Nute Gunray

Aki a szövegkörnyezetből erre nem jön rá, az maximum az az illető, aki valamiért a BB harmadik évadjával kezdte a SW franchise-zal való ismerkedést. Azért ezek aránya, megkockáztatom, elenyésző (ha ezrelékben mérhető, lehet még sokat is mondok ).

Egyébként Hemlock nálam nagyon kitartóan pályázik a "legrohadékabb" birodalmi címre. Nagy a tülekedés, de ő kezd elsőligás játékossá válni e téren.

Igencsak kifejező címet kapott ez az epizód. Jó katonák módjára Hunter és Wrecker eltökélt, nem estek apátiába, szisztematikusan próbálják meg felderíteni Omega hollétét. A kevéske kiépített kapcsolataikat igyekeznek igénybe venni, így kerül képbe hosszú idő után a Durand-szindikátus. A rész elején nagyon tetszett a kissé Dűnére hajazó stílus, pl. a rosszul taktikázó devaroni kapitány páncélzata. Kifejezetten üdítő volt látni Wreckert úgymond "értelmes" szerepben, amikor rávilágít, hogy minden lépést meg kell fontolni. Ami nagyon tetszett, hogy nem sima az út Omegához, minden információmorzsáért küzdeni kell. Először "csak" Hemlock Kutató-fejlesztő Osztályának korábbi laboratóriuma van meg, amelyet szisztematikusan lebombáznak, de azért így is sikerül kisajtolni a következő helyszín (most már minden bizonnyal Weyland) szektor-béli hovatartozását. Azért így is indirekt módon hangsúlyozva van, hogy bizony jó hosszú idő, hónapok teltek el Omega elrablása óta. A sorozat már számos aspektusában foglalkozott a klónok helyzetével, sorsával a háború után. Most azt is láthatjuk, hogy a még gyerek klónok miként is élik meg, hogy egyszer csak egész létezésük értelmetlenné válik, kirúgják alóluk az egyetlen mankót, a katonai szolgálat lehetőségét. Mennyi tragikus sors és élet, ebben igazán csak most kezdünk belegondolni. Ez a Birodalom egyik ősbűne, nem is vitás, és ez a kegyetlen jogfosztás úgymond magától értetődően megy végbe szerte a Galaxisban. Pedig itt is láthatjuk: klónok ide vagy oda, ők hárman mégiscsak elsősorban gyerekek. Akik ugyanúgy biztonságra, boldogságra és szeretetre vágynak. A Pabu most ezt megadhatja nekik. És nagyon remélem, hogy ez a paradicsomi bolygó egy érintetlen menedékhely marad mindvégig. Megszakadna a szívem, ha azt is elérné az a Galaxison elburjánzó gyilkos kór, akit Palpatine-nak neveznek. Sajnos, azonban, naiv és idealista sem vagyok. Egyszóval jó rész volt nagyon, az évadnyitót persze nem körözte le, de nagyszerű volt felvenni a fonalat ezen a szálon is. Hunter és Wrecker nagyon hatékony együtt.

Nagyon komor és nyomasztó hangulatú epizód volt ez, amelyet szinte teljesen áthatott a reménytelenség érzete. Apró lázadások persze így is vannak (Fenevad szabadon engedése, az Omega által készített játék vagy amikor Nala Se rendszeresen megsemmisíti Omega mintáit), de a nagy egészet tekintve itt bizony nem sok lehetőség van a behódoláson kívül. Úgy látom, Crosshairt sikeresen megtörték. Megdöbbentő volt látni az elkeseredett és a sorsának megadó ábrázatát, amikor először láthattuk. A kézremegése is árulkodó lehet. Átütő volt, ahogy a Birodalmat olyannyira megtestesítő sivár és steril környezet itt megjelenik. Omega próbálja megőrizni ép eszét (számolja pl. a napokat), de ilyen környezetben az ember hamar megbolondul. Talán ezt a vonalat még jobban is sikerült ábrázolni, mint a Narkina 5 jeleneteinél. A kísérleti klónok 3-4 év katonai szolgálat után bizonyosan nem ezt érdemelték. De ahogy látom, Nala Se is egykedvűen végzi munkáját. Teljes nihil ez. Talán itt éreztem először igazán megmásíthatatlanul, hogy ez nem egy gyerekeknek készült sorozat, vagy legalábbis ez az epizód biztosan nem. Ismét a Birodalom egy olyan kegyetlen oldalát láthatjuk (és ez még mindig csak egy frissen formálódó államalakulat!), amelynek létezését az OT idején legfeljebb csak sejthettük. Kegyetlen és kíméletlen disztópia ez. Ja és a midi-kloriánok. Nagyon kellett már ez.

A harmadik évadra készülve két nap alatt ledaráltam a második évadot, és csatlakozom @Ody Mandrell-hez, így egyben látva most jóval erősebbnek éreztem ezt a 16 részt, mint korábban. Azt hiszem, ezt is úgy kell nézni mint egy trilógiát, ahol azért a második részeknek mindig "mostoha" szerep jut: feladata, hogy összekösse a bábukat táblára helyező első részt és a grandiózus fináléval kecsegtető harmadik részt. Nem lőhet le sok "poént", talán az is szükségszerű, hogy a főhősök veszteségeket szenvedjenek el, miközben új árnyalatokat kapjanak az egymás közötti interakciók. Amiket korábban talán erősen fillernek éreztem, legyen az a fogatverseny, a kincsvadászat, kashyyyki mentőakció, a kizsákmányoló bánya vagy éppen az idilli paradicsom, az most valahogy sokkal gördülékenyebbnek tűnt, amely illeszkedik a nagy egészbe. Ezek a részek lehetővé tették, hogy elmélyüljenek a karakterek közötti viszonyok, az előző évadban kissé háttérben maradt szereplők új mélységet kapjanak. Megindító volt, hogy Echo időleges távozása nem tűnt el nyomtalanul a csapat számára és ennek a ténynek a feldolgozására két epizódot is szántak a készítők. Itt tűnt igazán egyértelműnek, hogy Omega mennyire a csapat lelke, aki jelenlétével ezeket az addig csak kizárólagosan katonaéletet ismerő jólelkű fickókat szépen-lassan a civilélet felé terelgeti. A 99-esek ebben az évadban váltak igazán osztagból egy szerető családdá Ennek egyik eklatáns példája volt Tech, mint karakter, aki az első évadban nem túl mély nyomot hagy bennünk, itt viszont az egyik legnagyobb utat járja be és egy-egy pillanatra még a szerelem lehetősége meglegyinti. Ilyen körülmények között persze kódolva volt hősies halála (remélem a sorsán a készítők sem fognak változtatni, maradjon halott). Aki talán az évad során kissé háttérbe szorult, az Hunter: valahogy most elmaradtak azok az igazán megható Omega-Hunter jelenetek, talán a legutolsó epizódot leszámítva. Ahogy a csapat fokozatosan családdá kovácsolódik, úgy tűnik el Cid a képből. Jellemző, hogy az évad második felében már csak rövidke holobejelentkezések formájában láthatjuk őt. Ilyetén módon árulása sem lehet meglepetés. Akármennyire is vág bűntudatos képet a vén trandoshai, miközben elfogadja a birodalmiak pénzét, gyalázatos döntésére semmilyen mentség sem lehet, miközben az Ord Mantellre is rászabadította a Birodalmat. Remélem, hogy számára nem lesz feloldozás. Aki persze ezúttal is vitte a prímet, az Crosshair történetszála. Viszonylag ritkán bukkant fel az évad során, de az ő epizódjai egyértelműen ütnek. Igazi megváltástörténet az övé, tényleg a poklok poklán megy végig ez a karakter. Kimerem jelenteni, hogy a SW franchise egyik legkomplexebb karaktere az övé, akiről a lehető legnagyszerűbb diskurzusokat lehetett folytatni itt a fórumon. A végére a szálak összeérnek, Crosshair és Omega már egy helyen vannak. Talán lehet mondani, hogy a klónprojektről a második évadban nem sok új dolgot tudhattunk meg, de így egyben nézve az egészet, szerintem megfelelő ütemben csepegtették az infókat. Volt itt minden, klónok, mint kísérleti alanyok, a zillo szörny illetve egy új rohadék, Hemlock (hogy Rampart milyen gyorsan lapátra került, az számomra az évad egyik legnagyobb meglepetése volt), miközben a nagypolitika is érintve lett, a klónok leszerelését illetően. Palpatine gigantikus megjelenésétől most is borsódzott a hátam. Az egész Bad Batch olyan mértékű mélyítést biztosít a klónok történetéhez, hogy ennek a sorozatnak csak hálásak lehetünk. Komoly és sokrétegű mondanivalójával a BB közelebb áll hozzám, mint a jóval kalandosabb és könnyedebb hangvételű Rebels vagy a jóval nagyívűbb, de ezzel együtt sokkal inkább széthúzóbb, multipoláris cselekményű TCW. Ezekhez képest, még a nagypolitikával együtt is, a BB sokkal inkább mikrotörténet, egyetlen osztag (család) története, akik igyekeznek megtalálni helyüket egy, a szemünk előtt drasztikusan változó Galaxisban. A harmadik évadra azt várom, hogy ötvözzék az első és második évad erősségeit. Legyenek meg a válaszok a nagy kérdésekre, tegyen hozzá relevánsan a franchise-hoz (igen, Palpatine klónprojektjéről van szó), miközben mélyüljön tovább a csapattagok közötti kémia. Ezen kettőség párhuzamos megléte az, ami naggyá teszi a sorozatot.

Zeb!

Köszi. Ez nekem kimaradt. Egy-két mondatban le tudnátok írni, hogy találkozott először Andor K-2SO-val ebben a füzetben?

Milyen képregényt?

Jaj ne már. Ez mindig előjön.

Tényleg meg kéne nézni moziban.

A Disney soha nem menne abba bele, hogy cenzúrázzák a könyveit. Azért az a botrány nagyot szólna. Jobban örülnék ha egy olyan kiadó venné át a jogokat, amelynek profiljába vág a SW. Mondjuk a Maxim vagy a Gabo.

Azért nagyon furcsa lesz. A Szukits nekem egyenlő volt a Star Wars-szal, nagyon szurkoltam a kiadónak. Majdnem 20 év így is nagy idő, és az eddig SW kiadásokat illetően egyértelműen ez a kiadó volt a legprofibb és legalázatosabb hozzáállású. Emlékszem, amikor 2007 körül a legrégebbi honlapjuk felületén ajánlottam kiadásra Luceno könyveit, a kiadó válaszra méltatott, ami azért elég szokatlan volt akkoriban. Én tényleg csak megköszönni tudom a Szukits tevékenységét és az utolsó pár év egyes disszonanciáival együtt is elképesztő ütemet diktálva hozta le a magyar kiadások évtizedes lemaradását.

Emlékszem amikor megjelent A gonosz útvesztője, mint teljesen új könyv, az valami eszméletlen jó élmény volt. Én csak hálás lehetek a Szukitsnak, pár év alatt tetemes lemaradást hozott be.

19 év az a 17. A Birodalom örököseit adták ki először még 2005-ben. Azóta minden Szukits sw-kiadványt megvettem.

Ezekért azért nem kár (kivéve az X-wing részt).

Addig tök jól ment a szekér, amíg úgy pár éve nem döntött úgy a Szukits h minden könyvet visszahív a bolthálózatokból és csak saját maga kezdi árusítani, miközben drasztikusan visszanyeste az előrendelési, rendelési akciókat. Elszámították magukat. Az már csak kármentés volt a részükről 2023-ban, hogy jó, akkor az előző években megjelent könyvek mégis lehetnek pl. a Libriben, de a legújabb címek persze nem. Pedig, megsúgom, most decemberben pl. a Chiss Birodalom ill. Darth Plagueis könyveket vitték mint a cukrot (a Libriben) többször utánuk kellett rendelni.

Ez most csak egy szubjektív lista volt a cikkszerző részéről. Mondjuk ha a kánont nézzük, nálam továbbra is a Vérvonal a non plus ultra, de a többi könyv inkább "csak" side quest / eredettörténet.

Nem is őket kell, hanem magunkat, SW rajongókat.

Azt vettem észre, a SW könyvek (egy-két kivételtől eltekintve) már nem annyira mérvadók a Disney-érában. De az is lehet, hogy én változtam és már kevésbé kötnek le? Nem tudom, de már olyan grandiózus történeteket nem lehet olvasni, amely ambíciójuknál fogva történetmesélésben felveszi a versenyt a filmek történéseivel. A könyvek most már javarészt kiegészítő történések, amelynek persze meg van a pozitív oldala is (sőt). Kivétel ezalól a HR, a 3. fázis elkaszálását én nagyon sajnálom. De ott van annyira érdekfeszítő számomra a sztori, hogy angolul nekiveselkedjek.

Minden jót kívánok!

Igen, és erre még rátett egy komoly lapáttal a Szukits öngyilkos üzletpolitikája. Ilyen ínséges időben önkéntesen kivonult a könyvpiac 80%-át lefedő offline könyvkereskedésből (Libri+Líra+maradék). Minden kiadó súlyos döntéseket kénytelen meghozni (rálátásom van a szakmára), de olyat egyik se hozott (hozhatott) meg, hogy nem forgalmazza a könyveit a két legnagyobb terjesztőnél. A jelenlegi hazai viszonyokat tekintve ez egyenlő az öngyilkosságal. Igazából, nem lennék meglepve, ha ez a mostani döntés a Szukits végét is jelentené. A "Top 20 eladás az elmúlt 30 napban" kategóriában 16 SW-cím szerepel.

A 2007-2010 közötti helyzet merőben más volt. Egyrészt ott volt a gazdasági világválság, másrészt pedig a Pro-Book esete, amely bezavart akkor a hazai kiadási jogokba, emiatt állt évekig a SW könyvkiadás itthon. Az Alexandra esete valóban botrányos volt, de leginkább a saját kiadóit szivatta meg, viszont a másik két könyvterjesztőre (főleg a Libri) egyáltalán nem jellemző, hogy nem fizetne. Igen, az árrés nagyon magas (több mint 50%), de cserébe jóval több vásárlóhoz juttatja el a könyveket. Ami a Delta Visiont és a Tuant illeti, legalább nekik van saját könyvesboltjuk, ahol nem kell számolni az elavult kiszállítási machinációval irreálisan magas költségeken. A Kolibri azért fogta vissza a SW könyvek kiadását, mert az elején a kiadások mögött semmiféle koncepció nem húzódott meg és jól befürödtek. Tényleg kiadtak minden hülyeséget, foglalkoztatót, évkönyvet, maszkos kivágós borzadályokat, ezeket azonban nem vitték. Ha normális ifi regényekre utaztak volna, szerintem más lett volna a helyzet. De ez nem meglepő, a Libri és Kolibri könyvkiadóknál néha egészen hajmeresztő, hozzá nem értésről tanúskodó stratégiák vannak.

Szerintem a Szukits a saját üzletpolitikájával dőlt be. Nem fogták fel, hogy az emberek nagyrésze még ma sem tudatos vásárló. Legtöbbük bemegy egy könyvesboltba egy kiadós plázázás során, meglátja, hopp, van egy új SW könyv, lekapja, megveszi. Na ezt nem tehették meg, mert a Szukits x éve csak a saját felületén forgalmazza a könyveket brutális kiszállítási áron, minimális előrendelési akciókkal. Ha bevállalták volna a kereskedelmi árrést (ami persze fáj, tudom), sokkal több könyvet eladhattak volna a Libriben, Lírában, book24-en stb. Így viszont tényleg csak a keménymag vásárolta a könyveket, az meg édeskevés, pláne egy olyan beszükített piacon, mint a magyar. De a Szukits még olyan könyves eseményeken sem volt soha jelen, mint a Könyvhét vagy a Könyvfesztivál... Kizártnak tartom, hogy a Tuan pl. többet kaszálna a Warhammer-könyvekkel. De azok mégis jönnek és bizony ott vannak pl. a Libri polcain.

Mindent megvettem tőlük 2005 óta (kivéve Legends új borítós kiadásokat). Hát ez egészen hihetetlen, nem jutok szóhoz.

Ki is kapott a Pool.