Nute Gunray

Szerintem nem a korszakkal van a baj, hanem a könyvekkel. A legrosszabb (vagy inkább kevésbé jó) könyvek mind erre az érára összpontosulnak. Older szerintem is katasztrófa, a régi Legends-borzadályokat idézi. Wendig trilógiája a 2. és 3. részre egészen fogyasztható lett. Whill, most felkeltetted a kíváncsiságomat, meg fogom nézni, milyen mondatok szerepelnek az eredeti változatban. A százalékokkal nagyrészt egyetértek, talán csak az Alphabet-osztag van nálam magasabban, de azért az sem 90%-os szint. Az Ébredő Erő nálam a 71-et se érné el, a Vérvonal meg az Elveszett csillagok meg nálam bőven 90+ %.

Óriási rész volt, igazi ROTS-hangulat a köbön! Ennek függvényében a rész tele volt baljós és szomorú jelenettel. Gondolok főleg arra, amikor Anakin bizakodik, hogy egyszerre kiiktathatják Mault és Grievous-t is, és kis szerencsével vége is a háborúnak. Az utolsó kegyelmi pillanatok ezek. De emellett ott voltak a pozitív töltetek is. Anakin (enyhe bűntudattal?) nagyon örült, hogy ennyi idő után láthatja újra Ahsokát, láthatóan nem is tud mit kezdeni először a helyzettel, miközben a lány eleinte ignoránsnak tűnik. Aztán ahogy Rex és emberei fogadják a togruta ex-Jedit, az valóban szívbemarkoló. Ezek a mély érzelmekkel teli hűséges és bajtársias klónok, kevés kivétellel, nemsokára a Birodalom arctalan gépezetének első képviselői lesznek... Számomra ezek jelentették a rész legfőbb élvezeti faktorát, nem is a látványos harci cselekmények. A rész elején bemutatott bolygó, Yerbana nagyon tetszett. Remélem, még fogjuk látni egyszer. Az akciók mellett számos régen látott ismerős is megjelent: Almec, Gar Saxon vagy éppen Rook Kast (ő a Son of Dathomir képregényben debütált). Bár Obi-Wan kezdetben a hivatalos út mellett érvel, az események annyira felgyorsulnak, hogy már nem számít a Tanács értesítése, utasításának kérése, vagy, hogy a Köztársaságot egyezmények kötik és kvázi agresszorként lerohan egy "semleges" bolygót... ezek már tényleg a hosszúra nyúló háború utolsó mozzanatai.

Azok régi legends művek, amelyek még teljesen más koncepció alapján születtek (és egyébként se citáljuk ide). Dooku bármikor kaphat még regényt. Én például nagyon kíváncsi vagyok az EP1-et követő éveire, amikor az évek alatt kiformálódott a CIS.

Mindjárt nézem, felcsigázott ez a sok lelkes hozzászólás.

Jó kérdés, nem tudom. Igazából a szövegkönyv is azért jelent meg odaát, mert nagyon sokan kérték.

Nekem régebben minimum 3-4 nap kellett egy felnőtt SW-regény elolvasásához. Mivel az utóbbi években csak buszon, a munkába menet olvasok, így azért több mint egy hét, mire átrágom magam egy könyvön.

Goodreads szerintem jó.

Az elmúlt 24 órában volt 3101 teszt (ez az eddigi rekord) és ehhez képest "csak" 111 új beteg. Reménykedem, hogy ez talán azt jelzi, hogy lassul a járvány üteme.

Most meglestem, az én példányom hátlapján nincs kiemelve a "családba" szó.

Már megjelent. Olyan, mintha egy forgatókönyvet olvasnál, tehát nem rendes regény.

Mert feleannyi tesztet végeztek, mint az azt megelőző napokban.

Tisztes lezárást kapott ez a szál, bár az előző részek azért jobban tetszettek. A Solo-s utalások (Maul, Vörös Hajnal) továbbra is fantasztikusak, Marg Krim-et már szinte megsajnáltam, amikor lemondóan sóhajtotta, hogy ő elől nem tud semmit sem eltitkolni. Az akciójelenetek az előző epizódhoz képest gyengébbek voltak, de most nem is ez volt a lényeg. A toong-ok felbukkanásának örültem, örvendetes, amikor a készítők leporolnak és használnak egy régen bemutatott, ám azóta nem sokszor előkerülő fajt. Ahsokával kapcsolatban Wilde leírt mindent szépen.

Álleejtős képsorok. A sorozat méltó lezárása lesz. Aztán jöhet egy instant EP3 megtekintés.

Szegény.

Egy-két háttérkarakter az EP7-ből szerepel benne (pl. Ematt őrnagy), illetve itt tudod meg, emlékeim szerint, hogy a Falcon már nincs Han tulajdonában.

Jó rész volt, látványos akciókkal, sok mindent nem lehet írni. Annyira jó látni a TCW-helyszíneket. Oba Diah egy élő város, tele van gyalogosokkal, siklókkal stb. A résszel nem haladt előre semmit a történet, egy keretes szerkezetet alkotva gyakorlatilag ugyanott találják magukat hőseink a rész végére, mint ahogy elkezdődött, de közben volt idő karakterépítésre. A két testvér múltbeli tragédiája önmagáért beszél. Ahogy a meg nem nevezett Jedi egy mondattal lerendezi a szülők halálát, bicskanyitogató. Nem csoda, hogy Palpatine-nek valóban nem sokat kellett hozzátennie a maga részéről, hogy a Galaxis közvéleménye habozás nélkül elfogadja a "Jedi-államcsín" narratívát. Rafa továbbra is elég ambivalens a szememben. Először a fogvatartók felé löki Ahsokát, majd később a menekülés alatt, ha rajta múlna, simán hátrahagyná a lányt, miközben azért a rész második felére kezd magába szállni és felfogni, hogy milyen helyzetbe keverte testvérét és önmagát. Itt jut eszembe, a kínzó droid az érdes hangjával együtt nagyon félelmetes volt számomra. Trace az előző rész bénázása után most megmutatta, hogy kritikus helyzetben nem esik kétségbe és ügyesen felveszi a harcot. Nem egy észkombájn, de amikor már harcra kerül a sor, leleményessége jobban előtérbe kerül. A mandók szerepére kíváncsi leszek.

+

Inkább az első és a harmadik kötet (a két Hambly-könyv) függ össze, a Sötétkard azért ettől különálló, de időben a kettő között játszódik. Valójában a Callista-trilógia csak egy nem hivatalos elnevezés.

Imádom, a különböző SW-médiumok közötti kapcsolódási pontokat. A Solo képes útmutatóban említett kesseli királyi családot és kúriáját most végre láthattuk. Koncessziót adva különböző bűnszervezeteknek beáldozták a bolygójuk egy részét, hogy a fűszer kitermelése nagyüzemi keretek között történhessen. Ugyan a pyke-ok egyelőre még itt sehol sincsenek, de a kesseli termelést egy tőlük nem sokban különböző aljanép, a Zygerriai Rabszolgabirodalom tartja a kezében. A Kessel már a Köztársaság utolsó éveiben is ugyanolyan leprahely volt, mint később, a Birodalom fénykorában. Rájöttem, hogy a pyke-októl egyszerűen irtózom. Van valami viszolyogtató a megjelenésükben: az a hatalmas fejszerkezet, és mégis a fejmérethez képest kicsi arc, ahol az apró szemek és száj a lehető legközelebb helyezkedik el egymáshoz. Trace reménytelenül naiv és tapasztalatlan, persze ez az első alkalom, hogy elhagyja a Coruscant alsó szintjeit. Ehhez képest zseniális, hogy egymaga megtudott építeni egy hajót (gyaníthatóan évek alatt). Örülök, hogy kissé érintve lett a városbolygó közlekedési rendje: a háború alatt vannak csak a hadsereg számára fenntartott közlekedési folyosók (bár nyilván ez nem meglepő, de jó hogy erre is gondolnak a készítők). Yularen felbukkanásának örültem; sokat őszült és öregedett a háború 3 éve alatt, ez teljesen hiteles és egyáltalán nem tartom túlzásnak az első és a mostani megjelenése közötti nagy különbséget. Rafát továbbra sem kedvelem; már az öltözködése alapján is elég unszimpatikusnak tűnt és ez csak tovább erősödött bennem, látva, hogy mennyire kihasználja a húgát. Egyébként bármennyire is dörzsöltnek próbálja mutatni magát, ő sem sokkal tapasztaltabb mint Trace, és Ahsoka nélkül már mindketten mentek volna a levesbe. A kispályás Pintu után rögtön a pyke-ok... nagy ugrás azért ez, kissé furcsa is, hogy a kesseli királyi család minden jöttmenttel csak úgy szerződést köt. Iszonyúan szép ez a sorozat (1080p), nem tudok betelni vele. Ez különösen most a Kessel-nél és az Akkadi Örvénynél (a pontos fordítás most nem jut eszembe) szembeötlő. Ha összehasonlítjuk a Rebels-beli Kessel-lel, a különbség ordító. Elég csak megnézni, ahogy a fűszereket tartalmazó ládákon megül a kosz és mocsok. Remélem, innentől ez a grafikai minőség lesz a minimum.

Tetszett, hogy kicsit kiszakadtunk a háború sodrásából, és inkább Ahsoka karakterére, illetve a Coruscant alsó szintjeinek hétköznapi valóságára fókuszáltak. A városbolygó továbbra is tömör gyönyör, én egyszer egy élszereplő tv-sorit is el tudnék képzelni itt. Ha jól emlékszem, a bináris emelődroidokról már C3PO is értekezett annak idején az EP4-ben.

4. könyv és igen, kihagyták. Hála égnek, teszem hozzá. Amennyire Martin hullajtotta a karaktereket az első 3 könyvben, annyira kezdett el visszahozni meghalt/halottnak hitt szereplőket az utolsó két megjelent kötetben.

Wullf Yularen: a klónháborúk admirálisától a birodalmi hírszerzésig Egy tök jó cikk a kedvenc birodalmimról a Ziro.hu-n.

A Dooku: Jedi Lost topik megnyitásakor elfelejtettem szavazást (értékelési lehetőséget) hozzárendelni. Megkérhetem a modikat, hogy pótolják ezt?

Nem is tudom, Hambly könyveinél van-e lejjebb. A Jedi Herceg sorozaton legalább lehet röhögni. Ez a két könyv viszont nyűg és szenvedés, annyira száraz a stilisztika és sivár a világ ábrázolása, hogy tényleg minden egyes mondatért meg kell küzdeni.

A 3x09-es rész sokat lendített a sorozat nimbuszán, az itteni történések sokak számára -akik nem olvasták a regényt - tényleg sokkoló élményt nyújtottak.