Wilde

19. fejezet Érdekes fejezet volt. Tetszett, hogy végül Zak is egy kicsit jobban előkerült, kissé kibújva ebből a sidekick karakterből és megismerhettük a múltját. Az is jó volt, hogy behoztad a Vörös Hajnalt, nem gondoltam volna Zakről, hogy ilyen háttérrel rendelkezik. Valahogy az eddig látott joviális, vidám figurához nem igazán illett egy komoly bűnszervezet, de határozottan tetszik a kontraszt. A másik, amire nem számítottam ez a kalapos csávó volt, akit én úgy gondoltam, hogy annyiban hagyunk, hogy veszített és kész. Ezzel szemben az itteni megjelenése és a belengetett fenyegetés előrevetíti a visszatérését. Kíváncsi vagyok mit fogsz kihozni ebből, mert most elég volt, hogy Zak közbelépett, de elképzelhető, hogy legközelebb már nem lehet ilyen könnyen elijeszteni... 20. fejezet Úgy érzem az utóbbi részekben eléggé felpörgött a múltbeli történetszál. Az előző fejezet is nagyon tetszett ezen a vonalon és ez is egészen kiváló volt, még ha kicsit rövidebb is. Egy pillanatra megijedtem, hogy az lesz, hogy valahogyan mégis beveszik a csalit miközben nyilvánvaló volt, hogy Ferra még mindig az állomáson van. Egyrészt a niktó megérezte a szagát az előző részben, tehát miatta már eleve sejthette volna, hogy itt van a lány, másrészt meg ez egy elég buta hiba volt Trishék részéről. Elhiszem, hogy rögtönözniük kellett, meg nem volt lehetőség mindent átgondolni, de ha már egyszer kiszedték a jeladót Ferrából, akkor ott azonnal meg kellett volna semmisíteniük. Így, hogy megtalálták a jeladót a támadók, rögtön tudták, hogy rájöttek erre a cselre és arra is kézzel fogható bizonyítékuk volt, hogy a jeladó már nem sugároz, hiszen ez a Drax taposta szét. Ha viszont már a kezdet kezdetén kiiktatják a jeladót, akkor gondolhatták volna azt a támadók, hogy valami miatt elromlott, de még mindig Ferrában van és csak akkor kezd el sugározni, mikor veszik a jelet a Mazeről. Annak külön örültem, hogy kezd egy kicsit körvonalazódni a nagy egész kép. Ha jól veszem ki, akkor a támadók tényleg az ER-nek dolgoznak és az Illumról, vagyis a Starkiller körüli dolgokról nem akarják, hogy tudomást szerezzenek a hőseink. Hux megemlítése külön jó volt, ez is kicsit közelebb hozza a filmekben látott világot és jobban a részének lehet érezni ezt a történetet a Saganak. Azt hiszem, még az elején tippeltem valami olyasmit, hogy lehet Ferra is ilyen gyerek stormtrooper alapanyag volt és most ahogy elnézem a sztorit ez még bejöhet. A fejezet vége pedig különösen ütősre sikeredett, valahogy sokszor a filmekben, sorozatokban nem annyira érzékelni a halálesetek súlyát, ha nem olyan fontos karakterrel esik meg, ellenben itt a novelládban most már nem először érzem úgy, hogy elég jól átjön az a sokkos állapot, amit egy-egy ilyen halál indukál az életben maradottakban.

@Frenkie Boldog születésnapot!

18. fejezet Nagyon feszült kis fejezet volt ez, hiába az egész nagyjából csak arra épült, hogy ez a nikto megpróbálja levadászni Trishéket, abszolút fenn tudta tartani az érdeklődésemet az egész rész során az írásod. Az elején az a hődetonátoros akció nagyon menő volt, eleve maga a hődetonátor már önmagában elég ikonikus és itt most használva is volt, nem csak fenyegetés gyanánt jelent meg. A másik kiemelendő elem számomra az volt, hogy szép számmal hullottak el úgymond a "jók" oldaláról az emberek. Ezáltal a támadók nyújtotta fenyegetés is sokkal valóságosabbnak, nagyobbnak érződött, hogy ezek nem csak úgy össze-vissza lövöldöznek, mint a rohamosztagosok, hanem tényleg képesek is eltalálni valakit. Ráadásul érdekes volt ez a kis betekintés is a niktó kultúrába, egy kicsit más érzést keltett így a niktók, mint mondjuk Neeku a Resistanceben. A legjobban persze az tetszett az egész részben, amikor Trishék ott maradnak a niktóval abban a szobában és ott egy olyan feszült showdownt sikerült megteremtened, hogy az egészen feszült volt, a végére meg ez a Bruce Campbelles egysoros szöveg "Még több áldozat M’dweshuunak" - nagyon badass volt itt Trish. Azt mondjuk sejtettem, hogy Trish nem hal majd meg, de valahogy számítottam rá, hogy nem lesz könnyű dolguk. Az nem volt teljesen tiszta, hogy mi volt Trish elképzelése itt a menekülésüket tekintve... Zak úgy csinál, mintha elvinné Ferrát, a támaduk utána mennek és így el lehet őket csalogatni onnan? Ugye elvileg a niktó pusztán szaglás útján meg tudta állapítani merre lehet Ferra és őt már a kiszedett nyomkövetővel sem lehetett átverni... ezek után amikor bementek abba a helyiségbe ahol Ferra el volt bújva nem kellett volna megéreznie a szagát rögtön? Mert mintha csak az alapján jött volna rá arra, hogy ott van a lány, hogy az előbújt mikor meglőtték Trisht. A másik dolog ami még itt eszembe jutott, hogy először nem vágtam, hogy ki ez a Drax ezredes, de közbe összeállt a kép, hogy ez volt az a csávó, aki még a történet legelején üldözte őket. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy a niktók kinek dolgoznak, ki állhat az egész mögött és miért kell nekik ennyire élve Ferra, mire akarják használni. Így a rangja alapján, hogy ezredes kíváncsi lennék, hogy kihez tartozik ez a Drax, eseteleg az ER-hez...

Amikor fiatalon láttuk a TCW-ben a mesterével egy Flashback jelenetben, akkor is volt haja, bár más színű volt, mint itt.

Ezzel az a baj szerintem, hogy nem tudhatják előre, hogy amilyen történetet ők akkor megírtak és adottnak vettek, mivel nem kavart be semmibe akkor még (sőt, hogy konkrétan a topic témájánál maradjunk Ventress esetében, ha jól tudom azt a sztoriszálat valósították meg nagyjából a könyvben, amit az időközben elkaszált TCW-ben szerettek volna vele meghúzni egyébként is). Itt a hangsúly azon van, hogy akkor még nem kavart be semmibe, de aztán később dönthetnek úgy az alkotók, hogy hát inkább mégis újra előszednénk ezt a karaktert és akkor már ott van az ütközés a régebbi kánonnak számító eseménnyel, ha a könyveket így kezelik. Persze ez egyelőre még mind vaktában lövöldözés, mert nem ismerjük pontosan mi lesz Ventressel, ahogy azt sem, hogy Filoniék eredetileg terveztek e azzal, hogy visszahozzák valamikor, valamilyen formában... Az meg ugyan kicsit belemagyarázásnak tűnhet és én se örülök annak, hogy a halálból egyre többen visszajönnek, de a könyv végén azért van opció arra, hogy akár Ventress még vissza is térhet (számomra ez sokkal inkább elfogadható, mint volt Maul), még ha ezt jól is kell majd tálalni a TBB-ben.

Előtte még én is újra szeretném nézni, főleg, hogy egyben látva egy évadot valahogy mindig másféle hatást ad, mint amikor heti bontásban nézi az ember.

Folytattam a történetet én is, szerintem a héten utolérem magamat. 16. fejezet Érdekes volt ez a csapda, kíváncsi voltam, hogy mit találnak ki a támadók ellen és ez egy egész ötletes húzásnak tűnt. Mondjuk, ha jól értettem, akkor Zak ott volt bent a támadókkal együtt a hangárban, ami lehetőséget jelent akár arra nézve is, hogy szabotálhatja őket, vagy valamilyen megpróbálhatja hátráltatni az előrehaladásukat. Azt valahogy sejtettem, hogy olyan könnyedén nem fogják tudni semlegesíteni őket, hogy egyből be is jön a terv és már végeztek is, ettől még egész jó ötlet volt, főleg, ha csak azon bukott meg, hogy jeladó van Ferrán. Itt visszakanyarodnék a múltbeli történetszálra, ügyesen összefűzted ezzel, hogy már bennem, mint olvasóban is felmerült, hogy mi van, ha rajta is jeladó van, mint anno azon az aqualishon, akit kidobtak a zsilipen és ez egy remek visszacsatolási pont a múltra… főleg, ha így tudja megoldani Trish ezt a jelenben fellépő problémát. 17. fejezet Ez egészen különleges rész volt. Úgy érzem visszatértünk a Trish Erőérzékeny vonalhoz és úgy összességében ezekből a múltbeli részekből rengeteg izgalmas információ derült már ki eddig is, meg a kedvenc fejezeteim is ezen az idősíkon játszódtak korábban. Sok minden eszembe jutott erről a Mustafaros álomról, de úgy érzem jelenleg eléggé vakon vagyok, hogy mire is fog kifutni ez a történet. Elsőre inkább Mazra térnék ki, aki talán mintha kicsit hirtelen rúgta volna ki Trisht, nekem ez egy kicsit ilyen derült égből villámcsapásként hatott, bár megértem a szempontjait, meg azt is, hogy egyszer le kellett válnia róla Trishnek a történet miatt és ez egy jó pont volt erre. Az, hogy feltette a főnöke hajóját kártyán annak tudta nélkül és ezt utólag az Erővel akarta megmagyarázni azért jobban belegondolva tényleg elég meredek… ennél kevesebbért is rúgtak már ki embereket. Maz meg tanújelet adta ismét bölcsességének, hogy ne csak a végeredmény alapján ítéljünk meg egy döntést, cselekedetet, mert vakon feltenni hajót egyáltalán nem volt bölcs dolog. Ez az álom-szekvencia baromi érdekes volt, nekem elsőre a TCW azon epizódja jutott eszembe, amikor Cad Bane elrabolt csecsemőket Palpatinenak, akiket a Mustafaron tartottak… bár valószínűleg Trish túl fiatal lenne ehhez, még ha ilyen program később is létezhetett. Aztán az ugrott be, hogy mi van, ha a Mustafaron történt tragédiára vonatkozóan Anakin bukására és elégésére utalt, de az meg miért pont személyesen Trisht érintené úgyhogy valami olyamire gyanakodnék, hogy neki személy szerint van köze a Mustafarhoz. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit hozol ki ebből Trish és az Erő vonalból, mert megvannak a buktatói is egy ilyen szálnak, de kifejezetten izgalmasan alakul a sztori és örülök, hogy még mindig nem zárultak le a múltbeli események.

Én mindenkit becsülök, aki a She-Hulkot végig tudta nézni, nekem három rész után már sok volt.

Kicsit megint le vagyok maradva, de igyekszem bepótolni a kimaradt fejezeteket. Továbbra is jó a sztori és érdekes lesz majd egyben is elolvasni, ha vége van, valahogy majd feltehetnéd, hogy aztán át tudjam dobni a Kindlere és ott is elolvashassam. 14. fejezet Tetszett a folytatás is és jó volt, hogy rögtön hozzákötötted ahhoz a felfokozott pillanathoz, ahol az előző rész véget ért. Nekem meglepő volt, hogy mire futott ki ez a kártyaparti és az, hogy ez a hajó valójában értéktelennek volt elkönyvelve. Ez egy plusz réteget adott a kalapos férfi stratégiájának, akit egy kicsit Filoniként képzeltem el. Szóval jó volt, hogy kapott a legvégén még egy fordulatot ez a kártyacsata. Azt mondjuk nem értettem, hogy miért kiáltott csalást annak kapcsán a vesztes, hogy a másik úgy adta meg, hogy nem nézte meg a kapott lapot. Ezt tudomásom szerintem semmilyen kártyajátékban nem írja elő semmi, hogy te csak úgy játszhatsz, ha előtte megnézed a saját lapjaid… nyilván akkor magaddal tolsz ki, ha vakon belemész mindenféle emelgetésbe, de ettől ez még nem csalás. A másik meglepő dolog az Zak volt, napbarnított és pocakos, őt sem így képzeltem, de nagyon ügyesen ráfűzted erre a múltbeli szálra azt, hogy nem csak a Maze, hanem ő, hogy került oda Trish mellé. Már csak arra leszek kíváncsi, hogy esetleg még milyen hatással lesz a múltbeli történetszál a jelenben játszódóra, vagy ez csak ilyen betekintés volt a karakterek múltjába, hogy jobban el tudjuk helyezni őket? Egyébként az nem volt számomra egyértelmű, hogy Zak volt az eredeti tulajdonosa a hajónak, akitől anno elnyerte a kalapos fazon és utána mindig feltette tétnek, vagy Zak csak a hangárt tulajdonolja, ahova a kalapos leparkolhatta a tragacsát? 15. fejezet Az űrcsatás részeket szöveges formában általában annyira nem szeretem. Valahogy, ha nem vizuálisan találkozom egy-egy ilyen jelenettel, akkor nálam nem működik annyira. Itt azt kell mondjam, hogy végig világosan követhető volt, hogy ki mit és hogyan akar megvalósítani a csatatéren. Kellően feszültségteli volt a csata leírása és érezni lehetett a fenyegetést, amit a TIE vadászok jelentettek. Az olyan kis apróságok is hozzátesznek amúgy a szöveghez, hogy autentikusak a káromkodások. Ez nem csak ebben a fejezetben, hanem a korábbiakban is egy remek elem volt: karabast, dank farrik, bantha abrak legyek stb. A végén nem mondom, hogy teljesen meglepődtem a drámai végkifejleten, valahogy sejtettem, hogy lesz valami áldozat, de szerintem ez jó is volt így, ettől még inkább úgy érződik, hogy súlya van az eseményeknek és lehet érezni a felelősséget is Trishék részéről, hogy mit szabadítottak rá ténylegesen az állomásra. Erről korábban kicsit tényleg megfeledkeztem, de egy érdekes aspektusa a karakterének. Én korábban arra számítottam, hogy a kislány lesz valahogy Erőérzékeny, de a kárytapartys résznél eléggé érződött, hogy Trishben ott motoszkál valami. Kíváncsi vagyok, hogy ez a szál merre fog elmenni és Trish esetleg jobban is ki tudja bontakoztatni a képességeit, vagy megmarad egy ilyen megérzésnek, sugallatnak, ami vezeti az életben. Felmerült bennem az is, hogy az Erőnek lehetett e szerepe Ferra megmentésében... egyébként is érdekes figura volt Trish, de így egy újabb dimenziót kapott.

Nekem is nagyon tetszett, nagyon jól adagoltad a feszültséget végig a fejezet során, de főleg a végére sikerült úgy fokozni az izgalmakat, hogy igazából nem tudtam eldönteni, hogy mi fog történni. Adta magát, hogy mivel Trish a főszereplő, úgyis győz, meg Roghoz hasonlóan nekem is bevillant, mikor szóba került, hogy Trish kaphat egy hajót, hogy így tesz szert a Mazere (azért ez a kártyán való hajóhoz jutás egy ismert téma a SW-on belül) és a jövőben már azzal utazgat a galaxisban. Mindettől függetlenül ott volt bennem az is, hogy lehet, hogy Donát megint átver bennünket... én nem sejtettem, hogy Ghornt csak így megvezette és valójában nem is vették fel a beszélgetést a vonal másik végéről, hanem csak a hajóban készült felvétel, másrészt ez a fajta hazárdírozásos tematika visszaköszönt a kártyaparti finálájában is, ahol kvázi vakon tette fel a végén a hajóját Trish. Egyébként ha jól értettem, akkor a hajón volt a felvétel Ghornról, akkor ha bukja a hajót, akkor a felvételnek is annyi, mert végül akár ebből is ki lehetett volna utólag következtetni, hogy nyerni fog... ez csak most jutott eszembe közben. A szereplők, a légkör, az egész játéknak a hangulata nagyon jól visszaadta azt az atmoszférát, ami egy ilyen kártyaasztalnál tapasztalható. Magam csak nagyon amatőr szinten pókereztem, kisebb társaságban, de itt szinte ott éreztem magam az odasereglett nézők között, ahogy feszülten figyelik a játszmát, úgyhogy tényleg nagyon jól elkaptad az ízét ennek érzésnek. A sabacc-ot sokszor emlegették már a SW-ban, de én nem is tudtam, hogy ennek tényleg van egy kidolgozott szabálykészlete. Nem ismerem a játékot, de attól még a dinamika ami meghatározta ezt a fejezetet nagyon jól átjött az írásodból. Gondolom a 4 lapból összerakott 0-ás összértéknél azért erősebb az 5 lapos, mert ott több kártyából nehezebb összehozni, hogy valamelyik ne rontsa el. Azt hittem a múltkor, hogy véget ért ez a régebbi szál, de kellemeset csalódtam, mert nagyon jó fejezet lett ebből, az eddigi egyik legjobb!

Most bepótoltam a lemaradásom, érdekesen alakulnak az események. Nem tudom jól érzem e, de mintha a múltbeli szál lezáródott volna. 10. fejezet Ez tetszett talán eddig a legjobban az egész történetből, a múltban játszódó események mind ide vezettek és itt nyert értelmet minden addig történés... ki is ez a Ghorn és mik a céljai. Jó volt ez a kis plusz infó a társaság ER-es kapcsolatairól, de a helyzet dinamikája, hogy miért csinálta Ghorn számomra követhető volt a szövegból is és szerintem nagyon jól összehoztad, hogy egyfelől kézenfekvő volt egy ilyen magyarázat, másrészt meg meglepő is volt egyben, mert én valami másra számítottam, mondjuk, hogy közvetlenül az ER-nek dolgozik, vagy valami nagyobb léptékű dologra. Ettől függetlenül logikus volt így levezetve, hogy mi miért csinált és adott egy kis ilyen krimis ízt az egésznek, ahogy Trish összerakta a kirakós részleteit és az külön tetszett, ahogy leszerelte Ghornt. Eleve Ghorn egész végig egy ilyen nagyon badass figura benyomását keltette és ezrét is volt érdekes látni, ahogy Trish kijátszotta és a végén az adósává tette. Ezzel arra is adva egy potenciális választ, hogy hogyan láthatjuk majd viszont Ghornt... Trishnek egyszer még szüksége lehet a segítségére, akár a jelenben és akkor kvittek lesznek. 11-12. fejezet Csatlakozon Pildihez, én is valami olyasmire számítottam itt, hogy a Maze legénysége elmenekül a hajóval és akkor így próbálják meg kihúzni az állomást a harcból. Először azt gondoltam, hogy biztos valami módon képbe kerül Ghorn és ő fog segíteni, de azért realisztikusan belegondolva bizonyára nem tud egyik pillanatról a másikra csak úgy itt teremni és valamilyen érdekesebb, fordulatosabb feloldása lesz ennek a krízisnek. Tetszett az is, hogy például reflektáltál arra, hogy az a két csávó ott volt elkábítva és nem maradtak csak úgy ott (mint Gendry a Trónok Harcában, akit beraktak egy csónakba, aztán évadokon keresztül csak evezett). Ami megint jó volt, de már a korábbi fejezetekben is olvashattunk erre vonatkozó példákat, hogy jól érzékelteted a szövegben a karaktereknek a jelenlétét egy egy adott helyzetben. Tehát nem csak úgy ledarálnak egy rájuk szabott szöveget, hanem van reakciójuk a környezetükre, egymásra és az érzelmeken keresztül is meg lehet mutatni akár egy félmondattal az adott szereplő jellemzőit. Itt most Sato parancsnokra gondolok, aki érezhetően feszült, de közben lelkesíteni is akarja az embereit és nem akarja letörni a kezdeményezőkészségüket, mikor megpróbál egy kicsit lágyabban szólni a beosztottjához, hogy elvegye a szavai élét. Amit esetleg negatívumként hoznék fel, hogy ez a két fejezet kicsit rövidebb volt a többinél, így érzésre és talán össze lehetett volna vonni őket és lehetett volna az a záró csúcspont, ami a 11. fejezet végén van, hogy bekeményít a Gozanti.

Kellemes ünnepeket kívánok én is mindenkinek innen a Szenátusból!

Megoldotta a helyzetet, ahogy Mészöly Kálmán mondta annak idején: "Keményen, határozottan, nincs izé!"

Riyo Chuchi szenátort jelölném különdíjra, aki ugyan nem szerepelt sokat a Bad Batchben, de számorma kifejezetten emlékezetes volt.

Ugyan nem voltam teljesen elégedett a sorozattal és maradt bennem hiányérzet a végére, de az mutatja, hogy így is mennyire tetszett az egész, hogy nálam nem is lehetett kérdés, hogy itt az Ahsoka kapja a szavazatomat. Nagyon megható volt látni ezeket az animációs karaktereket így együtt élőben, valami olyasmi, amiről sokáig csak maximum álmodhattunk.

Crosshairre szavaztam, kicsit meglepődtem, hogy még nem kapott egy szavazatot sem. Nekem ő vitte a hátán ezt a második évadot, de tágabb kontextusban az első szezonban látottakat is idevéve egy egészen különleges karaktert sikerült megalkotni a személyében, szépen fokozatosan az egyik kedvencemmé kezd válni. Most újranéztem nemrég a 2. évadot és mikor lelőtte azt a birodalmi tisztet a hóban... nálam Star Wars fronton az az év pillanata volt.

@Donát A történetről nem feledkeztem meg, továbbra is szívesen olvasom és kíváncsian várom az új fejezetket... csak kicsit el voltam havazva az elmúlt időszakban, nem nagyon volt energiám semmire, de most már januárig szabad vagyok. 8. fejezet Kifejezetten tetszett ez a rész, csatlakozom az előttem szólókhoz, remekül adtad vissza a kaszinót, amit már a filmekben is láthattunk. A másik nagyon erős pillére a fejezetnek, az pedig a karakterábrázolás volt. Ghorn már kezdettől fogva a legizgalmasabb karakternek tűnt a sztoriban, de ahogy haladunk előre ez a sejtelmesség továbbra is ott van körülötte, ráadásul most kapott egy legalább ilyen különleges figurát a kódtörő személyében. Jó volt látni, milyen is egy ehhez hasonló figura, itt is remekül kaptad el a hangulatot, ami a kaszinóban uralkodik és a kódtörő karaktere is sokat adott hozzá a történethez. Szegény Trish olyan helyzetben van, hogy nem nagyon tud mihez kezdeni, ezért még inkább érdekes, hogy mihez tud kezdeni ebben a szorult helyzetben. 9. fejezet Kicsit olyan vihar előtti csend érzésem volt ennél. Sato parancsnok továbbra is nagyon jól sikerült karakterként működik. Tetszett, ahogy gyorsan összerakta a részleteket, hogy hányadán is állnak Trish-el és az ő sérülése miatt köthetett ki itt a Maze csapata. Az is nagyon jól volt bemutatva, ahogy átértékelte a lehetőségeket, de aztán részben egy személyes szál kapcsán mégis Trishék mellé állt. Finoman emelted be Jun Satot a történetbe, ez így pont jó volt, hogy csak éppen megemlítve volt ugyan, de mégis hatással tudott lenni a jelen idejű eseményekre. Kíváncsi leszek, hogy kerekednek ki ebből az egészből, meg kik is ezek a támadók és hogyan függ ez össze a múltbeli sztorival és a birodalmi kódhengerrel… Ami itt egy kicsit furcsa volt nekem, az az előző „Most” fejezetben megemlített kis intermezzo, hogy Trish leszedált ott két embert a kórházállomáson. Feltetted a kérdést, hogy mi lett volna a jó megoldás a helyzetben, csak most jutottam idáig, de valójában most úgy tűnik, hogy olyan nagy jelentősége egyelőre nincsen annak a két fazonnak, mert Trish és Sato hamar közös nevezőre jutott és együtt fognak cselekedni. A másik kettőre majd holnap kerítek sort, érdekes lesz a sztori, úgy hogy még több, mint a fele hátravan az egész történetnek.

Lehet már én emlékszem rosszul, de eredetileg nem az volt, hogy több, mint 3 órás lesz a második film?

@Kenobi tábornok Boldog születésnapot!

Amikor megláttam ezt a nevet, rögtön az ugrott be, hogy ez a Sato olyan ismerősnek tűnik és tök jó, hogy így belefűzted az új karaktert a nagy egészbe. Mint Maz esetében is, az ilyen kis kapcsolódási pontok sokkal élőbbé teszik a történetet az univerzum részeként. Gondoltam, hogy a kórházállomáson nem lesz könnyű dolguk, de arra nem számítottam, hogy ilyen gyorsan elfajul a helyzet és a támadók el is kezdik lőni az állomást szinte azonnal, hogy Trishék megérkeznek. Amit le tudtam szűrni a szűkmarkúan adagolt információkból, hogy Trish igazából nem ismeri Ferrát, a megmentése sokkal inkább tűnik most egy ilyen ad hoc dolognak, mint egy tervezett akciónak. Szóval igazából ő is mintha belekveredett volna csak ebbe az egészbe, ez lehet, hogy eddig is egyértelmű volt, de bennem most tisztult le igazán. A másik meg, hogy Ferra valamiért nagyon kell a támadóknak, ami felveti a kérdést, hogy mitől is olyan értékés... valamilyen titkos tudás, esetleg konkrétan a személye, de kifejezetten izgalmasan alakulnak az események és várom, hogy egyre többet tudjunk, hogy mégis mire megy ki a játék. Az is egy érdekes folyománya lesz majd az eseményeknek, hogy milyen hullámokat kelthet ez a támadás... várom a folytatást.

@Donát Nagyszerűen levezényelted ezt a játékot. Így visszatekintve csak most tudatosult bennem, hogy már milyen régen kezdődött a szavazás a selejtezőkkel, azóta mennyi minden történt, akár SW fronton is. A karakterprofilok és az egész lebonyolítás is mind profi módon meg volt szervezve... köszönjük!

Ebben a fejezteben az tetszett, hogy megint itt volt Ghorn aki az egyik legérdekesebb karakter a történetben és egy kicsit megváltozott a dinamika vele kapcsolatban is. Ghorn ugyan nem beszélt sokat, de mindig úgy tűnt, hogy irányítani tudja a helyzeteket és most volt talán először, amikor úgymond át kellett adnia az irányítást, mert Trish nem engedte át neki a hajó vezetését. Az egy jó kérdés, hogy mivel járt volna jobban Trish, ha megpróbál itt még az elején kiszállni ebből az egész zűrből, vagy most már végigmegy vele egészen a végkifejletig, hiszen már így is belekerült, az üldözőknek, meg ha elkapnák csak magyarázkodni tudna. A Cantonica feltűnésének nagyon örülök és talán körvonalazódni látszik valami a tágabb sztorival kapcsolatban is. Jó volt ez a fejezet is, de most éreztem azt igazán, hogy lehetne egy kicsit hosszabb is.

Most néztem, hogy elég szoros lett a Qui-Gon vs. Luke párharc vége, sajnálom Qui-Gont, de így most ennél a párosításnál könnyebb dolgom volt. Obi-Wan nekm A JEDI, így nagybetűvel, ő mindig is megtestesítette azt, ami miatt kedveltem a Rendet a prequelekben és Ewan McGregor volt talán az egyik legjobb színész az egész Sagaban, úgy, hogy neki Alec Guiness után kellett megformálnia Kenobi figuráját. Anakin mindig is egy konfliktusos figura volt, őt nehezebben tudtam kedvelni, viszont Obi-Wan nagyon nagy kedvenc volt és maradt számomra a mai napig is és a prequel filmeken felnőve nekem örökre beírta magát a legnagyobbak közé, úgyhogy most nyugodt szívvel szavazok rá.

Bizonyos szempontból eddig ez a rész tetszett a legjobban. Nem volt hosszú és nem haladt előre nagyon a történet, azért megtudhattunk néhány infót a karakterekről, elsősorban Ferráról. Továbbra is úgy érzem, hogy az ER tarthatta fogva, vagy valamilyen szempontból közük lehet ehhez az egészhez, túl nagyszabásúnak hat a körülötte kavart por. Amit nagyon jól sikerült eltalálni ebben a fejezetben az az érzelmi oldal. Kifejezetten valóságosnak hat így a sztori, hogy hangsúlyt fektettél a következményekre, amelyek egy-egy akciót követhetnek. Trish részéről, ez az empátia, érzelmi intelligencia is remek karakterépítő pillanat volt, így még közelebb érezheti magát az olvasó a főhőshöz és még azt is mondanám, hogy volt előzménye ennek, mikor a menekülés kellős közepén a forgalmas utcán leállt megnyugtatni Ferrát a járókelők bosszúságára, még az első fejezetben. Ott egy kicsit már benne volt, amibe itt jobban is bepillantást nyerhettünk, hogy Trish egy érzékeny és intelligens ember, akinek helyén van szíve és ezt bizonyította is. Nagyon érzékletes volt ez a példa a lelkünkben lévő csillagokról, bevallom ezt még nem hallottam, ha nem máshonnan jött, hanem te találtad ki, akkor nagyon gratulálok, ez tetszett a legjobban amúgy ebben a részben. Tényleg érezni lehetett, hogy mennyire megviselte ez Trisht és egyben, hogy milyen mélységekben lehet Ferra, na és persze még mindig ott van, hogy hová fog kifutni a történet. Egy kicsit lasabb, érzelmesebb rész volt, de kifejezetten tetszik, ahogy a különböző stílusú fejezetek egymásra épülnek, emiatt a végén lehet majd egybe is el fogom olvasni.

Ez is alapvetően egy erős párosítás, de nálam itt a személyes szimpátia döntött. Hiába gondolom Luke-ot jobban megírt karakternek és a Saga szempontjából is fontosabb volt, meg többet is láthattunk belőle, de én itt Qui-Gonra szavazok. Van egy olyan kiállása, karizmája, jelenléte ennek a különc jedi figurának, amit Liam Neeson remekül formált meg abban az időben, amit eddig a SW-ban kapott, ami engem teljesen magával ragadott. Luke is nagyon jó karakter, egy igazi hős, de engem jobban megfogott ez a "nyugodt erő", amit Qui-Gon sugároz és egyébként a színészek közül is Liam Neesont egy picit jobban kedvelem. Az is szép eredmény, hogy idáig eljutott Qui-Gon, annak ellenére, hogy nem szerepelt nagyon sokat, én most adok még neki egy szavazatot, de ha Luke legyőzi azt is meg tudom érteni.