R. A. Salvatore: A tündöklő isten éneke
Nehéz szavakba önteni azt az érzést, ami a könyv befejezése után keletkezett bennem. Egyértelműen katartikus élmény volt, ami átjárta minden porcikámat. A Rege a boszorkánykörről egy hihetetlenül izgalmas, sodró lendületű és rendkívül epikus befejezést kapott, ami megrengette Korona világát és egy életre szóló élményt hagyott bennem. Úgy örülök, hogy Bob visszatért Korona világára és további regényeket ír. Most valahogy jobban is érdekel a Démonháború sorozat, amiből sajnos csupán az első három rész jelent meg hat kötetben (mindegyik részt kettébontották).
Aoleyn egyértelműen egy új kedvenc fantasy hős lett, és a regény többi szereplője is maradandó élményt hagyott bennem.
A befejezésről már nehéz spoilerek nélkül beszélni, hiszen minden, ami a második rész végén történt itt folytatódik, kiterjed Honce, a Medvehon királyságára is, és az ott élők is belekeverednek a konfliktusba.
Imádtam minden oldalát, nagyon sodort magával a cselekmény. Érzelmes, drámai és nagyon epikus. Minden itt van egy szuper záráshoz. Bízom benne, hogy még több Korona regény fog megjelenni eredeti nyelven, és nagyon remélem, hogy a Démonháború sorozat is teljes lesz egy szép napon. Olyan szépek azok az új borítók, bűn lenne kihagyni azt a kiadást. A tündöklő isten éneke számomra az év egyik csúcsa volt A királyok útja mellett.