Már nagyon rég óta terveztem írni egyet, de csak most jutottam el addig, hogy legyen belőle valami. Lényegében ez az első SW témájú írásom is (nem számolva azt a régi, félresikerült Ep7 vázlatot), de remélem, nem látszik rajta. Bár ez még csak a sztori első harmada, gondoltam beteszem. A többi már a sztori:
A padawan próbája
I. fejezet
Shili hegyeit, völgyeit és szavannáit szemkápráztató éjszakai fényben fürdették a bolygó holdjai. A leggyönyörűbb látványt az egyik völgyben békésen elterülő apró tó nyújtotta, melynek lágyan fodrozódó felszínén megnyugtatóan csillogott a varázslatosnak beillő holdfény.
Ám az ifjú togruta lányt, Ahsoka Tanót nem nyugtatta meg a jelenség. Ösztönei baj közeledtét suttogták. A tóparton állt, tekintetével a távolba révedt. Összefont karral szemlélte a távoli város sziporkázó játékát. Hirtelen sugárlövedékek ismerősen csengő hangja tört be tudatába, melyre riadtan hátrafordult, a mögötte elterülő falucska irányába. Ösztönösen kapott derekához, hogy magához ragadja fegyvereit, ám hitetlenkedve tapasztalta, hogy fénykardjai nem lógnak jól megszokott helyükön. Ahsokán félelem helyett a népe iránti felelősségvágy uralkodott el, így a vörösen villódzó fények felé vette az irányt. Az Erő támogatásával, és az eredendően benne rejlő fürgeség révén pillanatok alatt elérte a falut, ahol néhány lángoló, és füstölő épületből fejvesztve szaladtak ki togruta asszonyok, gyerekeiket féltő szorításban maguknál tartva. Női sikolyok és sugárvetők hangja töltötte be a környező teret. A férfiak kötelességtudóan szálltak szembe a behatolókkal, hősiesen védték területüket a kegyetlen fosztogatóktól.
- Kislányom, menj innen! Menekülj! - kiáltotta egy kétségbeesett női hang Ahsoka bal oldalának irányából. A fiatal lány értetlenül nézett körbe, míg nem rájött, hogy az asszony neki kiabál, miközben egyenesen felé tart. Alig néhány lépés választotta el a padawantól, amikor egy sistergő hang kíséretében füstölgő lyuk keletkezett a mellkasán. Ahsoka arcára döbbenet ült ki, majd gyorsan előrelépett, és elkapta a testet. Az asszony utolsó erejével lágyan mosolygott, és megsimogatta a könnyeivel küszködő lány mintázatokkal díszített arcát, majd tekintetéből szép lassan kihunyt az élet.
A padawan érezte, hogy édesanyja haláltusájának szemtanúja volt. Lassan lecsukta az élettelen nő szemét, majd amint lágyan a fűre engedte az elernyedt testet, szomorúságát és bánatát irdatlan sebességgel váltotta fel a harag, a düh és a bosszúvágy. Miközben narancs árnyalatban pompázó arcán lassan legördült egy könnycsepp, felemelte tekintetét, és a gyilkos weequay után nézett, aki egyre távolodott tőle, mialatt nyilván újabb áldozatot keresett magának a tomboló káoszban. Ahsokától nem messze, egy vibrokard pihent a fűben, miután gazdája - egy idősebb togruta férfi - holtan hevert mellette. A lány felegyenesedett, lehunyta azúrkék, könnytől csillogó szemeit, és megidézte magában az Erőt. Bensőjét bosszúvágy fűtötte, melynek képtelen volt ellenállni. Meg akarta torolni anyja halálát. Nem érdekelte, milyen áron. A weequay férfi értetlenül pislogott, amikor egy "láthatatlan kéz" a levegőbe emelte, és lassan egy fiatal togruta lány felé kezdte húzni. Gyorsan rájött, hogy egy Jedivel van dolga. A lány mindkét karját kinyújtva húzta egyre közelebb az alakot, akinek teste megbénult, képtelen volt mozdulni. Úgy érezte, egy óriási, láthatatlan marok szorításában van, melyből nem tud kiszabadulni. A padawan már csak egyik karját tartotta nyújtva, amikor az előtte lebegő weequay-t csupán néhány lépés választotta el tőle. Ahsoka kinyitotta szemeit, bosszúvágyó tekintetében a sötét oldal lángjai tomboltak. A férfi hirtelen erőteljes szorítást érzett a torkán, fuldokolni kezdett. Ösztönösen kapott nyakához, elejtve sugárvetőjét.
- Megölted az anyámat... - mennydörögte a lány, vékony hangját megszégyenítő módon. A férfi tovább krákogva küzdött az egyre erőteljesebb szorítás ellen, mindhiába. - ...ezért az életeddel fizetsz! - fejezte be a mondatot, azzal pillanatok alatt szabad kezébe szippantotta a mellette heverő vibrokardot, majd az Erő sötét oldalának erejével valósággal karóba húzta a fuldokló weequay-t. A test könnyedén siklott a hegyes fegyverbe. A férfi megrökönyödve bámult a mellkasából kiálló kardra, miközben a láthatatlan kéz elengedte, ő pedig erőtlenül rogyott térdre. A lány mágnesként szippantotta vissza kezébe a vértől csöpögő pengét.
- Kér... kérlek... - nyögte a gyilkos kalóz, miközben szájából vér kezdett csordogálni.
- Te sem kegyelmeztél anyámnak... megérdemled a sorsod! - felelte mélységes megvetéssel és haraggal, majd egy szempillantás alatt lefejezte a weequay-t. Ahsoka arcát anyja gyilkosának vére borította, kéken fénylő szeme pedig sárgásvörössé torzult, egészen ijesztő összhatást ébresztve. A lány gonosz elégedettséggel nézte az élettelen fejet...
- Nem! - riadt fel kétségbeesetten Ahsoka, majd felült priccsén. A coruscanti Jedi Templomban lévő személyes szálláshelyén tartózkodott. Rémült tekintetével környezetét fürkészte, de gyorsan rájött, hogy csak álmot látott. Egy kegyetlen rémálmot. Tekintete a tőle jobbra lévő, lapos dobozra siklott, ahol a sötét ellenére megnyugtató módon fénylett két fénykardmarkolata, a redőnyszerű ablakon beszűrődő "éjszakai Coruscant" által megvilágítva.
Tisztában volt vele, hogy amit az imént tapasztalt, csupán álom volt, mégsem tudott megnyugodni. Aggasztották a látottak. Az Amidala szenátor elleni merényletkísérletet is látta, az előtt, hogy bekövetkezett volna. Ezúttal mit akart üzenni neki az Erő? Át fog állni a sötét oldalra? Helytelen útra tévedt, melynek halál és szenvedés a vége? Meg kell mentenie édesanyja életét? Vagy egyéb, szimbolikus jelentése van a látomásnak? Számos lehetséges válasz létezett, a gondolatok pedig sebesen kergették egymást a fejében. Ám azt tudta, hogy valamit tennie kell, ahogy azt is, hogy hátralévő éjszaka egy szemhunyásnyit nem fog aludni.
A hajnalban vett hűs zuhany testén kívül tudatát is felfrissítette, de a baljós gondolatok magva továbbra is ott motoszkált, agyának egy rejtett zugában. Nem sokkal napfelkeltét követően elindult, hogy felkeresse azt, akihez minden Jedi készséggel fordult tanácsért. Több, mint nyolcszáz életéve alighanem kellőképp bizonyította, hogy Yoda - a Jedik nagymestere, a Tanács vezető tagja - egy sokat megélt, tapasztalt veterán. A legtöbb Jedi szerint, a mester korával csupán bölcsességének mértéke vehette fel a versenyt.
A zsenge korú, mindössze tizenöt éves Ahsoka sem gondolta másként. A Templom folyosóinak egyikén sétált, úton Yoda meditációs kamrája felé, miközben mélyen gondolataiba temetkezett. Csizmája kopogása ritmikus háttérütemet biztosított merengő lépteinek, kisebb visszhangot keltve a néptelen folyosón. Három fejcsápja rugalmasan követte mozgását. Feje búbján a montrálnak is nevezett szarvak kecses összhangban álltak lekkuival, melyek kék-fehér csíkozásban díszítették a lányt. Arca kerek volt, kislányos vonásai pedig aranyos jelenséggé tették. Veszélytelennek tűnő külseje alapján sokszor alábecsülték képességeit ellenfelei, ám mindnyájan hibát követtek el. A lány azúrkék szemei élettől csillogtak, bár jelen esetben gondterheltségről árulkodtak. Rozsdabarna és narancsszín közt játszó arcbőrét remek kontrasztot biztosító fehér minták díszítették. Ezen arcvonások, minták, lekkuk és montrálok bájos harmóniában varázsolták gyönyörűvé a lányt.
Egy lágy, csengőszerű hang szólalt meg az ősöreg Yoda kamrájában, jelezve, hogy valaki beszélni óhajt vele.
- Lépj be! - mondta az aggastyán Jedi, majd az ajtó felé fordult.
Ahsoka egy halk szisszenéssel feltárta az ajtólapot, majd miután belépett, a fémlemez lecsukódott mögötte. Az apró mester cseppet sem meglepődve nyugtázta, hogy az ifjú tanítványt nyugtalanítja valami. Az Erőn keresztül már korábban megérezte a lányból áradó baljós és kétségbeesett gondolatok hullámait, így azzal is tisztában volt, hogy hamarosan felkeresi őt.
- Mit tehetek érted, padawan? - érdeklődött a mester, majd botjával intett a lánynak, hogy foglaljon helyet. A sokszög alakú terem nem volt túl tágas, ám hihetetlen nyugalom töltötte be. A világos oldal mindent elárasztott, sokkal inkább, mint a Templom többi részén. Ahsoka leült az egyik kör alakú ülőalkalmatosságra, majd vékony lábait felhúzva átkarolta azokat, és hol a mesterre, hol a díszes padlóra szegezve tekintetét belekezdett mondandójába.
- Álmot láttam, mester. Ugyanolyan borzalmas rémálmot, mint az Amidala szenátor elleni merényletkor. De ez... más volt. Sokkal valóságosabb. - Yoda érdeklődve fürkészte a padawant, aki néhány lélegzetvételnyi szünet után folytatta. - Anyámat láttam, a szülőbolygómon. Egy csapat fosztogató támadása során, több togrutával együtt meghalt. Aztán... - Ahsoka megmerevedett, nem tudta, hogyan fogalmazzon.
- Mi történt ez után? - kérdezte Yoda.
- Fogalmam sincs mit jelenthet, mester, de... bosszút akartam állni a gyilkosán. Amit kegyetlen módszerrel meg is tettem. - magyarázta a padawan, majd kérdőn Yodára nézett.
- Az Erő a látomásaidon keresztül próbál üzenni neked. - kezdte a zöld bőrű mester, miközben botjával a lány felé mutatott. - Meglehet, hogy hamarosan teljes valójában szembetalálod magad azzal, amivel a legtöbb Jedi szembenéz életében: hogy a sötét oldal kísértése kopogtatni fog ajtódon. Ám mivel a jövő folytonos mozgásban van, ezt nem tudhatom biztosan, ahogy azt sem, mit próbálnak közölni veled az álmaid. Magad kell meglelned a lelki egyensúlyod, és rátalálni a válaszra.
- Értem, mester. - felelte a lány aprót biccentve. - Szeretnék engedélyt kérni tőled, hogy elhagyhassam Coruscantot, és a szülőbolygómra utazhassak. Úgy érzem, az a helyes döntés, ha utánajárok a látomásomnak, és mindent megteszek, hogy megóvjam anyámat, ha valóban veszély fenyegeti.
- Vigyázz, Ahsoka! Az ártatlanok, és bajba jutottak megsegítése nemes dolog, mely ugyanakkor kötelességünk is. Ám nem szabad hagynod, hogy a rokoni kapcsolat megfosszon téged józan ítélőképességedtől, és elhomályosítsa döntéseid helyességét. Az érzelmi kötődés, és az indulatból meghozott döntések nagyon hamar a sötét oldalra ragadhatnak, ahonnan aztán soha nem engednek. - magyarázta Yoda mélyen Ahsoka szemeibe nézve.
- Tudom, mester. Ezzel tisztában vagyok. De anyámon kívül más fajtársaimat is veszély fenyegetheti. Úgy érzem, Jediként nem engedhetem, hogy szenvedni hagyjam őket úgy, hogy tehettem volna ellene. És lehet, hogy a látomásom értelmére is csak így kaphatok magyarázatot. - felelte Ahsoka, elgondolkodtatva az agg mestert. Yoda homlok ráncolva fordult a coruscanti látkép felé, melyen a nap már teljes egészében láthatóvá vált a felhőkarcolókkal teletűzdelt horizont felett. A mester végül sóhajtott egyet, majd ismét a padawanra nézett.
- Ám legyen! Elhagyhatod Coruscantot, és Shilire utazhatsz... de kizárólag egy mester társaságában. Kenobi és Skywalker mesterek távollétében Plo Koont javaslom. Ő jelenleg is a Templom falain belül tartózkodik, és tudom, hogy jó baráti kapcsolatot ápoltok. - mondta Yoda, apró mosolyra húzva ráncos ajkait.
- Igen. Plo mester és én jó barátok vagyunk, szívesen utaznék vele. - mosolygott vissza a lány, majd felállt, és meghajolt Yoda előtt. - Köszönöm, mester. - Azzal a kijárat felé sétált, és elhagyta a néhol már napfényben fürdő helyiséget.
Az Első Tudás Tornya volt a Jedi Templom legmagasabbra nyúló része a több, mint egy kilométeres magasságával. Négy, alacsonyabb testvértornya fogta közre, Coruscant tájának ezen részén egyeduralkodóként díszítve a tájat.
A Templom bőséggel el volt látva különböző nagyságú hangárokkal, az ellátott hajók méretétől függően. Innen indultak küldetésre a Jedi-mesterek- lovagok- és padawanok, legtöbbször a Köztársasági Nagy Hadsereg kiváló harcosaival, a klónkatonákkal.
Ahsoka Tano és Plo Koon egy közepes méretű hangárt szemelt ki magának. A padawannak nem kellett győzködnie a Jedi-mestert arról, hogy tartson vele, főleg azt után nem, hogy beszélt neki baljós rémálmáról. A kel dor fajba tartozó idősebb, hetvenes éveit taposó férfi készségesen vállalta, hogy elkíséri védencét hazájára, a Shilire, ahonnan tizenkét évvel korábban ő maga hozta ide, a Rend falai közé. Többek közt ez is közrejátszott abban, hogy ők ketten a mai napig meglehetősen jó viszonyban álltak. Plo sokszor gondolt úgy a lányra, mint tulajdon unokahúgára, noha tudta, hogy az érzelmi kötődés tilos számukra.
Ahogy csaknem mindig, Ahsoka ezúttal is szokásos Jedi-öltözékét viselte. Egyáltalán nem volt hétköznapi darab, miután hűen tükrözte fajának egyedülálló tradícióit. Testére simulva kihangsúlyozta tinédzser létére meglehetősen nőies, törékenynek ható alakját. Egy rövid szoknyával egybefüggő, csizmájához hasonló színű, sötétbarnás felsőt viselt, melyet hátán és kulcscsontja alatt kivágások ékesítettek. Karcsú derekán egy világosabb, barna bőröv feszült, melyen lépteivel harmóniában két fénykardmarkolat táncolt, az öv csatjáról lógó lila, togruta-minták borította szövetdarabhoz hasonlóan. Felkarját szalag szerű szövetdarabok fonták körbe, alkarja és kézfeje pedig csuklóvédőbe volt bujtatva, csakugyan barna színekben. Lábait sötétszürke sztreccsnadrág fedte, széleit apró, rombusz-szerű kivágások díszítették. Ahsoka ruházata egyszerre volt egyedi, mutatós és hagyománytisztelő.
Plo szabvány ruházata már kevésbé volt egyedi. Bordó tunikát viselt, mely nem sokkal a térde alatt végződött, öv gyanánt pedig egyszerű, világosbarna bőrdarab feszült derekán, ahonnan fénykardja is lógott. Vörösbarna csizmája sem hordozott magán semmi különlegeset, akárcsak fehér alkarvédői, leszámítva a rajta lévő, vörös kel dor szimbólumot.
A páros szótlanul szelte át a félhomályos hangárt, egyenesen egy Eta-osztályú komp felé. Kenőanyagok kellemetlen bűze csapta meg Ahsoka orrát. Fehér páncélban serénykedő klónkatonák haladtak el a Jedik előtt - nyilván ők is következő útjukra készültek. A háttérzajként szolgáló klónok párbeszédeit csak a parancsnokok harsány vezényszava törte meg olykor.
A komp bordó és részben fehér, szögletes oldalsó szárnyai felhajtva pihentek. A gép gerincéből kinyúló harmadik szárnnyal párhuzamosan nyújtóztak az acélmennyezet felé. Ahsoka és Plo felsétáltak a rámpán, majd eltűntek a hajó gyomrában. A gömb alakú, áttetsző pilótafülkébe érve rövid percek leforgása alatt rutinszerűen végrehajtották a jól begyakorolt mozdulatsorokat, melynek eredményeként a gépezet lebegtető hajtóműve életre kelt, robaja az egész helyiséget visszhangozva zengte be. A vízszintesen ovális, hatalmas hangárkapu feltárult. A komp a levegőbe emelkedett, majd a hajtómű villanása kíséretében megindult a kijárat felé. Szárnyait lehajtva hasította Coruscant mesterséges atmoszféráját, majd elvegyült a járműáradatban.
Míg a Jedi-mester a botkormányt markolva tartotta uralma alatt a gépet, az ifjú padawan oldalra tekintve kémlelt ki a páncélüvegablakon, a gyorsan távolodó Jedi Templomot fürkészve. Azt gondolta, helyesen döntött, amikor arra jutott, hogy elhagyja Coruscantot, és hazája felé veszi az irányt. Az Erő nem adta jelét annak, hogy a lány letért volna a helyes ösvényről, így nyugtalansága mérséklődött. Úgy érezte, jó irányba tart célja érdekében, hogy megfejtse rejtélyes álmát, és rájöjjön, mit próbál üzenni neki az Erő.
- Minden rendben, Ahsoka? - kérdezte Plo mester néhány műszerfalon lévő gombot megnyomva. Nem volt szüksége a lányra néznie ahhoz, hogy felfigyeljen továbbra is benne parázsló aggodalmára.
- Igen, csak nem hagy nyugodni az álmom. Ez minden. - felelte a padawan, miközben a hajó áttört a vastag felhőrétegen, így ismét a világos kékség uralta a kilátást.
- Ez érthető. De nem szabad hagynod, hogy az álmodban látottak megvalósulásától való félelmed eluralkodjon rajtad. Meglehet, hogy épp ez a félelmed juttat majd abba a helyzetbe. - bölcselkedett a narancssárga bőrű mester, akinek hangja elképesztően nyugodtan csengett. Ahsoka gyakran eltűnődött, hogy a levegőszűrő maszk teszi-e, vagy Plo egyszerűen csak higgadt, ám valahányszor ez utóbbi következtetésre jutott.
- Igazad lehet, Plo mester. - felelte Ahsoka merengő hangon, elgondolkodva. A komp elhagyta a légkört, majd a bolygó gravitációs mezejének határa felé tartott. A pilótafülkében a nagy világos semmit a nagy sötét, csillagokkal pöttyözött semmi váltotta fel.
- Együtt kitaláljuk, mit jelenthet az álom, és megbirkózunk a ránk váró eseményekkel. De soha ne feledd el, mit tanultál, és mindig cselekedj aszerint. - magyarázta a kel dor, a szemét fénytől megvédő szemüvegén keresztül a lányra nézve. Ahsoka nem látta a mester tekintetét, érezte, hogy mélyen az ő kéklő tekintetét fürkészi, nyomatékot adva szavainak.
- Úgy lesz, mester. - felelte a lány egy arcára kiülő bájos mosoly kíséretében. Ahsoka tisztelte, szerette mesterét, Anakin Skywalkert, néha mégis eljátszadozott a gondolattal, mi történt volna, ha annak idején Plo Koon tanítványává válik. Valószínűleg kevésbé lett volna vehemens természet, és fénykardja helyett előbb nyúlt volna finomabb praktikákhoz a problémás ügyek megoldása érdekében, mint jelenleg. És bár igen erősen érződött a padawanon mestere taníttatása, akadt, hogy épp a lány fogta vissza Skywalkert, ő térítette észhez, ha adott helyzetben az túl sok rizikót vállalt. Különleges módon egészítették ki egymást, mely teljességgel rendjén is volt. Ám nem biztos, hogy Ahsoka mindenképp padawanná vált volna tizennégy éves korában, ha nem kerül Anakin mellé. Senki nem kötötte az orrára, de az esze vágott, így erős volt a gyanúja - ha nem is vette biztosra - hogy Yoda mester részben épp Anakin jellemváltozása érdekében rendelhetett mellé padawant. Plo mester esetében ez szükségtelen volt, és azon tény felett sem lehetett elsiklani, hogy az idős mester már rendelkezett növendékkel akkoriban. A gondolatsor végén Ahsoka mindig arra jutott, hogy örül annak, hogy padawan lehet, és az általa egyik legjobban tisztelt Jedi mellett szerezhet tapasztalatokat a Jedivé válás ösvényén.
- Akkor irány Shili! - jelentette be Plo mester, miközben a beállítások ellenőrzése után karmokban végződő négy ujjával megmarkolta a hiperhajtóműkart.
- Irány haza... - mondta a lány, sokkal inkább magának, mint a mellette ülő Jedi-mesternek, aki egy határozott mozdulattal előretolta a kart. A környező csillagok pontjai szempillantás alatt alakultak át fénylő csíkokká, miközben a komp belépett a hiperűrbe.
Folyt. köv.
