Nute Gunray Hozzászólás ideje: 2021. December 4. Hozzászólás ideje: 2021. December 4. (szerkesztve) Ethan Sacks: Star Wars: Allegiance Hűség Remélem, jól láttam, hogy ez az EP9 előzményeként funkcionáló 4 részes minisorozat még nem kapott saját topikot. "KÖZVETLENÜL A SKYWALKER FELEMELKEDÉSÉNEK ESEMÉNYEIT MEGELŐZŐEN… Ez a képregénygyűjtemény a MARVEL Hűség című négyrészes, önálló képregénysorozatát tartalmazza. A kötetben található történeteket Ethan Sacks írta és Luke Ross rajzolta. Az Első Rend által üldözött Ellenállásnak óriási szüksége van hajókra, fegyverekre és emberekre, hogy szembeszállhasson Kylo Ren erôivel. A kétségbeeséstől hajtva, Leia Organa és Rey vezetésével küldöttség indul, hogy meggyőzzék a Lázadás egykori szövetségeseit, a mon calamarikat, csatlakozzanak a harcukhoz. Azonban már több évtized eltelt a birodalmi megszállás óta, és a rabszolgasorba taszított nép egy része bármit megtenne azért, hogy az újabb háborút elkerülje, és a Mon Cala vizeit soha többé ne szennyezze vér… Egy másik rendszerben Poe Dameronnak és Finnek is megvan a saját küldetése: meg kell találniuk egy titkos fegyverraktárt az Avedot távoli holdján, mit sem sejtve arról, hogy a galaxis legádázabb bűnözőinek csapata vadászik rájuk." ---------------------------- Egyúttal meg is ejtem értékelésemet erről a kötetről, amely szerintem remekül kiegészíti a Resistance Reborn-t, bár nyilván szívesen olvasnék még egy-két kiadványt, amely bemutatja azt a folyamatot, hogy miként is állt talpra az Ellenállás a craiti katasztrófa után. A legjobban az tetszett, ahogy bemutatják, hogy az Első Rend mily kíméletlenül (és rövidlátó módon) bánik el azokkal a bolygókkal, csillagrendszerekkel, akiknél csak a gyanú halvány árnyéka vetül, hogy netán segítik az Ellenállást a menekülésükben és elrejtőzésükben. Mindjárt kapunk rögtön egy magas kultúrát a Tah'Nuhna képében. Pár képsor erről a csodálatos bolygóról a csodálatos vulkanikus üvegvárosairól és békeszerető filozofikus alkatú hernyószerű lakóiról... hogy aztán jöjjön az Első Rend és Hux tábornok, és felfoghatatlan barbársággal röpke néhány másodperc alatt kiirtson egy sok generáció által felépített civilizációt. Esztelen háborús bűncselekmény a javából. Ehhez képest a fontos ipari létesítmény, a Fondor valamivel jobban jár, ott "csak" a teljes hajógyártást kebelezi be az Első Rend, bár a helyi góré így is fejetlenül végzi. Szóval panaszra nincs ok, tényleg elég látványosan és hatásosan indul ez a képregény. A történet végig két szálon fut. Az Ellenállás egy szemétlerakó planétán (Anoat, a híres csillagrendszer névadó bolygója) tengeti ínséges napjait, ott nyaldossa mély sebeit, amelyeket a Crait óta nem tud kiheverni. A képregény jól érzékelteti Rey gyötrődését, miszerint az új fennálló helyzetben a lány egész egyszerűen nem tud magával mit kezdeni és egyáltalán nem képes hasznos tagja lenni az Ellenállásnak, mint ahogy ezt az EP9 elején is láthattuk. Vár valami "isteni" (=Erő) szikrára, amely tovább lendíti őt a holtponton mind a képességeit, mind a további taníttatását illetően. Addig is jobbára azzal szórakoztatja magát, hogy hatalmas fenevadakat hergel fel maga ellen. Leiának azonban a kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy megfelelő feladatot osszon ki a lány a számára. Újra kell építeni az Ellenállást szinte a semmiből, miközben a lehetőségek szűkülnek az Első Rend megtorló akciói miatt. Az egész Galaxis retteg, Leiának nincsen sok mozgástere. Éppen ezért az egykori Lázadás egyik legfontosabb alappillérének számító mon calamariakhoz fordul segítségért. Fel sem merül benne, hogy nem a neki kijáró tisztelettel, a Lázadás/Ellenállás arcaként ill. hőseként fogadják majd őt, ami azért jól jelzi, hogy Leia némiképp akaratlanul is a körülötte kialakult bálvány (hogy ne mondjam, személyi kultusz) illetve hivatástudat rabjává vált. Mert persze lehet csípőből gyávasággal illetve árulással vádolni az izolacionistákat, de azért ha mögé nézünk a dolgoknak, sok évtizednyi felhalmozódó szenvedést és halált találunk. A Mon Calamari (utálom a Mon Cala kifejezést, így nem is használom) az egyik fontos frontja volt a Klónháborúnak, emlékezhetünk Riff Tamson mesterkedéseire, aki majdnem polgárháborút robbantott ki a quarrenek és a mon calamarik között. Aztán nem sokra rá jött a brutális birodalmi invázió Darth Vader vezetésével. Azok a sebhelyek nem véletlenül vannak ott a megvénült Nossor Ri fején, mint ahogy Chadkol is elég érzékletesen beszél szerettei elvesztéséről a terror alatt. Ilyen körülmények között egyáltalán nem tudom elítélni Chadkolt és elvbarátait, hogy a hátuk közepére sem kívánják, hogy ismét célponttá váljanak. Ahogy a Galaxis többi része, így ők is megakarják húzni magukat, hátha így elkerülik az Első Rend éber tekintetét. Sőt, Chadkol még arra is vetemedik, hogy jó pontokat szerezzen az új rezsimnél, amelyet nem tűnik, hogy belátható időn belül bárki is megdönthetne. Teljesen érthető hozzáállás ez, még ha téves prekoncepciókon is alapul. Az Első Renddel ugyanis nem lehet kiegyezni, hiszen lételemük a pusztítás és még a Birodalomhoz képest is mértéktelen agresszió. És erre majd szépen mindenki rá fog jönni az EP9 végére, de itt még nem tartunk. Ez a lélektani dráma a legerősebb része a képregényfolyamnak: igaza van Leiának is a felkelés szükségességét illetően, vagy éppen Reynek, akinél tényleg csak "fehér" és "fekete" létezik, szürke árnyalatok nem (az egész kötetben ordított róla, hogy ő csak nemrég csöppent az események sűrűjébe és nem sok fogalma van a Galaxis dolgairól), de igaza van azoknak az izolacionistáknak is, akik már belefáradtak a háborúba. Nincsen jó megoldás, és ezt a legvége mutatja meg igazán: Leia megszerzi a hajókat, velük tart úgymond az elit, így a Galaxis-szerte legendás apa örökségét minden megkérdőjelezés nélkül tovább vinni szándékozó Aftab is, aki pedig Ackbart, mint magánszemélyt ő sem ismerhette, hiszen egész életét végigháborúzta, csak azt a történelemkönyvekből kialakult képet, amelynek ő is igyekszik megfelelni. Leiáék tehát mennek a mon calamari hajókkal, ezáltal az Ellenállás megakadt gépezetébe némi életet lehelnek... a hátramaradottakkal senki sem törődik. És azok fogják ismét megszenvedni az egészet, akik kimaradni szándékoztak az egészből. Ezért is volt szívfacsaró látni az utolsó képkockák egyikén Chadkolt és családját, ahogy a közeledő rohamosztagosok láttán összeölelkeznek. Sorsuk nem is lehet kérdés. Felmerült bennem, hogy miután Aftab ott volt a győzedelmes exegoli csatában, vajon volt egyáltalán hova hazaérkeznie? A Tah'Nuhna sorsából kiindulva én ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Hiszen ha egy fennállása során mindvégig semleges, senki által nem háborgatott bolygó is így végezte, akkor a Birodalom elleni szembenállás - az Alderaan vagy Chandrila mellett - egyik legfőbb jelképének számító Mon Calamari miért kerülne más elbírálás alá? Számomra egyértelműen ez volt az erőssége ennek a szálnak, a most már egymilliomodszorra előhúzott párviadalt (ősi kihívást) a két fél bajnokai (Rey és a droid) eléggé untam és érzésem szerint csak helykitöltésként funkcionált. Ehhez képest a második szál, amely Finn és Poe (illetve BB) köré összpontosult, mellékes volt, és leginkább arra szolgált hogy párosuk bajtársias jellegét kihangsúlyozza. Ennek ellenére ez is élvezhető történetszál volt, nagyon jó beszólásokkal, de itt egyértelműen a feszültség oldásán volt a hangsúly. A fejvadászok is ötletesre sikerültek - utána néztem, ők a Galaxy's Edge képregényben is felbukkannak majd. A régóta elhagyatott bázis rozsdás fegyverei és hajói, mint megszerzendő prioritások is azt mutatják, hogy az Ellenállás kétségbeejtő helyzetben van és az Első Rend blokkoló tevékenysége miatt a bevett csatornákon egyszerűen nem tud minőségi hadianyaghoz jutni. A képregény azért kap csak 4-est, mert a végét kissé összecsapottnak éreztem, mindkét szálat illetően is. Látszik, hogy legalább egy ötödik füzetet elbírt volna a történet. A Mon Calamarira megérkezik az Első Rend, Nossor Ri feláldozza magát (a TCW után tényleg nagyon jó volt látni), így az újonnan verbuválódott mon calamari flotta eltűnik a hipertérben. Annyira egyértelmű volt ez a béna elterelési akció, hogy az amúgy még elég ostoba Hux is pillanatok alatt átlát a szitán. Ennek ellenére az ER könnyedén hagyja megszökni Leiáékat. 14 csillagrombolóval pedig nagyon rövid idő alatt körbe lehetett volna fogni a bolygót... De ugyanígy a fejvadászok is elég hamar lemondtak a vérdíjról és nem nagyon erőltették meg magukat Finn elfogása érdekében. Ám ezt leszámítva egy nagyon színvonalas minisorozatról van szó, amely remek táptalajt ad az EP9 eleji állapotokhoz, a Resistance Reborn-nal együtt. Szerkesztve: 2021. December 4. - Nute Gunray 2 Válasz
Ody Mandrell Hozzászólás ideje: 2021. December 5. Hozzászólás ideje: 2021. December 5. Hmmm.... Ezt vajon miért nem vettem meg? Válasz
Nute Gunray Hozzászólás ideje: 2021. December 17. Szerző Hozzászólás ideje: 2021. December 17. Nem tudom, de olyan mintha erről a képregényről megfeledkezett volna mindenki. Már azt is furcsállottam, hogy saját topikja sem volt. Válasz
Ody Mandrell Hozzászólás ideje: 2021. December 17. Hozzászólás ideje: 2021. December 17. Mintha valaki írta volna, hogy gyenge. Egyébként én angolul asszem olvastam. Válasz
Iqvi Hozzászólás ideje: 2021. December 17. Hozzászólás ideje: 2021. December 17. Nem egy hű de nagy szám. Inkább mikrotörténet, de nekem meg van. Amúgy korrekt munka. Asszem tervben van egy ziro-s ebsz cikk erről is. 1 Válasz
Darth Sky Hozzászólás ideje: 2021. December 17. Hozzászólás ideje: 2021. December 17. Nem egy eget rengető mini, de szerintem még bőven a jó kategóriába sorolandó. Láttam értelmét. Gunray jól összefoglalta az én gondolataimat is fentebb (ezért sem írtam róla külön). Aki szereti a folytatás trilógiát, annak érdemes elolvasni. 1 Válasz
Darth Revan9 Hozzászólás ideje: 2022. Október 12. Hozzászólás ideje: 2022. Október 12. Ethan Sacks: Hűség A Hűség című képregénye Az utolsó Jedik és a Skywalker kora közé viszi el az olvasókat. Szokás szerint egy újabb olyan átfogó projekt része volt a képregény, mely az aktuális új mozifilmet készíti elő. Nem sok idő telt el cselekményben Az utolsó Jedik óta. Érződik itt is a képregényen, hogy semmi nagy dolgot nem tárhatnak az olvasó elé. Inkább olyan kiegészítő kis kaland volt. Rey, Rose, Leia, Csubi és Thripio szála volt igazán érdekes a Mon Calán Jól összeköti az író a szálakat A klónok háborúja sorozattal, valamint a Darth Vader A Sith Sötét Nagyura Lángoló tengerek, és a Star Wars Lázadás Mon Calán képregényekkel. Így hát a Mon Cala történetszála egy szép nagy ívet írt le. [spoiler] Nossor Ri feltűnésének örültem. Ech-Char királynál sajnos nem derült ki, milyen rokoni kapcsolatban van az egykori Lee-Charral. A történet végén a Mon Cala ismét bajba került. Kíváncsi vagyok, vajon az Első Rend csapását is átvészelték-e ugyanúgy, mint a Birodalomét. [/spoiler] Poe és Finn szála az Avedoton nem volt nagy szám, csak egy kisebb kaland volt. Rey-ék mon calai szála vitte el a prímet. Hux és Kylo Ren szokásukhoz híven kegyetlenek. Alapvetően minden karaktert sikerült úgy eltalálni, ahogy a filmekben ábrázolták őket. Lehetett volna egy kicsit hosszabb és összetettebb a történet, de a megkötések és a folytatás-trilógia leegyszerűsített ábrázolása miatt nem igazán volt erre lehetőség. Négyes. Válasz
Ajánlott hozzászólás
Csatlakozz a beszélgetéshez!
Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.