy az esetleges kudarcot) saját maga élje meg a maga teljességében úgy, ahogy azt a játék készítői megalkották. A végen lehet, hogy pozitívan csalódna és nem fosztaná meg magát egy élménytől, vagy az is lehet, hogy az ellenkezője történne, de az mindenképpen az adott játékos saját személyes tapasztalata lenne. Ennek hiányában persze mindenki mondhat ugyanúgy bármit, csak azt a véleményt én nem tartom valami sokra.

Boldog születésnapot!

Az szerintem egy jobb világ lenne, ha mindenki csak akkor fogalmazna meg sarkos véleményt valamivel kapcsolatban, ha alaposan megismerte az adott dolgot, egyébként nem kell mindenkinek mindenről véleményt alkotni. Az internet kora elhozta azt az illúziót, hogy mindenki kritikus, esztéta, analitikus és a véleménye fontos, érdekes, érvényes... miközben ez egyáltalán nincs így, főleg, ha az adott illető nem is ért annyira ahhoz/nem ismeri, amit kritizál. Maradva a játéknál, a Last of Us 2 kulcspontjainak a maga kontextusában a játékmenet során való megismerése és ezek után való véleményezése olyannyira nem lehetetlen feladat, hogy én is így fogok tenni, majd ha megjelent a játék és végigjátszottam. Azzal egyébként egyetértek, hogy mindenkinek szíve joga arra szánni a pénzét a rendelkezésére álló információk alapján, amire akarja, de pusztán részinformaciók ismeretében az éterbe kiáltani a nagy büdös igazságot az továbbra is csak fingreszelés. A témához még annyit, hogy a fejlesztő úrral amúgy meg könnyebb lett volna úgy szolidaritást érezni, ha nem úgy próbál tiltakozni az őt ért sérelmekért, hogy tönkrevágja rengeteg ember szórakozását.

@Darth Cupsy neked is jó lenne a mostani héten a vasárnap az Ep. III kibeszélőre?

Kissé megkésve, de boldog születésnapot!

@Donát megleszünk elegen, tervezési fázisban van, vagy van valami fejlemény erről a játékról?

Azért Rowlingnál is volt kavarás a könyvek között és menet közben is változtatott sok ötletén. A legjelentősebb talán Ron apjának a halála lett volna az 5. könyvben, de ezt az utolsó pillanatban megváltoztatta, de Hermionenak is lett volna testvére, amit aztán szintén elvetett és az a koncepció is felmerült még a 4. könyvnél, hogy Ron is meghaljon. Szóval itt is voltak olyan dolgok amelyek menet közben változtak és így csiszolódott azzá az alkotás, amit aztán megismertünk.

Ha fel kellett volna sorolni, hogy kik azok a rendezők, akiktől megnéztem volna egyszer egy SW filmet, Taika Waititi biztos, hogy ott lett volna ezen a listán. Kedvelem a stílusát, a humorát és kíváncsi lennék mit hozna össze a messzi-messzi galaxisban egy egész estés filmben, amit a sajátos hangvételére szabhat... persze nem egy számozott epizódban, de mivel a Skywalker-Saga úgy is véget ért, így adott a lehetőség és nyitott a játéktér. Nagyon örülök a hírnek és kíváncsian várom a filmet, de ahogy fentebb is írtátok... azért várjuk meg, hogy eljusson ez abba a fázisba, amikor már konkrétumok is vannak.

Grafomán-Dzséjt véleményét is várjuk...

A sorozat összes epizódja közül ennek volt talán a legkülönlegesebb hangulata. Az egész hetedik évadnak az lehetne a jelszava, hogy lezárás, befejezés és erre az utolsó, sorozatzáró epizódra ez tökéletesen illeszkedett. A lezárás, az elengedés és egy új korszaknak a beköszöntése lengi körül az egész epizódot, emiatt nem is hasonlítható semelyik másik részhez, akár ebből a történetszálból, akár az egész sorozat kontextusát nézve. Itt már tényleg csak arról van szó, hogy a mondat végére a pontot oda kell tenni, ekkorra már megtörténetek a nagy revelációk, a dráma (a 66-os parancs) és érezni is lehetett a szereplők tehetetlenségét, hogy a fogaskerekek már mozgásba lendültek és ezen hőseink már nem változtathatnak, nekik már csak a menekülésre, a túlélésre lehet gondolni. Azt persze lehetett tudni, hogy Ahsoka, Rex és Maul is élve fog kikeveredni ebből a szorult helyzetből, bennem mégis végig az epizód nézése közben ott motoszkált a feszültség, hogy vajon hogyan menekülnek ők meg, emiatt kifejezetten rokonítható a vele párhuzamosan játszódó RotS-el, aminek a megtekintése közben szintén az járt a fejemben, hogy jó, hogy tudjuk, hogy hová tartunk, de hogyan fogunk oda eljutni. Az Ep. III-al ellentében pedig (ami szerintem továbbra is a legsötétebb tónusú SW film, a vége viszont kifejezetten reménytkeltő) itt a befejezés sem az új reményről a lehetséges pozitív jövőképről szólt (amibe azért bele van kódolva, hogy Rex és Ahsoka megmenekültek, tehát van pozitívum), hanem inkább az elengedésről és a karakterek közötti intimtásról a Vader/Anakin feje felett megjelenő convor képében. Nehéz magáról a részről írni számomra, mert nekem ez az egész úgy érződőtt, mint egyetlen hosszan kitartott menekülési jelenet. Persze közben nem a felszínen történnek a legfontosabb események, tehát nem azon van a hangsúly, hogy Ahsoka milyen ügyesen hárítja a feléjük irányuló lövedékeket, vagy a találékony kis droidok, hogyan tudják kicselezni a klónokat, hanem ami a karakterekben eközben belül lejátszódik. Rex eleinte hű marad saját belső működéséhez és vérbeli katonaként közelíti meg a szituációt, itt vannak velünk szemben ezek a fegyveres erők és nekünk át kell magunkat küzdeni rajtuk valahogy. Aztán később látjuk, ahogy kibukik belőle, hogy azért ezek mégis csak a "testvérei" még ha nem is teljesen önmaguk (bár ez egy jó kérdés, hogy mennyire lehetnek önmaguk eleve egy ilyen chippel az agyukban) és le akarják őket lőni, de ettől függetlenül ők "egy vérből valók" a kifejezés minden értelmében. Mikor Ahsoka szembesíti ezzel és kijelenti, hogyha meg is fognak halni, közvetlenül nem az ő keze által. Rex saját magával is egy kicsit konfliktusba kerül, hogy ő is része ennek a gépezetnek és ha nincs Ahsoka mentőakciója, akkor ő is fegyverek csövének a másik végén lenne és látva azt, hogy mi lehetett volna belőle, ha nincs az a személy, akiknek a likvidálására utasították, ez legalább olyan drámai és megterhelő lehett a számára, mint végignézni a többi klón halálát, vagy esetleg tevékenyen is részt venni benne. Maul szerepe az epizódban hasonlóan alakult, mint az előző részben, itt viszont az tetszett, hogy szembesítette Ahsokát a tettei súlyával, amikor kiengedte Mault a fogságból. Hozzáteszem Ahsokának nem igen lett volna választása abban a helyzetben, ha el akar menekülni és a dolgok végére járni, később segítségére lenni a galaxisnak, ahol dolga van még, tud még a jó ügyért tenni (szerintem ezért is volt fontos a Martez nővérek története, hogy ott Ahsoka ráébredt arra, hogy ilyen kisebb léptékben, a hagyományos monolit strutkúrákon, a Jedi Renden kívül is tud tenni azért, hogy a jó iránybe mozdítsa a galaxist) és nem mellesleg Rexet is megmenteni, és még így is mindhárman csak nagy nehézségek árán tudtak megmenekülni egy csillagrombolónyi klón elől, úgyhog enélkül szerintem nem lett volna semmire se esélye. Ezzel együtt az jó volt, hogy ez a részlet nem maradt reflektálatlanul, hanem Maul megjegyezte azt, hogy ez az a káosz e, amit akartál... Maul mindenesetre itt megint félelmetes, badass és tekintélytparancsoló volt. Ahogy szétcincálta a hiperhajtóművet és ott állt a robbanásoktól körülvéve az az a Maul volt, akit az 5. évadban annyira megszerettem és, aki itt a hetedikben nem nagyon jött elő, de ő itt ebben a történetszálban és kiváltképp az utolsó részekben számomra egyértelműen mellékszereplő volt, a fő hangsúly Ahsokán és Rexen maradt. Ahsoka és Rex volt az a két karakter, akiket a sorozat kedvéért találtak ki, aztán egy másik korszakban és ezzel együtt egy másik sorozatban is megvolt az utóéletük és ők mindketten már a TCW mozifilmtől, tehát a kezdetektől velünk voltak. A hetedik évad is az ő karaktereikre fókuszált és az előző epizódban látott katarzis után ez egyfajta levezetés volt a számukra. Ahsoka a barátjaba vetett hite miatt, annak ellenére is, hogy az az életére tör, ő mégis képes áldozatokat hozni és kitart amellett a meggyőződése mellett, hogy Rex alapvetően jó ember. Ebben némi hasonlatosságot vélek felfedezni a Saga egyik nagy megváltás jelenete és eközött, ugyanis mikor Luke megváltja Anakint, akkor szintén a benne lévő pozitív érzelmek vezérlik és a Saga core üzenete ebben is tetten érhető számomra, hogy a szeretet, a hit, az önfeláldozás mindig győzedelmeskedik a sötétségen. Hiába volt Rex sorsa szinte születésétől fogva kudarcra ítélve, Ahsoka nem hagyta veszni és az iránta érzett barátság után elhozta számára egy új életnek a lehetőségét. Ráadásul itt ebben az epizódban mikor kifejezetten kiáll amellett, hogy a kitörés során odafigyelnek arra, hogy nem ölnek meg egy klónt sem ez szerintem legalább akkora tisztesség az ő áldozatuk felé, mint a végén mikor egyfajta síremléket is állítanak nekik a lezuhant csillagromboló roncsánál. Tudják róluk, hogy nem maguk döntöttek így, tudják róluk, hogy ők az igazi áldozatok és ez annak fényében, hogy kifejezetten az életükért kell harcolni szerintem egy nagyon hű cselekedet a Jedi tanokhoz, hogy még ekkor is megpróbálnak mindent elkövetni annak érdekében, hogy ne ártsanak nekik. Áldozatként tekinteni azokra akik az életedre törnek és megkímélni az életüket, szerintem ez egy nagyon szép cselekedet volt Ahsokától. A lezárás pedig végigkíséri az egész epizódot, a menekülésen kívül, tényleg annyi van, hogy Ahsokáék elbúcsúznak a roncstól, egyébként ez az egész roncs számomra egy kicsit a háborút, a Köztársaságot, a Jediket és a galaxist is képviseli. Ott van benne az, hogy nem valami külső ellenség miatt keletkezett ott az a roncs, hanem egymás ellen fordultak azok akik rajta voltak, úgy hogy nem is tudták valójában mit cselekszenek. Egyben ez a Venator és klón áldozatok ennek a háborúnak a mementói is egyben, mivel a zárójelenetben már birodalmi modelleket, rohamosztagosokat láthatunk akik egy új korszak beköszöntését jelzik. Ennek az érának tehát leáldozott, ahogy az a csillagromboló, úgy ez a korszak is egyben el lett temetve. Az a snitt pedig ahogy látjuk a klónsisak tükröződésében Vader távolodó alakját az valami zseniális. Az előző epizódban is voltak remek vágások, de itt sikerült azt is überelni. A hátrahagyott klónsisak számomra azt szimbolizálja, hogy klónokat a Klón Háborúkat és ezt az egész konfliktust itt ezzel végleg hátrahagytuk a távolodó Vader pedig elmasírozik egy új korszakba, a Birodalom korába. Ennél jobban pusztán a vizualitás eszközével átadni egy üzenetet azt hiszem, hogy nem lehet, az pedig, hogy ez a zárósnitt és utána rögtön felurgik stáblista az így egyszerre egyesítette magában azt az atmoszférát, azt a hangulatot, amit ez a lezárás jelent, így egy pontba sűrítve egy snittben adta át... ez a Saga-ból is kiemelkedik! Nekem a RotS vége nagyon tetszett azzal a zárójelenettel, a szimbolizmusáról írtam a topicjában is, de itt ez legalább olyan zseniálisan sikerült! Ugyan az Ep. III vége a reményt sejteti meg, egy kifejezetten sötét és nyomasztó film végén, addig itt ahogy végig a 7. évadban a karakterek közötti intimitás oldaláról közelítünk az egészhez és azáltal, hogy Ahsoka és Anakin egyfajta "találkozását" idézik meg átvitt értelemben itt a végén az szerintem nagyon jól keretet is adott az ő kapcsolatuknak ami a sorozatot végigkísérte és meghatározó pontja volt. A végén a fénykard felvétele egyfajta visszapillantásként is működik a múltba, hogy egykor ez a fegyver még a tanítványáé volt, egy másik korban, egy másik időben, de ez nemcsak számára, hanem számunkra és a sorozat számára is már múlt idő, mert itt a hideg realitás... Anakin Vader maszkban és birodalmi rohamosztagosok gyűrűjében fogja már meg azt a kardot, nem jediként amikor odaadta Ahsokának, amikor még egy teljesen más világot éltek. Annak idején én kifejezetten emiatt a sorozat miatt csatlakoztam a fórumhoz még sok-sok évvel ezelőtt és egy időben kifejezetten ez a sorozat jelentette a Star Warst, mozgóképen legalábbis mindenképpen, ilyen mégegyszer előreláthatólag nem nagyon lesz ezért is volt unikális ez a széria. Számomra nagyon megható volt ez a lezárás, egy fontos korszakát jelentette nemcsak a SW-nak, hanem az én életemnek is és örülök, hogy kapott egy rendes befejezést. Remélem Ahsokával még majd találkozhatunk, ebben a korszakban is lehetett volna még mit elmesélni, de szerintem jó lesz most már ezt elengedni és új távlatok felé nyitni... Filoni pedig minden elismerést megérdemel, lehet, hogy nem mindenben ő a legtehetségesebb ember a Lucasfilmnél, de a Lucas féle örökséget, hogy egy jó történetmesélő, egy jó mesemondó azt ő vitte tovább nálam egyértelműen és nagyon hálás vagyok ezért a sorozatért és azért, hogy ez a befejezés elkészülhetett... Star Wars napra a valaha volt legjobb ajándék!

Nem találom a szobát (nincs ott oldalt a kapcsolatoknál), újra el kellene küldeni a meghívót...

Én is itt vagyok... Riddick?

Rendben, akkor 19.30-kor érkezem én is és aki szeretne csatlakozni, akkor jöjjön nyugodtan.

Én pont azt szeretem ezekben az RPG játékokban, hogy ki lehet szakadni egy kicsit a valóságból és olyan dolgokat is kipróbálhatok, amit általában nem. Így ennél fogva jobban szeretek én is női karakterrel játszani, ha van rá lehetőség, mert érdekesebb számomra, de ez egyébként nem elsősorban a karakter nemében nyilvánul meg, hanem a cselekedeteiben is, én jobban szeretek ezért "gonosz" karakterrel játszani (a KotOR-ban is mindig Sith voltam) és jó, hogy egy játék kedvéért egy kis időre, de olyan lehetek amilyen egyébként nem akarok lenni... mondjuk a játékok során egyébként is sokszor olyan dolgokat kell művelni, amivel a valóságban nem azonosulnék (gyilkosságok, bűncselekmények). A ME trilógiában voltak olyan qte-ek, amikor még egy tervezett paragon végigjátszásnál sem tudtam egyszerűen nem rákattintani a felvillanó renegade opcióra.

Szerintem ezeknél az ellentmondásoknál az is fontos, hogy milyen horderejűek. Érdemben változtatta e meg az adott mű mondanivalóját, fő üzenetét, vagy csak a core történetet az a változtatás, amit utólag eszközöltek, vagy csupán egy apróbb részletben, egyébként az új változatban racionalizálható hatás kedvéért emeltek be egy változtatást. Amíg ez fennáll az szerintem nem okoz olyan problémákat, mint amikor a régi kánon rendszerben, egy az egyben felülírtak alapvetéseket, komplett történeteket és sokkal élesebb ellentmondások voltak. Most legalább van egy törekvés, hogy nagyjából egységes legyen az univerzum és ha azt nézzük, hogy régen semmi ilyen nem volt, akkor ez már mindenképpen előrelépés, persze nem tökéletes, de szerintem mindenképpen jobb a helyzet, mint 2012 előtt.

Szerintem sem igazán életszerű felróni azt Ahsokának, hogy abban a helyzetben, mikor össze van zárva egy űrhajón rengeteg olyan katonával, akiknek az a célja, hogy őt megöljék, az egyetlen olyan emberhez fordul, aki valamilyen módon a segítségére lehet... ráadásul azt se felejtsük el, hogy az előző epizódban még figyelmeztette is, hogy baj lesz. Ahsoka érezte a zavart az Erőben amikor Anakin átállt, látta Rex-en is, hogy mielőtt rálőtt nem stimmelt vele valami és közölni is akart vele egy fontos információt. Most ezek után azt nem gondolom, hogy reálisan elvárható lett volna Ahsokától, hogy egyedül haljon mártírhalált ott a hajón (Maul elterelésével is csak éppenhogy sikerült a terve), vagy arra gondoljon, hogy mennyivel hatékonyabb lenne, ha most meghalna Maul és akkor a háború után nem folytathatná gengszter üzelmeit. Itt tényleg valami sokkal nagyobb, sokkal jelentősebb dologról volt szó, mint Ahsoka saját élete, Maul bűnszervezete, vagy akár Rex barátsága... az egész galaxis fordult ki a sarkából, új helyzet következik, a Jedik, a Köztársaság eltűnnek, pont ahogy Maul figyelmeztette Ahsokát és akkor Ahsoka hajlott is volna rá, hogy segítsen ezt megakadályozni... de itt azért azt is láttuk, hogy Maulnak nem adott fegyvert, mert rá nem akarta szabadítani a galaxisra, hanem tényleg csak elterelésnek kellett, ha megölik a klónok, akkor nem kell vele foglalkozni, ha mégis kijutana, akkor meg majd később visszatérnek rá, de most sokkal fontosabb dolgokat kellett megtudnia, mintsem ezzel foglalkozni, hogy mi lesz utána Maul-al.