Dzséjt

Ez az a pont, ahol visszaüthetett, hogy még nem volt valódi tapasztalata élet-halál párbajban, csak a Templom falai között győzelemre menő vívásban. Mert akármennyire is vették azt komolyan, alapjáraton tisztességesen harcoltak a Jedik egymással. Nem hiszem, ott volt hasbarúgás, orrbavágás, arconütés lett volna. Az ep1 erre remek példa, a Jedik egyszer-egyszer használják az öklüket vagy a lábukat, Maul szinte folyamatosan lök, üt, rúg, és az esetek többségében így tesz szert előnyre. Amúgy mai napig nagyszerű az, hogy végül Ben Kenobi azért tudja pillanatok alatt megölni Mault, mert az ex-Sith pontosan ugyanazt a trükköt akarja bevetni ellene, mint amivel legyőzte Qui-Gont. Megpróbálja orrba vágni a fénykardjával Kenobit, aki nyilván ismerte már ezt. Rá is pacsált Maul. Megjegyzem nem ez az első eset, hogy Obi-Wan egy, az ep1 párbajából tanulva győzött le Sith-et, hiszen a Mustafaron is azért tudta levágni Vadert, mert ő megtette azt, amit Maul nem, amikor a Naboon átugrott fölötte. Miközben Vader átrepült fölötte, Obi-Wan suhintott egyet a kardjával. Obi-Wan szerintem ezért a legjobb kardforgató, mert nem csak kiválóan ért a fénypengéhez, de tanul a korábbi párbajokból, és végig használja az eszét is, nem csak az ösztöneit. Ha hibázik is, azt később már nem ismétli meg.

Elsősorban a tudás mesterről tanítványra szállásának folyamatára alapozom: Yoda -> Dooku -> Qui-Gon Jinn -> Obi-Wan Kenobi -> Anakin Skywalker -> Ahsoka Tano (-> Sabine Wren) Qui-Gont valóban csak kétszer láthattuk párbajozni Sith-tel szemben és egyszer sem győzedelmeskedett, de a felsorolt személyek közül öt elég sokszor bizonyította, hogy magasan a legjobb párbajozók között vannak. És ott van Sabine is, aki ugyan nem tudja olyan szinten használni az Erőt, mint egy átlagos Erőhasználó, mégis derekasan helyt állt az átlagos Erőhasználónak tűnő Shin ellen. Bár Shin első alkalommal legyőzte, másodszorra Sabine megfutamította. Szóval 1:1 az állás egy nem feltétlen fair felállásban. Szóval logikai alapon elég valószínűtlennek látszik, hogy a kiváló kardforgató Dooku tanítványa és a rendkívül tehetségesen párbajozó Obi-Wan mestere nem tud szintén kimagaslóan bánni a fénykarddal. És tudjuk, hogy Kenobira nagy hatást gyakorolt Jinn, mert a Rebels-ben, pont Maullal szemben Ben ugyanazt az alapállást vette fel, amit Qui-Gon is használt az ep1-ben. És bár valóban, Qui-Gon nem harcolt sokat fénykardpárbajban, legalábbis élesben, de az Obi-Wan Kenobi megmutatta, hogy a mester és a padawanja azért bizony vívtak intenzív párbajokat a Templom falai között. Ugyan ezek nem mentek életre-halálra, de ettől függetlenül arra törekedtek, hogy az egyik fél legyőzze a másikat, szóval nem fogták vissza magukat. Úgyhogy ha nem is életre, de győzelemre menő párbajokban bőségesen lehetett tapasztalata, mint minden Jedinek. Qui-Gon Dookuval és Obi-Wannal is sok ilyen vívást rendezhetett. És mivel mind a mestere, mind a tanítványa kiváló vívó, ha labdába akart rúgni mellettük, neki is lépést kellett tartani velük. Valószínűleg a fent felsorolt mester-tanítvány vonal tagjai azért is mind kiváló kardforgatók, mert az ilyen egymás elleni vívások során elég komolyan egy szintre edzették magukat. Emellett még ott van az, hogy Qui-Gon mégis csak egy Sith Nagyúrral szemben állt helyt, Maulnak nem volt az azért könnyű győzelem. Pedig a zabrakot egész életében Jedik elleni harcra képezte Sidious, ráadásul akkor még ereje teljében lévő, egészséges, fiatal férfi volt. És hát azért na, Maul még kiborgként, kissé megbomlott elmével és tíz, sőt több mint húsz évvel később is veszélyes ellenfél volt (nem Qui-Gon volt az utolsó Jedi, akit megölt), hát még akkor, amikor Qui-Gon harcolt ellene. A The Acolyte-ban azért láttuk, milyen gyorsan le tud gyűrni egy képzett Sith egy vagy több kevésbé képzett Jedit. Sőt azt is láttuk, hogy Darth Sidious milyen gyorsan képes volt végezni Kit Fistóval, Agen Kolarral és Saesee Tiinnel, pedig ők a Jedi Tanács tagjai és klón háborús veteránok voltak. Ezek miatt gondolom, hogy Qui-Gon nem kispályás, hanem kiemelkedő párbajozó volt. Csak Maul jobb volt nála. Ahogy akkor jobb volt Obi-Wannál is, hiszen ott a Naboo-n őt is legyőzte, csak aztán... Nos, fogalmam sincs, miért a földet kezdte csapkodni a fénykarddal. Az agyát nem trenírozták eléggé.

Na jó, egyezzünk ki döntetlenben.

Daiyut a Birodalom idején, ráadásul annak fénykorában láthattuk, nem az új Köztársaság idején.

Az szerintem is Nal Hutta. Kétlem, hogy egy filmben két mocsaras/erdős bolygót raknának. Még ha nem is tudnak megszabadulni a Tatooine, Hoth, Endor, városbolygó vonaltól, akkor is, azért arra törekednek, hogy legalább egy filmben eltérő világot kapjunk.

Hála az Erőnek!!!!!! A Legendák egyik, ha nem A legnagyobb, leggigászibb, kibeb*szottúl óriási baromságának tartottam, hogy Darth Plagueis még élt az ep1 cselekményével párhuzamban.

A Hutt Űr is a Peremvidéken van, a Külső és a Középső perem határán terül el. De én is inkább a Shakarira gondolok, egy nagyvárosra. Azért a sorozatokban a legtöbb világ, ami betekintést adott, kisvárosokkal vagy falvakkal voltak felvértezve. Mos Espa és Coruscant volt egy kicsit olyan, ahol bepillanthattunk egy nagyváros mindennapjaiba. Mint az ep2-ben, ahol coruscanti bárokba és gyorskajáldákba ugrottunk be, könytárat látogattunk, vagy az Andorban, ahol ugyanezen a bolygón megnézhettük, milyen egy éjjel-nappali, vagy a Gormanon egy kávézó. A trailerben látott utcai falatozó például ilyen. Remélem, ilyesmikből lesz még több.

Mint mindig: szórakoztasson. Minden más csak extra. Na jó, azért én is szeretnék látni olyanokat, minthogy milyen az élet az új Köztársaságban, akár a Peremvidéken is. Tehát remélhetőleg láthatunk számomra kedves mindennapi élethelyzeteket. A katonai irányvonal legalább érzékeltetés szintjén adjon képet az új Köztársaság politikai oldaláról, mutassanak rá arra, hogy miért olyan tesze-tisza tüskelökik az ST idején. Illetve én azért várok egy combosabb kapcsolatot az Ahsoka második évada irányába. De összességében azt mondom, hogy legyen annyira jó, mint a Solo volt, mert az engem baromira jól szórakoztatott, és szerintem egy nagyon jó kis Star Wars kaland. Ha azt eléri, én már elégedetten jövők ki a moziból.

Nagyjából a scarifi/yavini csata idejére datálható. Egyrészt addigra Vader fogdmegjei, az inkvizítorok nagyon megfogyatkoztak. Talán Marrokon kívül egy sem élt már, és még az sem biztos, hogy ő az inkvizítorok sorát erősítette ekkortájt. Másrészt, a "jóságos Birodalom" képe miatt a propaganda is igyekezett eltitkolni Vadert, mivel egy fénykardot forgató, magas rangú birodalmi tiszt nem várt kérdéseket vethetett fel. Hiszen ugye vagy Jedi, akiket árulónak nyilvánvított az Uralkodó, vagy Sith, aminek a létezését is tagadják. Ez a tagadás viszont az Alderaan felrobbantása után okafogyottá vált. Harmadrészt a Halálcsillag pusztulásával ugye a vezérkar nagy része is átlényegült csillagporrá, emiatt Vader afféle katonai főparancsnokká lépett elő, és sokkal aktívabb szerepet vállalt a Lázadók üldözésében, ahogy azt az ep5-ben is láttuk, és ami kitartott az ep6-ig, amikor is Sidious levette erről a feladatról. Plusz ezekben az időkben kezdett megerősödni a lázadó propaganda is, és biztos beszámoltak Darth Vader rémtetteiről. Szóval azért elég sokáig az átlagember számára Vader inkább egy afféle városi legenda volt. Voltak szóbeszédek arról, hogy a Birodalomban létezhet egy ilyen szörnyeteg, de konkrétan elég kevesen ismerték, azok többsége pedig többnyire a Birodalom magas rangú tisztjei vagy tisztségviselői voltak.

Mert nem tudta, hogy Anakin él. A Galaxis népe ugyanis úgy tudja, hogy a Jedi áruló, Obi-Wan Kenobi galád módon meggyilkolta a hős Anakin Skywalkert a Mustafaron, amiért az nem állt a Jedik oldalára a puccskísérlet során, hanem hű maradt a jóságos Palpatine császárhoz. Ezt hozta le a propaganda, ez került be a (Birodalom által írt) történelemkönyvekbe. Maul pedig joggal hihette, hogy ha a körítés nem is, az a része, hogy Obi-Wan megölte a Sith-nek állt tanítványát, igaz lehet. Darth Vader maga pedig ebben az időszakban (kb. 1 évvel a klón háborúk után) még nem olyan ismert a Galaxisban. Igazából még sok évvel ezután sem, mivel Vader csak nagyon ritkán avatkozott közbe ténylegesen, a legtöbb dolgot az inkvizítorai végezték. Ők ismertebbek is voltak sokáig. Ezt az is elősegítette, hogy ha Vader mégis feltűnt valahol, ott általában nem nagyon maradt hírmondó. Azt pedig, hogy ő Anakin volt, nagyon komolyan védte, mindenki megölt, akiről kiderült, hogy biztokában van eme információnak. A fentiek miatt Maul nem tudta azonnal, hogy kivel áll szemben. De, ahogy haladunk előre, úgy jön rá. Először ugye inkvizítornak hitte, de nagyon hamar rájött, hogy nem az, ez egy új Sith Nagyúr. Aztán később mondja Dakinak, hogy "ha igazam van, akkor tudja, hogyan gondolkozol". Valószínűleg ekkorra már rájött maga is, hogy bizony Anakinnal van dolguk.

61 éves korában elhunyt Fonyódi Tibor (Harrison Fawcett) író, forgatókönyvíró és tanár, a magyar űropera könyvsorozat, a Mysterious Universe egyik atyja, Teljesen ledöbbentett a hír, hiszen MU-íróként jómagam is személyesen ismerten, mégha nem is mélyen, de több ízben is találkoztunk, beszélgettünk, tanácsokat adott a regényírással kapcsolatban. Legutóbb novemberben találkoztam vele, amikor megegyeztünk, hogy a következő könyvembe teszek néhány utalást arra, hogy egyes régi korok vívmányaival (például a von Anstettenek császári palotájával) mi történhetett. És majd ezt később megbeszéljük részletesebben is. Sajnos erre a beszélgetésre már nem kerülhet sor. Nyugodj békében, Tibi!

Nekem a három kedvenc Nolantól a The Prestige, a Batman: Begins és a The Dark Knight. Utóbbinál érzem azt, hogy felért a csúcsra. És onnantól kezdve lejtmenet. A The Dark Knight Risesszel már voltak gondjaim, és nekem speciel az Inception sem tetszett. Ott éreztem először kellemetlennek, hogy Nolan nagy általánosságban csupán fog egy ötletet, aztán aköré kanyarít egy filmet, de már nem foglalkozik olyan hívságokkal, mint karakterábrázolás, szórakoztatás, átgondolt és legalább alapszinten kidolgozott sztori és világ. És igen, ahogy írtad, egyre inkább elmegy művészieskedő irányba, amit én sem csípek.

Szerintem inkább arra utalhat, hogy Vernestra azzal, hogy Solra kente az egész "Jedi-gyilkosságsorozatot", elérte, hogy a Szenátus felügyeletet nyerjen a Jedi Rend fölött, amit Rayencourt szenátor szorgalmazott. Ez pediig nagyban segítette a Sith újboli felemelkedését, ahogy azt láthattuk a PT-ben. Már csak azért is gondolom ezt, mert Palpatine ezen az oldalon "szóbeszédként" beszél erről - az, hogy Vernestra eltusolta a brendoki ügyet és az azt követő tragikus eseményeket, nem vált közismerté, legfeljebb pletyka szintjén juthatott ki a Jedi Templom legvastagabb falai közül -, míg egy másik oldalon nyílt tudásként osztotta meg azt, hogy az Idegen Vernestra tanítványa volt. Lásd az Idegen topokját. Ha tud arról, hogy Plagueis akkori tanítványa egykor Vernestra padawanja volt, akkor nem úgy fogalmazva, hogy "vannak olyan szóbeszédek" vagy "ezt talán sosem tudjuk meg". Úgyhogy ez vagy olyanhoz köthető, amit csak nagyon kevesen ismertek biztosan, mások csak hallhattak innen-onnan valamit, vagy találgattak (azért a brendoki incidens hagyott néhány kérdőjelet maga után), vagy valami olyasmire utal a jó Palpadious, amiről mi nézők még nem tudunk.

@Frenkie Megmondom neked őszintén, hogy én az Interstellarnál már csak egy filmet untam jobban Nolantől, a Dunkirköt (a Tenetet és az Oppenheimert már meg sem néztem). Annyira nem tudott megragadni, hogy mostanra már szinte semmire sem emlékszem belőle. A legélénkebb emlékem az, hogy az elején valami furcsaság történik könyvekkel, és azt gondoltam magamban: ezt tuti valahogy a főszereplő csinálja. Nem tudtam, miért vagy hogyan, de azt igen, hogy a főszereplőhöz fog kötődni. És így is lett. Szóval számomra az Interstellar egy rettenetesen érdektelen, unalmas film volt. Hozzá kell tennem, hogy engem finoman szólva sem lehet Christopher Nolan-rajongónak nevezni, szerintem ő egy brutálisan túlértékelt rendező.

Akkor igazán nem lehetett magasan a léc.

Cserébe hét év után ez az első olyan év, amikor Star Wars film van a moziban.

Én már régóta haviban vagyok a Disney+-nál (az első év után váltottam), meg minden más streamingnél. Szerintem sokkal jobb így menedzselési szempontból, mert tényleg, ha nincs semmi, amit néznél, akkor le lehet mondani, de bármikor újra is lehet indítani. S bár az éves egészben drágább, havi szinten szerintem a pénztárcát sem terheli annyira. Ráadásul, ha épp tényleg nem nézi az ember, és lemondja, akkor az a pénz a zsebben marad. Éves előfizetésnél ez nincsen. Ott mind a 12 hónapot kifizeted, akkor is, ha aztán hónapokig felé sem nézel, mert épp nincs rajta semmi, amit néznél.

Az se lehetetlen.

Nekem úgy tűnik, hogy igyekeznek minden érával foglalkozni. Az elmúlt hat évben jártunk a Köztársaság fénykorában, az ep1-2 közötti időkben, a klónok háborújában, a Birodalom születésének és végénapjainak korszakában, az új Köztársaság felemelkedésében. Szóval, ha át is térünk az ep9 utáni időszakra, nem hiszem, hogy el lesz felejtve bármelyik korábbi éra is, ahogy az ST és a Mandoverzum indulása sem okozta ezt. Ráadásul egy, az ST közeli széria például arra is alkalmas lehet, hogy az ep9 utáni eseményeket elmesélő sztorik fontosabb szereplői is kapjanak előzményt, vagy eleve itt jelenjenek meg. Ahogy az Ahsoka szereplőinek túlnyomó része a The Clone Wars-ből és a Rebels-ből érkezett, úgy egy ilyen, az ep7 előtti éveket felöleő széria simán felvezethet vagy előzményként bemutathat egy olyan szereplőgárdát, ami az exegoli csata után is még velünk lehet.

Szerintem ezért is lenne jó egy olyan élőszereplős vagy animációs sorozat, ami az új Köztársaság politikáját hasonló mélységgel mutatja be, ahogy azt tette a TCW a régi Köztársasággal és az Andor a Birodalommal. De én úgy gondolom, hogy egy ilyen sorozatnak nem a Mandoverzum részének kéne lennie, sőt még csak nem is ezen időben kéne játszódnia, hanem abban a hat évben, ami a Vérvonal és a The Force Awakens között van. A Mandoverzum az eddigiek alapján inkább a polgárháború lezárásáról szól. Az endori csatában legyőzték az Uralkodót, a jakkui csatában legyőzték az egységes Birodalmat, és most Thrawn-nal valószínűleg felszámolják a Birodalom maradványait - legalábbis az új Köztársaság legjobb tudomása szerint. Innentől egy közel két évtizedes szakaszon keresztül nincs komolyabb konfliktus. Az új Köztársaság virágzik, miközben egyre jobban megrontják a beférkőzött ügynökök. Azok, akikről már az Ahsokában és a The Mandalorianben is szó van, csak ebben a 24 évben az ezek által elültetett magok szárba szökkennek. De mindez rejtve történik, a színfalak mögött és az árnyékok között. Nincs érdemi katonai konfliktus, nincsenek nagy csaták, Galaktikus konfrontációk. A Vérvonal az, ahol először mutatkozik meg újra a gonosz, és az ezt követő események azok, amik újra izgalmas témát adhatnának egy sorozatnak. Mert ezt követően alapult meg az Ellenállás, vált ki rengeteg rendszer az új Köztársaságból (köztük a Coruscant) és catlakozott a politikai hatalomként nyíltan, de valódi katonai erejét gondosan elrejtve színre lépő Első Rend. És ekkor áll át Ben Solo is a Sötét Oldalra, s kezdődik meg az a hidegháború, ami a Hosnian-kataklizmával melegedik fel. Ez a hat év politikai szempontból is izgalmas, de már bele lehet vinni kisebb-nagyobb katonai konfrontációkat is. Ugyan az Első Rend még nem villoghat Resurgentekkel, de már hasonló csaták kialakulhatnak, mint a Rebels korai évadaiban. Még nincs totális háború, csak felvillongások a Galaxis különböző pontjain, amiket részben egy törvényen kívüli frakció, az Ellenállás okoz. (Valami ilyennek kell lennie Thrawn-nal is, mert az sem eszkalálódhat valódi háborúvá, hiszen az ep7 megjelenése óta úgy szól a lore, hogy az új Köztársaság nem került semmilyen szervezettel jelentős méretű és hatású fegyveres konfliktusba a jakkui csata és a Hosnian-kataklizma között. Magyarán: nem háborúzott. Szóval Thrawn nem teheti meg azt és olyan léptékben, mint amit a régi Thrawn-regényekben művelt.) Szóval az a hat év, amíg a Vérvonaltól eljutunk a TFA-ig, egy remek terep lenne prezentálni az új Köztársaságot. A végnapok izgalmasabbak, mint a kezdetek vagy a prosperálás időszaka. A három trilógia sem véletlen meséli el a két Köztársaság és a Birodalom bukását. Noha számos példa mutatja, hogy azért más időszakokba is jó belepillantani, de azért összességében mindig a vég az izgibb. Az sem véletlen, hogy általában a véghez közeledve válik egyre tágabbá a perspektíva. És szerintem a legjobb választás erre a témára egy animációs sorozat lenne, mert akkor Leia, Luke, Han és a többi öreg is szerepeltethető lenne kötöttségek nélkül, akiknek feltűnése eme korszakban elengedhetetlen lenne.

Sajnos nem tudom, még nem vettem meg. Csak nemrég vált elérhetővé abban a boltban, ahonnan a külföldi kiadványokat vásárlom. Én jelenleg azzal magyarázom magamnak, hogy a Fegyverkovács és Vizsla szimplán nem tudtak arról, hogy mások is életben maradtak. Nagyjából úgy, mint ahogy Yoda és Obi-Wan sem tudott más túlélőkről kettejükön kívül a 66-os parancs kiadását követő időszakban a Tantive III fedélzetén. De a két Jedihez hasonlóan a két mandi is reménykedhetett még túlélőkben, mert az új konklávéhoz vezető jelzést hagytak hátra a Glavis Gyűrűvilágon, amit csak mandalore-i technológiával lehetett meglátni. Szóval számítottak esetleges túlélőkre, nem hiszem, hogy csak Djarin kedvéért hagyták hátra. Plusz magát az enklávét még csak akkor kezdték építeni. Nyilván azt, hogy létezik, csak azután akarták hírül adni, hogy egyáltalán felépítették - és még így is eléggé titokban tarthatták. Szóval szerintem szimplán annyiról van szó, mint a Jedik esetében is. A három mandi, akiet követtünk, szimplán nem tudott a többi túlélőről abban a pillanatban és a legrosszabbat feltételezték. Aztán megépült a gyűrűvilágon az új enklávé, a megfelelő csatornákon leadták, hogy hogyan kereshetik meg az esetleges túlélők, akik nagyobb számban kerültek elő, mint azt bárki is hitte. Úgyhogy megint költözhettek.

Nem vagyok szakértő a témában, és még a Google-n sokat látott youtuber sem volnék, de úgy érzem, hogy a világgazdaság és az erőforrások sorsa nem a NASA marskutatásra fordított éves költségvetésén és anyagigényén áll vagy bukik. Viszont lehet, hogy pont ezekre találhatunk megoldást a mars- és űrkutatás által, hiszen nem egy olyan dolog van a mindennapokban, amit a NASA-nál találtak ki. A JPL-nél fejlesztették ki azokat a minikamerákat, amikkel ma mindennap ezer és egy képet készíthetünk ebédünkről, macskáinkról, mindenünkről. Ugyanígy a JPL-nek köszönhetjük az orvoslásban fontos CAT scant. A NASA-tól jött a ma már franc sem tudja, hány helyen és milyen formában használt LED technológia. Az LRC valósította meg azt a karcolásmentes lencsé, ami például az én szemüvegemben is van. Nike Air márka ismerős? NASA! A csapvíz ihatóságában létfontosságú, ma már mindennapos víztisztító rendszer? NASA! Füstérzékelő? NASA! Művégtagok? NASA! Az egér, amivel rákattintasz minden szir-sz*rra? Spoiler: NASA. Stb... Sok-sok dolog van a mindennapokban, amik az űrkutatás nélkül nem léteznének. A gzadaság nem fog megrekedni a marskutatás miatt, ahogy az erőforrások sem amiatt fognak kifogyni. Viszont lehet, hogy ez hoz majd valami olyan innovációt, ami segíthet nekünk úgy a mindennapokban, mint nagyobb távlatokban. És ez az az apróság, amit az ilyen youtuber megmondó okoskák például rendre nem vesznek figyelembe.

Gondoltam, hogy nem veszett el. De azért milyen jól megy már a fiúnak. Jó nagy, a polgármestertől csak úgy ajándékba kapott telek, rajta családi ház. Egyedi megrendelésű sportkocsi, ami talán be sincs regisztrálva. Családi kisbusz szintén az államtól. A Galaxisban elérhető legjobb fejvadászfelszerelés alanyi jogon! Ahaaa... Gondolom évente egyszer egy nagyobb niamosi vagy cantonicai nyaralás is belefér. Jól megy a bolt, na. Persze érthető, miután a Djarin és barátai leszámoltak a nevarrói fejvadász céhvel, szétverve ezzel a szektorbeli konkurenciát. Ezután érthető, hogy mint egyedüli fejvadász a helyi piacon, jól hoz neki az állami megrendelés. Nevarrói Együttműködési Rendszer, he?

Egyrészt, a Fireteam Elite kooperatív mivolta ellenére sztori orientált, egy történet mentén haladunk, vannak fordulatok, rendes párbeszédek stb. Emellett egyedül is jól játszható (ilyenkor a társak botok, és kicsit lebutítják az ellenfeleket), én majdnem a felét úgy csináltam végig. Egy-két ponton van benne rendes kihívás, az fix, de tapasztalatból mondom, azok a szakaszok társakkal együtt is elég macerás. De semmi sem leküzdhetetlen, ha rendesen fejleszted a karaktered és a megfelelő felszereléssel indulsz neki a harcnak (mivel minden küldi újrajátszható, a fejlesztés még single-ben is baromi könnyű). Másrészt, ott a tavaly nem-VR változatban is megjelent (Evolved Edition), 2024-es Alien: Rogue Incursion, ami egy az egyben olyan, mint az Aliens: Colonial Marines. Egy (ex-)tengerészgyalogost alakítunk, aki egy barátját keresi egy xenomorph-okkal megfertőződött kolónián. A sztori lazán kapcsolódik az Alien: Isolationhöz is: a főhős, Zula tizedes Amanda Ripley barátja, a játék láthatatlan antagonistája, a Gemini Exoplanet Solutions pedig szintén az Isolationben tűnt fel először. Ráadásul a nem-VR változatot nem vették fél vállról, teljesen átdolgozták hagyományos játékká. És ezt is tapasztalatból mondom, mivel kipróbáltam a VR-változatot, és végigjátszottam az Evolved Editiont. A különbség annyi, hogy míg a Colonial Marines egy könnyed lövölde volt, addig a Rogue Incursion a '99-es és a 2001-es Aliens vs Predator játékokat idézi, vagyis nehezebb. Értem ez alatt azt, hogy a xenók valódi, a filmekben látott fenyegetésgt jelentenek. Ha közel kerülnek, bizony gyorsan kinyírnak, szinte folyamatosan jönnek, sokat beléjük kell lőni, hogy megdögöljenek, miközben Zulának nincs a hátizsákjában egy fegyverlerakatnyi felszerelés. Szóval itt nagyon is valós az, amit Hicks mond az Aliens-ben: "Ne sokat lőjjetek, de pontosan." A játéknak ez a mondat az alapja, és a harcrendszer erre épül. Ha csípőből lőssz, akkor a saját életedet nehezíted (még inkább, rövidíted), ha gondos, célzott lövéseket adsz le, sokkal könnyebb az életed (mert tovább élsz ). Persze, amikor özönlenek a xenók, akkor nehezebb az utóbbi, mint az előbbi, de pont ez a jó a Rogue Incursionben, hogy használni kell a fejed, a környezetet, jól kell gazdálkodni a felszereléssel. Nem Soulslike szinten nehéz azért, de nyújt kihívást. Csak hogy értsétek, a teljes játék alatt szerintem nem haltam meg ötször, és mindegyik a saját hibámból történt (egy alkalommal rossz gombot nyomtam meg, és belezuhantam a mélybe). Szóval egy tapasztalt FPS játékosnak azért nem fog komolyabb fejfájást okozni. De életben maradni azért nem egyszerű, az életerő szintem és a lőszerkészletem is non-stopo alacsonyan volt. @Darth Riddick Nem csak állítólag, a Colonial Marines nem része a kánonnak. Tessék végre elfogadni és nem folyton feltételes módban kezelni. Amúgy a technikai oldal is hozzáad a játékélményhez, mert ha folyton összeomlik a program, az azért rontja a játékélményt, ha pedig folyton teleportálnak az NPC-k, az meg a beleélést rombolja. És ez csak kettő, ami engem zavart, pedig alapvetően nekem is tetszett az ACM, pláne azután, hogy egy mod értékelhető játékká varázsolta. S ne mond, hogy ezek téged nem zavarnak, mert azt nem veszem be. De ez mellékes, az a program sajnos sztori szempontjából is ellentmondott még a filmeknek is. Például abban, hogy Hicks él, ami totális ellentmondás az Alien3 után, amiből egyértelműen kiderül, hogy mindaz, amit a ACM-ben láttunk, lehetetlenség. Hogy ezt az ellentmondást feloldják, a készítők egy olyan csavaros magyarázatot próbáltak adni, amiben ők maguk is belezavardotak, méghozzá annyira, hogy végül saját kezűleg tették lehetetlenné a saját magyarázatukat. Komolyan, a játékban látottak lövik lábon a készítők magyarázatát arra, hogyan lehet Hicks életben. Ez milyen amatőr már? (Ugyanezért kéne az Árnyékhajszát is kizárni a kánonból, mert annak meg az egész története kizárt, hogy megtörtént a filmekben látottak miatt. És most már nem csak az Aliens, de az Alien: Romulus is kizárja, hogy az a sztori létezhetne.) A sztoriban vannak nagyon jó elemek, amiből ki lehetett volna hozni valami nagyszerűt, de a fejesek igazából sz*rtak az egészre. Ma már nyílt titok, hogy a Borderlands fejlesztésébe irányították át azt a pénzt, amit a SEGA adott nekik az ACM fejlesztésére, a játék fejlesztőinek nagy részét is a Borderlands-ra és a másik katasztrófára, a Duke Nukem Foreverre irányították át. Michael Biehn (Hicks) is azt mondta, hogy ennél gázabb munkája sosem volt, a morál és a munkakörnyezet rettenetes volt a Gearboxnál. A SEGA ugyan tagadja, de több, egymástól független belsős forrás is megerősítette több ízben, hogy valójában azért adták ki egy brutális redizájn után félkészen, mert már tudták, ezt a játékot sosem fogják tudni befejezni, pláne nyereségessé tenni, így viszont még talán kihozhatják közel 0-ra. Nem számítottak rosszúl, a szándékosan brutálisan megtévesztő marketingkampánynak hála sikeres lett a játék. Az más kérdés, hogy az említett totálisan megtévesztő reklámnak (az E3-on előre renderelt videót mutattak be úgy, mintha a játékkal játszanának, ami így sokkal jobban nézett ki és sokkal jobban működött, mint a "kész" produkció) a játéktörténelem részévé váltak. Az ESRB emiatt vezette be azt a szabályt, hogy minden marketing célú videóban ki kell írni, hogy prerenderelt matériát látunk vagy ingame felvéeltt. Szóval azért na, attól függetlenül, hogy tetszett-e vagy sem a játék - ismétlem, nekem is bejött -, fogadjuk el egy, hogy ez egy fos program. Ez nem vélemény, hanem ízléstől független tény. Programhibákkal teli, átgondolatlan és önellentmondásoktól roskadozó történettel bíró, hamis marketinggel megtámogatott, nemtörődöm, hazug, tolvaj készítőkkel tető alá hozott sz*rcunami. Éppen ezért gondolom azt, hogy ha van játék, ami megérdemelne egy remake-et, akkor az az Aliens: Colonial Marines. Csak egy hozzáértő csapat kéne hozzá, akik fogják a sztorit, és átgondoltan újra megírják. Hicks-et én kihagynám, tudom, hogy sokak utálják a gondolatát, hogy meghalt, de én nem, a fickó járni sem tudott már az Aliens végén, így hasznavehetetlen egy közvetlen folytatásban, plusz ne támaszgassunk már fel itt is mindenkit. Na meg, az Alien-franchise egy horrorszéria, nem a happy endről szól. Akár tetszik, akár nem, a széria szempontjából nagyon fotnos, hogy az A3 nyitányában Hicks és Nyuszi meghal. Ezt ne másítsák meg csak azért, mert a rajongók egy részének nem tetszik, mert azzal azokat köpik pofán, akiknek meg tetszik, hogy ebben a világban nincs happy end (mondom ezt én, aki imádja a happy endeket, de ide nem kérek belőle). Viszont, rengeteg olyan elem van a sztoriban, kezdve az LV-426-on létrehozott kutatóteleppel, folytatva azzal, hogy a gyarmati tengerészgyalogság kutatni kezd a USS Sulaco után, amiből tényleg ki lehetne hozni valami nagyon-nagyon f*szát. És, hogy legyen egy köztes megoldás: Hicks helyett simán vissza lehetne hozni az eredeti Bishopot. Mármint azt, amelyik a Sulacón volt. Bishop ott van a Fury kórházában, a WYC-nek meg megvannak az eszközei és forrása arra, hogy összerkaják. Ráadásul messze jobb szemtanú, mint Hicks. Szóval egy remake-et simán megérdemelne.