Jump to content

Mike Chen: Brotherhood


Recommended Posts

A könyv 2022. május 10-én fog megjelenni Amerikában. A történet az AOTC és a TCW mozifilm eseményei között foglal majd helyet. :)

 

star-wars-books-brotherhood.jpg

 

 

A Klónok háborúja elkezdődött. Csatavonalak húzódnak szerte a Galaxisban. Minden egyes bolygóval, amely a Szakadárok sorát gyarapítja, a Jedi Rend által őrzött béke lassan kezd kicsúszni a kezük közül.

 

Miután egy robbanás kárt tesz a Kereskedelmi Szövetség drágakövén, Cato Neimoidián, a Köztársaságot kezdik el vádolni és a bolygó törékeny semlegessége veszélybe kerül. A jedik Obi-wan Kenobit küldik oda, a Rend egyik legtehetségesebb diplomatikus elméjét, hogy kivizsgálja a gazságot és tartsa egyensúlyban a helyzetet amely vészesen kezd megváltozni. Ahogy Obi-wan nyomoz a Neimoidiak hősi őrével, a szakadárok ellen találja magát akik azt szeretnék, ha a bolygót magukhoz csatolhatnák - és megérzi Asajj Ventress ördögi kezét a ködben amely a bolygó körül kering.

 

A kialakult káosz közepette, Anakin Skywalkerből jedi lovag válik. Annak ellenére, hogy Obi-wan egyedül utazik - és régi mestere figyelmeztetése, hogy most hallgasson rá - Anakin önfejű elhatározása nem akadályozza meg őt abban, hogy elrontsa a bulit és magával vigyen egy ígéretes de gondterhelt ifjoncot.

 

Anakin, aki egykor Obi-wan padawanja volt, most egyenlő félként találja magát - de legfőképp bizonytalan helyzetben az őt felnevelő férfival szemben. A közöttük lévő súrlódás felerősíti a veszélyt a körülöttük lévők számára. A két jedi lovagnak egy új módszert kell találnia ahhoz, hogy együttműködjenek - és gyorsan kell tanulniuk, hogy megmentsék Cato Neimoidiát és a népét a háború tűzétől. Hogy legyőzzék a rájuk leselkedő veszélyt, tovább kell nőniük a mester-tanítvány kapcsolaton. Testvérekké kell váljanak.

  • Like 2
  • Tetszik 1
Link to comment
Share on other sites

Ez a regény is érdekesnek tűnik. A Cato Neimoidi-i adalékok mellett olyan jelentősebb állomásokat is megismerhetünk, amik a TCW-ből kimaradtak. Pl. Anakin lovaggá válásának körülményeit, vagy Ventress első találkozását a Jedikkel. Az is lehet, hogy most megismerjük a Kánon magyarázatát Obi-Wan Ep3-as szövegének, amikor azt mondja Anakinnak, hogy "Az a dolog Cato Neimoidián nem számít." :D 

  • Like 1
  • Tetszik 3
Link to comment
Share on other sites

Kicsit háttérbe szorult a Luke-Lando könyv mögött, de ezt is nagyon várom. Alapból szívesen látok minden TCW-tartalmat, főleg így, hogy végre megkapjuk a kánon verzióját Anakin lovaggá válásának. Mike Chen írta az egyik legjobb történetet a Birodalom Visszavág novelláskötetbe, így az írói kvalitásaival kapcsolatban sincsenek kétségeim.

Link to comment
Share on other sites

Mindenképpen várós darab lett. Örülök, hogy végre a kánonban is megismerjük Anakin lovaggá ütését és az első találkozót a két jedi és Ventress között. És Cato is egy érdekes helyszín, pláne, ha esetleg megtudjuk végre, mi történt ott. Az író alapján erre minden esély meglehet - twitteren írta a szerző, hogy nagy PT rajongó.

 

Nem tudom, hogy Grievous feltűnne -e esetleg, de ha nem, akkor már csak ő hiányzik a palettáról. Miképp jelent meg a klónháborúkban? :)

Edited by Bence1997
Link to comment
Share on other sites

  • 1 month later...
  • 6 months later...

Mike Chen: Brotherhood

 

A könyv remekül meséli el az átmenetet a Klónok támadása és a Klónok háborúja között. Sőt, talán még egy kezdő TCW történetnek is elmehetne. Nagyon élveztem a könyvet, amely betekintést nyújt a háború elejébe. A történet bemutatja számunkra, hogy mi volt az az átmenet, amely végbement. Miképp lettek a jedik a Köztársaság hadseregének tagjai? Hogyan találkozott elsőként Anakin és Obi-wan Ventress-el? Miért is kapott Anakin padawant? És az egyik legfontosabb kérdés: Tulajdonképpen mi is történt a Cato Neimoidián? És vajon Anakin valóban 10-szer mentette meg Obi-wan életét vagy utóbbinak igaza van és a Caton történtek nem számítanak? Minderre és talán még egy kicsikét többre is gyönyörűen választ ad a Brotherhood c. könyv.

Röviden a történetről: Cato Neimoidia sérülést szenved el, ami miatt valamiért a Köztársaságot kezdik el gyanúsítani. Obi-wan önként vállalkozik a feladatra, hogy kiderítse mi is történt pontosan. Az eközben frissen lovaggá ütött Anakint saját küldetésre küldik. Obi-wan Caton lévő nyomozása csavarokkal és fordulatokkal van megtűzdelve, amelynek következtében bajba kerül, ezért Anakinon a sor, hogy kisegítse mesterét.

A könyv rendesen bemutatja a neimoidiak kultúráját, a POVok között pl. fel is tűnik egy neimoidiai őr, aki szerves részét képezi a történetnek. Illetve a jedik oldaláról van egy másik szereplő, akinek sorsa nagyon izgalmas - nagyon picit hasonlított a története Luke Ep8-as sztorijához, de csak egy nagyon picit - és a végén is érdekes fordulat keletkezett körülötte.

 

A történet nagyjából a Queen's Hope c. könyvvel fut párhuzamosan, a kettő egy duológiát alkot, de külön-külön is fogyaszthatóak, az író szerint nagyon apró kapcsolatok vannak a két mű között - pl. feltűnik egy karakter, aki elvileg mind a két könyvben szerepel.

Ventress bemutatkozása érdekesen van bemutatva.

 

Az író rengeteget merített a régebbi művekből. A ROTS regényváltozatából egy konkrét témát át is vett - nem olvastam még a ROTS regényváltozatát - de vannak itt utalások a kánon régebbi műveire - pl. Mester és tanítvány - és az egész szinte szerves részét képezi a TCW kezdetének. Van 1-2 dolog áthozva a régi CW sorozatból megemlítés szintjén.

A könyv egyben folytatása az AOTC-nak, de közvetlen előzményt is ad a TCW-nek. Aki elolvassa a könyvet, érteni fogja.

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...
  • 5 months later...

Múlt hét csütörtökön érkezett meg a könyv, tegnap estére sikerült is elolvasnom az egészet. Szerintem nagyon jó könyvet kaptunk, az író jól ír, olvastatja magát a regény.

Érdekesnek hatott a mi volt az az esemény, ami nem számított a Cato Neimoidián, de nem gondoltam volna, hogy ennyit kilehet hozni a dologból. Morális kérdések, politika, titkos viszony, testvériség és sok egyéb más témát feszeget az író, Obi-Wan és Anakin még mindig nagyon jó, de a két neimoidi, Ruug és Ketar mint két ellenpólus is érdekesek voltak. A Jedi ifjonc Mill Alibeth szintén jó, Anakinnal való kapcsolata előrevetíti Yoda jövőbeli döntését, miszerint Anakin kapjon egy padavant. Ezeken kívül rengeteg easter egg-et tartalmaz a könyv, a napsárkányos vetülettel szépen megidézi a ROTS regény változatát, megemlíti pl: Mace Windu Dantuini misszióját a CW-ből és hasonlók, de rengeteg kánon műre is van utalás, igazi nagy betűs EU mű ez. Végre megkaptuk Ventreess és a két Jedi első találkozását is. Amit hiányoltam belőle, hogy a lovaggá ütés ceremóniáját szívesen olvastam volna részletesen is, ahogy a CW-be láttuk, és Anakin sebhejének megszerzése adta volna magát szerintem, mikor elsőnek összecsapnak Ventreess-szel, de ami késik, nem múlik :D 

És való igaz, az a dolog a Cato Neimoidián nem számít, Obi megmentette volna saját magát ott abban a helyzetben, de azért nem bánta hogy Anakin megjelent a bolygón végtére is :D 

Mike Chen-től szívesen olvasnék még SW könyvet! Ezzel végre beértem a magyar megjelenéseket (elmúlt hónapokban daráltam a könyveket) így az összes magyarul megjelent Star Wars könyvet sikerült eddig elolvasnom, most jön egy kis pihi, várjuk a Shadow of the Sith-et :) 

  • Meglepő 1
  • Tetszik 1
Link to comment
Share on other sites

  • 4 weeks later...

Nekem ez a könyv csalódás volt, nagy sajnálatomra. Azt vártam, hogy végre megismerhetjük részleteiben is a Kereskedelmi Szövetséget, Cato Neimoidiát vagy éppen a neimoidi fajt, kultúrát. Ehhez képest a könyv szinte bárhol játszódhatott volna. A TCW-ben megismert viszonyokhoz nem sokat tesz hozzá ez a regény, nevezetesen hogy Gunray, amikor csatlakozott a szakadárokhoz, nem képviselte az egész KSZ-t és frakciója szélsőségesnek minősül (persze, mi tudjuk azóta, hogy Lott Dod kétkulacsos politikát folytatott és nagyon is szeparatista volt). A nyomozati szál is elég kurta-furcsa volt, nem igazán derült ki, hogy akkor most ki is robbantott Cato Neimoidián. Az tetszett, hogy a könyv próbált leszámolni azzal a képpel, hogy minden egyes neimoidi gyáva és kapzsi kereskedő lenne.

 

Az igaz, hogy Obi-Wan és Anakin kapcsolata szépen be lett mutatva, talán ezekben a hónapokban voltak ők ketten a legharmonikusabb viszonyban. Ez a vonal nagyon rendben volt, de összességében kevés ahhoz, hogy jó szívvel gondoljak vissza erre a regényre.

  • Meglepő 1
  • Tetszik 1
Link to comment
Share on other sites

19 órával ezelőtt, Nute Gunray írta:

Nekem ez a könyv csalódás volt, nagy sajnálatomra. Azt vártam, hogy végre megismerhetjük részleteiben is a Kereskedelmi Szövetséget, Cato Neimoidiát vagy éppen a neimoidi fajt, kultúrát. Ehhez képest a könyv szinte bárhol játszódhatott volna. A TCW-ben megismert viszonyokhoz nem sokat tesz hozzá ez a regény, nevezetesen hogy Gunray, amikor csatlakozott a szakadárokhoz, nem képviselte az egész KSZ-t és frakciója szélsőségesnek minősül (persze, mi tudjuk azóta, hogy Lott Dod kétkulacsos politikát folytatott és nagyon is szeparatista volt). A nyomozati szál is elég kurta-furcsa volt, nem igazán derült ki, hogy akkor most ki is robbantott Cato Neimoidián. Az tetszett, hogy a könyv próbált leszámolni azzal a képpel, hogy minden egyes neimoidi gyáva és kapzsi kereskedő lenne.

 

Az igaz, hogy Obi-Wan és Anakin kapcsolata szépen be lett mutatva, talán ezekben a hónapokban voltak ők ketten a legharmonikusabb viszonyban. Ez a vonal nagyon rendben volt, de összességében kevés ahhoz, hogy jó szívvel gondoljak vissza erre a regényre.

 

Ez azt a kalandot meséli el, amit Kenobi említett Skywalkernek az EP3 elején mikor elváltak a busznál?

Link to comment
Share on other sites

  • 1 month later...
  • 3 months later...

Nekem is tetszett a regény, szerintem mindenképp a jobbak közül való. Eleve nagyon kedvelem a PT, azon belül is a TCW korszakát, Anakin és Obi-Wan párosából pedig sosem lehet elég. :) 

 

Mike Chen jól ír, a regény olvasatja magát. Noha a Cato Neimoidiai robbanás rejtélye a regény gerince, a történet sok esetben mégis inkább csak hátteret szolgáltat a karakterek és kapcsolataik ábrázolásához. Nagy hangsúlyt kap Anakin és Obi-Wan megváltozott viszonyrendszere, hiszen hetekkel járunk a geonosisi csata után: a mester/tanítvány felállás után, a frissen lovaggá ütött Anakin egyenrangú félként - barátként, testvérként - áll Obi-Wan oldalán, ami mindkettejük számára új helyzetet teremt. Tetszett az Ep3 regényváltozatából átemelt "napsárkány" motívuma, ugyanakkor szomorú volt olvasni Anakin már itt meglévő, azon gondolkodásmenetét, amely előrevetítette keserű sorsát. A Jedi-kötelezettségek és a Padmé iránti szerelme közti kényes mezsgyén akar lavírozni, a választást elkerülendő. Obi-Wan gyanakvása már itt testet ölt egykori tanítványa és a szenátornő románcát illetően.

 

Mill Alibeth volt még érdekes szereplő, aki bár zsenge kora ellenére tehetséges Erő-használó, mégsem érzi úgy, hogy a Jedi Rendben van a helye - a sérültek megsegítése előbbrevaló számára, mint az akció, a frontvonalon zajló harcok, vagy a fénykardkristályának beszerzése az Illumon. Ez pedig a Köztársaság Fénykora Jedijeinek szellemiségét idézi. Másfelől, Ahsokára való előreutalásokat, és párhuzamokat is tartalmaz a karaktere. A tehetséges növendék, aki Skywalker szárnyai alá kerül. Anakin többször hangot adott neki, mennyire nem akar padawant (ez szépen összepasszol a TCW mozifilmmel), ennek ellenére a viszonya Millel sokkal gördülékenyebbnek tűnt, mint Ahsokával a kezdetekkor. Számos alkalommal felmerült bennem, hogy akár Mill is lehetett volna Anakin padawanja, ha másként alakulnak a dolgok.

 

Ha már párhuzamok: Ruug és Ketar kapcsolata meglehetősen egybevágott Obi-Wan és Anakin viszonyával. Az idősebb, nyugodtabb, tapasztaltabb és megfontoltabb személy igyekezett kiegyensúlyozni a forrófejű, érzelmei által vezérelt, fiatalabb illetőt, ugyanakkor kiegészítették egymást. Ketar sorsa kapcsán is hasonló gondolataim voltak: a "sötét oldalra" állt fickó elkerülhetetlenül konfrontálódik tanítójával, aki a logika ellenére képtelen végezni vele. 

 

Tetszett, hogy a regény igyekezett megtörni azt a neimoidikhoz tartozó sztereotípiát, ami eddig igen erősen jelen volt a Star Warsban, miszerint: gyáva, kapzsi népség, akiket szinte mindenki azonnal a Kereskedelmi Szövetséggel hoz összefüggésbe. A neimoidik közt ugyanúgy vannak pl. művészek, akik a Galaxis tőlük megkövetelt szerepköre miatt (kereskedelem) nem tudnak érvényesülni. Ide fut ki az egyik neimoidi - Ketar drámája, és válnak érthetőbbé a motivációi. Azt sajnáltam, hogy a kiindulópont, a robbantás kapcsán nem derült ki teljes egészében, ki is a felelős érte. Gyaníthatóan Palpatine, akinek nem volt érdeke, hogy a Kereskedelmi Szövetség a Köztársaság pártjára álljon, inkább semleges félként támogassa a háború mindkét partnerét.

 

Ventressel itt találkoztak először a Jedik: nekem a régi, klasszik CW-beli megismerkedésük jobban tetszett (a jó öreg dzsungelbeli harc a Yavin 4-en), de ez se volt rossz. A nő karaktere itt még éles kontrasztban áll későbbi énjével. Ebből is látszik, hogy milyen szép ívet futott be a karaktere.

 

Az az apróság külön tetszett, hogy az író foglalkozott a Jedik TCW-ben látott páncél-elemeinek eredetével. Palpatine itt jelentette be hivatalosan is, hogy a Jedik a Köztársasági Hadsereg részei - tábornokokká és parancsnokokká válva, erre reflektálva került elő a páncél is. De Obi-Wan új hajstílusa is itt forrta ki magát. :D 

 

Egy szó, mint száz: nekem tetszett a kötet, jó volt kicsit kiszakadni a THR korszakból. A következő olvasmányom A Sith-ek árnyéka lesz, amiről rossz véleményt még nem olvastam. :cool:

Link to comment
Share on other sites

  • 1 year later...

Nemrég befejeztem ezt a könyvet, csak az elmúlt pár nap elvette az életkedvemet, így nem írtam róla. Pedig remek könyv, olyasféle, amit szívesen ajánlok mindenki figyelmébe, aki az Attack of the Clones után bele akar vágni a The Clone Wars-ba, vagy esetleg a Revenge of the Sith-be. Annak idején, amikor először láttam az ep3-at, fura volt, hogy Anakin és Obi-Wan kapcsolata milyen gyökeresen átalakult. Elég csak megnézni a két film elejét. Bár az ep2-ben a liftben még poénkodnak, de aztán nagyon hamar világossá válik, hogy nagy általánosságban nem ez jellemző rájuk. Obi-Wan merev, racionális és szigorú tanár, Anakin pedig egy szívből élő, a szabályokat lazán kezelő, ki-ha-én-nem tanonc, és ez az ellentét biszony nem teremt köztük egészséges légkört. Még akkor sem, amikor éppen nem veszekednek. Ezzel szemben az ep3 elején érezhetően sokkal-sokkal könnyedebb a kapcsolatuk, a civódásaikban nincs semmi kínos, se feszengés, őszinte barátság, testvériség van köztük. És ez a kapcsolat van végig jelen a TCW-ben is.

 

Emellett vannak még érdekes változások az ep2 és a TCW között, például a Jedik páncéljai, a katonai rangok, és így tovább. Ezek egyike sem zavaró vagy érthetetlen, ahogy a fenti sem, csak érezhető egy komoly mentális változás főhőseink esetében, és egy erőteljes vizuális váltás is megtapasztalható. És akkor még ott vannak az olyan dolgok, minthogy Kenobi és Skywalker egyértelműen ismerik Asajj Ventres-t, akiről addig nem is hallhattunk. És azért az az ötlet, hogy Anakin tanítványt kapjon, szintén kicsit hirtelennek tűnik azután, hogy Anakin megszegte Obi-Wan parancsát és egyeztetés nélkül elutazott a Tatooine-ra, majd Windu parancsát, és elutazott a Geonosisra, ahol majdnem kivégezték őt és a Köztársaság szenátorát, akit meg kellett volna védenie, majd végül Dooku is legyőzte. Ismértlem, nem volt ezzekkel gond, de mégis olyan apróságok, amikkel kapcsolatban nincs meg az átmenet az ep2 és a TCW között. Érezhetően ugrottunk pár hónapot, ami alatt sok minden történt.

 

Nos, a Testvériségnek az a legnagyobb erénye, hogy ezeket az apró göröngyöket szépen elsimítja, különös tekintettel Obi-Wan és Anakin kapcsolatára, valamint nagyon szépen megágyaz annak, miért gondolja úgy Yoda és Kenobi, hogy Anakin alkalmas lehet egy padawan tanítására.

 

Előbbiben főleg az segít, hogy a könyv folyamatosan betekintést ad Anakin és Obi-Wan gondolataiba, amik azután, hogy Anakint Jedi lovaggá léptetik elő a háborúra való tekintettel, sokszor visszakanyarodik kettejük kapcsolatára. A maguk módján elemzik a kettejük között alakuló változást, ami abból fakad, hogy ők immár nem mester és padawan, hanem két felesküdött Jedi lovag. Külön tetszik, hogy Anakint láthatóan nem zavarja, hogy Obi-Wan immár mester rangot kapott és (ekkor még ideiglenesen) a Jedi Tanács tagjává vált, amivel továbbra is Anakin "főnöke". Ehhez persze valószínűleg az is hozzájárul, hogy Obi-Wan egyáltalán nem főnökösködik, nem érezteti, hogy rangja vagy beosztása miatt továbbra is Anakin fölött áll. Ez főleg abból fakadhat, hogy még maga Kenobi sem szokott bele az új szerepkörébe (legyen szó a mester rangról, a tanácstagságról vagy a katonai teendőkről), másrészt, érezhetően nem az a karakter, aki szeret vezetni.

És mindezt Mike Chen remekül vezeti, szorosan fogja Kenobi és Skywalker gondolatait, akik lassan megértik, miért viselkedtek úgy egymással korábban, mi változott meg és milyen lehet a jövőbeli kapcsolatuk. Mindezt az író olyan ügyesen vezeti le, hogy a végén az ember óhatatlanul is ráébred, hogy más Jedikkel ellentétben hős duónk miért maradt együtt azután is, hogy Anakint lovaggá avatták, és harcoltak együtt a háború legnagyobb részében.

 

A másik vonal, hogy Anakin akaratlanul is mentorrá válik egy ifjonc, Mill Alibeth számára. A kislány Anakinhoz, vagy éppen az Inkvizítor - A vörös penge ébredése főszereplőjéhez, Iskat Akarishoz hasonlóan kissé kívülálló a Jedi Rendben. Az ő problémája, hogy rettenetesen erőteljesen érzékeli az élőlények fájdalmát az Erőn keresztül, ami egy galaktikus háborúban nem kifejezetten előny. Emiatt inkább szeretné elvágni magát az Erőtől, ráadásul olyan dolgok, mint a fénykard megszerzése, szemernyit sem érdeklik. Éppen ezért Mill karaktere rendkívül érdekes, hiszen szó szerint hányingere van az erőszaktól. És akkor ő kerül párba Anakinnal, aki már Jedi lovagként is az erőszak útját járja, hiszen a háború lényegében az a közeg, ahol igazán képes létezni. Ám pont ez a jó, hogy ez sem olyasmi, ami a Jedik útja lenne, így Anakin kívülállóként sokkal jobban képes segíteni Millen, mint bárki más. Ezt, különösen a Vörös penge felemelkedése után nagyon erőteljesen éltem meg, hiszen egymás után ismertem meg két kivülálló padawant és láthattam, milyen kárt okozhat egy rossz mester, és mennyi eredményt érhet el egy jó mester. És Chen ezt is olyan jól vezeti végig, hogy a könyv végén adja magát nem csak az, miért gondolta Obi-Wan és Yoda azt, hogy rá lehet bízni Anakinra egy padawant, de annak is megalapoz, hogy Anakin maga is elfogadja Ahsokát padawannak, annak ellenére, hogy ebben a könyvben még makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy neki nem kell tanítvány (bár a végén állítása már nem tűnik olyan szilárdan elhatározottnak, mint a végén).

 

Emellett remekül sikerült megmutatni, hogy a neimoidiai kultúra azért nem csak annyi, amennyit Nute Gunray, Daultay Dofine, Rune Hako és Lott Dod, na meg a többiek a Kereskedelmi Szövetségben mutatnak nekünk. Ugyan kicsit jobban is belemehettek volna a nép bemutatásába, mert csak főleg a végén mutatkozik meg igazán, mennyi minden rejtőzik a fajban, mégis, eléggé jól ábrázolják őket ahhoz, hogy túl tudjunk látni Gunray-jen és társain. Ketar viszont egy ostoba pöcs, a végére rettenetesen megutáltam. Ellenben a mentora, Ruug kellemes karakter lett, bár egészen odáig, amíg nem találkozott Obi-Wannal, nem derült ki, hogy nő, ami szerintem a fordító sara (megjegyzem, a könyv magyar verzióban szembetűnően sok a hiba).

 

Továbbá a könyv sok apróságnak is megágyaz, csak úgy mellékesen. Kiderül, hogyan lettek a Jedik hivatalosan a Köztársasági Nagy Hadsereg vezetői, hogyan lettek egyik napról a másikra tábornokok és parancsnokok. Ezen a téren számomra nagyon érdekes volt, hogy maga a főkancellár javasolta azt, hogy a padawanokat is vonják be a háborúba. Nálam ez a TCW óta sarkallatos pont, ugyanis nagyon elítélem a Jedi Rendet amiatt, hogy az SS-hez hasonlóan gyerekeket küldött harcolni a frontvonalba. Ez nagyon sok aspektusból nézve bűntett és velejéig rossz tett. Egyrészt, ezeknek a gyerekeknek örök életükre kitörölhetetlen traumát okoztak volna, és akkor sem tudtak volna a béke őreiként funkcionálni, ha történetesen nem gyilkolják őket le. Ám itt jön a másik, tekintettel, hogy olykor még csak tizenévesek sem, messze nem bírnak megfelelő harci képzettséggel, szóval a legtöbb padawan, ahogy a TCW-ben oly sokszor láthattuk, meghalt. Sosem érhették meg a felnőtt kort. A Jedi Tanács gyerekeket küldött a vágóhídra.

 

Ezen felül katonai oldalról is iszonyú nagy ostobaság volt, hiszen hol bír egy legjobb esetben is 10-15 éves gyerek olyan katonai tudással, ami alkalmassá teszi őt arra, hogy századokat vezessen? Ez még akkor sem lenne értelmes gondolat, ha történetesen katonai iskolából kikerült gyerekekről lenne szó, és nem béke őrökről, akiket alapvetően diplomatának nevelnek. A Jedi mesterek alkalmatlanok katonai vezetőnek, hogy lennének már alkalmasak a tanulóik? És akkor még csak az elméleti részt fitogattam, hol van a tapasztalat, amikor sok padawan első éles bevetése a Geonisis volt (jól meg is halt a legtöbb padawan). Ezen a téren remek Rex kiszólása a The Clone Wars mozifilmben, amit pont Tano padawannak mond: a tapasztalat mindent felülmúl. Érdekes, hogy ezt egy klón tudja, a Jedi Tanács nagyon bölcs vezéreiben fel sem merül... :roll:

 

Na most bár eme bűntett és ostobaság alól a Jedi Tanácsot továbbra sem menti fel semmi, legalább azt árnyalták, hogy az ötlet nem tőlük jött, sőt alapvetően nem is értettek egyet vele. Ugyanakkor talán így még rosszabb, hiszen akkor ezek szerint már most politikai okokból egyeztek bele a gyerekek kiszolgáltatásába a háború borzalmainak. Ahelyett, hogy helyes döntést hoztak volna és kategórikusan és megmásíthatatlanul elzárkóztak volna attól a gondolattól, hogy a gyerekeket a frontra küldik.

 

Másrészről viszont Sidious zseniális terve a Jedi Rend lezúzására egy újabb remek réteget kapott. Azzal, hogy frontvonalra küldte a padawanokat, lényegében biztosította, hogy a Jediknek szép sorban elhaljon a jövője - bár mondjuk itt némi irónia is felüti a fejét, hiszen a 66-os túlélői között nagyon sok a padawan, és ezek okozták a legnagyobb zűröket (Cal Kestis, Ahsoka Tano, Caleb Dume, Reva Sevander). Plusz mivel természetszerűleg alkalmatlan parancsnokok, a klón háborúkat is elhúzhatta az így keletkező rossz döntések miatt. Vegyük csak példának a ryloth-i csatát, ahol Ahsoka tapasztalatlansága miatt rengeteg klón fizetett az életével, elvesztettek két Venatort, és kis híján meghiusúlt az egész hadjárat. Ha nincs Anakin, a ryloth-i kampány igencsak elhúzódhatott volna vagy teljesen másképpen alakul a végkimenetel.

 

Ami kevésbé tetszett, az a Ventress vonal. Bár érthető, vissza kellett térni a TCW elején megismert falap egyszerűségű karakterhez, még így is úgy érzem, hogy az első találkozása Obi-Wannal és Anakinnal eléggé lapos lett. Többször át kellett volna váltani rá, és ami fontosabb, sokkal több interakció kellett volna a három karakter között. Vagy legalább Obi-Wan és Ventress között, hogy megalapozzák azt a flörtölős adok-kapokot, ami a TCW elején jellemző volt rájuk. Ez különösen fájó pont annak tükrében, hogy mennyi mindent sikerült tényleg jól megalapozni. Továbbá hiányolom Rex százados jelenlétét. Ha már Cody kapott cameót, Rex is megérdemelte volna.

 

Mindent összevetve, a Testvériség egy remek kis könyv. Jól köti össze az ep2-t a TCW-vel, emellett izgalmas és érdekes a sztori, ráadásul igyekszik kicsit árnyalni a neimoidiaikról kialakult képet, amire nagyon ráfért, tekintve, hogy a PT és a TCW után valószínűleg senki sem szimpatizál velük.

Link to comment
Share on other sites

Join the conversation

You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.

Guest
Reply to this topic...

×   Pasted as rich text .   Paste as plain text instead

  Only 75 emoji are allowed.

×   Your link has been automatically embedded.   Display as a link instead

×   Your previous content has been restored .   Clear editor

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

  • Recently Browsing   0 members

    • No registered users viewing this page.
×
×
  • Create New...

Important Information