Írtam egy Stargate novellát, egyenlőre kb az első fele van kész, ezt osztom most meg veletek.
Odüsszeia Incidens
Az Odüsszeia a föld körül keringett, mint ahogyan azt már évek óta tette. Az Ori-al vívott harcok lezárása után, az Anyabolygó Védelmi Parancsnoksága úgy határozott, hogy túl értékes hajó ahhoz, hogy mélyűri küldetéseket hajtson végre. Ezt Henry Manders kapitány meg is értette, a hajóba épített Asgard mag volt az ős adatbázis után a legértékesebb dolog az egész naprendszerben, ezért egyértelmű volt, hogy a hajót nem szabad kitenni a klasszikus értelemben vett aktív szolgálatnak. Ígyhát a hajón nagyon is nyugodt volt az élet, és ezt Manders kapitány kedvelte is, bár ezzel nem mindenki volt így, ezért a legénység nagyon megváltozott az évek alatt, főleg újjoncokat helyeztek az Odüsszeiára, három éves szolgálati idővel, hogy aztán a flotta más hajóira, vagy a bázisokra kerüljenek. A hajó legénységének nagyrészét emiatt, az Asgard magot tanulmányozó tudósok tették ki. Manders kapitány épp a napi jelentések végére ért, így kilépett a kabinjából, és elindult a híd felé. Útközben nem sok emberrel találkozott, épp a műszakidő közepén jártak, mindenki a saját dolgával volt elfoglalva, amikor elért a hídhoz, az ajtó halk szisszenéssel, nyílt ki, és zárult be utánna.
- Kapitány a hídon! - jelentette Marcus hadnagy, mire a teljes hídszemélyzet vigyázzba vágta magát és szalutált.
- Pihenj. - válaszolta Manders, és mindenki visszatért a helyére. - Hogy áll a teljes diagnosztika? Még nem kaptam róla jelentést tizedes. - kérdezte Amanda Martinstól.
A fiatal nő kicsit elpirulva fordult a kapitány felé.
- A diagnosztika 87%-ban kész - mondta - nem akartam addig jelentést leadni róla amíg nincs kész teljesen. Nem szeretek félmunkát végezni.
- Köszönöm tizedes - mondta lágy hangon a kapitány. - Szeretem ha az embereim teljes munkát végeznek. A nő bólintással nyugtázta a kedves mondatot, és mosolyogva tért vissza a dolgához a munkaállomásán. Ahogy Mardens végignézett a hídszemélyzeten, elégedettség fogta el, hogy ilyen ujjoncokkal dolgozott, immár hat éve volt az Odüsszeia parancsnoka, és ezzel a csapattal sokkal elégedettebb volt mint az előzővel, elhivatottak voltak, tisztelettudóak, és jól tudtak csapatban dolgozni. Ez elengedhetetlen volt ha valaki be akart kerülni a Csillagkapu Programba. Mardenst a gondolataiban való elkalandozásban Marcus hadnagy hangja állította meg.
- Hajók lépnek ki a hipertérből. Ha'tak-ok. -mondta. Mardens megnyomott egy gombot, és egy virtuális képernyő vetülti ki a kilátóablakra. A virtuálképernyőn sárga háromszögekkel voltak megjelölve a Ha'tak-ok.
-Hadnagy azonnal.....- de mielőtt folytathatta volna a mondatot a hajót lövések rázták meg.
- Tüzelnek ránk. - jelentette a hadnagy.
- Látom, viszonozzák a tüzet.
- Uram, az Asgard sugarak nincsenek feltöltve. - kiáltotta Amanda tizedes.
- Akkor lőjjék ki a Mark XII-eseket!
Váltott a képernyőn, és meglepetten figyelte, hogy a palyzsaik 88%-ra zuhantak. Négy Mark XII-es robbanófaj csapódott be, a jobboldali hajó pajzsaiba, de az érzékelők nem észleltek jelentős gyengülést, míg az Odüsszeia palyzsai lassan de biztosan gyengültek.
- Hadnagy, nyisson egy csatornát a Pentagonba, a Védelmi Parancsnoksághoz! Mardenst egyre jobban zavarta, hogy semmi reakcó nem érkezik a földről, a csatára. Ez nem történhetett meg!
- Csatorna nyitva uram! -jelentette Marcus. A kapitány a képernyő felé fordította a székét, amin épp megjelent Lorne tábornok arca.
- Kapitány, miért hívott?
- Tábornok, a hajó támadás alatt áll, három Ha'tak lő minket!
- Mi?! Kapitány az érzékelőink nem látnak semmit?
- Márpedig így van, ha nem látnak semmit, akkor újra kell indítani a teljes hálózatot!
Ekkor az adás megszakadt, és Mardens nem tudta hogyan lehetséges ez.
Lorne tábornok és az emberei a megfigyelő szobában fejvesztve dolgoztak a rendszer újraindításán, hiszen egy űrhajókapitány se vicceli meg a felettesét azzal, hogy űrcsatát színlel. Mardens megbízható ember volt, egy ilyen átverésért minimum eltávolították volna a pozíciójából.
- Uram, a teljes műholdrendszert lekapcsoltuk, és dolgozunk az újrabootoláson. - jelentette neki Dr. Hang Li az informatikai igazgató - Illetve értesítettük az Atlantiszt is a kialakult helyzetről, Shepard tábornok úgy döntött megszakítják a teljes rendszerdiagnosztikát, és aktiválják a város érzékelőit. Ha minden jól megy, egy percen belül az Atlaniszról mindent látni fogunk.
- Végre egy jó hír. - mondta a tábornok. Örült neki, hogy ez az elcseszett helyzet legalább gyorsan megoldódik. Amint lehet utánnajár annak, hogy hogyan vakítottak meg egy flottányi műholdat.
Az Odüsszeia pajzsai újabb találatokat kaptak és elérték az 57%-os töltöttségi szintet. Mardenst egyre inkább aggasztották a sokasodó furcsaságok. A műholdhálózat megvakulása, az adás megszakadása, és az ellenség hajóinak szokatlanul magas tűzereje. Már 10 Mark XII-es robbanófejet lőttek ki, amivel a készletük kétharmadát elhasználták. Az egyetlen reményt már csak az Asgard sugarak jelentették. Ekkor szólalt meg Marcus hadnagy.
-Asgard sugarak feltöltve, és tüzelésre készen.
- Végre! Vegyék célba a két legközelebbi hajót és tűz! - kiáltott fel a kapitány. A kék plazmanyalábok nyílegyenesen szelték át az űrt, és három lövéssel el is pusztították a középső Ha'tak-ot, aminek a robbanása erősen meggyengítette a két szélső hajó pajzsát.
- Kapitány, a baloldali hajóról kis gépek szálltak fel. Halálsiklók, és egy Tel'tak! - jelentette Martins tizedes.
- Tűz a sínágyúkkal, elfogó rakétákat készenlétbe. - parancsolta szigorú hangon a kapitány - Az Asgard sugarakkal lőjjék ki a megmaradt hajókat.
- Uram, a hajók pályát váltanak, a hipertérbe akarnal menekülni. - válaszolt Martins.
Az egyik hajó még el tudott menekülni, de az utóvédként hátramaradt Ha'tak megsemmisült a kék plazmasugarak találataitól. Eközben sínágyúk tüzeltek a halálsiklókra, amik pilótái bosszúból, vagy kétségbeesésből rátámadtak az Odüsszeiára. Ám kárt annak ellenére se tudtak tenni, hogy a pajzsok a hajón 50%-ra zuhantak vissza. Három sikló viszont továbbra is a Tel'tak közelében repült. Mardens gyorsan kapcsolt, és parancsot adott az elfogó rakéták kilövésére. Már csak ez a négy hajó maradt. A rakéták gyorsan közelítettek, és a visszaszámláló szerint már csak 4 perc maradt a becsapódásig, viszont a hajók a számítások szerint azok 2 perccel előbb be fognak lépni a légkörbe. A sikók leszakadtak a kötelékből, és a rakéták felé fordultak. Két sikló megsemmisült, de egy kilőtte az őt célbavevő rakétát, és a Tel'tak-ot üldöző felé indult.
Lorne és az emberei a megfigyelőszobában nézték végig a csatát. Nyomonkövették a sikló és a teherhajó mozgását, illetve az eddigi irányukból megpróbáltak rájönni, hogy mi lehet a céljul. A képernyőn látszott, hogy a hajók közelednek Washington D.C légteréhez.
- Azonnal lépjenek kapcsolatba Atlantisszal. - mondta, mihelyst rájött mi a célja az ellenségüknek.
A headsetjében megszólalt Shephard hangja.
- Lorne.
- Shephard azonnal tüzelnetek kell a célpontra! Remélem van embered a széknél.
- A széknél mindig van ember.- mondta.
A hangjából Lorne azt szűrte le, hogy a barátja mosolyog.
A képernyőn megjelent két, atlantiszról kilőtt ős drón. Gyorsan közelítettek a célpontjaik felé, ám azok semmiféle válaszlépést nem tettek. Ez meglepte Lorne-t. A képernyő sarkában megjelent egy visszaszámláló. 15 másodperc a becsapódásig. 10 másodperc. 5 másodperc. Mindkét célpont megsemmisült, a teremben pedig mindenki tapsolt. Ez volt az első komolyabb támadás a föld ellen azóta, hogy a Lucian szövetség szintén egy Tel'tak-al megtámadta a Pentagont. Ám ekkor váratlan dolog történt, az egész termet megrázta egy lökéshullám.
