Wilde

Érzelmi érték/Sentimental Value Ezt a filmet már korábban meg szerettem volna nézni, de csak most nemrég jutottam el rá. A nevét már hallottam, de eddig még nem láttam Joachim Triernek egy filmjét sem, de ezek után most meg fogom nézni az összes eddigi filmjét. Nagyon ritkán van már manapság film rám ekkora hatással, de ez olyan volt, hogy még napok után is erre gondolok. Egy klasszikus európai dráma, remekül megírva, fantasztikus színészi alakításokkal és pusztán esztétikai szempontból vizuálisan is gyönyörű. Ráadásul ezt a generációs traumát, ami a film központi témáját adja is úgy mutatja be, hogy közben a filmet mint műfajt láthatjuk a maga gazdagságában, hogy miként képes egyszerre az eszképizmus eszközeként működni, de mint művészeti forma szolgálhatja a fájdalom feldolgozását is, ez a rétegzettség az ami a legjobban tetszett benne. Nem egy klasszikus értelemben vett látványfilm, de ahogy fel vannak építve a jelenetek, benne mozgatva a színészek, a közelképek használata, a perspektívák váltása az mind úgy teszi látványossá, hogy én az ilyen filmekért szeretek moziba járni (egyébként korunk aktualitására, a streaming és a mozi viszonyára is részben reflektál a film). A SW-hoz két ponton van kapcsolódása a filmnek. Az egyik az nyilván adja magát, hiszen Stellan Skarsgard a férfi főszereplő, a másikon viszont eléggé meglepődtem, ugyanis a fináléban egyszer csak a háttérben feltűnik egy életnagyságú Lego BD-1:

Ody @pb69-ről nem tudsz valamit? Őt már nem érdekli a SW?

Alapvetően nem mondanám rossznak ezt a regényt, de én előtte olvastam el a Csillaghullást (nem tudom, hogy a megjelenést tekintve melyik volt hamarabb) és így azt kell mondjam, hogy ahhoz képest egy kicsit csalódás volt ez az élmény, amit ez a könyv tud adni. A másik dolog ami kicsit lehúzta az az, hogy többen is említettétek ezt a képregényes Adventures vonalat, ami nálam totál kimaradt. Nyilván ez az én döntésem, hogy nem olvasok el mindent és lehet akkor jobban tetszett volna, de amit Revan is említett itt a hozzászólásában, hogy vannak karakterek akik nem igazán tudnak kibontakozni ebben a történetben. Nekem az itt szereplő karakterek többsége teljesen új volt és néhány kivételtől eltekintve nem éreztem, hogy igazán közel kerültek volna hozzám, ami miatt annyira nem tudtam lelkesedni értük. A szerkezetét tekintve ugye megvoltak szinte fejezetenként, hogy kik kerülnek a középpontba, a fiatal jedik, a mesterek, Crash és csapata, vagy esetleg Zeen, így elég sok szálon futott egyszerre a sztori és ez nekem itt annyira nem működött. Nagyon lassan haladtam eleinte ezzel a könyvvel, az első felét kb. két hét alatt olvastam el annyira nehezen kötötte le a figyelmem, aztán a második fele meg volt mondjuk két nap. Ahogy beindulnak az események a Corellián és közben megkapják a híreket a Csillagfényen történtekről úgy kezdett el felpörögni az egész és onnantól már nagyon olvastatta magát, ráadásul meg is tudott lepni a könyv. Egyrészt Cohmac távozására nem számítottam, van egy olyan érzésem, hogy őt még viszontlájtuk majd, másrészt Yoda képbe kerülése fantasztikus volt. Kicsit olyan volt ő, hogy mindig beszéltek róla eddig is, hogy de jó lenne, ha itt lenne Yoda, vajon hol van Yoda stb. de mikor végre megjelent az nagyon ütős lett és a folytatás szempontjából is komoly szerepe lehet, tehát nem csak ilyen fanservice pillanat volt. Néhol tényleg voltak benne, gyerekes, komolytalan szövegek, de ezt a biztiőr szolgálatot amit Crash meg a riválisai vittek itt a Corellián azt nagyon alaposan megtervezte, bemutatta az író. Ki is emelte a köszönetnyilvánításoknál, hogy mennyire segítettek neki ebben és ez érződött a leírásoknál is, hogy rászánta az időt, én ezt egy írónál mindig értékelem. A szerelmi szálakkal én úgy voltam, hogy eleinte egy felüdülés volt ahhoz képest, amit korábban láthattunk a jediknél, hogy ez a cölibátus igazából annyira nem téma, persze ott volt mondjuk Anakin, aki szerelmes volt Padméba, de ennek a lelki oldalait annyira nem járták körül. A HR regényekben ez egy rendeszeresen visszatérő jelenség, hogy az érzelmeknek nem lehet parancsolni, de itt már minden második jedi szerelmes, ami meg már olyan túltárgyaltá teszi ezt a jelenséget. Szóval összességében, nem volt rossz, de a Csillaghullás felért egy lórúgással, ez meg utána nem annyira ragadott magával.

Hangulatos lett az új előzetes, átjön belőle az az igazi űrkaland érzés, aminek ezt a filmet én várom. Nem kell megváltania a világot, de visszahozza a Star Warst a moziba és remélhetőleg az embereket is rá és sikeres lesz. Most, hogy lassan közeledik a premier dátuma és az újabb előzetes miatt is "megfoghatóbbnak" tűnik a film jövök rá, hogy mennyire hiányzott ez az érzés az elmúlt években, hogy újra lehet SW-t nézni moziban. Az rendesen meglepett, hogy Scorsese is feltűnik ebben a filmben, én magamtól nem jöttem volna rá, ha nincs benne Rixon videójában, meg nem említitek itt... nem is emlékszem, hogy nagyon láttam/hallottam volna szerepelni azon túl, hogy a Taxisofőrben ő volt De Niro egyik különös utasa. Amit Rixon említett még az potenciális Grogus szál, hogy ki lehet az az idegen lény az izgalmasan hangzott, de lehet jobban örülnék, ha csak egy random fazon lenne nem Yoda régi mestere. Abból a szempontból pedig nálam tökéletesen teljesített az előzetes, hogy most sokkal jobban várom a filmet, mint előtte!

Én is arról léptem be most. Az iOS-es változatról vagyok, tökéletesen működik, nem volt vele semmi gond. Annyi, hogy nekem ezt az app dolgot már egy fél éve kb. felajánlotta az oldal, itt írtam is ebben a topicban róla még augusztusban.

Nagyon informatív volt ez az összefoglalás, rengeteg olyan szelete volt az életének, ami nekem nem is volt meg egyáltalán. A Baljós árnyak előtti sztorija, vagy a Qi'ra-val kapcsolatos dolgok is olyanok voltak, amiről nem is hallottam, de a TCW idején játszódó képregényből is csak részeletekre emlékeztem. Kinőtte magát a karakter az biztos és még újabb kalandok jönnek vele kapcsolatban.

Az is eszembe jutott itt a sok elhunyt karakter kapcsán, hogy jól tudták mozgatni eddig ezt a sok szereplőt a különböző művekben való megjelenésekkel, de azáltal, hogy vannak prominens figurák, akik meghaltak, így a felnőtt regényekben is előreléphetnek olyanok is, akik eddig kevesebb szerephez jutottak. Nem tudom, hogy az írók részéről volt e ilyen megfontolás is, vagy csak a Nihil győzelmét akarták húsbavágóvá tenni ezzel a sok áldozattal.

Inkább megvárom a 3. fázist, bár az lehet lesz még egy fél év mire odáig eljutok.

Köszi, ez tényleg érdekesen hangzik, bár az első fázisból még hátra van nekem most a Midnight Horizon meg az Eye of the Storm. Amikor tavaly belevágtam ebbe az egészbe nézegettem több listát is, hogy hogyan érdemes olvasni a könyveket, de aztán arra jutottam, hogy úgy kezdek neki, ahogy megjelentek nem kronológia szerint, de remélem így is élvezetes lesz.

Ez az öt szám volt eddig a kedvencem a HR képregények közül. Nagyon jó volt ez a nyomozós vonal, ami eléggé elütött a többi HR-es képregénytől. Emmerick és Sian párosa is kellően különleges volt, ahogy kiegészítették egymást, két nagyon eltérő karakter lévén. Ez a "zongorista" titkosügynök nő, meg az egész képregény hangulata nagyon noir hatást keltett, de az atmoszféra mellett a háttérben csepegtetett információk voltak a leginkább tetszetős részei az alkotásnak. Ahogy lépésről lépésre egyre közelebb kerültünk a rejtély kibontásához a Névtelenek kapcsán az remek hangulatot teremtett. A chadra-fan doktor is végre egy kis mélységet kapott, még ha most is ugyanolyan ellenszenves, mint volt, de a másik chadra-fan, aki végül segített nekik nagyon aranyos volt. A Névtelenek kapcsán bennem még mindig elég sok kérdőjel van, de az már kiderült, hogy lehet ellenük védekezni és talán a magukkal vitt mintából, többet is megtudhatnak majd. Azt mondjuk nem értettem, hogy Torban Buck miért akart mindenáron ott maradni (egy alsógatyában)? Itt mondjuk jó lenne tudni, hogy pontosan mikor történt ez az akció, mert a Csillaghullásból lehetne tudni, hogy akkor mennyire tűnt végzetesnek a helyzet, mennyire jártak közel a bolygóba zuhanáshoz, ha nem volt már visszaút, akkor totál értelmetlenül halt meg a jedi. Sajnálnám, ha Emmerickről és Sianról már nem hallanánk többet, jó biztos vissza fognak térni, de itt rajtuk volt a fókusz és nem csak háttérszereplők voltak, de ez a képregény mindenképpen emlékezetes volt miattuk!

Igen ez a drengires dolog ki is derült. :) #9-15. szám Olyan témákat boncolgat a képregény, mint a jedik eltévelyedése, ami már a könyvekben is megjelent, akár a Viharfellegekben, akár a Csillaghullásban Elzar karakterén keresztül, de itt Sskeer és később Avar példáján keresztül láthatjuk meg, hogy milyen veszélyei vannak annak, ha a jedik túlságosan belebonyolódnak a harcokba és mindenáron győzni akarnak az ellenség felett. Amellett, hogy ez a képregény elvezet egyenesen a Csillaghullásban látott katasztrófáig és szépen ki is egészíti azt, mert itt egyrészt megtudhatjuk, hogy mi történt annál a rajtaütésnél, amit Stellan emlegetett a regényben mikor arról volt szó, hogy nincs ott Avar és a jedik nem nézik jó szemmel a megszállottságát a Nihillel kapcsolatban, másrészt eljutunk egészen odáig, hogy megismerjük, hogy mi lett a sorsa az állomás felső részében lévőknek, hogyan vették fel a harcot a támadók ellen és hogyan menekült meg Avar a Csillaghullás végén, mindemellett itt még mindig a Valón történt támadás utórezgéseiben vagyunk hiszen ez volt a kiindulópontja annak a nagyszabású akciónak amit a Nihil levadászása miatt indítottak. Az nem zavar annyira, hogy most egyes szereplők, mint Avar, meg Sskeer (bár utóbbi nem volt olyan központi figura) nem szerepel a könyvekben, mert a sztori, amit itt elmeséltek velük nagyon tetszett, de remélem majd olyan karakterek, mint például Keeve is majd feltűnnek a könyvekben a nagyobb sztorikban is. Amúgy Sskeer most akkor végérvényesen meghalt? Elhalálozni nem láttuk, de ez egy jó vég lehetett volna a számára és amit mondott Keevenek, hogy milyen jedi váljon belőle, azt a bölcsességet még Yoda is megirigyelte volna. Az egész karakterben az volt a legjobb, hogy egyfelől megmutatták a Köztársaságot és Jedi Rendet egy olyan inklúzív korban, ahol tényleg szinte minden faj összedolgozott és bárkiből lehetett jedi, azért meghagyták a trandoshan származását egy fontos pillérnek, ami meghatározza a sorsát. OrbaLin-t egészen megkedveltem a Viharfellegekben, úgyhogy őt sajnáltam, de igazából ez is csak növelte a Csillagfény tragédiájának a hatását. Azt, hogy Lourna Dee megint megszökött nem annyira kedveltem, jó persze nem egy képregényben akartam volna én sem, hogy kiírják a történetből, de remélem az ő sorsa nem lesz elhúzva a 3. fázisig, hanem mondjuk a második fázisban lezárják a karaktert. A Tempest Runner után egy kicsit közelebb került hozzám, de itt úgy éreztem, hogy a karakter visszajutott oda, ahol a TR előtt volt, úgyhogy annyira nem tudok izgulni érte.

Eddig messze ez a könyv tetszett a legjobban a HR érából, erre én is megadom az 5 csillagot. Nemcsak, hogy a legdrámaibb, de a legváratlanabb, legkiszámíthatatlanabb könyv volt eddig, amit ebben az új SW kánonban olvastam. Egyszerűen nem akartam elhinni, ahogy sorra kiírják a fontosabb szereplőket. Ugyan a korábbi felnőtt regényekben is akadtak fontos szereplők, jedi áldozatok és mind a Nagy Katasztrófában, mind a Valón lezajlott támadásban rengeten haltak meg, de valahogy ez sokkal brutálisabbnak érződött. Az első fázis mindkét felnőtt regénye valamilyen katasztrófa köré épült, amit a Nihil okozott, de ez a köny végig olyan volt, mintha egy katasztrófafilmben lennénk. A Jedik fényével ellentétben a Viharfellegek elég lassan indult be és itt is egy egy kicsit ezt éreztem, hogy ott vannak a szabotőrök a fedélzeten, tudjuk mire készülnek de majdnem a könyv fele eltelik addig amíg működésbe lép a tervük. Aztán viszont a könyv második fele egy tömény száguldás, szó szerinti értelemben is a megsemmisülés felé. A Jedik fényében a Köztársaság és a Rend is egy szimbólumként jelenik meg, a "Mi vagyunk a Köztársaság" mottótól kezdve a jediknek a már-már földöntúli alakjáig. Azt éreni, hogy vannak ugyan problémák, mint a Nihil, de itt vannak a hősök, akik urai a helyzetnek, ez még nem a korrupt Köztársaság, nem belülről fenyegetik ezt a világképet, a külső fenyegetéssel meg úgyis leszámolnak majd. Ez a képzetet sikeresen teremtette meg bennem a HR eddigi alkotásaival az írói gárda, még ha keletkeztek is rések ezen az elképzelésen pl. Starros szenátor, vagy a Grafok üzelmeivel, de én végig meg voltam győződve róla, hogy valahogy, valamilyen megoldást fognak találni a jedik, hogy megmentsék a helyzetett... és azért jár az 5-ből 5 csillag, mert ez nem történt meg! Ráadásul amikor a végén már egyértelműnek látszik, hogy Ro terve így vagy úgy, de sikeres lesz, akkor is még tudnak csavarni egyet a történéseken és végül Elzar okozza az állomás végső katasztrófáját és részben így Stellan halálát is. A Nihil akciójának majdnem az lett a vesztve, hogy eltérve az eredeti tervtől könyörületesek akartak lenni és kiengedték a foglyokat, akik aztán ellenük fordultak, de mielőtt Chanceyből hős válhatott volna és elnyerhette volna a megváltást, amivel lehet a lányát is visszaszerezhette volna egy jedi dühétől, haragjától kellett meghalnia, ezzel megpecsételve a Csillagfény sorsát. Hát ez valami olyan finálé volt, amire nem találok szavakat! Egyébként végig, ahogy elkezdtek elhullani a jedik én nem akartam elhinni, hogy jajj ez is, jajj még ő is meghallt, abban még tudok reménykedni, hogy a vuki nem halt meg, de ez nagyon kemény volt. Kicsit az Andorból az Aldhani akcióra emlékeztetett, ahol nem tudtam elképzelni, hogy ki fog meghalni és ki marad életben. A jedik korábban annak a szimbólumai voltak, hogy itt van a segítség, itt van a biztonság... erre most egy olyan magatehetetlen, kiszolgáltatott állapotban láthattuk őket, ami szinte egy egész világképet rengethet meg. Marchion Ro valahogy arra tapint rá mindig, hogyan lehet valami a legjobban kiforgatni a sarkából és amilyen ügyesen használja a szimbolikus hadviselést ezzel meghatározva a közhangulatot, ezzel kontrollálva az emberek félelmeit, tényleg az egyik legjobb SW gonosz, nagyon kíváncsi vagyok a további sorsára, illetve az előéletére. Amit kicsit sajnálok, hogy Avar Kriss a Viharfellegekhez hasonlóan elég keveset szerepelt, talán még annál is kevesebbet, mint ott, pedig a Jedik fényében ő volt talán legérdekesebb figura, mindenesetre ez a háromszög közte és Elzar, illetve Stellan között most megbomlott, de előtte nagyon jó karakter pillanatok voltak, amikor pl. Stellan rádöbbent, hogy neki mi is valójában a feladata és abbahagyta a rivalizálást Avarral. Annak viszont örültem, hogy a Fenyegető sötétségből visszatért a Vessel személyzete, az egyébként elég sötét tónusú könyvnek jót tett az vidám él, amit leginkább Geoda és Leox csempészett bele. Amennyire abszurdnak tartottam anno, hogy egy kőtömb az egyik szereplő, most már annyira megkedveltem, hogy azt nagyon nehezen viseltem volna, ha őt is kiírják a történetből. A visszatérők között jó volt látni Joss-t és Pikkát, de arra nagyon kíváncsi lennék még, hogy mi történt az állomás felső felében lévőkkel azon túl, hogy Avar túlélte. Ez egy nagyon kemény és megterhelő olvasmány volt így a végére, én általában szeretem, ha tökösek az írók és ki mernek írni néhány karaktert, hogy érződjön a súlya egy-egy katasztrófának, de itt már úgy éreztem, hogy kezd sok lenni és az ellenkezőjét éreztem annak, mint amit alapvetően ilyen esetekben szoktam. Egyszerűen az volt bennem a végén, hogy itt már senki sincs biztonságban és végül is pont ezt akarta elérni a Nihil és ezt az író tökéletesen érzékeltette is. Még van hátra pár alkotás a harmadik szakasz végéből, de ezzel együtt az első fázis végén úgy érzem, hogy egy teljesen új játszma kezd kialakulni és azon túl, hogy majd valahogy biztos legyőzik a Nihilt nagyon kiszámíthatatlan az egész... pont ezért tetszik annyira!

@Frenkie Kissé megkésve, de boldog születésnapot kívánok én is!

Nagyon hangulatos volt ez az előzetes. Remekül eltalálták ezt a sötét tónusú világképet, amit ebben korszakban, ezzel a karakterrel meg lehet valósítani. Korábban bennem is felmerült, hogy Mault már annyi helyen láttuk, hogy érdemes e még újra visszahozni, de igazából van mit elmesélni róla és tényleg az egyik leghálásabb karakter lett azóta, hogy még anno a TCW-ben a feltámasztása mellett dönöttek. Én is nagyon várom a sorozatot, abból amit eddig tudni lehet a történetről érdekesnek ígérkezik ez a kapcsolata a jedi padawannal, ami az Ezrával való viszonyára is előrevetítőleg hathat, de a legjobban az alvilág és Maul újbóli felemelkedése éredekel. A TCW 5. évadában az tetszett a legjobban vele kapcsolatban ahogy a 0-ról felépítette magát, most ezt meg kell csinálnia mégegyszer... izgalmas lesz, a várakozás ideje alatt meg lehet csinálok addig egy Maul maratont valamikor az eddig szerepléseivel.

Ebből arra lehet gondolni, hogy ő benne lenne még abban, hogy SW-t csináljon, csak egyelőre nem konkretizálódott semmi?