Bomarr

Na már épp terveztem hogy irok pár szép szót erről a játékról még úgy is hogy ez nem az én stilusom meg annyira azért nincs rogyásig tartalommal, pláne úgy hogy engem a multi része nem igazán érdekel. Szóval még igy is tetszett egész amig a kampánynak el nem értem a végére....

Akkor én itt ritka madár vagyok. Nekem jószerivel bármi jöhet ami horror. Egyedül azt nem szeretem, amikor a film célja a megbotránkoztatás meg amikor elejétől végéig más se történik minthogy kinoznak valakit (ilyenek is vannak). Meg ezeket az újkori szellem filmeket eléggé unalmasnak tartom. Na de akkor akkor ahogy igértem: pár film, amit mostanában láttam. Köntörfalak (2010) - Régi közhely hogy egy jó filmhez nem kell több pár helyszinnél, néhány remek színésznél -és most a jön lényeg- egy bivalyerős forgatókönyvnél. Szerencsére most már mi magyarok is elmondhatjuk, hogy van egy remek kamaradrámánk, ami úgy játszik az ember érzelmeivel, hogy közben ehhez nem kellett semmiféle bikflangos filmes húzás a jó sztorin túl. A történet egy randival kezdődik, aminek a végén a férfi felmegy a nő lakására. Kellemes kis romantikus filmnek indul, de aztán ahogy haladunk előre jön pár fordulat. Ennél többet inkább nem is mondok. Aki szereti a párbeszéd fókuszú filmeket annak ez szerintem kellemes kikapcsolódás már csak azért is mert nincs túlhúzva: az egész össz-vissza 80 perc. Két félidő a pokolban (1961) - Mivel Fábri Zoltán a kedvenc magyar rendezőm ezért nem is egészen értem miért húztam eddig ennek a filmnek a bepótolását. Mindenesetre nem okozott csalódást. A II. világháború idején egy német fogolytáborban játszódik a történet, ahol azokat a hazánkbélieket tartják akik nem voltak kibékülve a rendszerrel. Egyszer csak jön az ötlet hogy foci mérkőzést kéne vívjanak a németekkel, ezzel is szórakoztatva valami náci főmuftit. Fábri filmjeiben az a jó, hogy mindegyikből süt a profizmus. Itt ugyan a lövések van hogy nem hagynak golyónyomot de ez inkább a korabeli filmkészités sajátja. Akkor még nem voltak akkora hivei a naturalizmusnak. A szinészgárda valóságos hazai sztárparádé: Sinkovits, Garas Dezső, Márkus László. Mind-mind remekek. A játékidejét tekintve ugyan elég emberes darab, de nekem hamar elrepült az a bő két óra. The Outpost (2020) - Ott figyeltem fel először erre a filmre, amikor az amerikai katonák azt mondták, hogy ez a film adja vissza talán a leghívebben az afganisztáni háború hangulatát. Maga a film egy konkrét megtörtént ütközetet a kamdeshi csatát dolgozza fel, ahol az amerikaiaknak egy "védhetetlen" támaszpontot kellett megvédeniük a támadóktól. A film első fele az alapozással telik. Amellett hogy nyilván remekül visszaadja a valódi katonai táborok hangulatát, itt még azért még nem voltam elájulva az Outpost-tól, de aztán ahogy elindul a csata az valami brutál jó lett. Ez egy nagybetűs háborús film. Ahogy az ilyen filmeknél lenni szokott a végén látjuk, hogy azok, akiket a szinészek megformáltak hogy néznek ki a valóságban. Meglepően jó volt a casting. Ugyan a kevés mozipremier miatt nem akkora szó, de az idei filmtermésből egyértelműen ez az egyik legjobb. Újjászületés (2014) - Annyira bizarr ez a film, hogy még most se vagyok biztos benne hogy miként állok hozzá. A történet az hogy egy amerikai srác nekivág a nagyvilágnak és meg sem áll Olaszországig. Egy dél-olasz városkában aztán szerelmes lesz. De a kiszemelt lány néha szörnyeteggé válik. A leírás ellenére se nem horror, se nem vígjáték. Inkább egy szürreális romantikus film, amiben néha felbukkan egy-két durva jelenet. De van annyira megkapó, hogy hetekkel azután is eszembe jutott, hogy már láttam. Párizs császára (2018) - A franciáknak ez már a sokadik filmjük a világ első magándetektívjéről, Vidocq-ról. Ebbe most aztán belepumpáltak pár millió eurót, mert látvány az van dögivel. De összességében így is elég közepes alkotás lett. Pedig a főszerepet játszó Vincent Casselt kifejezetten bírom. Szolgálatkészség (2012) - Ha nem lehetne biztosan tudni, hogy ez egy megtörtént esetet dolgoz fel el se hinné az ember. Egy férfi rendőrnek kiadva magát felhivott egy gyorséttermet és azt állította, hogy az egyik alkalmazott lop. A kérdéses dolgozót el is kezdték kifaggatni. Eddig még nem is annyira hihetetlen a dolog. Csakhogy a telefonáló férfi egyre bizarabb kérésekkel állt elő. Kérte hogy vetkőztessék le a bűnöst... és ez még nem is a legfurább volt azok közül amiket kért. Fél nap eltelt mire végre leesett az alkalmazottaknak, hogy a bolondját járatják velük. Az esetből később komoly perek lettek. Maga a film azt dolgozza fel, hogy miként lehetséges, hogy átlagemberek ennyire meghajoljanak egy idegen akaratának. Furcsa, de érdekes film. Daliás idők (1983) - Ez az animációs film a Toldi-trilógiát dolgozza fel. Megvannak a maga bajai: például a pénzhiány miatt elég sok a kimerevített kép. De még így is megfogott. Igazából meg is lepett mennyire magával ragadott a történet. Főleg a befejezés, ahol Toldi Miklós már egy kivénhedt katona. Már túlélte a saját legendáját és már fölöslegessé vált, hisz a puskapor használata elkezdett terjedni Európa-szerte. Többé nincs szükség hős vitézekre, elég néhány ágyú is. Van valami nagyon szép és szomorú a fináléban. Imádtam.

A kettő azért elég más szint. Az RO jóval szélesebb közönséget tudott megszólítani. Nem azt mondtam hogy mindenki imádta hanem hogy a többség. Mindenhol kimagasló pontszámokat kapott, a rajongók olyan sokszor újranézték, hogy a film Amerikában rekordokat döntögetett és ez a sikerszéria nem állt le a mozi után se. A blu-ray és dvd eladások majd később a különféle platformokon újabb elképesztő sikereket aratott a film. A Star Wars az elmúlt 15-20 évben nem volt olyan sikeres és közkedvelt mint az ep.7 bemutatója idején. Persze pont azért mert elképesztően nagy tömeget szólitott meg nyilván könyű volt olyanokba is akadni akiknek nem tetszett, de ez a tényen nem változtat.

A mandalori kifejezetten a coolsági faktorra épít, amit az idősebb, régi rajongók imádnak. Mindezt úgy hogy nem értelmez át semmilyen régi elemet. Itt nem kell "megszenvedni" hogy például Luke Skywalker teljes más mint ahogy azt a régi rajongók évtizedeken át elképzelték. Egyébként megjegyzem, az ep.7-et is imádta a többség. Amig nem jött az ep.8 addig az emberek túlnyomó részének nem volt baja a sequelekkel. Rajongói fórumokon itt-ott kapott savazást, de igy is nagyon pozitiv volt a fogadtatása ami látszott az ep.8 nyitásán is. Az imdb kapcsán annyit azért fontos tudni hogy a TV-sorozatok mindig egy kategóriával jobb pontozást kapnak. Ami egy mozifilmnek kimagasló pontozás az egy sorozatnak szimplán csak oké.

Az egyelőre nem világos hogy a mandaloriak miért vannak még mindig szétszoródva a galaxisban de szerintem a sorozat végén visszafoglalják Mandalore-t.

Szavaztam

Csak aztán nehogy az legyen hogy sikerül elérni, hogy a vol.1-be nem rakják be a hatodik füzetet aztán a vol.2-be se kerül bele mert annak meg hivatalosan nem része. Inkább legyen plusz egy füzet. Legyen ez a legnagyobb probléma.

Pszichológiai horrorok közül nálam az egyik nagy kedvenc az 1965-ös Iszonyat (Repulsion). Az egész nagyrészt egyetlen lakásban játszódik, ahol egy nő lassan megőrül.

Attól is függ, hogy nálad mi számít félelmetesnek. Azok alapján amit fentebb irtál valszeg a pszichológiai horrorok fedik le legjobban az izlésedet, de ha leirsz 5-6 horrort amik kifejezetten tetszettek akkor könnyebb belőni. Ami a Ragyogást illeti: én speciel nagyon szeretem az eredeti filmet. Jobban mint a könyvet. A folytatás oké volt.

Vannak műfajok és szubzsánerek vagyis alműfajok. A nagy műfajok sosem túl specifikusak és rengeteg mindent magukba foglalnak. Egy akció-film is lehet vérkomoly, meg blődli, az is lehet hogy faltól falig lőnek benne de az is, hogy csak két három akció-jelenet van az egészben. A horrornál dettó ez a helyzet. Ezeknek a nagy műfajoknak rengeteg alműfaja van. A horronál ide tartozik például a zombifilmek, horror-vígjátékok, gore filmek, slasherek, gótikus horrorok, trash horrorok, kannibál filmek, exploitation filmek, pszichológiai horrorok, tinihorrorok stb. A szétválasztás tehát megvan, csak ha az embernek nagyon specifikus az izlése akkor érdemes utánanézni, hogy az adott film a fő műfajon belül melyik szubzsánerhez tartozik.

Pattinson szerintem már réges rég kitört abból a skatyulából. Több remek alakítása volt az utóbbi években. Jólét, A Világítótorony, V. Henrik.... a Tenetet és a "Mindig az ördöggel"-t nem láttam de meglepne ha ezekben rossz lenne.

Köszi! Ez adott is egy kis lökést ahhoz, hogy a napokban újra írjak pár sort arról hogy miket néztem

Végig is vittem a Mafiát. Remek játék volt. Kifejezetten tetszett hogy nem volt teleszórva mellékküldetésekkel. Végig lekötött, a sztori is nagyon jó, és a fejezetek is kifejezetten változatosak. Bár a GTA sokkal mélyebb, részletesebb és grandiózusabb azokat általában hamar elunom. Ezt jobban élveztem. Még egyszer köszi az ajánlót Dzséjt!

Pont most értem ehhez a részhez. Hát nem volt egy egyszerü menet megnyerni Én egyébként most játszok először a Mafiával. Annak idején nálam kimaradt. De nagyon jó kis játék.

Jó kis ajánló volt. Meg is vettem a játékot.

Ruhát is viszel gondolom nyaralásra meg fogkrémet meg ezer más dolgot. Pont annyira nincs értelme kiterjeszteni a könyvekre mint ezekre. Minél több dolgot lehet belőle venni annál kevésbé tudja betölteni az eredeti célját. Így is vannak kiskapui. Erre nem az a válasz hogy még többet nyitnak.

A vendéglátósok a turisztikai szektorhoz tartoznak.

A SZÉP kártya főleg és elsősorban a turizmust igyekszik támogatni. A könyvolvasás ebbe nehézkesen fér bele.

A plusznál nem is feltétlenül az extra jelenetekre gondolok, hanem a világépítésre. Azokra az infókra amik kicsit kerekebbé teszik az egészet. Például kiderül, hogy Ajan Kloss, ahol az Ellenállás bázisa is van az ugyanaz a bolygó, ahol Luke képezte Leiát. Nekem ez újdonság volt. Még az is kiderül miért pont itt képezte. És tele van ilyen apróságokkal.

Még csak az elején vagyok de egyelőre nagyon kellemes meglepetés a könyv. Nagyon jók a kiegészítések és egyelőre sehol nem éreztem hogy szembe menne a filmmel. Van egy csomó plusz, ami hozzátesz az összképhez.

Imádom a Bond filmeket, ez pedig egy remek hír! Nagyon drukkolok hogy Hardy legyen a következő!

Ráadásul ha jól értem senki egy rossz szót nem szólt hozzá. Magától elkezdte osztani az észt.