5x11 - A Sunny Day in the Void

[Ody Mandrell]

Egy kellemes írás a részről az sw.com -on.

[Ody Mandrell]

Egyébként a sorozat legkülönlegesebb hangulatú, rendhagyó része szerintem A Sunny Day in the Void volt az ötödik évadból. Emlékeim szerint meg is osztotta a nézőket itt a fórumon (én rajongtam érte )

Én is imádom ezt a részt! Szerintem a sorozat vegytiszta sci-fi része. Nem hiába mondták anno, hogy hasonlít Möbius hangulatvilágára. Zseniálisan sikerült megidézni.

[Dzséjt]

Bár nem éppen a kedvencem ez a történetszál - szerintem túlságosan elnyújtották, plusz ugye a végén az a bizonyos bumm és a droid esete -, de ennek az epizódnak a hangulata izomból lenyomja a TCW minden más epizódjának a hangulatát egyediségében. Egy masszív hangulati bomba.

[Nute Gunray]

Maga a történetszál szerintem is feleslegesen elnyújtott. Elég lett volna három epizód is.

[Ody Mandrell]

Egy masszív hangulati bomba.

Pedig nincs is benne semmi. Magát az ürességet nagyon jól sikerült megfogni, plusz még egy kis mondanivalót is belecsempésztek (Gascon monológja Wac -nak az élet értelméről. Az egy zseniális jelenet).

[Wilde]

Visszaolvastam, hogy mit írtam anno erről a részről... sokat nem tudnék hozzátenni még mindig nagyon tetszik. Ez az epizód ennek a történetszálnak szerintem egyértelműen a legjobbja. Wac itt vetkőzi le a korábban kissé idegesítő Jar-Jar szerű hülyeségeit és válik belőle egy már-már támogató szereplő Gascon mellett, míg maga Gascon is egyrészt itt veszíti el végle a kontrollt amihez korábban annyira ragaszkodott és utána itt tudja újra összerakni magát Wac segítségével. Nagyon jó az atmoszférája az egész epizódnak, egy igazi belső utazás is a szereplőknek, a csapat "kémiája" szempontjából is egy fontos lépcsőfok volt ez a kaland, nagyon élveztem. Mindenesetre ezek még mindig a könnyedebb részek a két fajsúlyos arc előtt, amit a Maul és az Ahsoka-szálban bemutattak, ott egy újabb szintet lépett a sorozat!

[Nute Gunray]

Ez az epizód ízig-vérig sci-fi, a különös atmoszférájú bolygóval és annak kietlenségével együtt, számomra máig az egyik emlékezetesebb TCW-epizód.

[Ody Mandrell]

Nute-al értek egyet. Fantasztikus és utolérhetetlen rész is egyben. Hatalmas sci-fi hangulata van, és nem is emlékszem, hogy valaha 22 percben ekkora hangulatot tudott-e volna kreálni bármi a saját kategóriájában (biztos volt ). 

[misafeco]

Kicsit szájbarágósan adagolja a mondanivalót az ezredes úr (és kis csapata), de ezt leszámítva egy kreatív, elgondolkoztató, tömény sci-fi, ami filozófiai és lélektani kérdéseken mereng el rendkívül stílusosan.

Teljes mértékben egyetértek @Wilde hozzászólásával, itt a belső utazás sokkal fontosabb és izgalmasabb, mint a külső.

[Ody Mandrell]

A sorozat egyik legkülönlegesebb csúcspontja ez a rész.

[Ody Mandrell]

2012. 12. 08. - 19:31, Llew írta:

Mindenképpen egyedülálló epizód a sorozat történetében. Ennyire felesleges időhúzó rész nem volt még eddig. A múltkori sem tetszett, mert idétlen és gyerekes volt, de abban legalább történt valami. El sem hiszem, hogy az annyira várt klón kommandósnak ebben a sztori szálban kell feltűnnie majd.

Hála égnek, lassan 7 éve ide se toltad a képedet. 

Szerkesztve: 2021. Július 22. - Ody Mandrell