SW könyvek

[KisKósa]

Én már váltottam egy levelet erről a dologról a kiadóval, én a The Third Lessont és a Smuggler's Vanguardot ajánlottam, de azt mondták, a jogtulaj nem szokta megengedni az efféle "akciókat", azért persze próbálkoznak.

Furcsa. Pedig Amerikában sokszor úgy jelennek meg a kötetek, hogy tartalmaz egy-egy novellás kötetet. A Fool's Bargain is megjelent A Túlélők Keresésének amerikai változatában. A The Third Lesson pont hogy az Árulás előzménye, simán beleférne. Az amerikai kötetekben ráadásul vannak pár oldalas előzetesek is a következő könyvből. Ezt mondjuk idehaza is simán megjátszhatnák, jó kedvcsinálónak. Neten nem mindenki olvas bele, például én se, utálok gépen könyvet olvasni, de ha már ott van előtte, akkor csak megnézi, hogy mi lesz a következő kötetben.

[KisKósa]

A Régi Köztársaság: Végzetes Szövetség

 

Hát, ez valami felejthetetlen volt. A Tomboló Erő óta egy kicsit szkeptikusan álltam hozzá Sean Williamshez és a külföldi fórumokon is viszonylag negatív kritikákat kapott a könyv, ennek ellenére kíváncsian ültem le a regény elé. A történet, így összességében véve nem túl eget rengetően egyedi, bizonyos elemeitől eltekintve. Lényegében 2-3 mondatban össze lehetne foglalni a regény történetét. (Bár erős túlzással ezt akármelyik másik könyvnél el lehetne játszani.) Viszont ahogyan ez a történet elő van adva... Ráadásul olyan remek karakterek főszereplésével, hogy egy grandiózus, az első perctől az utolsóig megállás nélkül pergő eposszá növi ki magát, amelyhez foghatóval még kevéssel találkoztam az EU-ban.

 

Talán összesen két problémám volt a könyvvel, az első is igazából csak félig probléma. Az egyik az, hogy Sean Williams sportot űzött abból, hogy mindig a legérdekesebb részeknél váltott át egy másik történetszálra és várnod kellett X oldalt, hogy kiderüljön az előző fejezet csattanója, de mire eljutsz odáig, hogy az kiderüljön, az már a legkevésbé sem érdekel, hiszen ismét előkerült egy olyan csattanó, ami szintén csak X oldal múlva fog kiderülni és így tovább. Ez okozta a könyv letehetetlenségét és emiatt sosem volt kedvem félbehagyni. (Ami így a vizsgaidőszak kellős közepén elég necces.) Továbbá a befejezés egy kicsit talán nyitva volt hagyva, annak ellenére, hogy ezek a karakterek, akármilyen jól sikerültek is, szinte biztos vagyok, hogy soha, egyetlen másik EU alkotásban sem fognak visszatérni.

 

A továbbiakban pedig már megengedek magamnak némi spoilert.

 

 

Mivel az egész történet a karaktereken állt, vagy bukott, jelen esetben állt, ezért nyomban kitérnék mindannyiuk elemzésére. Olyannyira, hogy jobban élveztem a beszélgetős részeket, mint az akciójeleneteket. Bár ez nálam minden Star Wars könyv esetében igaz. Az is bizonyos, hogy utóbbit Sean Williams továbbra sem aprózta el. Hogy ha valahol csata volt, akkor gondoskodott arról, hogy minél nagyobb pusztítást hajtson végre. Amikor magam elé képzeltem a jeleneteket, a Hutt Palotának a fele már nem állt, jóformán. Egyébként az ottani droidokkal vívott csatát egy kicsit hosszabbra nyújtotta a kelleténél, de ez most mindegy.

 

Shigar Konshi: A történet egyik legszimpatikusabb szereplője és talán ő az, aki a legnagyobb utat járja be a regény során. A regény fénypontja az, amikor szembe kerül Darth Chratisszal a Sebbadonon. Azóta érezhetően megváltozott és már sohasem lesz ugyanaz. A Sith Nagyúr örök sebhelyet hagyott a lelkében és már képtelen úgy látni a világot, ahogyan azelőtt. És a Sötét Oldal magva a mai napig ott lapul a lelke legmélyén és ez aggodalomra ad okot a jövőre nézve. Remélhetőleg egy nap majd megtalálja azt a fehéret, amit Larin javasolt neki.

Larin Moxla: Szimpatikus szereplő volt, de valahogy az ő szála kevésbé érdekelt. Annyira nem fogott meg a karaktere, pedig igazán szerethető volt ő is. Kicsit furcsán zárult kettejük kapcsolata Shigarral, de ennek így kellett lennie. Kíváncsi lettem volna, hogy a jövőben mi lesz majd vele és Ulával.

Satele Shan: Kedves és szimpatikus karakter volt és persze teljesen más képet nyújtott, mint az előzetesekben. Már nem az a fiatal, rettenthetetlen harcos, hanem egy bölcs és megértő Jedi Nagymester, akiből csak úgy sugárzik az Erő, pedig látszólag nem több egy alacsony, törékeny öreg asszonynál. Érdekes, egyébként, hogy már csak egy egypengéjű zöld fénykardot használ. Talán megunta volna, hogy másodszor is újjáépítse a dupla élű kék fénykardját?

Eldon Ax: Egy pszichopata fruska, egy vérbeli, ifjú Sith Tanítvány. Leginkább Gretchen Morgan jutott róla eszembe A Szökésből, így a mentalitását tekintve hasonlított is rá. És akárcsak Gretchen, akármennyire is egy szívtelen dög volt, valahol a lelke mélyén neki is voltak érzései. (Nem teljesen ide tartozik, de csak én éreztem úgy, hogy Darth Howl nem teljesen viselkedik úgy, mint egy Sith Nagyúr?)

Darth Chratis: A regény egyik legnagyobb jelleme, a gyűlölt és égetnivaló főgonosz. Akármennyire is ellenszenvesen viselkedik, élvezettel olvastam végig minden egyes jelenetet, amiben szerepelt, egyszerűen olyan kisugárzása van, mint senki másnak a regényben. Egyszerűen érződik a hatalma, pedig ő is csak egy apró porszem az újjászületett Sith Birodalom ördögi gépezetében. Várható volt, hogy majd meghal, azonban ezt elég könnyedén letudta az író.

Jet Nebula: A kedvencem, a mindig számító, éles eszű, laza és cool csempész. A dumái is olykor nagyon ott voltak a szeren, de gyakorlatilag ő szerepelt a legkevesebbet.

Dao Stryver: Neki is volt egy erős kisugárzása, főleg azért, mert mindenütt ott volt és mert egy óriási mandalori. Örülök, hogy a végén kiderült, hogy egy gektl, bár megnézném, hogy miféle sisakot viselhet akkor. Elvégre a gektl-k mindenek, csak nem emberszerűek, Eldon Axnek pedig csak akkor tűnt fel, hogy nem az, amikor meglátta a négy ujját. A regény végén kicsit feleslegesen bonyolították meg a dolgokat Nebulával, meg a droidjával, de legalább újra visszatérhettünk a Tatooine-ra egy röpke jelenet erejéig.

Ula Vii: Ő volt számomra a legkevésbé szimpatikus, elvégre egy birodalmi kém volt. Csak sodródott az árral és az ő jeleneteiben haladt előre a legkevesebbet a történet, márpedig a regény elején ő szerepel a legtöbbet. Olykor elég gyáván viselkedett és össze-vissza hazudozott, de elvégre őt nem erre képezték ki. Mondhatni az átlagember mentalitásával haladt végig az eseményeken. De a végére ő is egy szimpatikus karakterré nőtte ki magát, bár vártam, mikor fordít hátat a korábbi életének, amit végül nem tett meg. Kém maradt, de szinte már haszontalan. Kellemes újdonság volt, hogy epicanthix volt, ritka faj az EU-ban és meglepett, hogy ekkora ellenszenv övezi őket, bár nem értettem, hogy miért.

 

Egy szó, mint száz, zseniális könyv a Végzetes Szövetség, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki eddig nem olvasta. Ráadásul állítólag az Árulás ennél sokkal jobb, hát ha ezt is überelni tudja, akkor le a kalapommal előtte.

[Darth Sky]

Jó látni, hogy ennyi embernek bejött a könyv, nem értem, USA-ban mi volt vele az olvasók gondja.

 

A Gretchenes hasonlat nem jutott eszembe, pedig jellemileg valóban hasonlít kissé Ax-ra, még ha ő nem is vált pozitív karakterré végül. Ha jól tudom, hivatalos kép nincs a csajról (Wookiee-ra nem tettek fel), de a regény alapján az én elképzelésemhez ez áll legközelebb:

Számomra sokkal "ideálisabb" gonosz volt, mint mestere... láthattuk, hogy a ranglétra alján betöltött szerepe ellenére próbált kitörni a "Chratis jobb keze" státuszból, hogy több hatalomra tegyen szert, ezáltal nagyobb Sith legyen. Chratis rám nem gyakorolt mélyebb hatást, tipikus "átlag Sith-nek tartom", semmivel sem kiemelkedőbb a többi Nagyúrnál.

 

Ha már szóba került a regény, felmerült bennem egy kérdés: A sebaddoni ütközetben az egyesült sereg 3 csapatra oszlik: Darth Chratis és Shigar csapata az orbitális pályákra felügyel, a hatszögek esetleges támadását blokkolva; Satele és Ax csapata az egyenlítőnél lévő vezérlő "agyat" támadja, míg az időközben hadnaggyá vált Larin és csapata a déli póluson lévő fő-droidgyárat... a csata után mégis egy helyen találkoznak, pedig Williams nem írja sehol, hogy a két csapat (a harmadik csapat még érhető, mert Chratis-ék "landoltak") egymás felé haladt volna. Azt nehéz elképzelni, hogy a bolygó olyan apró legyen, hogy a sarkvidék és ez egyenlítő alig néhány kilométerre legyen egymástól.

 

[ati]

Talán az hogy nekik nem volt újdonság, hogy van hatalmas fenyegetés akik ellen össze kell fogni, a yuuzhan vongok után nekik már unalmas lehetett. Arra gondoltam ha a droidok végül elfoglalják a galaxist, vajon később kik nyertek volna a droidok vagy a vongok?

[KisKósa]

Jó látni, hogy ennyi embernek bejött a könyv, nem értem, USA-ban mi volt vele az olvasók gondja.

 

A Gretchenes hasonlat nem jutott eszembe, pedig jellemileg valóban hasonlít kissé Ax-ra, még ha ő nem is vált pozitív karakterré végül. Ha jól tudom, hivatalos kép nincs a csajról (Wookiee-ra nem tettek fel), de a regény alapján az én elképzelésemhez ez áll legközelebb:

Számomra sokkal "ideálisabb" gonosz volt, mint mestere... láthattuk, hogy a ranglétra alján betöltött szerepe ellenére próbált kitörni a "Chratis jobb keze" státuszból, hogy több hatalomra tegyen szert, ezáltal nagyobb Sith legyen. Chratis rám nem gyakorolt mélyebb hatást, tipikus "átlag Sith-nek tartom", semmivel sem kiemelkedőbb a többi Nagyúrnál.

 

Ha már szóba került a regény, felmerült bennem egy kérdés: A sebaddoni ütközetben az egyesült sereg 3 csapatra oszlik: Darth Chratis és Shigar csapata az orbitális pályákra felügyel, a hatszögek esetleges támadását blokkolva; Satele és Ax csapata az egyenlítőnél lévő vezérlő "agyat" támadja, míg az időközben hadnaggyá vált Larin és csapata a déli póluson lévő fő-droidgyárat... a csata után mégis egy helyen találkoznak, pedig Williams nem írja sehol, hogy a két csapat (a harmadik csapat még érhető, mert Chratis-ék "landoltak") egymás felé haladt volna. Azt nehéz elképzelni, hogy a bolygó olyan apró legyen, hogy a sarkvidék és ez egyenlítő alig néhány kilométerre legyen egymástól.

 

 

Én még a regény elején Eldon Ax jeleneteiben folyton Darth Zash-re asszociáltam, aki ugyan szőke, de csak a Huttás részeken derült ki, hogy valójában vörös a haja. (Darth Zash: http://starwars.wikia.com/wiki/Darth_Zash ) Egyébként meglepően jó ez a kép, de ugyebár a Wookieepedián csak a hivatalos forrásból származó képeket fogadják el. És valószínűleg én is így fogok majd tenni, akármennyire is tetszik ez a rajz. >.< Nem sok reményt fűzök hozzá, de a The Essential Reader's Companion esetleg szolgálhatna némi képpel róluk, elvégre azért halasztották el a megjelenését, hogy elkészüljön az a rengeteg festmény a karakterekről és bizonyos jelenetekről.

 

Egyébként igazad van, Darth Chratis a jelleméből adódóan tényleg egy olyan átlagos, igazi Sith Nagyúr, de lehet, hogy pont emiatt tetszett nekem annyira. A Sithek még ennyi év EU-s főszereplés után is képesek voltak érdekesek maradni. De ott van ellenpéldaként Darth Howl, aki a Sötét Tanácsban betöltött szerepe ellenére fele annyira sem volt genya, mint Chratis. Inkább egy jóságos nagybácsinak tűnt, aki felajánlotta a segítségét Axnak.

 

Én úgy emlékszem, hogy Shigar és Darth Chratis is landolni készültek, de előfordulhat, hogy én értettem félre. Egyébként is a hajójuk valahol Satele és Ax környezetében csapódott be, tőlük nem lehettek messze. Larin pedig ugye annak a hatszögekből álló égi állomásnak a tetején volt, ami az egyenlítő felé haladt, így érthető, hogyan került oda. Shigar amúgy itt viselkedett az abszolút anti-Jediként, amikor nekiugrott Chratisnak. Pedig éppen az lett volna a lényeg, hogy felülemelkedjen azon, hogy ő egy Sith. Akármennyire is ezt próbálja sugallni a könyv, én nem érzem azt, hogy Shigar megfelelő lenne a próbákra. Ugyan visszafogta magát az utolsó pillanatokban, de csak hajszál híja volt, hogy nem lőtte ki azt a Sith villámot.

 

 

[KisKósa]

Talán az hogy nekik nem volt újdonság, hogy van hatalmas fenyegetés akik ellen össze kell fogni, a yuuzhan vongok után nekik már unalmas lehetett. Arra gondoltam ha a droidok végül elfoglalják a galaxist, vajon később kik nyertek volna a droidok vagy a vongok?

Valószínűleg a droidok, mert ilyen ütemű reprodukciós ciklust a Vongok sem lettek volna képesek visszaverni. (Elvégre egy Új Köztársaság és egy Galaktikus Birodalom összefogással le tudták verni őket.) Hacsak a Vongok nem telepítenek majdnem minden bolygóra egy dovin basalt, de akkor rohadtul nem érné meg nekik az egész invázió. Amúgy lehet igazad van, a Fate Of The Jediben is volt egy Jedi és Sith összefogás, talán emiatt nem számított újdonságnak odakint.

[Darth Sky]

 

Én még a regény elején Eldon Ax jeleneteiben folyton Darth Zash-re asszociáltam, aki ugyan szőke, de csak a Huttás részeken derült ki, hogy valójában vörös a haja. (Darth Zash: http://starwars.wikia.com/wiki/Darth_Zash ) Egyébként meglepően jó ez a kép, de ugyebár a Wookieepedián csak a hivatalos forrásból származó képeket fogadják el. És valószínűleg én is így fogok majd tenni, akármennyire is tetszik ez a rajz. >.< Nem sok reményt fűzök hozzá, de a The Essential Reader's Companion esetleg szolgálhatna némi képpel róluk, elvégre azért halasztották el a megjelenését, hogy elkészüljön az a rengeteg festmény a karakterekről és bizonyos jelenetekről.

 

Egyébként igazad van, Darth Chratis a jelleméből adódóan tényleg egy olyan átlagos, igazi Sith Nagyúr, de lehet, hogy pont emiatt tetszett nekem annyira. A Sithek még ennyi év EU-s főszereplés után is képesek voltak érdekesek maradni. De ott van ellenpéldaként Darth Howl, aki a Sötét Tanácsban betöltött szerepe ellenére fele annyira sem volt genya, mint Chratis. Inkább egy jóságos nagybácsinak tűnt, aki felajánlotta a segítségét Axnak.

 

Én úgy emlékszem, hogy Shigar és Darth Chratis is landolni készültek, de előfordulhat, hogy én értettem félre. Egyébként is a hajójuk valahol Satele és Ax környezetében csapódott be, tőlük nem lehettek messze. Larin pedig ugye annak a hatszögekből álló égi állomásnak a tetején volt, ami az egyenlítő felé haladt, így érthető, hogyan került oda. Shigar amúgy itt viselkedett az abszolút anti-Jediként, amikor nekiugrott Chratisnak. Pedig éppen az lett volna a lényeg, hogy felülemelkedjen azon, hogy ő egy Sith. Akármennyire is ezt próbálja sugallni a könyv, én nem érzem azt, hogy Shigar megfelelő lenne a próbákra. Ugyan visszafogta magát az utolsó pillanatokban, de csak hajszál híja volt, hogy nem lőtte ki azt a Sith villámot.

 

 

Most, hogy írod, eleinte valamiért én is szőkének gondoltam Ax-ot, talán Darth Zannah-ra asszociáltam, jellemileg kettejük közt is akad jó néhány párhuzam. Én is kíváncsi vagyok a hivatalos képre, bár a könyvekben épp azt szeretem, hogy nincs 100%-ig kőbe vésve minden karakter megjelenése, saját fantázia alapján lehet elképzelni őket (persze a megadott tulajdonságokon belül). Ez a DeviantART-os alkotás egész jó lett, kissé talán TCW-stílusú, de nekem tetszik. Remélem, nem az lesz a felállás a "hivatalos" verzióval, mint Abeloth esetében... a Wookiee-s képe még mindig borzalmas.

 

 

Tehát, az állomás, amin Larinék voltak, a sarkvidék felől az egyenlítő irányába tartott? Efelett valahogy átsiklottam, de így már képben vagyok.

 

Shigar számomra se vált kedvenc Jedivé, de végül mégis helyesen döntött. Mondjuk a Larinnal való kapcsolatát elég bugyután kezelte, miután a lány vallomást tett neki. Ha már TOR éra, ha már legjobb Jedi, továbbra is Satele Shan-ra voksolok. Hihetetlen nyugalom, bölcsesség és erő sugárzik belőle... ennél a három kombónál talán nincs is jobb a világos oldalon.

 

[Darth Sky]

Talán az hogy nekik nem volt újdonság, hogy van hatalmas fenyegetés akik ellen össze kell fogni, a yuuzhan vongok után nekik már unalmas lehetett. Arra gondoltam ha a droidok végül elfoglalják a galaxist, vajon később kik nyertek volna a droidok vagy a vongok?

Ha ezt nézzük, már az is baromi unalmas kéne legyen, hogy a Köztársaság szinte mindig az összeomlás küszöbén áll, de kilábal belőle, a Sith-ek pedig folyton a Galaxis meghódításán fáradoznak. Nekem ez a droidos ügy kifejezetten tetszett, volt benne némi Star Wars galaxison belüli Terminátor-feeling.

[KisKósa]

Most, hogy írod, eleinte valamiért én is szőkének gondoltam Ax-ot, talán Darth Zannah-ra asszociáltam, jellemileg kettejük közt is akad jó néhány párhuzam. Én is kíváncsi vagyok a hivatalos képre, bár a könyvekben épp azt szeretem, hogy nincs 100%-ig kőbe vésve minden karakter megjelenése, saját fantázia alapján lehet elképzelni őket (persze a megadott tulajdonságokon belül). Ez a DeviantART-os alkotás egész jó lett, kissé talán TCW-stílusú, de nekem tetszik. Remélem, nem az lesz a felállás a "hivatalos" verzióval, mint Abeloth esetében... a Wookiee-s képe még mindig borzalmas.

 

 

Tehát, az állomás, amin Larinék voltak, a sarkvidék felől az egyenlítő irányába tartott? Efelett valahogy átsiklottam, de így már képben vagyok.

 

Shigar számomra se vált kedvenc Jedivé, de végül mégis helyesen döntött. Mondjuk a Larinnal való kapcsolatát elég bugyután kezelte, miután a lány vallomást tett neki. Ha már TOR éra, ha már legjobb Jedi, továbbra is Satele Shan-ra voksolok. Hihetetlen nyugalom, bölcsesség és erő sugárzik belőle... ennél a három kombónál talán nincs is jobb a világos oldalon.

 

Hát, remélhetőleg nem, mert hogyha ebbe a kézikönyvbe is egy olyan komolyan vehetetlen és nevetséges képek kerülnek Abelothról, mint korábban, akkor hülyét kapok... Nem vagyok egoista, de az én Abelothom még mindig jobb.

 

Hát, valóban így van, csak jóformán úgy tűnik, hogy Satele Shan a Jedi Rend egyetlen nagy reménysugara, pedig már ő is elég öreg. Körülbelül olyan szerepet tölt be, mint Yoda. A Klón Háborúk idején is mindenki Yodától várta az útmutatást, ő pedig mindig is úgy hitte, hogy túlértékelik. Nem is tudom melyik könyvben, vagy képregényben mondta Yoda azt, hogy túl öreg ő ahhoz, hogy a Jedi Rend egyetlen reménysugara legyen.

 

Egyébként kellemes meglepetés volt, hogy más Kiffar klánok tagjaiba is találkozhattunk végre. Eddig állandóan csak a Vos klánt láthattuk és nekik mind sárga tetoválásaik voltak. Shigart például egy magas, szikár alakként képzeltem el, akit Milo Ventimiglia alakít. (Nem sűrűn szoktam színészeket társítani a karakterekkel, sőt, ritkán, de valahogy illet hozzá.) És persze kék tetoválásokkal. Remélem egyszer, ha másról nem is, legalább Shigarról készül kép, mert marha jól nézhet ki egy kiffar kék tetoválással. Az egész összkép annyira kívánta a kék fénykardot, erre zöld volt neki. >.<

[Darth Sky]

Hát, valóban így van, csak jóformán úgy tűnik, hogy Satele Shan a Jedi Rend egyetlen nagy reménysugara, pedig már ő is elég öreg. Körülbelül olyan szerepet tölt be, mint Yoda. A Klón Háborúk idején is mindenki Yodától várta az útmutatást, ő pedig mindig is úgy hitte, hogy túlértékelik. Nem is tudom melyik könyvben, vagy képregényben mondta Yoda azt, hogy túl öreg ő ahhoz, hogy a Jedi Rend egyetlen reménysugara legyen.

Mivel Satele ekkor a Tanács Nagymestere, nem csoda, ha tőle várnak útmutatást a Jedik egyetlen reménysugárként. Csodákra viszont még ő sem képes egy hatalmas létszámú Sith Birodalommal és egy "láthatatlan" Császárral szemben.

[KisKósa]

Mivel Satele ekkor a Tanács Nagymestere, nem csoda, ha tőle várnak útmutatást a Jedik egyetlen reménysugárként. Csodákra viszont még ő sem képes egy hatalmas létszámú Sith Birodalommal és egy "láthatatlan" Császárral szemben.

Naja, a "láthatatlan" egy jó szó. Ebben a könyvben például egyáltalán nem is szerepelt, csak mindenki említette, mint teljhatalmú vezető, de már ekkor tájt is háttérbe vonult. Csak tudnám, hogy mi a francot tervez. Vagyis lehet tudni, csak nem sok értelme van. De a Revanban legalább majd megismerhetjük.

[Darth Sky]

Már rég olvastam, szóval nem biztos hogy 100%, de ez megmaradt

 

Néhány klón éppen megtalálta Sidious búvóhelyét, amikor a sötét nagyúr végez velük, csakhogy közben Palpatine elrablása már megkezdődött

 

 

Maga a csata megkezdődött, de Palpatine még nem volt Grievous-nél. Miután a Sith kinyírta a klónokat (akik felismerték őt), volt ideje a titkos járaton keresztül feljutni az irodába, ahol Shaak Ti és Stass Allie rátaláltak.

 

Szerkesztve: 2012. Május 29. - Darth Sky

[R2-D2]

A Régi Köztársaság: Végzetes Szövetség

 

Hát, ez valami felejthetetlen volt. A Tomboló Erő óta egy kicsit szkeptikusan álltam hozzá Sean Williamshez és a külföldi fórumokon is viszonylag negatív kritikákat kapott a könyv, ennek ellenére kíváncsian ültem le a regény elé. A történet, így összességében véve nem túl eget rengetően egyedi, bizonyos elemeitől eltekintve. Lényegében 2-3 mondatban össze lehetne foglalni a regény történetét. (Bár erős túlzással ezt akármelyik másik könyvnél el lehetne játszani.) Viszont ahogyan ez a történet elő van adva... Ráadásul olyan remek karakterek főszereplésével, hogy egy grandiózus, az első perctől az utolsóig megállás nélkül pergő eposszá növi ki magát, amelyhez foghatóval még kevéssel találkoztam az EU-ban.

 

Talán összesen két problémám volt a könyvvel, az első is igazából csak félig probléma. Az egyik az, hogy Sean Williams sportot űzött abból, hogy mindig a legérdekesebb részeknél váltott át egy másik történetszálra és várnod kellett X oldalt, hogy kiderüljön az előző fejezet csattanója, de mire eljutsz odáig, hogy az kiderüljön, az már a legkevésbé sem érdekel, hiszen ismét előkerült egy olyan csattanó, ami szintén csak X oldal múlva fog kiderülni és így tovább. Ez okozta a könyv letehetetlenségét és emiatt sosem volt kedvem félbehagyni. (Ami így a vizsgaidőszak kellős közepén elég necces.) Továbbá a befejezés egy kicsit talán nyitva volt hagyva, annak ellenére, hogy ezek a karakterek, akármilyen jól sikerültek is, szinte biztos vagyok, hogy soha, egyetlen másik EU alkotásban sem fognak visszatérni.

 

A továbbiakban pedig már megengedek magamnak némi spoilert.

 

 

Mivel az egész történet a karaktereken állt, vagy bukott, jelen esetben állt, ezért nyomban kitérnék mindannyiuk elemzésére. Olyannyira, hogy jobban élveztem a beszélgetős részeket, mint az akciójeleneteket. Bár ez nálam minden Star Wars könyv esetében igaz. Az is bizonyos, hogy utóbbit Sean Williams továbbra sem aprózta el. Hogy ha valahol csata volt, akkor gondoskodott arról, hogy minél nagyobb pusztítást hajtson végre. Amikor magam elé képzeltem a jeleneteket, a Hutt Palotának a fele már nem állt, jóformán. Egyébként az ottani droidokkal vívott csatát egy kicsit hosszabbra nyújtotta a kelleténél, de ez most mindegy.

 

Shigar Konshi: A történet egyik legszimpatikusabb szereplője és talán ő az, aki a legnagyobb utat járja be a regény során. A regény fénypontja az, amikor szembe kerül Darth Chratisszal a Sebbadonon. Azóta érezhetően megváltozott és már sohasem lesz ugyanaz. A Sith Nagyúr örök sebhelyet hagyott a lelkében és már képtelen úgy látni a világot, ahogyan azelőtt. És a Sötét Oldal magva a mai napig ott lapul a lelke legmélyén és ez aggodalomra ad okot a jövőre nézve. Remélhetőleg egy nap majd megtalálja azt a fehéret, amit Larin javasolt neki.

Larin Moxla: Szimpatikus szereplő volt, de valahogy az ő szála kevésbé érdekelt. Annyira nem fogott meg a karaktere, pedig igazán szerethető volt ő is. Kicsit furcsán zárult kettejük kapcsolata Shigarral, de ennek így kellett lennie. Kíváncsi lettem volna, hogy a jövőben mi lesz majd vele és Ulával.

Satele Shan: Kedves és szimpatikus karakter volt és persze teljesen más képet nyújtott, mint az előzetesekben. Már nem az a fiatal, rettenthetetlen harcos, hanem egy bölcs és megértő Jedi Nagymester, akiből csak úgy sugárzik az Erő, pedig látszólag nem több egy alacsony, törékeny öreg asszonynál. Érdekes, egyébként, hogy már csak egy egypengéjű zöld fénykardot használ. Talán megunta volna, hogy másodszor is újjáépítse a dupla élű kék fénykardját?

Eldon Ax: Egy pszichopata fruska, egy vérbeli, ifjú Sith Tanítvány. Leginkább Gretchen Morgan jutott róla eszembe A Szökésből, így a mentalitását tekintve hasonlított is rá. És akárcsak Gretchen, akármennyire is egy szívtelen dög volt, valahol a lelke mélyén neki is voltak érzései. (Nem teljesen ide tartozik, de csak én éreztem úgy, hogy Darth Howl nem teljesen viselkedik úgy, mint egy Sith Nagyúr?)

Darth Chratis: A regény egyik legnagyobb jelleme, a gyűlölt és égetnivaló főgonosz. Akármennyire is ellenszenvesen viselkedik, élvezettel olvastam végig minden egyes jelenetet, amiben szerepelt, egyszerűen olyan kisugárzása van, mint senki másnak a regényben. Egyszerűen érződik a hatalma, pedig ő is csak egy apró porszem az újjászületett Sith Birodalom ördögi gépezetében. Várható volt, hogy majd meghal, azonban ezt elég könnyedén letudta az író.

Jet Nebula: A kedvencem, a mindig számító, éles eszű, laza és cool csempész. A dumái is olykor nagyon ott voltak a szeren, de gyakorlatilag ő szerepelt a legkevesebbet.

Dao Stryver: Neki is volt egy erős kisugárzása, főleg azért, mert mindenütt ott volt és mert egy óriási mandalori. Örülök, hogy a végén kiderült, hogy egy gektl, bár megnézném, hogy miféle sisakot viselhet akkor. Elvégre a gektl-k mindenek, csak nem emberszerűek, Eldon Axnek pedig csak akkor tűnt fel, hogy nem az, amikor meglátta a négy ujját. A regény végén kicsit feleslegesen bonyolították meg a dolgokat Nebulával, meg a droidjával, de legalább újra visszatérhettünk a Tatooine-ra egy röpke jelenet erejéig.

Ula Vii: Ő volt számomra a legkevésbé szimpatikus, elvégre egy birodalmi kém volt. Csak sodródott az árral és az ő jeleneteiben haladt előre a legkevesebbet a történet, márpedig a regény elején ő szerepel a legtöbbet. Olykor elég gyáván viselkedett és össze-vissza hazudozott, de elvégre őt nem erre képezték ki. Mondhatni az átlagember mentalitásával haladt végig az eseményeken. De a végére ő is egy szimpatikus karakterré nőtte ki magát, bár vártam, mikor fordít hátat a korábbi életének, amit végül nem tett meg. Kém maradt, de szinte már haszontalan. Kellemes újdonság volt, hogy epicanthix volt, ritka faj az EU-ban és meglepett, hogy ekkora ellenszenv övezi őket, bár nem értettem, hogy miért.

 

Egy szó, mint száz, zseniális könyv a Végzetes Szövetség, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki eddig nem olvasta. Ráadásul állítólag az Árulás ennél sokkal jobb, hát ha ezt is überelni tudja, akkor le a kalapommal előtte.

 

 

Jó volt olvasni az élménybeszámolódat, ugyanígy gondolom én is.

 

S valóban, az Árulás jobb ennél. Talán a trailer hatására is, de jobb.

[KisKósa]

Jó volt olvasni az élménybeszámolódat, ugyanígy gondolom én is.

 

S valóban, az Árulás jobb ennél. Talán a trailer hatására is, de jobb.

Örülök, hogy tetszett. Kíváncsi leszek majd Darth Malgus történetére is. Elég prominens Sith Nagyúrról van szó.

[zilllosarkany]

Paul S. Kemp: Árulás

Nagyon jó olvasmány volt! A legjobb, hangsúlyozom a legjobb Star Wars könyv, amit eddig olvastam! Végig izgalmas, egyedi, szó szerint letehetetlen. Az elkerülhetetlen csata végig fenntartja az érdeklődést. A karakterek kidolgozottak és érdekesek. A helyszíneket is szépen leírja. Nagyon jóóó! Kár, hogy nincs könyvbeli folytatása, kíváncsi lennék Darth Malgus további "pályafutására". A kedvenc érám a TOR, és ez a könyv csak még jobban megszerettette velem a korszakot. 10/10 (Akárcsak a Bane trilógia) A Végzetes Szövetséget MÉG nem olvastam, bár már ott pihen a polcomon Majd nyáron... Szóval mindenkinek ajánlom

[KisKósa]

Paul S. Kemp: Árulás

Nagyon jó olvasmány volt! A legjobb, hangsúlyozom a legjobb Star Wars könyv, amit eddig olvastam! Végig izgalmas, egyedi, szó szerint letehetetlen. Az elkerülhetetlen csata végig fenntartja az érdeklődést. A karakterek kidolgozottak és érdekesek. A helyszíneket is szépen leírja. Nagyon jóóó! Kár, hogy nincs könyvbeli folytatása, kíváncsi lennék Darth Malgus további "pályafutására". A kedvenc érám a TOR, és ez a könyv csak még jobban megszerettette velem a korszakot. 10/10 (Akárcsak a Bane trilógia) A Végzetes Szövetséget MÉG nem olvastam, bár már ott pihen a polcomon Majd nyáron... Szóval mindenkinek ajánlom

Darth Malgus történetének következő fejezete a TOR-ban játszódik le. Az azt követő pedig majd az Annihilationban. Feltéve ha ő maga is feltűnik, nem csak a tanítványa.

 

Egyébként ki mire gondolt, aki Ula Vii kapcsán meghallotta az epicanthix fajt? Én tudom, hogy mi az, csak kíváncsi vagyok, hogy ti mit képzeltetek el abban az esetben, ha nem ismertétek.

[Darth Sky]

Darth Malgus történetének következő fejezete a TOR-ban játszódik le. Az azt követő pedig majd az Annihilationban. Feltéve ha ő maga is feltűnik, nem csak a tanítványa.

Remélem, feltűnik, Satele és a közte lévő ellentéteket rendezni kéne. Főleg azt figyelembe véve, hogy ő végzett a mesterével.

[zilllosarkany]

A legjobban Drew Karpyshyntől a Revan c. Könyvet várom. Nagyon Kíváncsi vagyok rá, remélem meg fogjuk tudni, hogy a holokronja hogyan került a Lehonra.

Aztán következik a Darth Plagueis. Szerintem nem egy fordulatos és izgalmas könyv lesz, hanem egy sötét hangulatú, érdekességekkel teli regény. Nagyon várom.

Paul S. Kemp duológiája lett a harmadik. Bár Endor után játszódik, mégis helyet kap majd a polcomon.

Aztán jönnek Karen Traviss RepCom könyvei

Knight Errant, ha már képregényben nem jelenhet meg, jó lesz a könyv is.

A többit is várom, zseniális összeállítás szerintem. A Red Harvestet, a No Prisonerst, a Medstar I, IIt hiányolom, és persze a Tapes Of The Empiret is. De mindenesetre le a kalappal a Szukits előtt, ez szép teljesítmény

[KisKósa]

A legjobban Drew Karpyshyntől a Revan c. Könyvet várom. Nagyon Kíváncsi vagyok rá, remélem meg fogjuk tudni, hogy a holokronja hogyan került a Lehonra.

Ami azt illeti, nem. Revan még akkor készítette a holokront, amikor Sith Nagyúr volt, itt pedig végig Jedik oldalán áll, itt teljesen más áll a középpontban, méghozzá Revan történetének utolsó előtti fejezete.

 

Aztán következik a Darth Plagueis. Szerintem nem egy fordulatos és izgalmas könyv lesz, hanem egy sötét hangulatú, érdekességekkel teli regény. Nagyon várom.

Bizony, nagyon sok kérdésre választ kapunk és tényleg sok újdonság jelenik meg benne, amit öröm lesz majd olvasni.

 

Paul S. Kemp duológiája lett a harmadik. Bár Endor után játszódik, mégis helyet kap majd a polcomon.

Kellemes és üde színfolt lesz a palettán az egyszer biztos. A Túlélők Keresése után időben a legtávolabbi regényünk lesz idehaza.

 

Aztán jönnek Karen Traviss RepCom könyvei

Huh, az jó darabig menni fog. De remélem tényleg olyan érdekesek, mint amilyennek mondják őket. Mert így elképzelni sem tudom, hogyan lehet egy klón kommandó történetét érdekesen előadni, mindezt több köteten keresztül.

 

Knight Errant, ha már képregényben nem jelenhet meg, jó lesz a könyv is.

A többit is várom, zseniális összeállítás szerintem. A Red Harvestet, a No Prisonerst, a Medstar I, IIt hiányolom, és persze a Tapes Of The Empiret is. De mindenesetre le a kalappal a Szukits előtt, ez szép teljesítmény

Ezt mondjuk sajnálom, pláne, hogy a képregénnyel azért valamennyire összefügg a regény. A No Prisonersre nem sok esélyt látok, pláne, hogy azt egy másik kiadó adta volna ki, eredetileg. Mondjuk a Külső Űr sem volt olyan nagy szám. Sajnos helyenként elég unalmas és vontatott volt, de ettől függetlenül azért tetszett, de messze elmarad az eddig megjelent regények java részétől.

[zilllosarkany]

Nem baj, így is várom Reant. Folytatom

Aztán a sorban a következő a Tomboló Erő II. Bár sokaktól eléggé negatív kritikákat kapott, nekem nagyon tetszett, mind a stílus, mind a történet, így hát bízom benne, hogy a második kötet is jó lesz.

A következő a Cloak Of Deception. Bár nem tudom, hogy miről szól, megbarátkoztam a gondolattal, hogy quigonról is olvashatunk egy kicsit a JN után.

Choices Of One. TZ újabb könyvei tényleg jobbak, ezért ez is biztos jó lesz az Allegiancvel együtt.

Shadow Games: bár első hallásra nem igazán lelkesültem érte, most már ezt is várom, márcsak Coruscant alvilága miatt is.

[Darth Revan9]

Darth Malgus történetének következő fejezete a TOR-ban játszódik le. Az azt követő pedig majd az Annihilationban. Feltéve ha ő maga is feltűnik, nem csak a tanítványa.

 

Egyébként ki mire gondolt, aki Ula Vii kapcsán meghallotta az epicanthix fajt? Én tudom, hogy mi az, csak kíváncsi vagyok, hogy ti mit képzeltetek el abban az esetben, ha nem ismertétek.

 

Én egy eléggé emberhez hasonló fajt képzeltem el és bejött.

 

A legjobban Drew Karpyshyntől a Revan c. Könyvet várom. Nagyon Kíváncsi vagyok rá, remélem meg fogjuk tudni, hogy a holokronja hogyan került a Lehonra.

Aztán következik a Darth Plagueis. Szerintem nem egy fordulatos és izgalmas könyv lesz, hanem egy sötét hangulatú, érdekességekkel teli regény. Nagyon várom.

Paul S. Kemp duológiája lett a harmadik. Bár Endor után játszódik, mégis helyet kap majd a polcomon.

Aztán jönnek Karen Traviss RepCom könyvei

Knight Errant, ha már képregényben nem jelenhet meg, jó lesz a könyv is.

A többit is várom, zseniális összeállítás szerintem. A Red Harvestet, a No Prisonerst, a Medstar I, IIt hiányolom, és persze a Tapes Of The Empiret is. De mindenesetre le a kalappal a Szukits előtt, ez szép teljesítmény

 

Hát a Revan eléggé sok negatív véleményt is kapott. Nem lesz olyan nagy durranás, mint a Végzetes szövetség, vagy az Árulás. De ez azért lehet, mert az olvasók túl nagy elvárásokkal ültek le olvasni a könyvet. De azért ezt is nagyon várom, nekem biztos tetszeni fog. Traviss Republic Commando-ját már évek óta nagyon várom, jó, hogy kijön. Üde színfolt lesz egy olyan sorozat, ami a klónosztagosokra koncentrál. De nagyon várom a Kingght Errant-ot, a Plagueist és a Cloak-ot, Kemp Jaden Korr könyveit, a TFU 2-t is, meg a többit.

[KisKósa]

Én egy eléggé emberhez hasonló fajt képzeltem el és bejött.

 

Hát a Revan eléggé sok negatív véleményt is kapott. Nem lesz olyan nagy durranás, mint a Végzetes szövetség, vagy az Árulás. De ez azért lehet, mert az olvasók túl nagy elvárásokkal ültek le olvasni a könyvet. De azért ezt is nagyon várom, nekem biztos tetszeni fog. Traviss Republic Commando-ját már évek óta nagyon várom, jó, hogy kijön. Üde színfolt lesz egy olyan sorozat, ami a klónosztagosokra koncentrál. De nagyon várom a Kingght Errant-ot, a Plagueist és a Cloak-ot, Kemp Jaden Korr könyveit, a TFU 2-t is, meg a többit.

Végül is igen, olykor még az emberek is nehezen ismernek meg egy epicanthixot. Sötét haj, izmos testalkat és rendellenes bőrredő a szemükön, az úgynevezett epicanthus. És az a poén, hogy ők 130 évig is elélnek. Csak tudnám, miért nézik őket le ennyire az emberek.

 

Szerintem is az elvárások tették tönkre, mindenki egy KotOR III.-at várt tőle, a régi szereplők visszatérése és hasonlók. Azonban a Revan pont azt adta, amit ígért. Kiderült, mi lett hőseinkkel és Revan múltjára is fény derült. Sokkal inkább TOR, mint KotOR regény, talán ez nem tetszett nekik benne.

[bimi12]

A legjobban Drew Karpyshyntől a Revan c. Könyvet várom. Nagyon Kíváncsi vagyok rá, remélem meg fogjuk tudni, hogy a holokronja hogyan került a Lehonra.

Aztán következik a Darth Plagueis. Szerintem nem egy fordulatos és izgalmas könyv lesz, hanem egy sötét hangulatú, érdekességekkel teli regény. Nagyon várom.

Paul S. Kemp duológiája lett a harmadik. Bár Endor után játszódik, mégis helyet kap majd a polcomon.

Aztán jönnek Karen Traviss RepCom könyvei

Knight Errant, ha már képregényben nem jelenhet meg, jó lesz a könyv is.

A többit is várom, zseniális összeállítás szerintem. A Red Harvestet, a No Prisonerst, a Medstar I, IIt hiányolom, és persze a Tapes Of The Empiret is. De mindenesetre le a kalappal a Szukits előtt, ez szép teljesítmény

 

Igaz, hogy a Knight Errant nem jelenik meg képregényben, a könyvre pedig várni kell, de úgy gondolom hamarosan felkerül a 2. része a jedirend.com-ra.

 

Amúgy nem tudja valaki, hogy a könyves szavazásnak, amit elindítottam mi lett a vége, vagy ha még tart, akkor hogy áll? Előre is kösz.

[Darth Sky]

Amúgy nem tudja valaki, hogy a könyves szavazásnak, amit elindítottam mi lett a vége, vagy ha még tart, akkor hogy áll? Előre is kösz.

Az admin törölte, mivel már létezik SW könyvekkel foglalkozó topik.

[Hunner]

na tegnap vegre meghoztak a konyveimet:)

mivel a halalosztag anyira nem erdekel _

a kerdes mivel kezdjem az arulassal vagy a vegzet szovetsegevel?

[KisKósa]

na tegnap vegre meghoztak a konyveimet:)

mivel a halalosztag anyira nem erdekel _

a kerdes mivel kezdjem az arulassal vagy a vegzet szovetsegevel?

Halálosztaggal, ha jót akarsz magadnak.

[Nute Gunray]

Én is azzal kezdeném. Rövid, de velős Talán ez a legjobb jellemzés rá.

[Darth Revan9]

Igaz, hogy a Knight Errant nem jelenik meg képregényben, a könyvre pedig várni kell, de úgy gondolom hamarosan felkerül a 2. része a jedirend.com-ra.

 

Amúgy nem tudja valaki, hogy a könyves szavazásnak, amit elindítottam mi lett a vége, vagy ha még tart, akkor hogy áll? Előre is kösz.

Az biztosan lejött az eredményből, hogy a Red Harvest-re, a Tatooine Ghost-ra és a Shatterpoint-ra volt a legnagyobb igény.

Szerkesztve: 2012. Június 1. - Darth Revan9

[KisKósa]

Vajon ebből a Star Wars: 1313-ból lesz regény? A játék alapötlete és a promóképe már így önmagában nagyon ígéretesnek ígérkezik. Ilyen nagyon mély, sötét hangulatú és kegyetlenségekkel tarkított bűnügyi történet nem is igazán volt még jellemző az EU-ra. (Legalábbis nem sok ilyenről tudok, a Halálosztag karcolta egy kicsit a felszínt, de ott sem az volt a lényeg.) Valahogy a bűnözők az SW-ben nem tűnnek olyan mocskos alakok, mint a való életben. Nem nagyon vannak erőszaktevők, pszichopaták, szadisták... De ezt az 1313 pótolhatja. Kérdés, hogy mennyire működik majd.

Szerkesztve: 2012. Június 1. - KisKósa

[Nute Gunray]

Ez szerintem a marketingesek miatt van, az SW-t még mindig ilyen gyerektörténetként akarják eladni. A könyvekben sem jelenik meg a durva erőszak... hanem inkább egyfajta westernes életérzés... Nagyon ritkán van utalás az SW-ben olyan dologra, ami 18+-os lenne (akár szexuális viszonyra gondolva is )