Egy kellemes írás a részről az sw.com -on.

Egyébként a sorozat legkülönlegesebb hangulatú, rendhagyó része szerintem A Sunny Day in the Void volt az ötödik évadból. Emlékeim szerint meg is osztotta a nézőket itt a fórumon (én rajongtam érte )

Én is imádom ezt a részt! Szerintem a sorozat vegytiszta sci-fi része. Nem hiába mondták anno, hogy hasonlít Möbius hangulatvilágára. Zseniálisan sikerült megidézni.

Bár nem éppen a kedvencem ez a történetszál - szerintem túlságosan elnyújtották, plusz ugye a végén az a bizonyos bumm és a droid esete -, de ennek az epizódnak a hangulata izomból lenyomja a TCW minden más epizódjának a hangulatát egyediségében. Egy masszív hangulati bomba.

Maga a történetszál szerintem is feleslegesen elnyújtott. Elég lett volna három epizód is.

Egy masszív hangulati bomba.

Pedig nincs is benne semmi. Magát az ürességet nagyon jól sikerült megfogni, plusz még egy kis mondanivalót is belecsempésztek (Gascon monológja Wac -nak az élet értelméről. Az egy zseniális jelenet).

Visszaolvastam, hogy mit írtam anno erről a részről... sokat nem tudnék hozzátenni még mindig nagyon tetszik. Ez az epizód ennek a történetszálnak szerintem egyértelműen a legjobbja. Wac itt vetkőzi le a korábban kissé idegesítő Jar-Jar szerű hülyeségeit és válik belőle egy már-már támogató szereplő Gascon mellett, míg maga Gascon is egyrészt itt veszíti el végle a kontrollt amihez korábban annyira ragaszkodott és utána itt tudja újra összerakni magát Wac segítségével. Nagyon jó az atmoszférája az egész epizódnak, egy igazi belső utazás is a szereplőknek, a csapat "kémiája" szempontjából is egy fontos lépcsőfok volt ez a kaland, nagyon élveztem. Mindenesetre ezek még mindig a könnyedebb részek a két fajsúlyos arc előtt, amit a Maul és az Ahsoka-szálban bemutattak, ott egy újabb szintet lépett a sorozat!

Ez az epizód ízig-vérig sci-fi, a különös atmoszférájú bolygóval és annak kietlenségével együtt, számomra máig az egyik emlékezetesebb TCW-epizód.

Nute-al értek egyet. Fantasztikus és utolérhetetlen rész is egyben. Hatalmas sci-fi hangulata van, és nem is emlékszem, hogy valaha 22 percben ekkora hangulatot tudott-e volna kreálni bármi a saját kategóriájában (biztos volt ). 

Kicsit szájbarágósan adagolja a mondanivalót az ezredes úr (és kis csapata), de ezt leszámítva egy kreatív, elgondolkoztató, tömény sci-fi, ami filozófiai és lélektani kérdéseken mereng el rendkívül stílusosan.

Teljes mértékben egyetértek @Wilde hozzászólásával, itt a belső utazás sokkal fontosabb és izgalmasabb, mint a külső.

A sorozat egyik legkülönlegesebb csúcspontja ez a rész.

2012. 12. 08. - 19:31, Llew írta:

Mindenképpen egyedülálló epizód a sorozat történetében. Ennyire felesleges időhúzó rész nem volt még eddig. A múltkori sem tetszett, mert idétlen és gyerekes volt, de abban legalább történt valami. El sem hiszem, hogy az annyira várt klón kommandósnak ebben a sztori szálban kell feltűnnie majd.

Hála égnek, lassan 7 éve ide se toltad a képedet. 

Szerkesztve: 2021. Július 22.4 éve - Ody Mandrell