Zoraida Córdova: Convergence

[kdani20]

Én nagyon szerettem. Különösen tetszett, hogy itt a Jedik tényleg diplomaták, és az utolsó pillanatig a tokban hagyják a fénykardot. 

Mondjuk nekem eddig se volt bajom a karakterközpontúbb regényekkel. A THR karakterei élnek, és képesek lekötni egy nem akciódús történetben is. Érdekel, hogy alakul a sorsuk. De pl. én ugyanezért imádtam a Lopakodó árnyak regényt, pedig azt szinte senki se kedvelte. Nekem meg az egyik kedvencem

De a Konvergencia ugyanez. Nagyon szerettem, és nagyon meglepett a csavar a végén. De mondom, a legjobban az tetszett, hogy képes volt bemutatni, hogy ez még az első fázis Jedijeihez képest is más. 

[Iqvi]

Nekem egyelőre az volt a fura, hogy mennyi helyen és karakterrel zajlik a cselekmény vezetése. De amúgy érdekes irányba tart a sztori. Mollo eddig a legérdekesebb karakter. A Holók Mollotólnak van egy kis Rooseveltes beütése mert hajaz a Kandalló melletti beszélgetésekre. 

[Darth Revan9]

Nekem se volt különösebb bajom a lassú építkezéssel. Lehet ebből is nagyon jó dolgokat kihozni. Ezt Brandon Sanderson mutatta meg az Elantris című fantasy regényben.

Ugyanígy működött a Konvergencia-Kataklizma párosnál is.

[Iqvi]

14 hours ago, kdani20 said:

Én nagyon szerettem. Különösen tetszett, hogy itt a Jedik tényleg diplomaták, és az utolsó pillanatig a tokban hagyják a fénykardot. 

 

Igen, az nekem is tetszett, hogy itt mennyire elkülönültek a jedik és a köztársaságiak. 

[Ody Mandrell]

2024. 02. 12. - 13:25, Iqvi írta:

Na én is elkezdtem olvasni a regényt, egyelőre még csak a harmincadik oldalnál tartok, de ez az Eiram E'ronoh háború érdekes. 

Én is elkezdtem, és valóban érdekes a kezdés, eddig remek!

[Ody Mandrell]

2022. 12. 31. - 15:55, Bence1997 írta:

Elsőként is: Axel! Mi a f*sz?  Már az hirtelen meghökkentett, hogy kiderült, ő is az Ösvény része, bár nem tartja magát tagnak, az Anya mégis a Gyermekének tekinti. Ezzel még nem is volt problémám, érthető volt ez a történeti mesélés - bár remélem a kövi könyvben részletesebben kifejtik a hogyant.

A fő problémám nekem ott volt, amit ez a férfi a könyv végén művelt: értem, hogy elakarta pusztítani a bizonyítékokat, de miért akarta emberek ezreit megöletni ezért? Ez nekem nagyon furán jött ki, nem is értettem elsőre, hogy most mi van?

Lebukott, reménytelennek érezte az egész dolgot. Ez jól ki van fejtve a könyvben. 

 

2024. 02. 12. - 17:32, Bence1997 írta:

Igen, megosztó könyv lett.

Mi benne a megosztó?  Szerintem egy fontos könyv lett, legalábbis annak tűnik a többi történést illetően. 

 

Nekem tetszett a könyv, amit az is jelez, hogy már el is olvastam. Jó volt látni miként ért véget az a háború, amire később csak utalnak. Habár Axel kételkedett benne, de a béke tartósnak bizonyult és innentől kezdve az Eiram és az E'ronoh prosperáló világok lesznek. Maguk a karakterek is jók lettek, mindet kellően megismerhettük. Axel talán a legérdekesebb, akiben nagyon erősen van meg az a kettősség, amitől kiismerhetetlen. Tényleg nem tudni mikor mit fog tenni és azzal melyik oldalnak kedvez.  @NorbiLordi -val egyetértve az esküvő hatalmas volt, ahogy gyorsan igyekeztek a szertartás végére érni, és amint ez megvolt a kancellár egyből ment irtani a fejvadászokat.  

Egyetértek, hogy továbbra is érdekesen fűzték tovább a szektás szálat, egyre kíváncsibb vagyok, hogy mi az Anya célja? Kétlem, hogy a sith-ekkel kooperálnának, hisz azok is az Erőt használják, ami eleve a Nyitott Kéz Útja tanításaival ütközik. Aztán meg az első fázisban nyomuk sincs. Szerintem ők majd a harmadik fázis végén tűnhetnek fel esetleg. 

 

Az a jó az egészben, hogy nem kell várni a folytatásra, mert mind itt van a polcomon.  Ráadásul a Jedha egyenes folytatása ennek a történetnek! Hangos könyv átírta, olyat meg még sose olvastam.  

 

2024. 02. 12. - 22:06, kdani20 írta:

Én nagyon szerettem. Különösen tetszett, hogy itt a Jedik tényleg diplomaták, és az utolsó pillanatig a tokban hagyják a fénykardot. 

Mondjuk nekem eddig se volt bajom a karakterközpontúbb regényekkel. A THR karakterei élnek, és képesek lekötni egy nem akciódús történetben is. Érdekel, hogy alakul a sorsuk. De pl. én ugyanezért imádtam a Lopakodó árnyak regényt, pedig azt szinte senki se kedvelte. Nekem meg az egyik kedvencem

De a Konvergencia ugyanez. Nagyon szerettem, és nagyon meglepett a csavar a végén. De mondom, a legjobban az tetszett, hogy képes volt bemutatni, hogy ez még az első fázis Jedijeihez képest is más. 

Egyetértek! Pont azt a Jedi rendet mutatja be amilyennek a több száz évvel később szinte nyoma sincs. Vagy csak nem mutatták be nekünk. Itt segítenek ahol baj van, tényleg a béke őrzői. Az egész akkori rendszer működését remekül bemutatja a könyv a két kancellárral és a Jedikkel.

 

 

[kdani20]

Újabb fantasztikus regény a Köztársaság Fénykorából.

A 2. fázis más, mint az első. Itt helyi konfliktusok vannak bemutatva (eddig), amik nem olyan mértékben galaxisfordítóak, mint pl.a Legacy Run katasztrófája. A 2. fázis sokkal inkább a karaktereket helyezi előtérbe. Így volt ez A megtévesztés útja esetében is, és itt is. És ha valamihez, a karakterek megalkotásához nagyon jól értenek a projektben részt vevő írók.

Gella testesíti meg a korszak eszményi Jedi-lovagját, aki próbál mindig helyesen, a Rend (itt még nem annyira dogmatikus) előírásai szerint cselekedni.

Itt vannak az E'ronoh és az Eiram trónörökösei, Xiri és Phan-tu. Mindkét karakterek nagyon szerethető volt a számomra, nagyon átérezhetőek a motivációik. Főleg az ő történetük szolgáltatja a drámát a regényben, és némi Rómeó és Júlia áthallás is felfedezhető.

A legérdekesebb karakter pedig Axel Graylark, a tenyérbemászó, ellenszenves, rejtélyes figura, az egyik főkancellár fia. (Ez is mekkora ötlet volt, legyen két kancellár. Nagyon bejött, ahogy ők osztoznak a hatalmon.) Az ő története sem mellőzi a drámai fordulatokat, és bár rendkívül érdekes karakter, még így sem tudtam megkedvelni. De őt direkt így írták meg. És ez viszont mégis tetszett vele kapcsolatban.  A regény végi csavar pedig teljesen meglepett, 

Spoiler

mert egyszerűen nem számítottam rá, hogy az alapból ellenszenves személy lesz az, aki hátba döfi a barátait, holott előtte számtalanszor megmentette az életüket.

 

A setting is nagyon jól sikerült. Az újítás (pl. az említett két kancellár) remekül megmutatja, hogy nem ott vagyunk időben, ahol az első fázisban. Attól kellően eltér, mégis érezhetően ugyanaz a világ. Az is nagyon tetszik, ahogy a Jediket itt ábrázolják. Itt tényleg sokkal inkább diplomaták, mint harcosok. Nem a fénykard az első, amihez nyúlnak, és ez nagyon kiütközik a korábbiakban tapasztalttól. A megtévesztés útjában behozott Nyitott Kéz Útja mondjuk nem kap kiemelkedő szerepet, de annyira mégis jelen vannak, hogy az ember összekösse a két regényt.

 

Azt kell mondanom, a fázis első fele kellemesen meglepett, bár új karakterek történetére fókuszálunk, nagyon be tudott szívni ez a világ, ez a korszak.