LordGravon

Én nagyon szeretem a filmeket és azt hiszem, az én generációm számára olyan jelentős befolyást gyakoroltak, mint másoknak mondjuk a Star Wars eredeti trilógiája vagy a Gyűrűk Ura. A könyvekből még jó régen elolvastam az első hármat, de a negyedik kb. pont a negyedénél félbe hagytam és a folytatás azóta is várat magára, de ami késik, nem múlik. Egy pár éve újra végig is vittem a PC játékokból, a negyedik kivételével az első öt részt és majd sort kerítek a hatodikra is, mint részemről az utolsó. A sorozat remakeről először hallván nem akartam nagyon elhinni, hogy ezt tényleg meglépik és hát... azóta is eléggé vegyesek az érzéseim ezzel kapcsolatban. Szerintem igazából ez is egy újabb esete a teljesen fölösleges, fantáziátlan, részben pénzhajhász remake-elésnek. A Fantastic Beasts filmeket még nem láttam, de úgy tudom, James Potter meg barátai nem szerepelnek benne és szerintem pl. róluk lehetett volna egy Tekergők előzmény sorozatot csinálni vagy filmeket vagy pedig egy teljesen új történetet elmesélni, ami sok évvel a filmek/könyvek eseményei után játszódik, máshol, más szereplőkkel, csak némi utalással a HP eseményeire. Nem szívesen búcsúzok el Daniel Radclifféktől, mint az egyetlen meghatározó élőszereplős Harryék, de ugyanakkor egy új sorozatban érdekes lehetőségek is rejlenek. Sokkal több mindent bele fognak tudni majd rakni a könyvekből. Abszolút lehet, hogy az új színészeket is úgy megszereti majd a világ, mint a régieket, vagy 1 évad alatt az egész csődöt mond és elkaszálják.

Igen és manapság ez más nem BioWare-os játékokban is feltűnik, mint az általad említett Balrdur's Gate 3-ban, úgyhogy ilyen szempontból sem egyedi eset. A BioWare-os játékokba nekem eleve eddig úgy hozta a sors, hogy a karaktereim végül nem jöttek össze senkivel, mert egyik románc opció sem imponált annyira, meg hát mondhatjuk, nincs is nagyon idő ilyenekre, amikor az ember folyton a világ megmentésével van elfoglalva. E mellett még annyi, hogy van szó szerint csak kb. három "nem-bináris" vagy transz karakter, de a többségük annyira minimális szerepet játszik az egészben, hogy már nem is emlékszem tisztán rájuk. Egy-két transz karakterrel már korábban is lehetett találkozni az első két Dragon Age játékba, ha bemegyünk egy bordély házba, ami szintén nem kötelező és ott is inkább poénra vették ezeket a dolgokat. A Veilguardba egyedül az egyik companionünk történetébe kerül elő kicsit jelentősebben a "nemi identitás" téma, de ott is van beleszólásunk és nekem egyébként ettől függetlenül szimpi volt a karakter meg ott se ez volt a fő sztoriszál csak egy szelete az egésznek. Annyi eleinte szembetűnő, de később megszokható felszínes változás történt még, hogy már vannak fekete és ázsiai kinézetű elfek. Ezt viszont lore szempontjából logikailag úgy meg lehet magyarázni, hogyha a valóságban is többféle ember van, akkor egy fantasy világba miért ne lehetne többféle elf? A Warcraft játékokban van a sima fehér bőrűn kívül kék meg lila elf is és ha azt el lehet fogadni, akkor ezt is.

Igen, hallottam arról, hogy anyagilag nem kaszált annyit, mint lehetett volna. Politika terén meg az internet szokás szerint túlreagálta a dolgokat. Az a "woke-ság", ami van benne, nagyon minimális és igazából annyira nem új keletű dolog azoknak, akik már játszottak a korábbi részekkel vagy ismerik a BioWare-t, mert az régebben is egy "progresszív" cég volt. Nekem úgy tűnik, hogy sokan elfelejtették, milyen volt régebben/miről szólt a Dragon Age, továbbá az történt, ami sok más ilyen nagy franchise-zal szokott, amikor hosszú idő után folytatják: Hatalmasak vagy nagyon specifikusak az emberek elvárásai, amiket nem lehet 100%-osan kielégíteni, így az ilyen történetek valahol már eleve arra vannak elrendelve, hogy egyeseket magukra haragítsanak, amit ma már az internet még pluszba felnagyít, mint minden mást.

Látok potenciált a sztoriban, bár ezt a női Avatáros dolgot egyszer már elsütötték. Remélem jobb lesz, mint a Legend of Korra volt. Én ott csak a mellékszereplőket kedveltem igazán, meg világépítés terén szerintem fura volt, hogy Republic City úgy nézett ki, mint New York, ahol a steampunkot meg a robotokat akarták ötvözni az ősi keleti misztikus világgal, de amúgy nem volt rossz sorozat, csak az elődjét tekintve, lehetett volna sokkal jobb is. Anno azt gondoltam, a TLoK helyett jobban örültem volna egy a felnőtt eredeti Team Avatarról szóló történetnek, szóval jó, hogy ez meg fog valósulni. A többi projekt is várós.

Dragon Age: The Veilguard: Habár elég jók voltak az új rész trailerei, kicsit bizonytalan voltam vele kapcsolatban, elvégre 10 évvel jött ki az Inquisition után és azóta a BioWare meg a játék is sokat változott, de ez eleve jellemző a Dragon Age-re és nagyon kellemesen csalódtam. Pont jól jött, hogy az utóbbi években játszottam az előzményekkel, mert így még friss emlékekkel tudtam megítélni, mennyire illik a Veilguard a franchise-ba és meg kell mondjam, abszolút úgy vette fel a fonalat, mintha a széria nem is vonult volna egy évtizedre pihenőre. Maga a játékmenet eléggé emlékeztetett a Star Wars: Jedi: Fallen Order/Survivor-éra. Inkább action-RPG lett. E mellett még a franchise visszatért az Origins-es gyökereihez, mivel itt nem igazán volt olyan open-world, mint az Inquisitionnél, aminek én örülök. Az új karakterek is úgy hozzám nőttek, mint ahogy a korábbi részekben, ami megint csak kellemesen meglepett: Maga a sztori érdekes és elég kielégítő válaszokat adott a már a franchise kezdete óta elhúzódó rejtélyekre. Sok történetszál lezárult. Az is tök jó, hogy a Veilguard zenéjét Hans Zimmer és Lorne Balfe (Mission: Impossible: Fallout) szerezte, bár az előző részek soundtrackje nekem emlékezetesebb volt. Szerintem ez a játék tetszeni fog olyanoknak, akik szeretik a BioWare korábbijait, mint az Old Republic-os Star Warsok vagy a Mass Effectek (különösen a második).

Ismer itt valaki esetleg még más olyan magyar fórumot, ahol vannak fantasy, sci-fi rajongók vagy gamerek?

Látom, itt van, aki játszik az SWTOR-ral, szóval arra lennék kíváncsi, hogy nem ismertek-e még aktív magyar klánt, a Republic oldalon?

Nem. Engem inkább az olyan történetek vonzanak, ahol a főszereplők már felnőttebbek.

Kicsit most utólag visszagondolva korrigálnék azon, amit korábban ide írtam. Azt hiszem, a múltkor talán túl szigorú voltam a Lucasfilm jelenlegi vezetőségével és inkább éppen csak ventilálnom kellett, részben valószínűleg az Acolyte kaszája miatt, mert az volt a legfrissebb Star Wars-os élményem. A Skeleton Crew-t nem néztem. Igazság szerint összességében nagy mértékben elégedett vagyok eddig a Disney érával, az a körüli múlt beli drámákat leszámítva, de azokkal amúgy már nem foglalkozom. Csak reflektáltam rájuk. Nem tudom, hogy ez most "aranykor"-e vagy ilyesmi, de nem is érdekel.

Szerintem ez lehet akár csak egy újabb példa arra, amikor a sithek megpróbálnak istenesdit játszani, babrálni a dolgok természetes menetelével, aztán az Erő visszaszól és fordítva sülnek el a dolgok. Még ha részben Plagueis mesterkedésének is az eredménye mondjuk Anakin születése, akkor is ez azért történhetett, mert az Erő végül zöld utat adott a dolognak és épphogy arra használta fel, hogy a sithek elpusztuljanak általa. Költői igazság szolgáltatás. Az Acolyte-ban Aniseya anya mondja, hogy az ikreket ő teremtette és ha jól emlékszem, valami alkuról is beszél, amit megkötött ennek érdekében, erre a végén feltűnik egy Plagueis gyanús figura, akiről azt hallottuk, állítólag tudott valahogy életet teremteni. Plusz, amikor a halála előtt Sol beszél a konvergenciáról az ikreknek, akkor ott van az Idegen is, akinek a reakcióját úgy is lehet értelmezni, hogy talán olyat hall, amiről tud, a mesterétől. Elég érdekes egybeesések sorozata. Nekem úgy tűnt, mintha az Acolyte azt akarta volna felépíteni, hogy Plagueis valóban kísérletezett az élet befolyásolásával és ez bizonyos mértékben sikerült is neki, kiprovokálván az Erőtől, hogy teremtsen konvergenciát, de az ebből születő alanyok végül nem a sötét oldal győzelmét/befolyását erősítették, hanem az Erő ezt is a saját hasznára fordította az egyensúly érdekében. Talán az ikrek is részben Plagueis félresikerült próbálkozásainak az eredményei, aztán később megint ez történik, Anakin esetében. A régi EU szerint Plagueis még élt a Phantom Menace eseményei alatt és tudott a fiú különlegességéről/távolról figyelte azt. Asszem ott is tettek utalást arra, hogy az ő kísérletezéseinek köze lehet a születéséhez. A sith terveiről Palpatine is tudott, aztán elárulta és átvette Anakinnak a sötét oldal eszközévé tételének a projektjét. A kánonban is mondta Palpatine, hogy Plagueis minden tudását átadta tanítványának és ugye sokan azt sejtik, hogy magáról beszélt ekkor. Szóval szerintem lehet, hogy megint részben az EU-ból merítettek volna a sorozat történetéhez.

Na, mondtam, hogy a kasza ellenére fogok véleményt mondani a sorozatról, szóval itt van. Alapvetően a High Republic éra engem annyira nem vonz, de mivel ez a sorozat pont a végén játszódik és azt mutatta volna be, hogyan indult meg a Köztársaság/Jedi Rend hanyatlása, ráadásul a murder mystery műfajba is bele kostol, így érdeklődve vártam és nem okozott csalódást. Abszolút tiszteletre méltó, amilyen merészen rá világít a jedik esendőségére és egy úttal arra, hogy a sitheknek bizonyos dolgokban igaza van. Utoljára a Disney érában a nagyobb közönséget is megszólítható élőszereplős történetek közül ezt csak a TLJ tette, amivel több párhuzam is volt a sorozatban. Mae és Osha születésének rejtélye nagyon érdekes. Úgy tűnik, mintha egy "diád" lennének az Erőben, mint Rey meg Ben. Talán ők azok, akikre Palpatine utalt a TRoS-ban, hogy már generációk óta nem volt példa hasonlóra. Lehet, hogy Plagueis később mesélt róluk neki, valamikor. E mellett még az el van hintve, hogy talán Plagueisnek is köze van az ikrek születéséhez. Talán részben az ő mesterkedései eredményeként jöttek ők létre, elvégre állítólag ő tudott életet teremteni. Ez azt is megerősítené, hogy talán később Anakin teremtéséhez is köze volt Plagueisnek vagy Sidiousnak, mert az utóbbit lehetett látni az egyik Vaderes képregény-ben, egy vízióban, amiben árnyékként tornyosult a csecsemő Anakint fogó Shmi fölé. Ennek a lehetséges jelentéséről ment is a spekulálás, anno. A TLJ-vel való párhuzamként még ott volt az az ismeretlen távoli sziget, ahol az "Idegen" tanyázott, na meg a közte és Osha között kibontakozó szimpátia/lehetséges vonzalom, ami persze Rey meg Kylo kapcsolatára emlékeztetett. Az is a nyolcat juttatta eszembe, ahogy az évad végéig, többször is új perspektívából vizsgálhattuk meg a múltat és csak a végére derült ki a teljes igazság, úgy mint Ben bukásának esetében. Sok párhuzamot láttam a RotS-tel is. Pl. mikor a végén Sol és az Idegen egy hídon vívnak párbajt, Anakin meg Obi-Wan mustafari jelenetét idézve. Voltak jó kis meglepő csavarok és ezt nagyon értékeltem, mint amikor kiderül, ki van az Idegen maszkja alatt. Maguk a színészek és a színésznők remek, erőteljes alakításokat nyújtottak. Egy darabig nem is tudtam, hogy az ikreket ugyanaz az egy színésznő játszotta. Jól megcsinálták. Az új jedik közül különösen szimpatikus volt Yord és Jecki. Sajnáltam is, amikor meghaltak. Az is nagyon bevállalós húzás volt, hogy ebben a sorozatban gyakorlatilag úgy hullottak a jedik, mint a legyek. Ebben kicsit az volt szomorú, hogy a végére alig maradt karakter, de gondolom a 2. évadban megint jöttek volna újak. Örültem, hogy a boszorkányokban megint megismerhettünk egy újabb Erő-használó csoportot meg egy újabb értelmezését az energiamezőnek, általuk. Ahogy a jedik félreértették őket és vice versa, meg az abból kialakuló konfliktus azt juttatta eszembe, amikor sajnos a valóságban voltak hasonló vallásos összetűzések, a történelem során, pusztán előítéletek/tudatlanság miatt. Szóval az egész tetszett és legalább annak örülök, hogy a végére több szálat is el varrtak, ami által kaphattunk egyfajta lezárást, még ha pár dolog nyitva is lett hagyva. Kár a sorozatért.

Ez az egyik kedvenc sorozatom. Igaz, ahogy egyesek mondták, nem volt feltétlenül "szükség" a létezésére, de végül gazdagabb lett általa a Star Wars, szóval örülök, hogy van. A PT és TCW által egy érdekesebb, árnyaltabb jedit ismerhettünk meg Obi-Wanban, így már-már sajnálom, hogy a karakter hátralevő életét nagyrészt tatooinei remeteként tölti, aztán egy rövid visszatérő után meg is hal, szóval jó volt egy kis plusz időt tölteni vele. Logikus, hogy Kenobi az Ep. III után egy darabig meginog és gyászol, aztán újra talpra kell állnia, amit szépen meg is tesz a végén. Hála ennek a történetnek, Obi-Wan némi feloldozást nyert, egyrészt a múlt beli bűnei, másrészt az Ep. III tragédiája alól. Bocsánatot kérhetett Anakintól/Vadertől, amiért cserben hagyta és megismerhette a fiatal Leiát is. Nem tudtam, hogy szükségem volt egy Obi-Wan/kicsi Leia párosításra, ami talán még jobban meg is érintett, mint a Grogu/Din Djarin duó, pedig az se piskóta. Jó/érdekes volt újra látni az Organa meg a Lars famíliát is, továbbá megint csak egy más perspektívából megismerni a 66-os parancsot, Reva történetén keresztül, aki egy elég kiemelkedő új karakter volt. Örülök is, hogy a végén nem ölték meg, ezzel szakítván azzal a tradícióval, hogy a Star Warsban sokszor a megtért sötét Erő-használók végül meghalnak. Kíváncsi leszek, ez után, hogy és hol folytatódik majd az ő története. A többi Inkvizítort is remekül átemelték az élőszereplős világba és az egyéb új karakterek is tetszettek. Magát Darth Vadert és neki az Obi-Wannal való újabb konfrontációját remekül, hozzá értően kezelték. Jó volt itt, régóta először újra látni Hayden Christensent is, mint Anakin. Egy kis fiatalító CGI-t leszámítva, mintha semennyi idő nem telt volna el az előzmény trilógia óta. Ő és Ewan McGregor is simán visszabújtak a szerepeikbe, majd úgy forgatták a kardjaikat, a flashback-es párbaj alatt, mint régen. Egyedül mondhatni annyi hiányérzetem volt, hogy talán a sorozat tehetett volna némi utalást a TCW-re is, nem csak a filmekre. Gondolok itt pl. Satine kapcsolatára Obi-Wannal, ami elég fontos szerepet játszott az életében és nagy veszteség volt a számára, de végül is annyira nem volt feltétlenül szükséges az ilyen dolgoknak a megemlítése, sztori szempontjából. Azt a sorozat remekül megvalósította, amire elszánta magát.

Jó kis folytatás lett, bár az előző rész nekem jobban tetszett. Már az elején bevállalós lépés volt a készítők részéről, hogy Cal Kestist a Coruscantra, a Birodalom szívébe vitték, ahol vethet is egy pillantást a Palpatine által meggyalázott volt Jedi Templomra. Érdekes volt, hogy a Mantis legénysége már felbomlott (még nem olvastam az előzmény könyvet) és mennyit változtak a karakterek az elmúlt években. Maga Cal külseje eléggé Kyle Katarnéra emlékeztetett, a Jedi Knight játékokból. Gondolom ez egy kis tisztelgés volt a múlt felé, a fejlesztőktől. Tetszett, mennyire rámentek a Star Wars western vonalára, a hub bolygóval, amin van egy kis város és Cal a semmiből érkező cowboy módjára a helyi hőssé válik. Még egy idő után szerez pisztolyt is, csakhogy teljes legyen a párhuzam. Ha már itt tartunk, azt külön értékeltem, hogy ez a játék, mint azt sejteni lehetett, többször is megkérdőjelezte, mi elfogadható egy jedinek, egy olyan korszakban, amikor a Rend már nem létezik. Az előző részben Cal szembe nézett a múltjával és most el kellett döntenie, hogy milyen jedi lesz, ez után vagy egyáltalán az marad-e. Gondolom, ez egy trilógia lesz, szóval logikus, hogy ez volt a komor középső fejezet, a "Birodalom visszavág", ahol a hősök jó nagy veszteségeket szenvedtek. A High Republic-os kapcsolódás mondhatni érdekes volt, folytatván az előző részbeli Indiana Jones-os régészeti kalandfilmes hangulatot, bár engem az az éra annyira nem vonz. A két kamu "főellenség" tetszett, de talán jobban is ki lehetett volna bontani őket, viszont Bode meglepő árulása a sztori vége felé számomra mindent vitt. Az ezt követő tragikus események, a veszteségek és Cal egyre nagyobb elmerülése a sötét oldalban, nagyon betalált. Bode bukásáról és Cal vívódásairól Anakin esete jutott eszembe. Ismét az, hogy milyen könnyű hasonló sorsra jutni, mint ő és ez mennyire emberi hibákból ered. A végső párbaj is azért volt nehéz, mert egy nagyon emberi "gonosszal" néztünk szembe, egy volt baráttal, akinek az árulására, én legalábbis nem számítottam. Ezért is volt valahol nagyon dühítő. Tényleg átérezhettük Cal haragját, de annak kétségbeejtő veszélyeit is, mert Bode pontosan az volt, amivé mi is válhatunk, ha nem vigyázunk. Nagyon tetszettek az újítások a játékban, mint a companion rendszer, az új érdekes NPC-k, akikkel társalogni lehetett vagy a kedvünkre berendezhető kantin. A történet egy érdekes, bizonytalan ponton ért véget és tényleg nem tudom, mi lesz most Calékkal, hogy megtalálták azt a titokzatos távoli bolygót, amit kb. az egész játék alatt keresünk. Úgy tűnik, mintha talán ezzel akarnák megmagyarázni, miért tűnt el Cal az OT eseményeinek idejére, a nélkül, hogy megölnék, de a következő részben még mindig újra becsatlakozhatunk a galaxis nagyobb eseményeibe, szóval továbbra is rezeg a léc a karakter alatt. Még Merrin is meghalhat, hiszen egyfajta Erő-használó, de remélem, ennél kreatívabb lezárást találnak ki nekik, már ha a folytatás tényleg a befejezés lesz.