Hiába a litánia

 

Csalfa az áhítat,

Ahogy figyelem

Elsápadt arcodat,

S mert hitelem

Elvesztem hirtelen,

Egyszerre

Szemed elé teszem

Minden kincsemet.

 

Mi legyek?

Mi legyek ma este?

Tán megmentőd,

Vagy inkább őrjöngő

Éhes emberevőd?

Vagy játsszunk ma

Mást,

Rég elfeledett,

Unalmas,

Hitvány

Ágyon alvást?

 

Csak szólj, szívem,

Mondj valamit,

Hadd tudjam,

Van-e még

Fejedben

Parázsló dinamit,

S kérdezz, hisz szúró

Hangtalan kérdéssel,

Számomra is

Talány vagy,

Érthetetlen, ép ésszel...

 

Nyisd ki a szád, dalolj,

Ha kell, hát rímeket karolj

Bajtársnak,

S a pácban,

Meglátod,

Ők bizonyulnak majd

Hű társnak.

 

Énekelj nekem,

Vesszen el torkodban

Édes leheletem,

Dorombolj, karmolj,

Harapj, mint egy párduc,

Nagymacskában utazunk -

A többire hisz ráunsz!

 

Csak szólalj meg,

Könyörgöm,

Térded előtt fejem,

Rimánkodom,

Egy szavad is

Kincset érne Nekem,

 

Csak még egyszer,

Utószor,

Mondj Nekem valamit,

Hadd engedjem

Ki kezemből

Élettelen karjaid...

Szerkesztve: 2010. Szeptember 25.14 éve - Donát

Hmmm ez ugyanannak szólt, mint a nektáros vers?

Nem. Nincs alanya.

Azt a poéta mindenedet! Ha a kiscsaj erre nem reagál hagyd a francba. :)

Köszönöm, ez jól esett

Az utószor melyik magyar értelmező szótárban szerepel? Persze tudom, nehéz a megfelelő, közszájon forgó szót használni és ugye a költői szabadság mindent elsöpör csak ott picit megakadtam

Amúgy tényleg szép ritmusa, dallama van az egésznek

Az utószornak én is utánanéztem, de Petőfi használta:

 

http://mek.oszk.hu/01000/01010/01010.htm

 

Nekem ennyi elég.

Az utolsó sor kicsit megváltoztatja a verset, de nekem nagyon bejött. Nagy gratula hozzá, kiváló kis vers volt, csak így tovább

Köszönöm. Igen, a csattanás volt a cél.

Szép vers, igazán szívhez szóló. És számomra hihetetlen, hogy nincs alanya, hanem csak úgy, hangulatból írtad, mint azt a múltkorit is...

Szép vers, igazán szívhez szóló. És számomra hihetetlen, hogy nincs alanya, hanem csak úgy, hangulatból írtad, mint azt a múltkorit is...

Remek fickó ez az ügyvéd nem?

Remek fickó ez az ügyvéd nem?

Ügyvéd?! Hát nem értékesítő asszisztens?

Remek fickó ez az ügyvéd nem?

Valami olyat tudsz, amit mi nem? Én még a közgazdaságtannál tartottam.

Valami olyat tudsz, amit mi nem? Én még a közgazdaságtannál tartottam.

Az csak álca az ügyvédnek.

Kikérem magamnak!

Nem szeretem a jogot.

 

Pildi: pedig tényleg nem volt alanya a versnek.

Mostanában rákaptam Weöres Sándorra. Az egyéb fontos pár oldalán lévő diskurzust olvasva eszembe jutott két idézet is tőle, mely talán a témákhoz közelít.

 

1.

Ki minek gondol, az vagyok annak...

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

Te vagy magad, ki e jelet vonja.

 

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,

Mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

 

 

2.

A szeretet fő-ellensége nem a gyűlölet, hanem az érzelgős jóságoskodás; a hazafiságé nem a haza megtagadása, hanem a méltóságteljes piócaság és handabandázó honmentés; a szerelmi erkölcsé nem a szerelmi erkölcstelenség, hanem a társadalmi tisztesség, mely míg a leplezetlen bujaságot üldözi, százféle korcs bujaságpótlékot kínál.

Holnap lesz a temetés. Gondoltam, méltó módon búcsúzok.

 

Az utolsó szó jogán

 

Ennyi volt hát,

Elmentél,

S bár emléked

Mindünkben

Bennünk él,

Fájdalom, mi tombol

Lelkünkben:

Üresség.

 

 

Kutatjuk, hogy miért,

Miért, hogyan?

S Látjuk porig égni

Feldúlt világodat,

Miközben

Hamuvá lesz minden,

Mit egykor Te építettél,

Boldogan.

 

Összedőlt az éj,

Mint izgő

Kártyavár,

Lebukott a nap is,

Az éles horizont

Már csak homályos

Láthatár.

Szemünk dörzsöljük,

Pedig a világ életlen,

Nem láthatunk tisztán,

Több ez, mint Véletlen;

Sötét lett a szín is,

Hát mi ütött belé?

Megtörlöm a szemem,

Tán könny szökött belé?

 

Nem maradt más:

Megállok. Megállok,

Egy utolsó,

Gyötrelmes szóra,

Isten Veled,

Rebegem,

Néma koporsódra.

Szerkesztve: 2010. Október 8.14 éve - Donát

Nagyon jól sikerült.

Szerkesztve: 2010. Október 8.14 éve - MissKarrde

Donát, lassan már valami kötetet is kiadhatnál

Donát: nagyon szép vers ismét, de nem mondd, hogy ezt is csak úgy írtad...

 

Orki: Weöres Sándornak én jobbára csak a gyerekverseit ismerem, még a saját gyerekkoromból is, pedig a szemelvényed alapján érdemes lenne a többit is olvasgatni. Mindkét idézet találó, de nagyon.

Pedig...

 

Igazából azért írtam, hogy keresztanyámnak kedveskedjek vele. Hozzám annyira nem állt közel az illető.

Rothadó Aranykalász

Kietlen az óriás

Néma búzamező

Magányosan áll,

Mint kopár sík

Legelő.

Kalászán termés,

Termésén remény,

Még sincs itt learatni

Néhány

Kemény legény.

 

A traktor, mely

Szántana,

Sötétségben pihen,

Rég nem tudja

Igazán,

A munka dandárja

Milyen.

 

Ásít a kapa is,

S alszik az ásó,

Nem jajgat a

Máskor gödörből

Kimászó

Paraszt sem

Többé;

Nincs már rá kedv,

Sem erő vagy akarat,

Tenger sok idő:

Ez az egy, mi maradt.

 

Kietlen távolban

Kopár sík legelő,

Egykoron életet,

Munkát szült

Temető,

Földjén, mi régen volt,

Semmi az

Most már,

Mint tenger után

Maradt

Süllyesztő mocsár.

A fejem tetején

 

Olyan furán most,

Gondolom,

Mikor kérdezed,

Hogy vagyok,

 

Mintha az égnek

Meredő

Csendes

Zivatarok,

S a csepergő eső

Sem hullna többé

A fejemre:

Én esek az égre,

S fű marad

Kezembe',

 

Mintha a levegő

Az, mi fojtana,

S a szemfedőmre

Eső

Homok:

Éltet;

Szívem

Ettől dobog.

 

A törvények,

Mik egykor

Rendszerem

Képezték,

Eltűntek

Most már,

Mind

csak

Tilosjegyzék,

 

S mi voltunk,

S mi leszünk

Elkülönül immár,

 

Kedvelsz,

S kedvellek:

 

Imádott rímpár.

Donát, lassan azért már észbe kaphatnál. Ha így folytatod, öt-tíz éven belül bebetonozod magad a középiskolások verselemző körébe és urban legendek fognak rólad születni. Értsd, egész nap mást se csinálsz, mint kocsmákban ücsörögsz, a sárga földig iszod magad és tele vagy temérdek szerető ügyekben. :D

Ez a veszély nem fenyeget.

 

Múltkor beküldtem egy versemet a Dokk.hu-ra, ahol szakmai szemmel nézik őket és kritizálják. Nem voltak elragadtatva. Nem húzták le, de egyértelművé vált, hogy ennél több kell a középiskolás tananyagba kerüléshez

 

Ők inkább azt nézték, hogy hogyan mondom el. Én azt szeretem nézni, hogy mit mondok el.

Ahol lenned kéne

 

Hol vagy most,

Mondd?

Hol vannak a máskor

Ölelő karjaid,

Kinek kérdések

Nélkül is

Feltétlen

Rabjai

Enyémek,

S az álmából

Felébredt

Szívem

Dobbanása

Egyedül visszhangzik

Az üres szobába'.

 

Hol vagy most,

Mondd?

Hány ezer lépés

Fájdalmas könnycsepp

Kiontott vér

És

Tajtékzó üröm

Választ el

Kettőnket -

Még tűröm;

 

Hol vagy most,

Mondd?

Miért nem csüngsz

Újra

Kiszáradt ajkamon,

Miért nem

Fonódik ujjad

Is

Nyakamon,

Miért, miért,

Miért kárhozok

Erre:

Bűnös magánnyal szőtt

Vég nélküli

Perre.

Nagyon jó lett Donát, bár én kissé tömöríteném a sorokat. Valahogy nem látom azt az okot mely ezt a kompozíciót szülné.

Ezen már én is gondolkodtam, hogy miért így tördelem, de valahogy így jön belülről. Nem tudok rá ésszerű magyarázatot adni.

Én úgy csinálnám, hogy ha nagyon éreztetni akarom a mondanivaló tagoltságát és velős de egyben egyszavas mondatokba aposztrofált mondanivalómat akkor ez a formula lenne az igazán stílusos. De ahogy téged olvaslak, nálad végig egy nagyon szép dallamba helyezkednek el a szavak, melyek egyben körülírják a mondanivalót mintsem szűkmarkúan rájuk mutatnának

Remélem érthetően írtam le a dolog lényegét

Szép vers.

 

Talán valóban "olvashatóbb" lenne kevésbé tördelten, de ha így kívánkoznak papírra, akkor nincs mit tenni. Ez a művészi szabadság része.