Darth Revan9

A Gyűrűk Ura - A Hatalom Gyűrűi 1. rész. Elképesztő volt, nagyon élveztem az elsőtől az utolsó percig. Ismét Középföldén éreztem magam. Rendkívül magával ragadott a történet, a szereplők sorsa és a hangulat is. A látványra szavakat nem találok. A színészek játéka éppolyan kiváló, mint a Peter Jackson-adaptációkban. Nem zavart a szereposztás sem, a történet és a hangulat mindent el tudott felejtetni. Fantasztikus érzés volt újra elmerülni ebben a világban. Minden bizonnyal követni fogom ezt a sorozatot.

Amint lehet, megnézem. Kíváncsi vagyok rá. Remélem ezt a fantasy sorozatot is követni fogom, mint Az Idő Kerekét, vagy a Vajákot.

Sziasztok! Segítségre lenne szükségem. A Generali-val kötnék lakásbiztosítást. Van ilyen fizetési opció, hogy csoportos beszedési megbízás. Erről nagyon rég hallottam már. Ez azt jelenti, hogy megadom a biztosítónak a bankom nevét, a bankszámlaszámomat és akkor x időnként a biztosító leveszi a bankszámlámról a biztosítási díjat és nekem nem kell a továbbiakban a fizetéssel törődnöm? Hogy működik ez? Így, ahogy leírtam? Bocsánat, sajnos járatlan vagyok a témában.

A No-Space hogy volt fordítva a korábbi Köztársaság Fénykora regényekben? A Viharfellegekben Semmi címen szerepel, de A Jedik fényében nem tálalom.

Van valakinek tapasztalata Generali lakásbiztosítással kapcsolatban? Azon gondolkodom, hogy náluk kötök lakásbiztosítást. Eddig jókat hallottam róla.

Akkor még mindig Az utolsó Jedik megosztó állapota áll a háttérben?

Az első három Predatorból a második a kedvencem. Utána jön a Predators, és csak utána az első Predator. Majd ha pótoltam a negyediket és az ötödiket, majd átértékelem.

Nekem a Baljós árnyaknál az első reakcióm, hogy hú de jó, sokkal jobb, mint a régiek. Egy nap alatt 3-szor is megnéztem. VHS-en Az egész lenyűgözött. A történet, a háttér, a helyszínek, a zene, minden.... 12 éves voltam akkor. Ha erre fog hasonlítani az Acolyte, akkor jó lesz. Bár azóta elmélyedtem a SW könyvek és képregények világában, úgyhogy ez valószínűleg sokat változtatott rajtam.

Általában az ilyen sorozatokhoz később csatlakozók máshogy szokták értékelni a filmeket, mint azok, akik korábban is nézték, olvasták őket. Ez érdekes egyébként. Egyszer láttam egy videót, amiben egy srác, aki nem foglalkozott a Star Wars-szal végigdarálta őket, neki meg Az ébredő Erő és a Skywalker kora tetszett egyébként. A Predatorból elmaradásom van. Nem láttam teljesen a 2018-as filmet, csak a második felét a tévében. Majd azt is pótolom.

Arra én is kíváncsi lennék, hogy ez kijönne-e? Majd a Test of Courage után megtudjuk.

@Nabopolassz*r, @LordGravon, boldog szülinapot!

A Köztársaság Fénykora ­ A drengir szíve A következő gyűjteményes kötet öt újabb füzetet tartalmaz a sorozatból. Ott folytatjuk, ahol az előző füzet abbamaradt. Ezek a részek tovább viszik Keeve, Sskeer, Terec és Ceret, valamint Avar Kriss történetét. Akik hiányolták Avart a Viharfellegekből, itt megkapják. [spoier] Azért a Multián való leszámolásnál nem kellett volna ott lennie Orbalinnek, mivel a Valón is fontos szerepet töltött be. [/spoiler] Keeve egyre jobban fejlődik. [spoiler] Igyekszik megszabadítani mesterét a drengir átoktól és választ találni az Erő való kapcsolatának csökkentésére. Keeve igazi Jediként viselkedett, mikor gátat szabott Myarga dühének. A drengirt viszonylag hamar kiütötték, de persze még visszatérhetnek, és szerepelhetnek más médiumokban is. Az utolsó két füzet egy beépülős sztori, amiben Keeve és Terec a végletekig próbára vannak téve. El akarják hitetni a Nihillel, hogy közéjük tartoznak. Myarga keresztülhozza a számításaikat és Lourna Dee is feltűnik egy új fegyverrel. [/spoiler] Nagyon jó a fordulat a végén, feszültségben tartja az olvasót.

A Köztársaság Fénykora ­ A félelem nélkül A Star Wars megújul, ezúttal képregényben is a Köztársaság Fénykora segítségével. Ez az új korszak már nagyon hiányzott ebbe az univerzumba, és a regények után üde színfoltot visznek a képregények világába is. Új karakterek, események és ellenségek teszik izgalmassá a történetet. A képregény önállóan még érthető, de van benne utalás a többi Köztársaság Fénykora regényre. Szerintem ezt a kötetet A Jedik fénye és a Fenyegető sötétség után érdemes elolvasni. Rég találkoztam olyan Star Wars képregénnyel, ami így le tudott volna kötni. Talán a Darth Vader ­ A Sith sötét nagyura sorozathoz tudnám hasonlítani, vagy az első Doktor Aphrához. A történet dinamikája nagyszerű. A misztikus szál kellően erős, és találkozunk egy kis horrorisztikus beütéssel is. A Jedik nem mindenhatóak, hibáznak, érző lények. Könnyen lehet azonosulni velük. A drengir jelentette fenyegetés ebben a történetben bontakozik ki jobban. Szerettem Keeve Trennist, Avar Krisst, Terec-et és Ceret-et, de még Sskeer mestert is. A Hutt Kartellel való összefogás talán hihetetlennek tűnik, de ekkor invázió láttán szükséges. A történet egy nagy csattanóval zárul és ez izgalomban tartja az olvasót a folytatásig. A Star Wars vérfrissítése képregények terén is sikeres. Most már a filmek és sorozatok világát kéne, hogy elérje ez a hullám. Ötös.

Csodálatos epizód volt. Nagyon drámai és epikus. Obi-van nagyon taktikus és ravasz volt. A csata nagyon szívszorító volt, főleg Tala halála. Érdekes, hogy Vader nem végzett egy lefejezéssel Revával. Ezek szerint már nem tekintette fenyegetésnek?

Akkor max fizetnek egy összeget a jóembernek és utólag feltüntetik a nevét.

Na, pontosan erről beszélek.

A fogyasztást optimalizálni azért nem lenne hülyeség, Főleg, hogy lassan 8 milliárdan vagyunk.

Én pedig továbbra se tudom, miért szenvedjek az MCU-val, csak azért mert egy nagyobb tömeg népszerűnek tartja, vagy azt sulykolják, hogy végiig "kell" nézni a filmeket, sorozatokat, ahhoz, hogy mindent "átlásson" mindent megkedveljen az ember. Mintha eljutnánk arra a pontra, amely alapján az MCU rajongó azt mondja, végig "kell" nézni a filmeket és akkor ha összeáll az egész kép, egészen biztosan meg fogja szeretni mindenki. Mert az elképzelhetetlen, hogy valaki ne szeresse, ha aktívan követi szinte az összes filmet és sorozatot. Csak ezzel az a baj, hogy így nagy fokú rizikófaktort vállalok és könnyen meglehet, hogy tömegével fogok látni újabb olyan filmeket, melyek elborzasztanak és úgy fogom érzeni, elpazaroltam az időmet valamire, ami nem örömöt, hanem szenvedést okozott nekem.

Pont Thor? A legellenszenvesebb és leggyűlöletesebb Marvel karakter Amerika Kapitány mellett. Az első Bosszúállókban iszonyat idegesítő volt, a Bosszúállók 2-t többek között miatta nem tudtam kétszeri próbálkozás után sem végignézni. Belenéztem a Végtelen Háborúba és a Végjátékba is, de elfogott az undor, ha Thor színre lépett. Olvastam Marvel képregényt is, hátha ott megkedvelem. Hát csak még jobban meggyűlöltem. Legutoljára Tom Holland Pókemberénél kaptam hasonló unszolásokat, hogy adjak újabb esélyt neki az Amerika Kapitány: Polgárháború után. Aztán mikor hajlottam erre a "jó tanácsra" az lett az eredménye, hogy megnéztem a Hazatérés című förmedvényt, és elraboltam az életemből több, mint 2 órát e miatt az újabb esély miatt. Az Idegenbent pedig csak azért néztem meg, hogy képben legyek a Multiverzumos Pók film előtt.

Vasember, Vasember 2, Vasember 3, Bosszúállók, Amerika Kapitány: Polgárháború, Pókember: Hazatérés, Pókember Idegenben, Pókember Nincs Hazaút.

Én eddig 8 MCU filmet láttam. Ebből 5 borzasztó, vagy förtelmes volt, egy egész jó, és kettő tetszett. Ezek az arányok számomra nem voltak túl meggyőzők ahhoz, hogy folytassam, vagy jobban elmerüljek benne. Sőt, abból az 5-ből volt olyan borzasztó is, melyet legszívesebben kitörölnék még az agyamból is. Akkor ott van még a Bosszúállók 2 esete. Ez nincs benne az említett 8-ban, ugyanis nem tudtam végignézni. Kétszer is nekifutottam egy nagyobb szünettel, de egyik alkalommal sem sikerült végignéznem. SOHA EGYETLEN FILMNÉL sem volt korábban ilyen élményem. Mi a fenének kínlódjak az MCU-val, ha nálam ilyen arányok jöttek ki? És a negatív élmények extrém rosszak voltak. Az esélyt így is megadtam nekik. Szívesebben nézem újra a Fox X-men filmjei közül a négy kedvencemet Az elsőktől a Sötét Főnixig, vagy a két Csodálatos Pókembert, vagy a kedvenc DC filmjeimet. Mit kezdjek azzal, hogy a Marvel Studios terv szerint fázisokkal, összefüggő univerzumot épít, ha a filmjeik nagy része nem tetszik, ha több színész, vagy karakter idegesít, sokszor még utálatot és undort is kivált belőlem? Ha a gagyi poénoktól egyszerűen elborzadok? Ha a színészek játékát ezekben a filmekben pocséknak tartom? Ha ezek nézése közben állandóan az jut eszembe, hogy a kedvenc képregényfilmjeimben mennyivel jobb a színészek alakítása, mennyivel jobb a történet és azokat mennyivel jobban élvezem? Kitörölhetem a hátsómat az MCU egységes univerzumépítésével, ha egyszer többségében negatív érzéseket váltanak ki a filmjeik belőlem. És a pozitív érzés sokkal kevesebb. Látom és érzem az MCU hype-ot, azt az örökös szajkózást, hogy az MCU szent, sérthetetlen, tökéletes, vagy ha rosszabbat is csinálnak, akkor az is jó még. És miért? Mert egységes univerzum van náluk és ezzel le van tudva minden, Kit érdekel a sztori, a karakterek, a színészek játéka, csak az a fontos, hogy egységben legyen az egész. Mai napig felfogni nem tudom, hogy a nálam a Batman és Robin színvonalán lévő Pókember: Hazatérés hogy tudott ennyi bevételt termelni. Pontosabban sejtem. Része az MCU-nak, ezért tök mindegy mi van benne, az siker lesz. Ebből a szempontból James Gunn rendezőnek van igaza. A két Galaxis őrzői és az új Öngyilkos osztag filmek rendezője még tavaly mondta, hogy szerinte a nézők nagy részét jobban érdekli az univerzumépítéshez kötődő utalások és easter eggek halmaza, mint maga a történet, vagy a főszereplők sorsa. És akkor elérkezünk a hype-vonathoz és ahhoz a pszichológiai jelenséghez, amit visszhangkamrának hívunk. Az MCU hype-ja iszonyatos visszhangkamrát generált, mely állandóan azt hangoztatja, hogy csak ez lehet a jó és semmi más. Ez terjedt el a közönség körében és ez vezetett az egyéb képregényfilmes próbálkozások nagy részének kudarcához, vagy megosztottságához. Ez a hype söpörte le a Csodálatos Pókember filmeket, a Fox X-menjeit is elérte egy idő után és ez tette be a kaput a DCEU-nak is. Kevés film volt, amire nem volt annyira hatással ez. Még más világokhoz is elért ez a hype, hisz az MCU letaszította a Star Wars-t a franchise-ok trónjáról. Ez az előzmény-trilógia idejében még elképzelhetetlen volt. És az egész mögött az áll, hogy a nagy tömeg véleményével "nem szabad szembemenni", "be kell állni a sorba", amit a nagyobb tömeg méltat, azt mindenkinek imádnia kell, amit a nagyobb tömeg utál, azt mindenkinek gyűlölnie kell. Aki különutas véleményt fogalmaz meg, az "eretneknek" minősül. Mert úgy tűnik a mai világban az internet és amúgy a valódi közösségek népe is elvárja az egyforma ízlések kialakulását. És ettől van leginkább undorom az életben. Én nem vagyok hajlandó felszállni egy olyan hype-vonatra, mely számomra kétharmad részt rossz élményeket kínál és csak egyharmadrészt kínál élvezhető tartalmat. Nem látom értelmét, hogy kínozzam magam. Ahhoz túl rövid az élet. Csak azt nézem meg, amire kíváncsi vagyok, vagy érdekel.

Viszont akkor Scott Snyder is Wozniakróll koppintotta a Nulladik év sztoriját, ami 2012-2013 körül jelent meg?

Majd én azt eldöntöm, hogy mit szeretek és mit utálok, meg mi szimpatikus, meg mi ellenszenves nekem. Ezt ne te döntsd el, jó? Semmi közöd hozzá. E tekintetben nincs szükségem az útmutatásodra!

A többi kérdésre én is kíváncsi lennék.

Arról tudok, hogy az MCU miatt kellett kihúzniuk a skrullokat és Jean eredetileg tervezett harcát meg a Marvel Kaptiány miatt kellett megváltoztatni. Plusz ott volt a Disney-Fox üzlet is. És nem szentek, meg ártatlanok, de így is sokkal jobb minőséget tettek le az asztalra számomra az Apokalipszissel és a Sötét Főnixszel, mint mondjuk az első két Holland Pókember film, vagy mondjuk a Polgárháború, és az első Bosszúállók. Nehogy már kötelező legyen hasra esni mindig az MCU előtt, meg azt imádni, mert az a populárisabb.