Hozzászólás ideje: 2022. Április 4.3 éve Szerző Jégeső a jegenyésben Vörösen virrad a hajnal, Mint szunnyadó parázs, Riadtan dörren az égbolt, A hajnalhasadás. Baljósan serceg az éter, S lába kél a szélnek, Jeges reggelre pirkad A vékony jegenyéknek. Sietve menekülnek már A szárnyaszegett szarkák, Leverten elhullanak A tavaszi barkák. Jégbezárt siralomként Potyognak a könnyek, Egymásnak préselődnek, Mint kallaxban a könyvek. Tombol a horizont, Jajgat a jegenyés, Vizes mártírokra lel A kései napsütés.
Hozzászólás ideje: 2022. Április 5.3 éve On 4/4/2022 at 7:45 PM , Donát said: Jégeső a jegenyésben Vörösen virrad a hajnal, Mint szunnyadó parázs, Riadtan dörren az égbolt, A hajnalhasadás. Baljósan serceg az éter, S lába kél a szélnek, Jeges reggelre pirkad A vékony jegenyéknek. Sietve menekülnek már A szárnyaszegett szarkák, Leverten elhullanak A tavaszi barkák. Jégbezárt siralomként Potyognak a könnyek, Egymásnak préselődnek, Mint kallaxban a könyvek. Tombol a horizont, Jajgat a jegenyés, Vizes mártírokra lel A kései napsütés. Szép vers lett Donát.
Hozzászólás ideje: 2022. Április 13.3 éve Szerző Kaptam ma egy képet, az alapján született: Téli menedék Recseg a hó a talpam alatt, Megállok. Köröttem fehérbe öltözött Délibábok. Közeli fakunyhóban pattog A zsarátnok. Ében sötét tölgy ágán megül A kucorgó hó. Az ajtón onnan összegyűlni, Az volna csak jó. De más kopogtat én helyettem, Rideg zimankó. Recseg a hó a talpam alatt, Odébb állok. Fejemben sötétbe öltözött Lidérc álmok. Magamban botorkálok tova, Dideregve, Mígnem halántékom megőszül Jégderesre. Egy kunyhóba talán beengednek majd, S lerogyhatok; Végre tőlem is megkérdezi valaki: Mit adhatok?
Hozzászólás ideje: 2022. Április 17.3 éve Szerző Mivel nagyon szeretem Arany János balladáit, az idei évre célul tűztem ki, hogy megtanulom fejből a Walesi bárdokat. Egy pár hete már jól megy, de végül csak ma vettem fel, és hát íme az eredmény. (5 és fél perc)
Hozzászólás ideje: 2022. Április 17.3 éve Nekem nagy kedvencem, és egyike azon kevés versnek, amit még most is (csaknem) fejből tudok.
Hozzászólás ideje: 2022. Április 18.3 éve Véletlenül kétszer maradt ki az életemből, az általánosban és a középiskolában is, legalább a szöveget pótolhatom most.
Hozzászólás ideje: 2022. Április 26.3 éve Szerző Az idő Öreg fák tövében, Zöldellő ligetében, Lágyan belémkarolsz; A tó víztükrében Sötétzöld színében, Vidáman udvarolsz. Kezem kezedben pihen, Szemed a lelkem tükre; Szívem csak azt súgja: Bár így lenne örökre. Fáj a tudat: a halandóság, Az elmúlás, a viszontagság, A gondolat, hogy nem leszel; Fojtogat a szomorúság, A végzetszerű ‘gaztalanság, Hogy sötétzöld hullámokba veszel. Kezed kezemben pihen, Szemem a lelked tükre; Szíved csak azt súgja: Bár így lenne örökre. De öreg fák tövében, Lehulló levelében, Fogod-e még kezem? Habzó tengerkékben, Hullámzó víztükrében, Fogod-e még kezem? Ha majd az idő gonoszul, Halántékodra felejtést rajzol, Fogod-e még kezem? Ha már csak békés álmaidban, Arcom felismerni véled, Fogod-e még kezem? Ha a csendes túlvilág Engem elébb hív meg, Utolsó sétánkon majd Fogod-e még kezem? Ha földdel rég befedtél, Emlékemet eltemettéd, Emlékszel-e majd, Milyen volt: Fogni a kezem?
Hozzászólás ideje: 2022. Április 27.3 éve Szerző A kép egyébként - hinnétek vagy sem - Magyarországon, Bélapátfalván készült, és az egyik kollégám készítette.
Hozzászólás ideje: 2022. Április 27.3 éve Szerző 1 órával ezelőtt, Pildi írta: Gyönyörű vers! Javasolt zenei aláfestés:
Hozzászólás ideje: 2022. Április 27.3 éve Ez is csodálatos lett. Barátnőmnek az elmúlt két hónapban 2-szer is írtam verset, képeslapra írtam neki, igyekeztem megadni a módját.
Csatlakozz a beszélgetéshez!
Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.