Donát

Ételvonaaaat... nem rossz.

És mi a helyzet Dookuval? Ő vajon miért állt át?

Nem értek egyet, de nincs kedvem ezredjére is leírni, hogy miről szól a legenda...

Én mindenkit beszélek le a freemailről, ahol csak tudok. A gmailhez képest szerintem borzalmas.

Mondjuk én sosem értettem azokat a szurkolókat, akik a szünet előtt felállnak hogy kisebb legyen a sor a sörért. Akkor inkább vegyen kettőt meccs előtt.

És tényleg. A szurkoló második számú szponzora.

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!!!

Nem a közgazdaságtannal kell tisztában lenni, inkább a szemlélettel. Bizonyos összefüggésekkel tisztában kellene lenni, pl. nem annyiból áll a világ, hogy mennyi a bérem, hanem hogy mennyit termelek emögött. A pénz csak egy eszköz, nem pedig a gazdagság maga. A bankok azért adnak kamatra pénzt, mert a mai forint többet ér, mint a jövőbeli forint, stb., stb.

Jó ötlet, legközelebb én is úgy nézem.

Az itt kissé OFF lenne. De a felvetéseidre szívesen reagálunk a megfelelő topicban.

Oldie, sajnos nem látom további értelmét a beszélgetésnek, mert mikor veled beszélgetünk a gazdaságról, úgy érzem magam, mint egy magántanár, aki olyan diáknak magyarázza a deriválást, aki még a szorzótáblát sem tudja... Egy jó tanácsot azért adok: ne rejtett összeesküvéseket keress empirikusan igazolt tételek mögött, hanem tanulj és okosodj, mert gazdaság témakörében rád fér.

Ja, hogy te nem hinnéd. Hát drága egyetlen Oldie-m, attól még úgy van, csak nem értesz hozzá.

A belső kínálat kis nyitott országban sajnos nem lehet a növekedés motorja. Ugyanis, ha növeled a háztartások jövedelmét, akkor az automatikusan maga után vonzza az import növekedését. Ha nem az export, hanem a belső fogyasztás áll a középpontban, akkor ez folyó fizetési mérleg hiányt eredményez, ami megfojtja a gazdaságot. Miért? Azért, mert az állam külső hitelekből / magán megtakarításokból finanszírozza a hiányt, ami csökkenti a beruházásokat a vállalati szektorban, anélkül pedig nincs növekedés. Tényleg nem bántásból, de az alapokkal nem vagy tisztában.

A lényeg, hogy ha kevés van az adott szakemberből a munkaerő piacon, ergo nehezen helyettesíthető a "termék", amit kínál, akkor megfizetik. Ha meg könnyen helyettesíthető, akkor meg nem. Ezért tanulunk jól általános iskolában, gimnáziumban, egyetemen, hogy olyan képességekre tegyünk szert, aminek a révén később nehezen helyettesíthetők leszünk. Persze vannak anomáliák, a mai világ természetéből következik, hogy a nehezen helyettesíthetőség néha nem tanulható képesség függvénye (fantasztikusan kereső "celeb" sztárok a tv-ben), de alapesetben erről szól a történet.

Hajrá, hajrá.

Lásd alább, Oldie. Viccet félretéve, Oldie: a béreket nem központilag határozzák meg. Ha jól megy egy vállalatnak, többet ajánl fel, ha meg rosszabbul, akkor meg nyilván kevesebből gazdálkodva kevesebbet. El kellene már felejteni, hogy "majd az állam", NEM! Nem az államra kellene támaszkodni. Akinek a tudása, munkája hasznos, azt annak rendje módja szerint meg is fizetik. Ha egy szakember a vállalat számára milliós hasznot hoz, akkor a vállalat nem fogja elengedni. Hogy az átlag munkás keveset keres? Hát kérem szépen, ennyit "ér" a munkájuk. És lehet támadni, meg kiátkozni, de egy gépsort kezelő munkás teljesen irracionális lenne, hogy egyik napról a másikra 3szor annyit keressen. Miért? Emelkedett a termelékenysége? Nem. Egyre kevesebb a munkás? Nem. Ideje lenne észrevenni, hogy a gazdaságban olyan összefüggések vannak, amik nem kerülhetők meg: mint például a szűkösség. Mit értünk szűkösség alatt? Nagyon egyszerű: ha kevés olyan ember van, aki a te munkádhoz hasonlóan tud teljesíteni, akkor te "szűkösnek" számítasz, és megfizetnek. Ha meg nem, akkor nem. Ha 1000 munkaképes ember lenne az országban, és 1500-ra lenne szükség, akkor garantáltan minden munkást megfizetnének, hogy dolgozzon épp az adott cégnél. De jelenleg kevesebb munkalehetőség van, mint dolgozó, ráadásul a munkaerő jelentős része alacsony termelékenységű munkát végez: a munkavégzése nem szűkös, ezért nem fogják megfizetni. Persze, lehet trükközgetni, pl. az állam által alkalmazottak fizetését megnövelni. Hoppá, a gond csak az, hogy adófizetésből finanszírozódik minden közkifizetés, és mivel mi fizetjük az adót is, ezért a végeredmény annyi lenne, hogy egyik zsebbe raknak, másik zsebből elvesznek. Egyébként el lehet gondolni azon, hogy mi történne, ha minden embernek 100.000 forint helyett 200.000 forint lenne hirtelen a bére. Elmondom: semmi nem történne, mert a pénz semleges. Nem egy reáleszköz, csupán a gazdaság forgókerekeinek kenőolaja. Arra jó, hogy lebonyolítsuk a cseréket. Ha a társadalom jelentős részének úgy emelkedik meg a bére, hogy amögött nincs REÁLnövekedés (azaz magasabb volemenű termelés), a béremelés is csak inflációt okoz. Oldie, pont te vagy a célközönsége a populista kijelentéseknek. Medgyessi: Emeljük 50%-kal a bért! Hurrá! Eredmény: infláció? Igen. Növekedés? Nem. Az emberek ugyanannyi kenyeret tudnak venni a bérükért? Igen. Ergo semmi sem történt, csak az árak emelkedtek. Közgazdasági elméletekre támaszkodva előrelátható volt, hogy ez következik? Igen. Érdemes tehát akkor belebeszélni a nagyok dolgába, ha egyetemen is tanultuk a témát minimum 3-4 évig? Igen. Ennyi, barátom.

A legfontosabb, és főként csak kiegészítés az alábbiakhoz, hogy a közgazdaságtanban a gazdasági szereplők racionális döntések mentén maximalizálják a hasznosságukat. Hogy miért? Miért tételezzük fel a racionalitást, amikor a világ irracionálisan működik? Nos legfőképp azért, mert irracionálisan ezerféle képpen lehet cselekedni, racionálisan általában csak az optimális megoldás jöhet szóba. Ebből természetesen EREDENDŐEN következik, hogy a következtetések csak afféle "így kellene" csinálni kategóriába eshetnek, amit - fájdalom - sok esetben nem követnek azok, akiknek kellene. A politikusok egy dologgal vannak elfoglalva: saját újraválasztásukkal. Azt azért hozzátenném, hogyha mindenki értene a közgazdaságtanhoz, és átlátná a folyamatokat, akkor ez a populista magatartás, amit a Fidesz, az Mszp, a Jobbik és társai űznek, nem működne, mert mindenki átlátná, hogy amit mondanak: baromság (általában). De mivel az emberek jelentős része nem ért a gazdaság dolgaihoz, ezért megvezethetőek, azt mondják nekik, amit hallani akarnak, és a kormány olyan (látszat)intézkedéseket tesz, ami rövid távon segít, hosszú távon viszont még rosszabb helyzetet eredményez. Egy példa: ha egy kisgyerek dönthetne a sorsáról, bizton lemondana a szúrós oltásról, csakhogy ne fájjon neki ott és akkor, mindezt azért, mert nem tudja, hogy hosszú távon ez hány és hány, egy oltás fájdalmánál jóval kellemetlen bajtól óvhatná meg. A hangsúly a tudatlanságon van, és ha a gazdaság dolgairól van szó, nagyjából egy kisgyerek szintjén vannak a legtöbben ebben az országban.

Makroszinten is lesz hatása, csökken a fogyasztás, ami a GDP része.

A nominál béred ugyanannyi lesz, csak többet adsz belőle az államnak.

A nominál bérek lefelé elég rugalmatlanok, szóval a legritkább esetben csökkennek, de ettől persze előfordulhat, csak ritka. Egyébként a válság idején ez "természetes" (mármint a reálbér csökkenése), hiszen a gazdaság zsugorodik, amihez a béreknek is alkalmazkodniuk "kell".

Nem feltétlenül lenne egyébként a magyar gazdaság a 22-es csapdája. A 90-es évek második felében mi voltunk a "bezzeg-ország". Most elvesztegettünk egy évtizedet, de épp pl. Szlovákia példája mutatja, hogy fegyelmezett és megfelelő gazdaságpolitikával fenntartható fejlődő pályára lehet tenni egy gazdaságot. Nálunk utoljára 95-ben sikerült ezt az utat megtalálni, csak sajnos 2000 óta állandóan letérünk róla. A válság tény és való nem kedvezett a sebezhető országoknak, de most remélhetőleg ismét jön egy konjuktúra ciklus, és tökéletes időpont lehetne az erőteljes fejlődésre, a fegyelmezettség megkezdésére, csak sajnos a politikai elit nem ezzel van elfoglalva, hanem a saját újraválasztásával.

Az a nagy helyzet, hogy a gazdaságunk kezdve 2000-től, prociklikus gazdaságpolitikát folytatott. Amikor nem kellett volna, túlfűtötte a gazdaságot a különböző, óriási államadósságot okozó hitelkedvezményekkel, béremelésekkel (Medgyessy és az 50%-os...), stb. Ezek másra nem voltak jók, mint belső kereslet ösztönzésre, miközben az exportot teljesen elhanyagoltuk. Kicsi nyitott gazdaságban az egyetlen út a fejlődésre az export. Mivel a GDP növekedés importnövekedést eredményez, és ha ezt nem ellensúlyozzuk ennél is nagyobb export növekedéssel, akkor külkereskedelmi mérleg hiányt, áttétesen folyó fizetési mérleg hiányt. Ezekkel az a baj, hogy a kormány általában vagy a privát szektorból, vagy külföldről finanszírozza, előbbivel az a baj, hogy elszívja a megtakarításokat a befektetések elől, és így növekedési áldozattal jár, utóbbi pedig növeli az államadósságot, ami költségvetési deficithez vezet évről évre, amit újabb és újabb államadósság felvételével lehet csak rendezni. Lényeg a lényeg: a prociklikus gazdaságpolitika révén akkor költött egy csomót az állam, amikor szorosabbra kellett volna húzni a nadrágszíjat, ergo: most, amikor tényleg szükség lenne kereslet ösztönzésre, nem tudunk mit tenni, mert a megnövekedett államadósság köti a kezünket. Az állam kezén a GDP 50%-a megy át, ez nagy részarány. Ennél is nagyobb baj, hogy hatásfokát tekintve igen alacsony, szemben pl. a skandináv állammal. Mivel jelenleg 3,5 millió foglalkoztatott van kb., ezért az adóbevételek elmaradnak más országokétól, amihez hozzá kell igazítani a kiadásokat is: ezt tapasztalhatják meg az érintettek. Annyit elmondanék, hogy maga az 1kulcsos SZJA adórendszerrel semmi baj nincs, hiszen ez azt jelenti, hogy mindenki a vagyonának ugyanakkora százalékát fizeti be, ami valahol igazságos (bár nem szolidáris), hisz 10 milliós kereset 10%-a 1 millió, 1 milliós keresetnek meg 100ezer. Szóval minél többet keres az egyén (elviekben), annál több forinttal járul hozzá a költségvetéshez. Hogy miért a kisembereket bántják? Leginkább azért, mert ők élnek az adókedvezménnyel, amit úgy ajánlottak fel anno, hogy nem volt mögötte reális fedezet. A kulcs valóban a bérekben van, csakhogy: amíg a GDP nem növekszik, a reálbérek sem növekedhetnek, áttétesen pedig ez azt jelenti, hogy egy állam által bejelentett béremelés csupán inflációt jelentene, valódi jólét növekedést NEM, ezért tehát nem az állam hibás. Azért már annál inkább, hogy jelenleg a bankadóval és a bizonytalan makrogazdasági környezettel (ezáltal alacsony bizalommal) gyakorlatilag SAJÁT MAGA a növekedés egyik kerékkötője, így aztán a reálbérek sem tudnak felfelé indulni, hiszen a GDP-nk a tavalyi mély recesszió után gyakorlatilag majd' egy helyben toporog.

Épp ezzel keltetted fel a figyelmem. Nem arról van szó, hogy nem szeretem, csak emberbaráti szeretetből rossz látni, ahogy néha felhúzod magad. Nekem nagyon nagyon tetszett az Unknown, de ezt már írtam korábban.