2x08 - Who Are You?

[Dzséjt]

4 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Ami azért elég gáz. Jó eséllyel egy életre lecsuknak így aztán a család nem csak az áldozatot veszti el, hanem téged is, aki esetleg támasza lenne a nehéz időkben. De ez már nem SW téma. 

Tény, nem jó, hogy ilyen is van bennem. De szerencsére nem kerülök nap mint nap ilyen helyzetbe. Viszont emiatt tudok együttérezni azokkal, akik bosszúhadjáratba kezdenek a szeretteik meggyilkolása miatt. Ezért tudok együttérezni Vellel is, a kirohanásával (noha hideg fejjel én is elítéltem volna, ha megöli Sammet - azért az tény, hogy baleset történt, nem szándékos emberölés).

 

11 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

K2 belépője így is elég horrorisztikus és súlyos volt.

Jó lenne tudni, hogy ő ölte-e meg Enzát. Sötét aspektust adna hozzá, ha így lenne.

[Ody Mandrell]

5 perccel korábban, Dzséjt írta:

Jó lenne tudni, hogy ő ölte-e meg Enzát. Sötét aspektust adna hozzá, ha így lenne.

Gilroy-t megkérdezhetnék erről, úgy is sok interjút ad mostanában.

[Wilde]

Korábban az első évad hatodik része volt a kedvencem a sorozatból, de ez most felülmúlta még azt is. Nem volt túl bonyolult epizód, de tökéletesen építette fel a feszültséget, ahogy oda a főtérre összesűrűsödtek az események. Egyszerre volt letaglózó, megrendítő, felkavaró és merész az, amit ebben az epizódban láthattunk. Továbbá már látva 9. részt is, azt kell, hogy mondjam számomra ez volt az első olya történetszál, ahol egy hármas egységen belül egyértelműen a második részt éreztem a legerőteljesebbnek (mondjuk az első évadnál nem jött pont ki mindig ez a hármas tagolás).

 

Igazából maga az epizód egy motívumra épül fel, hogy a Birodalom irányította elégedetlenség egy pontra tereli a ghormani embereket és mint egy vadász a zsákmányát csapdába csalja. Ezzel kapcsolatban ami nagyon tetszett, hogy az eseményeket folyamatként ábrázolják, itt meg kell említenem, hogy ezen a téren előnyös volt az egy éves időugrás, amivel itt is számolhattunk, mert így úgy mutatták ezt az egész eszkalációt, ami már jó rég óta zajlik és túllépett az elviselhető kereteken. Az emberek reményvesztettnek tűnnek és ez a reményvesztettség már nem állítható meg pusztán azzal, hogy Syril megpróbálja figyelmeztetni őket, vagy egyes emberek rájönnek, hogy ez csapda lehet, egyszerűen úgy érzi a tömeg, hogy nincs hová hátrálni, a Birodalom pedig mesterien irányítja, manipulálja őket.

 

Nekem nem csak az epizód, de az egész sorozat kiemelkedő karaktere volt Syril Karn, de ez a rész és az a befejezés, amit kapott végleg feltette rá a koronát. Egész egyszerűen ennyire ellentmondásos, nehezen besorlható figurát nem sokat tudnék mondani a SW világából, de pont ezért sikerült ilyen nagyszerűen. Syril kétségtelenül nem egy hős, de nem is tudnám rá azt mondani, hogy egy velejéig romlott, gátlástalan gazember és mindezek mellett pedig - nem csak a halála miatt - egy nagyon tragikus sorsú figura. Amiért kezet csókolok Gilroyéknak, hogy nem úgy írták meg a végét, hogy jó Syril akkor hőssé válik, hanem maga a halála is egy ilyen ellentmondásos vég volt számára és én itt éreztem azt, hogy ez egy egészen másfajta sorozat, mint amiket korábban láttam SW fronton.
Amikor megtudja, hogy mi készül itt és tudatosodik benne, hogy mihez asszisztált (mondjuk van egy olyan érzésem, hogy már ezt megelőzően az eltelt időszak alatt elkezdett szimpatizálni az ellenállókkal), akkor feltör belőle valami. Egyszer láttam igazán elemében Syrilt, amikor megmentette Dedrát, én ott reménykedtem az első évad után, hogy talán átfordul benne valami és ez egy lépcsőfok lehet egy új Syrilhez, aki mer a sarkára állni és kompetensnek látszik. Ezzel szemben visszasüllyedt azzá az elnyomott, bizonyítani, megfelelni vágyó senkivé, aki korábban volt, csak most nem az anyja volt felette, hanem a barátnője. Maga a sorozat az elnyomással szembeni lázadásról szól és ugyan egymásfajta elnyomást látunk ebben az esetben, ami nem politikai/katonai, hanem inkább személyes szinten valósul meg, de ettől még Syril is egy alávetett helyzetben van.

Ez az alávetettség pedig rengeteg elfojtott agressziót, frusztrációt jelent és amikor feltör belőle és elkezdi fojtogatni Dedrát, akkor nagyon látványos volt mennyire megváltozott a kettejük közti dinamika. Persze az eszkalálódó helyzet miatt már Dedra sem tűnt annyira nyeregben lévőnek, őt is zavarta a készülődő mészárlás, de itt nagyon hangsúlyosan Syril volt a domináns fél és életében először talán igazán a sarkára állt. Az viszont nagyon fontos, hogy attól még, hogy kimegy a tüntetők közé, ezzel kvázi sorsközösséget vállalva velük még nem vált hőssé, de még csak azt sem mondanám, hogy mártírrá. Ahhoz az kellett volna, hogy eltalálja egy kósza lövedék, de ennél sokkal tökösebbek voltak a készítők. A vég úgy éri el, hogy nem tudott megszabadulni a korábbi hibáitól. Amikor meglájta Cassiant és ismét feltör belőle az elnyomott agresszivitás és ahogy ott nekiesik Cassnek, ugyan racionálisan tudtam, hogy Cass nem halhat meg én komolyan elkezdtem aggódni érte, mert úgy tűnt, hogy Syril megöli. Az igazi drámája ennek a jelenetnek az volt, hogy amikor meglátja őt Syril, rávetíti minden keserüségét, minden csalódottságát, őt teszi meg haragja tárgyának, aki miatt úgy érezheti, hogy elromlott minden még ott a Ferrixen, de közben ennek az embernek a számára ő egy ismeretlen noname valaki, akiről azt sem tudja, hogy kicsoda és ha nem támad rá meg sem ismerte volna. Volt ott viszont még valaki, aki megismerte Syrilt, akit ő csak felhasznált korábban, még ha utólag figyelmeztetni is akarta és pont az lőtte le őt, akikkel végső soron ő is közösséget vállalt volna azzal, hogy otthagyja a birodalmiakat a hotelben és kimegye a tüntetők közé ahol a Birodalom mészárlást készít elő. Ráadásul én éreztem egy pillanatnyi megingást benne mielőtt meghalt, hogy mikor tudatosodik benne, hogy Cassiannal nem egymás nemezisei, hanem csak ő vetíti ki rá minden haragját, akkor nem biztos, hogy ne tudta volna Cass rávenni, hogy higgadjon le és ne lője le őt hidegvérrel... de erre már nem került sor, mert Syrilt váratlanul főbe lőtték. Ahogy ez meg volt komponálva az számomra az egyik legjobb dolog a SW-ban.

 

Az egész jelenetsor amúgy amikor elindul a mészárlás tanítani valóan volt felfűzve, ott ahogy adagolták a feszültséget és érezni lehetett a levegőben, hogy itt valami nagyon komoly dolog lesz, az egészen hátborzongató volt. Miközben megvoltak egyértelműen a felelősök, de a birodalmi oldalon is éreztem az áldozatiságát annak a csoportank, akiket kiküldtek a tömegbe azzal a szándékkal, hogy a vágóhídra mennek és tudatosan feláldozzák őket azért, hogy aztán "jogosan" elkezdhessenek mészárolni a tüntetők körében. Ami utána jött és ahogy elszabadultak az indulatok az is hihetetlenül feszült volt. Érezni lehetett a fejvesztettséget, ahogy az ott rekedt emberek kétségbeesetten próbáltak menekülni, csak nem nagyon volt hová. Ez a kiszolgáltatottság tette nagyon félelmetessé ezt az egészet és ismét bebizonyították, hogy mennyire borzongató tud lenni egy már jól ismert elem, ha olyan a kontextus. Már az első évadban is éreztem ezt, amikor az Aldhanin voltak és feltűnik egy TIE a hegyek között, az annyira más érzést keltett, mint mikor csak sima célpontok voltak a Falconnak a klasszikus trilógiában és simán lelövöldözték őket. Itt a sokszor kinevetett és eddig nem túl fenyegető rohamosztagosok voltak úgy bemutatva, hogy ijesztőnek és félelmetesnek tűntek ahogy felléptek a tüntetők ellen. Ettől még a legemlékezetesebbre nyilván a KX droidok feltűnése sikerült, már már ilyen szörnyfilmes elemeke vonultva fel, ahogy megállíthatatlanul közeledtek szegény ellenállók felé és ide oda dobálták az áldozataikat. Amikor az első évadban letartóztatja egy ilyen Cassiant az is félelmetes volt, de ott még visszafogta magát az a gép, de itt láttuk, hogy mi történik, ha nem kell tekintettel lenniük semmire.

 

Egyedül, ami nem tetszett az ehhez kapcsolódva K-2SO bevezetése volt a történetbe, ami számomra furcsa volt. Úgy érzem, hogyha nem lenne Rogue One és nem tudnánk, hogy egy ilyen droidnak majd Cassian mellé kellene szegődnie, akkor nem vitte volna itt magával a tönkrement egységet Cass. Éppen megmenekülnek, örülnek, hogy kicsinálták azt a robotot és akkor Cassian fejében felgyullad a kis lámpa, hogy hú ezt akár haza is vihetném és átprogramozhatnánk, hátha jó lesz valamire. Nem tűnt életszerűnek, de ez legyen a legnagyobb baj, mert ezzel együtt is számomra ez az epizód kiemelkedik az Andorból, egyelőre az évadra még nem tudnám rámondani, hogy jobban tetszett, mint az első, de ez a rész nekem a kedvencem. A karakterek kezelésében elsőrangú volt és Syril nagyon komoly befejezést kapott, Dedrára pedig a jövőben nagyon kíváncsi leszek, mert megrendült ő is az biztos és szerintem az epizód színészileg vett csúcspontját Denise Gough szállította a mészárlás utáni reakicójával... úgyhogy érdekes lesz ő hogyan áll majd fel ebből.

[Ody Mandrell]

40 perccel korábban, Wilde írta:

Syril kétségtelenül nem egy hős, de nem is tudnám rá azt mondani, hogy egy velejéig romlott, gátlástalan gazember és mindezek mellett pedig - nem csak a halála miatt - egy nagyon tragikus sorsú figura.

Alapjában véve egy rendszerető és jóravaló emberből a Birodalom rendszerében bárkiből válhat Syril. Hozzá sose jutott el más impulzus, csak a birodalmi doktrína. Jelzésértékűnek tartom, hogy amint testközelbe kerül számára a lázadás és egy nép igazságtalan elnyomása, miként reagál. Ahogy itt Syril reflektál az eseményekre, úgy csak egy jó ember tud. Ezért is írtam korábban, hogy nagyon jó lázadó vált volna belőle, mert valahol idealista is, csak nem talált rá az eszme. Vagyis igen, de már túl későn.

 

 

[Ody Mandrell]

7 órával ezelőtt, Wilde írta:

Éppen megmenekülnek, örülnek, hogy kicsinálták azt a robotot és akkor Cassian fejében felgyullad a kis lámpa, hogy hú ezt akár haza is vihetném és átprogramozhatnánk, hátha jó lesz valamire.

Vagy jó lesz birodalmi információkat kiszedni a memóriájából. Cassianban itt mutatkozik meg először a lázadó kém hozzáállás. 

[Dzséjt]

Ez is egy jó szempont. Emellett még eszébe juthatott az is, hogy tanulmányozhatják, mennyit bír ki, milyen fegyvereket célszerű a KX-ek ellen hazsnálni, illetv arra is gondolhatott, hogy a lázadás soraiban nagy haszna lehet egy ilyen terminatornak. Mondjuk az RO tudatában kicsit vicces ez a nagyfokú sebezhetetlenség, mert ott például Jyn egyetlen lövéssel lelőtt egyet egy szimpla birodalmi E-11-es karabéllyal. De lehet, az pont olyan szerencsés lövés volt, amire utaltam korábban, hogy egy ilyen megmenthette volna Cassiant is.

[Ody Mandrell]

Az biztos, hogy egy ilyen robot a lázadás számára kincset ér. 

[Donát]

Most mit lehet erre mondani?

Én kifogytam a szavakból...

 

Remélem Syril békére lel az Erő honában.  

[Donát]

2025. 05. 07. - 15:11, Ody Mandrell írta:

Nehéz írni a részről mert még mindig kavarognak bennem az érzelmek. Volt már megannyi csúcspont az SW-ben, és az amit itt láttunk méltán kerül majd be a Star Wars panteonjába.

 

Talán még soha nem mutatkozott meg egyszerre a Birodalom aljassága, gonoszsága és minden egyéb rossz tulajdonsága annyira nyersen és brutálisan, mint itt. A végletekig feszítették a húrt, de a Ghormaniak még akkor se támadtak rájuk, csak kántáltak, énekeltek ami megindító volt. Az évek óta tartó sanyargatás után elértek arra a pontra, hogy kiálljanak szabadságukért és a bolygójukért.

Az öreg Rylanz csak a legvégén ismerte fel, hogy kelepcébe kerültek. Kilátástalanul próbálta a tömeget visszatartani, de az évek alatt felgyülemlett frusztráció már kitört, és nem lehetett visszaterelni a palackba. Erre jött rá a fiatalabbak elszánt harcikedve, köztük a lányáé is, aki nem hallgatott az apjára, amiért az életével fizetett.  

 

Wilmon és Cassian eleinte csak sodródtak az eseményekkel, ám később szerves részeivé váltak. Cass végig a küldetését tartja szem előtt, de nem sikerül tiszta célpontként Dedrára lőni. Vagyis egyszer majdnem, de akkor közbelép Syril. Nem gondoltam volna, hogy ezt fogom írni valaha is, de megkedveltem a fickót. Az évek alatt kikupálódott, és igazából itt mutatkozott meg, hogy Syril Karn jó ember. Ahogy fojtogatta  Dedrát az nagyon durva volt! Hirtelen kiadott minden magában rejlő frusztrációt, amit a női nem irányába egész életében felhalmozott. Syril Karn végre a sarkára állt. Tulajdonképpen Dedra vallomása után világosodik meg, hogy a Birodalom egy aljas és gonosz hatalom. Ehhez biztos jól jöttek a Ghormanon töltött évei, de akkor is megrázó volt látni, hogy a felismerés szinte összetörte. Miután Dedrától elbúcsúzik,  elveszve bolyong a palmoi káoszban, és akkor Ahab kapitány megpillantja a fehér bálnáját. Úgy veti rá magát Andorra, mint egy véreb. Valószínűleg abban a pillanatban a világ összes bajáért őt okolta. Csak akkor világosodik meg, hogy a kicsinyes bosszúja már nem számít, amikor Andor visszakérdez hogy ki is ő valójában? A legnagyobb tragédia, hogy a megvilágosodás pillanatában kap fejlövést, amikor tényleg lehetett volna valaki a saját jogán, és nem csak egy báb a különféle játszmákban. Borzasztóan sajnáltam...magam se hittem mennyire. Férfiasan bevallom megsirattam. Tragikus sors az övé, és szerintem abszolút nem ezt érdemelte. A végén még Eedy-t is megsajnáltam, szegényen látszott, hogy mindjárt összeomlik.

Syril mellett Dedra is elindult a lejtőn. A Ghormanon most akkora trauma érte, amiből nem tudom lesz-e visszaút. Gyanítom nem. A Syrillel való konfrontáció majd később a férfi halála olyan érzelmi hullámot indított el benne, ami majdnem ott helyben zúzta össze. Zseniális jelenet amikor próbálja összeszedni magát a jelentése előtt, de csak kínlódik, szinte agonizál. Bizony, valahol már Meerot is sajnálom, nem tehetek róla. De ilyen az, ha valaki a gonosz szolgálatában áll. Előbb-utóbb rámegy lelkileg is, ha nem velejéig rossz ember.

 

A konfliktus kirobbantása maga a Birodalom esszenciája. Saját embereit képesek beáldozni, senki nem számít, csak a cél. Ez eddig nagyjából átvitt értelemben zajlott, legalábbis olyanra nem emlékszem, hogy nyíltan fejbe lövik a sajátjaikat. Ekkora már egy lőporos hordó az egész tér, és robban is annak rendje és módja szerint. Egyre nagyobb volumenű mészárlás veszi kezdetét, ami a végére átterjed az egész városra, és gyanítom a bolygóra is. Ahogy a Ghorok sorolják a halottak számát, és segítségért könyörögnek az szívbe markoló. 

A birodalmi droidok eszméletlen hatékonyak voltak. Ahogy dobálták az embereket 40-50 méterre, mint valami terminátorok, félelmetes volt. K2 feltűnése nem is lehetett volna ennél szomorúbb. De legalább most már Cassian mellett van. Samm maradt a Ghorman frontban, és valamit törlesztett Cintáért, amikor megmentette Cassian és Wilmon életét azzal, hogy elgázolta K2-t.

Wilmon hátramaradt a ghormani lázadókkal, így ő szerintem ezzel kikerült a képből.

 

A rész méltó lezárása volt a birodalmi média elferdített híre, ami a lázadókra keni az egész Ghorman incidenst. Már alig várom a következő részt, hogy egy kis elégtételt kapjak az itt történtek után.

 

Zseniális rész volt, minden pillanata arany. Az összes szó és történés a helyén, pengeéles, tonnás súlyú jelenetek egymás után. Bravo!

Nem tudom olvastam-e tőled jobb hozzászólást valaha, de hogy a top3-ban van az biztos. 10/10. Leírtál mindent, amit gondoltam és amit én képtelen voltam szavakba önteni. Olyan szinten a látottak hatása alatt vagyok, hogy öntudatlanul is lassan csorognak a könnyeim, pedig már lement a stáblista miközben elolvastam a fenti írásod. Elképesztő milyen minőségű és feszültségű epizód volt ez. Most jön ki belőlem az utóbbi. 

[Ody Mandrell]

Köszönöm @Donát, pedig már nem vagyok a régi.

 

Alig tudok olyanról, akit ne sokkolt volna a rész. Mindenkinek kellett idő, hogy írni tudjon róla, köztük nekem is.

 

Azért ha mégis írnál, örömmel olvasom.