Dzséjt

És ez meglehetősen izgalmas filmet eredményezhet. Csak gondoljunk bele, ha egy olyan szereplő lenne, mint Ransolm Casterfo, aki bár birodalmi párti volt, rendkívül szimpatikus figura volt egyben.

Hát majdnem soha lett... Tulajdonképpen el is felejtettem, hogy én ehhez még nem írtam évadértékelőt, de ahogy most csak úgy unalmamban (miután elvesztettem szerkesztői állásomat, hirtelen sok szabadidőm lett) újranéztem az évadot, gondoltam, megnézem már, mi volt anno róla a véleményem. Eléggé meglepett, hogy semmi. Na, akkor hiánypótlás következik. Már, ha valakinek hiányzott. Szóval, ez az évad egy jutalomjáték, de még inkább egy olyan történethalmaz, amit szerintem valaki élete, de legalábbis a lelke árán valósítottak meg. Korábban is írtam már ezt, de meg kell ismételnem: a tény, hogy ebben az évadban az ep1-3 legnagyobb hiányosságai lettek megmagyarázva, nem lehet a véletlen műve. Kizárt, hogy a 66-os parancs, a klónok születésének rejtélye és a szellemek mibenléte - épp csak az előzménytrilógia három legfontosabb, a filmek által levegőben hagyott kérdése - tök véletlenül egy olyan évadban maradt, amire immel-ámmal adtak engedélyt, és totál véletlenül ezek az epizódok voltak az utolsó elkészült epizódok (miközben tudjuk, hogy hány történetszál maradt elmeséletlen). Nem kérem, ez nem így van. A Jar Jart középpontba helyező sztori ilyen, az véletlen maradt a fiók alján. A Clovis epizódok szintén ilyenek - bár az nem véletlen, hanem szándékosság áldozata, hiszen eredendően az ötödik évadban volt a helyük. De a többi az nem véletlen. Ezt vagy kikönyörögte a lelke feláldozásával Filoni, vagy kijátszotta a figyelő tekinteteket és sunyi mód megalkotta/befejezte az epizódokat, hogy legalább az a három kérdés ne maradjon megválaszolatlan. Ennek hála a TCW legjobb évadának voltunk tanúi, pedig én már az ötödik évadtól is kis híján elaléltam. S bár tetszetős lezárásnak tartottam azt, hogy a The Wrong Jedi-ban Ahsoka távozása zárja a sorozatot (ha már egyszer az érkezése nyitotta), az ebben az évadban prezentált zárókép sokkal jobb, ugyanis egyben egy korszak mélabús, de reményekkel teli lezárása is. Mert bár már a Disney éra alatt készült el, ez még a Lucas éra terméke. Akkor találták ki, akkor írták és alkották meg, épp csak egy kicsit később kaptuk meg. És bizarr, mégis érdekes mód reflektál a zárósztori a valóságra. Mert miről is szól a vég? Egy korszak lezárásáról. Bár a klón háborúk, így az előzménytrilógia éráját kronológiailag az ep3 zárja, nekünk, nézőknek a TCW. De nem csak az előzménytrilógia korszaka zárul ezzel, hanem a lukasi korszak is. Amikor a falevél lehull, az nem csak annak szól, hogy hamarosan beköszönt egy új kor a Galaxisban, hanem annak is, hogy beköszöntött egy új kor a Star Warsnak. Persze a Köztársaságot a gonosz Galaktikus Birodalom váltja, Lucast pedig... Nos, sokak szerint a gonosz Disney. De a TCW befejezése mást is mond: reményt. A remény, ami átível a Star Warson. A remény, amit Leia emleget a Rogue One végén, az új remény, ami nem csak Luke maga, de az egyik epizód címe is. A remény Yoda számára, hogy bár a Jedik elbuknak a háborúban, megmenekülhetnek a jövőben. És a remény számunkra, hogy bár Lucas eladta egy nagy vállalatnak a Star Warst (és minden mást), jó kezekbe került. Remény számunkra, hogy a Star Wars még sokáig velünk marad úgy, ahogy azt megszerettük. Így van? Nyilván van, aki szerint nem, de őszintén szólva, én tojok a véleményükre ezen a téren (bocsi), mert szerintem igen. A Rebels, a The Force Awakens és a Rogue One: A Star Wars Story nekem elég bizonyíték, de őszintén szólva, az eddig elolvasott könyvekben sem kellett akkorát csalódnom. Nem mind kiemelkedő, de hülye az, aki mindig a kiemelkedőt várja, és annál alább nem adja. Szóval a The Lost Missions korszakot zárt, in és out universe is. De menjünk kicsit mélyebben bele ebbe a csonka, mégis a többinél teljesebb évadba. Kezdjük a gyengeségekkel: Jar Jar és Clovis. Nem mondom, hogy ezek rossz részek, csak olyanok, mint az előző évadban a droidos szál: a borzasztóan magas minőségi epizódok között ezek "csak" a jó részek. Kiemelném, hogy mindkét történetben volt valami, ami megfogott. A Jar Jarosban, hogy újabb frakcióját ismerhettük meg az Erőérzékenyeknek. Egy újabb csoportot, ami nem Jedi és nem is Sith, de ugyanúgy használják valamilyen szinten az Erőt. Bár Lucas anno úgy képzelte el, hogy csak ez a két frakció van, öröm látni, hogy a TCW alkotói nem korlátozták magukat erre, és ismerve a Blu-rayen színesen (és az évadok előrehaladtával egyre őszintébben) ecsetelt hátteret, végül Lucas is belátta, hogy az SW szélesítéséhez nem szabad ilyen kereteket szabni. A bardottai Dagoyan Mesterek és a Frangawl kultusz remek előfutárai például az Erő Templomának, a Whillek Örzőinek vagy éppen a lasat hitvilágnak, esetleg Bendunak. Mivel meggyőződésem, hogy ezek a nem Jedi vagy Sith frakciók immár az Erő misztériumainak és a Galaxis jövőjének meghatározó szereplői lesznek (hiszen hirtelen elég sok bekerült a sztoriba), már ezt előfutárának tekinthetjük mindennek. Az ilyen apróságok jelzik nekem, hogy azért a Disney nem teljesen kukázta Lucas elképzeléseit. Tehát itt megalkottak valamit - nem Jedi/Sith erőhívők/használó bandát -, aminek egyfajta származékát az ep7-ben láthatjuk Snoke és Kylo Ren révén. Vagy éppen Lor San Tekka és Chirrut révén. Úgy érzem, az ep8-9 még tovább szövi ezt és nagyon messzire fogunk jutni a Jedi és Sith "dogmatikus felfogásoktól". És persze, a Dagoyanok csak a kezdet volt, az évad tartogatott nekünk mást is. De ne szaladjunk előre, inkább még hozzátenném ehhez, hogy jó volt látni Jar Jart más szerepben, olyanban, ami kicsit talán jelzi, hogy neki is van még helye a Galaxisban, miután mindent elvesztett. Másrészt jó látni, hogy a hatalmas erőkkel bíró Talzint mennyire lekicsinyli Windu. Ez számomra tényleg azt jelzi, hogy Talzin csak látszatra nagy hatalmú, de egy Jedi vagy Sith mellett labdába sem rúghat (amit később a Son of Dathomir csak megerősít). A Clovis szál is bejött, főleg, mert egy olyan aspektusát ismerhettük meg az SW-nek, amire a kutya sem számított: a gazdasági részét. Most komolyan, aki azzal vádolja a TCW-t, hogy gyerekes, annak megmutatnám a Clovis-duót. Nyilván nem közgazdasági szinten mutatja be a helyi pénzügyi machinációkat, de egy olyan sorozathoz képest mégis nagy hangsúlyt kap az egész bankrendszer, aminek célközönsége 10-14 évesek. És a politikai machinációk ilyen bemesélését mindig is díjaztam. Külön tetszik, hogy ezzel Palpatine zsenialitása egy újabb réteget kapott, hiszen azzal, hogy megszerezte az uralmat a Bankár Klán fölött, eltörölte a Köztársaság, és így a későbbi Birodalom adósságát. Ráadásképpen itt kicsit Padmé és Anakin magánélete is terítékre került, ami azért is jó, mert ez egy olyan eleme az SW-nek, amit nagyon ritkán érintünk. Szeretem őket nem diszfunkciós párként látni, de azt is szeretem, amikor azok. Látni, hogy milyen nehézségek vezettek a Mustafaron bekövetkező tragédiához. És, bár erre nincs bizonyíték, szeretem azt hinni, hogy az eme epizód végén bekövetkező összeborulás eredménye Luke és Leia. Na, ennyit az évad gyengeségeiről. Mi maradt még? Ó, csak a 66-os parancs rejtélyének feloldása, a klónok megrendelése körüli homály eloszlatása és az Erőszellemek körüli összevisszaság rendezése. Technikailag ezek közül az egyik a Star Wars egyik legfontosabb kérdése, a másik kettő meg csak az ep1-3 levegőben hagyott kardinális kérdése. Itt viszont egy kicsit megragadnám az alkalmat, hogy szóljak az általam amúgy nagyra értékelt és kicsit példaképként éltetett Lucas ellen: az, hogy erre a három kérdésre ő sosem adott választ, nálam kicsit rombolt az imázsán. Nyilván ő nem tartotta ezeket annyira fontosnak, mint én, de akkor is... Olyan jó lett volna, ha ezekre a kérdésekre nem egy kiegészítő sorozat adja meg a választ, hanem a filmek. Na de, ha már így történt, kész mázli, hogy zseniálisan történt, és ez az, amiért bárki bármit mond, én Filonit és csapatát nagyon nagyra fogom tartani mindig is. Már az sem volt semmi, amit a TCW-vel letettek, különösen, amit a második évad második felétől műveltek, de ez az utolsó évad a hab a tortán. Kezdjük a 66-os paranccsal. Anno a Rookies idején (jesszus, belegondolni is félelmetes, ennek már kilenc éve) ki gondolta, hogy az ottani "egyepizódos" klónok története az egész sorozaton átível? A legjobb kronológiai sorrendben látni, és szembesülünk a klónok teljes tragédiájával. A Domino osztag története a klónok céljának és életének visszhangja. Ahogy egy kis testvéries családként kezdik, majd sorra meghalnak, de közben a túlélők egyszerű, fegyelmezetlen kadétokból különleges osztagosokká válnak. És végül az utolsó megmaradt Domino rájön a klónok legnagyobb titkára, legnagyobb félelmére és legnagyobb csapására: a biochipre és Palpatine tervére. És senki sem hisz neki. A klón, név szerint Fives, aki talán a történelem kerekét más irányba fordíthatta volna, végül saját testvérei által hal meg. Sidious pedig örülhet, a Jedikről pedig kiderül, hogy a megváltás kapujában lettek tévútra vezetve. És miért? Mert Anakin Skywalkernek nem tetszett, hogy a pajtásáról egy klón rosszat mondott. Jó, érthető Anakin álláspontja, érthető Shaak Ti álláspontja is, de akkor is meglehetősen ironikus, hogy ha meghallgatnak egy klónt, talán megmenekülhet a Rend. Persze ezt tetézik később a Jedik, de ezzel megint előre szaladnék. Az egész klón szál egy tragédia ezen a téren. FIves vesszőfutása, Tup halála, és az egész, ahogy kezelik ezt a szituációt (mindenki, még a Jedik is meglehetősen távolságtartók, ami nekem azt jelzi, hogy minden szöveg ellenére a legtöbb nem kezeli őket eszköznél többnek), mind-mind a tragédia része. És közben a Sith-ek szinte mindenki orra előtt manipulálnak. Dooku simán bejelentkezik Lama Súnál Darth Tyranusként, és bemeséli, hogy a biochip csak védelem. Ugyanakkor tetszetős, mekkora "pánikot" eredményez a Sith-ek körében ez az aprócska meghibásodás. Amúgy maga a biochip is remek ötlet. Tényleg nagy kérdés volt a TCW-ben megismert emberi, jórészt barátságos és több ízben is önállósodó klónok után, hogy ezek hogyan válnak egyetlen parancsra lélektelen robottá, akik megölik Jedi vezetőiket. Tudom, hogy Karen Travis a Republic Commando regényekben alkotott egy másik megoldást. Nem tudom, hogy az mi, ez azon elemek egyike, amiknek nem olvastam utána (részben azért, mert én tényleg nem csíptem a régi EU-t). Karrde, Krande és a többiek véleményére adva tudom, hogy az is legalább ilyen jó, de nekem ez a biochip is tökéletesen adja magát. Eleve lenyűgöz, amikor valami egyedivel, de legalábbis ritkán látottal tudnak előállni manapság (a közhiedelemmel ellentétben nehéz egyedit alkotni, és akár most, akár régen, az ismert toposzokból alkottak egyedit az alkotók, és ez alól az SW sem kivétel - nem egyedi, csak a sablonokat keverte egyedien). De lőjenek le, bár széleskörű ismeretem van sci-fi terén, hasonlót nem tudnék mondani. Emellett páratlan, hogy tökéletesen belesimul a korábbiakba. Érthető, hogy egy kódsor bemondásával miért áll át a klón droid üzemmódba, és még ki is magyarázható: ez a bigyó felel azért, hogy a klónok ne legyenek olyan önállóak, mint a mintaegyed. Hoppá! A magyarázat a TCW-ben hangzik el, de az ep2-ben elhangzottakra reflektál. És - ismételve önmagam - Fives személyes tragédiája, és ezen a szinten a Domino osztag tragédiája páratlanná teszi ezt a négyrészes történetet. A TCW itt a sötétség legmélyén járt, pedig sok bugyrát megjárta már a pokolnak (pl.: Umbara-szál). Emiatt érzem azért gáznak, hogy Echo végül is nem halt meg, hanem kiborgként tovább él. Így nem teljes a Domino tragédiája. Oké, azért valahol az is szomorú, ahogy Echo végezte, de akkor is - végül visszanyerte a tudatát, és tovább szolgálhat akként, amire teremtették. A Domino osztag teljes elpusztulása szerintem sokkal jobban reprezentálja a klónok sorsát, még úgy is, hogy Echo végül már nem volt több egy tényleges eszközként. Egy számítógép perifériájaként - de ebből felébredt, feljebb emelkedett, ha úgy tetszik. És akkor most térjünk rá arra, ami egyben zárta az évadot. Bezony, az Erőszellemek, amit egy briliáns mozdulattal hozzá kötöttek a klónok megrendeléséhez. Emlékszem, az ep3 előtt még nagyban találgathattuk, ki rendelte meg a klónokat, ki törölte a Jedi Archívumból a Kamino adatait. Shaak Titől kezdve Zett Jukassáig mindenkit belekevertünk, miközben Lucas egy korai nyilatkozata már megadta a választ: Dooku volt a szélhámos. Tényleg volt idő, amikor még Jedi lovag volt, de már a Sith-eknek dolgozott. Még nem volt tanítvány, de már használta a Tyranus álnevet, ami később a Sith neve lett. És ez a legszebb: a Jedi szellemek története egy ahhoz (eredendően) nem kapcsolható eseménnyel indít: megtalálják Sifo-Dyas hajóját. És ez egy olyan eseménysort indít el, ami húsz perc alatt újraértelmez legalább egy mozifilmet, nem mellesleg a teljes elképzelésünket az SW egyik misztikus eleméről. Mert biza a The Lost One előtt a Jedik egy olyan fajta balf*sz (bocs, jobb szó nincs rá) társaságnak tűnt, aki konkrétan telibetojta, hogy a Köztársaságnak a semmiből lett hadserege, és eme haderő mintaegyede a legfőbb ellenség puszipajtása. A TCW húsz perc alatt újraértelmezte ezt. Bár a Jedi Tanács még mindig inkább balf*szok gyülekezete (pedig nem is az Űrgolyhó I-en szolgálnak ), legalább karnyújtásnyira voltak a titok felfedésétől. Már tudták, hogy a klónokat az ellenség rendelte be. A korábbi események hatására talán már azt is sejtették, hogy ennek legfőbb oka a Jedi Rend elleni támadás. Így Mace Windu kijelentése az ep3-ban, hogy Palpatine Sith mivolta a legrosszabb gyanújuk és érzi, hogy támadás készül a Jedi Rend ellen, már nem csak egy megérzés, hanem összegyűjtött információkból levont következtetés. Csak sajnos - ahogy az a történetszál végén kiderül - a Jedik már későn jönnek rá mindenre. Még ha a végső titokra rá is jönnének, akkor sincs már esélyük a megmenekülésre. Ahogy az előző évad végén láttuk, már oly mértékben belemélyültek a politikába és a háborúba, hogy ezen a ponton a megmenekülésükre legalább esélyt adó kihátrálást sem léphetik meg. És tényleg nagyon közel jutnak. Obi-Wan és Anakin szinte karnyújtásnyira a cél előtt vesztik el a fonalat. De az epizód Tyranus és Sidious kapcsolatához is sokat ad. Már az nagy szó, hogy egyetlen jelenettel bemutatták, mekkora ereje van Palpatine-nak. Egy hologramon át, fényévekről majdnem megfolytja az amúgy Jedi mesterként és Sith Nagyúrként számon tartott Dookut. De a tény, hogy mennyire felbosszantja Dooku sokadik hibája, szintén jelzi, mennyire nem számolt vele igazi tanítványként, így amikor az Invisible Hand fedélzetén mosolyogva adja ki a megölésére a parancsot a valódi tanítványának, az a jelenet még mélyebb értelmet nyert. Hiszen Palpatine mosolyában ekkor már benne van, hogy "na végre, megszabadulhatok ettől a félkegyelműtől" és az is, hogy "tessék, te marha, ez a jutalmad a sok hibáért". Nem csoda, hogy Dooku szóhoz sem jut. Idióta fejjel azt hitte, a mestere bármennyi hibát megbocsát neki, hisz pótolhatatlan. Hát, nem az. Aztán folytatódik a történet, és meglepő mód teljesen más vágányra tévedünk. Qui-Gon Jinn szól Yodához. Kiemelném a tényt, hogy Liam Neeson (immár másodszorra) újra vállalta a szerepet, ami hatalmas pluszt ad Qui-Gon visszatéréséhez. Merem állítani, hogy fele ennyire sem lenne a jelenetsor hatásos a színész nélkül. Neeson sajátos orgánuma hallatán egyből tudjuk, hogy ez Qui-Gon. Hiába dolgoztak a sorozaton tehetséges színészek, akik simán hozzák az ismert karakterek hangtónusát, Qui-Gonnál Neeson kellet - főleg azért, mert ő test nélkül jelenik meg, így nehezebb azonosítani a figurát. És ezzel máris rátértünk a TCW utolsó szakaszára, ami egyben a legspirituálisabb szakasz is - csak a Mortis-trilógia veheti fel ebben a tekintetben a versenyt az utolsó három résszel. Sok tekintetben nagyszerű a három záró epizód. Ide sorolhatnám a Jedi Tanács spirituális összefonódását, a Yoda miatti aggodalmat, Qui-Gon hatalmának bemutatását, de én személy szerint azt emelném ki, hogy ez az egész egy kis kalandos ízt kapott. Yoda egy vadászgépen indul neki R2-val a kalandnak, aminek végén a halhatatlanság várja. Ez az egész maga a Star Wars eszenciája, legalábbis számomra. Könnyed kaland, mélyén komoly mondanivalóval és olyan világokkal, amiket ember elképzelni sem tud. Ki gondolta, hogy láthatjuk a midi-chlorianok szülővilágát? Vagy az egy személynek számító, de különböző érzelmi karakterként megjelenő Erő Papnőkre sem lehettünk felkészülve. A Gonosz Yoda meg egyszerűen fantasztikus. Mintha Gollam átugrott volna a Star Warsba, hogy kifigurázza Yodát, mégis komolyan vehető. És a tanulság: ne harcolj a sötétség ellen, hanem fogadd el a létezését. Bendu szavai után szerintem ennek is jelentősége van. Még a Jedik sem mentesek a Sötét Oldal nélkül. A trükk inkább az, hogy kordában tudják tartani. A Jedik tiltották a sötétséget, de az új éra már rámutatott arra, hogy talán az Erő használata ezen túlmutat. Ezra vagy a Bendu már jelezte, hogy nem feltétlen csak az egyik vagy a másik van, egymás mellett is megférhet a kettő. Talán ez is egy alapozó előfutára a jövőnek. Ki tudja, talán az ep9 után majd azt mondjuk: igen, a TCW mutatta meg ennek az alapjait. Sőt kicsit még mulatságos is lenne, ha végül kiderülne: Palpatine-nak igaza volt, amikor arról beszélt, hogy nem elég valamit egy irányból - ez esetben az Erőt a Jedik szemszögéből - ismerni. És persze megannyi dologgal lettünk gazdagabbak. Ami kicsit nekem visszás, hogy Lucas, mintegy utolsó kicseszésként az EU-val, a Korribant Morrabandra keresztelte át - szerencsére Filloniék azért leközölték, hogy ez csak az aktuális neve. Valószínűleg ők is érezték, hogy Lucas eme döntése nem éppen szerencsés, amivel messzemenőleg egyet tudok érteni. Nevezzék akárhogy, nekem Korriban marad. De persze ez a legkisebb és egyetlen gond ezzel a történetszállal, amiben még olyan kitérőkre is jut idő, mint Darth Bane megjelenése (akit Mark Hamill szólaltat meg), vagy olyan szimbólikának, mint a Sith férgek. De előállhatunk olyan tanulságokkal, minthogy még a legnagyobb jó sem tud gonoszság nélkül létezni (nincs fény árnyék nélkül), vagy az ideális világ csak álom, mert a valóságban nincs ilyesmi. Ha ezeket elfogadjuk, teljesebb, reménytelibb életet élhetünk. Yoda így tesz. Utazása során nem csak magát ismeri meg jobban, de arra is rájön, hogy van, ami már nem megmenthető, hiába akarja megmenteni. Van, aminek már pusztulnia kell, hiszen a megoldásra várt probléma részét képezi az, amit életben akar tartani. És Yoda számára ez az abszolút lemondás. "Mond le önként, amit félsz elveszteni" - mondja az ep3-ban, de csak a TCW utolsó három epizódja mutatja be, hogy Yoda mire alapozza a szavait, miről mondott ő le. Nem egy emberről, nem egy szerettéről: az egész Jedi Rendről, 900 évnyi életről. És ezzel maga Yoda lett mindenek felett álló lény, kapott elképesztő mélységeket ez a kis zöld manó. Ezután a Dagobah-n látni nem csak egy jól megválasztott filmes díszlet, hanem szimbóluma is Yoda saját lemondásának. A mester, aki a hipermodern Jedi Templomban élt Jedi ezrei között, végül egy agyagházban éli mindennapjait magányosan. Lemondott mindenről, amit félt elveszteni, nem csoda hát, hogy meglelte a halhatatlanságot. És azt hiszem, ez záró gondolatnak meg is teszi. Csak pár sort akartam írni, erre öt oldal lett. Öt megkésett oldal, hiszen már ennek az évadnak is három éve. De hát jobb később mint soha. Én viszont nem zárok korszakot, nem ez az utolsó terebélyes írásom a Star Warsszal kapcsolatban (naná, hogy nem, jövő hét kedden három SW-könyvről jelenik meg egy cikkem a PGO-n - ez itt a reklám helye ). Lucas vagy Disney, nekem egyre megy. Amíg én élvezem, szívesen ontom magamból az ilyen írásokat. Még ha pár éves késéssel is.

Én 2020 nyarát is fenntartásokkal kezelném most már. Sőt, előbb lesz nekünk évenként három SW-filmünk, mint Avatar 2-nk.

Szerintem az a nagy kérdés, hogy mennyi Első Rend szimpatizáns maradt az új Köztársaságban. Ne feledjük, hogy a Vérvonalban ez egy igen komoly szál volt és Johnos tanácsokat adott a könyvhöz. Leia biztos nagy szerephez jut, de attól tartok, hogy a Hosnian Prime-mal a kormányzat néppárti oldala veszett oda. És nekem kifejezetten tetszene, ha magán a Köztársaságon belül sem lenne minden fekete és fehér, hanem afféle belső hatalmi harc is kialakulna az Első Rend fenyegetése mellett. Ez pedig mindenképpen középpontba helyezné Leiát.

Szerintem is itt a kitérőt a Fox tenné. A Fox kezében volt a mindent felzabáló sárkány, így aligha fogják ők összeereszteni a kis sárkányuk nevelőjét a mamával. Sőt, szerintem ezt még Cameron sem engedné. Imádja a Star Warsot és van benne annyi üzleti érzék, hogy ne küldje a halálba a saját filmjét. Amúgy Nabo, most hadd ragadjam meg az alkalmat a korrigálásodra (ha már nem az én gondolataimat közlöd ), Sam Worthington épp a héten mondta, hogy idén nyáron kezdődik az Avatar 2 forgatás. Szóval most ez az utolsó hivatalos hír a forgatással kapcsolatban. A 2016-os áprilisa már elévült.

Ha ez a film nem kap Oscart (nem fog!), akkor az Akadémi elmehet a 3,14csába. Én már az ep3 werkfilmjeit nézve is seggre ültem, de az ep7, és most az RO után már fel sem tudok állni a földről.

Rey nagyon dögös leeresztett hajjal. De, volt. Tulajdonképpen a rohamosztagosok minden epizódban kicsit mások. Persze a különbség nem olyan markáns, mint a Phase I és Phase II klón páncélok között, de azért szembetűnő, ha az ember odafigyel. Pont, mint Vader folyton változó páncélja.

Mármint a Foxnak lenne öngyilkosság az Avatar 2-t egy Star Warsszal (pláne egy Han Solóssal) összeereszteni. Eleve, biztos akkor lesz az Avatar 2? Azért na, egy Star Wars vs. James Cameron (mert azért az Avatart nem a címe, hanem a rendezője adja el). Erre a mérkőzésre én beneveznék. Szerk.: ennyi, ezentúl direkt rányomok a frissítésre, mielőtt elküldöm a posztot, aztán kihúzom azokat a sorokat, amiket Nabo már megírt.

Nem, mert azt mindig elfelejtem. Na, most már felírom azt is a listára. Meg ha már itt járunk, az Elveszett csillagokat is.

Szerintem legutóbb Mazé volt.

Most jöttem rá, hogy mennyit megspórolhattam volna, ha utána nézek ennek az emberi átlagéletkornak az SW-ben. Merthogy lejegyzett: az emberi faj a kánon szerint átlagosan ugyanannyi ideig él, mint a valóságban, azaz átlagosan 71 évig. Ezt Leland Chee, a Story Group tagja mondta ki nem is olyan régen (tavaly október 5-én): Kérdező: What is the average life-span of a human in Star Wars canon? Chee: Similar to real-world. Was easier to say they lived longer in Legends because we didn't have to account for actors getting older. Azt hiszem, ez a téma itt le is zárható. A Coruscant, mint az emberiség anyabolygója, az Uprisinggal lett kanonizált infó. A többire már nem reflektálnék, mert úgy érzem, mindketten elmondtunk mindent - legalábbis nekem már nincs mit hozzátennem, innentől már csak ugyanazokat a köröket futnánk. Te így látod, én úgy látom, az alkotók meg majd hoznak valamit, amire talán egyikünk sem gondolt. Egy dologra viszont azért válaszolnék: Ez valószínűleg megint értelmezés kérdése. Én azt veszem halálnak, amikor az egyén abszolút megszűnik létezni. Emlékei elvesznek, személye megszűnik létezni. Amíg ez nem következik be, addig számomra nem halott az illető. Ami Benék esetében van, az szimpla aszcendálás, egy magasabb létsíkra emelkedés. Nevezhetjük a fizikai test halálának, de nem a személy halálának. Talán még jobban lefesthető úgy, hogy ők átalakultak fizikai létformából anyagtalan testtel bíró létformává. Olyanok, mint a vorlonok a Babylon 5-ben vagy az alterranok a Stargate-ben. Talán még energialényeknek is nevezhetjük őket. Szóval számomra Ben, Yoda, Anakin és Qui-Gon élnek és virulnak, csak ők már nem fizikai élőlények. Mint ahogy - visszautalva a droidos vitára - számomra egy robot is lehet élőlény, csak nem organikus, hanem gépi élőlény. C-3PO-t én ugyanolyan élőlénynek tartom, mint az aszcendált Bent vagy az ifjú Anakint vagy a kiborg Grievoust. Az egyik gépi életforma, a másik szellemi életforma, a harmadik organikus életforma, a negyedik meg gépi és organikus életforma. És amik Sidious ellen semmit nem értek.

Nem olvastam, csak ismerem a sztoriját. Áldott találmány az a Wookieepedia.

Ott nem látni a színésznő mély játékát és arcvonásait. Komolyan, amikor először láttam a dokit, én úgy voltam vele, hogy inkább kerüljek egy boncmester kezei alá, semmint hogy ő kezeljen. Ezt már csak tetézte a kivágott jelenet, amikor odacammog Rey-hez, és közli: a barátod rendbejön. Hát Rey is úgy néz rá, hogy szerintem megfordult a fejében a fénykard aktiválása, vagy a minél messzebb futás. Ha valaki, ő ne térjen vissza az ep8-ra.

Mert akkor még nem járt arrafelé az a szociopata kinézetű doktornő. Hidd el, amint az a közelébe kerül, Finn ijedtében azonnal kijön a legmélyebb kómából is.

Ma elgondolkodtam azon, hogy az eddig elolvasott kánon könyvek között hogy alakulna a sorrend. Erre jutottam: 1. Vérvonal 2. Új hajnal 3. Tarkin 4. Ahsoka 5. Utóhatás A soron következő két könyv a Katalizátor és a Battlefront: Alkony század lesz (illetve a szerkesztőségtől megkapom Az ébredő Erőt is, de azt valószínűleg csak akkor olvasom el, ha az említett két könyv után nem tudom hamar beszerezni az Utóhatás: Adósságot és a Sith Nagyurakat).

Ennek a könyvnek is a végére értem, és az a helyzet, hogy a Vérvonal után az új Star Wars könyvek közül ez tetszett a legjobban. Eleve szeretem Kanan és Hera státuszát és roppant érdekes volt azt olvasni, hogyan jöttek össze. Különösen tetszett, hogy még egyikük sem az a figura, akit a Rebels során megismertünk. Kanan még tényleg inkább cowboy, egy iszákos, csajozós, kötözködő szájhős, aki bolygóról bolygóra vándorol, nem barátkozik senkivel és veszélyes alkalmi munkákat vállal. Ezt a látszatot részben azért tartja fenn, mert így aztán tényleg nem gyanakszik rá senki, hogy valaha Jedi volt, másrészt, így próbálja meg elfojtani a veszteségek okozta bánatát. Persze azért így sem tudja levedleni valódi énjét, és azért csak segít a bajbajutottakon, csak furán. Verekedést provokál, hogy bajbajutott lányon segítsen, flörtölni kezd a birodalmi admirálisnővel, amikor az sunnyogáson kapja, meg ilyenek. És ha már Hera, hát még ő sem az az anyai karakter, aki a Ghost csapatának otthont ad, és nem is vezető figura. Itt még egy vagány pilótalány, egy magányos farkas, aki mindent maga akar csinálni, és nem bír megmaradni a hátsóján. Kanan és Hera párosa pedig nagyszerűen működik, főleg az összecsiszolódásuk nagyszerű. Kezdetben Kanan csak egy dögös csajt lát, akit inkább csak megdönteni akar, Hera pedig egy bajt kereső marhának tartja, akivel nem akar semmiben sem közösködni. Aztán persze lassan, de biztosan mindketten meglátják a másikban az értéket, és elkezd kialakulni az a kapcsolat, amit a Rebelsben már készen kapunk. Mellesleg ebből a könyvből kiderül, hogy a sorozatban - annak ellenére, hogy szerelmesek egymásba - miért nem alkotnak egy párt, miért nem vállalják ezt fel. Örültem, hogy ebben a könyvben a Gorse és a holdja, a Cynda is tudott érdekelni. Az Utóhatást részben azért tartom unalmas könyvnek, mert az Akiva totál érdektelen hely. Semmit sem tudunk meg az ott lakókról, és a leírásában sincs semmi érdekfeszítő. Dzsungelbolygó, remek, ez így tucatvilág. Ebben a könyvben viszont rengeteg lakóval megismerkedhetünk. A meglehetősen hibban Skelly, a hivatásos kukkoló, Zalluna vagy éppen Kanan egyetlen barátja, Okadiah mind szépen kidolgozott, szerethető (vagy éppen utálható, mert például Skelly-t én sokáig csak utáltam) karakterek, ráadásul egyik sem valami különleges figura, hanem inkább hétköznapi emberek. Egy nem túl okos háborús rokkant, egy munkamániás nő, egy vén bányász. A gonoszok oldalán sem rossz a helyzet. Rae Sloant már admirálisként megismerhettem az Utóhatásban (de jelen írásom tárgyában, az Új hajnalban debütált), és már ott is szimpatikus volt. Tulajdonképpen Sloan hiánypótló karakter, hiszen míg a jók oldalán mindig is több erős női karakter volt már Lucas ideje alatt is (Padmé, Ahsoka, Leia), az új érában meg sokszorosára nőtt a számuk, addig a gonoszok oldalán még mindig erős a hiányérzet. Hiába van Phasmánk és Pryce kormányzók, egyike sem ér fel Herához, Sabine-hoz, Rey-hez vagy Jynhez. Sloan viszont ilyen (úgyhogy igazán megjelenhetne teszem azt a Rebelsben, vagy egy spin-off filmben, esetleg az ep8-9-ben, ha már fontos szerepet kapott az ep6 utáni eseményekben). Ráadásul annak ellenére, hogy birodalmi tiszt (itt még csak helyettes kapitány), nem élből gonosz. Sőt, egyáltalán nem gonosz, ő csak egy tiszt, aki szolgálja a Birodalmat legjobb tudása szerint. Egy bolygó elpusztításával kapcsolatban vannak ellenérzései, de bízik a feletteseiben, a rendszerben, és katonaként engedelmeskedik a parancsnak. Ugyanakkor az érdekeit nem helyezi a rendszer elé. Remélem, még látunk vele egy-pár történetet. Olyat is el tudnék képzelni, amiben ő a főszereplő. Aztán itt van még Vidian gróf, a Birodalom Grievous tábornoka, csak ez egy számító üzletember, nem mellesleg egy szörnyeteg. Annyira robotizálta már magát, hogy minden emberi kiveszett belőle - legalábbis úgy tűnik, mert aztán csak kiderül, hogy van még benne becsvágy, aljasság, meg sok-sok emberi tulajdonság. Nem kis játékos a csávó, csak kicsit meghibbant. Talán az agyát is processzorra kellett volna cserélni... Egy biztos, ugyanúgy imádtam utálni, mint a TCW-ben Riff Tamsont. És még a történet is szépen felépített, ráadásul akad benne egy-két meglepő fordulat. Egy biztos, aki szereti a Rebelst, és kedveli Kanant és Herát, annak bátran ajánlom ezt a könyvet. Sőt remélem, hogy az író már dolgozik egy folytatáson, amiből mondjuk kiderül, hogyan csapódik Sabine és Zeb a csapathoz, de azt sem bánnám, ha csak Kanan és Hera kalandoznának még kicsit együtt.

Heppy börtszdéj tú jú!

Nem nézett ki cudarul, csak nem volt magánál. Cudarul Kylo nézett ki, meg Snoke. Finn akár már akkor ébren lehetett, amikor az integető tömeg visszatért. A beépülés meg akár a film alatt is megtörténhet a szemünk láttára. Ilyet azért már láttunk párszor. Felveszi a páncélt és hopp, már be is van épülve. Szerintem ennél többről nem igen lesz szó. A Bluscrin nevű bolygón.

Jó, de az csak most van, az első két filmnél volt egy szál. Majd meglátjuk, mi lesz a helyzet, ha már a Star Wars is egy tucat filmet tud maga mögött. Mármint, a Disney felállásában. Ráadásul a spin-offok ugyanúgy külön-külön szálnak tekinthetőek. Semmiben sem lenne másabb egy Han-film mellett rövid időn belül bemutatni egy pl. Underworld-filmet, mint egy Iron Man után egy Doctor Strange-t. Technikailag a különálló hősfilmek az Avengers-sorozat spin-offjai.

Szóval úgy értsük, ahogy más szerint gondolja, ne úgy, ahogy ő mondja. Hát világos...

Pontosabban szólva egyetlen egy 100+-os ember karaktert sem ismerünk. Ez is egyértelművé teszi a dolgokat. Mint korábban írtam, ha Lucas ezt, amit te állítasz, el akarta volna hinteni, akkor lenne rá egyértelmű példa vagy úgy, hogy egy öreg karaktert fiatal színész játszik elmaszkírozás nélkül, vagy úgy, hogy találkozunk néhány a mai átlagéletkornál idősebb kort fitten megért emberrel. Egy ilyen sincs. Még csak utalás sincs ilyenre. Ez egyértelművé teszi, hogy a Galaxisban semmivel sem élnek tovább az emberek átlagban, mint a Földön. Ez még egy hard sci-fiben benne is lenne, de egy Star Wars szintű űroperában ilyenen az alkotók még csak el sem gondolkodnak. Eleve, minden bolygón, minden égitesten ugyanakkor a gravitáció. Láttál te valaha is más gravitációjú bolygót? Holdat? Hát még az űrcsiga aszteroidáján is ugyanúgy jártak Hanék, mint a Hoth-on vagy a Jedhán, vagy az Endoron. A mynock is ugyanúgy zuhant alá. A Bespin egy gázóriás, elméletben a gravitációja extrém nagynak kéne lennie (ember ott meg nem élne!), a szereplők mégis úgy élnek rajta, mintha csak a Földön sétálnának. A Csillagpusztító egy kisbolygó, és szintén nincs jele annak, hogy a gravitációja kisebb lenne. Az olyanokról nem is beszélve, hogy bár se a Hoth-on, se a Tatooine-on, a Mustafaron meg aztán pláne semmi jele növényzetnek, mégis belélegezhető levegője van. Mégis mi termeli az oxigént? A homok? A láva? Szóval a Star Wars esetében kár belekeverni azt, hogy az evolúció hatására megváltoznak az emberek. Még a hard sci-fik sem mennek ilyenbe bele igazán. Nem is tehetnék, hiszen akkor vajmi nehéz lenne olyan univerzumokat teremteni, mint a Babylon 5, a Star Trek vagy a Star Wars, hiszen igen korlátozott számú bolygóra juthatna el az ember és igen kevés idegennel kerülhetne interakcióba. A Star Warsban amúgy is minden bolygó maga a Föld. Mindegyiknek ugyanaz a gravitációja, mindegyiknek ugyanaz a légköre (talán akad egy-két kivétel a háttéranyagokba leírva, de a filmekben és a sorozatokban pont nem akadt egy sem), még akkor is, ha történetesen olyan bolygó, amin élet sem létezhetne. Szóval, még ha bele is keverjük az evolúciót, az emberi kolóniák akkor is olyan bolygókon jöttek létre, amik tulajdonságaikban nagyon-nagyon hasonlítanak a Coruscantra. Ami valahol logikus, nem? Ha van rá lehetőség, akkor az anyabolygóhoz felettébb hasonló világokon települnek le az emberek. 1) Itt az a probléma, hogy nem tudjuk, mit fed pontosan Plagueis képessége. Én úgy hiszem, hogy az "élet kreálása" nem úgy ment, hogy meditált, aztán egyszer csak a semmiből termett előtte egy gyerek, vagy egy eopi bébi, vagy egy növény. Inkább valami olyasmi, hogy teszem azt egy nőt teherbe tudott ejteni a midi-chlorianok manipulálásával (azt tudjuk, hogy erre képesek a midik önszántukból, tehát akkor a logika alapján kényszer hatására is képesek lehetnek). A másik képesség, hogy "távol tarthatja a szeretteit a haláltól" megint csak kérdéses, hogy működött a valóságban. Az egyik változat, amit te írsz, hogy képes a sejteket regenerálni. Ez az eset valóban nem zárja ki, hogy magán is alkalmazza. Viszont ez nekem túlságosan természetesnek tűnik. Ilyen képességet a Jedik is alkalmazhattak volna, és talán valamilyen szinten alkalmaztak is, valószínűleg valamennyire ennek lehet köze ahhoz, hogy idős fejjel is képesek olyan kunsztokra, hogy az ifjak is elámulnak rajta. A Sith-ek fő aspektusa viszont inkább az, hogy természetellenes beavatkozásokat, erőszakos trükköket alkalmaznak. Így emiatt én sokkal brutálisabb, drasztikusabb dolognak képzelem ezt, olyannak, mint amit az éjnővérek műveltek: afféle zombivá válik az alany. Életben marad a természet akarata ellenére. Kicsit úgy képzelem el, mint a Harry Potterben a Feltámadás Köve. Csak ez nem feltámaszt, hanem életben tart, viszont az már nem igazi élet. És így az is érthető, hogy szerintem miért nem alkalmaznák ezt magukra. És valóban, szánt szándékkal szerintem sem kutatna egy Sith Nagyúr ilyen képesség után, ugyanakkor a kutatások nem mindig azt az eredményt hozzák, amit az ember vár. Mint korábban írtam, szentül hiszem, hogy a Sidious által lefestett képességnek Plagueis nem vette hasznát. Kereste, kutatta a halhatatlanság titkát, de csak eddig jutott. Még azt is el tudom képzelni, hogy ez meglehetősen bosszantotta, illetve azt is, hogy Palpatine megneszelte, hogy mestere csak eddig, számukra hasznavehetetlen képességig jutott, és ezért is merte már megölni, biztosra véve, hogy mestere már nem tud mit átadni. 2) De ha kiderül, hogy itt nem Plagueisre, hanem Snoke-ra céloz, akkor mégis tudjuk valakihez kötni. Értem, mire gondolsz, mit éreznél veszteségnek, csak én ezt nem érzem ennyire drámainak. Eleve, Plagueis csak egy mese számunkra. Még igazán abban sem lehetünk biztosak, hogy egyáltalán bármilyen, az élet manipulálására alkalmas képességre szert tett. Az biztos, hogy kutatta a halhatatlanság titkát és Sidious mestere volt, aki álmában megölte. Ez minden biztos tudásunk róla. Illetve az, hogy hitt benne: az Erő visszavág annak, aki cseszegeti. Az összes többi, amit Sidious elmond róla, azt lehet, hogy ott helyben találta ki, és a valóságban Darth Maul közelebb jutott a halhatatlansághoz, mint Plagueis legszebb álmaiban. Viszont azzal, ha kiderülne, hogy valamiképpen Snoke áll a háttérben (aki nem Sith, szó sincs erről!), az nekem azt adná ehhez a jelenethez, hogy egyrészt, egy újabb ponton összekapcsolódik az ep1-3 az ep7-9-cel, másrészt hozzáadná azt Sidioushoz, hogy neki rengeteg szörnyű titka is volt, amiket még Vader előtt sem fedett fel teljesen. Sőt, igazából még az sem kell, hogy itt Snoke-ra célozzon, csak Palpatine-nak legyen valami köze Snoke-hoz. Én a halhatatlanság dolgában látom a kapcsolatot kettejük között. És mivel számomra ez a mondat, amit Vadernek Sidious elejt az irodában annyira a levegőben lóg, hogy az évek során talán csak a Szűz Máriához nem kötöttem hozzá, tetszetős kapcsolódási pont lenne. Sidious amúgy is állandóan manipulált mindenkit. Vadert is. De ki tudja, lehet, beavatta őt is később ebbe a titokba. Sajnos Lucas abban súlyosan hibázott, hogy az ep1-3-ban sok olyan szálat vezetett fel, amit nem fejtett ki és varrt el. Az Erőszellemek, a kiválasztott, az egyensúly, Plagueis, ezek mind ilyenek - ezek azok, amiket nem az ep4-6 alatt talált ki, viszont pont ezért nem kerültek kibontásra. Ezért örültem, hogy a TCW tisztázta az Erőszellemeket, és, hogy az ep7-tel újra felvették az egyensúly, és ezzel feltehetően a kiválasztott fonalát. Mert így ezek nem maradnak kibontatlanul a levegőben. És remélem, hogy a halhatatlanságosdi is része lesz ennek. Nem is mondtam, hogy téves, csak azt, hogy számomra az nem halhatatlanság, amit te felvázolsz. A tündék más lapra tartoznak részint, de azt Karrde kifejtette a Tolkien-topicban. Viszont én nem veszem egybe a sebezhetetlenséget és a halhatatlanságot, ez baromi nagy tévedés. A halhatatlanság netovábbja, ha az ember egyben sebezhetetlen is, de még az én olvasatomban sem minden halhatatlan sebezhetetlen, és nem feltétlen minden sebezhetetlen halhatatlan. Példának hoztam korábban Deadpoolt, maradjunk hát nála, mert ő tényleg halhatatlan (eddig a legöregebb 800 éves volt, és semmit sem változott), de egyáltalán nem sérthetetlen. Sőt, elég extrém sérüléseket szenved el: egyszer Hulk cafatokra tépte, máskor az zöld óriás a szó legszorosabb értelmében péppé zúzta, Rozsomák egy alkalommal szecskává aprította, de felfalták már zombik, volt alkalom, amikor semmi sem maradt belőle, csak jobb alkarja, de az is eléggé nyúzott volt már. És elég sokszor végezte már cafatokban, pépesítve, meg más rusnya módon. És mindig visszatér, mert mindig regenerálja magát. A teste automatikusan újraépíti magát. Nem lehet megölni sehogy, nem hat rajta az idő vasfoga sem, se a betegségek, se a mérgek. Legjobb tudomásunk szerint Deadpool valódi halhatatlan, mert képtelen meghalni. Viszont távolról sem sebezhetetlen. De Pókember, Szuperman vagy éppen Hulk jószerivel sebezhetetlenek, ennek ellenére öregszenek, megbetegedhetnek, és ezek következményeképpen előbb-utóbb meghalhatnak. Szóval nem, én nem a sebezhetetlenekre gondolok halhatatlanok címszó alatt. Nálam az két külön dolog, és nem feltétlen fedik egymást. Szerencsés az, aki egyszerre sérthetetlen és halhatatlan, viszont az valószínűleg isten. Megjegyzem, szerintem Ben, Yoda, Anakin és Qui-Gon pont ilyennek. Egy Sith meg elélvezne a gyönyörtől, ha mindkét tulajdonságot egyszerre szerezhetné meg. Mi szüksége lett volna rá? Korábban sem tudta legyőzni Sidioust, betegen és természetesen életideje végén valószínűleg már annyi esélye sem lett volna, mint húsz évvel korábban. Pláne, ha már fénykardja sincs (azt ugye az ep3-ban elhagyta, és aligha tudott újat készíteni a Dagobah-n). Mit tehetett volna Yoda? Ütlegeli Vader lábát a botjával?

Eleve, nem humanoidok, hanem emberek. Lapozz fel bármilyen könyvet, az van odaírva fajnak, hogy ember (human). A faj anyabolygója a Coruscant. A Coruscant légköre, gravitációja, de még a keringési ideje is megegyezik a Földével. Ezután vajmi nehéz elképzelni, hogy másfajta emberek lennének, mint a földi. És még emellett mondj nekem a Star Warsban egy 100 évesnél öregebb embert. Sok öregembert ismerünk a Star Warsban, de egyik sem éri el a 100 évet. Azért ez is olyasmi, ami azt sugallja, hogy arrafelé sem hosszabb az átlag életkor, mint nálunk. Spekulációnak jó, de nekem ez így akkor sem áll össze. Számomra a halhatatlanság szó szerint azt jelenti, amit a szó jelent: nem tud meghalni. Nem elodázza, hanem képtelen a teljes elmúlásra. Minden más halandó, legfeljebb baromi nehezen tud meghalni. Számomra nincs és nem is lesz fél halhatatlan. Vagy halandó vagy vagy halhatatlan. Példával élve: Deadpool halhatatlan, Wolverine csak nehezen megölhető halandó. A Jedi négyes, az Atya és a Papnők halhatatlanok, hiszen nem váltak eggyé az Erővel, ami a Star Warsban a végleges halált jelenti, tudatuk, személyiségük örökre megőrződik abban az időtlen térben, amiben tovább léteznek. Plageuis meghalt, eggyé vált az Erővel, lénye elmúlt örökre. Amit te írsz, az nem halhatatlanság, csak elodázása az elkerülhetetlen halálnak. Lehet, hogy képes volt erre Plageuis, bár én nem így értelmezem, de ki sem zárja semmi, amíg nem szól egy könyv ténylegesen erről. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy Sidious nem erre vágyik. Pont azért, amit te is írtál: ez csak elodáz. Ettől még ezer és egyféleképpen meghalhat. Megcsúszik a kádban és kitöri a nyakát a nagy Sith Nagyúr, nesze neked hatalom. Vagy álmában éri a szívroham. Na, akkor hogy menti meg magát, ha csak szimplán elaludt? Vagy mint a mesterét, álmában őt is megölik? Vagy csak mögé lép a tanítványa és lehajítja a mélybe. Ez semmivel sem több, mintha rákötné magát egy gépre. Ennyit Grievous is elért, vagy Vidian gróf, csak gépekkel. Megvolt, de nem a szöveg végén volt, így úgy gondoltam, hogy amit utána írtál, az már komoly. És úgy is éreztem, hogy te ezzel Mault és Talzint kizártad az érvek közül. Pardon a félreértésért. Persze, hogy a Jedik nem odázzák el szándékosan, mert a Jedi lovagok ilyenek, azok elfogadják az elmúlást. Ezt maga Yoda mondja. Ettől függetlenül azért ők is csalnak, hiszen az Erő által fittek, egészségesek maradnak végig a látottak alapján. És azért ez megnyújtja az élettartalmukat. Nem nyújtják természetellenesen hosszúra, de jó fizikai állapotuknak hála tovább élhetnek. De amúgy is, Yoda mit odázott volna már el? A vén kecske birtokában volt a halhatatlanság képességének. Számára már nem létezett halál. Ledobta a fizikai valóját aztán jött az örök élet. Ezt én is bedobtam, csak ezzel az a baj, hogy sehol nem hivatkoznak erre. Szóval valószínűleg ez csak szimplán egy filmes koncepcióváltás volt Lucas részéről, és az SW világán belül Palpatine nem változott (hasonlóan ahhoz, minthogy Mass Amedda arca máshogy néz ki az ep1-ben, máshogy az ep2-ben, és máshogy az ep3 egy-egy jelenetében - tudjuk, hogy nem Amedda arca változik, csak a színészeket csereberélik).

Ez jól hangzik, és legalább új lenne.

Mivel eddig a Star Wars emberei és a földi ember között a midiket leszámítva abszolúte semmiféle biológiai eltérés nem mutatkozott soha egyetlen Star Wars alkotásban sem, így azt feltételezni, hogy ők totálisan mások, őszintén szólva, számomra nagyon-nagyon-nagyon meredek és meglehetősen alaptalan elképzelés (pláne egy olyan világban, ahol a bolygók nagyjából mindegyike megcsúfolása a tudománynak). Eleve, láttunk már bőven normális öregembert is, aki ugyanúgy viselkedett, ugyanolyan kondiba volt, mint egy földi öregember (Owen, Beru, Saw, Rex, Leia - ékes példa, mivel ő ráadásul Erőérzékeny, de a korát le sem tagadhatná, 60 évesen sokkal roggyantabb, mint Dooku volt 80 évesen -, Han, stb). Attól, hogy idegen lények több száz évig élnek, az még semmilyen logika alapján nem feltételezi, hogy az ottani emberek nem ugyanúgy öregednek, mint mi. Viszont legalább egy rakat példa van, hogy semmiben sem térnek el tőlünk. Ennyi erővel nincs is miről beszélni, simán ráfoghatjuk BÁRMIRE, hogy azért van, mert ők nem földi emberek. Han kisétálhat egy szál pöcsben a nyílt űrbe, és nyugodtan mondhatjuk, hogy ez azért lehetséges, mert a Korelliánnak nincs légköre, és ő így fejlődött. Vagy tessék, akkor mi a gond az éjnővérekkel? Dathomir sajátságossága az a zöld szmötyi, amit használnak, amiből a hatalmukat merítették. Ergo, így fejlődtek. Akkor miért ne lehetnének képesek mindarra, amit tesznek? Hát ez nem a Tejútrendszer, nem a Föld, nemdebár? Akkor bármi lehetséges. Meg aztán mégis hogyan határozod meg a származást? Luke és Leia például mik? Egy aszteroidán születtek, más-más bolygón nőttek fel, az anyjuk naboo-i, az apjuk talán tatooine-i, de amúgy az Erő szülötte, és mellesleg élete nagy részét a Galaxisban vándorolva töltötte. Dooku serenoi, de lehet, hogy a nagyapja még a korellián született, ő maga meg Coruscanton nevelkedett. És Ben? Már az eleve kevert anyával és a korelliai apával lehet, hogy a Falconon született, vagy a Hosnian Prime-on, vagy a fene tudja hol. A Star Warsban a bolygók még mindig inkább országok, mint tényleges planéták, semmi befolyásuk sincs azokra, akik ott születnek. És ha mégis lenne, generációknak kéne eltelnie, miközben láthatóan az SW-ben a legtöbben ide-oda száguldoznak a különféle bolygók között. Hát még Owenről is tudjuk, hogy csak félig tatooine-i. Őszintén szólva, még csak fel sem merült bennem, hogy bárki is úgy vélni, a Star Wars emberei nem olyanok, mint a földi emberek. Nekem ez az új és baromi vad elképzelés. Még komoly sci-fik sem szoktak ilyenbe belemenni (egyetlen példát tudok kapásból hozni, az Expanse-t). Maul és Talzin releváns infókat közöl, hozzáad ehhez az egészhez. Hogy te ezt mennyire tudod bevenni, az viszont nem releváns. Tény: Maul él, Talzin is tudott praktikákat, és ez a Star Wars része! Nem figyelmen kívül hagyható, pláne nem egyéni ízlés szempontjából. Mert akkor megint nincs értelme beszélni. Tényszerű bizonyítékokat lesöpörsz, mert nem tetszik? Ez így kicsit ellehetetleníti a vitát. Ezért nem kéne rossz szavakat használni, mert az elnapolás biza azt jelenti, hogy csak késleltetik, nem megakadályozzák. Az elnapolásban benne van az, hogy előbb-utóbb a halogatott dolog bekövetkezik. Ezért vezettem le azt, amit. Az elnapolás alapskill, mert így vagy úgy, de bizonyos szinten az Erőhasználók halogatnak korral vagy betegséggel járó dolgokat. A Sith-ek még komoly sérüléssel járó dolgokat is. Halhatatlanságról valóban nincs szó se Jedik, se Sith-ek esetében alapból, az pont az az extrém képesség, amiről én beszéltem. Hogy se kor, se betegség, se lézer, se robbantás, se fénykard, se semmi által nem ér utol a halál. Ez a halhatatlanság. Az, hogy a betegségbe nem halsz bele, de szíven döfnek, és annyi, az számomra nem az (ezért nem csípem a Hegylakót sem, egy deka halhatatlan nincs benne). Halhatatlan négy van a Star Warsban: Anakin, Yoda, Ben és Qui-Gon. Legalábbis, amíg ki nem derül, hogy még ők is feloldódnak egy idő után az Erőben, de jelenlegi tudásunk alapján ők tényleg azok. De a bizonyíték 20 évvel később már a kutyát sem érdekelte, és attól, hogy nem hiú ember, még élhet normális pofával valaki. Az ep2 és 3 között is visszafiatalodott. Yoda nem emberi lény, úgyhogy vele példázni itt fölösleges. És bár lehet, hogy nem láttuk 60 éves naboo-i alapképességeit - bár én Sio Bibble-ből és Ruwee Naberrie-ből ki nem nézem azokat a kunsztokat, amiket Palpatine mível -, de láttunk huszonévest, és lőjenek le, de Padméból sem nézem ki azt, amire Palpatine képes. Pedig azért elég fitt és mozgékony csajról van szó. De nem nézem ki Panakából, Sabéból és Typhóból sem. És innen már lehet következtetni, mire képes egy átlagos 60-as naboo-i. És mellesleg ezek az emberek semmi olyasmire nem voltak képesek, amit egy velük egykorú földi ne tudna megcsinálni. Sőt, pont annyinak néztek ki, mint amennyinek egy velük egykorú földi kinéz. Padmé Amidala huszonévesen pont úgy néz ki, mint a földi mása, a huszonéves Natalie Portman. Ha Lucas azt akarta volna érzékeltetni, hogy a Star Wars emberei máshogy öregednek, akkor teszem azt egy negyven éves embert egy húszévessel játszat el, és nem olyan korú színészeket keres, akik legalább megközelítik azt a kort, ami a karakterre is igaz.

Átmozgattam a Halhatatlanság topicba a beszélgetést, mert itt már off volt.