pb69 Hozzászólás ideje: 2015. Május 1. Hozzászólás ideje: 2015. Május 1. Nem igazán tudom hova illik a téma, de gondoltam itt rákérdezek, hátha. Aztán max. átkerül valami megfelelőbb helyre, akár külön topikba. Látom, hogy ezen a fórumon rendesen pörögnek a képregényes és könyves témák. A SW-hoz kapcsolódó ilyen alkotásokból naprakészen jönnek az info-k, felkerülnek maguk a művek, igényes fordítások stb.. Rajongója vagyok a Mass Effect univerzumnak is és tudom, hogy ott is rengeteg könyv, ill. képregény jelent már meg. Meg is van pár, de messze nem az összes (talán nem is tudok mindről), némelyiknél elég furcsa a magyar változat. Kérdezném, hogy nincs-e itt olyan érdeklődő a téma iránt, aki ki tudna segíteni ilyen anyagokkal? Elsősorban a megjelent regények és képregények érdekelnének, leginkább magyarul, de akár angolul is. Ezen kívül persze szívesen olvasok ezekről bárminemű infot, véleményt, értékelést stb.. Úgy általánosságban melyik miről/kiről szól, mikor játszódik, hogyan kapcsolódik a játéktrilógiába, mennyire jól sikerült darab, ilyesmi. Előre is köszi. Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: 2015. Május 2. Szerző Hozzászólás ideje: 2015. Május 2. Áttettem ide, mert bár franchise mivoltának hála talán csak a mozivásznon és tévésorozatként nem képviseltette magát, a kiegészítő anyagok ellenére a Mass Effect mégis csak videojáték. Amúgy de, egy emberről pontosan tudom, hogy legalább akkora Mass Effect fan, mint Star Wars, Star Trek vagy Alien rajongó. Ha beütöd a keresőbe a Mass Effect címet, találni is fog pár posztot, anno, a Mass Effect 3 környékén beszélgettünk róla. Könyvekből digitálisan nekem megvan a Felismerés (Revelation), a Felemelkedés (Ascension) és a Megtorlás (Retribution), de ahogy elnézem, a negyedik könyv, a Megtévesztés (Deception) nem jött ki. Mondjuk nem is baj, az annyira sz*r, hogy én be sem tudtam fejezni. Képregényekből angolul viszont megvan mind (digitálisan és füzetben is), én így ajánlanám, mert a magyar fordítás valami iszonyú, ráadásul ahogy elnéztem, távolról sem teljes. Ezeket át tudom küldeni, ha kell (persze csak a digitális változatokat ). Apropó... Wilde, elfelejtettem, neked anno nem küldtem át a Foundation 07-13 részeket. Ha azóta még nem szerezted be máshonnan és kellenek, szólj, és dobom őket. Egy kis összefoglaló (a művekről nem spoilerezek, de aki nem játszotta végig a komplett Mass Effect-trilógiát - alapjátékoktól az összes sztori DLC-ig -, annak spoileres lesz): A képregények: Redemption: a Mass Effect 2 prológja után játszódik, amikor Liara Shepard holttestét keresi Ferron társaságában (Liara már zanzásítva elmesélte a sztorit a Lair of the Shadow Brokerben, itt kicsit részletesebben is megismerhetjük a körülményeket). Incursion: ez szintén az ME2 prológja után játszódik, valószínűleg még a Redemption előtt vagy azzal párhuzamosan. Mindenki kedvenc Ariája a főszereplő, ennek ellenére nem nagy képregény, nem is túl érdekes, az ME2 sztorijához nagyon lazán kapcsolódik. Inquisition: ez az ME2 és 3 között játszódik, a Fellegvár jófej rendőrével, Bailey századossal/parancsnokkal. Tulajdonképpen ez is olyan, mint a Redemption, a sztoriját már ismerjük, hiszen Baley elmondta az ME3-ban, ha rákérdeztél. Azt mutatja be kicsit részletesebben, hogyan lett Baley parancsnok és mi történt Pallin végrehajtóval. Evolution: az Első Kapcsolat Háború végén játszódik, három évtizeddel az ME1 előtt. Az egyik legjobb képregény, főszerepben az Illusive Mannel. Tulajdonképpen afféle eredetsztori, emellett több ponton is kötődik a trilógiához, rávilágít pár dologra, ami a játékokból nem feltétlen derül ki egyértelműen. Conviction: a Mass Effect 3-ban megismert James Vega áll a középpontban, de a történet még az ME2-t záró Arrival DLC és az ME3 között játszódik. Ez is csak egy rövid kaland, és semmi újat nem ad hozzá a dologhoz, ráadásul olyasmit mesél el, ami egyrészt nem fontos, másrészt, a játékban Vega maga is félvállról említ csak meg - ha nem úgy alakult a beszélgetés, talán meg sem említi. Invasion: szintén az ME2 és 3 között játszódik, szorosan kötődik az ME3 Omega DLC-jéhez, voltaképpen az előzménye. Szokás szerint itt is egy olyan sztorit ismerhetünk meg, amit a játékban már elmeséltek, de az eddigiekkel ellentétben itt nagyon sok új infót kapunk arról, hogyan szerezte meg Omegát a Cerberus Ariától. Homeworlds: na, ez bonyolult eset. Az 1. rész Vega előéletét meséli el, csak nem pár hónappal, hanem tíz évvel korábbra visszamenve (voltaképpen az egész Homeworlds-sorozat visszaemlékezések halmaza). Kicsit jobban meg lehet ismerni benne Vegát, miért lett katona, milyen helyről származik (szintén emlegette a játékban, de itt azért árnyalódik a kép). A 2. rész véleményem szerint a legrondábban megrajzolt ME-képregény. A sztori középpontjában Tali áll, és megtudhatjuk, hogyan keveredett Geth felvétellel az omnijában a Fellegvárra az ME1-ben - magyarán, közvetlen előzménye annak, hogyan találkozott Sheparddal. A 3. rész Garrus előéletével, fiatal korával, C-Seces napjaival foglalkozik. Szerintem egy igazán hangulatos képregény, hiszen Garrus csak elmeséli a történetet, miközben egy bizonyos omegai toronyból lövöldözi le a rá támadó zsoldosokat. A vége nagyon frappáns. Nekem az egyik kedvenc képregényem. A 4. rész pedig Liara karakterének felvezetése az ME3-hoz, az derül ki belőle, hogyan szerzett tudomást a prothean szuperfegyverről és ezután miért ment a Marsra. Blasto: Eternity is Forever: gondolom már a címéből is lejött, hogy ez egy történeten belüli történet. Blasto, a hanar Fantom filmjeiből (a Blasto 6: Partners in Crime megy a mozikban az ME3 idején, a Blasto 7: Blasto Goes to War! forgatására lehet beugrani a Citadel DLC-ben Javikkal, ahol egyben megfogan a Blasto 8: Blasto Cures the Genophage! ötlete is ). No, a képregény ennek a fiktív világon belül is fiktív szereplő kalandját meséli el. Egy jó kis poén az egész. He Who Laughs Best: pár nappal az ME1 előtt játszódik, főszerepben Jokerrel. Megtudhatjuk belőle, miért ő lett az SSV Normandy SR-1 pilótája. Foundation: ez a vicces sorozat. Tulajdonképpen mind a tizenhárom rész csak olyan eseményeket mesél el, amik az ME1-hez vagy a 2-höz köthetőek. Viszont egy olyan szereplő "szemszögéből", aki az ME3-ban okoz fordulatos galibát, emiatt számtalan ponton kapcsolódik ahhoz is. A főszereplője ugyanis nem más, mint a Citadel DLC-ben megismert, a köpönyeget gyorsan forgató Maya Brooks, alias Channing kapitány, alias Hope Lilium, alias Rasa. A tizenhárom részes sorozat alatt Brooks csak két epizódban, az 5-6-ban nem kap szerepet (az 5-ben feltűnik). A sztori lényegében a trilógia minden fontos szereplőjéhez ad valamit. Mivel - ahogy a Citadelből is kiderült - ő állítja össze Shepard piszkos tizenkettőjét az öngyilkos küldetésre, lényegében átfogjuk vele az egész szereplőgárdát. Brooks mellett több számban feltűnik még Miranda (ő az 5-6. főszereplője) és Kai Leng, epizódszerepekben meg találkozhatunk Wrexszel, Ashley-vel, Alenkóval, Jacobbbal, Jackkel, Thane-nel (ő két részben is szerepel), Mordinnal, Kasumival és Zaeeddal. Persze a 13 rész alatt nem csak annyi történik, hogy Brooks méri fel az öngyilkos küldetésre a jelölteket, és megismerhetjük a felsorolt szereplők előéletének fontos pillanatait (szintén a játékokban már többnyire említett dolgok ezek, a nevek olvastán talán egy-kettőnél be is ugrott, mit ismerhetünk meg részletesen), hiszen ezalatt megtudjuk, miért árulta el a Cerberust és hogyan került hozzá Shepard klónja. Nekem A kedvenc képregényem, és szerintem a legjobb sorozat az ME-ben. Szépen is lett megrajzolva (bár a Jackes nekem nem tetszik, de az is stílusos, plusz, tulajdonképpen semmi sem szokott tetszeni, ami Jackkel kapcsolatos ), a történetek jók, kalandosak, humorosak, és sokat hozzáad Brookshoz is. Tulajdonképpen ennek a képregénysorozatnak hála az egyik legárnyaltabb ME-szereplő lett ez a kis r*banc. A könyvek: Felismerés (Revelation): ez még a Mass Effect előtt játszódik, az Első Kapcsolat Háborúval nyit, de azt csak egy fejezet erejéig érinti. Mint a többi könyv (és ahogy láthattad, a képregények is), ez szintén olyasmit mesél el, amit a játékokból már megtudhattunk, csak itt jobban belemennek. Vagyis itt tudjuk meg, miért rúgta össze a port Anderson Sarennel, Saren hogyan szerzett tudomást Sovereignről, mi köze mindehhez Kahlee Sandersnek, stb. Szerintem egy átlagos minőségű könyv, nekem nem tetszett különösebben, de azt sem mondanám rá, hogy rossz. Felemelkedés (Ascension): a Felemelkedés-projektről először az ME2-ben hallhatunk (Jack lojalitás küldetése során egyszer, meg később az Overlord DLC-ben, ha nem adjuk át Davidet zsigerből a Cerberusnak), az ME3-ban aztán el is látogathatunk e könyv egyik fő helyszínére, a Jon Grissom Akadémiára. Ebben a könyvben Kahlee a főszereplő, de ekkor már megjelenik a Cerberus, Paul és a lánya, Gillian Grayson is. Tulajdonképpen a lány körül pörögnek az események, mivel a Cerberusnak hála rendkívüli biotikus képességekkel bír. Nekem tetszett ez a könyv, annak ellenére, hogy magához a fő cselekményhez keveset ad hozzá - bár az ME2-ben tesznek utalást néhány ebben lezajlott eseményre Tali lojalitás küldetése alatt. Megtorlás (Retribution): nekem ez a kedvencem. A Cerberus kutatásai állnak a középpontban, lényegében az itt lezajló dolgok alapoznak meg annak az indoktrinált hadseregnek, amivel az ME3-ban találkozhatunk (ha az Me3-ban a Cronos állomáson meghallgattad az Illusive Man felvételeit a Kaszások kutatásáról, akkor hallhattál is utalásokat erre a könyvre). Aria és Kai Leng is fontos szerepet kap a sztoriban. Megtévesztés (Deception): az előzőekkel ellentétben ezt a könyvet nem Mass Effect 1-2 történetén is dolgozó Drew Karpyshyn írta, hanem William C. Dietz. Annyira sz*r, hogy az hihetetlen. A magyar kiadó, a Tuan egyik vezetője szerencsére ME-rajongó, így a fordítás alatt rengeteg inkonzisztenciát lefaragtak (tehát magyarul jobban passzol az ME-világába a könyv, mint angolul ), de még így is bődületes. A sztori iszonyú ellentmondásban áll a játékokkal, az előző könyvekkel, de néha még önmagával is! Ráadásul rohadtul érdektelen. Eleve nem Anderson és Kahlee az ME-univerzum legérdekesebb szereplői (engem konkrétan totál hidegen hagynak, bár Andersont azért kedveltem, sosem éreztem, hogy a játékokban betöltött szerepén túl van még benne potenciál - hát, nincs). De két olyan szereplőt is bevonnak, akik még annyira sem érdekesek, mint e páros, meg olyan szervezeteket tol be a sztoriba, amikre se előtte, se utána nincs utalás. És szerkezetileg is borzalmas könyv, pedig a magyar fordítás még ezen is segített. Mint írtam, én nem is tudtam befejezni. Amúgy Gillian Grayson bosszúhadjárata áll a középpontban, természetesen visszatér a Cerberus is. A sztori az ME3 előtt játszódik, de a játékban sincs rá utalás. Amúgy a minőségét jól jelzi, hogy a Del Rey Books végül bocsánatot kért a rajongóktól és megígérték, hogy kiadnak egy javított változatot. Ez 2012-ben volt, azóta a rajongók várakoznak - mondjuk szerintem sosem készül el, mert annyira sz*r ez a könyv, hogy érdemi minőségjavulást csak az okozna, ha egy jobb író újra megírná. Az ellentmondások között van olyan, ami feloldhatatlan a történet alapjainak megváltoztatása nélkül. Enyhe spoileres példával élnék: Gillian Grayson autista a Felemelkedésben, s mint ilyen, az általunk ismert normális életre képtelen. Ezért is van a Felemelkedés-projektben. Ebben a könyvben semmi baja! Sőt, biotikus képességeinek teljes tudatában van, még erősít is rajtuk, és komplett bosszúhadjáratot folytat - egy autista erre képtelen lenne, az előző részben megismert Gillian is képtelen lenne rá. A két könyv között meg semmi nem történt, ami feljavította volna az állapotát (nem is lehet, a Felemelkedésből kiderül, hogy az ő állapota nem gyógyítható, hála a Cerberusnak). Mi több, a könyvben halvány utalás sincs arra, hogy Gillian valaha autista volt. A könyveket amúgy én egy okból nem igazán csípem: kanonizálták Anderson tanácstagságát és ez sajnos az ME3-ban is benne van. Én csak egyszer választottam tanácstagnak, amúgy mindig Udina a jelöltem az ME1-ben. Persze egy vállrándítással letudom (szerencsére az ME3-ban Anderson nem mondja ki konkrétan, hogy a tanácstagságról mondott le, csak annyit, hogy a Földön a helye, nem a Fellegvárban, ezért otthagyta ottani munkáját), de egy picit azért bosszant. Ezt ügyesebben is megoldhatták volna. Spin-off játékok: Érdemes tudni, hogy a Mass Effect-trilógia mellett van két mobilos mellékág is, amik lazán, de kapcsolódnak az ME2-3-hoz. Mass Effect Galaxy: ez Jakob történetét meséli el, ebben találkozik először Mirandával, és egy batari terroristatámadás elhárításában vesz részt. A történetre utalnak az ME2-ben (az Omegán összefuthatsz az Ish nevű salariannal, ő is szerepel a Galaxy-ban - ha kijátszod a játékot, Ish kap az ME2-ben egy extra dialógust) és a Foundation képregény 5. számában is. Afféle kalandjáték. Mass Effect: Infiltrator: ebben Randall Enzot Cerberus ügynök bőrébe bújhatunk, és lényegében totál olyan, mint a trilógia, csak ez mobilon fut. Nem nagy cucc, laza kis lövölde, a sztori is annyi, hogy Randall-t elárulja a Cerberus, ezért lelő mindenkit, aki közte és a menekülőút között van - meg próbál segíteni egy barátjának, meg neki is segít egy rejtélyes alak, meg le akarja vadászni korábbi főnökét, a Directort. Az ME3 előtt játszódik, de csak annyi hatással van a sztorira, hogy ha kivisszük, plusz EMS pontokat kaphatunk és (attól függ, milyen szintet érünk el az Inflitratorban), megkapjuk a Cerberus Escapees bejegyzést a megfelelő pontokkal. A játéknak amúgy van egy jófajta poénja, az egyik bolygót LV426-nak nevezik. Paragon Lost: ez egy anime stílusban elkészült, nagyjából egyórás rajzfilm, és James Vega Begyűjtőkkel történt nagy bukását meséli el, amin annyit agyalog az ME3-ban. A sztori még jó is lenne, és csípem annyira Vegát, hogy érdekeljen, de a kivitelezés iszonyú tré. Maga a rajzok is borzalmasak, a történet pedig szenved az átgondolatlanságtól és az ellentmondásoktól. Csak néhány példa: valahol az ME2 előtt vagy alatt játszódhat, de képtelenség belőni, pontosan mikor. A Begyűjtők együtt dolgoznak a Cerberusszal - ami ugye eléggé furcsa az ME2 ismeretében. Vega már a film végén N7 kommandós lesz, miközben az ME3-ban még csak jelölteti magát. Miközben Shepard visszatéréséről még csak pletykákat hallottak, Anderson és Hackett már pontosan tudja, hogy a Begyűjtők állnak a kolóniák elleni támadás mögött. Az ME2-ben pont azért küldi Anderson a Horizonra Ashley-t/Kaidant, hogy vizsgálódjon a dologban, mert a Cerberusra gyanakszanak - Shepard visszatéréséről csak akkor kap igazolást, amikor először megyünk el a Fellegvárba. És még egy, Vega találkozik Liarával, az ME3-ban mégsem ismerik egymást. És milliónyi ilyen van még, nagyon sz*rul lett megcsinálva. Egy kis hencegést a végére. Bár azóta ez kiegészült két új könyvvel (a negyedik regénnyel és az ME1-hez kiadott művészeti albummal), egy BD-vel és a képregényekkel, azért így se néz ki rosszul. Válasz
Darth Cupsy Hozzászólás ideje: 2015. Május 2. Hozzászólás ideje: 2015. Május 2. Ncore-on van fenn pár ebook és képregény + hálózsákon is 2 képregény Válasz
pb69 Hozzászólás ideje: 2015. Május 3. Hozzászólás ideje: 2015. Május 3. Ejha Dzséjt. Tudtam, hogy érdekel és kedveled a ME szériát, értekeztünk is róla már kicsit, de nem gondoltam volna, hogy ennyire benne vagy a témában. Az meg már csak a ráadás, hogy a leírásaiddal kifejezetten meghoztad a kedvem a dologhoz. Azt hiszem, hogy nyáron most egy olyan trilógia végigjátszást tervezek be, amikor is kronológiai sorrendben ezeket a kapcsolódó alkotásokat is beütemezem a buliba. Ha a digitális cuccokat át tudod küldeni, azért hálás lennék. Meg persze köszi az eddigi infokat és motivációt is. A gyűjteményedhez pedig gratulálok, szép kis "csokor". Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Szerző Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Pb, dobtam PM-et. Hát igen, nagyon benne vagyok a témában, engem anno iszonyún megragadott az első rész, és hál' isten, később a folytatásokban sem kellett csalódnom - na jó, az ME3 vége eredeti formájában engem is megütött, de azt szerencsére kijavították. Válasz
pb69 Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Pb, dobtam PM-et. Köszi. Hát igen, nagyon benne vagyok a témában, engem anno iszonyún megragadott az első rész, és hál' isten, később a folytatásokban sem kellett csalódnom - na jó, az ME3 vége eredeti formájában engem is megütött, de azt szerencsére kijavították. Igen, ezzel én is hasonlóképp vagyok. A 3 végét legalábbis felhúzták egy bőven elfogadható szintre, bár így is maradt némi hiányérzetem. Ha jól rémlik, akkor Neked is, de ez már így marad, nem lehet minden tökéletes. Nagyon kíváncsi leszek az új részre, hogy mit kezdenek az univerzummal Shep nélkül. Az alapok szinte tökéletesen le vannak rakva, az előzetes infók alapján viszont kissé szkeptikus vagyok. Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Szerző Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Amiatt nem aggódom, hogy nem lesz Shepard. Ugyanúgy nem elemi eleme ennek az univerzumnak, mint Ripley az Aliennek, Anakin a Star Warsnak, Kirk a Star Treknek, stb. Sőt, ha belegondolsz, Shepard egy igen kis része, hiszen a trilógia mindössze három évet ölel fel. Igaz, hogy fontos és történelmi alak, de azért nélküle is lehet jó Mass Effect játékot csinálni. Plusz, én baromi erősen kételkedem abban, hogy Shepard nem tér vissza, már csak azért is, mert a négy befejezésből csak egyben halt meg, a szintézisben. A visszautasításkor ott marad a Fellegváron, valószínűleg mondjuk ez is a halálával végződött rövid időn belül (már csak azért is, mert a Kaszások ez esetben sikerrel járnak), de ténylegesen nem láttuk meghalni. A pusztítós befejezést egyértelműen túlélte (a barátnő sem teszi fel a nevét az emléktáblára, és később látjuk, amint magához tér). A kontroll befejezésben pedig bár a testét elveszti, tudata tovább él a Kaszásokban. Onnan meg már csak egy lépés, hogy megjelenjen holografikusan, egy robot fejébe letöltve vagy egy klónként újjászületve. Az előzetes információk miatt sem aggódom különösebben, mert az egyetlen részletes beszámoló, ami érkezett, a mai napig nem került megerősítésre. Még csak kósza pletykák sincsenek arról, hogy bármi igaz lehet abból - bár elvetni sem szabad, hiszen anno az ME3 megjelenése előtt már kikerült a sztori, noha az első változat, aminek még a befejezése is a Sötét Anyagra épült, nem arra, amire végül ráépült a zárás. Abból a pletykából nekem igazándiból csak az nem tetszett, hogy az emberiség másik galaxisba akar költözni. Minek? Bár erre is lenne egy tetszetős ötletem: a Kaszás fenyegetése miatt elindítanak egy kolóniahajót másik galaxisba, hogy így éljék túl a vészt. Elvégre, a Kaszások csak a Tejútban hepajkodtak. De mindez csak pletyka, hivatalosan csak annyit tudni, hogy nem direkt folytatás lesz, Shepard nem lesz benne és a felfedezésen lesz a hangsúly. Legkésőbb az E3-on okosabbak leszünk. Az egyetlen, ami miatt kicsit aggódom, hogy a felfedezésre fókuszálás elveheti az epikus űrmese vonalat. Én a szereplőkön és a világon túl ezt imádom a Mass Effectben, hogy olyan epikus űropera momentumai vannak, mint a Star Warsnak. Elég csak az ME3-ba a flotta érkezésére gondolni a földi csata előtt, vagy az ME2 legvégére - az tömény orgia. Vagy Shepard Fantommá avatására, stb. Bár bízom a BioWare-ben, hogy nem egy "nesztek, itt a galaxis, játszatok benne, ahogy akartok" játékot dob össze, hanem a sztori is ott lesz a szeren, teli ilyen "hűazanyám" pillanatokkal. Válasz
pb69 Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Amiatt nem aggódom, hogy nem lesz Shepard. Emiatt én sem. Egyrészt egyetértek azzal, amit írtál, másrészt pedig Shep története kifejezetten kerek és érdemes továbblépni. Azért furcsa lenne, ha a ME-ben csak egy ember körül történne minden olyan esemény, amit feldolgozni érdemes. Plusz, én baromi erősen kételkedem abban, hogy Shepard nem tér vissza Én ebben nem kételkedem különösebben, szerintem tényleg nem fog visszatérni. Említésszinten tuti elsütik párszor, utalnak rá és az tök jó is lehet (lásd Fallout 3 és Vegas), de ennél több szvsz nem lesz. A befejezéseknél tegyük azért hozzá, hogy megfelelő mennyiségű összegyűjtött pont esetén éli túl így vagy úgy. Én inkább amiatt tartok egy kicsit a folytatástól, mert valószínűleg tényleg folytatás lesz, azaz a cselekmény a trilógia után (ugyan jóval később) fog játszódni. A ME3 végén olyan súlyú döntést kellett meghozni, ami az egész galaxis sorsát befolyásolta és merőben más mederbe terelte azt. Ha csak a 4 színhez kapcsolódó eltérő befejezéseket is nézem (az EMS-ből adódóaktól eltekintek), akkor már nem igazán látom, hogyan lehetne ezt akár évezredekkel később is, de jól egybefogni. Befejeződik a ciklus és a fejlettebb szervesek mind kihalnak, vagy összemossák a szintetikus és szerves létformát és kialakul vmi felsőbbrendű vegyes felvágott, vagy a Kaszások kiirtatnak, elvileg az összes szintetikus létformával együtt. Most a kék utat nem ecseteltem, az talán a legjobban alakítható. Összességében olyan különbségekről van szó, hogy pl. a ME-ben eddig megismert domináns fajokból bizonyosak egyáltalán léteznek-e vagy sem. Tartok tőle, hogy ezt csak úgy lehet normálisan áthidalni, hogy nem kevés meghatározó alternatívát kanonizálnak, míg a többit elvetik. Nem fognak 2-3 teljesen más játékot elkészíteni, de az se lenne szerencsés, ha annyira eltávolodnának az eredeti univerzumtól, hogy ezek a fajsúlyú dolgok tényleg nem számítsanak. Az már lényegében egy reboot lenne. Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Szerző Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. A befejezéseknél tegyük azért hozzá, hogy megfelelő mennyiségű összegyűjtött pont esetén éli túl így vagy úgy. Tény, de eleve, a befejezések fele elő sem jön a megfelelő EMS szint nélkül. Ha pedig előjön a kontroll, azt mindenképpen túléli. A levitt EMS szinteknek és a DLC-éknek hála pedig már csak szándékosan nem lehetne elérni a pusztítás túlélését. Én 4000+ pontot érek el állandóan - pedig van, ahol szándékosan úgy döntök, hogy vesszen pont, mert nem tetszik az az irány (igaz, nem hatalmas pontokról van szó), és már azzal kiérdemelhető volt az alapjátékban a túlélés. Aztán az Omega DLC levitte a határt 4000-ről 3100-ra. Komolyan, van, aki ezt nem tudja elérni, miközben normálisan játssza a játékot? Kanonizálni valamennyire így is, úgy is fognak, vagyis inkább, befejezést el fognak vetni. Erre nem is most lenne az első példa. Az ME2 egyik befejezésében ugye Shepard meghal, de ezt a befejezést nem lehet folytatni. Ha Shep meghal, a sztorinak vége, nincs folytatás. Szerintem a Szintézis is ilyen befejezés, ha ezt választod, akkor beköszönt az univerzális béke, és nincs tovább hová folytatni. Plusz a Catalist elutasítása is ezzel jár, hiszen, ha így teszünk, 50 000 évre báj-báj űrutazó kultúrák. Ami a többit illeti, szerintem emiatt nem kell aggódni. A fajok kipusztulása semmivel sem másabb, mint a korábbi részekben esetlegesen elhulló csapattagok szerepeltetése vagy nem szerepeltetése. Meghal Tali az ME2-ben, na és? Az ME3-ban akkor is végig kell csinálnunk a quarian küldetéseket, csak Tali helyett Xen szerepel. Meghal Wrex az ME1-ben? És, az ME2-3-ban akkor is megkapjuk a krogan-küldetéseket, csak Wreav lesz benne. Persze tény, ha nincs Tali, akkor nem lehet békét kötni a gethek és a quarianok között, és a kroganok sem érik el a világbékét, de éppen ezek azok, amik nem kivédhetetlenek. Ha a kroganok kipusztulnak a genofág miatt, a prgramnak oda, ahová krogan skint tett volna be, mondjuk elkor skint kell betennie, azt csók. Vagy egyáltalán nem kell semmit betennie. Ha meggyógyultak, de polgárháború tör ki a hímek és nőstények között, azt meg elég csak említeni vagy sem - ilyenre ezer és egy példa van a trilógiában. A gethek meg még egyszerűbbek, hiszen Legion elmondása szerint ők eleve egy szuperszámítógépbe akartak költözni, a béke vagy az ő túlélésük esetén úgyis oda vonulnak el, innentől kezdve meg úgyis szövegesen kell rájuk utalni, ha élnek, ha meg nem, hát könnyű megoldani, hogy a játékban ennek megfelelő szöveg jöjjön. Mint írtam, erre ezer és egy példa van, minden választás egy példa. Az ME3 remekül prezentálja, hogy a BioWare nagyszerűen tudja ezt kezelni. Ha karaktereket ki tudnak hagyni, fajokat is ki tudnak, pláne, ha úgy írják meg, hogy egyes fajokkal ne is találkozzunk tömegesen. Ugye drellből nem látni háromnál többet (Thane, Kolyat és Feron). A gethek és a quarianok, akik kipusztulhatnak, meg elszigetelt fajok, szóval lehet olyan küldetéssort írni rájuk, ami adott esetben kimarad, mint ahogy az ME3-ban nem kapjuk meg Kasumi vagy Zaeed küldetését, ha meghaltak az ME2-ben. A kroganok meg úgyis évezredek alatt halnak ki, ha nem gyógyítjuk meg a genofágot. A többi populáris faj, mint a salarian, az asari, stb. meg nem haltak ki. De még a geth és a quarian esetében is szerepelhetne geth és quarian, még kihalás esetén is egy közvetlenebb folytatásban, hiszen mindkét fajnak maradhatnak életben olyan képviselői, akik éppen akkor nem tartózkodtak az anyabolygón. Az meg, hogy most a Crucible 70%-át vagy 40%-át irtotta ki a Tejútnak, nem számít, lábjegyzet. A relék felépítése szintén az, pláne annak tükrében, hogy az ME univerzumban azok nélkül is lehetséges a csillagközi utazás, plusz, az asarik már képesek voltak relék építésére. A többi hajszálnyi eltérés meg nem jelentősebb, mint az, hogy összegyűjtöttük-e a matriárka írásait az ME1-ben vagy sem - ami még jelentős lehetne, az a szereplőkhöz köthetőek, akik esetében kétesélyes a visszatérés. Válasz
pb69 Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Na igen, az EMS szinteket alaposan levitték. A multi miatti nagy balhé folyományaként sikerült eléggé átesniük a ló túloldalára és a szinte elérhetetlenből gyerekcsínt csinálni. Igen, nyilván vannak kanonizálások más téren is (pl. az általad is említett Tanácstagság), de itt kicsit durvábbnak érzem a dolgot. A 2 végén az említett befejezési lehetőség elég extrém (legalább annyira, mint a 3-ban az adott EMS alatt maradni) és nyugodtan mondhatjuk, hogy aki arra jutott (és kitart mellette) az ne akarjon a 3-mal játszani. Mint ahogy abba se szoktunk belekötni, hogy ha random lelőnek vagy lezuhanunk és meghalunk, akkor vissza kell tölteni és újra nekifutni. Jobban belegondolva, abban igazad van, hogy a 3-ban a morbid befejezésre ugyanez elmondható. Ha valaki azt látta jónak, hogy folytatódjon a ciklus és vesszenek a civilizált fajok, akkor utána ne csodálkozzon, ha nem tudja folytatni a játékot. A szintézis már necces lehet, bár ott nagyon ügyes és kreatív húzásokkal feloldható lehet a dolog. Az azért durva lenne, ha a szintézis is amolyan zsákutca végkifejlet lenne. Nemcsak azért, mert akkor már az alaplehetőségek fele el lenne vágva, de azért is, mert ezt (a semmittevéssel ellentétben) valószínűleg már sokkal többen választották. Ráadásul ha tényleg meghozza az áldott békét (amiben én amúgy nem hiszek), akkor minden tök happy, megcselekedted a legjobbat, ennek örömére cseszheted a folytatást. A piros és kék alternatívákat meg tényleg komolyabb megerőltetés nélkül el lehet vezetni ugyanarra, pláne ennyi idő távlatában. Ha az ominózus lehetőséget elvetjük, akkor már tényleg nem maradnak annyira égető problémák, amiket ekkora időtávban ne lehetne kezelni. Pláne hogy feltételezhetően most nem a galaxis egyesítése, fajok kutatása, békítése és valamiféle globális világmegmentő cél elérése lesz a középpontban (legalábbis nem úgy, mint eddig), így könnyebben kezelhető egy-egy faj kihagyása is akár. Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Szerző Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Én sem hiszek abban, hogy a szintézis lenne a szuper happy befejezés. Hiszen mi van az az után kifejlődő fajokkal, megépülő gépekkel, a galaxison kívüli fenyegetésekkel, meg alapvetően, ez csak a szerves-szervetlen életformák közti ellentétet mosta el, az olyan háborúkat okozó jellemhibákat, mint a hatalomvágy nem. Viszont Casey Hudson nyilatkozta, hogy a szintézis az a legleglegjobb befejezés, onnan már nincs értelme folytatni - megjegyzem, Casey Husdon sosem dolgozott a Mass Effect 4-en és azóta már a BioWare-t is elhagyta, úgyhogy irreleváns, mit mondott. Én amúgy kifejezetten rühellem a szintézis befejezést, elég extrémnek tartom, 14 karakterem egyikével sem választottam. Shepard egymaga rákényszerít valamit az egész galaxisra, ráadásul az egész tényleg egy nagy űrvarázslat. Mondjuk már az megérne egy történetet, ami mélyebben belemegy, hogyan fogadták ezt a biológiai és mechanikai genezist a Tejút lakói. Én tuti ki lettem volna bukva Shepardra, ha az egyik nap arra ébredek, hogy zölden ragyogó kiborg vagyok. Ráadásul a fentiek miatt hosszú távon értelme sincs, hiszen jöhet szintetikus és mesterséges fenyegetés a galaxison kívülről is (mint a Kaszások), az evolúció is kitermelhet új fajokat, akik aztán építhetnek új gépeket. A Shepard által örökéletre ítélt individumokkal meg mi lesz, istent játszanak majd, mint a Leviatánok? Az is milyen jól sült el, csak rászabadították a galaxisra a Catalystet és a Kaszásokat. Nekem a kedvenc befejezésem amúgy a kontroll, szerintem az illik a legjobban a történethez - legalábbis az én kedvenc Shepardomhoz. Köztes megoldás, amire mindig is törekedtem, egyik fél sem szenved kihalástól (még az évmilliók alatt Kaszássá avanzsált fajok sem), hatalmas főnyeremény is, hiszen a Kaszások tudása is megszerzésre kerül és Shep kezében nagyon jó védelmi erőnek számítanak. A relék is megmaradnak, a sérülteket a Kaszásokkal hamar újra lehet építeni, és így tovább. A maradék kettő a nagyfokú pusztítás miatt nem jön be. Úgyhogy egyszer választottam a pusztítást (az sem tetszik, hogy a Kaszásokat le lehet gyakni, de mivel én nagyon bírom EDI-t és állandóan megmentem a getheket, hát a rosseb se áldozza be őket eztán), az elutasítást meg szintén egyszer sem. Szóval nálam nem lenne nagy érvágás, ha például az elutasítás és a szintézis nem lenne folytatható. Válasz
pb69 Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. A befejezésekről: A szintézissel nekem elsősorban az volt a bajom, hogy teljesen bizonytalan az egész. Tök jól hangozhat elsőre (olyan mint vmi rossz kampányszöveg, olcsó marketingfogás), de az ördög a részletekben bújik meg, amikről nem tudunk semmit. Összevegyül vhogy a szerves és szervetlen DNS és így lesz a chocapic, meg mindenki boldog... Elég erőteljesen azt éreztem, hogy a srác ezt akarja rám erőltetni, hogy szerinte ez a jó út. Nekem meg nem tűnt annak, főképp, hogy a geth-kvarián konfliktus feloldásra került, az MI-fejlesztés tiltva volt és a Cerberus is el lett söpörve. A Kaszások sorsa meg a kezünkben, azaz talán nem az ember-gép problémakör lett volna domináns eztán egy jó ideig. Meg ugye ha szintézis, akkor mi lesz pl. az entitások önállóságával és egyéniségével? Mert ha elvész, akkor az nekem nem meghozható áldozat, ha pedig nem, akkor ugyan miért lenne béke? Elvégre a szervesek is folyton irtották egymást (a Kaszásoktól függetlenül is), mert a különbözőségekből mindig ellentétek fakadnak. Attól, hogy hirtelen mindenki szerves-szervetlen massza lesz, attól még konfliktusok meg háborúk ugyanúgy lesznek, ahogyan pl. fajon belül is. Vagy mindenki ugyanolyan lesz, egyező célokkal, tökéletes összhangban és hatékonysággal, de elveszett identitással, ami meg nálam nem játszik. Szóval nekem ez a zöld út elég nagy zöldség volt és hamis illúzió. Arról nem is beszélve, hogy a küzdelmei során jó sok ilyen "korcsba" futott bele Shepard, lásd husk-ok, marauder-ek, banshee-k stb.. Értem én, hogy ez a trilógia végi vegyítés majd biztos más lesz és tök szép békét meg harmóniát fog teremteni, csak mi van, ha mégse? Az apokaliptikus befejezés egyáltalán nem érdekelt. Egyrészt, azzal minden eddigi erőfeszítésünk, ami a trilógián át tartott, ment volna a kukába. Másrészt, az azt jelentette volna, hogy elfogadom a ciklus létjogosultságát és egyetértek az egész ideológiájával, noha ez nem így volt. Nálam a kontroll se játszott, leginkább 2 okból. Meg 3.-nak ott volt az is, hogy TIM nézeteihez is kötődött a dolog, márpedig nem komáltam a fickót. Egyfelől itt is motoszkált bennem egy nagyon erős kétség, nevezetesen hogy a Kaszásokkal nagyon nem jó dolog együttműködést keresni. Elég karizmatikus személyiségek, Saren és TIM is ezt próbálta, de eléggé más irányba siklott a dolog. Az indoktrinációs elméletet ugyan egészében nem fogadom el, de nekem is úgy tűnt, hogy azért Shep-en is nyomot hagyott pár korábbi incidens és nagy a kockázat. Egy ilyen "váljunk eggyé a magasabb létformával" dolog könnyen magában hordozhatja, hogy nem én irányítom őket, hanem fordítva és akkor kampó. Másfelől ezzel lényegében Shep egyfajta isteni státuszba került volna. Látva, hogy a Kaszások mire voltak képesek és tudva, hogy mindig csak fejlődnek, ha föléjük rendelünk egyetlen személyt, aki irányíthat, akkor az majdhogynem korlátlan hatalomnak tekinthető. Ha felteszem, hogy Shep tényleg képes lett volna kvázi kontrollálni a Kaszásokat, akkor ez egy diktatúra, ami nekem nem jön be. Akkor se, ha én magam/Shep lehetek a góré. Hiába a nagy hősiesség és minden pozitívum, bárkinél elkattanhat valami (pláne ilyen előélettel) és akkor ilyen hatalommal a kezében könnyen romba dönthet mindent. Így aztán nálam csakis a piros befejezés maradt. Annyiból eleve passzol a képbe, hogy végül is nagy vonalakban a 3 rész során folyamatosan ez a fajta cél lebegett Shep szeme előtt, ezért a sok küzdelem, erőfeszítés és áldozat. Sok dolog történt a trilógia végéig, de nekem egyik se volt annyira meggyőző, hogy letérjek erről az útról és merőben más megoldást keressek. A felkínált alternatívák közül pedig egyik se tűnt jobbnak, sőt, így kizárásos alapon is ez maradt. Persze az nem tetszett, hogy komplett fajokat kell így kiirtani, de a szintézisnél vagy a ciklus meghagyásánál még sokkal több faj jutott volna erre a sorsra. Nagyon sajnáltam EDI-t (Joker-t) és a geth-eket, az egyik legnagyobb eredménynek könyvelem el a geth-kvarián helyzet békés megoldását. Mélyen érintett Légió áldozata és a rannoch-i jelenet Tali-val, a geth-ek segítése az építkezésben stb.. Viszont egy ilyen háború nem múlik el vezéráldozatok nélkül és mindent mérlegelve még mindig ez tűnt a legelfogadhatóbb veszteségnek. Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Szerző Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Érdekes, hogy azért miket ki nem tud hozni az emberekből a Mass Effect. Ezért is tartom remek űroperának, olyannak, mint a Star Wras. Egyszerű, de mégis rengeteg rétege van. Itt vagy te, aki utáltad TIM-et és a Cerberust, végül mégis azt a megoldást választottad, ami a legnagyobb veszteségekkel járt akkor és ott, és nem bízol Shepard képességeiben. És itt vagyok én, aki kevés kivételtől egyetértek a Cerberusszal és komálom TIM-et, és mégis én meg azt a megoldást választottam, amiből minden faj egyformán jól jöhet ki, és ami Shepardon kívül semmiféle áldozatot nem követel - én nem fogadok el áldozatokat, ha van ugyanolyan jó vagy még jobb megoldás. A pusztításnál pedig mindenképpen sokkal jobb megoldásnak tartom a kontrollt. Amúgy amit írsz, az ugye jelentkezik is a játékban. Ha Shep renegátként veszi irányítása alá a Kaszásokat, akkor a szövege megváltozik, és azt sugallja, hogy onnantól nem védelmező, hanem uralkodó lesz. Paragornként egyértelműen bizonyosságot nyer, hogy Shepard az univerzális jó istenévé vált, miután Catalysttá vált. Hosszú távon pedig nem jelenthet veszélyt, hiszen a technológia innentől nincs lenullázva, tovább fejlődik és egy idő után túlnő a konstans Kaszásokon. Akárhogy is, Shep Kaszás-armadája egy idő után elavult - már azt elég megnézni, hogy a trilógia három éve alatt mennyit fejlődött a technika. Az ME1-ben Sovereignet egy egész flotta nem tudta legyűrni, ő viszont egyetlen lövéssel darálta le a Dreadnaughtokat. Az ME3-ban sokkal strapabíróbbak a hajók, és már három turian cirkáló is elég egy Sovereign-osztályú Kaszás lelövéséhez. És mindez csak annyi, hogy a Kaszások nagyjából kétezer évvel később tudták megindítani az inváziót, meg idő előtt tudomást szereztek róluk. Ez a 2000 éves csúszás a ciklusukba került. TIM-et csak azután rühheltem meg, hogy az indoktrináció elhatalmasodott rajta, vagyis az ME3-ban. Az ME2-ben viszont csak néha balhéztam vele. Válasz
pb69 Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Nyilván van némi ellentmondásosság a dologban, de azért az beszédes, hogy a piros választás Anderson-hoz, míg a kék TIM-hez köthető. Alapjában a két fél elképzelései és céljai így öltenek testet és akár a Te, akár az én esetemben, Shep végső döntése a "logikus" megoldáshoz konvergál. Ezt amúgy nagyon szépen mutatja a két "főnökfigura", ill. Shep potenciális sorsa. TIM-en elhatalmasodik a Kaszás irányítás és odavész, noha lehetségesnek tartja ennek fordítottját és ez van Shep-nek kínálva. Vagy beválik vagy nem, mindenesetre Shepard is egy más létsíkra kerül, a Kaszásokéval közösre. A piros esetben (eredetileg, még a magas EMS-megoldásnál) Shep jó eséllyel ugyanúgy meghal, ahogyan Anderson is, "egyszerű" emberként, halandóként. Az, hogy bizonyos áldozatokat meg kell hozni, benne van a pakliban. Az, hogy közben az erkölcsileg talán aggályosabb úton ez akár elkerülhető lenne, szintén nem idegen a szériától. Persze az áldozatok jellege és mértéke (lásd Mordin vagy a begyűjtők bázisa vagy a végső döntés) elég széles skálán mozog, de az alapmechanizmus nagyon hasonló. Én úgy álltam és akárhány végigjátszás vagy videó megnézése, egyéb infó megismerésé után is úgy állok hozzá a dologhoz, hogy akkor és ott csak az alapján tudok dönteni, ami addig történt. Az, hogy a záróképsorok mire utalnak vagy explicit mit mutatnak, az a döntésben irreleváns számomra. Így aztán nekem egyáltalán nem tűnt áldozatmentesnek a kontroll, sőt irreálisan nagy kockázatot láttam benne. Az, hogy a kék és zöld út szinte veszteségmentesnek van feltüntetve, nekem csapdának tűnt. A döntésből fakadó közvetlen rövidtávú áldozatok hiányát a kicsit hosszabb távú drasztikus következmények lehetősége ellensúlyozza, ami sokkal drámaibb dolgokat eredményezhet. A Kaszások Shep irányítása alatt (igazából anélkül is) azért még elég sokáig dominánsak lehettek. Hiába a technológiai fejlődés, de a 3-ban egy egész galaxis fogott össze és egyesítette az erejét ellenük, mégse volt esélyük nyers harcban. Nyilván sokat léptek előre, de így is hatalmas katarzis volt pár Kaszás elpusztítása. A "csodafegyver" nélkül semmi esély nem lett volna a túlélésre. Ahhoz pedig, hogy Shep Kaszások feletti kontrollja visszájára forduljon, nem feltétlenül van szükség sok időre. Arra, hogy sikeres irányítás esetén bekattanjon valahogy, kisebb az esély és ez több időbe is telhet, de még ez is bőven beleférhet abba az intervallumba, amikor is egy esetleges újabb Kaszás invázió elháríthatatlan lenne a galaxisban. TIM nekem sose volt frankó. Nem is maga az ember, mert abban volt valami dermesztő karizmatikusság, meg ugye fantasztikusan sikerült karakternek tartom. Viszont az eszméi már nagyon nem feküdtek és ez leginkább az egyéb cerberus-os projektekben (ME1, Overlord, ME3 csomó mellékküldetése stb.) mutatkozott meg. Nyilván az indoktrináció nem segített a megítélésében, csak ugye pont ez erősítette bennem a kétségeket a kék befejezés kapcsán, pláne Saren (akit kis híján sikerült megtéríteni az 1 végén, ill. talán bizonyos szempontból mondhatjuk is, hogy sikerült) után. Az se feltétlenül csak véletlen, hogy TIM diktatórikusan vezette a Cerberus-t, ott ő volt az istenség és a Kaszás-kontroll esetén is ez volt a célja és ez a szerepkör várt Shep-re is. Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Szerző Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. ME1-3 Én is a pillanat hevében döntök és ott és akkor az én Shepardom a megtestesült jóság, aki soha, semmilyen körülmények között nem fog ártani senkinek, és nem kényszeríti rá senkire az akaratát, ha nem muszáj. Én az egészet így játszottam végig. Fel sem merül soha semmikor bennem, hogy Shepard valaha is, bármi hatására árthatna a Kaszásokkal az emberiségnek, se az, hogy a Kaszások nyújtott hatalom megrontaná - az én Shepardommal ez összeegyeztethetetlen. És ami addig történik: nem pusztítom el Wrexet, erősebb krogan nemzetet kapok, mint valaha. Nem áldozom fel a Tanácsot, jobban bíznak bennem. Nem pusztítom el a geth-eket vagy a quarianokat, erősebb seregem lesz, mintha az egyik vagy mindkét fél megsemmisülne. Pedig ezekben a döntésekben is benne van, hogy nem jól sül el. Wrexszel menyi volt az esélye, hogy egy dicsőbb krogan nemzetet kapok, akkor, ott az ME1-ben? Semmivel sem tűnik az ME1-es Wrex jobbnak, mint Wreav. Mennyi az esélye annak, hogy a Tanács megkímélése jó döntés, és nem lenne-e jobb egy új Tanács, emberi irányítás alatt? Bőven benne van, hogy sokkal jobban járnánk. Csak az ME3-ban derül ki, hogy ez a döntés helyes. És, mennyi az esélye annak, hogy a geth-ek már sosem fognak rátámadni a szervesekre? Nem kevesebb, mint annak, hogy Shep a Kaszásokkal igába hajtja a galaxist. 50%-50%, de akkor miért nem robbantod fel őket gondolkodás nélkül, meghozva a szükséges áldozatot, eliminálva már a lehetőségét is annak, hogy a dolgok esetleg rosszul sülnek el? Viszont nem értem, miféle különbség van a pusztítás és a kontroll között, mármint a hosszú távú hatás esetében. Shepard vagy jó lesz vagy nem, vagy uralma alá hajtja a galaxist vagy nem. A másik lehetőség meg az, hogy a szerves és szervetlen lények vagy kiirtják a galaxist vagy nem. A Catalystnak teljes mértékben igaza volt abban, hogy a Kaszás fenyegetést, illetve a szintetikus fenyegetést csak ideig-óráig szünteti meg a Crucible. Mert építenek a geth-ek helyett egy újabb MI-t, ami rászabadul majd a galaxisra. Ja, hogy a törvény ezt tiltja? Egyrészt, milyen törvény, jószerivel minden nemzet megsemmisült. És ha mégis beiktatásra kerül egy ilyen törvény, akkor mi van? Hahó, akkor is tiltotta, amikor a getheket megalkották a quarianok. Akkor is tiltotta, amikor az Overlord kísérletek folytak a Cerberusnál. Akkor is tiltotta, amikor a kutya tudja ki létrehozott egy MI-t, hogy csalhasson a kaszínókban, ami aztán létrehozott a Fellegvár közepén egy másik MI-t, ami kis híján Shepard képébe robban az ME1-ben. És akkor is tiltotta, amikor a Szövetség létrehozta a Holdon EDI-t, amit aztán a Cerberus Kaszás technológiákkal még tovább is fejlesztett. És akinél fel sem merül, hogy az első másodpercben szanaszéjjel lőjünk. Szóval, milyen téren kínál hosszabb távú megoldást az, ha kiirtod az összes szintetikust? Ugyanúgy benne van a pakliban a hosszú távú kipusztulás, sőt, még jobban is, mert nincs egy őrangyal. Sheparddal legalább van 50% esély rá, hogy valaki megvéd, ha elfajul a dolog. A másik esetben 0% esély van erre, a kipusztulás szinte garantált (minden ismert gép fellázadt és gyilkolni kezdte teremtőit, a Catalysttől a geth-eken át EDI-ig). Az egyéb hátrányokról nem beszélve. Önerőből kell újraépíteni a reléket (amire csak az asárik képesek), ami nyilván sokkal hosszabb folyamat, mintha mindezt a Kaszások végeznék. Ezalatt megint csak millióan pusztulnak el, hiszen a relék nélkül a csillagközi utazás hetekig, hónapokig tart. A Kaszások órák alatt eljutnak egy relétől a másikig, még a szuperfejlett asariknak is hetekre lehet ugyanerre szükségük. És az a mérhetetlen tudás is kárba vész, ami a Kaszások birtokában van. Mindez nekem azt jelzi, hogy a pusztítás megoldás távolról sem jobb megoldás. Mert igen, beszédes, hogy az Anderson választása, de még beszédesebb, hogy az a vörös. A renegát színe, az egész trilógián át a rossz döntések színe. Vörös a háttér az ME1 végén, ha renegátként végzed, és minden ott meghozott renegát döntés rossz döntésnek bizonyul később. Vörös a nap TIM mögött az ME2 végén, ha renegát Sheppel végzel, és rossz döntésnek bizonyul minden renegát döntés itt is. És az sem véletlen, hogy ha nem gyűjtesz elég EMS pontot, ami csak úgy lehetséges, ha végig rossz döntéseket hozol, végig renegát vagy, akkor ez az egyetlen választási lehetőséged van a visszautasítás mellett. Szerintem ezek beszédesebbek annál, hogy Andersonnak ez a választása. Ez pont azt jelenti, hogy bár Shep és Anderson voltak a jófiúk: végig ők jártak tévúton. Attól, hogy valaki a jófiúk csapatában játszik, még nem feltétlen lesz igaza (lásd Obi-Wan: végig tévedett Anakinnal kapcsolatban, és jé, ő is a pusztítás mellett ágált). Ahogy az sem feltétlen igaz, hogy a rosszfiúknak mindig tévednie kell. Éppen ez a baromi jó csavar a dologban. Itt TIM-nek lett végül igaza, csak a módszerei rosszak voltak és az akarata kevés volt ehhez (amúgy nem ezért vagy azért, de TIM ugyanúgy visszatér a Világos Oldalra a végén, akárcsak Saren, ha elég meggyőző vagy ). Sheparddal ellentétben, akinek a módszerei is jók, és az akarata is erős még enyhe renegát beütéssel is. És nem, nem a Kaszásokkal kerül egy szintre, a Kaszások fölé kerül. Ő lesz a második Catalyst. Válasz
pb69 Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Hozzászólás ideje: 2015. Május 4. Az a nem semmi, hogy az egész trilógiát úgy toltuk végig, hogy a döntéseink nagy része megegyezett, mégis mennyire másképp láttuk a végét. Legfőképp én se Shep-ben (ha úgy tetszik, magamban) nem bízom, hanem a Kaszásokban, na meg a "gyerekben". Másrészt pedig nem vagyok híve az egyeduralomnak. És ezt magára mint rendszerre, általánosan értem, attól függetlenül ki vezeti. A ME3 végén pedig egyértelműen úgy látom, hogy a Kaszások akkora fölényben vannak, hogy az ő teljes kontrolljuk egyeduralmi pozíciót eredményez. Igen, Shep valójában nemhogy a szintjükre, de föléjük is kerülne, ami ezt csak tetézi. A korábbi döntéseknél más motivációim (is) voltak, amik miatt nem éreztem annyira durvának a kockázatot. Wrex az 1-ben még elég rideg volt, de a csapatom tagja volt és sok küldetésen együtt harcoltunk. Emellett elég logikusnak éreztem az érvelést, miszerint a krogan-eknek nem az lenne a helyes kiút a születésszabályozásból, hogy rabszolgasorba vetik magukat. Wrex-et, mint egyént győztem meg és "mentettem" meg, nem annyira gondolkodtam globálisan. A geth-ek nekem bizonyítottak, fényt derítettünk a régi balhé okaira és elfogadtam őket és az álláspontjukat. Nyilván volt benne kockázat, de bíztam bennük, mert volt rá okom. Még a rekniket is élni hagytam, mondván megérdemelnek egy esélyt. Csak halkan jegyzem meg, hogy itt is mindhárom esetben így vagy úgy, de jelen volt a sunyi Kaszás manipuláció. A Tanács helyzete érdekes, megmentettem őket, de igazán komoly okom nem volt rá (noha Tevos elég dekoratív jelenség volt ). Egyszerűen úgy éreztem, hogy ez a kötelességem. Bár engem annyira (nyilván valamelyest igen) nem frusztrált a korábbi akadékoskodásuk, mert beláttam, hogy tényleg elég valószerűtlen dolgokkal álltam többször is elébük. Nem azt mondom, hogy a későbbiekben fene hálásak lettek volna vagy nem jutott volna néha eszembe, hogy megérdemelték-e az esélyt, de azért nem bántam meg a döntést. Amúgy ha jól rémlik, akkor arról nem volt szó, hogy egy esetleges új Tanácsban az emberiségnek domináns szerep jutna. Sőt, ha hagytuk volna meghalni a régieket, aligha néztek volna jó szemmel az emberi tagra. Erre inkább úgy volt esély, ha mentjük az irhájukat, noha ezzel se sikerült lekenyerezni őket. A kontroll kockázatánál félreértetted szerintem amit írtam. Nem attól tartottam, hogy a szintetikusok majd megint fellázadnak vagy ilyesmi, kifejezetten a Kaszások miatt éreztem túl veszélyesnek. Egyszerűen ők soha semmivel, egyetlen rövidke pillanatig se tudtak még csak elbizonytalanítani sem azzal kapcsolatban, hogy esetleg egy oldalra lehetne kerülni velük. Azt meg nem értem, miért lenne a piros és kék esetben is Shep döntése, hogy uralma alá hajtja-e a galaxist vagy nem. Azért a Kaszások nélkül önmagában nem lett volna képes maga alá gyűrni mindenkit vagy porig rombolni mindent, akkora spíler még ő sem volt, hiába lett volna mondjuk gonosz. A szintetikus-szerves ellentétnél pedig azért árnyaljuk kicsit a képet! Anno a protiánok is háborúztak, de legyűrték a maguk MI-jét és nagyon messze voltak attól, hogy ez okozza a vesztüket. A mi ciklusunkban is sikerült végül békésen feloldani a geth-kvarián konfliktust, ami amúgy szintén nagyon messze volt attól, hogy a galaktikus rendet fenyegesse. A kvariánoknak volt tré, de globális fenyegetést egészen addig nem jelentett a szitu, amíg a Kaszások színre nem léptek. A többi elszigetelt MI-projektből meg ha lett is baj, azt egy párfős csapat elég könnyedén megoldotta. Nem azt mondom, hogy soha nem lett volna már komoly gond a szintetikusokkal, de az a múltat tekintve irreálisan bátor kijelentés, hogy a szervesek akkora veszélyben lettek volna miattuk. Ezért is volt szerintem baromság a ciklusra adott eme magyarázat. Az MI-k nem jelentettek akkora veszélyt, hogy emiatt ilyen mértékű beavatkozás kelljen. A másik indokot sokkal életszerűbbnek gondolom, miszerint a domináns fajok elnyomják és "leigázzák" a többit, nem hagyják fejlődni őket. Ezért se gondolnám, hogy ilyen aratások kellenének, de ennek legalább van valóságalapja. Amúgy meg globálisan azt gondolom, hogy a galaxis népe, valamint a fajok kollektíven és egyénekre bontva is képesek tanulni a múlt történéseiből. Nagyon sok dolog erre utalt és miért ne lehetne jobb világot felépíteni, ami ha nem is lesz tökéletes vagy sokkal jobb, de jobb lesz. Talán pont annyival, hogy ne érdemeljen folyamatos learatást. A technológia meg fejlődik, ahogyan Te is írtad korábban. Nyilván rohadt sok munka lesz az újjáépítés, sokkal könnyebb is lenne a Kaszásokkal, csak nekem nem ér annyit a kockázat. Ez a ciklus összefogott, megépítette a csodafegyvert, amit a korábbi ciklusok által felhalmozott tudásra alapozva tudott megtenni és a Kaszás technológiák tanulmányozásából is sokat profitált (ha sokszor negatív célokra használva is). Egyáltalán nem hiszem, hogy a Kaszások tudása csak úgy odaveszett volna. A végső választások színei érdekesek, az én teóriám szerint kifejezetten félrevezetőek. A Catalyst erőteljesen a szintézist nyomatja és az a zöld, mintha tényleg az lenne a legjobb. Aztán a következő a kék, ami a Catalyst-tal azért mégis szoros kapcsolatban lévő Kaszások megmenekülését jelenti és bár elvileg Shep szolgálatába állnának és feladnák az addigi dolgaikat, de...nem megyek bele megint, szkeptikus vagyok ennek kapcsán. Még a semmittevés és a ciklus fennmaradása is amolyan fehér opcióként mintha jobbnak lenne feltüntetve, mint a piros. Szóval ez az egész nekem valahogy gyanús. Persze ez csak találgatás, de nekem valahogy nem passzoltak a színek. Már csak azért se, mert tényleg végig a paragon lehetőségek vezettek, de egyáltalán nem TIM ötlete felé, sőt ugye sikerült is "megtéríteni" velük őt, miközben a renegát opciók jelentették volna a Cerberus és az ő általa preferált utat. Szóval a végén mintha direkt megcserélődött volna a színek jelentése. Egyébként a kék szín a Kaszások manipulációinak, az indoktrinációnak és egyéb ilyen nyalánkságoknak is a domináns színe volt. A Kaszások által félgéppé változtatott lények is kéken tündököltek. Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: 2015. Május 5. Szerző Hozzászólás ideje: 2015. Május 5. Igen, érdekes, de hát ezért is nagyszerű játék a Mass Effect, mert annyiféle döntést lehet hozni, annyiféle indokból. És néha meghozzuk ugyanazokat a döntéseket, totál más indokokkal. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy vannak olyan ellentétes döntéseink, amikre ugyanabból az indokból jutottunk. Wrexet én is meggyőztem, bár én az egész vitát idegesítően korlátozottnak tartom - őszintén szólva, az ME1-ben sok ilyen kényszerdöntés van, ahol bár lehetne más opció kockázat nélkül, mégis erőltetetten kényszerítik az embert az írók. Az ME2-3 sokkal-sokkal kiforrottabb ezen a téren. Wrex is ilyen. Sokkal egyszerűbb és kézenfekvőbb lett volna meggyőzni úgy, hogy bedobjuk a rabszolgaság érve mellé még azt is, hogy ha már úgyis az üzemben járunk, és véletlen az utunkba esik egy terminál, és van rá mód és lehetőség, letöltjük a kutatási anyagot. Van elég idő rendszereket feltörni, hosszú tracspartikat tartani az asari dokinénivel és Sovereignnel, de egyszer sem volt idő letölteni a kutatást a laborokban? Ami később baromi jól jött volna, pláne az indoktrinációról szóló anyag? (Azt már csak csendben jegyzem meg, hogy bár bármikor hang és videofelvételt lehet készíteni az omnitoollal, senkinek eszébe sem jutott ezt az eszközt bekapcsolni, amikor Sarennel, Sovereignnel vagy Dr. Thanoptisszal beszélgettek - akkor talán egyből lett volna kézzelfogható bizonyíték a Kaszás fenyegetésre. De ugyanilyen gagyi kényszerhelyzet Kaiden vagy Ashley megmentése. Alig ötszáz méterre van egymástól a két figura, nehéz lett volna azt a teljesen logikus és kézenfekvő parancsot kiadni, hogy míg a dream team megmenti az egyiket, a Normandy fedélzetén lévő kontingensnyi tengerészgyalogos (köztük a dream team a hajón maradt egy tagja) kihozza a másikat? Nem, mert valakinek halni kell, hogy meglegyen a tragédia - egy totál értelmetlen, erőltetett és nevetséges tragédia. Na, visszatérve Wrexre, én azért győztem meg, mert kedveltem, jó humora volt és megfogott a családi sztorijával. Távlatokban nem is gondolkodtam - sosem jutott eszembe, hogy krogan nagyvezér lesz, kellemes meglepetésként ért az ME2-ben. Viszont a geth-eket, bár megmentettem, a bizadalmamat totál eljátszották az ME3-ban (tuti állítanék egy Kaszást a pályára, és tetszik is, hogy a kontroll választás esetén az egyik képen a geth-ek mögött van is egy - ez pont egybevágott azzal, amit én is képzeltem/tettem volna, ha tovább fut a játék). Ugyanis az eretnekek esetével ellentétben itt nem volt huncut Kaszás manipuláció. Átálltak a Kaszások oldalára, önként és dalolva. Oké, volt okuk rá, de az sem volt elég jó arra, hogy ezt meglépték. Nem tanultak az eretnekek hibáiból, pontosan ismerték Sovereignnek hála az alternatívákat, és nem törődtek azzal, hogy a Kaszások így is, úgy is learatják őket. A quarianok általi halált felcserélték a Kaszások nyújtott végzettel. A getheket innen már csak Légió miatt és taktikai okokból mentettem meg. Az ME1 végén volt szó róla, hogy az új Tanács az emberi dominanciával jönne létre, és ez valóban érvényesül is valamelyest. A C-Secet eluralják az emberek, a Fellegvárban az idegenek elleni letartóztatások megsokszorozódnak (ez akkor derül ki, ha az ME2-ben beszélgetsz Avinával), a szövetségi flotta mindenhol átveszi a vezető szerepet (ez a különböző bolygókon - Omega, Illium, Fellegvár - futó híradásokban hangzik el), stb. Persze, a Tanácsban továbbra is mind a négy domináns faj részt vesz, de a fegyveres testületeknél emberi túlerő keletkezik. Az ME3-ban az új Tanács pedig már elég nyíltan lesz*rja az emberiség sorsát, sőt, kicsit mintha még örülnének is annak, hogy a Kaszások a batárik után velünk folytatták az aratást - ez már nyilván azért is van, mert a régi Tanácsot pusztulni hagyjuk. A régi Tanács sokkal segítőkészebb, jó sok EMS pontot is be lehet velük zsebelni, plusz a háttérben zajló eseményekből is az derül ki, hogy a közreműködés valódi szövetség, és nincsenek különösebb ellentétek a Tanácson belül - még akkor is csak súrlódások vannak, ha Udinát választja az ember. De ez szvsz érthető. A tökéletes idill persze Andersonnal jön össze, mármint háttéresemények szintjén, de amikor egyszer őt választottam, hát éreztem, hogy olyan teszetosza. Szóval én mindig Udinára voksolok. Ő a politikus, neki kell ott lenni, nem egy katonának. Tevos amúgy tényleg jó ok a Tanács megmentésére. Úgy értettem a Shep uralmat, hogy ha a Kaszások vezére lesz, vagy felhasználja őket uralkodásra, vagy nem, és akkor a galaxis önjelölt védelmezőjévé válik. Nem azt, hogy nélkülük fog hatalomra törni. Velük, a kontroll megszerzése után. Szóval kétesélyes: vagy ő lesz a Kaszás Darth Sidious, vagy ő lesz a Kaszás galaktikus őrangyal. De már maga a Kaszás fenyegetés része a szintetikus-szerves ellentétnek, hiszen a Kaszások vezére egy szuperfejlett szintetikus entitás, amit anno a Leviatánok teremtettek. És maguk a Kaszások is szintetikus entitások, a szintézis egy kevésbé sikeres változatai. Egyszer régen a Leviatánok észlelték a problémát, hogy időről-időre fajok tűnnek el, mert teremtenek egy szintetikus lényt vagy lényeket, ami vagy akik kipusztítják őket vagy egymást. Erre teremtettek egy szintetikus létformát, ami aztán 50 000 évenként más szintetikus létformákkal karöltve fajok tucatjait irtja ki, vagy alakítja át szintetikus létformává. Szóval igen, a gethek, vagy a proteanok idejében létező zha'til a teremtőikre nézve fenyegetés volt, és hozzájárultak az adott ciklus sikeréhez. Ahogy Sovereign és később a többi Kaszás felhasználta ellenünk a geth-eket, a zha'tilt a zak ellen használta, így a zha'til a zakból szintetikus szörnyeket teremtett - gondolom azon idők huskjait. Nem gondolom, hogy bármelyik szintetikus létforma galaktikus fenyegetést jelenthet, de a teremtőire igenis fenyegetés. A zha'til kiirtotta a zakat, a gethek elűzték a quarianokat és lehetőség adódik számukra, hogy kiirtsák őket, EDI nagyban hozzájárul a Cerberus felszámolásához, és így tovább. Nem galaktikus fenyegetés egyik sem - bár azért a geth eretnekeket nem szabad lebecsülni, hiszen ők Sovereign nélkül is a szervesek halálos ellenségei voltak -, de a teremtőkre mindenképpen veszélyesek, és fenn áll annak is a lehetősége, hogy mint a Catalyst, végül galaktikus fenyegetéssé fejlődik. Nem mintha egy olyan szitntetikus teremtmény, amely képes egy fajt kiirtani, nem lenne már önmagában böszöm nagy fenyegetés. Vegyük példának EDI-t. Paragornként Shepard és Joker nagyon jó befolyással bír rá, kialakul egy olyan személyiség, ami védeni akarja az életet. De Renegátként iszonyúan alávághatunk. Meggátolhatjuk a kapcsolatát Jokerrel, és olyasmiket taníthatunk neki, aminek végén, a játék után olyan MI-vé válhat, amitől Skynet maga alá csurgatja a gépolajat. És EDI a flotta legmodernebb fregattja is egyben, nem csak egy mech. És ugye van kibertechnológiája, képes betörni más hadihajók rendszerébe. Már csak önmagában a Normandy-val olyan fenyegetés, amit sokáig és sok emberélet árán lehetne megállítani. De ahogy át tudta tölteni magát egy mechbe, úgy valószínűleg át tudja magát tölteni más hadihajókba is. Eva egy MI volt, ugyanolyan fejlesztésű, mint ő. Mégis legyűrte. A többi űrhajó legfeljebb VI-ok állnak szembe vele, megeszi őket desszertnek. EDI nagyon hamar komplett hadiflottákat irányíthat. És még csak ott járunk, hogy hadihajók felett veszi át az uralmat, de ha emlékszel, az ME2-ben van egy mellékküldetés sorozat, amiben egy bevadult VI kiirtja a Jarrahe állomás legénységét, és mint kiderült, az azt megfertőző vírus eluralt a Hahne-Kedar társaság egyik hadi-mechgyárat ahol fertőzött mechek egész seregét építette fel. Ha egy egyszerű VI vírus képes erre, EDI-nek ez is gyerekjáték lenne. Képes lenne hadigyárakat uralma alá hajtani, mecheket és hajókat gyártani magának, ráadásul akár még titokban is - hiszen a gyárban történteket sem fedezte fel hosszú ideig senki. És máris az a nagy harci helyzet, hogy a Holdon bevadult Hannibál rendszerű VI-ból kinőtt egy galaktikus fenyegetés. És belegondolni is félelmetes, mivé válhat EDI az ME3-ban úgy, hogy ott van minden a kobakjában, amit tudott a Cerberus, a Szövetség, a Tanács - mert hála annak, hogy Shepard Fantom státuszát a legmagasabbra emelte, EDI előtt minden titok feltárult - pedig már amúgy is elég sokat tudott, hála a Cerberusnak. S itt ugye bőséggel szó van Kaszás dolgokról is. Szóval én így látom. Nem feltétlen kell a pusztítás után építeni egy szintetikust, ami instant fajirtóvá válik, de minden szintetikusban ott van a potenciál, hogy veszélyt jelentsen a teremtőjére, és ilyesformán annak a lehetősége is, hogy galaktikus méretű fenyegetéssé fejlődjön. EDI, bár nem lett rossz, egy egyszerű VI-ként látta meg a napvilágot, de már ebben a formában teremtőire támadt. EDI-ként nyíltan szembefordult velük - hiszen a Cerberus alkotta, és elég sok Cerberusos leli halálát általa. De ott a Catalyst is. Elméleti szinten dolgozó szintetikusként született és ennél voltaképpen nem több az ME3-ban sem. Ő maga közvetlen nem tud kárt okozni. Viszont képessé vált másokat irányítani, más szintetikusokat teremteni (ki tudja, lehet ő is csak átvette az irányítást pár hajó és gyár felett) és létrehozhatta saját seregét, ami évmilliárdokon át tartó galaktikus fenyegetéssé vált. Ezért gondolom, hogy a pusztítás megoldás nem jó megoldás, mert a konfliktus nagyon hamar újra kialakulhat. Lehet, hogy egy év múlva jelenik meg egy MI, ami később újabb Kaszásokat teremt, lehet, hogy 50 000 év múlva. Lehet, hogy soha. De a lehetőség nagyon is él, és a kontroll opcióval ellentétben a pusztítás esetében még védelmező sincs. Mert azért Shep a Kaszás seregével még akkor is vissza tudna verni egy ilyen támadást, ha uralná a galaxist. Viszont itt valamit te félreértesz szerintem: eszembe sem jutott, hogy a kontroll opció az aratás, a ciklus fenntartásával járna. Természetesen az egész elképzelés az aratással egy feneketlen baromság. A Leviatánok ezt anno csúnyán elb*szták. Érzékeltek egy problémát a saját idejükben, ami testvérek között is több milliárd évvel előz meg minket. A legkorábbra tehető, még nagyjából számszerűsített adat az, hogy egy milliárd évvel előttünk a Leviatánok lelőttek egy Kaszást a Jartaron - később elég nagy bajt is okozott ez a batári védelemben. De a Kaszások megteremtése és a Leviatán birodalom pusztulása ugye ezt valószínűleg jóval megelőzte. De még ha nem is, még ha a Leviathan of Dis pusztulása az első ciklusban történt, egymilliárd év piszok hosszú idő. Szóval, a Leviatánok a múlt sötétjében érzékeltek egy problémát, a szintetikusok a teremtőikre támadnak, és ez nagy pusztítással jár. S mivel a dolog időről-időre megismételte önmagát, ebből levonták a nagy következtetést: ez tuti így megy a végtelenségig, oldjuk meg. Erre teremtettek nagy ésszel egy szintetikust, beállítva ennek, csak ennek az egy problémának a megoldására. És mily meglepő, a szintetikus el is kezdett csak ezzel az egy problémával foglalkozni, csőlátásos módon, figyelmen kívül hagyva minden más tényezőt. Meg is lett belőle a baj - de a megoldás, ahogy azt maga a Catalyst is elismeri, nem jó. A probléma megoldását ő a szintézisben látta, eme cél elérésére tett kísérleteinek melléktermékei valószínűleg a huskok mindenféle variánsa, az indoktrináció, meg még ki tudja még mi, és az általa a célhoz legközelebb álló eredménynek titulált Kaszás forma, ami ugyan a problémát nem oldja fel, perverz módon megőrizheti a különböző létformákat ebben a groteszk életformában. De ő is, én is elismerem, hogy ez a megoldás nem jó, sőt, én megkockáztatom: f*szság. Oké, örök életűként (már ha azok, bár tény, a Kaszások szavatossága egymilliárd év után sem járt még le) megmaradnak a learatott kultúrák, tudásuk és valószínűleg még biológiai sajátosságuk is fellelhető a Kaszásokban. Na de mennyire éri ez meg, miközben az egész kultúrát fájdalmasan egy kollektív tudattá gyömöszölik és egy pusztító gépezetbe zárják? Ez az, amit a Catalyst nem ért meg - persze nem csoda, nem morális kérdések megválaszolásával, hanem a szintetikus-szerves ellentét feloldására teremtették. A moralitás pedig nem szükséges a célszerűséghez. Szóval, nem, nem kell a ciklust fenntartani, sőt, bele sem fér Shepard jellemébe, hogy eztán folytassa. A záróképek alapján sem ez jön le, hanem az, hogy Shepard irányításával a Kaszások segítenek a galaxis rendberakásában és utána ott maradnak afféle őrként. A ciklusnak vége, Shepard mindenképpen véget vet annak. Nincs tovább aratás, a fejlődés folytatódhat. A Kaszások tudása odavész a pusztítás végkifejletben, hiszen a Kaszások elpusztulnak. Az, amit addig megtudtunk, az nem a Kaszások tudása, az a mi tudásunk a Kaszásokról. Más valamit darabokban, kívülről megismerni és más, ha a nagy egészet belülről látod, működés közben. A Kaszásokról megtudtunk dolgokat és ezek valóban nagyban hozzájárultak a fejlődéshez. De a Kaszásokban ennél jóval több van. Évmilliárdos űrutazó civilizációk tudása. A ciklusok előtti fajok tudása. Ott vannak a protheanok. Az ME1-2-ben miket nem gondolunk róluk, elég csak Liara elképzeléseit hallgatni. Ez az a tudás, amit a prothean birodalom darabkáiból, kívülről megismerhettünk. Aztán jött Javik, és az elképzeléseink Liara könnyező szemén át hullottak darabjaira. Mert az egy dolog, hogy Javik a sorozat legnagyobb parasztja, de a nagy Prothean birodalomról kiderül, hogy nem valami bölcsességgel uralkodó faj űrbirodalma volt, hanem egy véreskezű, hódító faj világa, aminek a mottója: vagy velünk vagy, vagy kiirtunk. És ez már a prothean tudás volt. Egy prothean tudása. A Kaszásokkal ugyanez a helyzet. Sovereign lába lehet, hogy sokat hozzáadott az intellektuális és a technikai fejlődésünkhöz, de Sovereign tudása valószínűleg még többet adna hozzá. Ahogy ha anno csak a Charon Relét fedezik fel az emberek, valószínűleg nem fejlődtek volna annyit hirtelen, mint úgy, hogy először a marsi prothean romokat találták meg az adatbázissal. És így tovább, sok-sok példa. És ez a tudás odavész, ha a Kaszás elpusztul, mert ez nem a burkolatában, hanem az elméjében van. Sheparddal ez a tudás hozzáférhetővé válhat. Igen, megcserélték a színt, mert megcserélték a szerepeket. A jók hite lett a téves hit, és a rosszak hite a jó hit. Ez a csavar a sztoriban, ez a Mass Effect "én vagyok az apád" kijelentése - és ez az, amit a rajongók egy része fel sem fog, egy másik része meg nem fogad el. De ez akkor is így van. Korábban kicsit rosszul fogalmaztam, mert a dolog nem is igazán a renegátságra megy ki, hanem a pusztításra. A pusztítás az ME történetének az olvasatában a rossz döntések velejárója, míg a jó döntések az összefogást erősítik. Mert még paragornként is hozhatsz olyan döntést, hogy az erkölcs nevében jobb valamit pusztulni hagyni (a Begyűjtők bázisa, Maelon genofág-gyógyszerének kutatása), de végső soron ezek is rossz döntésnek bizonyulnak. Ha elpusztítod Maelon kutatását, Eve-t nem mentheted meg. Ha a Begyűjtők bázisát meghagyod, 10-zel több EMS pontot kapsz a Kaszás-zigóta után (oké, nem ez a legerősebb érv a sorban, de még ez is jelzi, hogy az alkotók elképzelésében a pusztítás ebben a helyzetben is rosszabb eredménnyel szolgál). Ha elpusztítod Wrexet, nem tudsz erős krogan társadalmat létrehozni. Ha hagyod elpusztulni a Tanácsot, később nehézségekbe ütközöl az új Tanáccsal. Ha hagyod pusztulni a genofág ellenszerét, megmentheted Mordint, de a kroganok kihalnak. Ha elpusztítod az eretnekeket, kisebb geth sereget kapsz (majdnem 600-zal kevesebb EMS, plusz nehezebb a békét megkötni a quarianok és a gethek között). Stb... stb... stb... A történet végig azon az irányon marad, hogy a pusztítás mellett történő voksolás rossz döntés, hosszú távon semmiféle előnnyel, de legalább hátrányok egész sorával szolgál. És az esetek számottevő többségében ezek a döntések renegát döntések. Az egész történet erre fut ki, és jön végül a csavar, amikor az alkotók nyíltan szembeállítják a játékost ezzel a ténnyel: jó oldalon állunk, de rossz célért harcolunk. A problémát, ami miatt egyáltalán megszületett ez a még nagyobb probléma azzal a céllal, amit addig követtünk, nem tudjuk megoldani. Hosszú távon talán még nagyobb problémát szülünk (és ennek a levezető képsor a pusztítás esetén tanúbizonyságul szolgál, érezhetően az a legkomorabb, legborúsabb hangvételű). Ezért is van ez talán mindennél lejjebb, mert ez a legrosszabb döntés talán. Persze ez nem azt jelenti, hogy TIM módszerei lettek igazolva, csak a célja. TIM ezt a célt még módfelett rossz módon próbálta elérni. De ebből is látszik, mennyire nem fekete vagy fehér a Mass Effect világa. A kék ugyan valóban színe a Kaszásoknak, legalábbis a túlnyomórészt (Harbinger sárgán világít, Sovereign vörösen - bár valószínűleg ezzel csak ki akarták emelni, hogy ők afféle főmuftik), de ha belegondolsz, a pusztítás-együttműködés vonalon ők az együttműködést szorgalmazzák. Kicsit erőszakosan ugyan, de a maga kifacsart módján a Kaszás lét nem csak individumok együttműködése, de kultúrák együttműködése is. Elvont és perverz módon, de igaz a dolog. És persze, nem állítom, hogy jó módon. De jobban belegondolva, ezzel a kék színnel azért eléggé hangsúlyozzák az összefogást. A relék, amik összefogják a galaxist, kék színnel világítanak. A Szövetségnek, ami már nevében is az összefogást hirdeti, szintén a kék a színe. A Tanács termében is a kék árnyalatok dominálnak, és a Fellegváron, a galaxis fővárosában is a kék szín a domináns. Kíváncsi vagyok, mennyire lehet ez tudatos. Az elutasítás szerintem azért "fehér" opció, mert egyrészt, fricsak a fanyalgóknak, másrészt, az az abszolút patthelyzet. Mi elpusztulunk, viszont a Catalyst elmondja, hogy a ciklus sem tartható már fenn. És ez be is bizonyosodik, hiszen Liarának hála az összeszedett tudás, amiben benne van a mi ciklusunk, a protheanok ciklusa, és e két ciklusnak hála az összes többi ciklus fontos (a Crucible-hez köthető) tudása, már elég ahhoz, hogy legyőzzék a Kaszásokat - ami ugye, mivel mi, a tévúton járók adjuk le az időkapszulát, valószínűleg csak pusztítással jár, ezzel visszatérünk a probléma gyökeréhez. Szóval a visszautasítás az a megoldás, amiben a kecske éhen döglik, a káposzta meg elrohad. Abszolút mindegyik alatt áll. A zöld a fentiek értelmében meg az abszolút jó - nem véletlen mondta ezt a befejezést író Casey Hudson, csak képben van a saját koncepciójával kapcsolatban -, hiszen az összefogások összefogását teremti meg és az egyetlen olyan opció, amiben nincs semmilyen globális pusztítás. Egyedül Shepard semmisül meg, de galaktikus viszonylatban a halála semmiség. Válasz
Frenkie Hozzászólás ideje: 2015. Május 5. Hozzászólás ideje: 2015. Május 5. Már lehet is írtani ismét. Fent van nmagon az új Wolfenstein. Válasz
pb69 Hozzászólás ideje: 2015. Május 5. Hozzászólás ideje: 2015. Május 5. Igen, sajnos a ME1-ben látszik, hogy sok esetben dramaturgiailag volt erősen kidogozva egy-egy momentum és más szempontok eléggé háttérbe lettek szorítva. Így pl. a racionalitás is fel lett áldozva nem egyszer a dráma oltárán. A későbbi részekben ezekre már jobban odafigyeltek, bár ott meg sokszor azt éreztem, hogy legtöbbször elvették a dráma élét azzal, hogy könnyen elkerülhetővé tették őket. A befejezés kapcsán szerintem az eltérő látásmódunk egy dologra vezethető vissza. Te alapvetően bízol a srácban és a Kaszásokban, miszerint tényleg együtt lehet velük működni és tökéletes kontroll alatt működhet a kontroll. Én viszont az előzmények tükrében nem hiszek ebben és irreálisnak érzem a kockázatot. Ha én is bízni tudnék ebben, akkor valószínűleg a potenciális áldozatok elkerülése végett túllépnék az egyeduralmi rendszerhez kötődő ellenszenvemen és a kéket választanám. Lehet, hogy az a záróvideó azt sugallja, hogy ez működik (nem tudom, mert eddig csak egyszer láttam és elég régen), de a döntéskor még ez ismeretlen. Wrex esetében egyetértünk. A geth-ek nálam nem játszották el az esélyüket, a 3-ban se. Az jogos, hogy ott már kvázi önként álltak át, de a Kaszások azért ebben a buliban is benne voltak. A Tanácsnál meg nem tudom, én sose hagytam őket odaveszni, de így is jócskán erősödött az emberi befolyás. Eleve ott volt az új Tanácstag, ill. nekem úgy rémlik, hogy az általad leírtak (pl. sok ember a C-Sec-ben és hasonlók) akkor is bekövetkeznek, ha nem alakul új Tanács. Tehát abban bízni, hogy az emberiségnek jobb lenne, ha odaveszne a Tanács és lenne új, szerintem nem reális. Sőt, inkább fordítva elképzelhető és az írásod alapján így is lesz, azaz később visszaüt ha hagytad őket meghalni. Az Udina és Anderson közti választás nálam tipikusan olyan dolog, amiről írtál pl. Wrex vagy Ash/Kaidan kapcsán. Röhejes, hogy kettejük közül lehet csak választani. Arról nem beszélve, hogy elég furcsa, hogy Shep ilyen szinten beleszólhat egy ilyen döntésbe. Hiába próbálják úgy előadni, mintha a mi szavunk csak egy tényező lenne a döntésben, lényegében simán rajtunk múlik az egész, ami vicces. Én mindig Anderson-t választom, noha látszik, hogy totálisan alkalmatlan a politikai pályára és így erre a pozícióra is. Udina viszont egy antipatikus gátlástalan féreg (ettől még politikusnak jó lehetne ), ráadásul az idegengyűlölő nézetei már itt felsejlenek. Az egész világlátása nemcsak teljesen ellentétes az enyémmel, de a galaxis sorsát és az emberiség ebben betöltött szerepét tekintve is túl baljós. Nonszensz, hogy nincs olyasvalaki, aki alkalmas politikusnak, de nem egy igazi türhő. A szintetikus-szerves ellentét számomra irreleváns a végső döntésben, nyilván attól eltekintve, hogy a Kaszás-kérdés is beletartozik ebbe. Ez így kicsit hülyén hangzik, de annyi a lényeg, hogy a döntésem (ilyen téren) kifejezetten a Kaszások miatt született, nem általánosságban a szintetikusok miatt. Ha lett volna olyan lehetőség, hogy csak a Kaszások pusztuljanak, más szintetikusok ne, akkor azt választottam volna. Szóval velük nem volt bajom, sajnos az elkerülhetetlen áldozat kategóriába soroltam őket. A Kaszásokat meg azért töröltem el nyugodtan, mert semmivel nem tudtak elbizonytalanítani abban, hogy kártékonyak. A ciklust én is elhibázott ökörségnek tartom, a velük való együttműködés lehetősége pedig nekem már túl idillinek tűnt. Valahogy naivitásnak éreztem volna abban bízni, hogy tökéletesen kontrollálni lehet őket és minden szép és jó lesz. Lehet, hogy tévedtem, de én így éreztem. Korábban minden egyes alkalommal, amiben vhogy szerepük volt a Kaszásoknak, abból csak a baj lett. Nem is feltételeztem, hogy a kék opcióval az aratás folytatódna, lehet félreértettük egymást. Az meg engem kevésbé izgat, hogy a szintetikusokkal mi lesz. Ha nem tanultunk semmit a hibáinkból és idővel csak lyukra futunk az MI-kel, akik nagy pusztítást végeznek, ám legyen. Egy új szerves faj is képes lehet háborúba folyni (lásd korábban az emberiséget is), de a régiek is. Ilyen tekintetben a szervetlenek se biztonságosak, de ez van. Annak nagyon kicsi a valószínűsége, hogy egy a Kaszásokéhoz hasonló überbrutál szörnyűséget sikerüljön összehozni. Ennyit talán már sikerült azóta fejlődni, ha meg nem, akkor tényleg lehet nem is annyira értelmetlen ez a ciklus-elmélet. Kisebb kaliberű MI-k esetében is lehetnek nagy bajok, ahogyan írtad is, de ezek jócskán kezelhetőbbek. Egyrészt ahogyan már írtam is, a konfliktusok szerveseknél is ott lesznek. Másrészt pedig a trilógia alatt sok problémás MI-vel volt dolgunk, de valahogy minden esetet sikerült globális mércével mérve kis erőfeszítésekkel hatékonyan kezelni. Csak a Kaszások jelentettek kivételt. Az áldozatok (nevezetesen az aktuális szintetikusok kiirtása) valóban sok tudás és infó pusztulásával is járnak. Ez se ismeretlen, hiszen a begyűjtő bázisnál is pont ez a dilemma. Én ott is romboltam és ott is ugyanazért, mint a legvégén: túl nagynak érzékeltem a kockázatot. A Cerberus-ban és TIM-ben se bíztam annyira, hogy a kezükbe adjam azt a tudást. A 2 végén pedig kifejezetten a bázis felrobbantása volt a paragon út, attól függetlenül, hogy később miért hány EMS pont jár. Attól, hogy bizonyos döntésekkel később könnyebb dolgunk lesz, még nem azt jelenti, hogy azok voltak az erkölcsösek. Ez fordítva is igaz, sokszor engedünk el pl. 1-1 figurát, akik aztán bűnözőkké válnak és galibákat okoznak, ettől még nem lett volna kevésbé renegát cselekedet anno kinyírni őket. Az, hogy a végén minden megfordul és az eredeti célról kiderül, hogy rossz, miközben TIM-é a helyes...nekem nem áll össze. Ahogyan írod is, a Kaszások ügyeskedése valóban egyfajta egységre és kollektív célok elérésére irányult, de elég perverz módon. Egy ilyesfajta összefogás számomra elfogadhatatlan, ahogyan a szintézis esetében is (nyilván más okokból kifolyólag, de) hasonlóképp álltam hozzá. Persze mondhatjuk azt, hogy itt tényleg másról lenne szó és újabb áldozatok nélkül lehetne egy új szép világ, de nekem ez bűzlött. És itt kanyarodnék vissza a kiindulási alaphoz. A Kaszások Saren és TIM közvetítésével is szorgalmaztak valamiféle perverz együttműködést. Ugye mindketten onnan indultak, hogy majd együtt dolgoznak a Kaszásokkal, aztán irányításuk alá vonják őket és így teszik jobbá a világot. A Kaszások elhitették velük, hogy ez meg is történhet, miközben észrevétlenül pont az ellenkezője történt, ők lettek manipulálva, majd marionettként rángatva, kiszolgálva a Kaszások érdekeit. A 3-ban Shepard furcsaságai és a kék lehetőség nekem túlságosan hajaztak a korábbiakra. Mintha előttem is csak el akarták volna húzni a mézesmadzagot, aztán szépen kihasználtak volna. Válasz
Rog Hozzászólás ideje: 2015. Május 5. Hozzászólás ideje: 2015. Május 5. (szerkesztve) Én is az irányítás lehetőséget szoktam választani. Hadd védelmezze és reparálja Shepi a galaxist. A sztori végével amúgy csak egy bajom van. Nagyon nem komálom hogy az emléktáblánál a dokinéne és Gergő bátya nincs jelen pedig nekik illett volna odaállni a többiek közé. Talán még Gabby és Kenny is tiszteletét tehette volna. Szerkesztve: 2015. Május 5. - Rog Válasz
Frenkie Hozzászólás ideje: 2015. Május 5. Hozzászólás ideje: 2015. Május 5. Nagyon jó ez a Wolfenstein: Old Blood. Alig bírtam abbahagyni. Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: 2015. Május 6. Szerző Hozzászólás ideje: 2015. Május 6. Én is az irányítás lehetőséget szoktam választani. Hadd védelmezze és reparálja Shepi a galaxist. A sztori végével amúgy csak egy bajom van. Nagyon nem komálom hogy az emléktáblánál a dokinéne és Gergő bátya nincs jelen pedig nekik illett volna odaállni a többiek közé. Talán még Gabby és Kenny is tiszteletét tehette volna. Igen, én is hiányolom őket onnan. Főleg a doktort, hiszen ő is lazán ott van mindhárom részben (jó, a harmadikban le lehet cserélni, de valahogy kétlem, hogy sokan lecserélték). Nagyon jó ez a Wolfenstein: Old Blood. Alig bírtam abbahagyni. Egek, mire ehhez hozzájutok. Nincs egy hete, hogy lapzárta volt, de már most két játék vár tesztelésre és egy igen nagy lélegzetvételű előzetes (plusz a jövő héten még Hungarocon is, amin meg zsűrizek...). Pedig mivel ez idézi a klasszikus Wolfokat, nagyon várom. Pb, később írok az ME-sre, de most sajnos nincs időm reagálni. Válasz
Darth Cupsy Hozzászólás ideje: 2015. Május 6. Hozzászólás ideje: 2015. Május 6. (szerkesztve) Főleg a doktort, hiszen ő is lazán ott van mindhárom részben. Én csak, azt sajnálom, hogy egy italozásnál nem futotta többre vele Szerkesztve: 2015. Május 6. - Darth Cupsy Válasz
Frenkie Hozzászólás ideje: 2015. Május 8. Hozzászólás ideje: 2015. Május 8. Wolfenstein: Old Blood Ki is toltam, így hogy a héten szabin vagyok. Kb olyan hosszú mint régen a kiegészítők. Igaz ma DLC-nek hívják őket, de 99%-ban multihoz készülnek. Hálistennek kiadásra került ez a single DLC. Hogy miért hálistennek? Mert iszonyú jó hangulata van. Megidézi a 2001-es Return Castle Wolfenstein hangulatát. Mikor az ódon várfalak között bóklásztunk éjjel, közben nácikat írtottunk. Nekem amúgy is ez a kedvenc Wolfenstein-játékom. Mintha a Kémek a Sasfészekben címü film helyszíneit járnánk végig. Szóval ez a DLC ezt a hangulatot hozza vissza, meg az őrült náci tudósokét. A fekete humor áthatja a játékot, főleg B.J részéről. Néha szakadtam a náciknak való beszólásain. Brutalitásból és vérből - az eredeti játékhoz hasonlóan - itt sincs hiány. Jack Bauer tényleg tanulhatna itt pár vallatási módszert. Maguk a karakterek is szenzációsak, főleg Rudi Jager a verőember és Helga az őrült tudósnő. Annyira tetszett a játék hogy néha még délelőtt is játszottam vele, pedig azt sosem szoktam még szabin sem. A grafika maradt ami volt, itt is látni textúrázáskésleltetést. De hát az ID Tech 6-os motor ilyen pc-n. Azért nem olyan durva mint a Rage-nél. Egyszóval egy nagyon jó szórakozást nyújtó, önmagát a legkevésbé sem komolyan vevő DLC-ről van szó. Ha Steamen akciós lesz azonnali vétel nálam. 10/10 Válasz
Rog Hozzászólás ideje: 2015. Május 18. Hozzászólás ideje: 2015. Május 18. http://www.youtube.com/watch?v=hBoCRYX6Vq0 Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: 2015. Május 19. Szerző Hozzászólás ideje: 2015. Május 19. Wolfenstein: Old Blood Ki is toltam, így hogy a héten szabin vagyok. Kb olyan hosszú mint régen a kiegészítők. Igaz ma DLC-nek hívják őket, de 99%-ban multihoz készülnek. Hálistennek kiadásra került ez a single DLC. Az a poén, hogy ez tényleg nem DLC. Kiadták lemezesen is. Ez egy valódi, régi vágású kiegészítő teljes valójában. Ahogy az egy modern kori, mégis régi vágású Wolfenstein játékhoz illik. Sajnos én még mindig nem tudtam vele játszani, is a tesztelni való mellett ma jön a Witcher 3 is, így szvsz. mostanában nem is fogok tudni, de talán egy Steam akció keretében én is elcsípem és kipörgetem. Pedig a beszámolód nagyon kedvet hozott hozzá... Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: 2015. Május 19. Szerző Hozzászólás ideje: 2015. Május 19. Hát gyerekek, valószínűleg elfogult vagyok, de ez a Witcher 3 egy csoda. Másfél órát játszottam eddig vele, de EZ RPG. Innentől kezdve, ha nem éri el ezt a színvonalat, kár vesződni vele. Már most ki merem jelenteni. K*rva jó optimizálás. Ahhoz képest, hogy a hivatalos gépigény szerint minimumon is épp csak el kéne indulni, de közepes beállítás mellett simán fut - újfent köszönet Frenkie-nek, akinek jó tanácsai nélkül fele ilyen jó gépem sem lenne. És gyönyörű így is! Komolyan, megláttam a játékot és elkezdtem tanakodni, hogy hogyan lehet ez még szebb? DE LEHET!!!! Még távolról sincs high vagy ultra beállításon! És maga a játék. Még sz*rt sem csináltam ebben a másfél órában, mégis több játékélmény ért, mint mondjuk az eddigi öt Call of Duty-ban összesen. Jó, a kettő nem egy kategória, de a CoD elég populáris, hogy ezzel a példával lefessem, mily tartalmas a Witcher 3. Ha igazán hasonlítanom kéne, akkor azt mondanám, hogy ez a játék a Witcher 2 a Skyrimbe oltva. A W2 epikussága a Skyrim "azt csinálsz, amit akarsz" felfogása mellett - oké, némileg korlátozva vagy - azért a sztori még mindig határokat szab -, bár a túró tudja, mint írtam, még csak másfél órám van benne. Az biztos, hogy nálam már most az év játéka, na. Hiába jön az Arkham Knight - amit valószínűleg ugyanígy imádni fogok -, a Mad Max, a Battlefront, videojátékban ez engem kilóra megvett. És mondok még valamit. Collector's Edition szinten új etalon született. 40 000, nem titok, ennyibe került, bárki ellenőrizheti bárhol. Nehéz is lenne titkolni. De már maga a doboz a térdemig ér! És van benne egy akkora kézzel faragott figura, ami mellett a 30 cm-es alien királynőm majdnem eltörpül. És ez csak EGY a tartalomból. Witcher medáll, kétszáz oldalas bazi nagy art könyv, térkép, zene, stb. Komolyan mondom, ajándék volt ezen az áron! Mondom ezt teljes magabiztossággal annak tudatában, hogy a Witcher 2 szintén ennyibe fájt akkor, és a negyed ennyi cucc van benne. A W2 2012-es játék. Három év alatt a CE változat ára nem nőtt, de a tartalma négyszer akkora! CD Projekt RED, ISTEN VAGY! Válasz
Frenkie Hozzászólás ideje: 2015. Május 20. Hozzászólás ideje: 2015. Május 20. Az a poén, hogy ez tényleg nem DLC. Kiadták lemezesen is. Ez egy valódi, régi vágású kiegészítő teljes valójában. Ahogy az egy modern kori, mégis régi vágású Wolfenstein játékhoz illik. Sajnos én még mindig nem tudtam vele játszani, is a tesztelni való mellett ma jön a Witcher 3 is, így szvsz. mostanában nem is fogok tudni, de talán egy Steam akció keretében én is elcsípem és kipörgetem. Pedig a beszámolód nagyon kedvet hozott hozzá... Remélem minél hamarabb sort kerítessz rá. Hát gyerekek, valószínűleg elfogult vagyok, de ez a Witcher 3 egy csoda. Másfél órát játszottam eddig vele, de EZ RPG. Innentől kezdve, ha nem éri el ezt a színvonalat, kár vesződni vele. Már most ki merem jelenteni. K*rva jó optimizálás. Ahhoz képest, hogy a hivatalos gépigény szerint minimumon is épp csak el kéne indulni, de közepes beállítás mellett simán fut - újfent köszönet Frenkie-nek, akinek jó tanácsai nélkül fele ilyen jó gépem sem lenne. És gyönyörű így is! Komolyan, megláttam a játékot és elkezdtem tanakodni, hogy hogyan lehet ez még szebb? DE LEHET!!!! Még távolról sincs high vagy ultra beállításon! És maga a játék. Még sz*rt sem csináltam ebben a másfél órában, mégis több játékélmény ért, mint mondjuk az eddigi öt Call of Duty-ban összesen. Jó, a kettő nem egy kategória, de a CoD elég populáris, hogy ezzel a példával lefessem, mily tartalmas a Witcher 3. Ha igazán hasonlítanom kéne, akkor azt mondanám, hogy ez a játék a Witcher 2 a Skyrimbe oltva. A W2 epikussága a Skyrim "azt csinálsz, amit akarsz" felfogása mellett - oké, némileg korlátozva vagy - azért a sztori még mindig határokat szab -, bár a túró tudja, mint írtam, még csak másfél órám van benne. Az biztos, hogy nálam már most az év játéka, na. Hiába jön az Arkham Knight - amit valószínűleg ugyanígy imádni fogok -, a Mad Max, a Battlefront, videojátékban ez engem kilóra megvett. És mondok még valamit. Collector's Edition szinten új etalon született. 40 000, nem titok, ennyibe került, bárki ellenőrizheti bárhol. Nehéz is lenne titkolni. De már maga a doboz a térdemig ér! És van benne egy akkora kézzel faragott figura, ami mellett a 30 cm-es alien királynőm majdnem eltörpül. És ez csak EGY a tartalomból. Witcher medáll, kétszáz oldalas bazi nagy art könyv, térkép, zene, stb. Komolyan mondom, ajándék volt ezen az áron! Mondom ezt teljes magabiztossággal annak tudatában, hogy a Witcher 2 szintén ennyibe fájt akkor, és a negyed ennyi cucc van benne. A W2 2012-es játék. Három év alatt a CE változat ára nem nőtt, de a tartalma négyszer akkora! CD Projekt RED, ISTEN VAGY! Gratulálok hozzá, okozzon sok örömet. Annyira lelkesen írtál róla, hogy megnéztem pár gameplay videót, de nekem nem jön be a világa. Ezért jó hogy többféle játékot készítenek. A fentieket olvasva nekem ugyanezen érzések vannak meg a Tomb Raiderben. A Half-Life szinte már bőven elérte. Egyszerűen annyira jó a játék hogy maga a JÁTÉK. Mintha a Lostban látott szigeten járnék, ahogy egyre több dologról rebben fel a fátyol annál izgalmasabb az egész. A végén majd írok véleményt is. Annyit még kiemelnék hogy az MI valami brutál jó. Néha alig bírom eltalálni az ellenfeleket olyan jól mozognak. Ami nagyon várok az az.... .. hogy Matthias atyába úgy beleállítsam a csákányt hogy átmenjen rajta és beleékelődjön a sziklába. Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: 2015. Május 21. Szerző Hozzászólás ideje: 2015. Május 21. A Tomb Raidert én is ki tudnám játszani szinte bármikor, iszonyúra megfogott az a játék is. Van egy olyan érzésem, hogy jövőre a Rise of the Tomb Raider lesz nálam az év játéka. Én nem igazán szerettem a régi TR-eket, ennek is csak a grafika és az akciórészek miatt álltam nekik, azok nagyon babák voltak a trailerekben. De végül a sztori, a hangulat, a misztikus és mindezek előtt, a karakterek fogtak meg. Ezt a Lara Croftot nagyon megszerettem, de én is szívből gyűlöltem Matthiast, sajnáltam az elhullókat, és persze, kerestem az állam a látványos akciójeleneteknél. Ami meg a Witcher 3-at illeti, basszus! 14 óra és 11 perc játékidő után még csak 8% van meg. És van itt minden, ami szem s szájnak ingere. Koronás összeesküvés, szörnyfészek robbantgatás, moralizálás, árulás, kaland, vadászat, nyomozás. Egy dolog nem volt még, ami meghökkentő, ha Witcher játékokról van szó. Geralt még egy nővel sem búj ágyba - már amennyiben ágyra korlátozza eme sportágat. Az előző két részben Trisst úgy tizenöt perc alatt már pucéran láthattuk Geralt társaságában... Mondjuk lehet, hogy ez a bibi, még nem került elő Triss. Már tudom, hol van, csak még nem mentem el hozzá. Valahogy az, hogy ott a legkisebb ellenfél is 30-as szintű, én meg még csak 5-ös szinten vagyok, és az általában tömegesen pusztítható fojtólidércek is kifiléznek, megriaszt. Válasz
Rog Hozzászólás ideje: 2015. Május 26. Hozzászólás ideje: 2015. Május 26. (szerkesztve) Szerkesztve: 2015. Május 26. - Rog Válasz
Ajánlott hozzászólás
Csatlakozz a beszélgetéshez!
Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.