Wilde

Tegnap elkezdtem újranézni a filmeket, így jövő hét keddre végezhetek a TLJ-al és már rengetegszer láttam ezt is, mégis még mindig elkap az a gyermeki érzés, ami Anakinon is tükröződik, amikor először megpillantja Coruscant felhőkarcolóit. Mindig is szerettem a nagyvárosokat és mikor a SW-ban láthattunk egy egész bolygónyi méretű hatalmas várost, az rögtön a kedvencemmé vált (bár talán a Klónok Támadásában ez jobban kidomborodott). A kedvenc jelenetnek azonban én is inkább a film végi hármas fénykardpárbajt mondanám, ahogy megjelenik Maul és megszólal a Duel of the Fates az még mindig libabőr (a kedvenc JW témám) és ebben a párbajban van minden, akció, érzelmek, áldozat, katarzis és azt hiszem ettől az ez a Saga ami, egy fantaszikus űreposz!

Nekem jó lenne, bár szerintem jobb lenne 16-án felvenni és akkor többi idő/lehetőség lenne a hallgatóknak meghallgatni, mintha közvetlenül a premier előtti este vesszük fel. Beszélhetnénk az elején röviden végigmenve általánosságban a Sagán (ebbe beleférnének a TLJ-ról esetleg még el nem mondott gondolatok is) és annak tükrében, hogy spoilermentesen ki mit vár a IX. résztől, mert ez a film most egy különleges korszakhatár is lesz egyben.

Most már Palpatine végső győzelmében reménykedek, hogy ilyen jól szerepelt, az engem is meglepett, de kellemesen. Az esetleges baby yodás érzelmi zsarolási próbálkozásoknak nem engedve Kylo vs. Palpatine döntőt és a sötét oldal győzelmét várom... vesszenek a széplelkű jedik!

Nekem ez volt eddig a kedvenc epizódom a sorozatban, végig nagyon szórakoztató volt (idén talán csak a Watchmen egyes epizódjait élveztem jobban ennél). Pont tegnap kezdtem el a Saga újranézését és ez a vonal szép emlékeket ébresztett bennem, hogy elromlik valami egy hajón és le kell szálni a Tatooinera megjavítani. Annak is örülök, hogy a filmek és az animációs sorozatok után, az élőszereplős sorozatból sem maradhatatott ki a Tatooine, egyfajta kontinuítást és állandóságot képviselve a SW világán belül. Megint jó volt, ahogy apró adagokban, de csepegtetik az információkat a galaxis állapotáról. Igazából az egész sorozatnak nagyon bejön ez a koncepciója, ahogy talán Bomarr is utalt erre korábban, hogy egy szűk szeletét látjuk a galaxisnak, távol a nagy horderejű eseményektől, a jediktől, az Új-Köztársaságtól és inkább egy olyan rétegre helyeződik a hangsúly, ami korábban inkább csak a háttérben jelent meg. Ezt pedig itt úgy tudják megoldani, hogy egyrészt ez a koncepció megmarad, másrészt viszont néha kikacsintanak a közben bekövetkező változásokra. Itt megtudhatjuk, hogy mi a helyzet a Fejvadász Céh és a Tatooine kapcsolatával, de az egész kocsmai jeleneten érződik (nem csak a csapos miatt), hogy ez már egy másik korszak, itt egy új világ van kialakulóban, persze még azzal, ami ennek az átalakulásnak minden bizonytalanságával együtt jár. A Tatooine persze továbbra sem lett egy barátságos hely, mégis valamennyire nekem most egy új arcát mutatta. A fejvadászos szál kissé kiszámítható volt, mikor mondta a srác, hogy be szeretne kerülni a tagok közé, már sejtettem a rész egyébként kifejezetten erős kezdése után (az űrcsata), hogy minden valamirevaló fejvadász számára a Mando és kis útitársa fontos célpontot jelent és várható volt, hogy Toro el fogja árulni és ellene fordul. Ezzel együtt az egésznek a kibontakozása roppant szórakoztató volt. A buckalakókat, talán most láthattuk először civilizált módon viselkedni és kiderült, hogy a felszín alatt ők is komplexebb jelenségek, mint pusztán primitív ellenségek és az is jó volt, ahogy reflektáltak arra, hogy mit gondolnak a buckalakók az ide települőkről és vice versa. Az egész üldözésben mégis az volt a legjobb, ahogy érzékeltették a különbséget, hogy milyen egy igazán jó vadász és milyen egy zöldfülű újonc. A klasszikusokban mindig zavart, hogy Boba Fettet ugyan mindig nagyon badassnek ábrázolták csak igazán sohasem derült ki, hogy miért, aztán az előzményekben láthattuk Jango Fettet, akinek a hírnevét alá is támasztották a jelenetei. Itt a főhős már nem először bizonyítja a képességeit, de most talán még kontrasztosabban jött ki. Nagyon tetszett az akció jelenet ahogy elfogták a nőt és a Mando végig higgadt, kimért stílusa, ahogy viselkedett a harc közben is. Nagyon hangulatos volt az egész jelentsor az esti szürkületben a dűnék között, bár a dűnetengernek mindig megvan az a maga varázslatos hangulata, amiért kifejezetten örültem, hogy ez ebbe a sorozatba is bekerült, nálam már-már szinte elválaszthatatlan a SW-tól ez a helyszín. A kicsi yoda továbbra is nagyon aranyos, úgy éreztem, hogy most is felvillantották előttünk, hogy akár itt is maradhatna, szerető otthonra lelhetne a kicsi, de úgy érzem, hogy nem csak a továbbra is érvényben lévő körözés, hanem a Mando és közte kialakult kapcsolat miatt is nekik együtt kell maradniuk. Hiába hagyta ott egyedül a hajón, mégis úgy érzem, ők már-már elválaszthatatlanok, legalábbis egyelőre. A Mandonak mintha egyfajta célt és küldetést is adott volna ennek a kicsinek a megmentése, kilépve abból a korábbi kerékvágásból, ami a fejvadász célpontok monoton leszállítását jelentette. Persze ott van a Törzs, a mandalori identitás, ami egy közösséghez tartozás (a harmadik rész óta egyre elvenebb és élőbb) érzését adhatja meg számára, ez a kapcsolat viszont mégis sokkal intimebb és személyesebb, ami közte és a kis yoda között kialakult. A cliffhanger meg a végén... hát talán az első epizód óta nem vártam még így a következő részt, bár akkor csak pár napot kellett várni. Mindenesetre Filoni nálam továbbra is a második számú ember Lucas után, ha a SW-ra terelődik szó, nagyon jó, hogy ő is itt van a fedélzeten ennél a sorozatnál is!

A tegnapit sajnos kihagytam (bár Donát fenyegetése után úgysem mertem volna másra szavazni), most viszont fájó szívvel bár (Qui-Gont is nagyon kedvelem), de leszavaztam az öregre! Következő körben jöhetne egy Yoda vs. Palpatine deathmatch.

Ahsoka feltűnésével nem kellene egyébként feltétlenül integráns részét képeznie a sorozatnak. Én ezt úgy tudnám elképzelni, hogy a kis yoda leginkább az első évadban kapna fontos szerepet, nem hiszem, hogy hosszú távon komolyabban számolnának vele, mint a Mando útitársa (bár erről nincs információm) és ebben az esetében egy évad végi búcsú jól jöhetne ki Ahsokával, ami nem jelenti azt, hogy ez a szál, az Erő és a jedik (bár Ahsoka már régóta nem jedi, hivatalosan sem és magát sem tartja annak) nem kerülnének be jobban a Mandalorian világába, mint ahogy már eddig is részét képezték. Tehát Ahsokától valami ilyesmi megjelenést látnék szívesen, hogy komolyabban "betolakodjon" ebbe a képbe, amit itt a galaxisról a sorozatban kapunk, az szerintem is idegen lenne a koncepciótól, csak a rajongók felé lenne egy kikacsintás (mint Maul a Solo-ban)... egyébként, ha nem itt, de valamelyik sorozatban szerintem fel fog tűnni Ahsoka élőszereplős formában előbb, vagy utóbb.

Ahsoka régóta várt élőszereplős bemutatkozásának én is nagyon örülnék, cliffhangernek sem lenne rossz, bár ezt egyszer már (Rebels 1. évad finálé) ellőtték. Mondjuk lehet az Obi-Wan sorozatban szivesebben látnám Ahsokát élőben, mert a sorozat időbelisége miatt ott egy fiatalabb Ahsokát láthatnánk (kb. mint a Rebelsben), akinek Obi-Wan-nal közös múltja is van. Ezzel együtt Ahsoka karakteréhez nagyon illene, hogy ő vegye gondozásába a kis erőérzékeny yodát, nála jobb helyet nem igen tudnék mondani neki és tényleg látni őt a sorozatban az nagyon nagy plusz lenne és újabb összefűző kapocs az animációs és az élőszereplős vonal között.

Azt mondta, hogy tudja, hogy a Fejvadász Céhtől jött és azt hitte, hogy egy nyomkövető van rajta... ebből én arra következtetnék, hogy az esélye megvan, hogy valami korábbi cselekedetéért felkerülhetett egy korongra, de nem biztos benne.

Ezek az anya-fia/apa-fia párharcok mindenképpen nagyon érdekesek lesznek, nem tudom a random generator, vagy az Erő akarta e így, de pikáns párosítás lesz mindkettő. Azt ugyan már az előző körben elsütöttem, hogy előrehozott döntő, de az Anakin vs Luke megint egy ilyen párosításnak tűnik, ami akár döntő is lehetne. Mindenesetre most Luke-ot mindenképpen erősebbnek érzem és szerintem idén megnyeri a Madnesst. Neki nagyon sokat használhatott a TLJ, úgy látszik az ittenieknek nem erőszakolta meg a gyerekkorukat Rian Johnson. Ettől függyetlenül nekem a legjobban a Qui-Gon vs. Palpatine párharc tetszik, ott akárki jut tovább annak én örülni fogok és titkon reménykedek egy döntős szereplésben is... persze azért megvan a favoritom:

Elolvasva ezeket a szivárogtatásokat, magam sem tudom megindokolni miért, de így is baromira várom a filmet... pedig itt egyik felmerülő ötlet borzalmasabb, mint a másik. Még Kylo visszatérítését csak lenyelném (ezzel együtt eleve rossz húzásnák és önismétlésnek tartom) főleg, hogy Palpi mellett nem lenne neki mozgástér a sötét oldalon... de ne ilyen izzadságszagúan kivitelezzék már.

Ráadásul ez így egy közösségi élmény is egyben.

Ilyenkor már meg is van az ajándék a fa alá rögtön.

Az igazat megvallva egyikük sem a kedvencem, Leiát kedveltem mindig is az OT hősei közül a legkevésbé (Luke-al ellentétben ezen a ST sem sokat változtatott), Padme karaktere pedig a PT alatt részről részre fokozatosan halványodott és összességében a jelentőségét tekintve Leiát erősebbnek érzem, még ha nem is kedveltem úgy igazán sosem. Emlékszem amikor 10 évesen láttam A klónok támadását szerelmes voltam Padmébe, ezért itt ő kapta a szavazatomat, de elvonatkoztatva ettől nálam az egész SW legjobb női karaktere toronymagasan Ahsoka!

Nekem tetszett az epizód, a korábban látott erényeit a sorozat itt is hozta számomra, a hangulat itt is tökéletes volt, a főhős és a kis yoda közötti interakciók itt is remekül működtek és több új erős női karaktert is megismerhettünk ebben a részben, úgyhogy leszámítva azt, hogy az alapsztori már egy kicsit elkoptatott, maga az epizód kivitelezése nagyon jól sikerült. A kicsi továbbra is imádnivaló és fantasztikus ahogy nonverbálisan is tökéletesn kifejező tud lenni a nézésével, a füle mozgatásával, vagy akárcsak a puszta jelenlétével egy-egy jelentben. Amikor a Mando és Cara először harcolnak egymással és ő meg csak ott áll felettük a levesét szürcsölgetve az ez egyik kedven jelenetem az epizódban. Azt is díjaztam, hogy nem túl sok időt húztak el a falusiak felkészítésével és a csatára való felkészüléssel, itt talán először éreztem azt, hogy jobb volt ez így, hogy ilyen kompaktabb a sorozat terjedelme és egyből belevágtak az akcióba. Csatlakozva Dzséjthez, AT-ST nem nézett még ki ennyire fenyegetően, de a harcjelenetek mellett azért volt idő a karakterekre is. Tetszett Cara és a Mando párosa, remélem látjuk még őket együtt, csepegtettek némi infót a Birodalom utáni világról is, akit még kiemlnék az a falusi nő volt, aki majdnem levette a Mando sisakját. Itt egy kicsit bepillantást nyerhettünk a mandalori életforma ezen részébe is, hogy milyen áldozattal jár, milyen lemondások kísérik ezt az életet. Itt mintha egy kósza pillanatig átadta volna magát annak az elképzelésnek ő is, hogy milyen lenne, ha itt maradna, de aztán ez persze csak egy múló pillanat volt. Úgy érzem az identitásának legmélyebb rétegeit jelenti számára a mandalori életforma, ha levenné a sisakját ekként az emberként kvázi megszűnne létezni, viszont a karakterábrázolás szempontjából azért is volt ez egy fontos lépés, mert azáltal, hogy felvillantották előtte, hogy miről mond le, mit veszít, így csak még inkább megerősödött a mandalori identitásában. THIS IS THE WAY

Remélem ez tényleg megmarad a rajongói fantázia keretei között... Palpi esetleges klónozásánál is már jelentősen kileng a hülyeség-barométerem.

Én már most maradok Palpatine mellett (bocsi csoli), ha már egyszer valamilyen formában úgyis aktuális lesz a filmmel kapcsolatban...

De hát ő nem olyan, mint a többi hutt akiről hallottunk... legalábbis így mutatkozott be, de aztán kiderült, hogy azért elég dörzsölt ő is. A droidja egyébként szintén hatalmas forma, nagyon tudott lelkesedni a versenyek alatt is, mintha be lett volna állv... lehet belébújt a kóboráram.

Egy kedves kis filler epizód volt, egy igazán különleges vendégszereplővel. Frankie a hutt kaszinó tulajdonos hiába próbált meg bevetni minden piszkos trükköt hőseink ellen és csalt ahol csak tudott, egyszerűen nem tudtam haragudni rá. Személyében egy nagyon jópofa, vicces, könnyed stílusú karaktert kaptunk, aki mindemellett nem riad vissza a csalástól és a fair playt hírből sem ismeri, de a végén azért állja a szavát. Úgyan itt sem kerültünk közelebb az olyan nagy horderejű eseményekhez, hogy mi zajlik a galaxisban, mi a helyzet az Ellenállás és az Első Rend konfliktusában, de néhány elejtett mondat azért segített kontextusba helyezni az epizódban látottakat. A háború Frankie üzletét is visszavetette, tetszett az utalás a Canto Bightra is, a Colossus pedig továbbra is küzd az új helyzet megoldásával, most ezzel az akcióval két legyet üthettek egy csapásra (felrázni a morált és egy kis pénzt szerezni is sikerült). A csapaton belüli dinamikát jól jelezte, hogy maga Doza is Neekura és Kazre is, mint a csapat fontos részére hivatkozik, megbízik bennük és fontos feladattal bízza meg őket (konkrétan az egész állomás rajtuk áll, vagy bukik). Ez egyébként Kaznek megint egy jobban sikerült epizódja volt, nem voltak benne idegesítő hülyeségei és a nap végén ő nyerte meg azt a versenyt, amivel megmentette az állomást és a társait. Az is tetszett, hogy Neekunak is fontos szerepet szántak, ő a műszaki tudását csillogtathatta meg, Kazről pedig ismét bizonyságot nyert, hogy még ha sokszor ügyetlen is, azért repülni azt tud. Az epizód könnyedségét jelezte számomra a sok kis bujaféreg, de igazán akkor mosolyodtam el, amikor két izomkolosszusra felgyúrt példány jelent meg, hogy jobb belátásra térítse az egyezségből kihátrálni próbáló Dozáékat. Egy jó hangulatú rész volt, de azt sajnálom, hogy sokat nem haladt előre a sztori, az ER-nél játszódó történetszál (ami Tam-mel az előző részben egy újabb löketet kapott, itt egyáltalán nem kapott teret) nem volt az epizódban és tekintve, hogy ez az utolsó évad az Ellenállásról is jó lenne többet hallani...

Szerintem ez az előrehozott döntő, aki ezt megnyeri az megnyerheti az egész versenyt! Úgy néz ki ez most Luke lesz, ő kapta az én szavazatomat is - elsősorban a TLJ-ben látottak miatt (régebben nem volt igazán a kedvencem).

Ha lesz ilyen, akkor mindenképpen... bár amennyiben Rex kerülne hasonló helyzetbe Palpatine ellen, ott lehet hogy mégis az öregre szavazok majd.

Én innen vettem tavaly és benne van a felirat.

Tetszett a történet folytatása, az első két rész után, ami gyakorlatilag egy munkára koncentrálódott - a kis yoda megszerzésére és leszállítására - most úgy érzem, hogy rögtön ki is léptünk abból a mederből, amiben eddig zajlott a sorozat. Azáltal, hogy hátat fordít a fejvadászoknak és egyben a birodalmiak céltáblájává is válik, már rögtön egy teljesen más irányba viszik el a sorozatot. Eddig ő volt az aktív, kezdeményező szerepben, ő volt a üldöző, a vadász... azáltal, hogy hagyta, hogy az érzelmei befolyásolják (a kötődés szempontjából így még inkább értelmet nyernek a korábbi flashback jelenetek, amelyek nem csak önmagukban a Mando karakteréhez adnak hozzá villanásokat, hanem a kapcsolatához a kicsivel is és ezáltal a felelősségvállalásához), egy kicsit mintha kiengedett volna a szokásos hideg, céltudatos fejvadász-szerepből, rögtön üldözötté és prédává válik. Ez mondjuk tetszett, hogy a fejvadászokat, ezt az egész közösséget így ábrázolták, hogy képesek rögtön ellene fordulni (nem csak az irigyei, mert azok régebben is csúnyán néztek rá, hanem Greef Karga is csak addig volt vele joviális, amíg a szerint dolgozott, ahogy azt elvárták) és egy ilyen igazán kemény, hátbaszúrós társaságként lettek prezentálva a fejvadászok. A másik érdekesség a mandalori lore volt, nekem ez tetszett még nagyon az epizódban. Bepillantást nyerhettünk egy kicsit a mandalori kultúra közösségi vetületére. Itt sok minden megjelent, az identitás szerepe, hogy mitől lesz mandalori egy mandalori, az összetartozás és az a közösség tagjai között meglévő kapocs, ami egyfajta kapaszkodóként, megtartó erőként működik a diaszpórában. A mandalori fogadtatása a többiek által, a birodalmiak irányában táplált erőteljes negatív érzelmek egy remek feszültséggel teli jelenetet alkottak és itt jött ki igazán az identitás primátusa, hogy amikor a kovács kimondta a szavakat, mindenki tudta, hogy valójában mi össze tartozunk, nem egymással kell konfliktusban lennünk. Ez azért is volt fontos jelenet, mert jelezte, hogy az összetartozás, a mandalori hagyomány milyen fontos közösségmegtartó erőként működik és annak érdekében, hogy valaki egy küzülük képesek félretenni az ellenérzéseiket és egy emberként kiállni érte... ez az epizód zárásánál megjelenő mentőakcióban öltött gyakorlati formát és így nem éreztem oda nem illőnek, vagy olyan kilógónak azt, hogy mindannyian képesek szembe menni a fejvadászokkal, a birodalommal ezért az egy emberért. Ami még idetartozik az a mandalori hagyományra való kis utalgatások, érdekesnek találtam, hogy a pecsét elnyerését milyen különleges tradíciók követik. Olyasminek tűnt, mintha valamiféle próbatétel lenne, ahol bizonyítania kell az illetőnek a rátermettségét, a becsületét, hogy ő is rettenthetetlen harcos... és itt a becsületnek is fontos jelentősége van, mert a Mando nem akarta elfogadni a sárszarvút, tekintve, hogy azt a kis yoda segítségével tudta csak legyőzni, nem egyedül. Ezek után kíváncsi leszek, hogy mi lesz majd az a vad amit leterítve megkapja a pecsétját... ezek után valami nagy durranásnak kell lennie. Erről a helyzetről egyébként az jutott eszembe, mikor a játékokban elindulsz az elején egy karakterrel és akkor folyamatosan tudod fejleszteni a fegyverzetedet, a felszerelésedet és itt a Mando most már kapott egy beskar páncélt, kapott új alkar-fegyverzetet és tett rá utalást, hogy egy hátrakétát is szeretne, úgyhogy lehet lassan összeáll majd a teljes csomag. Persze ezek mellett a mandalori loreal kapcsolatban vannak még olyan kérdések, amelyeket majd jobban kifejthetnek... mi a helyzet az árvákkal, a sisak nem levételének a tradíciója (ha jól emlékszem a TCW-ben látott mandaloriak nem feltétlenül követték ezt) a közösség, mi történt velük a birodalmi időkben... úgyhogy egy nagyon érdekes és izgalmas csoportot kaptunk itt főszereplőül, akik nem csak annyiból állnak, hogy jól néz ki a páncéljuk és remekül passzolnak ehhez az alvilági, fejvadászos témához, hanem nagyon sok érdekességet rejtenek önmagukban is. A sorozat hangulata továbbra is fantasztikus, a feszültséget remekül adagolták már az epizód elején is, amikor leszállítja a kis yodát, illetve a rész második felében a harcjeleneteknél, amikor visszamegy érte. Már amikor odaviszi a kicsit, már akkor szembetűnő mennyire más mozdulatokkal bánnak vele a birodalmiak és amilyen szomorúan visszanéz ott a kis yoda, mikor átviszik a másik szobába, az nagyon szívszorító volt. Ezzel együtt biztos voltam benne, hogy vissza fog érte menni a főszereplő, már csak a múltja miatt is. A második ottjártakor, ahogy leszedte a rohamosztagosokat az nagyon tetszett, ott az elején ilyen igazi silent assassin volt, de aztán előkerült a lángszóró, meg a madárfütty és tényleg mindent bevetettek a látványos koreográfiáért. A legjobban mégis az a szekvencia nyerte el a tetszésem, amikor viszi a kis yodát az utcán, már a hajója felé tart és háttérben egyre másra tűnnek fel, először csak homályosan, aztán jobban körvonalazódnak az alakok, akik mind rá várnák. Itt annak is örültem, hogy nem a kis yoda villantott valami erőképességet és nem így menekültek meg, hanem bekapcsolódtak a mandaloriaiak és így egy más mederbe tért át a sorozat. Azt továbbra sem tudom, hogy a kis yodának milyen szerepet szánnak, elsősorban csak katalizátora lesz az eseményeknek, vagy a főbb fókusz is inkább rá kerül, de az mindenképp furcsa volt, hogy a Moff nagyon megörül a kis jövevénynek, azt állítja, hogy nagyon fontos volt, hogy eljusson hozzá a csomag, mégis IG-11 + a trandoshanok elsősorban a killre mentek, aztán az orvos meg azt állítja, hogy miatta van csak életben a kis yoda és korábban is elsősorban ő akarta mindenképpen élve megszerezni, szóval az továbbra sem egyértelmű számomra, hogy mi is a céljuk vele. Gondolom a doki nem puszta szívjóságból védte a kicsit és valami olyan célra kellhet ami jelenlegi szétszóródott birodalmiak számára értékes... a klónozás, vagy az erőképességek kinyerése számomra nem tűnik ebbe beilleszhetőnek, de kíváncsian várom a fejleményeket... meg a teóriákat.

Egyikükkel se szeretnék összefutni, de Tarkin sokkal félelmetesebb... ő kapja a szavazatomat.