Wilde

Ez nem csak ennél a filmnél, hanem az egész OT esetében is az egyik kedvenc jelenetem és Lucas zsenialitását dícsérei... mikor az első képkockákon az opening crawl után megjelenik a Tantive IV és egy apró ponttá zsugorodva eltűnik a távolba, majd hosszan, méltóságteljesen, tekintélyt parancsolóan beúszik a képbe a csillagromboló. A film formanyelve a vizualitásban keresendő és amit a nyitó szövegben elmondanak nekünk textuálisan, hogy mi a helyzet a világba, itt van az aprócska Lázadás, meg a hatalmas Birodalom és milyen keserves küzdelmet folytatnak a jók a rosszak ellen, azt itt Lucas egyetlen egy képpel rögtön elénk tárta, ami összefoglalja azt, hogy milyenek az erőviszonyok és honnan indulunk. A csillagromboló megjelenése és végtelennek tűnő elnyúlásá pedig mindenképpen ikonikus... így kell elkezdeni egy Sagat!

A végső győztes maga a Fórum! Nagyon jól összeraktad Donát ezt az egész menetrendet, a párharcok is jók voltak, születtek meglepetések is (sajnos néhány karaktertől elbúcsúztunk - Watto, Kaz én mindent megpróbáltam). Remekül felpezsdítette a hangulatot a fórumon a Mandess és nagyon jó volt így várni az új filmet. Kicsit azért is sajnálni fogom, ha két év múlva nem lesz új mozi premier, hogy esetleg az aktuális Madness is elmarad. Köszönjük mégegyszer a munkát és hogy ennyit dolgoztál vele... és természetesen gratula a győztesnek, nem rá szavaztam, de megérdemelte!

@Donát @Darth Riddick Akkor ez a keddi időpont fix? Csak azért kérdezem, mert ha nem rögzítünk adást, akkor máshogy szervezem az estémet, de ha lesz podcast felvétel akkor itt tudok lenni.

Döntsük el kártyán...vagy szkanderban...vagy sör-virsli versenyben.

Öreg ember, nem vénember, vagy ahogy mondani szokás a lenyugvó napnak is megvan még az ereje! (A verseny előtt én sem reménykedtem, hogy Palpi ilyen jól fog szerepelni, hogy akár még a végső győzelemre is van esélye.)

Ennél a filmnél, ami rögtön eszembe jutna, kedvenc jelenetként az talán kapásból a Vader mészárlás lenne a film végén, ilyen félelmetesnek Vadert még sehol nem láttam, mint abban a jelenetben, szinte megállíthatatlan ott, úgy menekülnek előle, mint valami horrorfilmben a gonosz szörny elől. A másik ami kapásból eszembe jutna az amikor a két csillagromboló összeütközik és tönkreteszik a pajzsot... úgy általánosságban ebben a filmben van a kedvenc csatajeleneteim, nem csak a remek kivitelezés okán, hanem itt nem úgy mennek csatába, akik idejöttek, hogy itt most legyőzik az ellenséget, hanem, hogy feláldozzák magukat egy nagyobb cél érdekében. Mégis mindezek előtt azt tudnám mondani, hogy Jyn beszéde az ami érzelmi szempontból a legkatartikusabb. Rögtön egy számára tragikusan fontos esemény után van és ennek ellenére (vagy ennek hatására is) úgy tud működni, ahogy a többiek nem. Ő szíve, lelke ott a Lázadásnak abban a sorsdöntő pillanatban, a makacsságával, az elhivatottságával és a bátorságával. Nagyon erős jelenet!

A kedvenc jelentem ebből a filmből a "vonatos" üldözés a film elején... emlékszem mikor még az előzetesben láttam ebből felvillanni néhány képkockát, már az is nagyon tetszett, de aztán látni az egészet még anno a nagyvásznon az is hatalmas élmény volt, de így itthon nézve is fantasztikus. Az egész akció-szekvencia végig nagyon pörgős, baromi jól néz ki már önmagában ez az egész rablás, másrészt a táj is sokat ad hozzá az egészhez és érezni, hogy van tétje a dolognak, mert két fontosabb szereplő is meghal ennél a résznél, ráadásul a zsákmányt sem sikerül megszerezni, szóval úgy van bemutatva az egész, hogy nem csak egy egyszerű "fogd a pénzt és fuss".

A kedvenc jelenetem itt is a Coruscanthoz kötődik, mégpedig az emlékezetes "színház-jelenettel". Darth Plagueis a Bölcs legendája... ahogy Palpatine előadja, az valami zseniális. Az egész prequel során úgy érzem ebben a jelenetben összesűrűsödik az öreg minden egyes fontos attribútuma. Ahogy elküldi a körülötte ülőket, ahogy játsszik Anakinnal... itt már nem a gondokkal terhelt kancellárt láthatjuk, hanem a proaktív, az irányítást keményen kézben tartó nagyurat. Olyan finoman manipulálja Anakint és húzza el előtte a mézesmadzagot, hogy az valami fantasztikus és ebben rejlik Palpatine igazi ereje, nem az Erővillámokban, vagy a fénykardforgatásban. A másik jelenet, ami még idekívánkozott, az az utolsó Tatooine-on látható zárókép. Sok emlékezetes zárójelenet van a Saga-ban, de nekem mégis ez a kedvencem. A RO-t leszámítva ez a legsötétebb darab az egész szériában (a nagy eseményeket tekintve, talán a legsötétebbnek is mondható), mégis úgy érzem ennek az epizódnak van a legszebb vége. Az a póz, ahogy Owen és Beru állnak, a sivatagi naplementébe és a távolba néznek már önmagában egy reményteljesebb jövő felé való fordulást mutat, ráadásul ott van a kezükben a kis Luke, aki szó szerint az új reményt képviseli... ehhez hozzájön a jelenet szimbolizmusa, a lemenő nap, ahogy a fény is kiveszik most egy időre a galaxisból (a sötétség és a sithek uralma következik), de ott van a remény, hogy újra felkel majd és ehhez ott van Luke, illetve maga az ikernapok ahogy lenyugszanak is nagyon szépen párhuzamba állíthatók az ikergyerekekkel akik az új reménységet képviselik. Mindez megspékelve John Williams fantasztikus zenéjével egy olyan elegyet alkot, ami miatt nem érzem olyan nyomasztónak ennek a filmnek a végkifejletét, a galaxisban bekövetkezett események ellenére.

Azt hittem szorosabb lesz, de akkor irány a döntő:

A kedvenc jelentem ebből a filmből egyértelműen az üldözés a Coruscanton. Ahogy Anakinék belevágnak a város éjszakai forgatagába az nagyon tetszik, olyan igazi nagyvárosi hangulata van, megannyi járművel, különböző fajú lakókkal, akik ide-oda igyekeznek. Tényleg érződik, hogy ez a Köztársaság és egyben a messzi-messzi galaxis központja. A kocsmajelenet az alsóbb szinteken pedig szintén nagyon hangulatos volt, nem olyan, mint a Mos Eisley kocsma, talán nem annyira dúrva, érdes, mocskos hely, de itt is vannak fura arcok és veszélyes figurák (emellett a humor is megjelenik Obi-Wan és a halálpálcás díler képében). Ahogy Dzséjt írta a pcgurus cikkében sokkal élettel telibb helynek tűnik a galaxis a prequelekben és ezek a kis apró hétköznapi szituációk nagyon jól működnek A klónok támadásában.

Kylo-ra szavaztam és kissé meglepett az eredmény, hogy ilyen jól áll. Azért az nem semmi, hogy már most két film után ilyen a népszerűsége és még nem is láttuk az utolsó részt.

Nekem a 17. is jó, ha úgy alakul.

Tegnap elkezdtem újranézni a filmeket, így jövő hét keddre végezhetek a TLJ-al és már rengetegszer láttam ezt is, mégis még mindig elkap az a gyermeki érzés, ami Anakinon is tükröződik, amikor először megpillantja Coruscant felhőkarcolóit. Mindig is szerettem a nagyvárosokat és mikor a SW-ban láthattunk egy egész bolygónyi méretű hatalmas várost, az rögtön a kedvencemmé vált (bár talán a Klónok Támadásában ez jobban kidomborodott). A kedvenc jelenetnek azonban én is inkább a film végi hármas fénykardpárbajt mondanám, ahogy megjelenik Maul és megszólal a Duel of the Fates az még mindig libabőr (a kedvenc JW témám) és ebben a párbajban van minden, akció, érzelmek, áldozat, katarzis és azt hiszem ettől az ez a Saga ami, egy fantaszikus űreposz!

Nekem jó lenne, bár szerintem jobb lenne 16-án felvenni és akkor többi idő/lehetőség lenne a hallgatóknak meghallgatni, mintha közvetlenül a premier előtti este vesszük fel. Beszélhetnénk az elején röviden végigmenve általánosságban a Sagán (ebbe beleférnének a TLJ-ról esetleg még el nem mondott gondolatok is) és annak tükrében, hogy spoilermentesen ki mit vár a IX. résztől, mert ez a film most egy különleges korszakhatár is lesz egyben.

Most már Palpatine végső győzelmében reménykedek, hogy ilyen jól szerepelt, az engem is meglepett, de kellemesen. Az esetleges baby yodás érzelmi zsarolási próbálkozásoknak nem engedve Kylo vs. Palpatine döntőt és a sötét oldal győzelmét várom... vesszenek a széplelkű jedik!

Nekem ez volt eddig a kedvenc epizódom a sorozatban, végig nagyon szórakoztató volt (idén talán csak a Watchmen egyes epizódjait élveztem jobban ennél). Pont tegnap kezdtem el a Saga újranézését és ez a vonal szép emlékeket ébresztett bennem, hogy elromlik valami egy hajón és le kell szálni a Tatooinera megjavítani. Annak is örülök, hogy a filmek és az animációs sorozatok után, az élőszereplős sorozatból sem maradhatatott ki a Tatooine, egyfajta kontinuítást és állandóságot képviselve a SW világán belül. Megint jó volt, ahogy apró adagokban, de csepegtetik az információkat a galaxis állapotáról. Igazából az egész sorozatnak nagyon bejön ez a koncepciója, ahogy talán Bomarr is utalt erre korábban, hogy egy szűk szeletét látjuk a galaxisnak, távol a nagy horderejű eseményektől, a jediktől, az Új-Köztársaságtól és inkább egy olyan rétegre helyeződik a hangsúly, ami korábban inkább csak a háttérben jelent meg. Ezt pedig itt úgy tudják megoldani, hogy egyrészt ez a koncepció megmarad, másrészt viszont néha kikacsintanak a közben bekövetkező változásokra. Itt megtudhatjuk, hogy mi a helyzet a Fejvadász Céh és a Tatooine kapcsolatával, de az egész kocsmai jeleneten érződik (nem csak a csapos miatt), hogy ez már egy másik korszak, itt egy új világ van kialakulóban, persze még azzal, ami ennek az átalakulásnak minden bizonytalanságával együtt jár. A Tatooine persze továbbra sem lett egy barátságos hely, mégis valamennyire nekem most egy új arcát mutatta. A fejvadászos szál kissé kiszámítható volt, mikor mondta a srác, hogy be szeretne kerülni a tagok közé, már sejtettem a rész egyébként kifejezetten erős kezdése után (az űrcsata), hogy minden valamirevaló fejvadász számára a Mando és kis útitársa fontos célpontot jelent és várható volt, hogy Toro el fogja árulni és ellene fordul. Ezzel együtt az egésznek a kibontakozása roppant szórakoztató volt. A buckalakókat, talán most láthattuk először civilizált módon viselkedni és kiderült, hogy a felszín alatt ők is komplexebb jelenségek, mint pusztán primitív ellenségek és az is jó volt, ahogy reflektáltak arra, hogy mit gondolnak a buckalakók az ide települőkről és vice versa. Az egész üldözésben mégis az volt a legjobb, ahogy érzékeltették a különbséget, hogy milyen egy igazán jó vadász és milyen egy zöldfülű újonc. A klasszikusokban mindig zavart, hogy Boba Fettet ugyan mindig nagyon badassnek ábrázolták csak igazán sohasem derült ki, hogy miért, aztán az előzményekben láthattuk Jango Fettet, akinek a hírnevét alá is támasztották a jelenetei. Itt a főhős már nem először bizonyítja a képességeit, de most talán még kontrasztosabban jött ki. Nagyon tetszett az akció jelenet ahogy elfogták a nőt és a Mando végig higgadt, kimért stílusa, ahogy viselkedett a harc közben is. Nagyon hangulatos volt az egész jelentsor az esti szürkületben a dűnék között, bár a dűnetengernek mindig megvan az a maga varázslatos hangulata, amiért kifejezetten örültem, hogy ez ebbe a sorozatba is bekerült, nálam már-már szinte elválaszthatatlan a SW-tól ez a helyszín. A kicsi yoda továbbra is nagyon aranyos, úgy éreztem, hogy most is felvillantották előttünk, hogy akár itt is maradhatna, szerető otthonra lelhetne a kicsi, de úgy érzem, hogy nem csak a továbbra is érvényben lévő körözés, hanem a Mando és közte kialakult kapcsolat miatt is nekik együtt kell maradniuk. Hiába hagyta ott egyedül a hajón, mégis úgy érzem, ők már-már elválaszthatatlanok, legalábbis egyelőre. A Mandonak mintha egyfajta célt és küldetést is adott volna ennek a kicsinek a megmentése, kilépve abból a korábbi kerékvágásból, ami a fejvadász célpontok monoton leszállítását jelentette. Persze ott van a Törzs, a mandalori identitás, ami egy közösséghez tartozás (a harmadik rész óta egyre elvenebb és élőbb) érzését adhatja meg számára, ez a kapcsolat viszont mégis sokkal intimebb és személyesebb, ami közte és a kis yoda között kialakult. A cliffhanger meg a végén... hát talán az első epizód óta nem vártam még így a következő részt, bár akkor csak pár napot kellett várni. Mindenesetre Filoni nálam továbbra is a második számú ember Lucas után, ha a SW-ra terelődik szó, nagyon jó, hogy ő is itt van a fedélzeten ennél a sorozatnál is!

A tegnapit sajnos kihagytam (bár Donát fenyegetése után úgysem mertem volna másra szavazni), most viszont fájó szívvel bár (Qui-Gont is nagyon kedvelem), de leszavaztam az öregre! Következő körben jöhetne egy Yoda vs. Palpatine deathmatch.

Ahsoka feltűnésével nem kellene egyébként feltétlenül integráns részét képeznie a sorozatnak. Én ezt úgy tudnám elképzelni, hogy a kis yoda leginkább az első évadban kapna fontos szerepet, nem hiszem, hogy hosszú távon komolyabban számolnának vele, mint a Mando útitársa (bár erről nincs információm) és ebben az esetében egy évad végi búcsú jól jöhetne ki Ahsokával, ami nem jelenti azt, hogy ez a szál, az Erő és a jedik (bár Ahsoka már régóta nem jedi, hivatalosan sem és magát sem tartja annak) nem kerülnének be jobban a Mandalorian világába, mint ahogy már eddig is részét képezték. Tehát Ahsokától valami ilyesmi megjelenést látnék szívesen, hogy komolyabban "betolakodjon" ebbe a képbe, amit itt a galaxisról a sorozatban kapunk, az szerintem is idegen lenne a koncepciótól, csak a rajongók felé lenne egy kikacsintás (mint Maul a Solo-ban)... egyébként, ha nem itt, de valamelyik sorozatban szerintem fel fog tűnni Ahsoka élőszereplős formában előbb, vagy utóbb.

Ahsoka régóta várt élőszereplős bemutatkozásának én is nagyon örülnék, cliffhangernek sem lenne rossz, bár ezt egyszer már (Rebels 1. évad finálé) ellőtték. Mondjuk lehet az Obi-Wan sorozatban szivesebben látnám Ahsokát élőben, mert a sorozat időbelisége miatt ott egy fiatalabb Ahsokát láthatnánk (kb. mint a Rebelsben), akinek Obi-Wan-nal közös múltja is van. Ezzel együtt Ahsoka karakteréhez nagyon illene, hogy ő vegye gondozásába a kis erőérzékeny yodát, nála jobb helyet nem igen tudnék mondani neki és tényleg látni őt a sorozatban az nagyon nagy plusz lenne és újabb összefűző kapocs az animációs és az élőszereplős vonal között.

Azt mondta, hogy tudja, hogy a Fejvadász Céhtől jött és azt hitte, hogy egy nyomkövető van rajta... ebből én arra következtetnék, hogy az esélye megvan, hogy valami korábbi cselekedetéért felkerülhetett egy korongra, de nem biztos benne.

Ezek az anya-fia/apa-fia párharcok mindenképpen nagyon érdekesek lesznek, nem tudom a random generator, vagy az Erő akarta e így, de pikáns párosítás lesz mindkettő. Azt ugyan már az előző körben elsütöttem, hogy előrehozott döntő, de az Anakin vs Luke megint egy ilyen párosításnak tűnik, ami akár döntő is lehetne. Mindenesetre most Luke-ot mindenképpen erősebbnek érzem és szerintem idén megnyeri a Madnesst. Neki nagyon sokat használhatott a TLJ, úgy látszik az ittenieknek nem erőszakolta meg a gyerekkorukat Rian Johnson. Ettől függyetlenül nekem a legjobban a Qui-Gon vs. Palpatine párharc tetszik, ott akárki jut tovább annak én örülni fogok és titkon reménykedek egy döntős szereplésben is... persze azért megvan a favoritom:

Elolvasva ezeket a szivárogtatásokat, magam sem tudom megindokolni miért, de így is baromira várom a filmet... pedig itt egyik felmerülő ötlet borzalmasabb, mint a másik. Még Kylo visszatérítését csak lenyelném (ezzel együtt eleve rossz húzásnák és önismétlésnek tartom) főleg, hogy Palpi mellett nem lenne neki mozgástér a sötét oldalon... de ne ilyen izzadságszagúan kivitelezzék már.

Ráadásul ez így egy közösségi élmény is egyben.

Ilyenkor már meg is van az ajándék a fa alá rögtön.

Az igazat megvallva egyikük sem a kedvencem, Leiát kedveltem mindig is az OT hősei közül a legkevésbé (Luke-al ellentétben ezen a ST sem sokat változtatott), Padme karaktere pedig a PT alatt részről részre fokozatosan halványodott és összességében a jelentőségét tekintve Leiát erősebbnek érzem, még ha nem is kedveltem úgy igazán sosem. Emlékszem amikor 10 évesen láttam A klónok támadását szerelmes voltam Padmébe, ezért itt ő kapta a szavazatomat, de elvonatkoztatva ettől nálam az egész SW legjobb női karaktere toronymagasan Ahsoka!