Nute Gunray

Egyetértek, szerintem az egyik legjobb Legends-könyv. Luceno nagyszerű író, talán ez a regény a kedvencem tőle, méltó felvezetés a Sith-ek bosszújához. Luke19, ha még nem tetted meg, ezután ajánlom elolvasásra a Sötét Nagyúr c. könyvét, az az EP3 közvetlen folytatása, és szerintem legalább annyira jó, mint a jelenleg tárgyalt regény. Még valamikor, pár hónapja, valaki írta, hogy miért isteníti mindenki Lucenót, mikor csak középszer, annak üzenem, hogy szerintem csak én istenítettem Lucenót, lehet hogy a kelleténél többször, emiatt tűnt úgy, mintha mindenki ódákat zengene róla.

Kicsit mindig aggódok, amikor egy könyvben Palpatine aktív cselekvőként lép fel, mert olvastam már olyan regényeket vagy képregényeket, amelyek teljesen hiteltelen, a karakterétől idegen mondatokat adtak a szájába. Mondjuk Kemp jó író, amit eddig olvastam tőle, az tetszett, de ez a kiruccanás Palpi esetében inkább maradjon a kevés kivételek egyike.

Greg Rucka: A csempész futása & Jason Fry: A Jedi fegyvere A Szabó Ervinben akadt meg a szemem rajtuk, így kapva az alkalmon kikölcsönöztem őket. Mindkettő rendkívül tetszetős kiadásban jelent meg, remek illusztrációkkal, bár éppen ezért az áruk is borsós, így ami engem illet, nem vettem volna meg egyiket se. Ifjúsági könyvekről van szó, de az igényesebb fajtából, kb. 1 óra alatt ki lehet végezni őket. "A Star Wars: Az Ébredő Erő hajnala" feliratot kissé túlzásnak érzem, mert a hátsó borító igéreteivel szemben egyáltalán nincsenek szoros kapcsolatban az új filmmel. Mindkét történetet (EP4 után játszódnak nem sokkal) egy-egy szereplő mesél el az EP7 idejéből, de nagyjából csak néhány háttérszereplőt ismerhetünk meg Mindkét történet egyszerű, de érdekes, a Luke-regény nekem jobban tetszett, ahol a Halálcsillag elleni győzelem hősének első szárnypróbálgatásait ismerhetjük meg Jedi-tanoncként, immár Obi-Wan közreműködése és segítsége nélkül. Legfőbb helyszín a már a TCW-ben megismert devaroni Eedit Jedi-templom, vagyis most már csak a romjai. Jók ezek a kapcsolódási pontok. A másik könyv egy egyszerű Han Solo-kaland, amelyekből mostanában már túl sokat is olvastam, úgyhogy egy időre elég volt.

Nem fura egy kicsit, hogy Palpatine személyesen megy el lerendezni egy ügyet a Galaxis másik végébe? Valahogy úgy éreztem mindig, hogy a hatalomátvétel után az Uralkodó csak nagy ritkán hagyta el a palotáját, és az Endor egyike volt ennek a kevés kivételnek (ezért is döbben le annyira Jerjerrod moff).

Ez nem valami figura a Crash Bandicoot videojáték-szériában?

Mintha egy új TCW-évad trailerét láttam volna, egyelőre nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. A Birodalom korszakát eddig egészen más hangulat jellemezte, tartok tőle, hogy ezt a sorozat most végleg megváltoztatja. Az biztos, hogy a Rebels szintet lépett, az első évados szárnypróbálgatás után valami grandiózusabb következik. Hogy ez jó-e, majd meglátjuk, de nekem a sorozat eddig pont azért tetszett, mert sokkal lokálisabb, mint a TCW (amelyet szintén imádok, de a PT-hez való).

Én még mindig csak kétszer láttam.

Kizárt.

A témaválasztásra. Népirtás, rabszolgaság, szembenézés az emberiség sötét múltjával... ezeket szeretik a akadémiai fejesek. A filmet láttam, szerintem nem egy kiemelkedő alkotás, de persze örülnék a sikerének, mert 1982 óta nem nyert magyar film a legjobb külföldi kategóriában.

Én szurkolok a Saul fiának, de ha megkapja a díjat, az sem azért lesz, mert jó film lenne.

Közben most zajlik az Oscar-jelölés. Star Wars és Son of Saul miatt lehet izgulni. Update: A Saul fia bekerült az 5 jelölt közé.

Meghalt Alan Rickman. RIP

Az időutazásnál "SW-idegenebb" sci-fi elem talán nincs is...

Igazából mindegy a történetfolyam szempontjából. Az Elveszett csillagok általában véve jobb kritikákat kapott.

Csak ezt ne.

Hát nem tudom. A poénok sok esetben oldották a feszültséget (és azt kell mondjam, a humor megjelenési aránya itt nagyon el lett találva), de valahogy mégis borongósnak éreztem az egész filmet. Már eleve a Jakku egy iszonyat magányos és sivár helyszín, aztán Han és Leia esetében ott volt a kimondatlan szomorú nosztalgia, arról nem is beszélve, hogy a dialógusokon keresztül a nézőben tudatosul, hogy valahol a múltban kisiklott minden (Luke kudarca és elvonulása, Ben Solo átállása), és ez pl. nálam rá nyomta a bélyegét az egész filmre. A III. rész után ez volt nálam a legsötétebb hangulatú film, megelőzve még a Birodalom visszavágot is.

Pedig szerintem már az EP7 is meglehetősen sötét tónusú volt.

Egyetértek, a viszonylag érdekes első rész után a folytatás katasztrofális volt. Kb. a könyvektől is elvette a kedvem (bár ilyen tini akármiket egyébként se olvasok), pedig azt mondják, hogy a filmekhez képest azok merőben mások és gyakorlatilag a kettő nem fedi le egymást, annyi változtatás volt. A Saul fiának meg gratulálok, ez hatalmas magyar siker. Maga a film nekem nem tetszett, de legalább a kritikusok zabálják.

Nincs jobb kellemes esti kikapcsolódás a Sátántangónál... Ehhez képest az Aljas nyolcas semmi.

Magamra gondoltam elsősorban, természetesen nem jelent semmit, ha valaki nem szereti Tarantinót, elég megosztó figura. A Halálbiztos valóban nem nagy szám, viszont szvsz a Kutyaszorítóban jobb film mint a Ponyvaregény.

Hogy ez lenne a nyolcadik Tarantino-film, azt nem tudom, de akárhogy számolom, nem jön ki. Persze azokat én sem számolom közé, amelyekben Tarantino csak színész, producer esetleg forgatókönyvíró volt, de a klasszikus Tarantino-filmek száma szerintem így is 9. Kutyaszorítóban, Ponyvaregény, Jackie Brown (szégyen, de ezt még nem láttam), Kill Bill 1, Kill Bill 2, Halálbiztos, Becstelen brigantyk, Django és Aljas nyolcas. Ez 9 film.

Annyi biztos volt. Vajon azt a szerencsétlen tisztet meg is ölte Kylo?

Barta a Star Wars-t tekintve megrekedt 1983-ban (de még az is lehet, hogy 1980-ban). Persze ez nem baj, csak ennyi idő után meg kéne már emészteni, hogy ahogy a világ, úgy a Star Wars is változik, 30 év alatt óhatatlanul. Mivel már a PT is láthatóan fizikai fájdalmat jelentett neki, nem értem, minek csinálja még. Bár sejtem.

Szinte biztos, hogy Snoke az Ismeretlen Régiókból jött, illetve ott került kapcsolatba az oda visszavonuló birodalmi maradvánnyal (vagy annak egy részével, míg a többi "maradvány" szépen-lassan elsorvadt az évek alatt), amelyből végül kinőtte magát az Első Rend, megerősödött és kibújt az árnyékból.

Pedig ebből egy nagyon jó politikai thriller lehetne. Persze, nyilván ilyen film tényleg nem fog születni, de azért az ember élete végéig reménykedik. Addig meg ott vannak James Luceno regényei, amelyek nagyjából ezt az időszakot fedik le.