Darth Revan9

Margaret Rogerson: Könyvek varázslata Nagyszerű, varázslatos könyv lett. Az idei évem egyik nagy meglepetése. Olyan jó lett a sztori, hogy sikerült feledtetnie velem a fordításban rejlő bosszantó dolgokat. (Továbbra is idegesít, ha beszélő nevek, földrajzi nevek megmaradnak eredetiben. Ezt leszámítva egyébként a fordítással is nagyon elégedett vagyok, kifejezetten szép munka.) A történet kerek egész lett. Nem kiált folytatásért, de én azért olvasnék még ezen világon játszódó további sztorikat. Minden szépen passzolt, a kaland, az izgalom, a rejtélyek, a cseppnyi romantika, a humor és a dark fantasy elemei szépen, egyenletesen szétterítve kerültek adagolásra. Talán az eleje kicsit túl gyors, de ennek fejében egy kerék egész, lezárt történetet kapunk. Nincs túl sok szereplő sem porondon, így meg lehet jegyezni a hősöket. Elisabethtel nagyon együtt tudtam érezni, jó érzés volt sodródni a kalandjaival. A mágikus, életre kelő könyvek és a titkokkal, misztikummal teli könyvtárak kellően bizseregtetik a rejtélyek iránti vonzalmamat. E mellett a környezet színes, szép és magával ragadó leírása csak fokozza az élményt. Elisabeth és Nathaniel szép pár. A kapcsolatuk érdekesen indul, leköti a figyelmet és lehet értük aggódni. Nathaniel nehéz örökséget cipel, Elisabeth pedig keresi a helyét a világban. A romantika csupán a könyv vége felé lesz egy kicsit erősebb, de nem volt túl hangsúlyos, Afféle könnyed, kedélyes szerelem volt ez. Silas figurája is nagyon kedvelhető. Van valami megkapó a kemény, de egyben elegáns megjelenésében. A főgonosz egy tipikusan megalomániás karakter, bár az ő szemszögéből nézve ő a hős, a többiek a gaztevők. Ahogy kibontakozik a cselekmény, úgy lesz fokról fokra érdekesebb. A végkifejlet pedig robbanásszerű. Az összecsapások is szépen kidolgozottak. Ha jól láttam az írónő nem írt még túl sok könyvet, de kifejezetten tehetséges, remélem még fog írni sok könyvet. Engem mindenesetre elrabolt. A könyvek varázslata is bekerült az idei év nagy olvasmányélményei közé.

Ezekben az utálkozásokban valami pszichológia is van. Automatikusan van bennük egy zsigeri inger,hogy minden, ami új, azt bírálni kell, a régi, amit szerettek, az meg fel van szentelve.

Meg ott volt még a Swamp Thing film is, amit Mangold-nak kéne rendeznie, de a bejelentett DC filmek közül ez is olyan, hogy nem haladnak vele. Korábban úgy gondoltam, hogy Mangold először a Swamp Thing-nek fog nekiugrani, és csak utána a Dawn of the Jedi-nek. De most már úgy látom ez fordítva lesz.

Egy-két történelmi kalandregényét olvastam.

Jobb lenne, ha 2027. májusra jönne ki vagy az Új Jedi Rend film, vagy a Jedik Hajnala film.

Én is csodálkoztam, hogy mit emlegetnek itt is kaszát, holott ez csak egy évados.

Szegény, nyugodjék békében.

Boldog szülinapot, @Darth Porg!

Helyes. Jó is lenne. Egyébként filmeknél nem lenne rossz irány két idősíkot is megjelölni. Először is a jövőt, az Új Jedi Rend filmekkel és a régmúltat a Jedik Hajnalával és Régi Köztársaság filmekkel.

Nagyon szépen köszönöm.

Nagyon köszönöm szépen.

Én azt tapasztaltam, hogy egyes haterek ezzel igazolják, nekik van igazuk. Ez nem rémlátás, már láttam ilyen véleményeket.

Michelle Moran: Nefertiti Élvezetes könyv, ezzel kezdem az értékelésem. Utána rátérek pár apróságra a könyv történelmi vonatkozásaival kapcsolatban. Először is. Sikerült folyamtatosan összekeverni Teje királynét (III. Amenhotep felesége és Ehnaton anyja) Tijével, Az feleségével. Nem tudom, hogy az eredeti kiadásban is így volt, vagy volt valami kavarás a nevekkel és az átiratokkal. Szóval, ez a két név nem jól szerepel a könyvben. Másodszor Ehnaton ábrázolása elég radikális lett. Úgy tűnik Michelle Moran inkább a Nicholas Reaves-hez hasonló keményebb álláspontot képviselő kutatók mellett tette le a voksát az olyan kutatókkal szemben, mint mondjuk Erik Hornung, vagy Ian Assmann. Az én véleményem és az általam tanulmányozott szakirodalom szerint nem volt ennyire kegyetlen uralkodó Ehnaton. Akkor ott van a társuralkodás, amelynek kérdésében azon kutatókkal értek egyet, akik szerint nem volt, vagy ha mégis, akkor csak rövid ideig uralkodott együtt III. és IV. Amenhotep. Nefertiti nem más, mint Szemenkharé? Erre komolyabb esélyt látok. Ehnaton még Tutanhamon születése előtt meghalt. Nem tartom valószínűnek. Horemheb ennyire szembehelyezkedett volna Ehnatonnal? Ez a legvalószínűtlenebb. A XVIII. dinasztia időszakában számtalan kérdés nem tisztázódott még III. Amenhotep és a Horemheb közötti időszakot tekintve. Az írónő pedig kihasználja ezeket a helyzeteket és kihozza a maximumot az egyes elméletek ábrázolásával, regényben való megjelenésével. Ennek ellenére nagyon tetszett a könyv. Nefertitit és húga Mutnedzsmet (ez megint csak kérdéses) szemszögéből látjuk az eseményeket. Mutnedzsmet a támotagó húg, Nefertiti pedig a törtető, nagy terveket dédelgető uralkodónő. Ehnaton és Nefertiti között nagy lehetett az összhang, és valószínű, hogy az Aton reform alakításában Nefertiti is kivette a részét férje mellett. Az ókori női sorsokat nagyon jól ábrázolja a regény. Szerettem Mutnedzsmet szemén keresztül nézni az eseményeket. Együtt lehetett vele örülni és sírni. A tragikus események, ahogy haladnak előre egyre szívfacsaróbbak lesznek. Moran igyekszik jó képet festeni arról, miért merült majdnem homályba Ehnaton és Nefertiti emléke. Azért az Amon papság visszásságairól még olvastam volna, hiszen ez indokolta Ehnaton Aton-reformját. Irodalmi alkotásként nálam nagyon jól megállta a helyét, annak ellenére, hogy több ponttal nem értettem egyet.

@MissKarrde, @Darth Sky, nagyon köszönöm szépen.

És gondolom ezt a káoszt a bejelentésekkel a haterek arra használják fel, hogy igazolják, a Star Wars haldoklik, vagy halott, mert nem tudnak mit kezdeni vele.