Alex Segura: Poe Dameron - Szabadesés

[Ody Mandrell]

Igen, de ez direkt van így, hogy ne tudják kinek a lánya.

[Iqvi]

Köszi. Furcsa volt az elején, de már megszoktam. 

[Ody Mandrell]

Nekem is fura volt, de tudtam, hogy van valami oka ennek. A végén kiderült.

[Iqvi]

Nos, ezzel is végeztem ma. Összességében, egy rendesen megírt könyv, egyáltalán nem rossz, viszont a kimagaslóak közé sem tartozik. Bár nem a csempészek, és az alvilági téma a Star Wars-ban a kedvencem, de ez a regény jól feldolgozta, és mutatta be annak a sötét oldalát, és a galaktikus alvilág helyzetét az Új Köztársaság korában. Mind Poe, és mind Sela Trune szála jól lett megírva, utóbbi a kedvenc karakterem lett a regényből, kár hogy meghalt. Ahogy Sky mondta, soha rosszabbat.

[Nute Gunray]

Alex Segura: Poe Dameron - Szabadesés

 

Jó pár hónapra félretettem ezt a könyvet, de ez egyáltalán nem a regény hibája. Most azonban befejeztem, mert lassan fejest ugrok a High Republic világába. Egy kellemes és mondhatni tipikus felnövés történettel állunk szemben, amely, bár young adult besorolást kapott, sokszor nem nélkülözi a brutalitást sem. Betekintést nyerhetünk egy felkapaszkodó alvilági szervezet belső működésébe, annak viszontagságos életébe is. Mert bármennyire is vonzónak tűnhet a fiatal és naiv (és amúgy egy kiadós pofont érdemlő) Poe számára ez a kalandokkal teli élet, azért az hamar kiderül, hogy ez csak a felszín, a csempészélet legnagyobb részét az isten háta mögötti bolygókon való bújkálások teszik ki, hónapokig tartó meghúzódás ingerszegény környezetben, hogy aztán félinformációk alapján egy-egy zsákmányszerző akcióra sor kerüljön.

 

Persze Poe-ra ráfogható, hogy unatkozó kis ostoba - és én is több ízben hajlandó voltam ezt gondolni a regény elején - aki semmibe veszi azt, amit szülei, Kes Dameron és Shara Bey elértek, nevezetesen hogy tevékeny részt vállaltak a szabad világ megteremtésében, ahol Poe-nak az a legfőbb problémája, hogy nem tud mit kezdeni magával a Yavin 4-en. Ez persze csak az egyik oldala az éremnek. Ugyan fűti a vére, mégis amiért habozás nélkül lelép, az amiatt van, hogy apja nem bírja megemészteni felesége elvesztését és ezáltal Poe-t belekényszeríti ebbe a konstans gyászállapotba, amely révén otthon kriptahangulat uralkodik. Nyilvánvaló, hogy egy idő után ez elviselhetetlen, ebből ki kell törni. És Poe lelép is a legelső ilyen alkalommal, mintegy fejest ugorva a vakvilágba. 

 

Mint írtam, Poe azért elég hamar szembesül azzal, hogy ez a vagánynak és izgalmasnak ígérkező csempészélet korántsem az, amit elképzelt. Biztos vagyok abban, hogy ha nincs Zorii, azért elég hamar visszakullogott volna a Yavin 4-re. A lány azonban, szenvedélyével, eltökéltségével, bajtársiasságával nagy hatással van a fiatal, 16-17 éves Poe-ra, aki gyanítom, itt tapasztalja meg először, mi is az a szerelem. A szerző nagyon jól érzékelteti kettejük kapcsolatának dinamikáját, a hullámvölgyeket, az ártatlan csókokat, az ambivalens érzéseket, az időleges elhidegüléseket, a finom, egyszerű gesztusokat vagy épp azok hiányát. Poe számára igazi lélekpróbát jelent ez a "kapcsolat", ami talán nem is nevezhető annak. Hátterük különbözősége megakadályozta azt, hogy ez a kölcsönös érzelemkavalkád egymás irányába kiteljesedjen. Zorii nem ismer mást, mint a fűszercsempész élete, ebbe nőtt bele, nagy mértékben idealizálja is. Egész élete arról szólt, hogy megfeleljen zsarnoki anyja igényeinek, aki azonban egy pillanatra sem szerette őt soha. Ilyen helyzet közepette mégis sokatmondó, hogy a lány nagyon sokáig hajlandó elmenni Poe érdekében, képes változtatni  -  ha nem is végletesen - szemléletmódján, hajlandó megfontolni más szempontokat és mérlegeli Poe érveit. Persze a végén ez vajmi keveset ér, Zorii nem hajlandó feladni addigi életét (ehhez még neki majd hosszú évek kellenek), és bár szembefordul az anyjával, de azt csak azért, hogy valami homályos ragaszkodástól vezérelve együtt irányíthassák a Kijimi Fűszerfutárokat Poe-val. A fiú számára ez azonban akkor már nem vonzó életpálya. Míg azt megelőzően, pár hónapja, ebbe boldogan belement volna, addigra, mire a lány erre a felismerésre jut, számára ez már meghaladott opció, hiszen addigra sok mindent megtapasztal: egy szűk hajótérbe bezsúfolt, csontvázzá fogyott rabszolgák látványát, bajtársak erőszakos halálát, (a mindig hűséges Tomasso-nak úrnője szeszélye miatt kell meghalnia, ennyit ér egy élet ott), árulásokat, ártatlanok elhullását, kapzsiságot, miközben apja is megjelenik, hogy sírva könyörögjön Poe-nak, hogy térjen haza.

 

Poe végül nagy lemondások és áldozatok árán felülemelkedik a Zorii-val való érzésein (amelyek minden összeütközés dacára a könyv végéig megmaradnak) és hátat fordít a csempészéletnek, amely mintegy 1 évig tartott számára (ez kissé meglepett, a film alapján úgy véltem, Poe hosszabb ideig volt az alvilág részese). Céltalanul kóborolna, ha nem látná/hallaná meg Leia Organa impulzív, lelkesítő beszédét egy holovízión keresztül. Ez aztán azonnal berántja őt életének egy következő szakaszába, ez az első jele annak a szoros köteléknek, ami kialakul Leia és Poe között, hiszen utóbbi végig megtartja feltétlen hűségét a hercegnő (és nem az Új Köztársaság) irányába. Ez talán egy következő regény témája is lehetne.

 

A könyv Poe és Zorii kapcsolatára koncentrál, rajtuk kívül nem mondanám, hogy érdekes mellékszereplőket kaptunk. Sela Trune szála egynek elmegy, bár jobban is ki lehetett volna fejteni, hogy miként jut egyre közelebb a fűszerfutárokhoz, ezt azonban a szerző két-három oldalban összefoglalja egy nagyobb időbeli ugrás után. Trune motivációi teljesen érthetőek, és az ő családjának sorsa is mutatja a csempészélet felszínes és romantikus oldalának hamis valóságát. A csempészek gyakran vannak ábrázolva (Han Solo és Lando után) olyan - alapvetően jóravaló - zsiványoknak, akik valami feltételezett becsületkódex szerint élve borsot törnek az aktuális hatalom orra alá, és a hétköznapi emberek hősei ők. Ez a könyv alapvetően leszámol ezzel az érzéssel. Fűszercsempész, aki mellékesen rabszolgakereskedő (Poe számára itt az első szembesülés a valósággal), illetve menekülés közben nem restek meggyilkolni civileket sem, ahogy egy tűzpárbaj során történt ez Trune esetében, akinek ez a bűntény az egész életét megváltoztatta és egyetlen hajtóerő maradt számára: a bosszú. Trune mellett ott van másik fontos mellékszereplőként Zorii anyja, Zeva Bliss. Igazi szociopata némber, aki lánya teljes életére rányomja a bélyegét, és Zorii majd csak az ő halála után tud teljes mértékben önmaga lenni. A könyv vége felé Zeva terve elég egyszerű, mondhatni bárgyú: összetoboroz számos rivális bűnszervezet vezetőjét, hogy aztán lemészároltassa őket. Meglep, hogy a megérkező csempészek ezt az eshetőséget nem látták át, és minden előzetes védelmi intézkedés nélkül érkeztek a csúcstalálkozó helyszínére (a Kijimi egyik kolostorromja). Jut eszembe, ínyencek számára a névsorban számos ismerős felbukkan, akik korábbi könyvekben, filmekben már tiszteletüket tették, itt elsősorban BoShek-et emelném ki, aki ugye jelen volt annál a híres és sorsdöntő cantina jelenetsornál. Trune-t és Zevát leszámítva a többi mellékszereplőről nem sokat lehet írni. A könyv annyira Poe és Zorii kapcsolatára épít, hogy már az eredeti csapat tagjai is elhalványulnak mellettük (Vigilch, Gen Tri és Marinda Gan), akik aztán a könyv felénél el is tűnnek a cselekményből. Tomasso hasonló, mentori szerepe ellenére őt sem éreztem erős karakternek. A droid EV-6B6 beleerőltetését a történetbe is elég feleslegesnek éreztem, sokat nem tett hozzá a cselekményhez, a viccesnek szánt beszólásait meg nem találtam humorosnak. Fura, hogy Poe itt még elég droidellenesnek hat, ez azért a BB-vel való későbbi kapcsolatának fényében elég meglepő, de ez a könyv is azt mutatta, hogy van még hova fejlődnie. Lesz rá kb. 15 éve. Babu Frik nyúlfarknyi szerepeltetésének viszont nagyon örültem. A helyszínek nem voltak emlékezetesek, kivéve persze a Kijimit, amely a kedvenc bolygóm az EP9-ből, és talán az egész sequel trilógiából.

 

A könyv tehát tetszett, rengeteget hozzátesz Poe háttértörténetéhez, de az akciójeleneteket néhol unalmasnak és repetitívnek találtam, és párszor a cselekmény is megakadt, amely azonban néhol kiszámíthatónak is mutatkozott. Ettől függetlenül ez egy jó regény, Segura a két főszereplő közötti dúló érzelemkavalkádot nagyszerűen ábrázolva. A legjobb canon regények szintjére azonban ez a könyv nem ér fel. 4/5

[Darth Sky]

59 perccel korábban, Nute Gunray írta:

Poe végül nagy lemondások és áldozatok árán felülemelkedik a Zorii-val való érzésein (amelyek minden összeütközés dacára a könyv végéig megmaradnak) és hátat fordít a csempészéletnek, amely mintegy 1 évig tartott számára (ez kissé meglepett, a film alapján úgy véltem, Poe hosszabb ideig volt az alvilág részese).

Szerintem Poe több évig volt a Fűszerfutárok között. Igaz, hogy a regény elejétől csaknem a legvégéig durván egy év telik el (YU 18-19), viszont a Kijimi Csúcstalálkozó elvileg már évekkel később zajlik. Ha jól emlékszem, van is egy olyan megjegyzés, hogy az elmúlt évek során Zeva Bliss tovább bővítette a Fűszerfutárok kapcsolathálózatát, hogy valamennyi vezetőt meghívhassa. Illetve, hogy a Csúcstalálkozót évek tervezése előzte meg. Egyébként Sela Trune halálának is a YU 23-as év van feltüntetve.

[Ody Mandrell]

Ez nekem se tűnt fel, utána kell olvasnom.