Wilde

Amúgy mással is előfordult, hogy tök másképp képzelt el bizonyos karaktereket még azelőtt, hogy a filmet látta volna? (Nálam Fred és George, illetve Hermione volt akik nagyon máshogy néztek ki a képzeletemben először, mint aztán ahogy a filmekben láthattam őket, de a főszereplők összességében nagyon jó castnak bizonyultak.)

Én most olvasom az első könyvet. Egyébként tavaly novemberben jelent meg az első könyv új kiadásban a Gabo kiadó gondozásában és a tervek szerint két-három havonta jelennek meg az új kiadások a további öt Frank Herbert által írt könyvből (elvileg most január-február környékén kellene megjelennie a második résznek).

A filmeket nem rangsorolnám, mert újra kellene nézni őket (nem maradt meg túlságosan egyik sem) és úgy általánosságban nekem a HP mindig is a könyveket jelenti, ezen keresztül ismertem meg a történetet és ezért is rajongtam gyerekként... a filmekért sosem rajongtam, csak úgy megnéztem őket. 7. - HP1: ez nagyon fontos könyv volt az életemben, mert anno 1999-ben ez volt az első könyv amit életemben elolvastam saját magamtól még első osztályos általános iskolás koromban. Most utólag nem tartozik a kedvenceim közé, mert a többihez képest kevésbé mozgalmas és elég rövid is (pedig gyerekként mindig nagyon hosszúnak éreztem azt a pár száz oldalt), de mindenképpen korszakos mű. 6. - HP5: ha nem lenne az első rész ezt tenném az utolsó helyre. Megvannak az előnyei, a lore szempontjából sokat ad hozzá és a könyv végén játszódó jelenetek (spoiler nélkül) nagyon tetszettek Harryékkel. Amit viszont nagyon nem szerettem az az egész setting amiben zajlik a történet. Umbridge professzorból szinte leugrott a könyv lapjairól annyira ellenszenves karakter volt, de az se tetszett, ahogy Harryvel, vagy Dumbledoreal bánták és az egész könyvnek a hangulata olyan negatív töltettel maradt meg bennem, 10+ éve nem olvastam újra, most se fogok belekezdeni. 5. - HP3: ezzel a könyvvel nem volt semmi bajom, de túl emlékezetes sem volt, inkább olyan átlagos. A dementorok behozatala nagyon ötletes volt, a Sirius körüli rejtélyeket is jól vezette fel és bontotta ki Rowling a könyv végére, illetve ami még jó volt, hogy az a "Roxfort hangulat" itt volt a legjobb arányban adagolva. A coming of age vonal még nem jutott el ahhoz a ponthoz, hogy a hőseink felnőjenek, de már nem is azok a zöldfülő elsősök, azt hiszem itt kerül képbe a Tekergők térképe is (ami az egyik legcoolabb dolog a Roxfortban). 4. - HP7: egy ilyen nagy ívű történetet nem könnyű lezárni, jól lezárni meg pláne. Mégis úgy gondolom Rowlingnak sikerült, ami nem mellette szól, hogy ebben a könyvben már klasszikus Roxfortos vonal nincs is, még ha vissza is térünk a helyszínre... itt a szereplők már végleg felnőttek. A legdrámaibb könyv az összes közül, a vége különösen megható. Igazából azért nem végzett előrébb nálam, mert mikor ez kijött és elolvastam (olyan 2008 körül) már nem voltam igazán nagy HP rajongó és így nem is annyira került közel hozzám ez a könyv. 3. - HP2: ez az egyik kedvenc HP könyvem, azért is lett dobogós. Nagyon szerettem a nyomozást, a rejtélyeket, a mitolgikus mult feltárását Mardekár örökösével... Hagrid és Voldemort múltjáról is megtudhattunk valamit, sötét atmoszféra jellemzi ezt a könyvet, mikor beindul a merényletsorozat, de azért kontrasztnak ott van Lockheart a hülyeségeivel, meg azért ez még annyira nem sötét hangulatú, mint a későbbi regények. Ebben a könyvben egyedül Dobby volt a negatívum, ő emlékszem sokszor idegesített. 2. - HP6: ez olyan vihar előtti csend jellegű könyv volt. Már érezni lehet, hogy a finálé felé tartunk. Harryt már nem annyira vizsgák, meg a csajozás foglalkoztatja, hanem a komolyabb dolgok, a Voldemort elleni harc. Azért tetszik ez jobban, mint a hetedik rész, mert itt még megmaradnak a megszokott kulisszák mögött, bár a Roxfort már nem az a hely számukra, ahova gyerekként megérkeztek, tehát a felnövési fázisban már mindenképpen ahhoz értünk el, ami a HP7 előszobájának tekinthető. Piton és Voldemort múltjába tett látogatások a kedvenceim voltak és Lumpsluck professzor is nagyon jól sikerült... ez azon ritka könyvek egyike a sorozatból, amit később is újraolvastam már felnőtt fejjel. 1. - HP4: az első nem is lehetett kérdéses. Ez a könyv számomra az ultimate HP experience. Ebben minden benne van, ami miatt szerettem ezt a sorozatot. Az első három könyvek "gyerekessége" a kalandozások, a felfedezés örömei a Roxfortban, emellé bejön a coming of age vonalon az a korszak, amikor már elkezdenek érdeklődni a lányok iránt, már kissé felnőttesebbek és a sztori is ebben a könyben kezd sötétebb tónusba átmenni. Plusz itt olyan világraszóló once in a lifetime események vannak, mint a Kviddics vb, a Trimágus Kupa ezzel kapcsolatban megismerhetünk más varázslóiskolákat, a próbákat is nagyon szerettem és hát itt tér vissza Voldemort is (egy jó kis rejtvény is került bele Kuporral) úgyhogy szerintem néhány minimális kivételtől eltekintve (a házimanós dolog az tényleg kimaradhatott volna, bár én a Dobbytól korábban is a falra tudtam mászni) ebben a könyvben minden a helyén van.

A nosztalgia miatt ez egy kedves epizód volt, megidézték egy kicsit a Klón Háború időszakát, bár ezek a droidok már nagyon nem tűnnek félelmeteseknek. Az idő vasfoga, meg önmagában az a tény, hogy egy rég elmúlt és meghaladott korszakot képviselnek eléggé kikezdte ezeket a gépeket. Emlékszem, mikor először megpillantottam ezeket a droidokat az Ep. II-ben és ahogy a csatatéren félrelökik a B1-eseket és sarokba szorítják a jediket, akkor mennyire badassnek néztek ki. Most meg már (nemcsak azért mert kapásból szétestek), hanem az eltelt idő miatt is már inkább csak olyan relikviáknak tűntek. Ezzel együtt az egész visszakacsintás a prequel és a TCW időszakára nagyon jó volt. A kalózokkal végre kezdtek valamit, korábban is voltak feszültségek, de ezek most végre forráspontra is jutottak. Az elejétől fogva látszott, hogy ebből az együttélésből problémák lehetnek, most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy látjuk e még Kragant és bandáját a sorozatban és amennyiben igen, akkor pozitív, vagy negatív szerepet fognak e játszani a hőseink életében. Neekut felüdülés volt ilyen kompetensnek és talpraesettnek látni. Tényleg amikor arra utalt, hogy mit tanult Kaztől, ott nagyon jó volt ez az önironikus poén a sorozat készítőitől Kaz viselkedésével kapcsolatban. Az pedig külön tetszett, hogy a mindig kissé balféknek ábrázolt B1-esek most fontos szerepbe kerültek, ő lett az egész egység parancsnoka. Jó lenne látni ezeket a droidokat egy Első Renddel való összecsapásban is. Szerintem ez volt az oka, amit írtál is, hogyha mindenki csak egyszerűen megadja magát, akkor a kalózok rájönnek, hogy ez túl egyszerűen ment és mondjuk túszejtésbe kezdenek a lakosság közül (esetleg Doza lányát is elkapják) és más módon próbálják kierőszakolni az állomás átvételét. Neeku meg ahogy ezeket megjavította, megjavíthatja a sérült droidokat is, plusz Neekunak hála most kaptak új droidokat is a kis "seregükbe" ami a Colossust védheti egy összecsapásban.

Úgy gondolom a szombat az jó lehet, de majd közelebbi időpontot is egyeztessünk, hogy kb. hány óra körül... egyébként műsorterv lesz, hogy milyen témákon menjünk végig, illetve élő lesz az adás (amit múltkor beszéltünk, hogy lenne erre lehetőség - a tervezés miatt nem mellékes)?

Nem nagyon, korábban volt tervben egy szál vele és Boba Fettel közösen, mielőtt még elkaszálták volna a sorozatot, de az ebbe a 12 részes bónusz etapba már nem került be. Itt már csak elvarják a szálakat, amik fontosabbak... de örüljünk ennek is 6 év szünet után.

Nagyon hangulatos volt ez a két perc... szinte libabőr, Sam Witwer orgánuma, ahogy előkészíti az Episode III eseményeit, Rex mondata a klónokról, Ahsoka visszatérése... nagyon jó újra látni a TCW-t. Azt egyébként jól vettem ki, hogy az Jesse, akit Maul valami erőképességgel "kínoz" ott a trailer elején?

Boldog születésnapot Jake!

Egyfajta kettősség jellemezte ezt az epizódot is, egyrészt ott volt az a sötétetebb hangulat, ami már az előző részből is áradt, itt erre még rá is tettek egy szintet Yeager és Synara, valamint CB-23 vallatásával. Ettől függetlenül Kaz miatt volt egy kis könnyebbség is az epizódban, ez a mentőakció is, amilyen banális ötletnek tűnt elsőre, végül olyan nagyszerűnek bizonyult. Vizuálisan is voltak nagyon emlékezetes képek ebben a részben, mikor a Colossuss "elbújt" az Első Rend elől, abban a sejtelmes vörös fényben... az fantasztikusan nézett ki. A végén mikor Norath felajánlja Kaz számára, hogy menjen vele, ott biztos voltam benne, hogy nemet mond, de ebben a részben is bizonyította, hogy még, ha nem is a legügyesebb kéme, de amikor igazán számít jól fel tudja magát találni.

Úgyanezt kaptam én is, pedig mind a két kritériumot (a 18-éves és a 10 óra játék) is teljesítettem.

Nagyon izgalmas hírek ezek, nagyon jó látni azt is, hogy hová fejlődött a sorozat a 2008-as kezdetektől. Emlékszem anno még nem is tetszett annyira a legeljén, akkor még nem gondoltam volna, hogy micsoda kreativitás szabadul majd fel ebben a szériában. Darth Maulra nagyon kíváncsi vagyok alapból is, de főleg így. Azt lehet tudni, hogy ez miért történt? Az utolsó évad felülírja ezt a történetszálat majd várhatóan, vagy egyszerűen más ettől független okból vették ki?

Én alapvetően Rucklint sem tartom velejéig romlottnak, vagy legallábbis nem feltétlenül egy hidegvérű gyilkos, de ő biztos jobban tud alkalmazkodni az Első Rend világképéhez... azt már az első évadban is láthattuk, hogy számára ő az első és képes mágat mindenki fölé helyezni, szóval ez az erősebb felemelkedik a gyenge elhullik irányvonal neki testhezálló lehet. Tamet meg egyértelműen bevitték az erdőbe Tierny hathatós közreműködésével, de nála mindig is a tapasztalatlansága jelentette talán a legnagyobb korlátot. Nincs tapasztalata a Birodalomról, az Első Rendről, hogy hogyan működik egy elnyomó rendszer, milyen reális felelmei vannak az Ellenállásnak stb.

Nagyon mozgalmas epizód volt, pörgős tempóval, tele akcióval és a végén egy kemény cliffhangerrel. Az egyik leghangulatosabb kezdést láthattuk ennek a résznek az elején az összes Resistance epizód közül, ahogy menekült Norath az üldözője elől már az is nagyon jól nézett ki és remek hangulata volt, de aztán mikor feszülten várakozik bent és a fejvadász rátörti az ajtót az tényleg felfelé lóg ki a sorozatból. Az egész epizód során az volt az érzésem, hogy a Resistance ez alkalommal, mintha levetkőzte volna a korábban a sorozatra jellemző kereteket. Itt már nem nagyon voltak humoros beszólások, vagy a Kaztől megszokott burleszk szerű szerencsétlenkedés, hanem kemény akciók (rögtön az elején képbe kerültünk a kis droid lelövésével, hogy ez egy másabb hangvételű rész lesz) és baljóslatú atmoszféra jellemezte a teljes játékidőt. Mikor megérkeztek a bolygóra, már akkor is az volt az érzésem, hogy itt nem lesz könnyű dolguk és az is tetszett, hogy a rész végén nem is sikerült mindenkit megmenteni, hanem úgy lett vége, hogy továbbra is ott van a nézőben ez a vészjósló érzés, amire rá is erősítettek azzal a robbanásszerű energiakisüléssel. Az új szereplők közül Ax Tagrin az egész Resistance eddigi legfélelmetesebb ellenfelének tűnt. Neki is jót tett, hogy nem rontották a renoméját mondjuk azzal, hogy Kazzel kerül szembe és a srác valami Jar-Jar-szerű ügyetlenkedés után szerencsésen helyben hagyja a nálánál képzettebb ellenfelét. Kellően badass volt, de nem tűnt totálisan legyőzhetetlennek sem, Synarával egyenlő felekként küzdöttek és nagyon látványos harci jeleneteket hoztak össze. Apropó, Synarának is egy újabb, eddig nem látott oldalát ismerhettük meg, hogy közelharcban egy ilyen képzett fejvadásszal is tökéletesen fel tudja venni a versenyt. Norath Kev személyében egy újabb ellenálló kémmel találkozhattunk, bár önmagában ő számomra nem volt túl emlékezetes figura. Azt mondjuk furcsálltam, hogy mikor leadta a vészjelzést utána tényleg abban reménykedett, hogy megmentik majd... (tudom Axnak csak félrevezetésből mondta azt amit, de mégis mintha komolyan bízott volna a kimentésében) azt persze nem tudom ez az epizód pontosan mikor játszódik a filmekhez viszonyítva, de ha abból indulok ki, hogy az Ellenállás elég rossz állapotban van a VIII. rész után, akkor kicsit túlzásnak tűnik az, hogy van arra energiájuk, hogy kimenekítsenek egy egyszerű ügynököt egy ilyen küldetésből. Pyre biztos a sisak alatt felhúzta a szemöldökét, mikor meghallotta Kaz nevét, most már annyiszor keresztezte az útjukat, hogy nagyon szertnék már elkapni. Nagyon felcsigázott a folytatásra az, ahogy zárult az epizód, de biztos kivágják majd magukat. Egyébként talán kicsit Yeager lógott ki lefelé, ő mintha nem kapott volna annyi szerepet, hogy feltétlenül el kelljen jönni errea küldetésre, de persze mindannyiuk elől ellopta Synara a showt és természetesen CB-23 önfeláldozását is érdemes megjegyezni. Az évad egyik legjobb része volt ez összességében.

Általában azok a részek tetszettek régebben is a legjobban, amelyekben nagy szerepet kapott az Első Rend, itt sem volt ez másképp. Ez elsősorban azért van, mert Tam szemein keresztül egy olyan szeletével találkozhatunk annak a világnak - amelyik a történetben egyértelműen a gonosz ellenség szerepét tölti be - amelyiket a filmekben nem nagyon ismerjük. Finn példája, vagy a dezertáló katonák persze máshol is megjelenek a kánonban, de nem volt egyik sem ilyen személyesen bemutatva, mint ez a történet Tam esetében. Itt vele kapcsolatban úgy érzem fokozatosan építik fel, hogy vissza fog térni a Colossusra. Mondjuk ő abból a szempontból különleges, hogy nem kisgyerekként sorozták be, hanem már mindenképpen döntésképes volt, mikor (ha rossz döntést is hozva) önként az Első Rendhez csatlakozott. Ezzel együtt érdekes volt látni, hogy éli meg az új életét az ER kötelékében. Remek kontrasztot jelentett ehhez Rucklin, aki ugyanúgy a Colossusról érkezve került az Első Rendbe, de ő mégis mennyivel könnyebben alkalmazkodott az új közegéhez, úgy is mondhatnám, hogy megtalálta a számításait. Tamnél azonban látszik, hogy már mintha megbánta volna a döntését, hogy csatlakozott az ER-hez. Érdekes helyszín volt a Titan, amivel egyrészt elérték azt, hogy kimozduljunk egy kicsit a megszokott környezetből (aminek én is örültem), de mégis megmaradva azért a töltőállomás nyújtotta keretek között. Így megcsodálhattuk, hogy miként festene a Colossus, ha az Első Rend végképp a saját képére formálhatná. Itt beszédes volt, hogy hogyan reagáltak a szereplők a "régi-új" környezetre. Tam leginkább csalódott volt, hogy milyen hideg-rideg-steril így az állomás és csak nagy vonalakban emlékeztet a régi otthonára, míg a másik oldalról Rucklin élvezte a helyzetet és ebben is a korábbi döntésének az igazolását látta és hogy az ER hatékonyabban, letisztultabban képes müködtetni az állomást. Egyébként azt tényleg nagyon jól oldották meg, hogy abszolút csak a vonalvezetése volt ismerős a két helyszínnek, meg leginkább, ha kívülről az űrből láttuk a két konstrukciót, de belülről számomra nagyon más érzése volt a Titannak, mint a Colossusnak. Amikor Rucklin szemtől szembe került Kazékkel az egy nagyon feszült pillanat volt. Azáltal, hogy feladta őket az ER-nek szerintem ő mindenképpen oldalt választott, eddig sem voltak ugyan kétségeim, de így már végképp eldőlt, hogy számára nem nagyon lesz visszaút (mondjuk arra kíváncsi lettem volna, ha le kell lőnie, megtette volna e, személyesen megölni valakit azért az mégis más lépték), vele szemben viszont Tam most újabb nagy lépést tett afelé, hogy visszatérjen a jó oldalra. Persze elég nagy véletlennek kellett lennie, hogy ők négyen így pont összefussanak, de hát mondhatjuk, hogy az Erő akarta így. A Colossus amúgy elég nagy bajban lehet, ha pont ezt a két jómadarat küldte a kulcsfontosságú alkatrészért (tudom, hogy Neeku kiváló szerelő, Kaz pedig többször is bizonyított már, de azért mégis két olyan figuráról beszélünk, akik a saját lábukban is képesek elbotlani). Kaz mindenesetre jól kivágta magát itt is a szorult helyzetekből, de azért kellett Tam is a sikerhez. Hux hús-vér feltűnése jó volt és végre egy újabb, a nagy egész szempontjából is fontos szereplőt láthattunk a Resistanceben, bár itt is a Rian Johnsoni úton mozgott, eléggé hülyét csináltak belőle. Gyakorlatilag ott volt a mit sem sejtő kezei között az ellenállók egyik keresett kéme, ő meg még meg is dícsérte, hogy milyen jól útbaigazította... majd a végén mikor megszöktek leüvöltötte szerencsétlen Pyre fejét, hogy micsoda botrány történt itt az ő jelenlétében! Tierny és Pyre megbeszélése az epizód zárása előtt nagyon izgalmas folytatást sejtet...

Nem is tudtam, hogy már megvan a premier dátuma... de most akkor ezt felírom piros betűkkel a naptáramba. Heti egy rész lesz amúgy a menetrend (most utánanézve a többi epizódhoz nem találtam dátumot)?

Egy jó kis silly Resistance rész volt, egy újabb filler epizód, ami nem adott sokat a történethez, de számomra élvezetes/szórakoztató volt. Tetszett ez az átok, ahogy fel volt vezetve, hogy nem tudjuk biztosan, hogy itt most valójában tényleg megátkozták Kazt, vagy nem. Az ilyen "átkok" sokszor működnek egyfajta önbeteljesítő jóslatként, hogy nagyon egy mindsetre van ráállva az illető egy adott témával kapcsolatban és minden bekövetkező eseményt annak tükrében ítél meg. Itt is ez történt, Kaz fokozatosan elkezdett hinni a dologban és minden olyan eseményt, amit korábban véletlennek tartott, immáron valami szükségszerű következménynek gondolt. Persze a készítők itt jól eljátszottak velünk, hogy nem tudja a néző sem megítélni pontosan a helyzetet, mert ahhoz látszólag túl sok véletlenszerűnek tűnő dolog következik be gyors egymásutániságban és talán a befogadóban is elindulnak azok a folyamatok, mint a főhősben, hogy ennek a sok véletlenszerűségnek bizony oka van. A záróképben bekövetkező vibrálás, ami után elvágták a jelenetet, szintén ezt erősíti meg, persze leginkább csak egy utolsó kikacsintásként, nem komolyan véve az "átkot". Az aszteroidás üldözés is jól kivitelezett volt és a Guavian Death Gang behozatalával egy újabb összefűző kapcsot kaptunk a filmekhez. Mika Grey újbóli feltünését is jó volt látni, most ismét egyfajta mentorszerepben láthattuk Kaz mellett, aki bölcs tanácsokkal szolgál a fiatal főhős számára. Nem mondom, hogy ő a Resistance Yoda mestere, vagy Ben Kenobija, mert azért attól messze van (és nem is annyira jelentős szereplő), de itt a második évadban Kaz számára már másodszor is nagy segítségül szolgált. Kaz igazi erényei (jó pilóta, remek szervező a krízishelyzetekben) is megmutatkoztak a Mikával való találkozó után, miután szánt szándékkal átállította az agyát arra, hogy márpedig az átok nem létezik. Fantasztikusan vette ki a részét az űrcsatából és korrigálta a korábbi hibáját, amit az elszalasztott járőrrel ejtett meg. A nap végére megint egy esszenciális hőse volt a Colossusnak és megérdemelten fogadhatta a gratulációkat. Örülnék, ha a továbbiakban komolyabb konfliktusokra is időt szakítanának és jobban belemennének az Első Renddel való szembenállásba (bár a végkifejletet a IX. epizód ismeretében már tudjuk), de megmondom őszintén nekem ez a rész most jól esett és megfelelően szórakoztató volt.

Boldog születésnapot!

Boldog új évet kívánok én is mindenkinek, ha új film nem is jön, de SW tartalomban azért nem lesz hiány!

6000 ft-ért biztos, hogy nem demo, de megvárhatod a deluxe változatot is, szerintem hamarosan arra is lesz valami akció. Két hete gondolkodtam pont, hogy megveszem a Bloodborne Playstation Hits változatát, de aztán azóta bejött egy újabb akció és akkor már inkább a GOTY verziót vettem meg. Amúgy teljes áron még szerintem egy játékot se vettem, ezért is szertem a PS Storet.

Én a digital deluxeot vettem meg ebből és semmi gond nem volt vele (hozzáteszem egyetlen darab lemezes játékom sincsen mind a kb. 20 játékomat tavaly óta a PS Storeból vettem, úgyhogy az teljesen megbízható). Gondolom ez az a GoW verzió, amiben a bónusz elemek nincsenek benne.

Boldog karácsonyt kívánok én is!

Ma láttam másodjára és úgy, hogy már tudtam mire számítsak, így jobban is tudtam élvezni a filmet és leginkább azokat a dolgokat meglátni benne, amelyek tetszenek. Bővebb értékelést is fogok majd írni, de valószínüleg csak karácsony után.

Úgy tudom elvileg Jannah Lando lánya lett volna, ráadásul valami olyami volt az ötlet, hogy kifordítják a Rey és a szülei között lévő kapcsolatot (tehát, hogy Rey vár a szüleire a Jakkun, hogy visszatérjenek, itt pedig Lando várt volna a lányára a Pasaanán, hogy visszatér hozzá), de aztán lehet ez is benne volt abba a több, mint 10 perces kivágott anyagban, meg sok is lett volna talán a Skywalker és Solo család, meg a Palpatine család után még a Calrissian családot is behozni a történetbe, de így pusztán a filmből nekem is úgy jött le, hogy mintha rámozdult volna Jannahra a végén.

Ezzel egyetértek, tényleg nagyon jó új helyszínek kerültek be a filmbe, főleg a Kijimi és az ott játszódó jelenetek tetszettek nagyon... viszont mégis az új bolygók mellet a legjobban annak örültem, hogy a Tatooine is feltűnt és ott fejeződött be a történet.

De erről a flottáról ő is akkor szerez tudomást, amikor Kylo elmegy Palpatinehoz nem?