Donát

Én a Tőrbe ejtvén sírtam, nevettem, izgultam ma (sokadjára). Írtam is utána egy tweetet Riannek hogy milyen király rendező.

Boldog karácsonyt mindenkinek! Nálunk tegnap szép nagy hó esett, de mára már csak mutatóban van egy két szélvédőn hó. Azért így is jó volt hógolyózni egy nappal karácsony előtt.

Igen mert végül más irányba haladt tovább a sztori. De adott ponton ez érdekes dilemma volt szerintem Trish számára és sokat elárult róla, hogy miként oldotta meg a szituációt.

Attól függ, hogy milyen módon találtak rá a kis csapatra a Zeta-5-ön. Ha tényleg abból sakkozták ki a támadók, hogy Trish megsérült, akkor ha most eltűnnének, a támadóknak maradna a bosszú. Ha más módon követték őket, az más tészta, de nem tudhatják biztosra.

11. FEJEZET ZETA-5 MOST Trish elnémította a mikrofont, majd Zakre és Ferrára pillantott. A férfi baljós tekintete mindent elárult a helyzetről, a kislány ellenben furcsa mód inkább izgatottnak tűnt. - Zak, mit gondolsz? – Trish bármennyire is próbálta palástolni, kihallotta az idegességet a saját hangjából. - Ha kikapcsolják a vonónyalábot, talán el tudunk szökni – dörmögte bizonytalanul a férfi. – A pajzs szerintem kitartana addig, amíg belépünk a hipertérbe. Trish egyetértően bólintott. - Mi a helyzet a fegyverekkel? Tudom, hogy lassan teljesen lemerülnek a készleteink, de… Zak döbbenten rámeredt. - Meg akarod támadni őket? Trish dühösen felcsattant. - Nem, de te is hallottad: az orvosi állomás nem tud minket megvédeni… ergo magukat sem! Gondolj bele mi történne, ha elengednének minket, mi pedig meglógnánk a Gozanti elől. A férfi grimaszolt egyet. Trish sejtette, hogy ebbe a nézőpontba eddig még nem gondolt bele. Zak megtörölte izzadtságtól gyöngyöző homlokát, és csak azután válaszolt. - Valószínűleg porrá zúznák az állomást – mondta sötéten. – Ha a Maze teljes fegyverarzenálja a rendelkezésünkre állna, lenne némi esélyünk a könnyűcirkáló ellen. De a jelenleg bevethető tűzerőnket figyelembe véve, sokkal hamarabb leválna a védőpajzsunk, minthogy komolyabb kárt tehetnénk bennük. Trish fásultan megvakarta az orrát. Sejtette, hogy ez a helyzet, de szerette volna biztosan tudni. Szomorú pillantást vetett Ferrára. A kislány továbbra is figyelmesen követte az eseményeket. - Ferra, úgy fest maradnunk kell. Hallottad a beszélgetést Sato parancsnokkal. Az állomás bajban van, úgyhogy segítenünk kell nekik. A kislány rezignáltan vette tudomásul a hírt. - Te is segítettél nekem, amikor bajba kerültem. És én is neked. Így helyes – mondta kikezdhetetlen logikával. Trishnek átfutott az agyán, hogy mily’ varázslatosan egyszerű is néha a gyermeki észjárás. A gondolat hatására önkéntelenül is elmosolyodott. Zak ellenben kevésbé volt feldobva. - De még ha itt is maradunk – dohogott a férfi – nem értem, hogyan tudnánk segíteni az állomásnak. - Nekem viszont van egy ötletem! – mondta Trish, és felvázolta Zaknek és Ferrának a tervet. Sato parancsnok szkeptikusan hallgatta a Maze kapitányát a vonal túlsó végén, de be kellett látnia, hogy ennél jobb ötlete neki sincs. Még ha sikerül is riasztani az Új Köztársaságot valamilyen módon, hosszú órák telnek majd el, mire bárki is érkezik a flottából. Már persze, ha a protokollnak megfelelően a Hosnian Prime-ról fognak küldeni valakit. A nő bosszúsan grimaszolt. Jobban örült volna valamilyen közelebbi erősítésnek, de ha egy dolgot megtanult parancsnokként az Új Köztársaságról, az az volt, hogy mindig mindenki a protokollnak megfelelően akart cselekedni, még akkor is, ha annak semmi értelme sem volt. Fogait csikorgatva beleegyezett Trish tervébe, majd bontotta a kapcsolatot. - Hallották, emberek – szólt Sato, miközben végignézett az emberein. – A Maze nem fog távozni, mi pedig nem adjuk át a kislányt a Gozantinak. - Tehát harc lesz – szólt Bryan fedélzeti tiszt sötéten. - Tehát harc lesz – hagyta helyben a parancsnok. – Kapcsolják a Kísértet-1-et! Pearl kommunikációs tiszt megnyitotta a vonalat. - Depro őrmester! Minden jel szerint csatába kell bonyolódnunk a Gozantival. - Dank Farrik! – hallatszott az őrmester csalódott káromkodása. – Vettem, parancsnok. Csak a tisztánlátás kedvéért, szeretném rögzíteni, hogy a Z-95-öseink tűzereje nem tud kárt tenni a könnyűcirkálóban. - Tudom, őrmester – felelte Sato szárazon. – Ha jól sejtem, az ellenség ki fogja küldeni a két TIE vadászát… próbálják az állomás lézerütegei felé terelni őket, miközben tartják a távolságot a cirkálótól. - Értettem, asszonyom – nyugtázta Depro. – Megtesszük, ami tőlünk telik. Sato nem is várt mást az őrmestertől. Tudta, hogy a feladat nem lesz veszélytelen, hiszen az öreg Incom Z-95 ösök sokkal lomhábbak voltak, mint a birodalmi TIE vadászok. De az állomás fegyverzetével kiegészülve valódi esélyük nyílt a vadászok ellen. A Gozanti már más lapra tartozott. A parancsnok a fedélzeti tiszthez fordult. - Elektromágneses mezővel zárják le a hangárokat, ahogy a Maze kapitánya kérte. A könnyűcirkáló alighanem ott fog próbálkozni. És folyamatos helyzetjelentést kérek a pajzsok állapotáról! A pisze fiatalember bólintott, majd izgatottan felvetett egy javaslatot. - Parancsnok, nem kellene kiküldeni egy csapatot a kommunikációs relékhez? Hátha meg tudják javítani, és… - Nem, Bryan fedélzeti tiszt. E tekintetben a Maze tervére vagyunk utalva – utasította el a javaslatot Sato. – Nem lenne kész elég gyorsan – tette hozzá lágyabban, jelezve a férfinak, hogy azért értékelte az ötletet. A fedélzeti tiszt csalódottnak tűnt, de elfogadta a döntést. - Sato parancsnok! Újabb üzenet a Gozantiról. - Kapcsolja be. A parancsnok gyomra öklömnyi méretűre szorult össze. A teremben bekapcsoltak a hangszórók, és másodpercek múlva ismét a Gozanti parancsnokának rekedtes hangja visszhangzott a falakról. - Letelt az idő, Zeta-5. Sato megköszörülte a torkát és igyekezett a leghatározottabb, leghivatalosabb hanghordozását elővenni. - Nem áll módunkban átadni a lányt, Gozanti – válaszolta. – Tárgyalásokat javaslunk. - Nem lesznek tárgyalások – felelte dühösen a férfi. – Megadtuk az esélyt az együttműködésre, de nem éltek vele. Viseljék a következményeket. A férfi bontotta az adást. Satot nyilván nem lepte meg a válasz, de így is úgy érezte magát, mint akit gyomorszájon vágtak. Egy dologban viszont biztos volt. A harc végkimenetelétől függetlenül tudta, hogy az apja most nagyon büszke lenne rá.

Amikor találkozol valakivel, aki most lett Star Wars rajongó és nem érti, hogy miért van annyi lelki nyomorék, aki rajongónak mondja magát, de mégis folyamatosan ostorozza a filmek (és sorozatok) egy részét:

@Wilde vajon merre bóklászhat?

Anakin IIII Huyang III Thrawn I Bo-Katan Kryze I Grogu I Crosshair I Javítva.

Ebben az esetben úgy veszem akkor, hogy Huyangra szavaztál. Semmi gond!

10. fejezet

Anakin IIII Huyang II Ezra I Thrawn I Bo-Katan Kryze I Grogu I Crosshair I Javítva.

Anakin III Huyang II Ezra I Thrawn I Bo-Katan Kryze I Grogu I Baylan I Crosshair I

@MissKarrde neked eddig hogy tetszik a sztori?

Én se.

A jelen idő ott szándékos Ghorn részéről. Lépésről lépésre avatja be Trisht a tervébe és ott még nem fedi fel a lapjait.

Nagyon köszi! Javítottam! A Sienaros szál érthető volt?

Így van.

10. FEJEZET CANTONICA AKKOR Trish a megbeszéltek szerint, időben visszatért az Epoch Swift hangárjához. Ghorn már türelmetlenül várta a hajón, a pihenőhelyiség asztalán dobolva. Csuklyáját ezúttal lehúzta a fejéről, ezáltal felfedve ritkás, sötét haját. Trish megállapította magában, hogy így, csuklya nélkül, Ghorn fizimiskája leginkább úgy festett, mintha egy baltával faragták volna. - Na végre! – A férfi hangja meglehetősen ingerültnek tűnt. – Megvan a pénz? - Kaptam egy lezárt dobozt – válaszolta kimérten Trish. – A Kódtörő mester azt mondta, elküldi magának a nyitókódot, ha minden rendben. Trish elővette a korábban kapott kopottas tárolórekeszt. - Adja ide! – mondta izgatottan Ghorn. A nő átnyújtotta a tárolót. A biztonsági tiszt a bal kezével mohón elvette tőle a tárgyat, majd ügyetlenül beütötte a nyitókódot. A zár egy apró kattanással feloldott. A férfi gyorsan belenézett. A doboz tartalma láttán széles vigyor jelent meg az arcán. - Maga igazán naiv – vetette oda aztán Trishnek. A nő igyekezett ártatlan képet vágni. - Ezt hogy érti? Ghorn összeszűkült szemekkel méregette őt. - Itt ülünk Maz Kanata hajóján, az egyik kezemben ötvenezer kreditet tartok, a másikban pedig épp egy sugárvetőt szegezek magára az asztal alatt. Egy okot mondjon, miért ne lőjem le, vegyem el a hajót, és lépjek meg a teljes fizetséggel? - Hiszem, hogy maga sem akarja úgy leélni az életét, hogy végig célkereszt legyen a homlokán – felelte visszafogottan Trish. Ghorn önfeledten felnevetett. - Ó, maga naiv hülye. A Sienar cégcsoport összes létező anyagi forrása mögöttem áll, amiért segítek nekik ebben az ügyben. Akinek ilyen támogatói vannak, gondolja, hogy Maz Kanata bosszúja miatt fog aggódni? Ne nevettessen… A férfi arcára elégedett mosoly ült ki. - Még most sem érti, igaz? - Mit nem értek, Ghorn? – kérdezett vissza őszinte értetlenséggel Trish. A biztonsági tiszt lesajnáló pillantást vetett a nőre. - Tudja mit tartalmaz a kódhenger? Trish ártatlanul megrázta a fejét. - Bizonyítékot, hogy a Sienar vezetői létrehoztak egy fedőcéget. Hogy miért, az magának most teljesen mindegy – susogta önelégülten a biztonsági tiszt. – Legyen elég annyi, hogy egy csoport a cégen belül hasznot akart húzni az információból, és zsarolásra akarták használni. Felbérelték a kódtörőt, és megbízták a belső ellenőr csapatunkat, hogy csempésszük ki a cégtől a bizonyítékot. A Sienar ugyanis el tudott tüntetni minden nyomot, kivéve azt a kódhengert, amit maga átadott a kódtörőnek. Trish úgy érezte, hogy még mindig sötétben tapogatózik. - De ha a csapatát bízták meg, akkor miért önállósodott? Ghorn tekintete sötéten megvillant. - Amikor a zsaroló csoport megkeresett minket, egyből alkut kötöttem a Sienar vezetőségével. Bolond lettem volna árral szembe úszni – jelentette ki megvető hangsúllyal. – A vezetőség kétszer annyit ajánlott a kódtörőnek, aki készséggel elfogadta a jobb üzletet. Az alkunak egy feltétele volt csupán… - A kódhengert a feltörés után meg kellett semmisítenie – fejezte be megvilágosodva Trish. A biztonsági tiszt bólintott. - Így az utolsó tárgyi bizonyíték is megszűnt létezni. - De valamit még mindig nem értek – morfondírozott fennhangon Trish. - Csak egy valamit? – gúnyolódott Ghorn. – Maga sok mindent nem ért, Trish. A nő nem vette fel a kötözködést, inkább a fejével a tárolórekesz felé intett. - Miért kapta a pénzt a Kódtörő mestertől? Nem ő segít magának? Ghorn felhorkant. - Csak nem képzeli, hogy a Sienar olyan ostoba, hogy közvetítők nélkül fizesse ki a jussomat?! A kódtörő az én részemet is megkapta a cégtől, amint bizonyítani tudta, hogy a henger tartalmazza a kérdéses adatokat. Ő pedig pontosan tudta, hogy jobban jár, ha nem próbálkozik semmivel. - Tehát ez az árulása jutalma – foglalta össze tényszerűen Trsh. Ghorn arca eltorzult a szó hallatán. - Árulás? – visszhangozta felháborodottan a férfi. A szeme kidülledt, miközben a nőre bámult. – Talán áruló lennék, mert megvédem a céget? Nem, kislány, nem én vagyok a hunyó ebben az ügyben. De mindegy is, hogy mit hisz… szerencsére a kódhenger megsemmisült, így már csak magáról kell gondoskodnom. Trish felvonta a szemöldökét. - Rólam? Engem is elintéz, mint az aqualish barátját? - Balesetek bárkivel történhetnek – mondta sötéten a férfi. – Maga jelenleg az utolsó elvarratlan szál a történetben. De már nem sokáig. Hamarosan teszek róla, hogy véget érjen a mi kis közös kalandunk. Nem azért ölöm meg magát, hogy enyém legyen a hajója és a fizetség… épp ellenkezőleg. Azért lesz az enyém minden, mert magának meg kell halnia. Trish vett egy mély levegőt, és lassan kifújta. A régi reflexek még működtek, bár az a rutinhoz társuló láthatatlan világhoz többé már nem fért hozzá. Amint végzett a kis rituáléjával, a hangjából mindenfajta bizonytalanság vagy remegés egyszerre tovatűnt. - Azt mondta, egy okot mondjak, miért ne puffantson le. Hát íme. Trish az asztalra helyezte a bal kezét, és felfedte a mindvégig magánál tartott, bekapcsolt komlinket. - Sikerült rögzítenie a fickó szavait? – kérdezte a nő. - Az utolsó mondatig – válaszolta egy rezignált hang a komlinkből. A nő kikapcsolta az eszközt, majd Ghornra mosolygott. A férfi értetlenül a komlinkre meredt. - Tudja mit szeretek Canto Bightban? A kérdést persze csak költőinek szánta Trish, de Ghorn olyannyira döbbent volt, hogy zavarában megrázta a fejét. - Szinte bármilyen szolgáltatást igénybe lehet venni, ha az embernek elegendő pénze van… vagy ha rendelkezik a megfelelő összeköttetésekkel. És Maz Kanata neve bizony elég sok kaput kinyit még a Cantonicán is. - Mit forgat a fejében? – kérdezte a biztonsági tiszt ideges hangon. Trish észben tartotta, hogy a férfi bal keze még mindig az asztal alatt rejtőzött, feltehetőleg továbbra is a sugárvetőjét szegezve rá. A nő igyekezett úgy megválogatni a szavait, mintha csak sárszarvú tojásokon lépkedne. - Rögzítettem a kis csevegésünket. Ha csak a hajam szála is görbül, ez a felvétel bejárja az egész galaxist, Ghorn. És akkor aztán szép kis célkereszt lesz a homlokán. A Sienaré. - Maga bolond! – fakadt ki indulatosan a férfi. – A cég sokkal tartozik nekem, amiért kisegítettem őket ebben az ügyben. A lojalitásuk kitart majd. - A lojalitásuk? Most ki a naiv, Ghorn? A Sienar hűsége éppen addig tart ki, amíg ez a felvétel napvilágot nem lát. Maga szerint mi fog történni, ha a cég titka bejárja a galaxist? Az egyik alkalmazottjuk a nevükben gyilkol, és egy fedőcégre vonatkozó bizonyítékokat tüntet el. Javítson ki, ha tévedek, de az efféle híreket általában a részvényesek sem szokták szeretni. A biztonsági tiszt arca teljesen elborult. Trish mélyen a szemébe nézett. - A helyében alaposan megfontolnám a következő lépésem – mondta, majd a komlinkre mutatott. – A barátom utasításai egyértelműek. Ha bármi történik velem, a felvett vallomása nyilvánosságra kerül. Nincs esélye, hogy megakadályozza. Ghorn vicsorított kínjában. Trishnek el kellett ismernie, hogy mulattatja a helyzet. Eddig minden úgy alakult, ahogy remélte. De tudta, hogy elég egy óvatlan pillanat, és az egész romba dőlhet. Gyorsan emlékeztette magát, hogy kizárólag a feladatra koncentráljon. - Mit akar tőlem? – kérdezte dühösen a férfi. - Ne aggódjon, nem akarom tönkre tenni. Annak mi értelme volna? Magasról teszek a Sienar belső ügyeire. Az aqualish halála már más lapra tartozik. Ha jól sejtem, ő is a maga csapatában volt, akkor pedig valószínűleg keresni fogják. De amíg maga tartja a száját, nekem sincs semmi okom nyilvánosságra hozni a felvételt. - Ez egy nem hivatalos megbízatás volt – morogta Ghorn. – A Sienernak sem áll érdekében, hogy nyomoztasson utána, pláne, mivel már tudják, hogy ő is a zsarolókhoz tartozott. - Ezért kellett meghalnia, nem igaz? – kérdezte bólogatva Trish. Végre úgy érezte, hogy mindent ért. – Ő és a trandoshan társai nem akarták eltusolni az ügyet. Magával ellentétben. - Idealista bolondok – morogta a férfi. Trish egy csepp megbánást sem érzett a hangjában a gyilkosság kapcsán. – A trandoshanok pedig mindvégig vakok voltak. Én pontosan tudom, hogy a Sienart nem lehet holmi zsarolással megváltoztatni. De profitálhatunk a hibáiból. - Akkor hát profitáljunk – egyezett bele Trish. – Ha olyan lennék, mint maga, most elvenném az összes pénzét, kidobnám a hajómból, és élvezettel nézném a tehetetlen vergődését. Ghorn szemében gyanakvó fény gyúlt. - De maga nem olyan, mint én. - Nem – hagyta helyben a nő. – Épp ezért csak azt a húszezer kreditet fogja ideadni, amivel amúgy is tartozik. És persze eltakarodik a Swiftről. A férfi szemlátomást megkönnyebbült. Eltette a sugárvetőjét, kivette a saját részét a rekeszből, majd átdobta a maradékot az asztal Trish felőli oldalára. A nő gyorsan eltette a pénzt. De mielőtt még Ghorn ismét nyeregben érezhette volna magát, Trish felfedte az utolsó kártyáját. - Ó, és még valami… – Ghorn testtartása újra megfeszült, és gyanakvóan Trishre meredt. – Tegye el ezt! A nő ezúttal egy másik, nagyobb hatótávolságú komlinket húzott elő a zsebéből. – Egyetlen frekvenciára van hangolva. Ha egyszer szükségem lesz magára, jelentkezem. - Mi? – csattant fel a férfi. – Azt hiszi, hogy innentől a lóti-futija leszek? Maga ostobább, mint hittem! Trish számított erre a reakcióra. Ghorn nem az a típus volt, akit csak úgy következmények nélkül lehetett ugráltatni. - Ne aggódjon... Az a komlink talán sohasem fog megszólalni. Vagy ha igen, akkor az első alkalom után kvittek leszünk. A férfi leeresztette a vállait. - Utána megsemmisíti a felvételt? - Még mindig hülyének néz? – kérdezte megjátszott csalódottsággal a hangjában Trish. – Egyszer már alábecsült és ráfaragott. Tanuljon belőle! Ghorn arca elsötétült a kioktatásra, de nem szólt semmit. - Az a felvétel, mondjuk úgy, hogy az én életbiztosításom. Amíg maga él, nem fog megsemmisülni. És Ghorn… ugye mondanom sem kell… ha nem válaszol a hívásra, mindketten tudjuk, hogy mi következik. A férfi tekintete dühösen megvillant. Felpattant a székből, magához vette a komlinket, és szó nélkül leviharzott a Epoch Swift rámpáján.

Anakin II Ezra I Thrawn I Huyang I Grogu I Baylan I Crosshair I

Egyet lehet jelölni légyszi döntsd el melyik.

Én a pozitív oldalát domborítanám ki. Ez az oldal még mindig inkább egy rajongói találkahely, egy kis ékszerdoboz, mint egy "igazi" twitter és facebook kommentszekció féle klasszikus értelemben vett fórum. Jó, hogy ez még most is így van.

@Bence1997 sikerült elkezdeni?

Átírtam, köszi!

Átírtam, köszi!