Dzséjt

Sigourne Weaver nem öregszik, oké, elfogadom, de hogyhogy Grace él? Ezt nehezen veszem be.

Általában epizódonként, és mindegyik epizódot az elejétől a végéig. Amúgy régen úgy, ahogy ment a tévében, próbáltam nem lemaradni róla, már csak azért sem, mert vettem fel a részeket VHS-re. Aztán feltalálták az Endless-t (anno ez volt az Ncore), és akkor... Nos, akkor pont felhagytam a Trekkel, mert abban az évben ért véget Enterprise, és utána egészen tavalyig egyik sorozatot sem néztem újra (2005 és 2019 között csak a három Kelvin-filmet néztem meg néha-néha). Akkor viszont nekiültem kronológiailag, ENT, DIS, TOS, most a TNG-t nyúzom, párhuzamban a DS9-nal (na meg ugye élőben követem a DIS-t és a PIC-et). Nafene, itt is az lesz, hogy Sulu előbb kerül az Enterprise-ra, mint Kirk?

Folytattam a Sagát! Ha nem lenne a The Last Jedi, valószínűleg még mindig az Attack of the Clones lenne a kedvencem. Annyira be tud rántani ez a mozi a messzi-messzi Galaxisba, hogy ihaj. Ráadásul ehhez már rendesen hozzápakolt az ep9 is. Először is ebben jelenik meg a klónozás és a genetikai manipuláció, ami nem csak Palpatine feltámadásának egyik záloga, hanem lényegében Rey létezésének is az alapja. A másik nagyon fontos elem, hogy időrendben ez az első film, ami megmutatja, hogy a Star Wars világában a halál után is van létezés, pláne az Erőhasználók számára, így az elmúlásra nem lehet ugyanúgy tekinteni, mint a mi világunkban, ebben az univerzumban a szellem/lélek/tudat létezhet a test nélkül. S ily módon Qui-Gon kiáltása az Erő honából már nem csak a későbbi Jedi szellemek, de Palpatine feltámadásának is alapot jelent. A harmadik pedig az, amit már a párhuzamos összeállításomban is említettem: Shmi halála. Egész pontosan az, hogy Anakin nem tudta megmenteni. Ez a jelenet már régen is szívszorító volt, de az ep9 után még inkább azzá vált. Anakin tehetetlenül nézi végig, amint édesanyja életét veszti a karjaiban, és én közben nem tudtam nem arra gondolni, hogy 50+ év múlva az unokája egy hasonló helyzetben meg tudja menteni a szerettét. Persze, ez olyan áldozattal jár, amit szerintem Anakin ekkor még nem lenne képes meghozni, sőt szerintem az anyja sem akarná, hogy meghozza. Ennek ellenére, amikor azt mondja Anakin Padménak, hogy nem állt hatalmában megmenteni az anyját, az embernek óhatatlanul eszébe jut, hogy talán a Jedi Templom archívumának mélyén ott van ugyanaz a tudás, amivel Rey és Ben Solo megmentik egymás életét - a tudás, amivel Anakin megmenthetné Padmét. Csak abban az archívumban már annyi tudás van felhalmozva, hogy valószínűleg a Jedik a javukat el is felejtették. Nem használni, azt is, hogy ilyen tudás létezett. Rey is csak azért tudta meg, mert egy ősi fában talált néhány poros könyvet. És ez máig egy óriási húzása az ep8-nak: az ep2-ben a Jediknek ultramodern, hologramokkal meg képernyőkkel kikövezett, holokronos széffel felturbózott könyvtáruk van, és még egy nyíl hegyét sem tudják kideríteni, addig az ősi Jedik megelégedtek pár könyvvel. És míg Obi-Wannak a hatalmas archívum ellenére szakácsoktól és gyerekektől kell útmutatást kapnia, addig Rey egy kis olvasással életet menthet és rég halott Jediktől kérhet segítséget. Jocasta Nu arrogáns kinyilatkoztatása, hogy ami abban az archívumban nem található meg, az nem létezik, pusztán az ep2-ben látottak alapján is bicskanyitogató volt, de az ep8-9 után legszívesebben szájon vágnám a pökhendi vénasszonyt. A film vége pedig szintén párhuzamba állítható az ep9-cel, de akár az egész ST-vel is, ugyanis az ep2 végén is felemelkedik és rázúdul a Galaxisra Palpatine titkos hadserege, és az ep7-9-ben is ez a helyzet. Az Első Rend sokáig titokban létezett, a Végső Rend meg csak a végén mutatta meg magát. A Palpatine szeme láttára felemelkedő Acclamatorok, fedélzetükön a klónosztagosok légióival hátborzongató előképei az exegoli pusztából felemelkedő Xystonokkal, ami gyomrában sith-osztagosok légiói várják, hogy rázúduljanak a Galaxisra. Ráadásul a Sith katonák, akárcsak az Első Rend rohamosztagosai ugyanúgy születésüktől harcra lettek nevelve, mint az eme részben megjelenő klón katonák.

A The Rise of Skywalker ismeretében most néztem meg először a The Phantome Menace-t. Mivel ez a film még egy teljesen más korban, 67 évvel korábban játszódik, mint a végkifejlet, az új film nem sokat tesz hozzá. Sok szempontból a TPM a legkülönlegesebb epizód, hiszen ez az egyetlen olyan rész, ami nem egy galaktikus konfliktus alatt játszódik. Itt még tényleg béke honol a Köztársaságban, a nézeteltéréseket pedig még Jedi lovagokkal, nem katonákkal próbálják megoldani. Itt még érvényesülhet egy olyan ártatlan, kajla lény, mint Jar Jar, és a konfliktusok adókból fakadnak, nem abból, hogy egy flotta lerohanta a kormány fővárosát vagy az aktuális hatalom egész bolygók elpusztítására alkalmas űrállomásokat épít. Naboo megszállása is inkább tűnik lokális ügynek, nem pedig galaktikus problémának, jóllehet, mi nézők már tudjuk, hogy ez a megszállás kulcsszerepet játszott Palpatine hatalomra jutásában. És ő az, aki összekapcsolja ezt a filmet az ep9-cel, miatta állt össze számomra ez a 9+2 film egy kerek egésszé. És, ahogy az új trilógia egészében, úgy ebben is Darth Sidious egy baljós árny, akiből a főhősök annyit látnak, mint amennyit mi látunk belőle az ep7-8-ban. Különösen ebben a filmben élvezhetjük azt a luxust, hogy belenézhetünk az ellenség lapjaiba. Igazi kibickét figyelhetjük Sidious ténykedését a csatlósai oldalán is, míg az ep2-ben ugyanez igaz, csak ott a "Palpatine" felét figyelhetjük meg alaposabba, míg az ep3-ban összemosódik a kettő. Az ep7-9-ben viszont azt élhettük át, amit a szereplők ebben a trilógiában: csak a végén látták meg az igazi ellenség arcát, addig olyan személyekkel találkoztak, mint Maul, Gunray, Grievous és társai. Csak gondoljuk el, milyen lenne ez a trilógia, ha egészen addig, míg az ep3-ban Palpatine felfedi magát Anakin előtt, kivágnák a Sidiousos jeleneteket. Nincs meeting Gunray-ékkel, se találka a Palpatine-lakás erkélyén Maullal, stb. Nem is említenék. Érdekes lenne, annyi szent. Más, de érdekes. De természetesen ez egy "mi lett volna, ha", mert ez a trilógia, és különösen ez a rész nem így épül fel. Itt látjuk Sidious ténykedését, és hátborzongató belegondolni, hogy ennek a szörnyetegnek talán már most dolgoznak a csatlósai az Exegolon azon, hogy ha kell, fel tudják támasztani. Persze ekkor a halál veszélye még nem fenyegeti, hiszen a veszélytől holoadás-távolságra van, és a köznép számára ő csak egy jóravaló szenátor. A másik figura, akit még érdekes volt látni, az Maul, hiszen az ő története is alaposan kibővült, ráadásul a TCW utolsó évadával már majdnem teljessé vált. Most már csak azt nem tudjuk, hogyan került Malachorra. Bár sosem rejtettem véka alá, hogy az a mód, ahogy Mault visszahozták, nem tetszik, viszont vitathatatlanul a Star Wars franchise egyik legjelentősebb és legérdekesebb gonoszává nőtte ki magát. Anno nem tetszett, hogy ilyen idétlen véget ért, csapkodja a földet, majd Obi-Wan nemes egyszerűséggel ketté vágja. Szóval ilyen téren jó, hogy kijutott abból a gödörből, ahová az élet sodorta. És azért az se semmi, hogy e film két Sith Nagyura az, akiket tényleg baromi nehéz volt megölni. Mindkettő olyan helyzetbe került, ami után kizártnak tartottuk, hogy viszontlátjuk élve, aztán mindkettő visszatért egyfajta robotzombiként, a Sötét Oldal és a technológia legocsmányabb kombójának hála. Persze Vader is ilyen, de az ő életútja más, róla egyszer sem hittük, hogy véglegesen meghalt, mert a Mustafarról a szemünk láttára jött el, aztán meg pár perccel a teste elégetése után láthattuk Erőszellemként. Meg az is érdekes volt, hogy realizáltam, ebből a filmből csak R2, 3PO és Palpatine az, aki még az ep9-ben is megvan. És mindhárom túl van a halálon, hiszen R2-t és 3PO-t is szétlőtték kalandos útjukon (R2-t még szét is robbantották), ráadásul 3PO még memóriatörlésen is átesett. Mondhatjuk, hogy bár sokáig velünk maradtak, ők sem a régiek.

Szerintem, ha a Sith-eket vissza akarják hozni, akkor az inkább egy az ep1 előtti, régi köztársaságbeli időkben játszódó sztori lenne. Abban nem is kevés igazság van, hogy ha behoznak egy másik Sötét Oldali Erőhasználó frakciót, ami csak a nevében nem Sith, annak nincs sok értelme. Viszont annak se sok, hogy újra és újra a Sith-eket rángassák elő, mert az meg csak olyan lesz, mint a Doctor Who-ban a dalekok, a cybermanek és a Mester: a folytonos legyőzésük és visszatérésük végül röhejessé teszi az egész koncepciót.

Amíg létezik az Erő, addig létezik a Sötét Oldal is, és amíg vannak Erőhasználók, addig lesznek olyanok is, akik átállnak a Sötét Oldalra. Ha Rey visszaállítja a Jedi Rendet, előbb-utóbb lesz egy tag, akit megront, ha más nem, a hatalomvágy. És, amíg vannak érző élőlények, addig ez a személy követőket is találhat. És mivel a Sith történelmi rend, ez a bukott Jedi ugyanúgy újraalkothatja a Sith rendet, ahogy Rey a Jedit, még ha csak névlegesen is. De az sem biztos, hogy minden tan elveszett. A TCW, a Rebels és a Resistance is mutatott Sith világokat, az ep9-ben is előkerült egy. A Sith már kétszer uralta a Galaxist, mindenfelé szertehagyott dolgokat - Sith holokron is előkerült pár. Szóval semmi sem zárja ki, hogy a Sith egyszer ne térjen vissza, vagy alakuljon más gonosz Erőhasználó rend. Az Egyensúly nem azt jelenti, hogy innentől kezdve az idők végezetéig mindenki ultra jó lesz és a gonosz soha többé nem üti fel a fejét. És ezt nem az ST bizonyítja, hanem a PT, amiből már ki lehetett következtetni, hogy az egyensúly felborulhat. És ami egyszer felborulhat, az felborulhat százszor is. Most szerintem az a fontos, hogy évszázadokra ne legyen galaktikus konfliktus. Legyen egy tartósabb béke, mint a régi Köztársaság idején, aztán majd 500, 1000 vagy 5000 év múlva, amikor a Galaxis népe már elfeledte a régi nagy háborúkat, a szenvedést és belekényelmesedett a jólétbe, és már mindennél fontosabb számára, hogy még jobban éljen, akkor törjön ki az újabb galaktikus konfliktus. A tisztító tűz, hogy úgy mondjam, most egy darabig ne lobbanjon ki. Ami magát Anakint és az Egyensúlyt illeti: szerintem is egyértelműen Anain volt a kiválasztott, az Erő őt teremtette meg arra a célra, hogy visszaállítsa önmagát ebbe a természetes, harmonikus formába. Amivel viszont - hogy úgy mondjam - az Erő sem számolt, az az a tény, hogy a Sith-ek természetellenes dolgokra képesek. Anakin beállította az Egyensúlyt, de mivel Palpatine az Erő és a technológia természetellenes elemeit kihasználva nem múlt ki véglegesen, az Egyensúly nem tudott fennmaradni. A Sith nem pusztult el, de - és ebből a szempontból jelentős Anakin tette - halandóvá vált. Ez pedig egy kulcs dolog, mert, ha ezt nem érte volna el Anakin, akkor Palpatine lehet, hogy sosem halt volna meg. Sőt könnyen lehet, hogy mire természetes úton kifingott volna, az exegoli szektás komák megalkották volna neki a tökéletes klónt, és akkor egy új, fiatal testben térhetett volna vissza újra és újra és újra. Anakin idő előtt megölte, ezáltal megnyitotta az utána jövőknek a lehetőséget, hogy megöljék. Sőt lényegében Rey is annak köszönheti a létezését, hogy Anakin egyszer megölte Palpatine-t.

Hát vagy az, vagy innentől ez egy isten áldotta ötlet lenne, mert nem Rian "Antikrisztus" Johnsontól származik.

Komoly gond nem lehet, mert a Facebook oldal rendesen működik, frissül orrba-szájba.

Imádtam a Stargate-et, mind az SG-1-t, mind az Atlantist. Az Universe-t én már személy szerint nem bírtam végignézni. Jól indult, de nekem végül nem sikerült megszeretnem a karaktereket, és a sorozat is céltalannak és semmitmondónak tűnt. Igazából az SG-nek is szerintem az lett a bukta, hogy már nem tudták hová fokozni a dolgot. Az ál-istenek (goa'uld) után jöttek az isteni ál-istenek (Anubis), aztán meg az isteni istenek (Ori), ami miatt meg vakartad a fejedet, hogy olyan hétköznapibb ellenfelekkel, mint a lidércek, miért nem tudnak elbánni. Közben meg kihalt a szériából a humor és a gyermeki báj (Universe), miközben nevetségessé vált, hogy míg a világ háromnegyede már a Csillagkapu Programban dolgozik és földön kívüli kolóniáink vannak, meg kisebb csillagflottánk, még mindig titokban van az egész. Én örülnék, ha újraindulna a széria (reboot nélkül), de csak akkor, ha már egy olyan univerzummal nyitunk, amiben a Föld nyitott a csillagkapura, vagyis nem titok, hogy léteznek idegenek és az emberek ide-oda grasszálnak az univerzumban (amúgy az Universe 3. évada ezzel nyitott volna).

Ez egy komplex dolog, pláne, ha szakmabelivel beszélsz. Az illúzió keltést itt úgy kell érteni, hogy a játék egy része "az álladat leteszed, olyan szép", egy része meg "ja, hogy ettől nem teszem le az állam" szép. Ez nem egyenlő azzal, hogy csúnya. Ma egy low polly sem olyan, mint régen, egész pontosan, amire ma azt mondjuk, hogy low polly, az régen a maximum volt. Ezért sem tűnik fel az avatatlan szemnek az, hogy a Witcher 3 erdői low polly fákból áll. Hasra ütéses példával élve: a leteszem az állam kategória a 4K, a low polly meg a 720p vagy a 800x600, attól függően, mekkora tájat kell megjeleníteni. Egy Doomban, ahol kis, zárt pályák vannak, ott a nem szembetűnő asseteket (dobozok, távoli sziklák, stb.) lehetnek 720p textúrával megáldva, míg egy Witcherben, ahol a hatalmas játéktér felét, de még inkább háromnegyedét fák teszik ki, ez lemehet 800x600-ra. Egyszerűen azért, mert a memóriába millió fát kell betölteni. Az összhatásban nem tűnik fel a mezei játékosoknak, mint én, te, Bomarr, Frenkie, akárki. Mi "aztadekurvaszépazazerdő" felkiáltással fogunk botorkálni benne. Egyszerűen azért, mert nem járkálunk assetről asstere, és elemezgetjük, meg nem ez a szakmánk, így a szemünk nincs is hozzászokva. De azért, mert ezek a fák 800x600-as felbontásban vannak textúrázva, még nem csúnyák, ezen a szinten ki vannak dolgozva. Egyszerűen annyiról van szó, hogy markáns a különbség az élességben, ha egy 1080p-s fa mellé állítod. Sőt vannak trükkösebb megoldások is, például, amikor a távolban álló fa 800x600-ban virít, de, amikor egy bizonyos távolságra érsz, akkor a játék feltextúrázza 1080p-re (jó esetben ezt észre sem veszed, rossz esetben a szemed láttára történik meg, és még hozzáértés nélkül is kiszúrod, ahogy az elmosódott objektum hirtelen élessé válik). Szóval az illúziót az AAA kategóriás játékoknál úgy kell érteni, hogy vannak a "k*rva szép" dolgok, ezek legtöbbször azok, amik fókuszban vannak, és vannak a "szép" dolgok. Persze mindez csak az igazán minőségi játékokra illik. De például ott a - ha már erről beszéltünk - Mafia 3. Na, ott aztán durván megcsodálható ez a jelenség, ráadásul ott a "k*rva szép" és a "ez de ocsmány" váltja egymást. És nem szubjektíven. Ugyanis a játék felváltva operál in-game és előre renderelt átvezetőkkel. Az előre renderelt ugye az "egyszerűbb", azt fel lehet húzni 1080p és 4K-ba is, nem zabálja jobban a memóriát, mint egy HD vagy 4K film, hiszen ezek lerenderelt videók, lényegében filmek. Csak a videó fájlt kell betöltenie a programnak. Egy in-game átvezető már más, ott a játék assetjeiből építi fel azt, amit látsz. A hozzáértő fejlesztők ilyenkor az asseteket is felskálázzák (lásd: Naughty Dog játékok, in-game átvezetőket használnak, de amint elindul az átvezető, a program felskáláz mindent, amit látsz - az Uncharted 2-3-nál ez elég látványos, az Uncharted 4-nél és a Lost Legacy-nál már észre sem veszed). A Mafia 3-nál ellenben minden úgy marad, ahogy a játékban. A karakterek is low poly-k maradnak, és mivel az in-game karakterekben nincs armimika, ezért faarccal adják elő a sztorijukat. És ezeknél már azt mondod te is, én is, mindenki, hogy csúnya. Meg amatőr. És itt jön a komplexitás: egy videojátéknál nagyon sok minden számít a "szépségben". A motor nem csak annyiból áll, hogy megjelenít egy szép képet. Arra a Paint is képes. Itt számít ezer dolog. A fény beesési szögének számítása, az arcmimika, a karakterek végtagjainak animációja, a nem is látható karakterek mozgatása, stb. Rendkívül komplex az, amit te látsz akár az Unreal Engine 5 videójában, akár egy videóban. És a mai játékprogramok már annyira fejlettek, hogy ha jól meg vannak csinálva, akkor azok a részek, amikben csalnak, az sem problémás. Mert az emberi szem számára összemosva nem tűnik fel az 1080p és a 720p közti különbség, ha az 1080p-s karakter áll a 720p-s fa mellett, nem veszed észre. Egy jó játékfejlesztő tudja, hogy úgyis a karakterre fókuszálsz. Nem tudom, sikerült-e megvilágítanom a dolgot. Igazság szerint, mivel én csak felhasználóként, nem fejlesztőként dolgozom ebben az iparban, szerintem én sem értem az egészet. A lényeg az, hogy az illúzió keltés itt nem azt jelenti, hogy valójában csúnya, amit látsz, hanem "csak" azt, hogy nem olyan szép, mint amit a tech demókban látsz. Szép lenne, ha egy Horizon: Zero Dawn, egy The Witcher 3: Wild Hunt, vagy egy The Last of Us: Part 2 minden assettje 4K-s felbontásban léteznek, és a játék minden pontjában real time lenne minden szimulálna, de ahhoz HAL 9000, MOTHER és Skynet összes számítási kapacitása kevés lenne még akkor is, ha hozzátesszük azt a motort, ami az OASIS-t futtatta.

És, amikor jönnek a trollok és a heaterek: "Do not fear that feeble attack!"

Ez szép és jó, csak most tényleg te csinálod azt, amiről írsz. Levezetsz a fentiekből egy okfejtést, és kilyukadsz egy olyan pontra, amit senki sem állított. Senki sem mondja, még a haverom sem, hogy a játékok rondák lennének, vagy a grafika és motor rossz lenne, csak mert a fejlesztőknek muszáj csalniuk a technológiai korlátok miatt, ha olyan és akkora játékot akarnak összerakni, amekkorákat és amilyeneket szoktak. Senki sem állít ilyet, csak annyit, hogy nem lesznek olyan szépek a játékot, mint a fenti demó, mert az egy tech demó, direkt arra megalkotva, hogy bemutassa, mit tud egy motor egy adott platformon, míg a videojáték egy teljesen más műfaj. Ez viszont tény, nem szubjektív vélemény.

Kiteszem őket. Nem is tudom, miért nem jutott ez eddig eszembe, miközben már korábban is tettem ki podcastotokat.

A haverom sem illúziórombolás vagy hamis következtetésre vezetés miatt mondta el vagy mutatta meg ezeket, egyszerűen csak lelkesedik az ilyen dolgokért (elvégre ez a szakmája) és szeret ilyenekről velem beszélgetni. Néha ugyan túlságosan is lelkes, és akaratlanul illúziót rombol, de hát van ilyen. Ettől még a játékok, amiknél rámutat az ilyenekre, szerintem k*rva szépek maradnak. Most játszom az Uncharted 4-gyel, és az is valami iszonyú gyönyörű még most is, pedig négy éves játék. Viszont ez már a PS4 határait feszegeti, ez a topok közé tartozik, amit ebből a konzolból ki lehetett préselni. Remélem, júniusban tényleg leleplezik a PS5 exkluzívokat, és akkor lehet újra ámulni és bámulni. Az autóversenyzős részt egy későbbi patch könnyebbé tette. Azt amúgy én is utáltam. Az eredeti verzióban viszont volt egy programhiba ott, amit kihasználva pik-pak meg lehetett nyerni. Anno én is ezt kihasználva vittem végig. Egen, szerintem is inkább azért nem annyira élvezetes az autókázás, mert a város maga nem túl élettel teli. Bár vannak érdekes öltetek benne, nem sikerült kiaknázni az egészet. Amúgy ugyanez igaz a Mafia 3-ra. Ami viszont minden nyűgjével nekem kedvencem lett (nem a trilógiában, csak úgy általánosan, bár az első Mafia után azt szeretem a legjobban). Az olasz maffia vonaltól ugyan annyiból tényleg elvált, hogy egy fekete bőrű amerikai maffiózót alakítunk benne, ugyanakkor a főellenség még mindig az olaszok, és a mi brancsunkban is van egy olasz, Engem a Mafia 3 hangulata, szereplői és sztorija ragadott meg, bár tény, technikai oldalról borzasztó (bár viszonylag sikerült kikupálni), és a város itt sem olyan élénk, viszont a mondat elejei hármas velem ezt feledtette.

Mint amit te csinálsz most? Nekem is, én vevő vagyok az illúziókra.

Legalábbis addig, amíg egy szaki rá nem néz. Komolyan, én egészen addig azt hittem, hogy minden játék, ami bitang jól néz ki, az bitang jól is néz ki. Witcher 3, Horizon: Zero Dawn, Uncharted 4, stb. Aztán haverom, aki ebben a szakmában dolgozik, szépen rávilágított, hogy és miképpen csalnak a fejlesztők, hogy ezt az illúziót keltsék. Az érvágás a Witcher 3 erdőinél volt. Ugye én nekem az PC-n van meg, és full beállítások mellett fut. Az erdőben elcsöppentem a gyönyörtől, annyira szép. Aztán megmutatta, hogy a fák valójában low poly-ból vannak, és ismétlődnek is. Nyilván, ez a szakavatott szem. (Amúgy a Digic Pictures videóiról is olyan kulisszatitkokat mesél el, amiktől az ember elképed, de ezt nem hallja vissza semmilyen hivatalos anyagban.) Én azt mondom, addig jó, amíg nem vesszük észre a bűvészt, hogy csal. Mondjuk én ezért is sajnálom szaki barátomat, mert ő semmilyen animációs produktumot nem tud már maradéktalanul élvezni emiatt (animációs filmektől a filmekbeli CGI-on át a videojátékokig). És ezért győztem meg arról, hogy ha csak én nem kérdezem, akkor ne osszon meg ilyen részleteket játékokról. Szeretek elveszni a látvány gyönyörében. És szerintem ez a lényeg: amíg elhiszed, hogy az a játék gyönyörű, addig gyönyörű. Ha meg elkezded keresni, hol törik meg az illúzió, akkor b*szhatod. De ez mindenre igaz. Egy történetre ugyanúgy, mint egy filmre vagy videojátékra. (És van egy haverom, aki meg úgy játszik, hogy assetről assetre haladva vizsgálgatja a programot, aztán meg nagy dérrel-dúrral mondja, hogy ez sem jó, meg az sem jó... Az ilyen miért játszik? Mert nem a játék öröméréért, az fix!) Más, kérdés: Mafia trilógiával ti hogyan álltok? Ugye jön most a felújítás. Én imádom az első részt és szeretem a két folytatást is. De általában úgy kategorizálom az utolsó kettőt, hogy vagyok én és egy kolleginám, akik szeretjük a Mafia 2-3-at, és van mindenki más.

Szerintem már most is vannak olyan rajongók, sőt olvasóink, akik a fórum alakulásának évében vagy az után születtek, még ha nem is aktívak. Azért manapság nem olyan a helyzet, mint az én gyerekkoromban, hogy az iskolában lévő internet csoda volt. Ma már egy ötéves is simán netezhet otthon a szobájában. Az biztos, hogy számukra érdekes, de szerintem nem sokkal másabb, mint mikor az én generációm az előttem lévő generáció meséit hallgatja. Olyan élményekről beszéltek, amiket akkor éltek meg, amikor én még csak egy kényes gondolat voltam a szüleim fejében, és még nem is ismerték egymást. Annyi a különbség, hogy az ő meséik, és most már a mi meséink is fennmaradnak a digitális térben. Itt inkább az a durva, hogy mi is már az öreg generáció részei vagyunk. Ha belegondolok, hogy most vagyok annyi idős, mint amikor azok az """""öregek""""" voltak, akiket nem itt, hanem még a starwars.hu-n ismertem meg.

Yoda leírta a lényeget, tessék ennyi idő után már elfogadni ezt és ne jöjjünk újra és újra ezzel. Kánon minden olyan eleme, ami nem mond ellent más műveknek. A klónos dolog kánon, mert semminek nem mond ellent. Tetszik vagy sem, Rey egy Strand-Cast gyermeke. Majd ha jön egy másik mű, ami azt írja, hogy Palpatine megdugott egy nőt, és annak a kölyke Rey apja, akkor nem lesz kánon.

Aki az elképzelése szerinti sztorit szeretne magának, az írjon magának történetet. Máskülönben kívánom neki azt, amit Geralt a Dzsinnek a könyvben.

Tény és való, ez a filmből nem jön le, csak a kiegészítő művekkel tudjuk meg, ugyanakkor, ha Rey egész karakterét akarjuk elemezni, nagyon is fontos ez az információ is, hiszen ugyanúgy hozzá tartozik, mint a filmben leadott infók sokasága. Ugyanakkor a filmben megadott új infók miatt sem változik meg nagyon a mondanivaló: nem számít, hogy kik voltak az őseid és mit csináltak, hanem az számít, te ki vagy és mit csinálsz. Az, hogy az apa egy klón, Sith, gyári munkás vagy hajléktalan alkesz, az inkább csak ennek a mondanivalónak a körítése. Az igaz, hogy ezt a körítést kétszer kaptuk meg, legfeljebb annyit mondhatunk, hogy az OT tálon hasábburgonya van, az ST tálon meg törtkrumpli, de így is, úgy is krumplit eszünk. Ugyanakkor pont az elkészítés módja azért mégis számít, és a filmben ez az, hogy míg Rey-t olyannyira megrémíti a benne lapuló sötétség és a tény, hogy Palpatine unokája, hogy száműzetésbe vonul emiatt, addig Luke-ban fel sem merül, hogy azért, mert Vader az apja, őt hangyányit is veszélyeztetné a Sötét Oldal. Rey mindig is bizonytalan volt önmagával kapcsolatban, és eme tulajdonságában nagyon fontos szerepe van a származásának. Az ep7-8-ban annak, hogy nem tudja, honnan származik, az ep9-ben meg az, hogy a szörnyű igazság szörnyebb, mint amitől a legjobban félt: nem senkik az ősei, akik csak úgy eladták piáért, hanem maga a gonosz. Rey az ep7 óta a származásában határozta meg önmagát. Luke ezzel szemben ilyen téren sziklaszilárd jellem volt. Owen és Beru stabil önképet biztosítottak neki egyrészt mint remek szülők, másrészt azzal, hogy a valódi szüleiről hamis képet festettek le Luke-nak, így a származása nem befolyásolhatta. Sokáig biztos lehetett abban, hogy kik voltak a szülei, és az nem volt túl érdekes. Tehát nem rossz emberektől rettegve vagy hősöket imádva nőtt fel, csak egy teherhajó pilótájának a képét ismerte, aki még csak nem is harcolt a háborúban (az anyjáról meg a fene tudja, hogy mit tudott, de az biztos, hogy a királynő és a szenátor szavak nem szerepeltek a Larsok meséjében ). Ennek köszönhetően Luke önmagát nem a származásában határozta meg, hanem saját magában. Szóval igen, az OT-ban nincs fókuszban az, hogy a származás nem számít, de szerintem azért, mert nem ez az OT mondanivalója. A főhős nem abban határozza meg magát, hogy kik a szülei, éppen ellenkezőleg, végül a főhős határozza meg az apját, Luke karaktere és tettei befolyásolják Vader karakterének fejlődését. Az OT-nak szerintem inkább az a mondanivalója, hogy mindenki számára van megváltás, ha valaki szereti és kiáll érte, és a gonosz nem fegyverrel, hanem szeretettel pusztítható el, és egy gyermek/gyermekek léte még a legnagyobb gazembereket is megmentheti. És a PT mondanivalója az összefogás és a remény életben tartása mellett az, hogy nem számít, honnan származol. Amúgy szerintem az, hogy mennyire nem mondanivalója az OT-nek ez a származás dolog, azt jól jellemzi, hogy igazán csak az ep9 óta feszegetjük a témát, ez előttről nem emlékszem különösebb diskurzusokra ezzel kapcsolatban. Fel sem merült bennünk, hogy Luke-ot befolyásolta a származása, az viszont rengetegszer, hogy Luke hogyan befolyásolta az apját.

Ott van az is, ami az én mondanivalómban is ott volt: "they did build a working, playable demo running off a PlayStation 5 dev kit". Azt a részt, ahol úgy tűnt, irányítják a karaktert, én is megkérdőjeleztem az eddigi tapasztalatok miatt (főleg a tavalyi vagy tavaly előtti E3-on történtek után, amikor a "gyönyörű" PS4 és Xbox One játékokról kiderült, hogy valójából High End PC-kről futottak), de, ahogy írtam is, még így sem annyira erőforrás-igényes, mint egy komplett játék. De most már azért elkezdhetnék be is jelenteni azokat a next-gen játékokat. Oké, hogy nincs E3 és Gamescom, meg a többi, de, ha csak nem lesz halasztás, akkor alig valamivel több, mint fél év múlva jönnek az új konzolok, de jelenleg úgy néz ki, hogy csak PS4-es és Xbox One játékokkal játszhatunk rajtuk. Gyönyörű ez a demó, de jobban tudnék értékelni egy-két tényleges, valódi játékot. Na jó, megelégszem egy Horizon: Zero Dawn 2 bejelentéssel is.

Mert Rey a főszereplő, a Jedik meg csak mellékszereplők, statiszták és biodíszéletek, így senkit sem érintenek meg (rengeteg van belőlük, de még Obi-Wan Kenobiról is csak a TCW szolgáltat minimális plusz infót), nem is az a funkciójuk, hogy ők szállítsák a történet mondanivalóit, fordulatait, de igazából még a cselekmény továbbgörgetése sem a feladatuk. Ellenben a történetek egyik célja, hogy a főhőssel, akit útja elejétől a végéig követsz, azzal azonosulj és az tudja átadni a mondanivalót. Nem egy mellékszereplő vagy egy statiszta. Szóval ne emlegessük a mellékszereplőként és statisztaként megjelenő Jediket egy lapon Rey-jel, Luke-kal vagy Anakinnal, mert a történetbeli funkciójuknak közük sincs egymáshoz. Ennélfogva felesleges is ezzel érvelni. Nekem szerencsére ez a verzió is tetszik, bár tény, nekem is jobban tetszett az ep8-as "alkeszok kölyke" koncepció. Viszont a "senki" koncepció még így is benne maradt. Igen, Rey ereiben ott csörgedezik a Palpatine vér egy része (igazából Rey is csak annyira tisztán Palpatine, mint amennyire Ben Skywalker), de az a vérvonal nem Palpatine-nal kezdődik. A családfa egy lombikban rügyezett ki, hiszen Rey apja egy klón, vagyis Rey valódi nagyapja egy injekciós tű, a nagyanyja pedig egy lombik. Szó szerint a semmiből termett, és bár klónnak minősítik, nem nyers klón, ráadásul még selejtes is, hiszen nem tudta használni az Erőt. Semmivel sem különb ez a névtelen figura, mint 99. És Rey ennek a névtelen, selejtes lombikivadéknak a sarja, aki olyannyira jelentéktelen, hogy nem csak Palpatine-t nem érdekelte, de még mi sem tudjuk a nevét.

És talán ennél jobban semmi sem világít rá arra, hogy nem kéne egy sorozatot pár rész után temetni, rosszabb esetben meg már látatlanul. Ha nem lett volna a harmadik évad felénél az a koncepcióváltás, valószínűleg én is elvesztem volna, de addig legalább adtam három évad esélyt, nem pedig már az első résznél a Star Wars halálát vizionálom.

Éppen ellenkezőleg, ez nagyon nagy bajt okozna, mert Shaak Ti az ep3-ban látható az egyik tanácsülésen.

Az rendben van, hogy neked ezt jelenti az SW humora, de attól még igaz marad, hogy a Star Warsra nem csak és kizárólag ez a humor jellemző. Én például meg C-3PO folyamatos nyavalygásától kapok idegbajt az OT-ben, pedig az is humor. De ott van a bődli stílus is, amikor Jar Jar orra alá fingik az eopi vagy az óriás bolha belevonyít a kamerába (ezeket is rühelem), vagy, amikor Wicket saját magát parittyázza le (ez aranyos, és ezt a humort hozza az ep7-8 is), vagy C-3PO egész droidgyáras jelenetsora az abszurd humor példája. Az, hogy te csak egyet fogadsz el, és minden mást ignorálsz, attól még a többi is jellemző marad. Kylo és Vader összehasonlítása ilyen téren meg szerintem tök felesleges. Ha más nem, az egész trilógia teljesen és végérvényesen tisztázta, hogy Kylo Ren nem Darth Vader, így kár azt várni tőle, hogy olyan legyen vagy olyan hatást váltson ki, mint Darth Vader. Kylo Ren egy másfajta karakter, máshogy reagál a dolgokra, rá is máshogy reagálnak. Ráadásul, Vader egy olyan Star Wars film első perceiben lépett be, amilyet semmilyen más Star Wars film és Star Wars gonosz nem előzött meg. Hogy a fenébe érhetne el ugyanolyan hatást az a Kylo Ren, akinek már nem csak Vader, de Darth Sidious, Darth Maul, Dooku gróf és Grievous tábornok nyomdokaiban kell lépkednie (a TCW-s és rebelses gonoszokról nem is beszélve). Ugyanez igaz az Alderaanra is (ami szerintem egyáltalán nem valami hűde érzelmes jelenet, nekem a Jedha szétlövése adta meg végre azt az érzelmi pluszt, ami a Halálcsillag pusztító erejének kijárt - így hála égnek már az Alderaan aluldramatizált pusztulása is működik). Az első élményt nem lehet megismételni. Bár az ep7 sok mindenben másolja az ep4-et, de nekem pont az tetszik, hogy a lényeges dolgokban meg sem próbál olyan lenni, inkább a saját dolgaira koncentrál.