Donát

A lényeg, hogy ha kevés van az adott szakemberből a munkaerő piacon, ergo nehezen helyettesíthető a "termék", amit kínál, akkor megfizetik. Ha meg könnyen helyettesíthető, akkor meg nem. Ezért tanulunk jól általános iskolában, gimnáziumban, egyetemen, hogy olyan képességekre tegyünk szert, aminek a révén később nehezen helyettesíthetők leszünk. Persze vannak anomáliák, a mai világ természetéből következik, hogy a nehezen helyettesíthetőség néha nem tanulható képesség függvénye (fantasztikusan kereső "celeb" sztárok a tv-ben), de alapesetben erről szól a történet.

Hajrá, hajrá.

Lásd alább, Oldie. Viccet félretéve, Oldie: a béreket nem központilag határozzák meg. Ha jól megy egy vállalatnak, többet ajánl fel, ha meg rosszabbul, akkor meg nyilván kevesebből gazdálkodva kevesebbet. El kellene már felejteni, hogy "majd az állam", NEM! Nem az államra kellene támaszkodni. Akinek a tudása, munkája hasznos, azt annak rendje módja szerint meg is fizetik. Ha egy szakember a vállalat számára milliós hasznot hoz, akkor a vállalat nem fogja elengedni. Hogy az átlag munkás keveset keres? Hát kérem szépen, ennyit "ér" a munkájuk. És lehet támadni, meg kiátkozni, de egy gépsort kezelő munkás teljesen irracionális lenne, hogy egyik napról a másikra 3szor annyit keressen. Miért? Emelkedett a termelékenysége? Nem. Egyre kevesebb a munkás? Nem. Ideje lenne észrevenni, hogy a gazdaságban olyan összefüggések vannak, amik nem kerülhetők meg: mint például a szűkösség. Mit értünk szűkösség alatt? Nagyon egyszerű: ha kevés olyan ember van, aki a te munkádhoz hasonlóan tud teljesíteni, akkor te "szűkösnek" számítasz, és megfizetnek. Ha meg nem, akkor nem. Ha 1000 munkaképes ember lenne az országban, és 1500-ra lenne szükség, akkor garantáltan minden munkást megfizetnének, hogy dolgozzon épp az adott cégnél. De jelenleg kevesebb munkalehetőség van, mint dolgozó, ráadásul a munkaerő jelentős része alacsony termelékenységű munkát végez: a munkavégzése nem szűkös, ezért nem fogják megfizetni. Persze, lehet trükközgetni, pl. az állam által alkalmazottak fizetését megnövelni. Hoppá, a gond csak az, hogy adófizetésből finanszírozódik minden közkifizetés, és mivel mi fizetjük az adót is, ezért a végeredmény annyi lenne, hogy egyik zsebbe raknak, másik zsebből elvesznek. Egyébként el lehet gondolni azon, hogy mi történne, ha minden embernek 100.000 forint helyett 200.000 forint lenne hirtelen a bére. Elmondom: semmi nem történne, mert a pénz semleges. Nem egy reáleszköz, csupán a gazdaság forgókerekeinek kenőolaja. Arra jó, hogy lebonyolítsuk a cseréket. Ha a társadalom jelentős részének úgy emelkedik meg a bére, hogy amögött nincs REÁLnövekedés (azaz magasabb volemenű termelés), a béremelés is csak inflációt okoz. Oldie, pont te vagy a célközönsége a populista kijelentéseknek. Medgyessi: Emeljük 50%-kal a bért! Hurrá! Eredmény: infláció? Igen. Növekedés? Nem. Az emberek ugyanannyi kenyeret tudnak venni a bérükért? Igen. Ergo semmi sem történt, csak az árak emelkedtek. Közgazdasági elméletekre támaszkodva előrelátható volt, hogy ez következik? Igen. Érdemes tehát akkor belebeszélni a nagyok dolgába, ha egyetemen is tanultuk a témát minimum 3-4 évig? Igen. Ennyi, barátom.

A legfontosabb, és főként csak kiegészítés az alábbiakhoz, hogy a közgazdaságtanban a gazdasági szereplők racionális döntések mentén maximalizálják a hasznosságukat. Hogy miért? Miért tételezzük fel a racionalitást, amikor a világ irracionálisan működik? Nos legfőképp azért, mert irracionálisan ezerféle képpen lehet cselekedni, racionálisan általában csak az optimális megoldás jöhet szóba. Ebből természetesen EREDENDŐEN következik, hogy a következtetések csak afféle "így kellene" csinálni kategóriába eshetnek, amit - fájdalom - sok esetben nem követnek azok, akiknek kellene. A politikusok egy dologgal vannak elfoglalva: saját újraválasztásukkal. Azt azért hozzátenném, hogyha mindenki értene a közgazdaságtanhoz, és átlátná a folyamatokat, akkor ez a populista magatartás, amit a Fidesz, az Mszp, a Jobbik és társai űznek, nem működne, mert mindenki átlátná, hogy amit mondanak: baromság (általában). De mivel az emberek jelentős része nem ért a gazdaság dolgaihoz, ezért megvezethetőek, azt mondják nekik, amit hallani akarnak, és a kormány olyan (látszat)intézkedéseket tesz, ami rövid távon segít, hosszú távon viszont még rosszabb helyzetet eredményez. Egy példa: ha egy kisgyerek dönthetne a sorsáról, bizton lemondana a szúrós oltásról, csakhogy ne fájjon neki ott és akkor, mindezt azért, mert nem tudja, hogy hosszú távon ez hány és hány, egy oltás fájdalmánál jóval kellemetlen bajtól óvhatná meg. A hangsúly a tudatlanságon van, és ha a gazdaság dolgairól van szó, nagyjából egy kisgyerek szintjén vannak a legtöbben ebben az országban.

Makroszinten is lesz hatása, csökken a fogyasztás, ami a GDP része.

A nominál béred ugyanannyi lesz, csak többet adsz belőle az államnak.

A nominál bérek lefelé elég rugalmatlanok, szóval a legritkább esetben csökkennek, de ettől persze előfordulhat, csak ritka. Egyébként a válság idején ez "természetes" (mármint a reálbér csökkenése), hiszen a gazdaság zsugorodik, amihez a béreknek is alkalmazkodniuk "kell".

Nem feltétlenül lenne egyébként a magyar gazdaság a 22-es csapdája. A 90-es évek második felében mi voltunk a "bezzeg-ország". Most elvesztegettünk egy évtizedet, de épp pl. Szlovákia példája mutatja, hogy fegyelmezett és megfelelő gazdaságpolitikával fenntartható fejlődő pályára lehet tenni egy gazdaságot. Nálunk utoljára 95-ben sikerült ezt az utat megtalálni, csak sajnos 2000 óta állandóan letérünk róla. A válság tény és való nem kedvezett a sebezhető országoknak, de most remélhetőleg ismét jön egy konjuktúra ciklus, és tökéletes időpont lehetne az erőteljes fejlődésre, a fegyelmezettség megkezdésére, csak sajnos a politikai elit nem ezzel van elfoglalva, hanem a saját újraválasztásával.

Az a nagy helyzet, hogy a gazdaságunk kezdve 2000-től, prociklikus gazdaságpolitikát folytatott. Amikor nem kellett volna, túlfűtötte a gazdaságot a különböző, óriási államadósságot okozó hitelkedvezményekkel, béremelésekkel (Medgyessy és az 50%-os...), stb. Ezek másra nem voltak jók, mint belső kereslet ösztönzésre, miközben az exportot teljesen elhanyagoltuk. Kicsi nyitott gazdaságban az egyetlen út a fejlődésre az export. Mivel a GDP növekedés importnövekedést eredményez, és ha ezt nem ellensúlyozzuk ennél is nagyobb export növekedéssel, akkor külkereskedelmi mérleg hiányt, áttétesen folyó fizetési mérleg hiányt. Ezekkel az a baj, hogy a kormány általában vagy a privát szektorból, vagy külföldről finanszírozza, előbbivel az a baj, hogy elszívja a megtakarításokat a befektetések elől, és így növekedési áldozattal jár, utóbbi pedig növeli az államadósságot, ami költségvetési deficithez vezet évről évre, amit újabb és újabb államadósság felvételével lehet csak rendezni. Lényeg a lényeg: a prociklikus gazdaságpolitika révén akkor költött egy csomót az állam, amikor szorosabbra kellett volna húzni a nadrágszíjat, ergo: most, amikor tényleg szükség lenne kereslet ösztönzésre, nem tudunk mit tenni, mert a megnövekedett államadósság köti a kezünket. Az állam kezén a GDP 50%-a megy át, ez nagy részarány. Ennél is nagyobb baj, hogy hatásfokát tekintve igen alacsony, szemben pl. a skandináv állammal. Mivel jelenleg 3,5 millió foglalkoztatott van kb., ezért az adóbevételek elmaradnak más országokétól, amihez hozzá kell igazítani a kiadásokat is: ezt tapasztalhatják meg az érintettek. Annyit elmondanék, hogy maga az 1kulcsos SZJA adórendszerrel semmi baj nincs, hiszen ez azt jelenti, hogy mindenki a vagyonának ugyanakkora százalékát fizeti be, ami valahol igazságos (bár nem szolidáris), hisz 10 milliós kereset 10%-a 1 millió, 1 milliós keresetnek meg 100ezer. Szóval minél többet keres az egyén (elviekben), annál több forinttal járul hozzá a költségvetéshez. Hogy miért a kisembereket bántják? Leginkább azért, mert ők élnek az adókedvezménnyel, amit úgy ajánlottak fel anno, hogy nem volt mögötte reális fedezet. A kulcs valóban a bérekben van, csakhogy: amíg a GDP nem növekszik, a reálbérek sem növekedhetnek, áttétesen pedig ez azt jelenti, hogy egy állam által bejelentett béremelés csupán inflációt jelentene, valódi jólét növekedést NEM, ezért tehát nem az állam hibás. Azért már annál inkább, hogy jelenleg a bankadóval és a bizonytalan makrogazdasági környezettel (ezáltal alacsony bizalommal) gyakorlatilag SAJÁT MAGA a növekedés egyik kerékkötője, így aztán a reálbérek sem tudnak felfelé indulni, hiszen a GDP-nk a tavalyi mély recesszió után gyakorlatilag majd' egy helyben toporog.

Épp ezzel keltetted fel a figyelmem. Nem arról van szó, hogy nem szeretem, csak emberbaráti szeretetből rossz látni, ahogy néha felhúzod magad. Nekem nagyon nagyon tetszett az Unknown, de ezt már írtam korábban.

Frenkie: Mennyit vártál? Mert előfordulhat, hogy bekapcsolás után kell egy kis időt várni (1-2 perc max abszurd esetben), mire elérhetővé válik a telefonkönyv.

+1. A 127 órát meg nekem is meg kéne már néznem...

Dzséjt, ismerd be, hogy tévedtél: nem noname az ipse. Igaz, én nem ismerem, de hát én a Föld azon kisebbségébe tartozom, aki nem néz oscar átadókat.

Igazából a volt barátnőmé, csak már 2 éve nálam van...

Én, mint azt említettem, ezt játéknak tartom, s ezáltal úgy gondolom, hogy az szavazzon, aki kedvet érez rá. Annak sosincs jó vége, ha úgy ülünk le Activityzni, hogy 1 vagy 2 embernek nincs kedve hozzá. Aki szeretne szavazni, szavazzon, aki meg nem érez rá hajlandóságot, az meg nem szavaz, és kész. Szerintem nem az számít, hogy 20 vagy 30 beérkezett lap után alakul-e ki a végeredmény, hanem az, hogy aki szavazott, az jól érezze magát a kihirdetéskor.

Bomarr: Inkább az a baj, hogy ha sorban nézed a filmeket, nem konzisztensek. Tehát nem azért hiányolom én személy szerint a hatodikból Billt, mert fontos lenne tudni, hogy kiházasodik, hanem mert egy remek kapcsolópont lenne a két történet között, a két könyv között. Igazából a filmek során egy-egy jól sikerült darabról lehet csak beszélni (III., VII/1) de egy olyan jól összehangolt "saga"-ról, mint amit a könyvek prezentálnak, vagy épp Lucas a Star Wars esetében, sajnos nem. Pedig ez jelenthetne még egy minőségi előrelépést, egy magasabb szintet. Egyébként messzemenőkig egyetértek veled a filmmel kapcsolatban, pont ezek miatt tetszett nekem is. Sajnálom, hogy Williams nem tér vissza. Ami a szétbontást illeti: szerintem az 1., a 2., és a 3. sem igényelt bontást (ezt írtátok is), bár a 3-t csak a zseniális történetvezetés miatt lehetett egy filmből megoldani. Amire nagyon ráfért volna egy szétbontás, az mindenképpen a 4. rész. Én úgy gondolom, hogy mivel sok "selejt szál" van az 5. könyvben, a 6. pedig nem olyan hosszú, ezért a többit nem is kellett szétbontani, csak normálisan kellett volna adagolni a karakterek fejlődését és a részletek kibontását.

Aki nem látta reggel, mindenképpen nézze meg délután, nagy futam volt!!!

Nekem eddig ez a 2. kedvenc a 3. rész után. Szerintem nem unalmas, a hangulata magával ragadó, és végre kellően részletes.

Ó, szerintem jó móka ez a szavazás. Az elsőn is részt vettem, csak sajnos tavaly a lemaradásom miatt nem tudtam nyomon követni, idén ezt mindenképpen pótolni szeretném.

Én most küldtem el, remélem, nincs vele gond.

Obi1: Úgy látszik, Dzséjt elkönyvelte, hogy márpedig ez a Majmok Bolygója - ahogy szerinte az összes többi is - sz/r lesz, és ultra gáz trükkcéggel reklámozni. Ha a fene fenét eszik is, akkor sem fogod megváltoztatni a véleményét. Szerintem amúgy nem voltak gázak a régi filmek, bár már én sem most láttam őket. És ez a pár másodperces anyag is tetszett, más kérdés, hogy nekem kellene egy jó történet is.

Tudom, már egy ideje tervben van.

A Takent még nem láttam, de nem fogsz csalódni, Frenkie.

Érdekes egyébként, hogy Lucas Biggset "ölte meg" és nem pedig Wedge-et az EpIV-ben...