LordGravon

Én a Rebels-t különleges esetként kezelem, mert ezért Filoni és a csapata a felelős. E mellett úgy tudom, sokkal kisebb közönsége volt, mint a filmeknek és az elődjéhez képest alacsonyabb költségvetésből készült, szóval a Lucasfilmnek ez nem volt annyira rizikós projekt, így a készítők is nagyobb mozgásteret kaphattak. Viszont még így is a Rebels inkább az OT-hez kapcsolódott, akkor is, amikor nem volt muszáj, tehát volt sok fan servicelés. Az erősen PT-hez kapcsolódó TCW-t elkaszálták és mint mondtam, ugye egy jó darabig nem akarták folytatni és helyette kaptuk a fenti tulajdonságokkal rendelkező Rebels-t. Nekem ez is első sorban az OT fanoknak való imponálási kísérletnek tűnt. A Rogue One-t kijövetele után csak párszor néztem meg és azóta nem láttam, szóval lehet, hogy rosszul emlékszem, de úgy rémlik, ott sztori szempontjából a legjelentősebb Prequel-es kapcsolat Saw Gerrera volt. Bail meg Mon Monthma csak nagyon röviden szerepelt. Viszont szerintem, mint karakter, sok nézőnek Saw sem annyira fontos, még nekem és más TCW-t kedvelőknek sem. Úgy értem, nincs nagy rajongó tábora vagy ilyesmi. Az, hogy egy történetben Prequeles helyszínek, járművek, droidok, karakterek stb. időnként feltűnnek, számomra nem olyan jelentős, felszínes dolgok, ha csak nem játszanak nagy szerepet a történetben. Őszintén szólva nem emlékszem a Pyke Szinkdikátus szereplésére a Solóban, így gondolom nem csináltak benne túl sok mindent. A Maul-os jelenettel az a baj, hogy elhintett egy sztori-szálat, ami úgy tudom, a mai napig közvetlenül nem folytatódott, semmilyen formában és ideális esetben a képernyőn kéne, mert szerintem a közönség nagy része azzal foglalkozik. Talán ezt a cameót ki lehetett volna hagyni. Ezek nagy része inkább easter egg-féleségek és cameók, amikről fentebb már leírtam a véleményem. A Mustafar szereplése a IX. részben és a Rogue One-ban, nevének feltüntetésének hiányában és mert a felszíne mindkét esetben máshogy nézett ki, mint korábban, nem volt teljesen egyértelmű. Az, hogy részben ennek a tisztázása miatt sem töltöttünk ott egy kicsit több időt a TRoS-ban, szerintem egy volt a több elpazarolt lehetőség közül a filmben. Én az egész ST alatt azt reméltem, valamikor feltűnik Anakin szelleme, teljes egészében és egy ponton legalább egy pár mondatban elmagyarázzák, hogyan illik a Kiválasztott prófécia a képbe, az új trilógia eseményeinek fényében, különösen, mert a sithek pusztulásáról szólt, de később nem igazán ezt látjuk. Abrams csak nagyon spórolósan nyúlt hozzá ehhez a karakterhez is, bár ezzel nem hazudtolta meg magát, mert interjúkban is említette, hogy nincs oda a PT-ért. Ilyen szempontból nagy hiánypótló volt az Ahsoka sorozat, ahol Filoni által végre Anakin megkapta az őt megérdemlő figyelmet, főleg mint jedi, mert az ST-ben csak a sith hagyatéka volt előtérbe helyezve és az Obi-Wan sorozat is inkább erre az identitására fókuszált. A TCW 6. évadjának Yodás sztori szála arra utalt - amiről Sam Witwer is beszélt és Lucas elképzelése volt - hogy a sithek nem tudnak visszatérni a halálból. Nem is hisznek a túlvilágban és részben ezért ragaszkodnak foggal-körömmel a fizikai dolgokhoz. Ezzel eléggé szembe ment Palpatine visszatérése. A VIII. rész tényleg közelebb állt szellemiségében a PT-hez és az utalt először az abban megismert lore-ra. (A jedik részben saját maguk hibájából következő bukása.) Engem még a TCW-re is emlékeztetett, olyan szempontból, hogy a mozivásznon elsőnek beszélt a háború negatív hatásairól és hogy egyesek profitálnak belőle. Rian Johnson, úgy emlékszem, egyszer felszólalt az előzmény trilógia védelmében is, jóban volt Filonival (eléggé hasonló emberek) meg asszem látta a Mortis trilógiát, szóval ő láthatóan nem ódzkodott ettől az érától. Tehát aztán jött a TLJ körüli balhé, visszahívták Abramst és az ő filmje szerintem láthatóan inkább az előzővel elégedetlen embereknek akart imponálni. Riannal meg azóta nem tudom, mi van. Én kíváncsi lettem volna Trevorrow Duel of the Fates-ének egy csiszoltabb változatára, mert az alapján, amit megtudtam róla, sokkal bevállalósabb és kreatívabb lett volna, mint a TRoS, méltó folytatásaként a TLJ-nek. Hát nem tudom. Én úgy érzékeltem, hogy csak a rajongók egy bizonyos részének tetszett annyira a Rogue One. Sokszor OT fanoknál láttam ezt, ami nem meglepő, mert annyi ahhoz kapcsolódó fan service van benne, hogy még jeleneteket is felhasználtak a New Hope-ból, de voltak olyanok is, akik kritizálták a sztorit meg a karakterek kidolgozottságát. Én csak rámutattam, hogy kezdetben kihangsúlyozták, mennyire tiszteletbe fogják tartani Lucas vízióját. Ez nem arra utalt, hogy nagyrészt az OT szellemiségéről van szó és csak nagy ritkán kérik ki a véleményét. Nekem úgy látszik, egyedül Filoni meg akik még a Lucasfilmnél a Disney előtti érából hátramaradtak, tisztelik igazán azt, amit Lucas képviselt. Mondtam, hogy nem istenítem George-ot és ez Filoni-ra is igaz. Az utóbbi például szerintem sokáig elég bátortalan volt, mint történetmesélő és inkább választotta a fan service-lést. Most az Ahsoka sorozatnál éreztem először azt, hogy igazán felbátorodott, kreativitás terén és meg is lepődtem, mivel ez az első önálló élőszereplős projektje. Előtte úgy tűnt, Lucas nélkül már kevésbé mert bevállalósabb sztorikat mondani. Nekem a Maul visszatérésére való ködös magyarázatot, meg ahogy kezdetben kinézett, (fura robot pók altest, majd Griveous-szerű "csirke lábak") ellensúlyozta az a remek sztori, amit összességébe utána a TCW-ben kapott. A mikrovilágos dologról Lucas elég keveset mondott, szóval nem tudni, pontosan hogyan nézett volna ez ki a gyakorlatban (részben ezért is érdekes számomra), de szerintem csak nem egy mikroszkóp alatt játszódó történetről volt szó. Én PT terén talán kíváncsi lennék az Ep. I és II előtti korszakokra, a TCW-ből pedig maradt még pár érdekes el nem mondott történet. Esetleg Anakin lovaggá válásának és az Obi-Wannal való kapcsolatának a megváltozásának vagy Grievous eredettörténetének a kánon változata is érdekelne. Plusz Plo Koon és Ahsoka kapcsolatát is jobban ki lehetne bontani. A Birodalom felemelkedését vagy a sötét időket mondtam, tehát a galaxisnak az Ep. III-as rendszerváltást követő átalakulását, amikor még nincs nagyon lázadás. Tudom, ebbe már adott betekintést egy pár sztori, de mondjuk a többi túlélő jedi sorsa érdekelne vagy milyen hatással volt ez más kevésbé ismert Erő-használó csoportokra. Hát, úgy tudom a High Republic érával már eléggé foglalkoznak a könyvek/képregények. Engem mondjuk az úgy nem vonz, mert ahogy látom, annyira nem más, mint a PT korszak, csak a galaxisban nagyrészt béke van és a jedik ellenségei szörnyek, kalózok vagy más őket ellenző csoportok. Az Acolyte érdekesebb lett volna, mert az már ennek a korszaknak a végére fókuszált, a Jedi Rend züllésére, a sithek visszatérésének első jeleire, amikről ők még nem tudtak, tehát azt elkaszálták, mert úgy tűnik, nem vonzotta igazán az embereket/nem jött annyira be nekik, szóval ettől is el estünk. Egyetértek, hogy a High Republic előtti időket vagy az EP. IX utáni korszakot be kéne mutatni. Várom is az ezzel kapcsolatos állítólag készülő filmeket. Az Ep. I-ben a Tatooine más részét láthattuk, mint korábban. A városi életet, meg a fogat versenyzés kultuszát. Az OT-ban a legtöbbet a Lars farm, Jabba palotája és egy kantin meg futólagosan Mos Eisley volt benne. Mint mondtam, a PT-be voltak nagy vonalakban ismerős elemek, de azok szerintem épp eléggé különböztek a későbbi OT-s dolgoktól, hogy egyedinek vagy újszerűnek hassanak. Különösen a Luke és Anakin sztorija közötti párhuzamokat érzem legitimnek, mert ugye ezzel hangsúlyozzák ezt a "like father, like son" dolgot, meg hogy végső soron az életük fontos pontjain egymástól eltérő döntéseket hoztak. Mert ezekbe mind vannak vagy szerintem valamilyen szempontból újító dolgok vagy a már említett engem még érdeklő érákhoz adnak hozzá plusz adalékot és ellensúlyozni tudják az esetleges változó mértékű OT-s fan service-t. Ez mikor volt? Nem utálja őket, de láthatóan frusztrációt és csalódottságot váltottak ki belőle. Bob Iger is maga vallott arról az életrajzában, hogy Lucas "elárulva" érezte magát, miután megvették tőle a cégét és mennyire láthatóan csalódott volt, miután levetítették neki a TFA-t, mondván, hogy abba nincs semmi új. Azóta meg amennyire tudom, már inkább nem igazán mond semmit vagy nagyon diplomatikusan nyilatkozik. Kevés projekttel kapcsolatban formált némi véleményt, de azok nem voltak túl pozitívak. Beletörődött abba ami van, viszont nem is dicséri nagyon. Inkább Filoni és társai mellett tűnik fel néha. Nem mintha Lucas szava nagyon befolyásolná, mennyire élvezem az új Star Wars történeteket, de azért sajnálom, ahogy bántak vele. Ennyi.

Nekem úgy tűnt, hogy jó darabig leginkább elsősorban azoknak az OT puritánusoknak akartak imponálni, akiktől a 2000-es/2010-es években hangos volt az internet és akik agyba-főbe szidták Lucast meg az akkori kreálmányait. Sokáig nem nagyon akartak foglalkozni a PT/TCW érával, csak az utóbbi időben, amit értékelek, de nem felejtem el, mi volt korábban. E mellett nekem úgy tűnik, hogy a mostani ezzel kapcsolatos fan service-lés is részben azért van, mert a folytatás trilógia meg az antológia filmek végül nem arattak akkora sikert, mint várták és most már mindenhez hozzá nyúlnak a jó fogadtatás érdekében. A TCW-t nem akarták visszahozni előtte és Filoni is éveken át érezhető keserűséggel a hangjában beszélt arról, hogy az már nem lesz befejezve. E miatt is kerültek abból át sztori elemek a Rebels-be, mint tudjuk. George Lucas kezdeti keserűségét is valahol megértem, mert tényleg kicsit átverték azzal, hogy maximum nagy vonalakban használták fel pár ötletét a folytatás trilógiához, de előtte még a Lucasfilm tulajváltása alatt arról beszéltek Kathleen Kennedy-ék, hogy mennyire tiszteletbe fogják tartani az ő vízióját, de amint kikerült a kezei közül a Star Wars, azért nem teljesen ez történt. Nem vagyok egyike a Lucast istenítőknek, de azért szerintem, mint kreatív tanácsadót, bevonhatták volna egy pár projektbe. Engem mondjuk nagyon érdekelt volna az a mikrovilágos ötlete, amiről beszélt és abban igazat kell adnom neki, hogy történetek terén a Star Wars ma már nem olyan újító, mint régen volt. Képmutatás alatt azt értem, hogy nekem valahogy pl. Kennedy kicsit a kezdettől fogva olyan... mesterkéltnek tűnik vagy ott voltak még a korábbi Star Wars Show vezetői is, akiknek a mindig mindenért való folyamatos lelkesedése nekem nem érződött teljesen őszintének. Meg eleve, ha valami gikszer van a kulisszák mögött, azt a Lucasfilm próbálja palástolni. Mindig azt az image-t igyekeznek feltartani magukról, hogy náluk mindig minden jól megy és mindenki totál jól érzi magát a projektek létre jötte alatt. Persze, tudom, nem egy cég csinálja ezt, de azért a Lucas érában jobban lehetett látni, pl. a werkfilmekben, hogy azért a kulisszák mögött voltak nehéz pillanatok. Maga Lucas sem volt a legmegnyerőbb reklám arca a Star Wars-nak. Mindig a maga kis fura motyogós művészi énjét hozta és ettől emberibbnek vagy valódibbnak érződött az egész. Arrogancia terén már volt olyanra példa, hogy a Lucasfilm Story Group neves tagja, Pablo Hidalgo, a Twitteren évekkel ez előtt, rendszeresen káromkodva és lekezelően beszélt a Star Wars rajongókkal/ról, akik esetleg félre/nem értettek egy-két dolgot a lore-ban. Erre anno (az egyébként általam nem igazán kedvelt) Star Wars Theory is egyszer felhívta a figyelmet, mert még neki is asszem beszólt valamit és volt ebből egy kisebb balhé az interneten. Én is volt, hogy megkérdeztem Pablót vagy a TCW egyik íróját valamiről és már-már egyfajta lekezelő sértettség jött vissza az irányukból, hogy hogy merem én, mint egyszerű halandó, bármilyen módon megkérdőjelezni a Lucasfilm tökéletes történeteit? Elég fura volt. Nem valami professzionális. Pablo egyébként később többször is privátra állította a fiókját, meg kitörölte, majd újra csinálta stb. mert valószínűleg föntről leszóltak neki, hogy azért nem teljesen oké így beszélni a rajongókkal. Kicsit kiábrándító ezt látni attól az embertől, aki azokért a jó kis Star Wars lore-os enciklopédiákért felelős. Számomra az számít egy franchise-nál "aranykornak", amikor még próbál frissnek hatni és újítani. Lucasnál ez általában megvolt. A Prequel éra csak annyira volt nagy vonalakban ismerős, hogy be tudtuk azonosítani a Star Wars mivoltát, de rengeteg újítás volt benne. A mai napig abban volt a legtöbb világépítés, amit Star Wars-ban láthattunk. A galaxis színes volt, tele élettel, komplexebb. A TCW ehhez csak hozzáadott, ami akkor vált sikeresebbé, amikor a 3. évadtól elkezdtek bevállalósabb történeteket mesélni. A legtöbb mostani Star Wars történet már rég ismert korszakokba játszódik, elsősorban az OT körüli érában, sokszor ismerős elemeket beemelve, ismerős karaktereket visszahozva. Ez oké, de szerintem nem ennek kéne az átlag mércének lennie, mert ebből az érződik, hogy a Lucasfilm annyira nem akarja megerőltetni magát, kreativitás terén és inkább nem vállal kockázatot sem. A képregényeknél, pl. a DC univerzumnál szoktak olyanokról beszélni, hogy "ezüst kor" és szerintem a franchise a fenti szempontok alapján most itt tart. Most is szeretem, de szerintem, a múltra tekintettel, a Star Wars ennél sokkal többre is képes. Ezt pont azért mondom, mert hiszek benne. Fontosnak tartom megemlíteni a régi Expanded Universe-t, ami nagy mértékben meghatározta a Star Wars korábbi mivoltát. Igaz, voltak benne ellentmondásos, megkérdőjelezhető dolgok, de rengeteg kreatív elem is: A Disney korszak beköszöntével a Lucasfilm azt monda, az EU-nak azért vetett véget, hogy több kreatív szabadságuk legyen, de a mai napig abból hoznak vissza sok koncepciót és van, hogy alig változtatnak rajtuk. Persze ez engem nem zavar, csak azért itt is meg lehet figyelni az igazság elferdítését. Az Andorról nem tudok annyira nyilatkozni, mert csak az első négy részt láttam, de az jónak tűnt, abban amit csinált és hallottam a pozitív hírnevéről. Nekem eddig a legjobban az olyan Disney érás történetek tetszettek, mint a Jedi: Fallen Order, a TCW 7. évadából a Siege of Mandalore sztori szál, a Mandalorian, a Tales of... sorozat, az Obi-Wan, az Ahsoka és az Acolyte. Számomra ezek az a színvonal, amiből a Star Warsba szeretnék többet látni. Tudom, a Prequel/TCW/Birodalom felemelkedése avagy sötét idők éra is már ismerősnek számít, de nekem még mindig üdítőnek hat és most is vannak ott megválaszolatlan kérdések vagy történetek, amelyeket el lehet mesélni.

Igaz. Bár nekem még így is valahol rossz az, hogy a megtérte után meghal és vele együtt a Skywalker vérvonal is. Mostmár talán a karakterek feltámasztása kezd egy kicsit elcsépelté válni (mondjuk én tudtam volna nélkülözni Palpatine-t vagy Boba Fettet), azért remélem lehet, hogy Ben visszatér. Ő egy fiatal srác volt még tele potenciállal, nem egy nyomorult félgép öregember, mint a nagyapja, aki számára kegyes volt a halál. Kicsit necces, de szerintem jó kivitelezéssel érdekes meg szép lehetne egy olyan történet, ahol Bent részben jutalmul nemes önfeláldozásáért visszaküldik a túlvilágról és mert van itt még befejezetlen dolga. Az újjászületés egyfajta teljes megtisztulás is lehetne számára. Az ilyesmi nem új keletű az ilyen mitikus történetekben. Egyébként is az az érzésem, hogy ezt a New Jedi Order filmet részben azért kapjuk, mert a Lucasfilm érzi, hogy az új trilógia a végén hagyott némi kivetni valót maga után. Úgy emlékszem, korábban még egy jó darabig arról volt szó, hogy félre teszik ezt az érát és Daisy Ridley is mintha azt mondta volna a TRoS után, hogy előre láthatóan nem tervez visszatérni a franchise-hoz. Erre no lám.

Én alapvetően eddig kedvelem a Disney érát, de azért bizonyos mértékben meg tudom érteni azokat is, akik kritikákat fogalmaznak meg vele szemben. Sajnos a Lucasfilm ebben a korszakban többször is eléggé képmutatónak, arrogánsnak, kapzsinak és ez által nem teljesen nem megbízhatónak bizonyult. E mellett habár a Star Wars történetei élvezhetőek, megint csak sajnos valóban érezni, hogy azért esett a színvonal. Legalábbis szerintem már biztos nem az aranykort éljük. Az azt idéző bevállalósabb, kreatívabb történetek kisebbségben vannak és a legtöbb inkább biztonsági játékot űz, megfejvén főleg az OT-s nosztalgiánkat. Ami most legutóbb az Acolyte-tal is történt, szintén nem hagyott túl jó szájízt bennem, de azért továbbra is remélem a legjobbakat és kíváncsian várom pl. a New Jedi Order filmet, ami talán egy új irány előhírnöke.

Adam Driver arról beszélt, hogy szerinte nem fog visszatérni a Star Wars-ba, továbbá Ben Solo-t/Kylo Ren-t J.J. Abrams eredeti elképzelései szerint végül teljesen felemésztette volna a sötét oldal. Mondjuk szerintem ettől függetlenül Ben még mindig abszolút benne lehet pl. a New Jedi Order filmbe. A színész így se, úgy se árulná el. Az utóbbi dologgal kapcsolatba meg az jut eszembe, hogy a IX. rész Colin Trevorrow-os "Duel of the Fates" változatába is Kylo a sztori nagy részében inkább csak gonosz lett volna. Ez is egy érdekes irány, amilyenbe egy karakter elmehet és majd felhasználhatnák a koncepciót egy másik történetben, de örülök, hogy nem ez lett az utolsó Skywalker sorsa.

Alapvetően nem feltétlenül vagyok egy real time strategy játék rajongó (meg úgy tudom, manapság nem annyira népszerű ez a műfaj), de a Warcraft III-mat a hangulata/története miatt nagyon kedvelem, plusz anno sok éven át WoW-oztam, amit megalapozott ez az egész. A játék évekkel ez előtti remastered verziója elég nagy bukás lett, szóval jó látni, hogy a Blizzard most próbálja helyre hozni ezt a hibáját és a többi részt is kiadja, felújítva. Remélem jó lesz.

Nagyon bírom ezt a csajt.

Úgy döntöttem, kiegészítem a múltkori Dragon Ages írásomat, mert talán írhattam róla volna bővebben is. Utólag visszagondolva, inkább azt mondanám, hogy az Origins hangulata volt komorabb (mondjuk egy ponton besétálhatunk egy kínzó kamrába, ami tele van megnyúzott/szétdarabolt holttestekkel), de az Inquisitionben például már kevesebb vérengzés volt és szebb tájakon játszódott a történet. Ettől függetlenül azért a "Nem minden arany, ami fénylik." mondás abszolút igaz Thedas világára. Szóval nem feltétlenül az az idilli fantasy világ: - Thedast pár száz évente megrohamozza egy a föld alól feltörő ork/troll/óriás/élőholt-szerűségekből álló sötét sereg, egy arkdémonná változtatott sárkánnyal az élen és az ellenük létrejött "nemes" lovagrend, a Grey Wardenek, közben isznak a vérükből, hogy aztán olyan képességekre tegyenek szert, amik által nagy nehezen legyőzhetik az őket, de még egynek így is fel kell áldoznia magát, a végén, a többit pedig évekkel később felemészti, ami bennük van - az elfek egykori nagy birodalma összeomlott, a történelmük nagy része a múltba veszett, a mostani nemzedékek egy része városokban él, gettókban vagy rabszolgaként, a másik pedig vándor népként járja a világot, kutatván a múltjukat - a törpöknek inkább már csak egy főbb városa van meg még a föld alatt, de elszigetelten élnek, szigorú kaszt rendszerben, a társadalmi ranglétra legalján lévőket pedig konkrétan semmibe veszik és a felszíni törpök szintén kiközösítettséggel néznek szembe - a mágusok sokáig az egyház; a Chantry és templomosai szigorú felügyelete alatt működhettek, tornyokba zárva, míg a többit üldözték, ami végül az Inquisition idejére egy civil háborúvá eszkalálódott - egyébként a mágusok egy része vérmágiát használ, ami pontosan az a creepy szektás dolog, mint aminek hangzik, emberáldozatokkal, meg minden - maga a Chantry pedig nem feltétlenül toleráns a többi régebbi vallással/hittel szemben és szigorú elköteleződést vár el a híveitől Az Inquisitionbe az volt nekem érdekes, hogy mint a címe is utal rá, mi is egy ilyen vallásos hadjárat élére kerülünk és sokan úgy tekintenek ránk, mint egyfajta megváltóra, ami érdekes morális/filozófiai dilemmák elé helyezi az embert, pláne, ha egyébként abszolút nem akarna semmilyen volumenű mozgalmat vezetni, mint én. - Varrick, törp létére, nem növeszti ki a szakállát és inkább amolyan rogue/zsivány karakter, aki imádja a speckó nyílpuskáját; Biancát. Az a szerethető csibész, akinek remek szarkasztikus beszólásai vannak és szabad idejében történeteket ír/mesél. Nem csoda, hogy mostmár visszatérő karaktere a franchisenak. - Morrigan első benyomásra az a femme fatale fiatal boszorkánynő karakter, akinek ráadásul a szintén "azonos foglalkozású" rémhistóriák által körüllengett idős anyja egy erdő közepén lévő házba lakik. Gondolom ismerős. Ennek ellenére, ha az ember hajlandó jobban megismerni ezt a "boszorkányt", rájön, hogy se ő, se az anyja nem feltétlenül "gonosz", csak helyzetükből adódóan cinikusak, de egyébként nagyon intelligens, nagy hatalommal rendelkező nők, ami nem feltétlenül szerencsés, egy középkor-szerű világban. Plusz, később Morrigan karakterfejlődésen megy át és persze változik a világnézete/jelleme. - Alastair külsőre a szőke herceg/lovag, de jellemét tekintve kicsit infantilis/komolytalan comic relief karakter, viszont nagyon kedvelhető. - Dorian, talán a Harry Potter Gildroy Lockhartjához hasonlóan, az a már-már szórakoztatóan beképzelt és extravagáns stílusű mágus, annyi különbséggel, hogy ő nem szemét, legalábbis általában és ha igen, nem szánt szándékkal. Ellenségek terén pl. felhoznám az új részbe is szereplő Solast, aki az Inquisition alatt companionként kicsit a bölcs mágus karakter típus elf változatának tűnt, de a végén egy váratlan csavarral kiderült, hogy Palpatinehoz hasonlóan kijátszott minket és később meg kell majd állítanunk, világot fenyegető, szélsőséges, mégis valahol érthető nézetei miatt. Sokkal rosszabb/frusztrálóbb tud lenni az, amikor egy szimpatikus arcú volt barátunkkal kell szembeszállnunk, mint egy szimplán csak gonosz karakterrel. Az Originsben azt az alapfelállást kapjuk, legalábbis a Chantry világnézete szerint, hogy az egykori volt mágus birodalom tagjai hatalomvágyukban/gőgjükben, rengeteg véráldozattal, átjárót nyitottak meg a túlvilágra és megpróbáltak behatolni a Dragon Age mennyországába, mert istenekké akartak válni. Ennek eredményeként általuk befeketedett/megromlott a Golden City, ők pedig visszazuhantak a fizikai világba, a későbbi általam korábban említett sötét sereg első torz tagjaiként és mindenkit járvány-szerűen megfertőztek, akivel csak kapcsolatba kerültek. E mellett az állítólagos egy igaz isten, a Maker, elfordult a teremtményeitől, ott hagyván és lezárván a Black City-t, ami ott lebeg egy sziget-féleségen a túlvilág közepén, megközelíthetetlenül, de a hiedelmektől eltekintve, senki se tudja valójában, mi történt/van ott, pontosan vagy mi az egyáltalán. Az elfek hitvilágában viszont az ő Loki-szerű cselszövő istenük zárta be oda a többit, aki, mint az Inquisition végén kiderült, a korábban említett Solas és valójában itt az idők során misztifikált nagy hatalmú mágusokról beszélünk. Az "istenek" zsarnokok voltak és Solas szélsőséges szabadság harcosként küzdött ellenük, végül létrehozván a fizikai meg a túlvilágot elválasztó falat, nem pedig a Maker, ami a The Veilguardban meg szétnyílik, plusz a trailerekben "Blighted elven godokról" van szó, így ez az egész kapcsolódik a sötét seregért felelős fertőzéshez/átokhoz, tehát lesznek itt érdekes dolgok. Szóval az sem egyértelmű, hogy van-e valami felsőbb hatalom, ami uralja Thedast és ha igen, milyen annak a természete, de a Fade-nek nevezett túlvilág is persze egy nagy kérdőjel, ami elég különösen működik. Álom/hallucináció-szerű, zöld, ködös, lebegő sziklákkal/szigetekkel, meg minden, szóval megint csak nem idilli. Folyamatosan változik és ami benne van, azok a halandók álomvilágaiból manifesztálódott kaotikus/szürreális dolgok, ugyanis a Dragon Age-ben, aki alszik, olyankor az a Fadebe megy. Ez egy érdekes reprezentálása annak, hogy mindenki máshogy képzel el egy túlvilágot. Az is érdekes, hogy az itt leledző démonok például igazából csak szellemek, akik a halandók világa iránti irigységük által változtak negatív entitássá és azért próbálják megszállni őket, hogy átjuthassanak abba. Végezetül még kiemelném a játékok zenéjét is:

Mivel úgyis nemrég jött ki a Gladiátor folytatása...