Embernagyságú beszélő nyúl, rozmárfejű Jabba, szivárványon csúszdázó ewokok â csak néhány bizarr részlet a Star Wars képregények korai, Marvel által fémjelzett éveiből. A mai nappal a Marvel visszakapta a Dark Horse-tól a Star Wars képregények kiadási jogait, ami kiváló alkalom, hogy megvizsgáljuk, mit is kezdtek ezzel a lehetőséggel még 1977 és 1986 között, amikor először tehették rá a kezüket a filmvilág egyik legjobban tejelő franchise-ára. (A Dark Horse közben komoly kiárusítással búcsúzik a Star Wars világától.)
Mint az a dátumokból is látható, ha vissza akarunk ásni a Star Wars képregények gyökeréig, vissza kell mennünk egészen az első film forgatásáig. Ekkor még senki se tudta, mi lesz a Star Wars bemutatója után. Óriási siker? Vagy inkább óriási bukás? Pár hónap, és a kutya se fog emlékezni az egészre? Miközben a Fox fejesei ehhez hasonlókon törhették a fejüket, Lucas már azon agyalt, miképpen ültethetné át a történetét más formátumokra. Még javában tartott a film forgatása, amikor Charles Lippincott, a Star Wars korai marketingfelelőse felkereste a Marvelt, hogy készítsék el a film képregényes adaptációját.
Szegény Roy Thomasnak, az illetékes kreatívnak nem volt könnyű dolga. Mindössze egy nyers vágást láthatott, amely híján volt mindenféle speciális effektnek. Cserébe időre kész lettek, és mire a film a mozikba került, már a képregények is ott virítottak az újságosstandokon. A végeredményen persze erősen érződnek a nem mindennapi körülmények. A jelenetek a legtöbb helyen inkább csak érintőlegesen hasonlítanak a filmben látható eseményekre. S mivel a készítők egy korai vágást láttak, bekerültek a füzetbe a később kivágott jelenetek is: Biggs összes jelenete, sőt még Jabba és Han párbeszéde is. Jabba kinézete nem a rajzoló fantáziájának terméke. Pontosabb instrukciók hiányában valószínűleg fogta a kantinban megjelenő egyik lény maszkját, és újrahasznosította:
Az igazán nagy kihívás persze csak ezután következett, hiszen folytatni kellett a sztorit, ráadásul úgy, hogy ne történjenek túlzottan nagy változások, hisz azzal csak ellentmondanának a következő filmnek. A folytatásokat az eredeti adaptációt is magára vállaló Roy Thomas vette kézbe, aki lelkesedésnek nem volt híján. Bejegyzéseiben nem bír eleget áradozni arról, hogy a Star Wars a korábbi munkáihoz képest (főleg Tarzan és Conan, a barbár képregényeken dolgozott előtte) mennyivel mélyebb és összetettebb. Alig jöttek ki pár folytatással, amikor már olyan dolgokról vizionált, hogy a Star Wars lesz a világ legjobb képregénysorozata. Sajnos az óriási lelkesedése mellé nem adatott neki túlzottan erős mesélői véna. Elég csak a folytatások történetébe belepillantani: Han Solo elindul, hogy kifizesse Jabbát, ám egykori bajtársa, Kalóz Jack az útját állja és kifosztja. Hant azonban nem törik le az események: összeverbuvál egy kisebb csapatot, hogy együtt robbantsanak kasszát. A csapatot olyan alakok színesítik, mint a tüskéivel dobálózó óriássün; egy hibbant öreg, aki Jedi-lovagnak képzeli magát, és hagyományos középkori lovagi vértben jár; egy Starkiller nevű kölyök, és persze Jaxxon, barátainak csak Jax, az embernagyságú nyúl!
Nem éppen “A Birodalom visszavág” színvonalú folytatás, nemde? Ráadásul Roy többször is bevallotta, hogy az egész történetből épp a zöld nyúl a kedvence.
A havonta megjelenő füzetecskékből még csak a 10. jött ki, amikor a készítők sorában máris jelentős változás állt be. A végtelenül lelkes Roy Thomas személyes okokra hivatkozva váratlanul átadta a stafétát. Elmondása szerint úgy érezte, hogy nála sokkal nagyobb tehetségek is vannak, és azzal, hogy nem engedi őket érvényesülni, csak a Star Wars sikerességét veszélyezteti. A helyére jövő Archie Goodwin nem sokat totojázott, és már a következő számban megszabadult a kissé banálisra sikeredett mellékszereplőktől. A történet szerint Solo gyorsan lelécel újdonsült barátaitól, miközben Luke új búvóhely után kutat… aztán csodák csodájára összetalálkoznak.
Goodwin persze nem hagyhatta teljesen figyelmen kívül Roy munkáját sem, ezért újra visszahozta Kalóz Jacket, de csak azért, hogy két-három számmal később ki is nyírja. Bármilyen jó munkát is végzett, az az igazság, hogy ezek a képregények mai szemmel már inkább megmosolyogtatók, semmint izgalmasak. Persze erről nem ő tehet. A Star Wars világa ekkor még gyerekcipőben járt, és Goodwin mindössze egyetlen filmben látott dolgokra támaszkodhatott. Épp ezért talán nem véletlen, hogy a legnagyobb sikereket a 17. számmal érte el, melyben nem dobta a hősöket különféle elbaltázott új bolygók és lények közé, de még csak túldimenzionált űrkalózok se álltak hőseink útjába. Ehelyett egyszerűen elmesélték Luke régi életét, mielőtt megindult volna megmenteni Leia hercegnőt. A képregény olvasói láthatták, hogyan álmodozott a Tatuinon, hogyan versenyzett barátaival a Koldus-kanyonban, és hogy keveredett bajba a buckalakókkal. A füzet megjelenése után zsákszámra jöttek az olvasói levelek, melyekben a lelkes rajongók újabb visszatekintéseket követeltek. Kíváncsiak voltak a filmben említett klónháborúra, arra, hogyan ölte meg Vader Luke apját, és hogy tulajdonképpen ki ez az Obi-Wan Kenobi. Az egyik levélíró odáig ment, hogy azt javasolta, indítsanak egy teljesen új képregénysorozatot âBEFORE STAR WARSâ címmel, mely másról sem szólna, csak az előzményekről. Ám mivel a Lucasfilm nem engedélyezte, hogy a képregények ilyen irányba menjenek el, a Marvel kénytelen volt lecsillapítani a kedélyeket. A nagy nyomásnak persze nem lehetett teljesen ellenállni, ezért a 24. számban egy újabb előzményről rántották le a leplet. Ez a történet egészen a Köztársaság koráig nyúlik vissza, ahol Obi-Wan mint fénykorában lévő jedi lovag jelenik meg:
Ma már furcsának tűnhet ez a szerelés, hisz látszólag oly magától értetődő, hogy minden Jedi barna színű, csuklyás köpenyben rója a galaxist. Pedig a Baljós Árnyak készítésénél még Lucas is gondolkozott valami komolyabb egyenruhán, és egy ideig úgy nézett ki, hogy a Jedik fekete vértet fognak viselni.
Az előzmények mellett azonban volt valami más is, ami állandóan a kívánságlisták élén szerepelt: Darth Vader. A Sötét Nagyúr elhelyezése a képregényekben azonban majdnem olyan problémás volt, mint az előzmények bemutatása. Archie Goodwin főleg attól félt, hogy ha Vadert túl sűrűn hozzák elő, elkoptatott főgonosszá válik. Szerette volna, ha a sötét lovag minden megjelenése kellően erőteljesre sikeredne. De volt más is, ami Vader túlzott szerepeltetése ellen szólt: félő volt, hogy ellentmondanak vele a készülő új filmnek. Ezért csak egy mellékszál erejéig merték behozni, melyben egy fejvadász után kutat, aki tudja, hol vannak a Halálcsillagot felrobbantó lázadók.
Itt jegyezném meg, hogy miközben Goodwin a képregényfüzetekkel foglalatoskodott, arra is volt ideje, hogy különféle újságoknak rövid, két-három kockás, fekete-fehér szösszeneteket gyártson. Ezek az úgynevezett folytatásos “strip”-ek tulajdonképpen feldarabolt nagyképregények voltak, és később összefűzött változatban is megjelentek.
Aztán beköszöntött 1980 májusa és megérkezett az új Star Wars-film, vele együtt pedig az új adaptáció, természetesen Goodwin prezentálásában. A Birodalom visszavág képregényváltozata sokkal kiforrottabb és szebb lett, mint bármelyik korábbi Star Wars-füzet. A Marvelnél tényleg nagyon igyekeztek, hogy méltó prezentálást kapjon a saga új fejezete. Vadert például itt sikerült először normálisan megrajzolni, ahogy azt az alábbi ábra is mutatja (bal oldalt egy kép a 21. számból, jobbra A Birodalom visszavág egy kockája):
Ám ezek után alaposan fel kellett kötni a gatyát, hisz az olvasók elvárták, hogy tartsák a színvonalat, ne csak kivitelben, hanem a történetben is. Persze ez utóbbit nem igazán sikerült teljesíteni, de tény, hogy az V. rész utáni képregények sokkal igényesebbek, és közelebb vannak ahhoz a Csillagok háborúja-világhoz, amit manapság ismerünk.
Többek közt a Bespinnek is köszönhető, hogy az alkotók rájöttek, hogy az Star Wars világában nemcsak lepukkant telepek és csúnya lények vannak, hanem akad egy-két futurisztikus helyszín is. Így ezek után már bátran jöttek elő a gigászi városokkal és a monumentális felhőkarcolókkal. Csak Han Solo hiányán nem sikerült túltenniük magukat. Csupán egy erőltetett előzménytörténetben tudták előkaparni, amiben a IV. rész előtti életét próbálták bemutatni (sajnos még azt a szerencsétlen Kalóz Jacket is előszedték).
De annyi baj legyen. A legtöbb szereplő végre erőre kapott, főleg Leia, aki a régebbi részekben meglehetősen súlytalan volt: néha beszólt egy-két csípőset, meg Luke-ról ábrándozott, de ezzel ki is fújt. A későbbiekben azonban ráéreztek a hercegnő nőiességére, és a ruhatárát is felturbózták egy kicsit (azelőtt minden képregényben ugyanazt a fehér ruhát viselte, és persze állandóan ott virított rajta a legendás kalácsfrizura is).
Közel egy évvel A Birodalom visszavág után megérkezett a jubileumi 50. szám, amit egy speciális kiadással ünnepeltek meg:
A negyven oldalon terpeszkedő különkiadás egyrészt egy kis kedveskedés volt az újdonsült rajongóknak, másrészt büszkén hirdette a franchise sikerességét. Úgy tűnt, Roy Thomas nem beszélt hülyeségeket, amikor arról ábrándozott, hogy a Star Wars-képregényekből akár az egyik legnagyobb sorozat is válhat. Az elkövetkezendő pár hónap termése tényleg egész biztató volt, egészen addig, amíg be nem mutatták A Jedi visszatért.
Ekkor sok dolog megváltozott: egyrészt kiderült, hogy Jabba nem egy nagy, sárga rozmár, hanem egy felfújódott meztelencsiga. De ami sokkal fájdalmasabb volt a Marvelnek: meghalt Vader és az Uralkodó, és a Birodalom jól láthatóan kikapott. Mit lehetett ezután mesélni? Sajnos a készítőknek nem sok használható ötletük volt, és ezt követően kedvenc hőseinket pitiáner kalandokban futtatták: Vader és Palpatine fenyegetését gonosz robotnők és űrhajót vezető ganajtúróbogarak vették át. Az egyik legfőbb baj persze az volt, hogy a főgonoszok mellett Archie Goodwin is kiszállt, és a helyét átvevő Jo Duffy sajnos nem igazán értette a Star Wars lényegét.
A hanyatlás éveiben indult el két új képregénysorozat. A “Droids” a maga módján egész szórakoztató paródia, néhány száma kellemes meglepetés, de az “Ewoks” sorozatról sajnos nem tudok ehhez hasonló jókat mondani. Már maga az alapötlet is velőtrázó, ráadásul a megvalósítás olyan, hogy a történetek akár a gumimacikról is szólhatnának. Íme két borítókép, hogy együtt borzongjunk:
Az ewok kalandok összesen 13 számot értek meg. A normál Star Wars-füzetek a 107. számnál tartottak, amikor bekövetkezett, amire a bennfentesek már régóta számítottak: a Lucasfilm felbontotta a Marvellel kötött szerződését. Ezzel egy közel 10 éves kapcsolat szakadt meg 1986-ban.
Kíváncsian várjuk, mi fog kisülni az újabb közös munkákból, amelyekről terveink szerint egy-egy kritika erejéig meg fogunk emlékezni itt, a csillagokhaboruja.hu-n. Az első szám január 14-én jelenik meg, de addig is kedvcsinálónak íme a képregény egyik borítója (balra), ami a legelső, 1977-es füzet borítójának remake-je. A hangulatos kép Alex Ross munkája, és az Entertainment Weekly mutatta be először tavaly októberben:
(Az év első cikke vendégszerzőnk, Bomarr tollából származik. Az írás némileg más formában megjelent korábban a dvdextra.hu-n, ahol már nem hozzáférhető.)
Teljes cikk megtekintése
