KisKósa

Nemrég én is megnéztem a Comic-Conos Rebels előzeteseket. Először is, az Extended Trailer sokkal, de sokkal bizalomgerjesztőbb, mint bármelyik eddig megjelent, előzetes Rebels tartalom. Nagyon jól összevágták és igazán remek kedvcsináló, biztos vagyok benne, hogy teszek egy próbát ezzel a sorozattal, annak ellenére, hogy eddig kvázi teljesen hidegen hagyott. Viszont továbbra is vegyes érzéseim vannak a Rebels-el kapcsolatban. Az alapkoncepció rendben van, (Külön tetszik, hogy a Rebels valamennyire tükrözi a The Clone Wars eredeti terveit, miszerint egy csapat fiatal utazásit követjük nyomon.) a karakterek ötletesek, minden adott egy jó Star Wars sorozathoz... DE! Utálok negatív hang lenni ezen a fórumon, de... A látványvilágot nagyon, de NAGYON erősen szokni kell. Nem akarok azzal jönni, hogy a TCW így meg úgy jobb volt, de amikor még a TCW animációja kezdetlegesnek számított (A mozifilm és az első évad idején.) már az is köröket ver a Rebels-re. Ha nagyon rosszindulatú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a TCW félkész animációja is szebb, mint a Rebels. Tudom, előre jelezték a készítők, hogy ebben a sorozatban nem a realisztikusságra fognak törekedni, de ez már nagyon a ló túloldala. Olyan, nem is tudom... Homogén az egész. Abban a jelenetben, amikor az Inkvizítorral vívnak, körülbelül azt láttam, hogy ott vannak egy teljesen egyszínű folyosón, van pár piros vonal a falon és ennyi. Annyira leegyszerűsítettek és egyszínűek a textúrák, hogy minden életszerűséget száműz a sorozatból. Nem akarok megint a TCW-vel példálózni, de megteszem. Hasonló jelenet zajlik le a Cloak Of Darkness-ben és ott valahogy sokkal "megfoghatóbb" az egész. A karaktermodellek egész jól néznek ki egyébként, egészen addig, amíg a kérdéses karakter nem emberi fajhoz tartozik, onnantól kezdve pedig már egy kicsit furcsa. Jó, így utólag összehasonlítva az előzetest és az írásomat, kicsit talán túloztam. És az is lehet, hogy az egyik szemem még mindig a TCW miatt sír. Mindenesetre látom a jelenetek mögött, hogy ugyanaz a kreatív csapat dolgozik a Rebels-en is, mint a TCW-n is. A forgó fénykard valami irtó cool, sőt, az is tetszett, amikor Ezra egy ilyen autópálya szerűségen menekül, kicsit megvilágítva az SW hétköznapi oldalát is. Egyelőre megvárom, mit hoz történet szintjén a sorozat, ha ugyanolyan őszinte szeretettel készítik, mint ahogy a TCW-t, akkor biztosan nem lehet rá panasz. Az animáció is biztosan fejlődik majd az évadok előrehaladtával. Kíváncsi vagyok.

Hát, arról van szó, hogy a Jedik magukhoz veszik azokat, akik érzékenyek az Erőre. Nem tudom, hogy ebben a döntésben mennyire játszanak közre a szülők, mert a sorozatban erre sohasem tértek ki igazán. De ha úgy vesznek magukhoz valakit, akit nem feltétlenül akartak a Jediknek adni, simán vehetik úgy, hogy elrabolták őket. A Jedik szentül állítják, hogy nem tettek ilyen, a bardottaiak viszont igen. Azt hiszem az igazságot már sohasem tudjuk meg.

Esetleg a Son Of Dathomir érdekelne téged? EU-nak számít, mert végül is képregény, de a hatodik évad el nem készült epizódjainak adaptációja, ami Darth Maulról szól.

Dooku grófot pedig elkapta egy csapat kalóz azzal, hogy körülvették és fegyvert fogtak rá, holott a papírforma szerint simán elintézhette volna őket. Jó, Talzin, azért más eset, mert ott kvázi egy egész hadosztályt ráküldtek Grievous tábornok vezetésével és csak a csata elején vett részt, utána elment, hogy megkínozza Dooku grófot. Olyan igazán hatalmas ereje egyedül Talzinnak volt, meg talán Dakának, a többi Éjnővér inkább csak harcos volt. Ráadásul bevetettek ellenük szuperfegyvereket is. Mindenesetre így lényegesen sokkal gyengébb Talzin, mint amilyennek elsőre tűnt. Sokkal legyőzhetőbbnek tűnik. Szerintem elég kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok közte és Windu között, úgy, hogy elvileg fogyott az ereje.

Igen, most, hogy nézem, már akkor is így... Foszladozott, amikor a királynővel beszélgetett. Nem tudom, hogyan kerülte el a figyelmemet.

Ez a rész is tetszett a maga módján, bár nem gondoltam volna, hogy egy nap Mace Windu, Jar Jar Binks és Talzin lesz a főszereplője egy epizódnak. Ha csak ezt a szereplőgárdát nézzük, már elég érdekes az alapfelvetés. Az epizódot különösebben nem találtam izgalmasnak, végül is egy nagy, elnyújtott üldözési jelenet az egész. Ami viszont nagyon megmozgatta a fantáziámat, az egyértelműen Talzin. Mert eléggé összezavartak most a készítők. Utaltak rá, hogy Talzin hatalma nem természetes és Windu mester is azt mondta, hogy a fekete mágia csak illúzió. De ezzel azért vitába kell szállnom. (A ti gondolataitokat még nem olvastam, de amint megírtam ezt az értékelést, sort kerítek rá.) Szóval... Eleve nem értem, hogy Talzin miért áhítozik ennyire a természetes hatalomra, mondván, hogy ettől sokkal erősebb lesz. Ez az egész számomra annyira ellentmond azzal, amit eddig láttunk. Talzin áhítozik az Erőre, de miért? Mire képesek a Jedik? Tárgyakat mozgatni, gondolatokat olvasni és jövőbe látni, ennyi. Persze, a gyakorlatban azért több mindenre is képesek, de annyira mégsem széles az eszköztáruk. A Sithek pedig? Ugyanazt tudják, csak ők még tudnak csillivilli villámokat lőni. Most csak abból indulok ki, amit a filmekben és a sorozatban láthattunk. (És ami eszembe jutott. (>-<)) Na és mit tud Talzin? Tud zöld villámokat lőni, pajzsot vonni maga köré, nagyon pontosan megjósolni a jövőt, megtalálni embereket, a semmiből tárgyakat formálni, zabrak harcosokat úgy felturbózni, hogy egy szem baltával lerohan egy templomot és megöl két Jedit, élőlényeket láthatatlanná tenni, érintésével elaltatni az embereket, elhullott alkatrészekből új, működő robotlábat készíteni Darth Maulnak, egyúttal kigyógyította az elmebajból, anyagtalanná válni (!!!), sőt még a Galaxis túloldaláról megkínozta és majdnem megölte Dooku grófot. Ha csak a gyakorlati részét nézzük a dolognak, akkor Talzinnak ijesztően széles eszköztára van és emellett kicsit furán hangzik amikor az EPIV.-ben a mindenható Erőről beszélnek, amivel bármire képesek vagyunk. (Sőt, bár azt nem Talzin csinálta, de meg sem említettem a fekete mágiával történő zombi mozgatást.) Akárhogy nézem, Talzin sokkal erősebb, mint egy Jedi, vagy egy Sith. Mindig is arra gondoltam, hogy szerencséje van a háborús feleknek, hogy egyelőre a semleges oldalon áll. A sötét visszhangok, amiket hallhatunk, amikor beszél, hasonlít az Egyetlenekre a Mortisról, ezért úgy gondoltam, hogy biztos a hatalma nagyságának köszönhető ez. Windu mester még is letudta az egészet ennyivel, hogy ez csak illúzió. Oké, nem természetes és nem igazi hatalom, de... Egy fekete mágiával felturbózott zabrak lerohanta a devaroni templomot, kinyírt minden klónt és Jedit egy baltával, továbbá végzett a Jedi Tanács egyik vezető tagjával. Ugyan Talzin nem mutatta, hogy tud tárgyakat lebegtetni, de amikor a dathomiri csatában felemelte magát a levegőbe, utalt arra, hogy képes rá. Talzin minden szempontból erősebb egy Jedinél, sőt, kb. a jelenlegi Sith Nagyurakkal egy lapon emlegetném. Szóval emiatt nem értettem ezt az egész hercehurcát, bár simán belefér az, hogy Talzin még a jelenleginél is erősebb akart lenni. Ennek a nőnek a tervei egyszerűen kiszámíthatatlanok, sajnálom, hogy már nem nagyon lesz többé alkalom, hogy kibontsák ezt a szálat rendesen. Szerk.: Óóó, értem, efelett elsiklottam. Szóval Talzinnak csak akkor van hatalma, ha ellopkodja mások életerejét? Mert ez nekem annyira nem jött át ebből az epizódból. Azt hittem azért mondja azt, amit, mert hogy nem természetes a hatalma, nem Erő érzékeny, ezért ha elveszi mindezt a királynőtől, akkor ő is az lesz. (>-<) Érdekes volt, így fogta azt a kevés zöld füstöt a kezében, mielőtt eltűnt volna. Ami olyan volt, mintha most akarata ellenére foszlott volna szét. (Bár nem hiszem, hogy meghalt volna.)

Ejha, az epizód nosztalgiafaktora az egekben volt, mert úgy éreztem magam, mintha az első évadban lennénk, csak sokkal látványosabb kivitelben. Ehhez nagyon sokat hozzátett a zene is, mert szinte majdnem minden téma visszaköszönt a Bombad Jedi-ből, de az Innocents Of Ryloth-ból is felbukkant egy, ha jól emlékszem. Nem kedvelem túlzottan Mace Windu-t, de itt már helyenként sajnáltam egy kicsit. Vigyáznia kell a Köztársaság talán leginkompetensebb képviselőjére egy olyan bolygón, ahol senki sem látja szívesen. A tanácsterem, ahol találkoztak a királynőre, hasonlított arra, amit Toydarián láttunk. Amikor néztem az epizódot, nem jutott eszembe, de utólag rájöttem, hogy a bardottaiak mennyire hasonlítanak a phuii-kra. Aztán amikor rákattintottam a "bardottan" szócskára a Wookieepédián, akkor a phuii-kat dobta ki. Ezek szerint a készítők is ugyanarra a fajra gondoltak, csak máshogy nevezték el őket. A Julia királynő és Jar Jar között húzódó szerelmi szál nagyon aranyos volt. És nagyon tetszett, ahogy elénk tárták ezt az egészet, nem olyan mélyen, drámaian, hanem csak amolyan maxi Jar Jarosan. Amikor Jar Jart is elrabolták, azt hittem attól a portól elteleportál valahova, nem pedig láthatatlanná válik. (Ne kérdezzétek miért. (>-<)) Igaz, bár csak egyszer láttam nagyon régen, de az egész föld alatt játszódó rész valahogy az Indiana Jones és a Végzet Templomára emlékeztetett. A Jedik gyermekrablása pedig... Ki tudja, megvilágítás kérdése az egész.

Jaj má'! (>-<) Azért beszéltem róla múlt időben, mert véget ért. (>-<)

Na jó, imádtam, remélem most örülsz.

Még gyorsan leírom, mielőtt belekezdenék a Crisis At The Heart értékelésébe, de az előző epizódnál elfelejtettem említeni, - hiába, úgy tűnik ilyen feledékeny vagyok ma este. (>-<) - hogy azért elég vicces, ahogy a Szenátus tagjai viselkednek az ülésen. Mármint, elvileg ők úriemberek, politikusok. Erre mit csinálnak? Csapkodnak, ordibálnak, mint egy nagy rakás neveletlen kölyök. Ilyen kormányzás mellett nem csoda, ha Palpatine feloszlatta őket az EPIV.-ben. A rész tetszett. Clovis megint megmutatta... Illetve meg akarta mutatni, hogy neki nem lehet parancsolni, de sajnos hiába vált ő a Bankár Klán vezérigazgatójává, a vezetés már akkor sem az ő kezében volt. Szerencsétlen egy ember. A Köztársaság úgy emlékszik rá, mint egy árulóra és amikor megkísérelte helyrehozni a hibáit és tenni valamit a közjó érdekében, az ellenség manipulációinak köszönhetően így is úgy is egy mocskos árulóként fognak emlékezni rá. Az önfeláldozása számomra megható volt. Továbbra sem vált egyértelműen pozitív karakterré a szememben, de mindenképpen nagyon emlékezetes szereplő. Tetszett az is, ahogy Padmé beszélt azzal a szeparatista politikussal. Bec Lawise, most néztem utána a nevének. Úgy tudtak beszélgetni egymással, mint két hétköznapi ember, bele sem gondolna az ember, hogy ők ketten háborúban állnak. Dooku gróf pedig ismét megmutatta, számára mennyit jelentenek az emberei. A Szeparatista Kongresszus sem több egy ilyen álkormánynál, amit azért hoztak létre, hogy a szeparatistáknak meglegyen az az érzete, hogy ők irányítanak, aztán nagy francokat. Thorn parancsnok nagyon bad ass volt. Többet nem is kell elmondanom róla. Annyira izgatott vagyok ezzel az évaddal kapcsolatban és már csak két történetszál maradt belőle. Olyan kevés, de olyan jó! Apropó, még valami. Talán volt valami, ami nem tetszett. A Scipio-i légi csaták, annak ellenére, hogy baromi látványosak voltak, nagyon rosszul voltak oda vágva. Pont ott, amikor Clovis pisztolyt fog Padméra vágják bele ezeket a kis csata pillanatokat, de szerintem ez helyenként megtörte a jelenet ritmusát, de olyan nagyon nem volt zavaró.

A The Rise Of Clovis talán a legjobb epizód ebből a történetszálból, egyszerűen imádom. A drámai jelenetek nagyon erősek, ez különösen akkor éri el az egyik tetőpontját, amikor Anakin megtámadja Clovist. Hihetetlen feszültség árad a jelenetből, zseniális lett. Meglepő volt, hogy Clovis hajlandó volt önszántából falazni Anakinnak, azok után, hogy az imént péppé verte. Nem semmi gentleman a pasas, az egyszer biztos. Amikor először láttam a részleteket az ötödik évad előzetesében, azt hittem, ez a történetszál arról fog szólni, hogy Clovis megtudott valamit Anakin és Padmé kapcsolatáról és ezért zsarolni fogja őket. Annak ellenére, hogy tisztán rájött, hogy mi van kettejük között, meg sem próbálta kiteregetni. A Senate Spy-ban Clovis egy egyszerű bájgúnárnak tűnt, aki ugyan elárulta a Köztársaságot de egyúttal szereti is Padmét. Ebben a szálban lehetősége volt még jobban kiteljesedni és egyike lett a sorozat talán legösszetettebb karaktereinek. De ami még durvábban rátett egy lapáttal, az a jelenet, amikor Anakin és Padmé összevesztek. Most először láttam ilyet, mióta nyomon követem a Star Wars-t. Egyetlen általam olvasott EU műre sem emlékszem, amelyben olyasmit láttam, hogy Anakin és Padmé kapcsolta megrendülni látszik. Márpedig amikor Padmé azt mondja, hogy egy darabig ne találkozzanak, az egyenesen lesújtó. Az is tetszett, amikor Obi-Wan meglátogatta Anakint a lakosztályában, ahol épp barkácsolgatott. A háttérben nagyon jópofa volt az a Sebulba poszter. Vicces belegondolni, hogy Anakin lehet a mai napig nyomon követi a fogatverseny híreket / közvetítéseket a HoloNeten a szabadidejében. Ez a sok easter egg eszembe juttatta, hogy miért is szerettem annyira ezt a sorozatot. Nagyon-nagy kár, hogy nem született belőle még két évad! Apropó, az előző epizód értékelésénél elfelejtettem említeni, de szerintem Scipio baromi jól néz ki, mindig is kíváncsi voltam rá.

Ahogy megnéztem az An Old Friend prológusát... Nos, fogalmazzunk úgy, hogy nem csodálkoztam, hogy inkább a Young Jedi Adventure került bele az ötödik évadba és nem ez. A prológusban a szokottnál sokkal több információ hangzik el és lehet, hogy a kisebbeket kevésbé kötik le a bankok, meg a kamatlábak. (Ez véletlenül sem jelenti azt, hogy ez a történetszál rossz lenne.) Rush Clovis visszatérése számomra már régóta várt pillanat, tekintve, hogy az ötödik évados előzetesben mennyire ütős volt az összezördülése Anakinnal. Érdekes kettősség árad a karakteréből. Úgy tűnik, mintha jó szándék vezérelné, de emellett még nagyravágyó is és bármire képes. Tetszett, ahogy Anakin jellemezte őt, hogy egy mérges kígyó levetheti ugyan a bőrét, de a méregfogai attól még megvannak. A vedlésről jut eszembe, mintha egy kicsit finomítottak volna a karaktermodelljén, nem? Lehet a ruha teszi, de most sokkal kevésbé tűnt vállasabbnak és magasabbnak. Ismét nagyon örültem a "nagy" visszatérőknek. Tecklát a Pursuit Of Peace óta mindig szívesen látom, bár szegénykét úgy lelőtte Embo, mint a kutyát. Nix Cardnak is örültem, bár ezúttal ő tűnt a legkevésbé rossz fiúnak. Elvileg Mak Plain és benne volt, de őt nem ismertem fel. (>-<) Embo pedig rettenetesen király volt, de ezt már megszokhattuk tőle. Az utolsó jelenet pedig jó cliffhanger volt, hogy vajon mi lehet ezzel a célja Palpatine-nak?

Tudom-tudom, nem is így értettem, nem kenyerem az általánosítás. De ahogy láthattuk, a klónok között is nagyon sokféle személyiség fordul meg. Mi van, ha van közöttük olyan, akit annyira megkeserített ez a háború, hogy alkoholba fojtja a bánatát, vagy esetleg piát csempészik a frontra.

Nagyon tetszett a befejezés, ugyanis erősen árad belőle az EPIII. hangulata. Főleg az, hogy Palpatine egyenesen a privát orvosi állomására küldte Fives-t, oda, ahol egy nap majd egy füstölgő, égett húscafatból összerakják Darth Vadert. Kíváncsi vagyok, hogy a négyszemközti beszélgetésben vajon mi hangzott el, de Palpatine nyilván elmondott neki valamit. Nem a teljes igazságot, mert akkor Fives már továbbadta volna ezt az információt és nem csak ködösített volna. Bár ebben az is közrejátszik, hogy Nala Se beadott neki valamit, ami miatt nem gondolkodott tisztán. Így pedig nem csoda, hogy senki nem hitt neki. Legalábbis én is nehezen hinnék Anakin Skywalker és Rex százados helyében egy olyan embernek, aki ingerülten ordibálva próbál rávenni minket arra, hogy higgyünk neki, amikor minden cselekedete ellene szól és úgy fest, mint aki megőrült. Bírtam annak a taxisnak a karakterét, jópofa karikatúrája volt a szüntelenül beszélgetni vágyó taxisofőröknek. Érdekes volt látni a klónok számára kialakított kantint. Így megtudhattuk, mivel ütik el az idejüket a szabadidejükben. Korábban is voltak erre halvány utalások, de most láttunk erre először konkrét példát. Valamiért a Red Tails kocsmás jelenetei jutottak róla az eszembe. Arra viszont kíváncsi vagyok, hogy hosszútávon mennyire éri meg a Köztársaságnak, ha hagyja, hogy a klónjai alkoholisták legyenek. (>-<) Fives halála szomorú volt, elvégre az utolsó Domino Osztagos is kilehelte a lelkét az epizód végén. (Persze ha nem számítjuk a Lobottá alakított Echo-t a korai koncepciós rajzokon, amit mellesleg elég nagy hülyeségnek tartok.) Sajnos már a második epizódnál lehetett tudni, hogy végül ez lesz a történet vége, talán ez az egyetlen hibája ennek a történetszálnak, ennek ellenére szórakoztató volt és tetszett.

Nehéz megfogalmazni a véleményemet a Fugitive-ről anélkül, hogy az önismétlés hibájába esnék. Ugyanis mindaz, amit a Conspiracy-nál megfogalmaztam, itt is ugyanúgy érvényesek. Ami ott tetszett, az itt is ugyanúgy tetszett és ez igaz azokra az elemekre is, amik nem tetszettek. Tovább formálódott Fives és AZI-3 kapcsolata, ami nagyon tetszett, bár szegény AZI-3-nak biztosan törölték a memóriáját az epizód eseményei után. Jobb esetben. Rosszabb esetben dezintegráltatták. Amolyan Jabba Palotája stílusban. De végre kiderült, hogy honnan ered a 66-os parancs és hogy mi az, ami miatt a klónok képesek habozás nélkül hátba támadni és megölni a Jediket, akikkel már annyi mindenen keresztül mentek a háborúban. Tetszik ez az organikus chip elgondolás és igazából az EU-nak sem mond ellent. Ha Tup-nál meghibásodott a chip, ez ugyanúgy előfordulhatott akár más klónok esetében is. (Ahogy az is előfordult, hogy időnként egy-egy klón árulóvá vált.) Talán az egyetlen hibája ennek a történetszálnak az az, hogy előre látjuk a végét, hiába drukkolunk szívből a főhősnek. Ez csak is egyféleképpen érhet véget. Ahogy véget ért az Ordersben.