7 perccel korábban, Iqvi írta:

Olvastam a könyvet, de ki?

Taka, a pilóta és kém, aki elkíséri Hant és Landót a küldetés során.

15 perccel korábban, Nute Gunray írta:

Taka, a pilóta és kém, aki elkíséri Hant és Landót a küldetés során.

Sikerült (második nekifutásra) befejeznem a könyvet, és hát eléggé felemás érzéseim vannak vele kapcsolatban.

 

Először is kezdem a pozitívval. A szerzőnek volt néhány nagyszerű, újító jellegű ötlete, gondolok itt most elsősorban a fő gonoszra, Fyzen Gor-ra, és droidszektájára. Szerintem nagyszerűen ki lett találva, főleg a bolondokházás résznél, bár szerintem jobban ki lehetett volna bontani ezt a szálat. Szívesen olvasgattam az okfejtéseket az emberek halandóságáról és a droidok öröklétéről, motivációiban eléggé eltért a többi Star Wars-gonosztól, és kellően fenyegetőnek hatott. Tetszettek az olyanok is, mint például a gungan börtönőr, az ewok kódtörő, a hoth-i veterán, a toydari jós, vagy Han és Lando veszekedése. Ez a könyv szerintem elsősorban inkább Lando-ra koncentrált, az ő karakterét elég jól el is találta. Örülök a sok utalásnak is, amiket más kánon művekre tett, és a hangulata is rendben volt.

 

Viszont az író stílusa nagyon nem tetszett. Nem annyira rossz, mint Chuck Wendig, de elég sok résznél vagy unatkoztam, vagy a fejemet fogtam, olyan blődségeket írt. Older szerintem jobban érti a Star Wars világát mint Wendig, de sajnos így is rengeteg olyan rész volt, amikor valami kirángatott az egésznek a hangulatából. Például ami zavaró volt, hogy főleg az első két részében, szinte minden második oldal tele volt szexuális utalásokkal. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én amikor kezembe veszek egy Star Wars-könyvet, akkor nem a forró testek érintkezéséről és a magok szórásáról akarok olvasni oldalakon keresztül. A humor is gyakran igencsak alpári volt, ami egyszerűen nem működik a Star Warsban. Az időben való állandó ugrálás is zavaró volt, szerintem a múltbéli részeket nyugodtan meg lehetett volna oldani 1-2 flashbackben. Emiatt szinte alig jutott idő a fő történetszálra, és gyakran követhetetlenné vált. Ugyanakkor le a kalappal a fordítók előtt, mert nagyszerűen megoldottak bizonyos dolgokat, és szerintem kihozták a maximumot ebből a könyvből.

 

Igazából kicsit sajnálom, hogy ez az egész koncepció Fyzen Gor-ral, a horrorisztikus droidjaival, és a szektájával el lett pazarolva erre a könyvre, mert egyébként maga az alapkoncepció nagyon érdekes, és bőven megért volna egy hosszabb, jobban megírt könyvet. Örülök neki, hogy elolvastam, és színesítette is számomra a Star Wars-univerzumot, de így csak egy hármast tudok rá adni.

A könyvklub mai adásában: