Nute Gunray

Utólag is boldog születésnapot, Krande! Boldog születésnapot, Cupsy!

Brazilia - Costa Rica 2:0 Nigéria - Izland 1:1 Szerbia - Svájc 2:2

Dánia - Ausztrália 1-1 Franciaország-Peru 2-0 Argentína - Horvátország 2-1

Mi volt az a szaltós bedobás a végén? Az iráni úgy húzta az időt, mintha nem ők lettek volna hátrányban....

Az előzőnél ez egy kicsit gyengébb rész volt, de korántsem mondanám filler epizódnak. Először is, ismét szépen megmutatkozott Mon Mothma tehetetlensége és határozatképtelensége válságos szituációban... Talán túlzottan is óvatoskodik, összhangban a Rogue One-ban látottakkal. A keresztvizet mégsem szedném le róla, mert végül is helyesen döntött, tehát nem makacs vagy konok, meg lehet győzni. Csak éppen a gyors stratégiai döntéseket igénylő helyzeteknél alkalmatlan a vezetésre, elvégre ő politikus, nem katona. Másrészt ott van az a szempont, amit már kifejtettem korábban: számára a Lothal csak egy a sok hadszíntér közül. Óhatatlanul is szembekerülnek ilyenkor az álláspontok. A Bányászcéh, mint a Birodalom egyik beszállítója ismét megjelent a színen. Még most is szörnyű látni, mit művelnek a Lothal felszínével... Hőseink talán kicsit sokat bénáztak az érckitermelő kapitányával... Vizago már-már Hondo 2.0-nak tűnt. A trandoshai Seevor halála kellően brutális volt, de a rabszolgahajcsár sem járt jól (végre Zeb kapott egy méltó ellenfelet).

Les miatt.

Ez a meccs bizonyítja, hogy egy kevés gólos mérkőzés (vagy akár 0-0) is lehet élvezetes, főleg összehasonlítva az előzővel. Legalábbis nekem érdekes volt nézni, miként próbálkozik a spanyol válogatott újra és újra feltörni az irániak védelmét.

Jogos.

Így van. A Solo szinkronnal szinte már-már élvezhetetlen... Én örülök a sorozat formátumának (10 rész) és témájának (Endor után) is. Örülök, hogy azt a hatalmas lyukat, ami az EP6 és az EP7 között létezik, nem csak regények ill. képregények révén próbálják betömni. Gyaníthatóan alvilági történetet kapunk, de azért én örülnék, ha a Galaxis nagypolitikája is jelen lenne diszkréten a háttérben. Na meg, olyan jó lenne már Coruscantot látni ennyi eltelt év után, hogy csak egy példát említsek....

Talán ez eddig a legrosszabb meccs a vb-n.

Ha van valami, aminek örülök az új canon kapcsán, hogy eddig a C'baoth-oz hasonló Erőhasználó klónokat eltüntették.

Portugália - Marokkó 2:0 Uruguay - Szaud-Arábia 2:1 Irán - Spanyolország 0:2

Remélem Rossi fogja hozni legalább a 2017-es katasztrófaév előtti szintet. Én ennyit várok.

Mi a fenét művelnek ma a lengyelek?

Én szívesen elolvasnám, még ha nem is szólna másról, mint a tatooine-i hétköznapokról. Kellenek az ilyenek is.

Kolumbia - Japán 2-0 Lengyelország - Szenegál 2-2 Oroszország - Egyiptom 1-1

Gratulálok Bence!

Svédország - Dél-Korea 2-0 Belgium - Panama 4-0 Tunézia - Anglia 1-1

De, a franciák

Nekem ő kissé átesett a ló túlsó oldalára, néha sok volt, de szerencsére azért nem rabolt el sok játékidőt és viszonylag hamar ki is írták. Viszont bravúros megoldás, hogy a tudatát beépítették a Millenium Falcon memóriájába. Ezentúl, ha nézem a Birodalom visszavágban Thripio nyavalygását a hajó kommunikációjának kifogásolható stílusáról, mindig L3 fog az eszembe jutni.

Costa Rica - Szerbia 1-0 Németország - Mexikó 3-1 Brazília - Svájc 1-1

Wow, Rukh... Erre nem számítottam volna, bár a neve már az előző évadban is elhangzott egyszer. Amikor Zeb a távcsövön keresztül figyeli, amint egy lény közelít a búvóhelyükhöz nagy sebességgel, a frász jött rám, nagyon félelmetes látvány volt. A Birodalom most igen erősen próbálja megakadályozni, hogy hőseink sikerrel járjanak, nem átallanak egy hegységet a fejükr robbantani... ám ismét jönnek a loth-farkasok (ezúttal többen), akik valamiféle rejtett átjárón átvezetik hőseinket. Most már nagyon kiváncsi vagyok, azt hiszem megismerhetjük Lothal misztikus hátterét, és talán az Erő egy újabb szegmensébe kaphatunk betekintést Dathomir, Mortis vagy éppen Atollon után. Kanan és Hera minden közös jelenetét imádom már a kezdetektől fogva, ők a szememben a SW egyik tökéletes szerelmespárja, annyira kiegészítik egymást. És végre el csattant az a sokat várt csók (én már az első évad óta várom). Egy szebb és békés korban ők nem is találkozhattak volna nagy valószínűséggel. Szerelmük egyértelműen a sötét korszak üldözötteinek bajtársiasságából szővődött tovább. Amikor Zeb elégedetten elvigyorodott a csók láttán, egy személyben megtestesítette a Rebels-názőközönség régi óhaját. Nagyon erős ez a záróévad (talán a premierrészt leszámítva), ha ez így folytatódik, a sorozatnak méltó helye lesz a mozifilmek és a TCW mellett.

Úgy látszik, hőseink ezután hosszabb időt fognak eltölteni a Lothalon, ha éppencsak nem a sorozat befejeztéig. De ennek én örülök, az ilyen mikrouniverzumos megközelítés a sorozat erőssége szerintem. A részről nem tudnék semmi említésrevalót mondani, ha nem lenne az utolsó pár perc: látjuk akcióközben a Defendert (iszonyat menő gép!), Ezra megcsillogtatja pilótatehetségét, visszatér a kegyetlen Vult Skerris, de újra láthatjuk Thrawn-t és Pryce-t, a két szövetségest (egészen más most már nézni az ő munkakapcsolatukat, miután elolvastam a Thrawn regényt). A vége azonban: mi lehet ez a misztikus farkas? Először azt hittem, puszta látomás, bár az ellenkezőjéről még most sem vagyok meggyőződve. Na meg Dume... látszólag semmit nem jelent. Csakhogy Kanan eredeti neve Caleb Dume (El kéne már olvasnom az Új hajnalt...). Nagyon örülök, hogy a készítők nem hagyják annyiban a Lothal-on jelen lévő misztikumot, és erre is szánnak időt a bolygó felszabadítása és a TIE Defender-gyártósor szabotálása mellett.

Ha már statisztikák és történelmi mértékek: érdekes cikk az Index.hu-n

Ez egy örvendetesen sötét tónusú epizód volt. A Birodalom tovább szorította a gyeplőt, megkezdődött a Lothal ásványkincseinek kifosztása (összhangban a Tarkinban és a Katalizátorban olvasottakkal), amely így még kiábrándítóbb hely lett, mint annak előtte. Szegény Jho-t, az ithori kocsmárost kivégezték, Azadiéknak ezúttal már semmi mozgásterük nincs. Örültem az olyan régen látott szereplők felbukkanásának, mint Jai Kell, Vizago, Valen Rudor vagy éppen Marida Sumar. Úgy tűnik, ezentúl a sorozat alapvetőn visszatér oda, ahonnan kiindul: a hangsúly ismét a lokális problémákon van, amely a főhös Ezra szemében nyilván a Lothal valamily módon történő felszabadulását jelenti. Érződött, hogy ez az epizód afféle felvezető a következő időszak történéseihez. A csatornában történő menekülés izgalmas és látványos volt. Az egész évadban feltűnő Kanan háttérbe húzódása. Most is inkább úgy tűnt, hogy az eseményekkel sodródik, ráadásul magához képest eléggé rezignált és szentimentiális állapotba került (gondolok arra, hogy elég alkalmatlan időpontban próbálta megbeszélni kettejük kapcsolatát Herával). Van egy elég rossz érzésem.