Dzséjt

Ha már KB, érdekes, hogy az ő augmentációi ennyire érzékenyek. Ez jelzi, hogy az At Attin technológiailag fejletlenebb lehet, mint a Galaxis többi része, mert rengeteg ilyen augmentációt láttunk, főleg az utóbbi időkben, és azok meglehetősen szélsőséges körülmények között is tökéletesen funkcionáltak. Olyasmire gondolok, mint hogy Vader egész teste lángolt a Mustafaron, de a gépi keze, ami szintén kigyulladt, működőképes maradt. Hovatovább, a későbbi, létfentartó augmentációi is akár komoly károsodás után is képesek voltak még funkcionálni, épp elégszer láttuk már azokat viszontagságos helyzetekkel dacolni könyvekben, képregényekben, de még sorozatokban is. Vagy ott van Luke 20+ évvel modernebb kézimplantja, amit szó szerinte telibe talált egy plazmanyaláb és semmi baja nem lett azon kívül, hogy megpörkölődött. Plusz felhozhatjuk Grievoust, Mault, Fennek Sandet vagy éppen Boba gotrájának motoros ágát, a Modokat. Egyikük sem kerültek szembe ilyen életveszélyes szituációkkal pusztán a környezet miatt, de még ennél kisebb gondjaik sem voltak. Pedig például a Tatooine elég szélsőséges világ. És szerintem azért KB sem egy low-budget implantátumot kapott, ami indok lehetne. Szóval esélyes, hogy az At Attin néhány technológiai dologban elmaradottabb, mint a Galaxis többi fejlett, önálló világa.

Skeleton Crew új epizódja

A savmedence amúgy nem is csapda volt, hanem olyan funkciót töltött be, mint egy elektromos kerítés. Védelmi vonal, akadály, ami lassítja vagy ellehetetleníti a bejutást a védett objektumba. És, ha a terem lassan töltődik fel, akkor végső soron ki lehet menekülni kisebb sérülésekkel a lábakon. Vagy, ha a sav nem túl erős, akár még anélkül is. A cső meg lehet, hogy régen valóban csapda volt. Akár egy szemétzúzóba, olvasztóba vagy darálóba is beleeshettek anno a szerencsétlenek, csak az, mivel az építményen kívül volt, végül az átépítések áldozatává vált, így most már csak egy üres placra vezetnek. Persze az is lehetséges, amit @Ody Mandrell írt, elvégre egy kalóz nem valószínű, hogy építene magának olyan bunkert, aminek csak egy kijárata van, így könnyen csapdába eshet ott. Sőt Silvo is máshol jött ki, mint ahol bementek, szóval tuti van még egy-két rejtett ki- és bevezető út. Ráadásul Jod egy olyan úton jött ki, ami egyből a leszállópályára vitte.

Boldog születésnapot!

Lehet tudják, vagy legalábbis bizonyos magas pozícióban lévő emberkék tisztában lehetnek vele. Fara ugye egyértelműen elég magasan van a hiearchiában, de szerintem Wendle is magasabb pozíciót tölt be. Sőt talán még Neel anyja is.

Persze, de mivel egyetlen sejtben több ezer is utazhat, egy több millió sejtből felépülő magban több milliárd is eljuthat bárhová. Igazából ugyanazt gondoljuk, csak annyi a különbség, hogy én a midi-chlorian koncentrációját úgy képzelem el, hogy már eleve egy élőlényben vannak, és abban utaznak. Felfoghatatlanul sok ilyen mag kijuthatott már a Galaxisba és még annál is felfoghatatlanabbul több midi-chlorian került ki így rajtuk keresztül. Aztán, ahol már megfogant az élet, ott az örökítés útján millió és millió újabb midi-chlorian jöhet létre. Te meg úgy véled, hogy önmagukaban repülnek ki nagy koncentrációban és a "mai napig" minden egyes megfogant életformába külső úton kerül bele, ha jól értem. Szerintem valami hasonló dolog, mint a zöld füst/köd/fényjelenség, ami az éjnővérek mágiáját kíséri. Az is az Erő valamiféle manifesztálása. Vagy ott van az a kék lángszerű jelenség, amit Sidious bocsátott ki a Világok Közötti Világban és megragadta Ezra lábát. Szóval az Erőnek volt már korábban is látható "állapota". De akkor meg miért hagynak el egy bolygót, ahol már eleve búrjánzik az élet, amivel szimbiózisban élhetnek?

Hát ez nem esett le. Szerintem ahhoz, hogy egy sejtnél több ezerszer kisebb lények láthatóvá váljanak, több milliárdszor milliárdszor milliárdnak kéne egy helyre mennie és még akkor is csak milliméteres kis pöttyök lennének. Ez szerintem sokkal kevésbé hihető, mint az, hogy virágmagokban léteznek, ami szabad szemmel is látható. De te sem tényekről beszélsz, hiszen olyanról sincs egy szó sem a részben vagy bárhol máshol, hogy amit az Élet Bölcsőjében látsz, azok midi-chlorianok. Így az, hogy "addig bizony az éterben úszkálnak" sem tény, csak egy teória. Sőt még olyanról sincs sehol szó, hogy a midi-chlorianok képesek életben maradni élő szervezet nélkül. Pláne olyan hosszú időn át, amit egy csillagközi utazás jelent hipermeghajtás, hovatovább, fényalatti hajtómű nélkül, hisz láthatóan csak úgy sodródnak, nagyon lassan, mint mag a szélben. Szóval lassabban, mint egy ember átlagos sétasebessége. Ez azt jelentené, hogy a midi-chlorianok akár évmilliárdokig is képesek túlélni a nyílt űrben. Akkor minek nekik élő szervezet? Mire fel a szimbiózis? Hiszen ezek alapján semmi szükségük egy másik testre az extrém hosszú távú életbenmaradáshoz. Nekem amúgy azért sem tetszik, hogy midi-chlorianokat látunk szabad szemmel, mert, ha a midik nagy koncentrációban fénybogarakkká válnának, akkor Anakinnak is ragyognia kéne, hiszen akinek minden sejtjében több mint 20 000 midi-chlorian lakozik, annak az egész testében több mint 20 000-szer több midi van, mint ahány sejtből áll az egész fickó. Vagyis extrém nagy koncentrációról van szó, tehát szerintem ugyanúgy világítania kéne, mint annak a fényjelenségnek, amit az Élet Bölcsőjén látható. Szóval tény, nem esik szó arról, hogy amit látunk, azok növényszerű lények magja lenne, csak engem a mozgásuk és az a sok-sok lény a bolygón erre enged következtetni (plusz nehezen tudom elképzelni, hogy több százezer midi csak úgy random ugyanabba az irányba lebegne), és ezért is, szerintem sokkal logikusabb és érthetőbb, sőt még szebb is, hogy az Élet Bölcsőjében létrejött az élet, ami két fél szimbiózisa: a midi-chlorianoké és azoké a növényszerű lényeké. Amik aztán elvirágzanak, és az élet magjaiban a midi-chlorianok szétterültek a Galaxisban, így kiburjánzott az élet az evolúció évmilliárdjai során. Hogy a midi-chlorianok vagy azok a növnyészerű lények voltak-e előbb, az már a tyúk és a tojás esete. Persze nem lehet elvitatni, hogy csak teória. Tény, de ők természetellenes vagy rendkívüli események szülöttei, amikben nagy szerepet játszott a mindenható Erő, ami önmaga vagy emberek által eszközként befolyásolta a midi-chlorianokat. De ugyanígy ide sorolható Dathan és Rey is, akik szintén részben vagy egészében természetellenes teremtmények, csak náluk meg a tudomány volt a meghatározó tényező. Ám a természetes folyamatot azért le lehet követni az általam is felsorolt, Erőhasználó szülőktől származó Erőhasználó gyerekek nyomán. És már nem lehet azzal ellenrévelni, mint régen, hogy csak a Kiválasztott gyerekeiről van szó, mert ez nem igaz, Jacen és Eeth Koth lánya mezei Jediktől származnak. És szerintem, főleg ezek alapján sokkal hihetőbb és valószínűbb, hogy a szülőktől öröklik meg ezt is, mint minden mást, természetes úton. Nem kívülről érkeznek a midi-chlorianok.

Ez szerintem több szempontból is problematikás. Egyrészt, az Erő és nem a midi-chlorianok hatnak át minden életet. Millió és egyszer megállapítottuk már, hogy a kettő nem ugyanaz. Midi-chlorianok nincsenek élettelen tárgyakban. Ez honnan jött? Pont az a lényeg, hogy a midi-chlorianok az élő sejtekben léteznek, az Erő pedig az életből árad. Az élettelen tárgyakhoz semmi közük, azokat csak körülfogja az Erő. Másrészt, a bolygó, amit a Destiny-ben láttunk, (miért nem hinnénk el ennek a résznek címét most, 11 évvel a premierje után ), nem egy, hanem A midi-chlorianok bölcsője, ugyanakkor az az élet bölcsője is. A bolygó neve ugyanis az Élet Forrása (Wellspring of Life). De te a bolygóból semmiféle midi-chlorian áradatot nem láthattál, hiszen a midi-chlorianok mikroszkópikus lények, szemmel nem láthatóak. Amit áramlani látunk, az szerintem virágmag szerű élőlények, amik sejtjeiben ugyanúgy ott vannak a midi-chlorianik, és így terjedtek szét a Galaxisban, az élet magjaiban utazva. Ezek jutottak el a Galaxis minden szegletében és valószínűleg a Galaxison túlra is, terjednek még mindig, ezekkel az élőlényekkel utaznak a csillagok között, és évmilliók evolúciója során ezekből fejlődtek és fejlődnek ki a jövőben is az újabb és újabb fajok. Ezt számomra az is alátámasztja, hogy az Élet Bölcsőjén csak növényszerű élet létezik, és láthatóan apró, fényes pontok úszkálnak a levegőben, mint virágzás után a magok a szélben, vagy éppen a spórák - csak az élet magja szebb szimbólum, mint az élet spórája. Azok az apró pontocskák viszont kizárt, hogy midi-chlorianok legyenek, mert ismétlem, azok mikroszkópikus teremtmények, amik a sejteknél is sok ezerszer kisebbek, hiszen akár több tízezer is elfér egyetlen sejtben (Anakin esetében több mint 20 ezer volt egyetlen sejtben). Még a Star Wars univerzumában is abszolút kizárt dolog, hogy te ennyire apró teremtményeket láss szabad szemmel. Szóval legfeljebb az "élet magjai" keringhetnének mindenhol, de mire szétterjednek egy egész galaxisban, már azok sem lehetnek annyira koncentráltan jelen, hiszen egy galaxis baromi nagy. Lejut belőlük néhány olyan helyre, ahol az életnek megfelelő táptalajt találnak, aztán onnantól már a midi-chlorianok is öröklődéssel jutnak tovább generációról generációra, miközben az evolúció teszi a dolgát. Ami logikus, hiszen midi-chlorianok nélkül nem volna élet, szóval kábé a fogantatástól kezdve kell lennie minden élőlényben midi-chloriannak is, úgyhogy nem belélegzik a lények a midiket, nem is az anyatejjel veszik magukhoz, hanem öröklődés során már eleve bennük van, amint megteremtődik az első sejtjük. Hogy mennyit örökölnek, az valószínűleg ugyanúgy kicsit lutri, mint bármi az öröklődés során, de az biztosnak látszik, hogy a magas, Erőhasználó szintű midi-chlorian értékkel (kb. 4000-5000 m/sejt egy átlagos Jedinél) bírók szintén magas M-szinttel bíró leszármazottakat nemzenek (lásd: Luke, Leia, Ben Solo, Jacen Syndulla, Eeth Koth lánya).

Nem mondom, hogy rossz rész volt, csak kicsit olyan érzést keltett bennem, mintha egy film középi szakasz kapott volna epizódot. Mondjuk, mintha a pod race-t az ep1-ből egy sorozatepizódban mesélték volna el, vagy ilyesmi. Mondjuk az egész sorozatra, sőt valahol az összes eddigi SW élőszereplős sorozatra igaz, hogy nem különálló epizódokból épül fel, hanem inkább olyan, mintha egy jó hosszú filmet vágtak volna szét 8-10 darabra. Ez mondjuk nem baj, én kifejezem szeretem, főleg újranézésnél, hogy ennyire egységes, mégis, így heti leosztásban néha érzem a formátum hátrányát. Néhány epizód így könnyen leülhet. Viszont, még ezzel együtt is örültem, hogy végre KB szerepet kapott és foglalkoztak vele, mert egészen eddig totál töltelék szereplő szaga volt. Fern Chewbaccája lehetett volna, csak Chewie-val ellentétben KB néha önálósodott. Viszont most végre terítékre került, és hú de jó kis sztorit kapott. Fiatal lány, de egyben lényegében nyomorék is, aki ugyanúgy nem tud gépek nélkül élni, mint Darth Vader, Grievous vagy éppen Darth Maul. A jelenetek alapján nekem úgy tűnt, az agya egy része vagy egésze kibernetikus implantátum lehet. Ez egyrészt megmagyarázza, miért olyan okos, hisz valószínűleg memóriába ment mindent, amit lát, hal, érez, tapasztal, ugyanakkor súlyos hátrányokat is biztosít neki. Egy ködös idő is megölheti. És egy jellembeli negatívum is kiderült: fél, hogy barátok nélkül marad, ezért inkább titkolja állapota súlyosságát még akkor is, ha az életébe kerülhet. Nagyon szépen fejlődik Wim is, aki álmodozóból lassan, de biztosan realista kalandozóvá válik. Érezhetően még mindig ő a legnaívabb, ugyanakkor egyre magabiztosabban és a valóságot jobban átlátva képes navigálni ebben a veszélyes galaxisban. Ugyan a rákot benézte, de pont az előző rész is rávilágított arra, hogy a Galaxisban néha baromira megtévesztőek a dolgok. Az a cthulhu szerű lény fenyegető volt, mégis barátságosnak bizonyult, itt a roborákok cukik voltak, mégis a halálba terelték kis hőseinket. És ez csak egy az ezernyi megtévesztő dologból a Galaxisban. Hogy mást ne mondjak, nem tudhatod, hogy egy politikus joviális öregúr vagy maga a Sith Sötét Nagyura. De láttunk mi már vérengző és hátasként is funkcionáló rancort. És, ha még a felnőttek is eltévesztik, mi veszélyes és mi nem, miért tudna ezt jobban egy kb. 9-10 éves gyerek, aki alig pár nappal ezelőtt még azt sem tudta, hogyan néznek ki a csillagok? Szintén tetszett, hogy kiütközött Fernnél az, ami igazából már az első részben is benne volt: nagyon énközpontú. Gondolkodás nélkül ugrik bele a dolgokba, fel sem merül benne, hogy nem mindenki tud azonos tempóval haladni. Erre Neel nagyon jól rávilágított. De már az első részben is megtapasztalhattuk, amikor KB-vel száguldoztak az utcán és majdnem kipasszírozta őket két busz. Amit ott láttunk, az itt szavakban is manifesztálódott. KB ott is mondta Fernnek, hogy legyen óvatos, de az fittyet hányva rá csak még nagyobb veszélybe sodorta őket, mit sem törődve sérült barátja egészségével. KB itt ezt elégelte meg, és végül Fern is rájött, hogy a barátok nem arra valók, hogy kihasználja őket, a csapatmunka meg nem arról szól, hogy ő megmondja mindenkinek, mit csináljon - amire persze látványosan mindenki tojt, mert mindenki vagy azt csinálta, amit akart vagy azt, amit Jod mondott nekik. És most, hogy végre minden karakter szembesült a gyengeségeivel és erősségeivel, először a sorozat során csapatként tudtak együtműködni. Nem veszekedtek, nem léptek egymás lábára, hogy úgy mondjam, hanem mindenki tette, amihez ért. Fern irányított, de nem utasítgatott. Neel, aki eddig is a segítő fél szerepét töltötte be, elfoglalta a másodpilóta helyét. KB bevállalta a mérnöki feladatokat, hiszen abban a legjobb, Wim, az akcióra vágyó kalandor meg rohant az ágyúhoz. És mint egy, a csapatdinamika megszületését szimpólizálva az Onyx Cinder kibújt a bábjából és egy új űrhajóként indult meg új legénységével az űr felé. Szóval, bár a rész nagyon "filmközepi szakasz" érzéásét keltette, összességében nagyon fontos karakterépítő epizód volt. Neel ugyan nem kapott most nagy szerepet, de neki már nem is volt erre szüksége, hiszen ő mindenkit alaposan megelőzve túlesett a karakterfejlődésen a Can't Say I Remember No At Attinban. Viszont most már Fern, Wim és ami a legfontosabb, KB is felzárkózott hozzá. Ami jó, mert úgy néz ki, az a drága Jod immár egy komplett, minden hájjal megkent, gyilkolásra kész kalózbandát akar odavezetni a mit sem sejtő polgárokkal teli At Attinra.

A midi-chlorianok mindig jelen vannak a sejtekben fizikai formájukban, nem a levegőben úszkálnak és tűnnek elő olykor-olykor.

Hogy mennyire érdekel ez a film, az abból is látszik, hogy csak most néztem meg a trailert, mert épp volt szabad, erre elverhető két percem. De szerintem itt az is kínos, hogy még mindig John Williams 1978-as számát képesek csak újrahangszerelve alátolni. Persze zseniális és időtálló zene, és baromira illik Supermanhez, csak kicsit gáz, hogy még olyan filmekhez is ezt használják, amiknek már semmi köze a Donner-féle filmekhez. Szóval 47 év alatt képtelenek voltak írni egy másik számot, ami főtéma lehetne az aktuális mozihoz. A másik meg, mennyire kínos már, hogy egy DC filmet úgy reklámoznak, hogy "a Guardians of the Galaxy" rendezőjétől, ami Marvel film volt. Instant reklám a legfőbb konkurenciának. Legalább akkor a 2021-es The Suicide Squadot írták volna ki, ami ugyan a mozikban anyagilag csúnyán elhasalt, de streamingen nagyot ment és úgy tudom, hogy jó kritikákat kapott. Ennek a Supermannek meg sehol sincs a karizmája Cavillhoz képest, de még Christopher Reeve-hez és Brandon Routh-hoz képest is le van maradva, mint a borravaló.

Sikerekben, boldogságban, Star Wars-ban, meg minden másban, amit szerettek gazdag új évet kívánok minden kedves fórumtársamnak. Jövőre ugyanitt, ugyanvelünk.

A négy vén bölcs.

Már korábban is felmerült bennem, de most az Akiván bolyongva már kicsit bosszantott is a minimap hiánya. Legalább ennyit betehettek volna, mert ezen a dzsungelvilágon, ahol ezer út fut ezerfelé bokron, völgyön és hegyen át, baromi nehéz tájékozódni, és roppan idegesítő, hogy állandóan ki kell lépkedni a térképre. Már a mi világunkban is van GPS, szóval itt is rendszeresíthették volna. Vagy legalább tényleg egy élő minimapet vezetés közben, amin legalább látom, hogy követni tudjam az utat. Viszont egyik-másik sabacc játék baromi izgi tud lenni. Ezt a dunsztusüvegbe bújtatott fejet próbáltam legyőzni, de még a Han Solo féle "fair and square" módszerrel sem ment. Aki kis görény a harmadik körben megfordította a meccset, az ötödik körre meg elnyerte a pénzem. De kezd az az érzésem lenni, hogy ő is "tisztességesen" játszik. Gyanús. A másik meg, hát, ha magadra haragítod a Birodalmat, de úgy isten igazán, akkor k*rva nehéz levakarni őket Kay formás hátsójáról. Az akivai birodalmi bázison a besurranás utáni kisurranás agresszív véleménycserébe torkollott egy sajnálatos véleményeltérés miatt: én ki akartam menni a lopott adatokkal, a Birodalom meg bent akart tartani a lopott adatokkal. Szóval némi jobb és balhorog, meg egy véletlenül elsült pisztoly okozta halálos baleset után (véletlen ötször sült el és öt embert talált fejbe) szerintem rám küldték az egész bolygó minden birodalmi egyenruhába bújtatott tücskét, mert ott ciripelt mind körülöttem. Úgy szórtam a lézernyalábokat, mint Lucky Luke a golyót a Daltonokra, közben lazán teljesítettem vagy három ability feltételt, de ezek nem fogytak, hanem szaporodtak (egyem a szívét annak, aki futószallagon küldte a Sentinel hajókat, fedélzetén rohamosztagos osztagokkal). Aztán jöttek a Death Trooperek, egy AT-ST is ott virgoncokodott. Már néha az ég felé tekintettem, egyrészt fohászkodás gyanánt, másrészt sasoltam, nem-e tűnik fel egy csillagromboló a bázis fölött, mert az úgy még kiszínezte volna a napot. Végül nem tehettem mást. Miután kiirtottam egy fél kontingenst, de még két hadosztály várt a sorára, el kellett inalnom hagynom a csatateret fokozott tempóban. De követtek, mint valami begorombult lódarázs raj. Hát végül csak odaevett engem a fene az ISB sátrához, pedig baromira el akartam kerülni, csakhogy esélyem sem volt eljutni egy leszálló platforming, hogy oda csalogassam a Traiblazert és elhúzzam a belem a rendszerből, a szektorból, vagy, ha nagyon makacskodik a Birodalom, a nyüves Galaxisból. Szóval átverekedtem magamat a halálosztagosok hadán és töröltem magam az ISB kártyával a létezésből (azaz a birodalmi körözési adatbázisból), de egek, szerintem fél órát csak azzal töltöttem el, hogy lenyomtam az egyszermély harc az akiva bolygóért mortal kombat stílusba. Én voltam Chuck Norris, Rambo, John Spartan, John Matrix, Riggs és Murtaugh egy személyben. Közben szegény Kay sugármérgezést kapott a bekapott lézernyaláboktól, meg vagy háromszor túladagolta magát baktával.

Jod Na Nawood Vörös Jack Silvo, az Őrült Kapitány Dash Zentin Jodwick Zank Umiam Gorelox professzor Vajon hány nevet ismerünk még meg a maradék részekben? És melyik lehet az igazi, ha egyáltalán szerepel köztük az igazi. A figura lassan felzárkózik Andorhoz a nevek terén: Kassa Cassian Jeron Andor Willix Aach Joret Sward Clem Fulcrum Keef Girgo

Szintén. Ha már Celebration, engem meglepett, mennyien öltöztek be Rey-nek. Kicsit és nagyok egyaránt.

Na az ilyenektől lesz számomra egy játék A játék. Amikor csinálsz valami tök mellékes dolgot, aztán sok-sok-sok órával később egy totál másik helyszínen, amikor már rég elfelejtetted, hogy mit is csináltál sok-sok-sok órával korábban, hirtelen szembe jönnek a következmények.

Boldog születésnapot!

Ez a "Rey két padawannal" sztorit már korábban is pletykálták a Rey-filmmel kapcsolatban.

Iszonyú jó játék lett, nagyon odatették magukat a fejlesztők. Kay és Nix nagyon szerethető, ND-5 is ott van a szeren. Mondjuk a "csapat" többi tagját még nem ismertem meg - valahogy a főküldetések itt számomra baromira mellékesek -, kivéve azt az egyet, akivel a fent ecsetelt küldetés során hozott össze a sors. Imádok csak úgy bepattani a Trailblazerbe, átsüvíteni a hipertéren, aztán száguldozni egyet valamelyik bolygó hatalmas terepein. És még Akiván nem is jártam, csak az orbitálison (a bolygóra a főküldin kívül még más nem vezetett). És sokkal inkább a felfedezés és a mellékküldetések vonzanak, mint a főküldetések. Ez a mostani is csak azért vonzott be, mert Jabba szerepet kapott benne (illetve a hajó nem ott landolt, ahol én akartam, de, ha már ott voltam, ahol, belekezdtem a küldetésbe), máskülönben a Tatooine-on sem ezzel foglalkoztam volna. Az egyetlen negatívum, amit egyelőre fel tudnék róni a játéknak, az az, hogy az utcán az ízlésemnek egy kicsit túl egyszínű a társaság. Baromi sok ember, sullusti, aqualish, rodiai, trandoshan, mon cala, quarren, weequiíy és twi'lek cselleng mindenfelé, hovatovább, szinte csak azokból áll az utca egyszerű népe. Ezen a téren azért lehettek volna kicsit bátrabbak, és nem csupa OT figurával feltölteni az utcákat. Vagy ha már így döntöttek, még bedobhattak volna néhány fajt (grant, bithet, devaront, durost, klatoonie-it, niktót, pacithhipet, stb). Persze ott vanna még az olyan bűnbanda és bolygó specifikus fajok, mint a pyke-ok, a melitók, a gamorreaiak vagy a jawák, de ezek már pont a specifikus mivoltunk miatt ritkábban tűnnek fel. Meg néha látni chadra-fant, zabrakot, mirialt és pantorait, de ezek már tényleg nagyon ritkán fordulnak elő az utcán. És, ha nem is sokat, de jó lenne látni itt-ott dugot, toydarit, vagy hasonló, nem humanoid lényt is a városokban. A tömegfajok közül meg még simán be lehetett volna válogatni egy rahedli másikat, hiszen a filmek és sorozatok bőven több lehetőséget kínálnak, mint a felsorolt kilenc faj. Ott az ST-ből az abednedo és a tarsunt, amik elég népszerű lettek, és szinte minden műben megfordul egyik, a másik vagy mindkettő képviselője az utcákon. A kijimi-i havasi bantha is kicsit meh volt (mondjuk ez már annyira nem is csattant nagyot azután, hogy pont nemrég láttunk a Skeleton Crew-ban szarvas eopit - apropó, itt sincs eopi a Tatooine-on). Ez ráadásul azért is fura, mert amúgy a játék nem ódzkodik az ST vagy a PT érájától, éppen ellenkezőleg, bátran nyúl hozzá (a már említett ND-5 például egy kommandós droid a TCW-ből), csak az NPC-k szintjén ilyen "hiányosak". A Jedi: Survivor szerintem ezen a téren sokkal jobban teljesített. Viszont, ha ez lesz az egész játék legnagyobb baja, hát akkor ez kábé a legjobb Star Wars játék lesz, ami valaha készült.

Eljön a pillanat, amikor úgy érzed, le kéne már feküdni, de azért még csak benézel abba a bárba. Nos, az álommanót agyonverték, megtaposták és megrágták. @Bomarr, jól sejtem, hogy neked is ez volt az egyik kedvenc küldetésed?

Igaz, azt el is felejtettem. Viszont az "csak" egy katonai bázis volt, meg egy lerombolt Jedi templom, ráadásul lakatlan világ, itt meg egy városban mászkálsz, a lakókkal találkozol, üzletelsz velük, kisegíted őket bajaikból vagy épp te okozol bajt nekik. Aztán könnyen lehet, hogy egyik-másik akkor is ott volt, amikor a Derriphan megjelent a rendszerben. Plusz, amikor először jártunk ott, még nem tudtuk, hogy az Ilum a Csillagpusztító - nem csak arra gondolok, hogy akkoriban még tényleg nem tudtuk ezt, hanem arra, hogy amikor először járunk ott, még csak halványan utalnak erre. Ha visszatérünk később, akkor láthatjuk a Csillagpusztító formálódó alakját. Szóval a hatás itt most eléggé más Kijimivel. Ez egy élő, lélegző világ, amiről a megérkezéstől fogva tudjuk, hogy 30+ év, és szanaszét lesz robbantva a lakóival együtt. Kay sokszor járkáló hullákkal beszél.

Hű de fura Kijimi utcáin sétafikálni annak tudatában, mi fog történni a bolygóval. Szerintem ez az első eset, hogy egy videójátékban egy halálra ítélt bolygón időzhetünk.

Nagyon tetszik, hogy az ember eldöntheti, hogy egy frakciót képvisel, vagy igazi oppurtunista hátbaszúró sz*rháziként mindegyik csapatban és csapat ellen játszik. Ez utóbbinál ráadásul nem is könnyű fenntartani azt, hogy mindenkivel puszipajtások legyünk. Ugyan laza 13 óra alatt sikerült teljesen megszeretettnem magam a Vörös Hajnallal (közben, mint korábban írtam, a Pyke Szindikátusnál kiérdemeltem a "helyben lelőni" érdemérmet ), de mostanra minden frakcióval jó viszonyban vagyok. Viszont, míg az elején azt hittem, hogy nem is olyan nehéz ápolni a jó viszonyt, hát na, két elbukott küldetés, meg egy lelepleződés, hogy épp ott turkálok, ahol nem volna szabad, és máris Excelentből Goodba estem a Vörös Hajnalnál, a Pyke-ok ujja meg már megint remeg, ha a közelükbe ólálkodom. De a Szindikátust még meg is értem, végül is, a kis bakim után agyonlőttem több alkalmazottjukat is. Na de a Hajnal? Hát maxon voltam, és mégis megóroltak rám, amikor a széfjükben turkáltam. És még mindig nem hagytam el Tosharát, bár lassan menetkész lesz a hajó. 18 órát lődörögtem itt és az orbitálisán (nem kellett volna, de annyiraaaaaa kiiiirááááály), most már ideje lenne továbbállni. Szereztem nevet, mindenki utál, egy jó csempész tudja, mikor kell kidobni az árut és megpattanni. Ez a ruha meg mennyire fajintos már!