Nute Gunray

Tisztes lezárást kapott ez a szál, bár az előző részek azért jobban tetszettek. A Solo-s utalások (Maul, Vörös Hajnal) továbbra is fantasztikusak, Marg Krim-et már szinte megsajnáltam, amikor lemondóan sóhajtotta, hogy ő elől nem tud semmit sem eltitkolni. Az akciójelenetek az előző epizódhoz képest gyengébbek voltak, de most nem is ez volt a lényeg. A toong-ok felbukkanásának örültem, örvendetes, amikor a készítők leporolnak és használnak egy régen bemutatott, ám azóta nem sokszor előkerülő fajt. Ahsokával kapcsolatban Wilde leírt mindent szépen.

Álleejtős képsorok. A sorozat méltó lezárása lesz. Aztán jöhet egy instant EP3 megtekintés.

Szegény.

Egy-két háttérkarakter az EP7-ből szerepel benne (pl. Ematt őrnagy), illetve itt tudod meg, emlékeim szerint, hogy a Falcon már nincs Han tulajdonában.

Jó rész volt, látványos akciókkal, sok mindent nem lehet írni. Annyira jó látni a TCW-helyszíneket. Oba Diah egy élő város, tele van gyalogosokkal, siklókkal stb. A résszel nem haladt előre semmit a történet, egy keretes szerkezetet alkotva gyakorlatilag ugyanott találják magukat hőseink a rész végére, mint ahogy elkezdődött, de közben volt idő karakterépítésre. A két testvér múltbeli tragédiája önmagáért beszél. Ahogy a meg nem nevezett Jedi egy mondattal lerendezi a szülők halálát, bicskanyitogató. Nem csoda, hogy Palpatine-nek valóban nem sokat kellett hozzátennie a maga részéről, hogy a Galaxis közvéleménye habozás nélkül elfogadja a "Jedi-államcsín" narratívát. Rafa továbbra is elég ambivalens a szememben. Először a fogvatartók felé löki Ahsokát, majd később a menekülés alatt, ha rajta múlna, simán hátrahagyná a lányt, miközben azért a rész második felére kezd magába szállni és felfogni, hogy milyen helyzetbe keverte testvérét és önmagát. Itt jut eszembe, a kínzó droid az érdes hangjával együtt nagyon félelmetes volt számomra. Trace az előző rész bénázása után most megmutatta, hogy kritikus helyzetben nem esik kétségbe és ügyesen felveszi a harcot. Nem egy észkombájn, de amikor már harcra kerül a sor, leleményessége jobban előtérbe kerül. A mandók szerepére kíváncsi leszek.

+

Inkább az első és a harmadik kötet (a két Hambly-könyv) függ össze, a Sötétkard azért ettől különálló, de időben a kettő között játszódik. Valójában a Callista-trilógia csak egy nem hivatalos elnevezés.

Imádom, a különböző SW-médiumok közötti kapcsolódási pontokat. A Solo képes útmutatóban említett kesseli királyi családot és kúriáját most végre láthattuk. Koncessziót adva különböző bűnszervezeteknek beáldozták a bolygójuk egy részét, hogy a fűszer kitermelése nagyüzemi keretek között történhessen. Ugyan a pyke-ok egyelőre még itt sehol sincsenek, de a kesseli termelést egy tőlük nem sokban különböző aljanép, a Zygerriai Rabszolgabirodalom tartja a kezében. A Kessel már a Köztársaság utolsó éveiben is ugyanolyan leprahely volt, mint később, a Birodalom fénykorában. Rájöttem, hogy a pyke-októl egyszerűen irtózom. Van valami viszolyogtató a megjelenésükben: az a hatalmas fejszerkezet, és mégis a fejmérethez képest kicsi arc, ahol az apró szemek és száj a lehető legközelebb helyezkedik el egymáshoz. Trace reménytelenül naiv és tapasztalatlan, persze ez az első alkalom, hogy elhagyja a Coruscant alsó szintjeit. Ehhez képest zseniális, hogy egymaga megtudott építeni egy hajót (gyaníthatóan évek alatt). Örülök, hogy kissé érintve lett a városbolygó közlekedési rendje: a háború alatt vannak csak a hadsereg számára fenntartott közlekedési folyosók (bár nyilván ez nem meglepő, de jó hogy erre is gondolnak a készítők). Yularen felbukkanásának örültem; sokat őszült és öregedett a háború 3 éve alatt, ez teljesen hiteles és egyáltalán nem tartom túlzásnak az első és a mostani megjelenése közötti nagy különbséget. Rafát továbbra sem kedvelem; már az öltözködése alapján is elég unszimpatikusnak tűnt és ez csak tovább erősödött bennem, látva, hogy mennyire kihasználja a húgát. Egyébként bármennyire is dörzsöltnek próbálja mutatni magát, ő sem sokkal tapasztaltabb mint Trace, és Ahsoka nélkül már mindketten mentek volna a levesbe. A kispályás Pintu után rögtön a pyke-ok... nagy ugrás azért ez, kissé furcsa is, hogy a kesseli királyi család minden jöttmenttel csak úgy szerződést köt. Iszonyúan szép ez a sorozat (1080p), nem tudok betelni vele. Ez különösen most a Kessel-nél és az Akkadi Örvénynél (a pontos fordítás most nem jut eszembe) szembeötlő. Ha összehasonlítjuk a Rebels-beli Kessel-lel, a különbség ordító. Elég csak megnézni, ahogy a fűszereket tartalmazó ládákon megül a kosz és mocsok. Remélem, innentől ez a grafikai minőség lesz a minimum.

Tetszett, hogy kicsit kiszakadtunk a háború sodrásából, és inkább Ahsoka karakterére, illetve a Coruscant alsó szintjeinek hétköznapi valóságára fókuszáltak. A városbolygó továbbra is tömör gyönyör, én egyszer egy élszereplő tv-sorit is el tudnék képzelni itt. Ha jól emlékszem, a bináris emelődroidokról már C3PO is értekezett annak idején az EP4-ben.

4. könyv és igen, kihagyták. Hála égnek, teszem hozzá. Amennyire Martin hullajtotta a karaktereket az első 3 könyvben, annyira kezdett el visszahozni meghalt/halottnak hitt szereplőket az utolsó két megjelent kötetben.

Wullf Yularen: a klónháborúk admirálisától a birodalmi hírszerzésig Egy tök jó cikk a kedvenc birodalmimról a Ziro.hu-n.

A Dooku: Jedi Lost topik megnyitásakor elfelejtettem szavazást (értékelési lehetőséget) hozzárendelni. Megkérhetem a modikat, hogy pótolják ezt?

Nem is tudom, Hambly könyveinél van-e lejjebb. A Jedi Herceg sorozaton legalább lehet röhögni. Ez a két könyv viszont nyűg és szenvedés, annyira száraz a stilisztika és sivár a világ ábrázolása, hogy tényleg minden egyes mondatért meg kell küzdeni.

A 3x09-es rész sokat lendített a sorozat nimbuszán, az itteni történések sokak számára -akik nem olvasták a regényt - tényleg sokkoló élményt nyújtottak.

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek. A fórum hölgytagjainak pedig innen jár a virtuális locsolás.

Köszi szépen mindenkinek. Akkor teszek vele egy próbát, ezen az áron a két játék szinte ingyen van.

Igen, ebben az esetben (eddig) jó az alapanyag, a HP8 történetével ellentétben, így csak megszokás kérdése, az első pár oldal után már olyan, mintha egy hagyományos regényt olvasnék.

Dooku: Jedi Lost

Nem háborodtam fel, az erős túlzás. Annak is örülök, hogy legalább ilyen formában megkaptuk, és ahogy írtam, 50 oldal után egyelőre nagyon tetszik. Szerencsére a narrációknál vannak hosszabb, összefüggőbb szövegrészletek.

Persze, a kettő összehasonlítása gyakran felmerülő téma, de az esetek nagy részében a két topiknak megfelelően az egyik, vagy a másik van kivesézve. Nem akarok yuuzhan vongokról olvasni a kánon szekcióban, maximum abban a kontextusban, miért volt jobb/rosszabb, mint Palpatine visszatérése.

Igen, úgy kell elképzelni, mint a HP8-at.

Detroit: Become Human Nagyon szép és intelligens játék, most vittem ki először, de tényleg annyi döntési lehetőség van, hogy ezzel még bőven fogok játszani. Az első "történetem" meglehetősen Hollywood-kompatibilis volt minden szálában (sziruposság a felső fokon), a globális statisztika %-ait elnézve sokszor a legkézenfekvőbb döntést hoztam. A következő alkalommal mindhárom karakterrel hidegvérű szociopata leszek. A Quantic Dream számomra mindig is egy különleges fejlesztőcég volt, már a Fahrenheit-tel megvettek kilóra annak idején (nálam akkor az az év játéka volt, túlzás nélkül). Jó, hogy nem fogyott el a lelkesedésük. Sajnos a Beyond: Two Souls-ról túl jókat nem hallottam, így egyelőre habozok annak beszerzésével.

@Frenkie, hogy tetszik a Banshee? Annak idején nekem nagyon tetszett (kivéve talán az utolsó, 4. évadot). Én most az Ozark-ot kezdtem el nézni, ez egy Netflix-es sorozat, egy a mexikói kartellnek dolgozó pénzmosó fickóról és családjáról szól. Nagyon jó a hangulata.

Már el is kezdtem olvasni. Minden műfaji korláta ellenére egyelőre nekem nagyon tetszik.

Szerintem a Szökevények egész tűrhető könyv, de a katasztrofális fordítás és a korrektúra teljes hiánya sok helyen élvezhetetlenné teszi.