2022 Legjobbjai - Legjobb idei sorozat

[Ody Mandrell]

19 perccel korábban, NorbiLordi írta:

Azt most megmondom 2023-at az Ahsoka fogja nyerni  

Mindhárom idei élőszereplős sorozat az ST érát építi, aminek külön örülök.  

[Szisz]

Ha nincs Andor, akkor Boba Fett könyvére szavaztam volna, annyira változatos és hangulatos lett. 

[IndianaAndrisSolo]

19 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

abban a sorozatban is vannak meghatározó pillanatok.

Nekem sokkal többet jelentett a TBoBF néhány része, mint a Kenobié. Számomra a Kenobi súlyos mértékben megkopott az első élmény óta, mind az alakításokat, rendezést, írást tekintve. Persze, Vadert és Kenobit jó látni együtt, de igazából minden tekintetben alulmúlta az elvárásaimat, ha lefejtek mindent, ami kevéssé tetszett, néhány fan service-pillanatot látok csak magam előtt. Olyanokat, amikre számítani lehetett. Valóban azt el kell ismerni, a gyerek Leiát jó volt nézni, ő üdítő eleme volt a sorozatnak, ahogy én szerettem azt is, hogy Owen és Beru a végén komolyabb szerepet kap.

 

Főleg, hogy a fan service-pillanatok se mind sikerültek. Qui-Gon - ahhoz képest, hogy a sorozat első epizódjától vezették fel - rettenetesen rövid időre ugrott be, de azért ez persze örömteli volt így is látni, de ahogy a sorozat felvezette, az ember igazán olyan pillanatot várt volna, mint Yoda és Luke találkozása a TLJ-ben, vagy Luke és Rey találkozása a TRoS-ben. A sorozat negyedik része számomra igazán gyenge volt, már első nézésre is, rengeteg eleme pedig a JFO-nak szeretett volna főhajtást tenni, viszont minden, ami ott működött, itt valahogy - számomra legalábbis - félrement.

 

A Kenobiban óriási potenciál volt, szerintem kevéssé használták ki. Szvsz nem hiszem, hogy a prequelek, főként a RotS szintjét akár csak megkarcolná. Nekem őszintén Obi-Wan karakterfejlődése sem volt világos. Nem azzal van bajom, hogy ő is Luke-hoz hasonlóan az elején kiégett remete lett, hanem az, hogy Luke-kal ellentétben én itt nem látom magam előtt azt a pillanatot, azt a jelenetet, azt a dilemmát, amikor újra erőt vesz magán igazán. Amikor megtörténik a döntés. Amikor újra visszatalál az Erőhöz. Ezt ti hol fedezitek fel? Számtalan jelenet van, ami a kétségbeesett helyzetét ábrázolja, de nem látom a fordulópontokat, legfőképp azt a fő fordulópontot nem. Ugyanígy Anakin RotS-os átállásánál tökéletesen látszik, mik azok a pontok: a döntéshelyzet akkor van, amikor Windut rászabadítja Palpatine-ra, és ő hátramarad. Majd eldönti, hogy mégis megmenti Palpatine-t. És mindezekkel együtt elég lapos ötlet a TLJ után pár évvel elmesélni a kiégett remete sztoriját, főleg, ha csak gyengébben tudják elmesélni. Ugyanígy az is egy újramelegített elem, hogy a kiégett harcosnak egy gyermeket kell védelmeznie. Az SW-ben persze számtalan motívum keveredik, újra előjön (poetry, ahogy Lucas mondaná) de mégis ez a kettő pont a közelmúlt markáns produktumainak volt a sajátja: a TLJ-nek és a Mandónak.

 

A Kenobi és a TBoBF között az a különbség, hogy a Kenobinak mindezekkel együtt egységes stílusa és színvonala van (hiszen Deborah Chow rendezte az összes részt), így aki rá tud csatlakozni, annak homogénen tetszhet, elejétől a végéig. Míg a Boba Fettnél egyértelműen néhány rész, és különösen Rodriguez igénytelensége (különösen a 3. rész) okozta a zavart az Erőben, míg más epizódok, mint pl. a 2., az 5. vagy a 6. rész egészen parádés, amelyek abszolút hozzák a Mando színvonalát. Azt leszámítva, hogy Kenobi és Vader találkoznak, nem gondolom, hogy bármi is az OWK-ból a TBoBF 6. részének a nyomába érne, amely epizód tökéletes összefűzése a sagának, miközben vannak a jövőre mutató felvezetései is, amiket majd az Ahsokában, a Mando s03-ban és a többi Mandoverse sorozatban láthatunk. Szóval míg az OWK egy konstans vonal a színvonalát tekintve, addig a Boba Fetté egy össze-vissza cikázó görbe. De ennek a görbének néhány pillanata hiába van nagyon lent, más pillanatai sokkal magasabban vannak, mint az OWK-nak (nálam legalábbis), és végső soron nálam azok a csúcspontok számítanak igazán.

 

Végső soron az OWK számomra múltidézés volt, nosztalgia, jövőbe mutató aspektusai alig voltak, míg a TBoBF részese volt annak a nagy projektnek, ami a Lucasfilm közelmúltja és egyben jövője is. A Kenobit ebből az aspektusból a The Force Awakenshez tudnám hasonlítani, azt leszámítva, hogy az a matéria (itt a prequelek), ami előtt a Kenobi főt hajtott, vizualitásában messze a Kenobi előtt járt.

 

Az Andor más helyzet. Az Andor annyira más sorozat (és persze rohadtjó), hogy szinte nem is lehet összehasonlítani a Kenobival vagy a Fett-tel. Olyan SW-pillanatok, topikok, mágia, mítosz kevéssé van benne, amiért én rendszeresen az SW világába menekülök (azért van egy-kettő), de egyúttal tényleg nagyon jó sorozat a saját jogán. Dzséjt jól fogalmazta meg korábban, nem ez lesz az a sorozat, amit az egyszeri SW-rajongó ezerszer újranéz.

 

És még egy dolog! Habár a Főinkvizítort sokan bírálták a kinézete miatt, és mert nem Isaacs játssza, szerintem Rupert Friend pazar munkát végzett, és igazán guilty pleasure volt nézni a jó értelemben vett ripacskodását. "Hello, Third Sister!" Főleg, hogy Rupert barátunk jelentette be az európai Celebration-t, amely pillanatot örök emlékként őrzök  

 

Amúgy nem tudtam, hogy két szereplőt is lehet jelölni...  Még lettek volna tippjeim.

[Ody Mandrell]

Csak egy szereplőt lehetett jelölni. Arra volt lehetőség, hogy ha meggondolod magad akkor átszavazhatsz másikra. 

[Bomarr]

Különösebb bajom nincs a Obi-Wan sorozattal, de a többi élőszereplős sorozat jobban tetszett, beleértve a Bobát is. Ott főleg a rancor tombolás volt nagy pillanat, de Boba beintegrálódása a buckalakók közé, vagy Luke újboli feltűnése szintén óriási momentumok voltak. Meg rengeteg apróság, mint amik emlitve is lettek (pl. huttok felbukkanása)

[Ody Mandrell]

Ezekben a sorozatokban az volt a jó, hogy egyik sem akart olyan lenni, mint a másik. Mindegyikben volt olyan élmény, amit a többiben nem talált meg az ember. 

[Szisz]

2 órával ezelőtt, Bomarr írta:

Különösebb bajom nincs a Obi-Wan sorozattal, de a többi élőszereplős sorozat jobban tetszett, beleértve a Bobát is. 

Me too. Az Obiban volt pár dolog, ami fura volt, ami ott kicsit zavart valahogy a Bobában teljesen ült. Boba könyvében kifejezetten szórakoztató és vicces volt, szinte geg a színpadias belépő.

Obinál sajnos néha viccelődtünk azzal, hogy Leila tényleg 10 éves-e. Van egy 10 éves lányom, ez bezavart, hogy sok szempontból kis Leila fiatalabbnak tűnik, aztán érett mondatok kerülnek ki a szájából, ami amúgy tetszett. Fizikailag, mozgásában nem látszik 10 évesnek. Nekem. Tudom ennek az is az oka, hogy idősebb gyerekszínészeket szoktak bevetni, a kamaszokat 20 évesek alakítják stb. Luke idősebbnek látszik, pedig a lányok előbb érnek. Az Andorban ez jól kijön, hogy a fiatalabb lány hat idősebbnek a nagy bemutatáskor.

A végén Luke emlékeinek későbbi halványodását egy fénykardos alakról azzal magyarázom, hogy trauma, vagy beverte a fejét.

Újra kéne néznem. Az Andornál is több dolog most állt össze, hogy újra megnéztem. 

Szerkesztve: 2023. Január 10. - Szisz

[Donát]

Idén is jövünk a tavalyi kategóriákkal!