LordGravon

Én legalábbis a neten azt láttam, hogy a Dragon Age-t és egyébként a Witchert is dark fantasyként jellemzik. Tapasztalatom szerint mindkettőre illik a leírás, tehát kinek mi számít komornak.

A Dragon Age franchise: Az utóbbi pár évben játszottam az összes Dragon Age játékkal és meg kell mondjam, hogy az egyik kedvenc franchiseommá vált. Egész pontosan csak az Originst és az Inquisitiont vittem végig, plusz egy-két DLC-t, amik igazán hozzáadtak az alapsztorikhoz, de a többi rész is rendbe volt, csak nem rezonáltak velem annyira. Nekem ez volt az első dark fantasys RPG élményem, úgyhogy eléggé üdítően hatott. Nagyon érdekesnek találtam, ahogy a BioWare fogta az ismerős fantasy elemeket és csavart egyet rajtuk meg egyfajta komorabb realizmust ültetettek Thedas világába, ami árnyalt, rétegelt, sok-sok lore-ral. Előkerülnek benne olyan témák, mint a rasszizmus, osztálybeli különbségek, a hit, a fanatizmus, a politikai játszmázás, a szexualitás, mit jelent vezetőnek lenni stb. Ezeknek köszönhetően persze volt, hogy jó nehéz döntéseket kellett meghoznom a játékban, pláne az Inquisition kínzott előszeretettel ilyenekkel, de ezért imádtam/tiszteltem is. Sok benne az érdekes szerethető vagy épp utálható karakter, akik annak rendje és módja szerint rendesen meg is mozgatják érzelmi téren az embert, plusz ők határozzák meg magának a játékélmény minőségének a nagy részét is. Az én kedvenceim között pl. ott van Varrick, Morrigan, Alastair és Dorian, hogy csak egy párat említsek. Az egyik legérdekesebb aspektusa a Dragon Age-nek számomra a túlvilági erők működése és az a körüli rejtélyek. Továbbá az, hogy mi Thedas valódi történelme, ami a mítoszok/hiedelmek mögött meghúzódik. E téren szintén az Inquisition kezdett egyre több izgalmas dolgot elhinteni. Nálam sok téren betalált ez a franchise. Ha meg már felhoztam, akkor itt vannak az új rész előzetesei. Szerintem ígéretesnek tűnik.

Ezt mondjuk egy Disney+-os önálló animációs filmben meg lehetne valósítani.

Na, hát Filoni első egyéni élőszereplős sorozatos próbálkozásához képest már az 1. évad sok tekintetben baromi bevállalósnak és relatíve újítónak bizonyult, pláne a többi széria mellett. Olyan, mint egy koktél, amibe belekeverték az összes olyan dolgot, amit sokan szeretnek Filoni legjobb sztorijaiban: komplex, sérült jó/rossz Erőhasználók, intelligens ellenfelek, bizarr miszticizmus és egyéb szokatlan dolgok. Örülök, hogy ez a sorozat sokkal többről szól, mint a Thrawn visszatérésére való felkészülés és pont a többi aspektus az, ami igazán érdekessé teszi. Magának Ahsokának a sztoriszála elég érdekes volt és kvázi olyan irányba ment, mint amilyenre számítani lehetett, legalábbis olyan értelemben, ahogy elrendezték a mestere miatti keserűségét. Sejtettem, hogy egy nap majd látjuk beszélni Anakin szellemével, de ezt sokkal kreatívabban és meglepőbben oldotta meg Filoni, mint amire számítottam. Baromi hasznos sztori elemnek bizonyult a Világok Közti Világ és tényleg ez által lehetőség nyílt arra is, hogy Anakin olyan módon befejezze Ahsoka képzését, ahogy egyébként nem tudta volna, ezzel igazságot szolgáltatva kettejük korábban tragikusan lezárt kapcsolatának. Ez volt a Disney érában az első alkalom, hogy végre láthattuk Anakin szellemét a képernyőn és Hayden Christensennek alkalma nyílt egy kicsit eljátszani a karakternek minden aspektusát/verzióját, egy sztorin belül. Itt terítékre került, minden, ami valaha Skywalker volt, jó és rossz is. Nyilván sok rajongó fantáziáját is megvalósították azzal, hogy Anakinon/Ahsokán keresztül láthattuk a TCW érát is megelevenedni, élőszereplős változatban. Egyébként a fiatal színésznő, aki a TCW-s Ahsokát játszotta, remek munkát végzett. Érdekes volt az is, amit Filoni Sabine-nal csinált. Az, hogy őt Tano tanítványává tette és ez által visszahozta azt a Star Warsba, amit sokan még az előzmény trilógia előtt gondoltak az Erő működéséről, azaz igazából bárki megtanulhatja használni, csak hit meg elköteleződés kell hozzá. A midiklorián szám, meg a tehetség igazából annyira nem játszik nagy szerepet benne, mint az imént említett dolgok. Sabine remek választás volt Ahsoka mellé, mert személyiségben mindig is eléggé hasonlított a tini énjére, meg ez előtt nem is láttunk olyan mandalórit, aki megtanulta volna használni az Erőt. Baylan Skoll és Shin Hati emlékezetes árnyalt, szimpatikus ellenfeleknek bizonyultak. Ők a Disney éra első "sötét jedijei", akik szürkés/feketés öltözetben, narancssárga fénykarddal rohangálnak, aminek persze van szimbolikus jelentése is. Baylan nekem egy kicsit olyan, mint Dooku továbbgondolása, aki láthatóan Filoni egyik kedvenc legérdekeltebb karaktere (lásd Tales of the Jedi), de kicsit a TLJ-s Luke-ra vagy a Knights of the Old Republic II Kreiájára/Darth Trayájára is emlékeztet. Nagyon érdekes irányba tart a karaktere és a küldetése gyakorlatilag kihatással lehet az egész Star Wars Erőhasználóinak a jövőjére. Viszont sajnos ugye meghalt az őt alakító színész, szóval vagy újracastingolják vagy meghal a sorozatban is és esetleg Shin fogja jó tanítvány módjára befejezni, amit a mestere elkezdett. Maga Shin mintha mondhatni Kylo Ren távoli "nővére" lenne. Ugyanazt az intenzitást látom újra nála, ami jó és tetszik, hogy van a lányban némi ártatlanság is. Szóval összességében bejön a sorozat. Várom a folytatást.

Szerintem ez olyan, mint amikor Ahsokát először láthattuk a Mandalorianban. Először meg akarták nézni, milyen fogadtatást kap a karakter és attól függ, mennyit látjuk majd még. Én úgy tudom/sejtem, sokan örültek neki, de gondolom megosztó volt maga a feltámasztása, mint anno Maulé/Palpatiné. Egy starwars.com-os interjúban a Ventresst alakító Nika Futterman mondta, hogy Filoniék előálltak egy pár ötlettel arról, hogyan térhetett vissza és valószínűleg majd kapunk egy sztorit erről. Plusz, ők is rájöttek, hogy még volt potenciál a karakterben. Én el tudom képzelni, hogy az Éjnővéreknek van valami ritka speckó varázslata, amivel egyesek képesek visszatérni a halálból. Eddig is láthattuk, hogy tudnak olyan dolgokat is, amit a sithek és a jedik nem. Anno Filoni beszélt arról, hogy a TCW kaszája előtt még gondolkozott olyan sztorin, ahol újra összefog Ahsoka és Ventress, mert érdekes volt a dinamikájuk. Szerintem is, szóval ez lehet majd egy opció. Asajj esetleg tudhatja azt is, mi van Quinlan Vos-szal, akiről már teaselték, hogy túlélte a 66-os parancsot és a Dark Discipleben elég közel kerültek egymáshoz.

Szerintem Ventressnek a vissza hozatala az egyik legjobb döntés volt a Disneys Lucasfilm részéről, még ha kicsit kacifántos is lesz megmagyarázni, hogy miért él még mindig. Egy érdekes árnyaltabb női karakter volt, még sok potenciállal, aki épphogy csak elkezdte a saját útját járni, amikor megölték és a TCW kaszája miatt az ő sztorija sem kaphatott olyan formájú lezárást, amilyen egyébként lehetett volna. Ez ma már talán szerencse. Igaz, a Bad Batch-ben csak vendégszerepelt, de legalább végre láthattuk a Dark Disciple-os verzióját meganimálva. Várom, mikor tűnik majd fel újra.

Valamikor korábban mintha átgörgettem volna egy YouTube thumbnailen, ami a sorozat kaszáját említette, de hatásvadász internetes pletykának tűnt, szóval nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, amíg tegnap megerősítést nem kaptam itt a fórumon. Azt is nemrég tudtam meg, hogy a Szukits már nem ad ki több Star Wars könyvet. Dupla gyomros. Írtam volna majd arról, hogy mennyire tetszett a sorozat, amit persze ez nem befolyásol, de azért nagy cumi van, az biztos. Nem érzek haragot, inkább csak csalódott vagyok, de annyira meg sem lep, mert nem ez az első, hogy a Disney érás Lucasfilm ilyesmit csinál.

Heló! Szokásomhoz híven megint visszatértem a semmiből. Még hónapokkal ezelőtt fejeztem be a Rebels újranézését és ismét bebizonyosodott számomra, hogy Kanan az egyik legjobb jedi karakter a Star Warsban. Sőt, nekem jelenleg talán ő a kedvencem. Szerintem még több tiszteletet érdemel, mint a bukott Rend egyes úgynevezett "mesterei", épp azért, mert ő nagyon lentről kezdte és onnan kellett fokozatosan feltornáznia magát az ő idején már nem létező ranglétrán, hogy végül elfoglalja méltó helyét az igazi nagyok között, akik amúgy sincsenek olyan sokan. Érdekes és bátor döntés volt egy Disney XD-s gyerekbarátabb sorozattól, hogy megvakították, majd aztán abból kellett újra talpra állnia, végül pedig ez által csak figyelmesebb meg erősebb lett, mint korábban. Ő bebizonyította azt is, hogy egy jedinek lehet családja/szerelme, a nélkül, hogy ezek átvinnék őt a sötét oldalra. Épp ellenkezőleg. Szép volt az, ahogyan lezárták a történetét. Kár, hogy nem látjuk többet.

TESB Retrospektíva - A "legjobb" Star Wars film? Nos, kiskoromban én ennek a mára már kliséssé vált véleménynek pont az ellenkezőjét vallottam. Ez volt az a film, amelyik a legkevésbé tetszett az OT-ből. Kedveltem, de nem tetszett a nyomasztó hangulata. Ettől függetlenül viszont magával ragadott Yoda karaktere és annak tanításai. Már a másik filmben is imponált Darth Vader és itt még többet kaptunk belőle, amit persze értékeltem. Azt hiszem, itt kezdett el közelebbről érdekelni, hogy ki is ez a fickó egész pontosan, amit itt meg is tudtunk. Sajnos nem mondhatnám, hogy emlékszem arra, mi volt a reakcióm a "nagy csavarra", de azt hiszem, én egyike voltam azoknak, akik nem kételkedtek Vader szavaiban. Visszatérve a jelenbe, viszont ma már én is azt kell mondjam, hogy ez a legjobban sikerült film a trilógiában. Ennek vannak a legjobban kinéző effektjei, a film tempója remek és itt csendülnek fel először olyan emlékezetes, meghatározó zenék, mint Yoda témája vagy a birodalmi induló. Effektek terén külön kiemelném még azt a zseniális bábmunkát, amit Frank Oz végzett, Yodával. Külön tapsot érdemel. "The Force is strong with this one!"

ANH Retrospektíva - Ahol minden elkezdődött: Most, hogy ismételten visszatértem hosszú "száműzetésemből", szeretném azzal kezdeni, hogy egyenként végigmegyek a (Skywalker) Saga egyes filmjein és leírom róluk a véleményemet, ahogy azt talán már rég meg kellett volna tennem. Na de jobb később, mint soha. Habár én elvileg Prequel-generációs rajongó vagyok, először én is az OT-n keresztül ismerkedtem meg a Star Wars világával. Emlékeim szerint ez volt az első igazán nagy filmes élményem, amely megnyitotta számomra a modern hősi eposzok, a fantasy és sci-fi világának kapuit. Annyira tetszett, hogy többször is megnéztem és nagyon örültem, mikor értesültem róla, hogy készültek folytatásai. Azt hiszem, ami leginkább megfogott a filmben, azok egyrészt a droidok voltak. Imádtam R2-D2-t és annak "se veled, se nélküled" kapcsolatát C-3PO-val. A másik, ami nagy hatással volt rám, az Darth Vader alakja, aki annyira menő volt, hogy az hihetetlen. Harmadszorra, pedig ott volt a jedik misztériuma. Tudtam azonosulni a naiv, álmodozó Luke-kal, aki áhítattal hallgatta a bölcs öreg Ben Kenobi tanításait az Erőről. - Na meg azt hiszem, igazat kell adnom annak, aki azt mondta, hogy a fénykard a legmenőbb sci-fi fegyver. Egyeseket talán meg fogok lepni ezzel, de Han Solót viszont anno egyáltalán nem találtam szimpatikusnak az arrogáns, cinikus, lekezelő viselkedésével. Manapság persze viszont már komálom és jobban tudok vele azonosulni, mint az ekkor még jócskán gyerekcipőben járó főhősünkkel. Összességében egy nagyon szerethető alkotás ez. Az egyik kedvenc részem. Nem semmi, hogy Lucas és csapata mit tudott összehozni, a kezdeti nehézségekhez képest, de a java még csak ezután jön...

"Oldie, but goodie." ahogy az amcsik mondani szokták.

Nem 'tom ez a videó valahol be lett-e linkelve már korábban a fórumon, de ezt Fulcrum csinálta és baromi jól lett! Van magyar verzió is:

Az igen!

Belinkeljem?