Versek

[Donát]

 

Jégeső a jegenyésben

 

Vörösen virrad a hajnal,
Mint szunnyadó parázs,
Riadtan dörren az égbolt,
A hajnalhasadás.

 

Baljósan serceg az éter,
S lába kél a szélnek,
Jeges reggelre pirkad 
A vékony jegenyéknek.

 

Sietve menekülnek már 
A szárnyaszegett szarkák,
Leverten elhullanak
A tavaszi barkák.

 

Jégbezárt siralomként

Potyognak a könnyek,
Egymásnak préselődnek,
Mint kallaxban a könyvek.

 

Tombol a horizont,
Jajgat a jegenyés,
Vizes mártírokra lel
A kései napsütés.

[Iqvi]

On 4/4/2022 at 7:45 PM , Donát said:

 

Jégeső a jegenyésben

 

Vörösen virrad a hajnal,
Mint szunnyadó parázs,
Riadtan dörren az égbolt,
A hajnalhasadás.

 

Baljósan serceg az éter,
S lába kél a szélnek,
Jeges reggelre pirkad 
A vékony jegenyéknek.

 

Sietve menekülnek már 
A szárnyaszegett szarkák,
Leverten elhullanak
A tavaszi barkák.

 

Jégbezárt siralomként

Potyognak a könnyek,
Egymásnak préselődnek,
Mint kallaxban a könyvek.

 

Tombol a horizont,
Jajgat a jegenyés,
Vizes mártírokra lel
A kései napsütés.

Szép vers lett Donát.

[Donát]

Kaptam ma egy képet, az alapján született:

 

 

Téli menedék

 

Recseg a hó a talpam alatt,

Megállok.

Köröttem fehérbe öltözött

Délibábok.

 

Közeli fakunyhóban pattog

A zsarátnok.

 

Ében sötét tölgy ágán megül

A kucorgó hó.

Az ajtón onnan összegyűlni,

Az volna csak jó.

 

De más kopogtat én helyettem,

Rideg zimankó.

 

Recseg a hó a talpam alatt,

Odébb állok.

Fejemben sötétbe öltözött

Lidérc álmok.

 

Magamban botorkálok tova,

Dideregve,

Mígnem halántékom megőszül

Jégderesre.

 

Egy kunyhóba talán beengednek majd,

S lerogyhatok;

Végre tőlem is megkérdezi valaki:

Mit adhatok?

[Donát]

Mivel nagyon szeretem Arany János balladáit, az idei évre célul tűztem ki, hogy megtanulom fejből a Walesi bárdokat. Egy pár hete már jól megy, de végül csak ma vettem fel, és hát íme az eredmény.  
(5 és fél perc)

 

 

[Pildi]

Nekem nagy kedvencem, és egyike azon kevés versnek, amit még most is (csaknem) fejből tudok. 

[MissKarrde]

Véletlenül kétszer maradt ki az életemből, az általánosban és a középiskolában is, legalább a szöveget pótolhatom most. 

[Darth Revan9]

Nagyon szép vers, Donát.

[Donát]

 

Az idő

 

Öreg fák tövében,

Zöldellő ligetében,

Lágyan belémkarolsz;

A tó víztükrében

Sötétzöld színében,

Vidáman udvarolsz.

 

Kezem kezedben pihen,

Szemed a lelkem tükre;

Szívem csak azt súgja:

Bár így lenne örökre.

 

Fáj a tudat: a halandóság,

Az elmúlás, a viszontagság,

A gondolat, hogy nem leszel;

Fojtogat a szomorúság,

A végzetszerű ‘gaztalanság,

Hogy sötétzöld hullámokba veszel.

 

Kezed kezemben pihen,

Szemem a lelked tükre;

Szíved csak azt súgja:

Bár így lenne örökre.

 

De öreg fák tövében,

Lehulló levelében,

Fogod-e még kezem?

Habzó tengerkékben,

Hullámzó víztükrében,

Fogod-e még kezem?

 

Ha majd az idő gonoszul,

Halántékodra felejtést rajzol,

Fogod-e még kezem?

Ha már csak békés álmaidban,

Arcom felismerni véled,

Fogod-e még kezem?

 

Ha a csendes túlvilág

Engem elébb hív meg,

Utolsó sétánkon majd

Fogod-e még kezem?

 

Ha földdel rég befedtél,

Emlékemet eltemettéd,

Emlékszel-e majd,

Milyen volt:

Fogni a kezem?

[Pildi]

Gyönyörű vers!

[Ody Mandrell]

Szomorú. 

[Donát]

A kép egyébként - hinnétek vagy sem - Magyarországon, Bélapátfalván készült, és az egyik kollégám készítette.  

[Donát]

1 órával ezelőtt, Pildi írta:

Gyönyörű vers!

Javasolt zenei aláfestés:   

 

[Darth Revan9]

Ez is csodálatos lett.

Barátnőmnek az elmúlt két hónapban 2-szer is írtam verset, képeslapra írtam neki, igyekeztem megadni a módját.