Jump to content

Évadértékelés


Recommended Posts

  • 2 weeks later...

Húha barátaim, végeztem a The Lost Missions megnézésével, és egy szóval élve BITANG volt. Holnap átrágom magam a részek egyenkénti elemzésén.

R2, együtt érzek veled, csak én nemhogy majdnem felsikoltottam, hanem hátraestem a székemmel. :D

Edited by Merr-Sonn
Link to comment
Share on other sites

Magam is végeztem a 6. évaddal és mondhatom döbbenetes élményben volt részem. Ez a 13 rész látványban és történetben is a maximumot kínálta, a Yodás szál pedig olyat nyújtotta, amire csak a filmek képesek. Ez a sorozat nem felnőtt, hanem hangulatában egybeolvadt a sagaval. A Yodás történet elválaszthatatlanul egyé vált mindennel, amit a nagybetűs STAR WARS valaha is jelentett. Most már biztos vagyok benne, hogy amit Lucas nem tudott maradéktalanul megvalósítani az előzmény részekben, azt itt hibátlanul pótolta. A TCW kínálta azt a keretet, amiben Lucas ki tudta élni kreatív alkotói valóját és amin keresztül át tudta sugározni a Star Wars életérzést. A 77-es Star Wars eredetmítoszát csak egy ilyen sokkarakteres, szerteágazó, nemlineáris, többrétegű sorozaton keresztül lehetett igazán bemutatni, amihez a technikai alapot ez a sorozat szolgáltatta. A Kashyyykos és fejvadászos szál ugyan kimaradt, amit azért sajnálok, mert az egyik Boba Fett történetére tett volna pontot, a vukis szál pedig (talán) egyenesen az EPIII-ba vezetett volna minket. Keserűséget még sem érzek, ha csak annyit nem, hogy ezt a szintet a Disney/Rebels talán az életbe nem fogja tudni megközelíteni sem. Ez egy felnőtt sorozat volt, lett és marad is, elválaszthatatlan részévé vált annak az eufóriának, amit annak idején a VHS kazetták rongyosra nézése közben éreztem. Az 5. évad végén ott volt a kesernyés íz a számban, de most boldogan és megkönnyebbülve jelenthetem ki, egy korszak megmásíthatatlanul véget ért. Köszönjük!

Edited by Zééé
Link to comment
Share on other sites

Nektek is feltűnt, hogy ez az évad mennyire ráhajtott arra, hogy minél több karaktert visszahozzanak még egy szereplésre?

66-os Protokoll: Fives, akit Umbara óta nem láttuk ismét a szál főszereplője, rajta kívül Tup, Jesse és Kix is visszatértek. Nala Se-t a Shadow of Malevolence óta most láttuk először. Shaak Ti-nak a 3. évad Kamino-duója óta először volt kameoknák komolyabb szerepe. Aztán persze ott van Trench is. Ja és persze Yularen is kapott még egy utolsó kameót.

Bank-arc: Egyrészt a nyilvánvaló Rush Clovis, de rajtakívül is vannak jó páran. Egy részt Padmé, akinek a 3-ik évados Heroes on Both Sides/Pursuit of Peace óta csak mellékszerepei voltak, szintén főszereplő. Aztán ott van Teckla Minnau, Nix Card és Mak Plain, akiket az említett duológia mutatott be, és azóta csak egyszer-kétszer kameóztak, ismét kaptak egy kis mellékszerepet. Meg persze Embo és Marrok. Rajtuk kívül feltűnt jó néhány szenátor, többek közt Meena Tills. Ez a szál egy kicsit ugyan kilóg a sorból, mert eredetileg az 5-ik évadba tartozott volna, de a végeredményt nézve ez lényegtelen.

Disappeared-duo: Ez is elég nyilvánvaló. Jar Jar, akit a 4-ik évad elején láttunk utoljára összeáll Windu-val, akit a második évad vége óta nem láttunk akcióban, hogy megállítsák Talzin tervét, aki a negyedik évad végén szószerint köddé vált.

Yoda-arc: Azt hiszem ez a kép, elmond mindent :D

jedi-vision-clone-wars-612.jpg

Szerk: Egyébként érdekes, hogy bár Ahsoka ott volt az udvaron a "csoport képhez" mégsem csatlakozott :?

Edited by Werebazs
Link to comment
Share on other sites

A végére értem. Évadértékelőt nem tudom mikor írok, lehet holnap, lehet soha (vicc volt, de ez így olyan jól hangzik :)), mert ez az utolsó évad azt eredményezte, hogy már sosem tudom ugyanazzal a szemmel végignézni a hat filmet, mint eddig. És azt hiszem, ez mindent elárul.

Link to comment
Share on other sites

Egyébként érdekes, hogy bár Ahsoka ott volt az udvaron a "csoport képhez" mégsem csatlakozott :?

Ez nekem azonnal szemet szúrt. Szerintem ez egyfajta rejtett üzenet a készítőktől, mert a képen mindenkinek a halálát biztosra vehetjük, Ahsoka sorsa viszont így nyitott marad továbbra is. :)

Link to comment
Share on other sites

Annyit mondok gyönyörű volt. A legjobb (és legrövidebb) évad a sorozatban. Majd megpróbálok írni egy kimerítő összegzést a sorozatról, most míg friss az élmény, hogy egybe láthattam mind a 121 részt ha nem tévedek. Plusz a filmet. Már nagyon várom a sorozat szavazást, rendkívül szoros lesz. The Lawless vs Sacrifice.

Bár van egy tippem, hogy melyik viszi majd a pálmát ;)

Link to comment
Share on other sites

Végignézve a 6. évadot azt kell mondanom, hogy mind történetek szempontjából mind látvány terén ez az évad a sorozat csúcsa. Amit "kamerákkal" műveltek azon még most is lehidalok, nagyon hangulatosak. A pontot az i-re azonban a 11. részben látott timelapse tette fel. Remélem Rebels is ilyen lesz.

Link to comment
Share on other sites

Az első öt évad kiegészítette a 6 Star Wars filmet. Nem is akárhogy, zömében szuperül. A hatodik ennél jóval tovább ment: átértelmezte azt. Még szoknom kell, és nem mindenhol örülök ennek az átértelmezésnek, de összességében le a kalappal!

Link to comment
Share on other sites

A Sithek már a spájzban vannak!!!

 

 

A The Clone Wars azon kevés sorozatok egyike volt, amit rögtön az elejétől végigkövettem egészen a fináléig. Na, nem mintha nem néznék elég sorozatot, csak az esetek túlnyomó többségében később kapcsolódok be a soriba. Itt azonban tényleg a kezdetektől ott voltam, a nyári mozis premiertől az első évad nyitányán keresztül (ami emlékezetes volt számomra, mert október 3.-án volt, ami faterom születésnapja) egészen a mostani The Lost Missions-ig. A bónuszévaddal bezárólag tényleg egy korszak ért véget és, ha nem is dramatizálom túl annyira, hogy a Lucas-i örökség most már más kezében van, akkor is a TCW önmagában egy korszak volt! Egy új szintet nyitott a Saga-ban és a filmek után tényleg ez jelentette az univerzum igazi jövőjét. A Rebelsel majd az animációs korszak ugyan robog tovább, de ezt az elmúlt szűk 6 évet sokáig érdemes lesz úgy őrizni, mint egy új éra hajnalát.

 

Folyamatosan fejlődött és tolta ki a saját határait, néhol még a Saga adta kereteket is át-át törte egy-egy szál, vagy egy adott sztori elem kedvéért! Az animációs, illetve a besorolásos korlátokat pedig nagyon jól kezelte. Néhány, elenyésző mennyiségű történetet leszámítva nem éreztem úgy, hogy egy mesét néznék. A maga relációjában többször is szintet lépett, arculatot váltott a sorozat.

Ez a folyamat a 6. évadra ért be igazán. Talán már a második szezonban volt egy komolyabb fejlődés, de igazán inkább a kései évadok epizódjai voltak azok, melyek tényleg egy plusz töltést adtak hozzá az univerzumhoz, ehhez az egész háborúhoz és olykor-olykor még a filmekben megismert karakterekhez is. A bónusz tartalom persze még ezt is újraértelmezte, egy szinttel feljebb tolta a befogadási folyamatnak ezt a gyakorlatát.

 

Igazán sötét, borús, vészjósló hangulatot kreáltak, amiben már szinte érezni lehet A Sithek bosszúja előszelét. Végig ott van a lenyomata az egész korszaknak a kontenten. Mindegyik részben láthattunk valamilyen kapcsolódási pontot, vagy egy múltbéli háborús eseményhez, vagy egy tipikus TCW szereplőhöz, vagy éppen a háborút megelőző, illetve követő történések kötötték össze egy kohezív egésszé a záró évadot.

 

Ebből a szempontból nagyon jól voltak ritmizálva az egyes story-arc-ok. Az elejére tették Kamino-t, végtére is a gyakorlatban onnan indult az egész folyamat. Ezzel együtt máris előretekintettek a kronológia szerinti következő nagy eseményre, A Sithek bosszúja showdownjára. Már itt beleláthattunk egy kicsit az Ep. II előzményeibe, de természetesen megtartva a sorozat jellemzőit. Olyan karakterekkel mesélték el nekünk, mint Tup, vagy Fives (utóbbi élettörténetét szinte végigkövethettük az évadok alatt), de a kis hóbortos droid is tipikus TCW jegyeket hordozott magán, joviális megnyilvánulásai pedig érdekes kontrasztot állítottak az éppen ott zajló események mellé.

 

A 66-os parancs mindig egyfajta enigmaként állt előttem, kissé már misztikusnak is tartottam, ahogy Sidious egyszer csak kiadja az ukázt és mintha felkapcsolna valami a klónok agyában (mint a Csupasz pisztolyban) és egyszerre csak a jedik, korábbi harcostársaik ellen fordulnak. Sokat lamentáltam rajta már annak idején is, mikor ezt láttam, hogy mégis hogy van ez?

Több analógia is felmerült bennem a két hadsereg között (miattuk tartom a valaha volt egyik legfurcsább háborúnak a Klónok Háborúját). Mindkettőt kvázi legyártják abból a célból, hogy végül a kellő pillanatban „lekapcsolják” őket. Harcra teremtették őket, de még nem is kizárólag az a céljuk, hogy meghaljanak valami nemes ideárt (akár a szabadságért, az igazságért), hanem csak szimplán öljék egymást, amíg a főnök le nem nyomja a kapcsolót.

 

Ebbéli meggyőződésemben erősített meg ez a szál, továbbá most már tisztán csak így tekintek szerencsétlen klónokra. Ez egy nagy erőssége volt nem csak a szálnak, hanem az egész évadnak (egyben a sorozatnak), hogy a filmek momentumait újraértelmezheted az itt látottak által!

Sajnos a biochip miatt, robotok (biorobotok) ők is végeredményben. Úgy néz ki, mégsem voltak véletlenek Lama Su szavai az Ep. II-ben, amit Obi-Wan-nak mondott a klónokról. Ezzel együtt kifejezetten szomorú történet az övék, mert a droidokkal szemben egy valamiben nagyban különböznek. Ők érző lények, még ha öntudatuk korlátozva is van. Ezt láthatjuk Fives esetében, aki emberi mivoltáról tesz tanúbizonyságot, mikor az igazságérzetét követi. Az ő példája is jó bizonyítéka annak, hogy mindenkit csak a tettei alapján érdemes megítélni. Klón létének ellenére több emberség szorult belé, mint alkotóiba.

 

Az ezt követő történet egy kicsit visszább vett a tempóból, de azért még nem lógott ki a sorból. A háború, a színfalak mögötti világ mindig egy nagyon érdekes bepillantást enged az adott konfliktusba. Főleg egy ilyen méretű háborúnál, az ezt felölelő éveket mindig csak a vérontással és a csatatérrel azonosítják, pedig emellett nem állt meg az élet a galaxisban.

A SW több ponton is reagált az éppen aktuális, vagy valamivel korábbi korszakos folyamatokra. A háború mögött álló pénzügyi világ bemutatása is egyfajta reflexió volt korunk egyik komoly problémájára. Ezzel együtt a konfliktus nem kapott amolyan didaktikus árnyalatot. Végig hű maradt a sorozat és a Saga szellemiségéhez.

 

Az ármánykodás, amit Sidious kivitelezett, olyan zseniális volt, mint az egész projekt, aminek betetőzése az Ep. III végén volt látható. Tényleg a valaha volt legnagyobb bábjátékos az öreg, aki annak ellenére, hogy az egyik legnagyobb erőhasználó a galaxisban, legtöbbször a színfalak mögül, inkább „intellektuális” módon teljesíti be akaratát.

 

Clovis a sorozat saját halottja lett. Filoniék teremtették és ugyan eddig igazán sok vizet nem zavart, itt két fontos ponton is bekapcsolódott a nagy egész, a filmek világába. Az egyik, amit láttunk is, a bankok Sidious kezére játszása volt, ami az öreg tervének egyik sikeres pontjaként került lekönyvelésre. A másik ennél finomabb mozzanat viszont már nem is önmagára, inkább Padmé és Anakin kapcsolatára tett befolyásában nyilvánul meg.

 

A harmadik film egyik kulcsa Anakin lelki válsága. Elkeseredettsége jelentette a döntő súlyt a mérlegen a végső választásnál. Ebben a folyamatban volt ez egy nem elhanyagolandó érzelmi állomás, ugyanis kapcsolatuk pont olyan lett, mint ahogy azt Padmé legrosszabb álmaiban elképzelte. Anakin nyilván szenvedett ettől és érzelmi intelligenciája nem volt elég fejlett hozzá, hogy ezt kezelni tudja.

A rivalizálása, mely szolgáltatott néhány igen mulatságos pillanatot, később agresszióvá formálódott, majd erőszak képében tört a felszínre. Viszonyrendszerükben a tehetetlenség itt realizálódott mindkettejük számára, elsősorban ennek tudnám be Anakin viselkedését.

 

Ez is egy szomorú történet volt, tovább vitte a sötét hangulatot, a kollektív elkeseredettséget, de nem olyan nyíltan és élesen, ahogy a hangulatot az előző szálban felépítették. Ez is az érzelmekre próbált hatni, de nálam nem Clovis miatt működött. Persze őt is szerencsétlennek tartom, ebihal volt a bálnák között ebben a játszmában, ezt bizonyította az is, ahogy kicsúszott alóla a végén a talaj. Magánéleti és szakmai szempontból is hozott rossz döntéseket, de talán nem ezt érdemelte volna.

 

A középső két szálnál nálam fokozatosan esett a lelkesedés. Ez nem annak tudható be, hogy ezen részek közepesek, vagy unalmasak lettek volna, de egyszerűen olyan erőteljes volt a kezdés, hogy nem tudtam úgy értékelni a folytatásokat, ahogy korábban viszonyultam a bónusz tartalomhoz. A Jar-Jar-os részek, hangulatilag nem igazán illettek bele nálam az évadba. A gungan-hez képest nem volt kifejezetten zavaró a jelenléte, de nem bántam volna, ha ez kimarad, vagy mondjuk inkább az előző évadban adják le (akkor meg is lehetett volna ott is a 22 epizód, itt meg egy felet kaptunk volna 11 résszel), feltéve, ha ekkorra már elkészültek ezekkel a részekkel.

 

Szép volt az animáció, jól nézett ki nagyon ez a világ és tetszettek a finom utalások is. Megmondom őszintén Jar-Jar romantikus viszonya sem volt olyan extrém, mint amit elsőre gondolnék erről, ha meghallom. Viszont Talzin ilyen irányú lezárása (a sorozat keretein belül) már nem annyira tetszett. Ugye a misztikum az addig misztikum, amíg meg nem magyarázzák. Az ő esetében értem én a próbálkozást, de érezni nem érzem, hogy kellett volna. Ehhez hozzáteszem, hogy én nagyon sokat vártam az ő szereplésétől, mikor megláttam a trailerben. Az erőgyűjtéses dolog elsőre meredek volt, azért értem a koncepciót, de ezt is inkább kihagytam volna. Egyébként ezt a Windu-s duelt sem tudtam komolyan venni.

Összességében olyannyira rossznak nem mondanám, Jar-Jar sem vett el belőle igazán (megint önmaga paródiája volt), de az egész szál nekem nagyon kilógott az évadból, inkább ez az, ami miatt nem tetszett, de talán ez az egyetlen negatívum, amit el tudok mondani a kontentről.

 

Végül, de nem utolsó sorban, hanem azt is mondhatnám, hogy abszolút első sorban, pedig volt itt nekünk egy négy részes – néhol már-már pszichedelikus – utazás, ami után azt kell, hogy mondjam, ha csak ezt adták volna ki, már azért megérte volna!

 

Ha azt mondtam az Order 66 Genesisre, hogy más szemmel lehet nézni, újra lehet értelmezni utána a filmek bizonyos elemeit, akkor itt, akár azt is mondhatnám, hogy kis túlzással újra lehet gondolni az egész univerzumot, de az Erőt mindenképpen.

Nem gondoltam volna, hogy a Mortis után meglépnek még egy ilyen elvontabb szálat. De be merték vállalni, úgy hogy a végeredmény valami fantasztikus lett. Nem gondoltam volna korábban azt sem, hogy az imént említett trilógiát bármi is felül tudja múlni nálam a TCW keretein belül, de ennek a négy résznek sikerült ez elérnie, ez pedig az évad és a készítők felé a legnagyobb dicséret, amit kifejezhetek!

 

Remekül volt felépítve az egész szál. Nem gondoltam volna, hogy ilyen mértékben hozzányúlnak Sifo-Dias-hoz, de üdítő volt látni ezt a tökösséget. Személyében tényleg a prequel talán legmisztikusabb karakterének sorsát tárták fel előttünk. Rejtélyessége, mely az Ep. II eseményeinek katalizátoraként körbelengte, rengeteg találgatásra adott okot. Az egész klón megrendelési folyamat volt talán az a téma, ami engem a legjobban érdekelt a prequel-ből, miután megnézhettük Palpatine hatalomátvételét!

Erre pedig rendkívül jó válaszokat kaptunk. Azzal, hogy behozták a Pyke szindikátust, egy újabb utalást és kapcsot kaptunk házon belül. Másrészt a történet, amivel megmagyarázták a mester eltűnését, a klónok megrendelését, logikus volt és nem dimenzionálták túl, kifejezetten tetszett.

A párhuzamok, visszacsatolások, előrepillantások mind-mind egyfajta kollázzsá alakították ezt az egész szekvenciát, amellett, hogy megvolt a saját karakterisztikája a történetnek. Gyakorlatilag mindegyik filmre volt benne utalás valamilyen szinten, akár egy látomásszerű montázsban, akár átvitt értelemben (Yoda + R2 + Dagobah), aztán azok az asszociációs snittek, ahol szinte komplett képkockákat, mozdulatsorokat láthattunk viszont… ez nagyon komoly volt, amit itt letettek az asztalra.

 

Már önmagában az is durva volt, hogy mennyi mindenről tudott az öreg jedi. Az, hogy a klónozókra más szemmel nézünk Fives története után, az egy dolog. De itt kvázi arról beszélünk, hogy Yoda rengeteg mindent látott előre a harmadik rész végi eseményekből, illetve az azt követő időszakból! Nem csak Tyrannusról (ő adta a megbízást Jangonak, ez el is hangzott a filmben), az Ep. III-beli katasztrófáról, illetve az új reményről, az új Skywalkerről! Itt már nem arról van szó, hogy a sorozat kiegészíti a filmeket (még mielőtt valaki félreérti, nem is felülírja), hanem új gondolatkulcsokat, értelmezési lehetőségeket ad az addig, vagy jelentéktelennek tűnő, vagy másként értelmezett eseményekhez!

Yoda az Ep. III-ban Windunak beszél a próféciáról, hogy lehet nem jól értelmezték. Akkor még lehetett arra gondolni, hogy Anakinra gondol, vagyis igazából nem Anakinra, hanem nem szándékosan, de Luke-ra. Most akár azt is mondhatnám, hogy "szándékosan" Luka-ra hozza ki, mert felmerült a másik Skywalker, de leginkább számomra a felismerése az Erőről az, ami igazán szimpatikus értelmezés.

Azáltal, hogy ilyen szinten kettébontották az Erőt (Living Force, Cosmic Force) kapaszkodót adtak a Prófécia mélyebb vizsgálatához is. Sötét és világos oldal korrelációja csak LF-on belül értelmezhető. Az Erő önmagában egy lehetőség, a sötét oldal egy rendellenesség. Az egyensúlyi állapotot, a beteljesülését is ezen a síkon értelmezem. Ha kivesszük ezt a rendellenességet az egyenletből, akkor kapjuk meg az eredeti állapotot, ami már inkább a CF-hoz van közel. Ezáltal lehet az egész világ csak egy szimulákrum, amit az Erő tart össze.

 

Talán az utolsó két rész volt a sorozat legjobb két része. A csúcson abbahagyni pedig nem sokaknak sikerül (még, ha itt nem is külső körülmény miatt történt is a lezárás), ha már említettem az elején a sorozatokat, talán csak a Breaking Bad-et tudnám mondani ebben a kategóriában.

Tényleg olyan témákat, átvitt képeket adott át ez a rész, hogy ilyet ettől a sorozattól abszolút nem vártam. Ahogy Anakin lóg a levegőben és Yoda + Sidious érte küzd... Kezdjük ott, hogy itt Yoda abszolút győzelmet arat Sidious felett, ami a későbbi párbajuk fényében nagyon fontos tényező. Aztán, komolyan az a kép, hát abba minden benne van. Anakin a kiválasztott, a prófécia várt beteljesítője és kvázi a két oldal (Yoda és Sidious képében) harcol érte. Hiába veszik el a valóságban, Yoda nem engedi el, ezzel aratott itt győzelmet Sidious felett.

 

Szép keretes szerkezetet kapott az évad, mint ahogy az egész sorozat is. Ahsoka is feltűnt, ami persze nem csak öncélú tisztelgés volt, de mégis ő volt a húzóneve a produkciónak. A bónusz évad, egy nagyon jelentős a 3. rész szempontjából kifejezetten komoly, de egyben a második epizód fontos részleteit feltáró szállal indított, amiből egy masszív SW élmény kerekedett ki. Majd két visszafogottabb sztori után, egy ugyanilyen fajsúlyos, sötét és titkokkal övezett arc-ot kaptunk, ami a 3. rész több ponton való újraértelmezése mellett, már előrevetített a következő trilógiára, de még akár a sequel-re is (nagyon sok mindent lehetne még kezdeni ezzel a kétszintes Erő koncepcióval, a Sith manifesztációról meg nem is beszélve).

 

Technikailag pazar volt az egész évad. Nagyon szép és kifejező volt mindenütt az animáció. Humort maximum Jar-Jar-nál tudok kiemelni, de igazán nem is hiányoltam ebből a 13. epizódból ezt az elemet. A hangulatépítés, árnyalás kifogástalan volt. Végig érezni rajta, hogy fél lábbal már az Episode III-ban vagyunk. Egyre többet szerepelnek a Sithek, egyre több mindenre derül fény a korábbi eseményekből és a nagy tervből. A karakterábrázolás és főleg az utolsó két részben látott alakok megalkotása pedig egyszerűen zseniális volt. A színházi maszkokkal való megjelenítés valami igazán művészi, közben kissé ijesztő és titokzatos hatást váltott ki. A Darth Bane alakjában testet öltő illúzió meganimálása pedig hihetetlenül látványos volt, a szinkronról nem is beszélve!

 

Összességében mind dramaturgiailag, mind technikailag elértünk oda, hogy ez már tényleg nem az a sorozat, ami 2008-ban elindult. Nem elég, hogy rengetegszer szintet lépett, de most már nem csak arról lehet beszélni, hogy átlépte a saját korlátait, hanem már tényleg azt mondhatjuk, hogy a Saga korlátait is próbálgatta. A filmek „árnyékából” kinőve ez pedig hatalmas teljesítmény.

Hosszú és egyben rendkívül szórakoztató utazás volt ez 6 év. Sok remek percet és élményt szerzett nekem ez a sorozat (többek között ez vezetett erre a fórumra is), kár hogy vége, de reménykedek benne, hogy a színvonalat tekintve innen folytatjuk majd a Rebelsben is.

 

Legyen ez a végszó, ott találkozzunk!

 

 

(spoilerbe tettem, mert elég hosszú lett)

Edited by Ody Mandrell
Nem kell a spoiler. Ha hosszú hát legyen hosszú. :)
Link to comment
Share on other sites

Én is az évad végére értem. És szerencsre ezt most nem úgy írom, hogy "na végre a végére értem" sőt. Ez az évad számomra az egyik, ha nem a legjobb évad volt. Egyszerűen jó volt nézni. Egy rész nem volt amin unatkoztam volna, vagy fölösleges lenne. Jar Jart rettenetesen utáltam mindig és a részeket is amiben szerepel, de itt még azok is jók voltak, persze azért Windu mester jelenléte elég sokat hozzátett a dologhoz. :) Tudom, hogy nem lehetett az összes évadot ilyenre készíteni, úgy értem, hogy ennyire szorosan kapcsolódjon a 3. epizód történéseihez, de én mégis ezt hiányoltam, hogy ez ne egy gyerek mese legyen, hanem legyen benne ennyi dráma és komorság is. De az összességében nézem akkor persze jól volt felépítve, és szépen fokozatosan mentünk el erre, és tényleg a végén csattant az ostor. Talán egyedül a JJos duplarész volt egy kicsit elkapkodva, mert az Anyát túl gyorsan elkapkodták ott szerintem, de a többinél volt idő kifejteni a sztorikat és a karaktereket. Ezekből már teljesen átjött Sidious hatalma, és hogy mennyire behálózza az egész szenátust, és mondhatni az egész univerzumot. ÉS hát a vége...pfff, a Yoda sztori, hát azon besírtam annyira jó volt. 10/10es részek, pedig én nem dobálózom ilyesmivel. Minden rész maga volt a megtestesült Jedi szórakozás. :D Egyedül a legvégét írtam volna én egy kicsit másképp át, hogy amíg Yoda távol van, addig Sidi arra utasítja Dooku-t hogy készüljön mert meg fogják támadni Coruscantot. De így is nagyon szép volt, ahogy szép nyugodtan a templom csendje alatt sétálnak, miközben tudjuk, hogy nemsokára mi fog történni, ahogy a látomásban is láthattuk.

Voltak évadok, részek, amikor azt mondtam, hogy ez a sorozat kifújt és bőven elég volt ennyi belőle, jöhet valami más, de ezután a pár rész után rettenetes elszomoradtam, hogy vége lett, mert ez baromi jó volt és még annyi lehetőség lenne benne tényleg. Marha jó volt a sorozat design-ja, az epic karakterek adottak voltak és a sztorik is ütöttök - persze volt hogy nem. :D Talán érzelmi okok miatt de erre az évadra megadom a 10est, és nagyon fog hiányozni.

A Rebelsnek nagyon fel kell kötnie, hogy meg tudja ezt a szintet közelíteni, de félek hogy nem fogja. - de ne legyen igazam.

0.jpg

Link to comment
Share on other sites

  • 5 months later...

Végeztem az évaddal, s egyben sorozattal is.

Hmm, hogy is kezdjem... :hmm:Ez egy baromi jó, fordulatos, izgalmas, abszolút nem unalmas és még csak egy csöppet sem elvont évad lett!

Az évad egy kimondottan tetszetős szállal vette kezdetét: a 66-os parancs került középpontba, ami szerintem kifejezetten jó ötlet volt a készítőktől, hogy már a Sith-ek bosszúja előtt foglalkoznak ezzel. Ráadásul egy jedi megölése is sikerült, ami még élvezetesebbé, hangulatosabbá tette az évadot. Utána következett egy rég látott karakter története, akire már nagyon kíváncsi voltam, hiszen őt utoljára a második évadban láthattuk! Sajnos az ő története már itt, a Klónok háborújában véget ért, amit én nagyon sajnálok, hiszen örültem volna, ha szerepet kapna a Rebels-ben.

Ezt követően egy olyan páros dolgozhatott együtt kettő rész erejéig, akiket eddig még soha nem láttunk együtt. Szerintem nagyon jó párost alkottak ők ketten, megnéztem volna még néhány részt velük. Az utolsó, négyrészes történetszál szerintem nem lett rossz. Egyedül a 12. rész volt az, ami számomra túlságosan is elvont lett, de a többivel semmi bajom nem volt. Az utolsó részről pedig - ami ugye az egész sorozat zárásaként szolgált - az a véleményem, hogy zárásként egész jó, de nekem a Genndy Tartakovsky-féle Clone Wars-nak a befejezése sokkal jobban bejött.

Tehát jó kis évad volt ez, én csak azt sajnálom, hogy Darth Maul története már nem fért bele az évadba. De ettől függetlenül nagyon tetszett.

 

Még ezeket a dolgokat emelném ki, amik nekem kifejezetten tetszettek:

 

- Palpatine felbukkan Darth Sidious-ként

- szóba kerül a 66-os parancs

- a sorozat egy olyan szállal ért véget, aminek a középpontjában Yoda áll

- Jar-Jar is kapott külön szálat

 

10 / 10

 

Egy kérdés: mi lett Ventress-szel? Nem szerepelt az évadban... Meghalt, vagy mi lett vele? Már pontosan nem emlékszem a sorsára... :)

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...

Mikor lesz mar szinkronizalva?

 

Valószínű, hogy sosem lesz leszinkronizálva, miután a disney elkaszálta a sorozatot az is csoda számba ment, hogy ezek a részek megjelenhettek, de ezeket is csak a netflixre tették fel, egyedül a németeknél adták le a tv-ben. Ez még nem a disney égisze alatt készült viszont mikor kijött már az ő tulajdonuk volt, emiatt pedig annyi szerződésbeli herce-hurca lenne vele, hogy senkinek nem érné meg sugározni.

Edited by Palpi
Link to comment
Share on other sites

  • 1 year later...

Basszus!Tudtam erről a Disney gyors véget vetésről de nagyon bíztam benne,hogy jön majd magyarul is... :/

 

a Clone Wars sorozatból kizárólag a 6. évadot sugározzuk majd, egészen pontosan december 5-től szombatonként, dupla epizódokkal testvércsatornánk, az AXN Black műsorán.

 

Üdvözlettel,

AXN Magyarország

 

 

Végre magyarul is élvezhetjük majd :-)

Link to comment
Share on other sites

  • 1 year later...

A végére értem. Évadértékelőt nem tudom mikor írok, lehet holnap, lehet soha...

Hát majdnem soha lett... Tulajdonképpen el is felejtettem, hogy én ehhez még nem írtam évadértékelőt, de ahogy most csak úgy unalmamban (miután elvesztettem szerkesztői állásomat, hirtelen sok szabadidőm lett) újranéztem az évadot, gondoltam, megnézem már, mi volt anno róla a véleményem. Eléggé meglepett, hogy semmi. Na, akkor hiánypótlás következik. Már, ha valakinek hiányzott. :)

 

Szóval, ez az évad egy jutalomjáték, de még inkább egy olyan történethalmaz, amit szerintem valaki élete, de legalábbis a lelke árán valósítottak meg. Korábban is írtam már ezt, de meg kell ismételnem: a tény, hogy ebben az évadban az ep1-3 legnagyobb hiányosságai lettek megmagyarázva, nem lehet a véletlen műve. Kizárt, hogy a 66-os parancs, a klónok születésének rejtélye és a szellemek mibenléte - épp csak az előzménytrilógia három legfontosabb, a filmek által levegőben hagyott kérdése - tök véletlenül egy olyan évadban maradt, amire immel-ámmal adtak engedélyt, és totál véletlenül ezek az epizódok voltak az utolsó elkészült epizódok (miközben tudjuk, hogy hány történetszál maradt elmeséletlen). Nem kérem, ez nem így van. A Jar Jart középpontba helyező sztori ilyen, az véletlen maradt a fiók alján. A Clovis epizódok szintén ilyenek - bár az nem véletlen, hanem szándékosság áldozata, hiszen eredendően az ötödik évadban volt a helyük. De a többi az nem véletlen. Ezt vagy kikönyörögte a lelke feláldozásával Filoni, vagy kijátszotta a figyelő tekinteteket és sunyi mód megalkotta/befejezte az epizódokat, hogy legalább az a három kérdés ne maradjon megválaszolatlan.

 

Ennek hála a TCW legjobb évadának voltunk tanúi, pedig én már az ötödik évadtól is kis híján elaléltam. S bár tetszetős lezárásnak tartottam azt, hogy a The Wrong Jedi-ban Ahsoka távozása zárja a sorozatot (ha már egyszer az érkezése nyitotta), az ebben az évadban prezentált zárókép sokkal jobb, ugyanis egyben egy korszak mélabús, de reményekkel teli lezárása is. Mert bár már a Disney éra alatt készült el, ez még a Lucas éra terméke. Akkor találták ki, akkor írták és alkották meg, épp csak egy kicsit később kaptuk meg. És bizarr, mégis érdekes mód reflektál a zárósztori a valóságra.

 

Mert miről is szól a vég? Egy korszak lezárásáról. Bár a klón háborúk, így az előzménytrilógia éráját kronológiailag az ep3 zárja, nekünk, nézőknek a TCW. De nem csak az előzménytrilógia korszaka zárul ezzel, hanem a lukasi korszak is. Amikor a falevél lehull, az nem csak annak szól, hogy hamarosan beköszönt egy új kor a Galaxisban, hanem annak is, hogy beköszöntött egy új kor a Star Warsnak. Persze a Köztársaságot a gonosz Galaktikus Birodalom váltja, Lucast pedig... Nos, sokak szerint a gonosz Disney. De a TCW befejezése mást is mond: reményt. A remény, ami átível a Star Warson. A remény, amit Leia emleget a Rogue One végén, az új remény, ami nem csak Luke maga, de az egyik epizód címe is. A remény Yoda számára, hogy bár a Jedik elbuknak a háborúban, megmenekülhetnek a jövőben. És a remény számunkra, hogy bár Lucas eladta egy nagy vállalatnak a Star Warst (és minden mást), jó kezekbe került. Remény számunkra, hogy a Star Wars még sokáig velünk marad úgy, ahogy azt megszerettük.

 

Így van? Nyilván van, aki szerint nem, de őszintén szólva, én tojok a véleményükre ezen a téren (bocsi), mert szerintem igen. A Rebels, a The Force Awakens és a Rogue One: A Star Wars Story nekem elég bizonyíték, de őszintén szólva, az eddig elolvasott könyvekben sem kellett akkorát csalódnom. Nem mind kiemelkedő, de hülye az, aki mindig a kiemelkedőt várja, és annál alább nem adja.

 

Szóval a The Lost Missions korszakot zárt, in és out universe is. De menjünk kicsit mélyebben bele ebbe a csonka, mégis a többinél teljesebb évadba. Kezdjük a gyengeségekkel: Jar Jar és Clovis. Nem mondom, hogy ezek rossz részek, csak olyanok, mint az előző évadban a droidos szál: a borzasztóan magas minőségi epizódok között ezek "csak" a jó részek. Kiemelném, hogy mindkét történetben volt valami, ami megfogott. A Jar Jarosban, hogy újabb frakcióját ismerhettük meg az Erőérzékenyeknek. Egy újabb csoportot, ami nem Jedi és nem is Sith, de ugyanúgy használják valamilyen szinten az Erőt. Bár Lucas anno úgy képzelte el, hogy csak ez a két frakció van, öröm látni, hogy a TCW alkotói nem korlátozták magukat erre, és ismerve a Blu-rayen színesen (és az évadok előrehaladtával egyre őszintébben) ecsetelt hátteret, végül Lucas is belátta, hogy az SW szélesítéséhez nem szabad ilyen kereteket szabni.

 

A bardottai Dagoyan Mesterek és a Frangawl kultusz remek előfutárai például az Erő Templomának, a Whillek Örzőinek vagy éppen a lasat hitvilágnak, esetleg Bendunak. Mivel meggyőződésem, hogy ezek a nem Jedi vagy Sith frakciók immár az Erő misztériumainak és a Galaxis jövőjének meghatározó szereplői lesznek (hiszen hirtelen elég sok bekerült a sztoriba), már ezt előfutárának tekinthetjük mindennek. Az ilyen apróságok jelzik nekem, hogy azért a Disney nem teljesen kukázta Lucas elképzeléseit. Tehát itt megalkottak valamit - nem Jedi/Sith erőhívők/használó bandát -, aminek egyfajta származékát az ep7-ben láthatjuk Snoke és Kylo Ren révén. Vagy éppen Lor San Tekka és Chirrut révén. Úgy érzem, az ep8-9 még tovább szövi ezt és nagyon messzire fogunk jutni a Jedi és Sith "dogmatikus felfogásoktól". És persze, a Dagoyanok csak a kezdet volt, az évad tartogatott nekünk mást is. De ne szaladjunk előre, inkább még hozzátenném ehhez, hogy jó volt látni Jar Jart más szerepben, olyanban, ami kicsit talán jelzi, hogy neki is van még helye a Galaxisban, miután mindent elvesztett. Másrészt jó látni, hogy a hatalmas erőkkel bíró Talzint mennyire lekicsinyli Windu. Ez számomra tényleg azt jelzi, hogy Talzin csak látszatra nagy hatalmú, de egy Jedi vagy Sith mellett labdába sem rúghat (amit később a Son of Dathomir csak megerősít).

 

A Clovis szál is bejött, főleg, mert egy olyan aspektusát ismerhettük meg az SW-nek, amire a kutya sem számított: a gazdasági részét. Most komolyan, aki azzal vádolja a TCW-t, hogy gyerekes, annak megmutatnám a Clovis-duót. Nyilván nem közgazdasági szinten mutatja be a helyi pénzügyi machinációkat, de egy olyan sorozathoz képest mégis nagy hangsúlyt kap az egész bankrendszer, aminek célközönsége 10-14 évesek. És a politikai machinációk ilyen bemesélését mindig is díjaztam. Külön tetszik, hogy ezzel Palpatine zsenialitása egy újabb réteget kapott, hiszen azzal, hogy megszerezte az uralmat a Bankár Klán fölött, eltörölte a Köztársaság, és így a későbbi Birodalom adósságát. Ráadásképpen itt kicsit Padmé és Anakin magánélete is terítékre került, ami azért is jó, mert ez egy olyan eleme az SW-nek, amit nagyon ritkán érintünk. Szeretem őket nem diszfunkciós párként látni, de azt is szeretem, amikor azok. Látni, hogy milyen nehézségek vezettek a Mustafaron bekövetkező tragédiához. És, bár erre nincs bizonyíték, szeretem azt hinni, hogy az eme epizód végén bekövetkező összeborulás eredménye Luke és Leia. :)

 

Na, ennyit az évad gyengeségeiről. Mi maradt még? Ó, csak a 66-os parancs rejtélyének feloldása, a klónok megrendelése körüli homály eloszlatása és az Erőszellemek körüli összevisszaság rendezése. Technikailag ezek közül az egyik a Star Wars egyik legfontosabb kérdése, a másik kettő meg csak az ep1-3 levegőben hagyott kardinális kérdése. Itt viszont egy kicsit megragadnám az alkalmat, hogy szóljak az általam amúgy nagyra értékelt és kicsit példaképként éltetett Lucas ellen: az, hogy erre a három kérdésre ő sosem adott választ, nálam kicsit rombolt az imázsán. Nyilván ő nem tartotta ezeket annyira fontosnak, mint én, de akkor is... Olyan jó lett volna, ha ezekre a kérdésekre nem egy kiegészítő sorozat adja meg a választ, hanem a filmek. Na de, ha már így történt, kész mázli, hogy zseniálisan történt, és ez az, amiért bárki bármit mond, én Filonit és csapatát nagyon nagyra fogom tartani mindig is. Már az sem volt semmi, amit a TCW-vel letettek, különösen, amit a második évad második felétől műveltek, de ez az utolsó évad a hab a tortán.

 

Kezdjük a 66-os paranccsal. Anno a Rookies idején (jesszus, belegondolni is félelmetes, ennek már kilenc éve) ki gondolta, hogy az ottani "egyepizódos" klónok története az egész sorozaton átível? A legjobb kronológiai sorrendben látni, és szembesülünk a klónok teljes tragédiájával. A Domino osztag története a klónok céljának és életének visszhangja. Ahogy egy kis testvéries családként kezdik, majd sorra meghalnak, de közben a túlélők egyszerű, fegyelmezetlen kadétokból különleges osztagosokká válnak. És végül az utolsó megmaradt Domino rájön a klónok legnagyobb titkára, legnagyobb félelmére és legnagyobb csapására: a biochipre és Palpatine tervére. És senki sem hisz neki. A klón, név szerint Fives, aki talán a történelem kerekét más irányba fordíthatta volna, végül saját testvérei által hal meg. Sidious pedig örülhet, a Jedikről pedig kiderül, hogy a megváltás kapujában lettek tévútra vezetve. És miért? Mert Anakin Skywalkernek nem tetszett, hogy a pajtásáról egy klón rosszat mondott. Jó, érthető Anakin álláspontja, érthető Shaak Ti álláspontja is, de akkor is meglehetősen ironikus, hogy ha meghallgatnak egy klónt, talán megmenekülhet a Rend. Persze ezt tetézik később a Jedik, de ezzel megint előre szaladnék.

Az egész klón szál egy tragédia ezen a téren. FIves vesszőfutása, Tup halála, és az egész, ahogy kezelik ezt a szituációt (mindenki, még a Jedik is meglehetősen távolságtartók, ami nekem azt jelzi, hogy minden szöveg ellenére a legtöbb nem kezeli őket eszköznél többnek), mind-mind a tragédia része. És közben a Sith-ek szinte mindenki orra előtt manipulálnak. Dooku simán bejelentkezik Lama Súnál Darth Tyranusként, és bemeséli, hogy a biochip csak védelem. Ugyanakkor tetszetős, mekkora "pánikot" eredményez a Sith-ek körében ez az aprócska meghibásodás.

Amúgy maga a biochip is remek ötlet. Tényleg nagy kérdés volt a TCW-ben megismert emberi, jórészt barátságos és több ízben is önállósodó klónok után, hogy ezek hogyan válnak egyetlen parancsra lélektelen robottá, akik megölik Jedi vezetőiket. Tudom, hogy Karen Travis a Republic Commando regényekben alkotott egy másik megoldást. Nem tudom, hogy az mi, ez azon elemek egyike, amiknek nem olvastam utána (részben azért, mert én tényleg nem csíptem a régi EU-t). Karrde, Krande és a többiek véleményére adva tudom, hogy az is legalább ilyen jó, de nekem ez a biochip is tökéletesen adja magát. Eleve lenyűgöz, amikor valami egyedivel, de legalábbis ritkán látottal tudnak előállni manapság (a közhiedelemmel ellentétben nehéz egyedit alkotni, és akár most, akár régen, az ismert toposzokból alkottak egyedit az alkotók, és ez alól az SW sem kivétel - nem egyedi, csak a sablonokat keverte egyedien). De lőjenek le, bár széleskörű ismeretem van sci-fi terén, hasonlót nem tudnék mondani. Emellett páratlan, hogy tökéletesen belesimul a korábbiakba. Érthető, hogy egy kódsor bemondásával miért áll át a klón droid üzemmódba, és még ki is magyarázható: ez a bigyó felel azért, hogy a klónok ne legyenek olyan önállóak, mint a mintaegyed. Hoppá! A magyarázat a TCW-ben hangzik el, de az ep2-ben elhangzottakra reflektál.

És - ismételve önmagam - Fives személyes tragédiája, és ezen a szinten a Domino osztag tragédiája páratlanná teszi ezt a négyrészes történetet. A TCW itt a sötétség legmélyén járt, pedig sok bugyrát megjárta már a pokolnak (pl.: Umbara-szál). Emiatt érzem azért gáznak, hogy Echo végül is nem halt meg, hanem kiborgként tovább él. Így nem teljes a Domino tragédiája. Oké, azért valahol az is szomorú, ahogy Echo végezte, de akkor is - végül visszanyerte a tudatát, és tovább szolgálhat akként, amire teremtették. A Domino osztag teljes elpusztulása szerintem sokkal jobban reprezentálja a klónok sorsát, még úgy is, hogy Echo végül már nem volt több egy tényleges eszközként. Egy számítógép perifériájaként - de ebből felébredt, feljebb emelkedett, ha úgy tetszik.

 

És akkor most térjünk rá arra, ami egyben zárta az évadot. Bezony, az Erőszellemek, amit egy briliáns mozdulattal hozzá kötöttek a klónok megrendeléséhez. Emlékszem, az ep3 előtt még nagyban találgathattuk, ki rendelte meg a klónokat, ki törölte a Jedi Archívumból a Kamino adatait. Shaak Titől kezdve Zett Jukassáig mindenkit belekevertünk, miközben Lucas egy korai nyilatkozata már megadta a választ: Dooku volt a szélhámos. Tényleg volt idő, amikor még Jedi lovag volt, de már a Sith-eknek dolgozott. Még nem volt tanítvány, de már használta a Tyranus álnevet, ami később a Sith neve lett. És ez a legszebb: a Jedi szellemek története egy ahhoz (eredendően) nem kapcsolható eseménnyel indít: megtalálják Sifo-Dyas hajóját. És ez egy olyan eseménysort indít el, ami húsz perc alatt újraértelmez legalább egy mozifilmet, nem mellesleg a teljes elképzelésünket az SW egyik misztikus eleméről.

 

Mert biza a The Lost One előtt a Jedik egy olyan fajta balf*sz (bocs, jobb szó nincs rá) társaságnak tűnt, aki konkrétan telibetojta, hogy a Köztársaságnak a semmiből lett hadserege, és eme haderő mintaegyede a legfőbb ellenség puszipajtása. A TCW húsz perc alatt újraértelmezte ezt. Bár a Jedi Tanács még mindig inkább balf*szok gyülekezete (pedig nem is az Űrgolyhó I-en szolgálnak :D ), legalább karnyújtásnyira voltak a titok felfedésétől. Már tudták, hogy a klónokat az ellenség rendelte be. A korábbi események hatására talán már azt is sejtették, hogy ennek legfőbb oka a Jedi Rend elleni támadás. Így Mace Windu kijelentése az ep3-ban, hogy Palpatine Sith mivolta a legrosszabb gyanújuk és érzi, hogy támadás készül a Jedi Rend ellen, már nem csak egy megérzés, hanem összegyűjtött információkból levont következtetés. Csak sajnos - ahogy az a történetszál végén kiderül - a Jedik már későn jönnek rá mindenre. Még ha a végső titokra rá is jönnének, akkor sincs már esélyük a megmenekülésre. Ahogy az előző évad végén láttuk, már oly mértékben belemélyültek a politikába és a háborúba, hogy ezen a ponton a megmenekülésükre legalább esélyt adó kihátrálást sem léphetik meg.

És tényleg nagyon közel jutnak. Obi-Wan és Anakin szinte karnyújtásnyira a cél előtt vesztik el a fonalat. De az epizód Tyranus és Sidious kapcsolatához is sokat ad. Már az nagy szó, hogy egyetlen jelenettel bemutatták, mekkora ereje van Palpatine-nak. Egy hologramon át, fényévekről majdnem megfolytja az amúgy Jedi mesterként és Sith Nagyúrként számon tartott Dookut. De a tény, hogy mennyire felbosszantja Dooku sokadik hibája, szintén jelzi, mennyire nem számolt vele igazi tanítványként, így amikor az Invisible Hand fedélzetén mosolyogva adja ki a megölésére a parancsot a valódi tanítványának, az a jelenet még mélyebb értelmet nyert. Hiszen Palpatine mosolyában ekkor már benne van, hogy "na végre, megszabadulhatok ettől a félkegyelműtől" és az is, hogy "tessék, te marha, ez a jutalmad a sok hibáért". Nem csoda, hogy Dooku szóhoz sem jut. Idióta fejjel azt hitte, a mestere bármennyi hibát megbocsát neki, hisz pótolhatatlan. Hát, nem az.

 

Aztán folytatódik a történet, és meglepő mód teljesen más vágányra tévedünk. Qui-Gon Jinn szól Yodához. Kiemelném a tényt, hogy Liam Neeson (immár másodszorra) újra vállalta a szerepet, ami hatalmas pluszt ad Qui-Gon visszatéréséhez. Merem állítani, hogy fele ennyire sem lenne a jelenetsor hatásos a színész nélkül. Neeson sajátos orgánuma hallatán egyből tudjuk, hogy ez Qui-Gon. Hiába dolgoztak a sorozaton tehetséges színészek, akik simán hozzák az ismert karakterek hangtónusát, Qui-Gonnál Neeson kellet - főleg azért, mert ő test nélkül jelenik meg, így nehezebb azonosítani a figurát.

 

És ezzel máris rátértünk a TCW utolsó szakaszára, ami egyben a legspirituálisabb szakasz is - csak a Mortis-trilógia veheti fel ebben a tekintetben a versenyt az utolsó három résszel. Sok tekintetben nagyszerű a három záró epizód. Ide sorolhatnám a Jedi Tanács spirituális összefonódását, a Yoda miatti aggodalmat, Qui-Gon hatalmának bemutatását, de én személy szerint azt emelném ki, hogy ez az egész egy kis kalandos ízt kapott. Yoda egy vadászgépen indul neki R2-val a kalandnak, aminek végén a halhatatlanság várja. Ez az egész maga a Star Wars eszenciája, legalábbis számomra. Könnyed kaland, mélyén komoly mondanivalóval és olyan világokkal, amiket ember elképzelni sem tud. Ki gondolta, hogy láthatjuk a midi-chlorianok szülővilágát? Vagy az egy személynek számító, de különböző érzelmi karakterként megjelenő Erő Papnőkre sem lehettünk felkészülve. A Gonosz Yoda meg egyszerűen fantasztikus. Mintha Gollam átugrott volna a Star Warsba, hogy kifigurázza Yodát, mégis komolyan vehető. És a tanulság: ne harcolj a sötétség ellen, hanem fogadd el a létezését. Bendu szavai után szerintem ennek is jelentősége van. Még a Jedik sem mentesek a Sötét Oldal nélkül. A trükk inkább az, hogy kordában tudják tartani. A Jedik tiltották a sötétséget, de az új éra már rámutatott arra, hogy talán az Erő használata ezen túlmutat. Ezra vagy a Bendu már jelezte, hogy nem feltétlen csak az egyik vagy a másik van, egymás mellett is megférhet a kettő. Talán ez is egy alapozó előfutára a jövőnek. Ki tudja, talán az ep9 után majd azt mondjuk: igen, a TCW mutatta meg ennek az alapjait. Sőt kicsit még mulatságos is lenne, ha végül kiderülne: Palpatine-nak igaza volt, amikor arról beszélt, hogy nem elég valamit egy irányból - ez esetben az Erőt a Jedik szemszögéből - ismerni.

 

És persze megannyi dologgal lettünk gazdagabbak. Ami kicsit nekem visszás, hogy Lucas, mintegy utolsó kicseszésként az EU-val, a Korribant Morrabandra keresztelte át - szerencsére Filloniék azért leközölték, hogy ez csak az aktuális neve. Valószínűleg ők is érezték, hogy Lucas eme döntése nem éppen szerencsés, amivel messzemenőleg egyet tudok érteni. Nevezzék akárhogy, nekem Korriban marad. De persze ez a legkisebb és egyetlen gond ezzel a történetszállal, amiben még olyan kitérőkre is jut idő, mint Darth Bane megjelenése (akit Mark Hamill szólaltat meg), vagy olyan szimbólikának, mint a Sith férgek. De előállhatunk olyan tanulságokkal, minthogy még a legnagyobb jó sem tud gonoszság nélkül létezni (nincs fény árnyék nélkül), vagy az ideális világ csak álom, mert a valóságban nincs ilyesmi. Ha ezeket elfogadjuk, teljesebb, reménytelibb életet élhetünk. Yoda így tesz. Utazása során nem csak magát ismeri meg jobban, de arra is rájön, hogy van, ami már nem megmenthető, hiába akarja megmenteni. Van, aminek már pusztulnia kell, hiszen a megoldásra várt probléma részét képezi az, amit életben akar tartani. És Yoda számára ez az abszolút lemondás. "Mond le önként, amit félsz elveszteni" - mondja az ep3-ban, de csak a TCW utolsó három epizódja mutatja be, hogy Yoda mire alapozza a szavait, miről mondott ő le. Nem egy emberről, nem egy szerettéről: az egész Jedi Rendről, 900 évnyi életről. És ezzel maga Yoda lett mindenek felett álló lény, kapott elképesztő mélységeket ez a kis zöld manó. Ezután a Dagobah-n látni nem csak egy jól megválasztott filmes díszlet, hanem szimbóluma is Yoda saját lemondásának. A mester, aki a hipermodern Jedi Templomban élt Jedi ezrei között, végül egy agyagházban éli mindennapjait magányosan. Lemondott mindenről, amit félt elveszteni, nem csoda hát, hogy meglelte a halhatatlanságot.

 

És azt hiszem, ez záró gondolatnak meg is teszi. Csak pár sort akartam írni, erre öt oldal lett. Öt megkésett oldal, hiszen már ennek az évadnak is három éve. De hát jobb később mint soha. Én viszont nem zárok korszakot, nem ez az utolsó terebélyes írásom a Star Warsszal kapcsolatban (naná, hogy nem, jövő hét kedden három SW-könyvről jelenik meg egy cikkem a PGO-n - ez itt a reklám helye :D ). Lucas vagy Disney, nekem egyre megy. Amíg én élvezem, szívesen ontom magamból az ilyen írásokat. Még ha pár éves késéssel is. :)

Link to comment
Share on other sites

Ezt jó volt olvasni, egész megjött a kedvem a TCW -hez. :) Azért megint csak felsejlett ebből az írásból is, hogy Lucas és csapata micsoda iszonyatos mélységű és több rétű univerzumot teremtett a PT korszakkal. Lesz munkájuk az újaknak ha ezt tovább akarják gondolni a filmvásznon. Most már el kell kezdeniük.

Link to comment
Share on other sites

Join the conversation

You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.

Guest
Reply to this topic...

×   Pasted as rich text .   Paste as plain text instead

  Only 75 emoji are allowed.

×   Your link has been automatically embedded.   Display as a link instead

×   Your previous content has been restored .   Clear editor

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

 Share

  • Recently Browsing   0 members

    • No registered users viewing this page.
×
×
  • Create New...

Important Information