Wilde

Vader nekem is tetszett, kicsit olyan volt, mint valami szörnyfilm gonosza, ahogy ott fejvesztve menekültek előle az emberek. Mégis inkább Chirrut Imwe nagy pillanatát mondanám a kedvencnek. Abban az egy jelenetben benne volt az egész karakter. A hit és a remény elegye, amellye rábízta magát egy nálunk hatalmasabb és misztikusabb dologra, nem törődve a külvilággal és nem is elsősorban maga számára, hanem sokkal inkább Baze Malbus számára hozva el a bizonyosságot. Az ő halálát egyébként nem is sajnáltam annyira, nyugodtan halt meg, a hitével megváltotva nem csak saját magát, hanem a társát is, ami azt hiszem, hogy remek pontot tett az ő sorsa végére. A másik haláleset ami megragadott az K-2SO "halála" volt. A főszereplők (gondolok itt Jyn és Cassian összekapaszkodós párosára) végső jelenetével ellentétben, ami sokkal inkább egymás megerősítését, az összefogásukat, a támaszt és a szeretetet, megnyugvást képviselte... ezzel szemben a droid, ahogy magathetetlenül, minden oldalról körülvéve teljesen kiszolgáltatottan esik áldozatául a túlerőnek... na ez sokkal inkább egy olyan halál, amit egy háborúban el tudok képzelni. Ugye Jynék úgy halhattak meg, hogy kvázi győztek és már egyébként sem volt más út, míg K-2 feláldozta magát a sikerhez vezető úton és jóval előtte meghalt, hogy már miinden mindegy legyen. Tudom hülyén hangozhat, de engem az viselt meg a legjobban, ahogy miután eldőlt kialszik a lámpa fénye a "szemében".

Ma végül sikerült megnéznem a filmet. Összességében tetszett, bár az a fajta kisebb katarzis, ami a VII. rész után még bennem volt ott a mozi székében üldögélve, az valahogy most elmaradt. Az elején furcsa volt a flashback, de az expozíciós felhasználása a főszereplő szempontjából remekül működött. Ettől függetlenül a karakterek bevezetését, a történet elindítását nem éreztem teljesen gördülékenynek. A film kezdése nem nyerte el teljesen a tetszésem, de utána szépen beindult, a végére pedig nagyon grandiózus finálét építettek fel, ahol tényleg nagyon tökösek voltak ezzel a befejezéssel. A karakterek szempontjából sajnos egyik figura sem került hozzám túl közel, talán Chirrut Imwe és K-2SO volt a legszerethetőbb. Mondjuk utóbbinál ebben nagy szerepet kapott a comic relief faktor, míg előbbinél az kissé zavaró volt, hogy nem sok mindent tudhattunk meg róla. Számomra legalábbis nem volt teljesen egyértelmű (nem nagyon követtem a spoilereket), hogy akkor ő most milyen kapcsolatban áll az Erővel, illetve a szervezete-egyháza hogyan kapcsolódik az általunk eddig megismert Erőhasználókhoz. A múltjáról sem tudunk meg sok mindent, bár ez igaz Baze Malbusra is, meg majdnem az összes mellékkarakterre Jynen kívül... ami nem is feltétlenül baj, tekintve, hogy nem ők vannak a fő fókuszban (bár Chirrutnál az Erő miatt érdekelt volna több is), de Cassian Andor esetében, aki kvázi főszereplőként volt jelen egy nagyon felületes karakterábrázolást éreztem. Szóval összességében kissé papirmasék voltak a karakterek, de itt azért azt megjegyezném, hogy Jyn és Krennic a két pólus nagyon rendben volt. Mindkettejüket abszolót életteli teli, érző, lélegző figuráknak éreztem... mondjuk Krennic és Galen közös múltjáról is talán mondhattak volna többet néhány felvillanásnál. Ezzel együtt a film hangulatán, atmoszféráján nagyon jól érződött az elkeseredett elszántság, amivel a lázadók a harcba vetették magukat. Úgyhogy az atmoszférateremtésben teljesen jól vizsgázott nálam a film, végig érezni lehetett az elkeseredettséget, a harc kilátástalannak tűnő helyzetét, egy olyan hatalommal szembeni helyzetben, ahol csak a remény adhat erőt. Úgy éreztem ezt tökéletesen érzékeltette Edwards és ebben nagy szerepe volt Jyn karakterének is. Az akciójelenetek grandiózusak, látványosak és ezzel együtt nem voltak tele túlzó heroizmussal, vagy pátosszal. Igazából az egész filmből a legjobban talán a realisztikus hangvétel jött be. Az, hogy a Birodalomnál sem mindenki velejéig romlott (pl. Bodhi Rook), vagy hogy a lázadóknál sem riadnak vissza a drasztikus módszerektől, illetve a végén nem feltélenül menekülnek meg a jók és nem nyerik el a gonoszok sem mind méltó büntetésüket... egyelőr, a folyatatást ugye ismerjük. A film képi világa, a helyszínek jellege is egyszerre igazi SW hangulatot árasztottak, illetve nagyon is újszerűen hatottak. A régi modellek - lépegetők, X-szárnyúak és az új gépek is remekül kiegészítették egymást és egy koherens egészet alkottak. A színészek közül egyébként senkit nem találtam rossznak, vagy zavarónak, mondjuk úgy éreztem, hogy Mads Mikkelsen a tehetségéhez mérve mintha kicsit el lenne tűnve a jeleneteiben, de összességben ezen a fronton abszolút meg voltam elégedve. Még Forest Whitaker is, akitől az előzetesek után kicsit tartottam szerintem teljesen rendben volt (a hangját leszámítva) és a visszatérő Jimmy Smits is tetszett, meg amúgy is jó volt viszontlátni. Két pont volt, ami szúrta kicsit a szememet: az egyik a CGI karakterek. Természetesen Tarkint egy az egybe nem lehet visszahozni (sajnáltam volna tényleg, ha kimarad, mert amúgy remek volt) és még mindig ez volt a legjobb az alternatívák közül, de zavaróan természetellenes volt ott a CGI arc, főleg a mimikája... ez igaz Leiára is, bár ő nem szerepelt túl sokat. Vader - akiről úgy tudom az újraforgatások egyik sarokpontja volt - szintén nem szerepelt sokat, mondjuk amikor a vásznon volt, ott maradandót is alkotott, viszont nála a szinkron zavart meg (sajnos eddig csak így láttam, de már legalább a 3D-t kipipálhatom), egyáltalán nem éreztem karakteresnek, erősnek Horányi László orgánumát és sokkal szívesebben hallgattam volna szegény, megboldogult Hollósi Frigyest. Azt mondhatom, hogy tetszett a film. Hozta azt, amit vállalt a SW történelem eddigi legkeményebb, legkomolyabb csatáját vitték vászonra a scarifi ütközetben és tényleg egy baromi erős háborús film, ami hozza a SW hangulatot. Mégis volt bennem egy olyan teljesen szubjektív, nehezen racionalizálható érzés a film után, hogy az a szív és lélek nem érződött számomra benne, amit Abrams belerakott a TFA-be, vagy Lucas az Anakin Saga-ba. Ezzel együtt soha rosszabb spin-off-ot és természetesen újranézem majd.

Ez az epizód nekem is jobban tetszett, mint az előző. Igazából mindkét rész esetében el mondhatom, hogy nem igazán kötötte le a figyelmem, nem volt annyi kiemelkedő történés. Itt pedig fontos szerep jut a karaktereknek az ilyen esetekben, hogy nekik kéne elvinnie a részt és míg a gyerekek számomra kifejezetten idegesítőre sikeredetek, itt azért ez el tudom mondani, hogy Hondo még mindig jópofa, még ha nem is ebben az epizódban sziporkázott a legjobban. Azmorigan és az igazi comic reliefként funkcionáló ugnauth is kellemes perceket szereztek. Előbbinél kifejezetten tetszett a Herával való közös múltjukra való visszautalás ("Technically I still own you"), míg Hondonál Kanan vakságával való poénkodás volt igazán eltalálva. A csoportdinamikában érdekes volt, hogy Ezra milyen nehezen viselte, hogy nem ő tölti be a vezető szerepet, ráadásul így, hogy Zeb volt a felelős az akcióért még inkább kijött az, hogy Ezra azért még igen éretlen és a higgadság szobrát sem róla mintáznák meg. Összességében töltelék résznek egyáltalán nem volt ez rossz.

Boldog születésnapot!

Köszi, erre vártam.

Délután gyorsan megnéztem. Kb. olyan, mint amilyennek Fulcrum felvázolta. A hangulata, a szellemisége abszolút a HP univerzumot juttatja eszembe. A karakterek is szerethetőek, a setting és a vizuális megoldások is mind jól sikerültek, úgyhogy én elégedett vagyok. Ráadásul ezt a sztorit tényleg lehet további filmekben folytatni, amolyan prequel szerűen remekül illeszkedhet a HP filmekhez. Egyelőre azt nem érzem, hogy olyan nagyon sokat hozzáadott volna az univerzumhoz, de jól színesíti, kiegésziti azt.

Kijött egy új klipp is a következő részhez:

Nem a gyerekes a jó szó, abban az értelemben, hogy komolytalan (lehet félreérthető voltam), hanem inkább gyerek, mint igen fiatal. Itt Saxonék mellett legalábbis most így éreztem.

Sabinenál a mandalóriaiak között éreztem őt kissé még inkább gyereknek, mondjuk Rau mellett... bár azt meg kell hagyni, hogy Saxonnal nagyon jól küzdött, még ha utóbbi valószínüleg jobb harcos is nála.

Nagyon jól néz ki, abszolút meghozta a kedvemet a játékhoz, előtte én is újrázok még egyet a trilógiából. Most már csak a megjelenési dátum érdekelne...

Lengyel felirat

Köszi, akkor majd megvárom.

Én Pildihez hasonlóan valószínűleg mindkét változatban, ráadásul többször is megnézem majd... de a premier az legyen feliratos.

Nekem úgy jött le a részből, hogy érzékeltetni akarták, hogy Rau mennyire autonóm és őt mindenek előtt Mandalore sorsa érdekli, hozzájuk hűséges és a többiek, a nagyobb egész, a Lázadás is csak epizódszereplők lehetnek az ő történetében, ahol igenis a mandalóriaiak a főszereplők. Talán hasonlóan, mint ahogy Cham gondolkodott korábban Ryloth-tal kapcsolatban. Ugye az epizód elején még igencsak feldúlt Rau - ami érthető is, mikor meglátják a pusztítást a Concord Dawnon - és a Lázadókat okolja, hogy kvázi elhurculták és így nem tudott ott lenni a szükség idején, hogy az embereit kisegítse. Ez egy azonnali érzelmi reakció, amit a helyzet súlyossága váltott ki belőle. Később már mintha differenciáltabban látná a történéseket, mert utána már azt mondja Sabinenak, hogy valószínűleg ő is itt halt volna meg, ha az embereivel van, akkor meg már nem tudna a népéért tenni semmit sem. Másrészt az epizód során Sabineban meglátja felcsillani azokat a mandaloriai erényeket, amelyek okán - meg talán a szuperkommandósok tevékenysége és Saxon árulása - más megvilágításban látja a nagyobb egészet és könnyebben el tudja benne helyezni a mandaloriaiakat is. Ezért volt fontos Sabine szerepeltetése és szerintem azért ezt így jól összekötötték kettejükkel. Ezzel együtt értem amit mondasz és szerintem is persze kiszámítható volt, hogy abban a helyzetben Rau nem fogja otthagyni őket és visszamegy hőseinkért, hogy végül ő legyen a megmentő. Itt én igazából arra számítok, hogyha majd visszatérnek ehhez a szálhoz egy későbbi részben/évadban, akkor újra felvehetjük majd Sabine családjának fonalát. Ugye ez a szál Rau vs. Saxon, Mandalore sorsa... még nincs elvarrva és azzal, hogy most belengették Sabine múltját egy későbbi visszatérésben szerintem erre remek alkalmat kínálnának itt. Esetleg korábbi híres mandaloriaiak is feltűnhetnének... khm. Bo-Katan. Most megkerestem, kb. olyan 15.50-nél amikor Sabine megöleli Ezrát és ketten elszállnak, nekem ott Ezrán az a meglepettség nagyon úgy tűnt, hogy Sabine intim közelségének szól, bár lehet csak én látom ezt bele. Egyébként szerintem azért is alkotnak érdekes párost, mert valamilyen szinten mindketten elég lobbanékonyak, viszont mikor ketten vannak, akkor hol Sabine, hol Ezra vesz egy kicsit visszább magából és támogtják egymást. Ezzel együtt mikor így ketten vannak, az idősebb csapattagok nélkül, azért látszik, hogy mennyire "gyerekek" még. Annak amúgy én sem örülnék, ha behoznák ezt a románc vonalat (mondjuk valószínű nem fogják), nem kell az ide, én legalábbis nem igénylem.

Engem is érdekel a Doctor Strange, ma, vagy holnap meg is nézem. Ehhez kapcsolódva, van a stáblista után jelenet?

Ez jó kis rész volt. Egyrészt sikerült egy kicsit tovább mélyíteni Sabine karakterét, a legutóbbi karakterközpontú epizódban, ahol ő volt főszerepben nem túl sok infót tudtunk meg róla, itt viszont ügyesen építgették tovább egyszerre az ő karakterét, a kapcsolatát Ezrával (szerintem nagyon jó kis párost alkotnak így együtt), másrészt még a mandaloriai kultúráról is megtudhattunk egy-két dolgot. A dizájn is jól sikerült, gondolok itt a szuperkommandósokra. Egy kicsit továbbvivő ezt a korai Boba Fett koncepciót, tényleg megcsinálták a „repülő rohamosztagosokat”, noha Saxon a képregényben szerintem ütősebben nézett ki. Mandalore sorsára is kíváncsi vagyok, hogy mennyire fognak még ebben az évadban ide visszatérni valamilyen formában az írók, Rau bosszúja mindenesetre még várat magára. Mondjuk két ekkora mandalori harcost teljes felszerelésben egymás ellen… megnéznék egy ilyen csatát! Ezek az új jetpackek is jól néztek ki, valahogy áramvonalasabb, letisztultabb volt formára, mint a régi és milyen jó kis üldözéseket is kibírtak. Mondjuk a végén a jetpackes üldözésnél a Chopperen utazó Ezráról eszembe jutott az R2-t meglovagoló Palpatine a TCW-ból. Ezra és Sabine között nem tudom lesz e valami, de mintha Sabine inkább ilyen testvéri szempontból tekintene rá, Ezrában ilyen szempontból már nem vagyok biztos.

Még egy előzetes klipp a holnapi részhez:

A Vissza a jövőbe egy évet tévedett. Nem az önbefűzős cipőben, vagy a légdeszkában, hanem a Chicago Cubs bajnoki címében. 108 év után tudott bajnok lenni a Chicago (azt hittem hamarabb látom a magyarokat világbajnokságon, minthogy ezt megérem) és több, mint egy évtizeddel azután, hogy a Red Sox megtörte 'Bambino átkát' (86 év bajnoki cím nélkül), a Cubs is leszámolt 'Billy a kecske' átkáva. Ennyi volt a baseball átkoknak, ennyi a Chicago messzeföldön híres lúzerségének. A Cleveland az NBA döntőben sporttörténelmi tettet hajtott végre, hogy 1-3-ról felállt és bajnok lett, most valamilyen szinten a Chicago is történelmet írt, legalábbis egy fájdalmasan hosszúra nyúló sorozata végére tett pontot.

Scorsese neve nálam még mindig abban a fiókban van, akikről, ha megtudom, hogy jönnek egy új filmmel, akkor az engem már látatlanba is érdekel. Úgyhogy én is várom a filmet.

Erős hétkezdés lesz azzal a ME trailerrel.

Tavaly is volt amúgy ilyen szünet, csak én nem emlékszem rá?

Szerintem azt nem is írta senki, hogy Anakin semmiben sem lenne hibás...