Darth Revan9

Majd újra szólok. Már szóltam legutóbb is. Egyébként a képek vajmi keveset segítenek, mivel a regényekben sokszor nincs rendes leírás a karakterekről. Legalábbis azoknál a részeknél, ahol kíváncsiságból belenéztem Elzar és Stellan jeleneteinél tényleg nincs. Több eseteben is tényleg nehezen követhető, hogy épp ki beszél. Még én is megkavarodtam, mikor az eredetiben Elzar és Stellan jeleneteiből szemezgettem.

Bocs, de egyrészt nem igazán érek rá arra, hogy a Köztársaság Fénykora regényeket is átnézzem, ugyanis mostanában Warcraft munkaanyagokat kaptok. Másrészt nem én határozom meg, hogy min dolgozzak, hanem utasítást kapok.

https://divany.hu/onido/szabados-agi/ „Olyan könyveket kell keresni, amelyek képesek berántani”

Úgy sajnálom. A Nincsak ki beszélből ismertem meg., azokat nagyon szeretem.

Nemrég egy nagyon jó véleményt olvastam erről a miniről. Az utóbbi időben a legtöbb rövid sorozatról inkább a negatív vélemények kaptak szárnyra.

Még mindig nincs premierdátum Az Idő Kereke második évadához. Híresztelések szerint lehetséges, hogy tavasz lesz belőle. 2021-ben szeptember elején jött meg az első évad első előzetese, két hónapra rá novemberben indult az évad.

Az új D&D filmről. Az a vörös varázsló, valószínűleg Thay Vörös Varázslója.

Jókat hallottam erről a képregény miniről. Olvasta esetleg valaki?

Az első két játék már meg is volt. Nem könnyű teljesíteni még padavan szinten sem. Második játszma is bebukva, bár itt már kis híján a vég kapujában voltunk.

A Groguval kapcsolatos események szerintem egy kissé kifulladtak. Nem biztos, hogy sokat tudnának kezdeni vele. A Mandalore-ral kapcsolatos eseményeket kéne jobban kibontani. Esetleg az Ahsokával kapcsolatos eseményeket is bele lehet vonni a 3. vagy a 4. évad folyamán. Erős a gyanúm, hogy az ebben az időszakban játszódó sorozatok valami nagyszabású dolog felé terelik az eseményeket. Talán Thrawn lesz az egésznek a központi figurája.

Első, tanulójátékra készen.

Mivel nem csak Star Wars van köztük, ezért ide rakom be. És ez is csak egy töredéke.

Ezek mindössze módszerek és kapaszkodók. Vagy ha úgy tetszik, sémák és minták arra hogyan lehet úgy írni, alkotni, hogy az nagy eséllyel elnyerje jó pár ember tetszését. Az őskorban, ókorban az ember sem tudta, hogyan "kell" történetet mesélni, vagy leírni. Egyszerűen nekiugrott és próbálkozott szívvel és lélekkel alkotni. Aztán volt közönsége és ha sikert aratott, akkor úgy érezte jól csinálta. És itt az érzésen van a hangsúly. Az érzelmeken. Idővel ezeket a mintákat, sémákat az ember leírta és rendszerezte, mert úgy vélte, így átadhatja az utókornak azt a tudást, mely révén az újabb nemzedékek is remek történeteket alkothatnak. Aztán hosszú évezreden keresztül kialakult az a gondolat, mely szerint ezek mégiscsak objektív tények. Csakhogy ez a rendszerezett tudás az érzelmeken alapul. Azon, hogy a megalkotott művek sikert arattak, a közönség nagy részéből pozitív érzéseket, érzelmeket váltott ki. Ha ez fordítva volt, tehát a közönség egy jó részéből negatív érzéseket váltott ki, akkor az emberben kialakult az, hogy rosszul csinálja a dolgokat. Pedig csupán arról van szó, hogy az éppen aktuális kor és helyszín befogadóihoz szabta a minták rendszerezését. És mivel idővel az emberek, befogadók ízlése, hozzáállása is változott, így az úgynevezett módszerek is változtak, finomítottak, alakítottak rajta a közönség egy bizonyos körének ízléséhez igazodva. És mivel a rendszerezők a történelem folyamán a közönség, a befogadók érzései, érzelmei, reakciói alapján alakították ki ezeket a mintákat, fogódzókat nem tudom őket objektív, tényszerű dolognak tekinteni. Ezek valójában szubjektív, egyéni érzések sokaságából kiinduló minták, sémák, módszerek modellek, melyek - mint említettem - azt mutatják meg, hogy nagy eséllyel hogyan válthatsz ki pozitív érzéseket a befogadóból. Semmi több. Nem tudják garantálni a rendszerezők, hogy az alkotó ezután minden egyes embernek megfeleljen. Hiszen mindenki saját magából kiindulva, máshogy éli meg, máshogy látja a műveket. Amit az egyik ember pozitívumként él meg, a másik negatívumként. Ezért is térnek el a kritikák is. Amit az egyik jobb dolognak tart, a másik kevésbé jobbnak, vagy akár rosszabbnak. Zárásként pedig ehhez a szubjektív minőség, objektív minőség témához. Azért nem tudom elfogadni az objektív minőséget, mivel az abszolút szembemegy a szellemiségemmel. Az pedig az, hogy mindenki azt szeret és úgy szeret, ahogyan ő maga jónak látja. Ha írásról van szó, akkor persze célszerű tanulmányoznia a mintákat, rendszerezéseket - tehát azt, hogy régen hogyan csinálták, hiszen meg akarja növelni a sikerét - de saját magát, az érzéseit és a szellemiségét is bele kell, hogy adja. A befogadó szempontjából nézve pedig ténylegesen csak az a fontos, hogy ő maga hogyan éli meg. Tehát az a fontos, hogy mindenki maga dönti el, hogy mennyire és hogyan szereti az adott művet. Tényleg mindenki azt szeret és úgy, ahogy akarja, a saját érzelmeire bízva a dolgokat. Ha elfogadnám az objektív minőséget tényként, akkor az a következővel is együtt kell, hogy járjon: el kell fogadnom azt, hogy nekem nincs jogom véleményt formálni az aktuális olvasmány, vagy a film élményemről. Elegendő áttanulmányozni, mit mondanak a szakértő kritikusok, majd ők megmondják, hogy mit és hogyan szeressek, vagy éppen azt, hogy mit és hogyan utáljak. Ezért nem tudom elfogadni ezt. És ezért hiszek a szubjektív minőségben, valamint a szabad, érzelmeken alapuló könyv, film...stb értékelésekben. Plusz zárásként. Azt sem helytelenítem, hogy a történelem folyamán rendszerezni próbálták a siker receptjét. Jól tették, még akkor is, ha befogadók érzésein alapult. Jó alapok voltak ahhoz, hogy további dolgokat hozzáadva újabb és újabb művek születhessenek.

Remek hír.

Egy twi'lek Sithet drága lenne bemutatni? Úgy értem a maszkírozás ebben az esetben sok lenne? Vagy egy bithnél?

És mi a helyzet azokkal a szakmai kritikákkal, ahol levezették, hogy pl. A klónok támadása párbeszédei rosszul vannak megírva? Vagy azt is levezették, hogy a Skywalker kora cselekménye rossz és összecsapott? Ezeknél is objektív tényezőkre hivatkoznak, és bizonygatják hogy ezek pl. rossz filmek.

A helyesírást, kottaolvasást, hangszeren való és az egyéb alapvető készségek megtanulását nem soroltam ide. Nem részleteztem, konkrétabban mit értek a fentiek alatt, de abszolút nem ezeket. Ezért félreérthető volt. Arra gondoltam, hogy pl. mitől jó egy párbeszéd, tájleírás. Mitől szép, vagy jó egy tájkép, önarckép. Hogyan kell cselekményt kibontani, a karakterek útját vezetni? Hogyan kell szobrot ábrázolni? Általános fogódzókat lehet tanítani, meg dolgokat hogy működnek általánosságban, de azok csak fogódzók, hogy megtalálja a saját ösvényét. A végeredmény kialakítása a művész dolga. Lehet, hogy ki akar fejezni egy új gondolatot, és el akar térni attól, ahogy azt oktatják. Máshogy akarja ábrázolni. Mert újítani akar. Ha mindenki a régi szabályok szerint alkotna, akkor nem születnének új dolgok a művészetben. A lényeg az, hogy szerintem a minőségi művészi alkotások létrehozását nem lehet oktatni. Általános fogódzókat lehet adni hozzá, de az alkotás egyéni művészi folyamat. Szív, tehetség és érzelem keveréke. Máskülönben sosem születtek volna új műfajok. Sosem született volna regény, popzene...stb

Valahogy sejtettem, hogy előbb-utóbb a sok sorozat miatt elkerülhetetlen lesz, hogy kettő fusson egymás mellett.

Már magyar szinkronnal is van.

De kár, hogy olyan soká jön magyarul.

A moly alapvetően jó honlap, csak beszabadulnak néhanapján erőszakosabb elemek, de ez ritka. Ilyenkor ott rejtem, tiltom, így nem látom többé a véleményét, és akkor nem zavarjuk egymást. Ezektől a bizonyos módszerektől se vagyok elragadtatva, amik alapján akár a filmkészítést, festészetet, írást, vagy bármi más művészeti ágat oktatnak. Ezekben azt látom, hogy szubjektív dolgokra húznak rá objektív maszlagokat. Nincs semmi értelme a művészetnek, ha azt is objektívnek mondott korlátok közé szorítják. Az már nem is művészet az én szememben, hanem valami beszabályozott dolog. A történelem folyamán is mindig voltak olyanok, akik újítani akartak. Máshogy csinálni, eltérni a lefektetett alapoktól. Aztán mindenki maga eldönti, hogy az neki kellemes-e vagy sem. Mert végül is ez a legfontosabb. Mindegy az hogy úgynevezett szakmai dolgok miatt mennyire jól van összerakva. Ha nem tetszik, akkor nem tudok vele mit kezdeni. Mindegy az, hogy mennyire tartják esetlennek szakmailag és magyaráznak bele objektívnek mondott dolgokat, ha szeretem, akkor szeretem. Ez éppolyan dolog, mint a kritika írása. Vannak ott is objektív tényezők, de a konklúzió, az hogy mennyire jó, nem jó, mennyire működik, nem működik az már egyéni dolog. A minőség meghatározása, a minőségi palettán való belövés - véleményem szerint - csak és kizárólag szubjektív lehet. Nem hiszek az objektív minőségben, sőt kifejezetten tagadom. A világ egyik legnagyobb hazugságának tartom. Pl. Carlo Borsezio, Torino legrettegettebb zenekritikusa eléggé lehúzta Puccini Bohémélet című operáját. Ma meg ha Puccini felmerül, a Bohémélet is előkerül, a legnépszerűbb darabja lett. Ha létezne objektív minőség, akkor Carlo Borsezio nem írhatta volna azt, hogy a Bohémélet feledésbe fog merülni. Neki nem tetszett, ezért lehúzta, kész ennyi. Persze, az hogy a Bohémélet népszerű lett sem jelent objektív igazságot. Csak annyit, hogy egy nagyobb tömegnek elnyerte a tetszését. De az, hogy az ember majd egyet fog érteni ezzel a tömeggel, vagy pont Borsezio álláspontjával ért majd egyet, azt csakis saját magán múlik, hogy neki tetszik-e.

Szubjektív dolgokról való vitáknak továbbra sem látom értelmét. Lásd A Hatalom Gyűrűit. Imádom a sorozatot. A molyon ki is fejtettem, miért szeretem a részeket. Ott olyan emberek találtak meg és kötöttek belém, akiknél egyértelműen úgy éreztem, hogy rá akarnak venni: én is utáljam. Nem tudtam mit kezdeni az ottani vitákkal, feleslegesek és parttalanok voltak. Ott is kifejthettem volna bővebben, de nem lett volna semmi értelme, úgyis mindenbe belekötöttek, és el akarták ismertetni velem, hogy objektíve sz*r A Hatalom Gyűrűi. Az, hogy nekik nem tetszett, az az ő egyéni problémájuk, Ahogy az is az én egyéni problémám, hogy kevésbé jött be az Andor. Ez ilyen mutatvány. Mindig lesznek olyan filmek, sorozatok, könyvek...stb melyek bejönnek, mások meg nem annyira. Ez van.

Remélem lesznek nagyszabású, harcművészeti jelenetek, párbajok, vagy ehhez hasonlók.

Lehet, hogy tényleg akarták, de aztán azt látták, hogy a sok élőszereplős sorozat mellé talán nehezen férne be egy animációs is. Most úgy tűnik, hogy a Lázadók folytatását az előszereplősök valósítják meg.