Wilde

A kezdés nagyon meglepő volt azzal a kalóztámadással, meg lövöldözéssel. Valahogy nem erre számítottam, de tetszett, hogy egy ilyen pörgős, akciódús jelenettel kezdődött az egész és nem a kertvárossal. Nekem nem volt egyértelmű, hogy ki is az a maszkos kalóz, aki ellen fellázadnak a csapatának a tagjai, de nem követtem a sorozat körüli híreket, úgyhogy lehet ez valami kézenfekvő szereplő volt. Itt amúgy volt egy-két olyan merészebb jelenet az akció során, amit nem feltétlenül néztem volna ki egy ilyen könnyedebb hangvételűnek tartott sorozatból, de az is tetszett, hogy egy kis csavarral ért véget az a kalóztámadás, hogy a raktérben nincsen csak 1 kredit. Ez rögtön kiváncsivá tett, hogy mi volt a helyzet ennél az akciónál, esetleg a maszkos direkt erre játszott és már előtte ellopta a zsákmányt, hogy ne kelljen megosztani másokkal, vagy őt is átverték, de érdekel, hogy ez hova fut majd ki. Ami már előzetesen sem tetszett és az epizódot teljes egészében látva továbbra sem nyerte el a tetszésemet, az a környezet, amit itt a főszereplők bolygóján látunk. A Star Warsnak mindig is az volt a szexepilje számomra, hogy ugyan emlékeztet a mi valóságunkra, mégis amikor ránézek a SW helyszínekre, akkor egy teljesen más világot látok. Ezeket az életképeket, ezt a miliőt, a formatervezést, az egésznek a hangulatát pedig nagyon is el tudom képzelni a mi világunkban és ez már az előzetesekben is azt az érzést keltette bennem, hogy itt nem a SW-t látom, hanem csak valamit amiről nekem azt kellene éreznem, hogy SW, de nem az. Az a csillaghajó úgy hiányzott, mint egy falat kenyér, mert az volt az a pont, meg különösen a második rész, amikor azt kezdtem el érezni, hogy megérkeztünk... most már nincs ott ez a kellemetlen érzés és akkor húzott be igazán a sorozat. A szereplők javára írom, hogy engem a gyerekszínészek általában (néhány kivételtől eltekintve) idegesíteni szoktak és itt nem igazán éreztem ezt. Talán csak Wim volt néha zavaró, meg amikor elkezdenek azon veszekedni, hogy ki "stipistopizta" le először a hajót, az elég infantilis volt, de hamar túl tudtam lépni az ilyen ellenérzéseimen. A gyerekek közül KB volt aki igazán felkeltette az érdeklődésemet, meg ő tűnt a legértelmesebbnek is. Az nem volt tiszta előttem, hogy ő valami kiborg, vagy pontosan miért vannak rajta ezek a beültetések, de ő tűnt a legizgalmasabbnak. A főszereplők közti dinamikát amúgy jól megalapozták, mindenkinek megvannak a maga egyszerűen beazonosítható karakterjegyei, ami nem túl bonyolult, de ez ide szerintem pont elég is volt. Ráadásul ott van bennük a potenciál, hogy majd a kaland végére akár egy teljesen másik perspektívába kerüljenek és másként lássák az eredeti helyzetüket is. Egyébként paradox módon bizonyos szempontból a sorozat eddigi legsejtelmesebb részlete nem ez a titokzatos csillaghajó amit találtak, nem is mondjuk az, hogy mi történt Wim anyjával, hanem ez az unalmasnak és eviláginak tűnő bolygó. Nekem nagyon disztópikus hatást keltett ez a robotokkal működtetett társadalom, ahol ilyen szekta szerű "Nagy Feladat"-ért kell lelkesedni, meg mindenkinek betagozódni valami unalmas kategóriába. Amikor láttuk azt a jelenetet az osztályteremben, akkor én először azt hittem az a nő (Fern anyja) aki ott van egy tanár és ő felügyeli a droidot, de ez a szenvtelen pedagógia olyan taszító volt, amit itt láthattunk, hogy engem a hideg kirázott ettől a helytől. Wimnek az apja is rátesz még egy lapáttal erre a szürke hangulatra, aki állandóan melózik és minden második mondata az, hogy "nekem dolgozni kell menni". Ebből a közegből nem csoda, hogy Wim az elvágyódást választja. Szóval érdekes ez a világ, hogy miért van így elszeparálva mindentől, a gyerekek nem is ismerik a csillagokat és nem szabad átlépni a "Határt", a droidok ilyen rideg rendszerben tartanak mindent és ez a japán munkakultúra jellemzi a társadalmat... ja és mégis, hogy került ide ez a hajó és mi köze lehet ehhez annak a nyitójelenetnek, ahol a kalózokat láttuk?

Őszinte leszek, egyáltalán nem vártam különösebben ezt a sorozatot. Az előzetesek után úgy éreztem ez nem nekem készült. Ugyan a 80-as évek hangulata, meg a gyerekszereplők továbbra sem tartoznak a kedvenceim közé, de összességében kellemes csalódás volt. Annak mindenesetre kifejezetten örülök, hogy két részes premiert kaptunk, mert a második epizód ugyan nagyon rövidke lett, de nekem nagyon kellett, hogy igazán be tudjon rántani a sorozat. Ott indul be igazán a kaland és így a második rész végére eljutottam odáig, hogy engem ez érdekel és néztem volna tovább... úgyhogy nem volt rossz a kezdés.

Ja, így már értem, az nem olyan kézenfekvő. A Rockstarnak van ez a Social Club nevű szolgáltatása és a játékidőt, egyebek mellett ott lehet megnézni. Regisztrálni kell oda egy email címmel, meg megadsz egy jelszót és kész. Ha korábban nem regisztráltál, attól még minden statisztikádat a játékban (beleértve az eltöltött időt is) meg tudod nézni itt. Amikor elindítod a játkot meg kell nyomni a háromszöget és akkor tudsz belépni ide a Social Clubba. Aztán ott van egy olyan menüpont, hogy games - azon belül ott vannak a Rockstaros játékaid, ott rámégy a RDR2-re és akkor rögtön kiírja. Most este megnéztem az enyémet, mert néhány éve már egyszer végigjátszottam ezt a játékot: 3 days - 11 hours - 52 minutes így fogja kiírni. Ebből könnyen át lehet váltani, hogy nekem speciel szűk 84 órám volt benne, bár a végigjátszásom csak 90.7%-os, tehát nem csináltam meg benne mindent. Szóval így meg lehet nézni, de a legtöbb játékban ennél jóval egyszerűbb és már rögtön látni kéni, mikor elmented és utána betöltöd a mentést.

Ez a játéktól is függ. A legtöbb esetében, amikor elmendted akkor ott ki is írja mikor be akarod tölteni utána a mentést, hogy hány órát töltöttél az adott mentésig vele. Melyik játékról lenne szó?

@Nute Gunray Boldog születésnapot!

@Iqvi Boldog születésnapot!

Először én is meglepődtem, hogy már van 3. évad, csak valamiért én nem tudtam róla, de aztán megnyugodtam. A Strange New Worlds nekem amúgy a kedvencem az új sorozatok közül, általánosságban a DS9-t azért még elé tenném, de ez még eleve egy nem befejezett sorozat. Az mindenesetre nagyon jó benne, hogy a régi ST formulát tudta egy új korszakba átültetni és a karakterei is nagyon jól működnek. A gornos dolog engem egyáltalán nem zavart... bár nem is mondanám magamat vérfannak. Egyedül ami nem tetszett az a musicales epizód, de az is leginkább azért, mert úgy összességében nem állhatom a musicaleket.

The Penguin Nem vagyok egy nagy Batman rajongó (Nolannak sem a Batman filmjei a kedvenceim), de a Matt Reeves féle Batman tetszett, még ha voltak is problémáim a filmmel. Ettől még mikor láttam, hogy nemrég véget ért ez a sorozat az HBO-n, akkor belenéztem (előtte felfrissítettem az emlékeimet a két évvel ezelőtti filmmel) és ledaráltam az egészet. Magamat is megleptem ezzel a véleménnyel, de nekem ez nagyon tetszett! Egy jól kivitelezett kis alvilági eredet-sztori, maffia szállal, karakter fejlődéssel/romlással, de egy nagyon tudatosan végigvitt, jól felépített történetet kaptunk a készítőktől. Azért nem megy olyan mélységekbe, mint mondjuk egy Sopranos, de egy érdekes történetet adtak a főszereplőnek, aki így teljesen más megvilágításba kerülhet majd a két év múlva esedékes Batman 2-ben. Azt még mindig nehéz elhinnem, hogy Colin Farrell az a színész akit nézek, de ez már a filmben is mellbevágó volt, hogy milyen komoly munkát végeztek rajta a sminkesek. Ő is remek munkát végzett a szerepben, de a női főszereplő, Cristin Milioti is fantasztikus volt a szerepében. A sorozat látványvilága hűen követi le a Reeves filmet, összességében a képi világ is nagyon hangulatos volt. A legnagyobb erénye viszont az, hogy itt nem akartak ebből a karakterből egy szerethető gonoszt csinálni. Látjuk Oz emberi oldalát, nem csak egy mellékes figura, mint a Batman filmben, lehet is velem empatizálni, de ahogy felépíti a sorozat azt, hogy ez az ember egy igazi aljas gazember, aki nem úgy válik félelmetessé, ahogy azt várnánk, hanem pont attól, hogy megismerjük az emberi oldalát, a kapcsolatait. Én az elején még valahol sajnáltam, de a végére eljutottam odáig, hogy borzalmas ez a csávó és remélem Batman majd elintézi a folytatásban... amire van is esély. Aki szerette a 2022-es filmet, annak mindenképpen érdemes megnézni!

Eredetileg én is egyben akartam nézni az egészet, ezért nem is kezdtem el októberben, de időközben újranéztem a régieket és a 4. évad után egyszerűen nem tudtam nem folytatni. Annak örülnék, ha folytatnák valamilyen formában, mert ez az egész stílus, amit itt behoztak és korábban meglehetősen idegen volt a Star Trektől nagyon jól megtalálta a közönségét.

Néhol kicsit természetellenes, de egészen jól megcsinálták az arcát az öregnek és jó volt őt meg Spockot újra együtt látni. Elkezdtem nézni a Lower Decks 5. évadát és nekem csak most esett le, hogy ez lesz az utolsó évad. Sajnálom a sorozatot, a napokban elővettem a negyediket, így felfrissíteni a záró évad előtt és ez még mindig baromi jó. Az első két rész az 5. évadból is remek volt, érezni, hogy nagy utat tettek meg a karakterek, kíváncsi leszek majd a lezárásra, de biztos érzelmes lesz.

Sajnos múlt héten nem tudtam itt lenni, de jó volt visszaolvasni is. @Bence1997 nagyon profin megszervezte az egészet, legközelebb igyekszem majd itt lenni, mert amúgy nem csak szívesen gondolok vissza régi díjátadókra, hanem a mai napig is érdekel az ilyen.

@Dzséjt @Yoda József Utólag is boldog születésnapot!

Rákerestem erre a hangoskönyv sorozatra... a 'Harry Potter és a Negyedik Torony' a trilógia első része, azzal kellene kezdeni?

Egyébként hiába törölték a sorozatot és én, mint egy jó buddhista próbálnám elengedni a ragaszkodást, de még mindig belefutok olyan plakátokba, ahol hírdetik az Akolitust. A Pasaréti téri buszmegállónál is volt egy, ezt a képet pedig nemrég csináltam a Hüvösvölgyi Shop Stopban lévő dm mellett:

Én is szavaztam, szóval ez a ma esti 13. én voltam.

@kudar Boldog születésnapot!

@Nabopolasszar Boldog születésnapot!

Egy kérdés azokhoz, akik már látták a Romulust és eléggé otthon vannak az Alien franchiseban (itt most virtuálisan @Dzséjt-re nézek, de bárkitől szívesen veszem a segítséget): melyik filmeket érdemes megnézni az új rész előtt, amihez szorosan kapcsolódik? Próbáltam utánanézni a neten, de valahol azt írják, hogy a Covenant nem fontos előtte, van ahol meg azt, hogy igen... Korábban láttam amúgy az összes filmet a franchiseból (a Covenantot még moziban is), de már elég homályosak bizonyos részletek és mivel hétvégén lenne esedékes a mozi, addig lenne idő pár film újranézésére. Előre is köszi.

A másodikban szerintem rém idegesítő volt az a családi szál, maga a film látványra szép volt, de ezzel 2009-ben lehetett eladni nekem ezt a filmet, manapság már többre vágynék, ha beülök az oly rég óta készülő folytatásokra.

Őszinte leszek, nem sok mindent tudok előztesen a sorozatról, de engem nem győzött meg egyelőre ez a kis betekintő, hogy ez nekem készült. Alapvetően sem kedvelem az olyan alkotásokat, ahol gyerekek a főszereplők és egy-két pillanatot leszámítva a SW hangulat is hiányzott... Persze megvárom a rendes előzetest, meg majd egy esélyt mindenképpen adok a sorozatnak, de aztán lehet ez lesz az első kánon SW, amit nem nézek végig.

HotD - 2. évad Én kezdteben lelkes voltam, Bomarr is olyan jókat írt az első 4 rész után... de aztán fokozatosan elszállt a lelkesedésem. Az utolsó 2 epizódot hosszú ideje tologattam és csak most vettem rá magam, hogy megnézzem. Nálam az egy régi hagyomány volt, még egyetemista koromból, hogy hétfő reggel, akkor mindegy, hogy mi van az az első, hogy megnézem a GoT új epizódját és aztán majd minden csak utána jöhet. Aztán nyilván a későbbi években ezt már nehezebb volt összeegyeztetni a napi rutinnal, de mindig megvolt bennem ez a kitüntett lelkesedés. Mostanra eljutottam odáig, hogy egyáltalán nem vártam az új részeket, úgy voltam vele, hogy majd valamikor megnézem és ha kiderülne, hogy valamilyen oknál fogva nem készül 3. évad (úgy tudom, hogy már berendelték), akkor egyáltalán nem lennék szomorú. Pár hete újranéztük egy kisebb társasággal az új Dűnét és egy kicsit azt éreztem megint, mint itt is, hogyha nem ismerném a könyvet, akkor sokkal jobban tudnám élvezni, amit látok. Persze a végeredmény egyik esetben sem élvezhetetlen, de látva ezeket a hibákat így nagyon fájó tud leni, hogy ez sokkal jobb is lehetne. Vannak pontok, amelyek akkor is zavarnának itt a sorozatban, hogyha nem ismerném a könyvet, de közben van elismerésre méltó is benne. A színészi alakítások nekem továbbra is tetszenek, olykor akár felül is múlják az alapsorozatot. A párbeszédek között vannak arcpirítóan amatőrök is, ahol végtelenül szájbarágós, didaktikus módon akárják éreztetni velünk, hogy itt ki a morálisan jó karakter és mit kellene gondolnunk, de közben vannak olyan pillanatok is, amiért érdemes elmerülni Westeros világában és a könyvvel szemben lehetőséget kapunk a karakterek árnyaltabb személyiségének megismerésére. Mondjuk pont ez az árnyaltabb ábrázolás teljesen félresikerült szerintem. Ugyan okozott itt ott figyelemre méltó jeleneteket, de összességében szerintem inkább ártott, mint használt volna a sorozatnak. Ez alatt nem konkrétan arra gondolok, hogy nem olyan kő egyszerűen festettek meg mindenkit, mint ahogy könyvben van, hanem itt már átestek a ló túloldalára. A könyvben mind Alicent és mind Rhaenyra intrikusak, morálisan megkérdőjelezhető döntéseket hoznak, de tudják mit akarnak, világosan érthetőek a motivációik és szólnak érvek mindkét oldal mellett. Ezzel szemben itt úgy kilúgozták mindkettőt, hogy mintha féltek volna attól, hogy itt nem hősöket akarnak látni a nézők. Az ábrázolásmód totál egyoldalú én nem hiszem el, hogy van élő ember, aki ezt látva nem a feketék oldalát választaná. Nekem pedig pont azért tetszett ez a konfliktus és vártam a Fire & Blood adaptálását, mert ez egy olyan sztori ahol nincsenek hősök, hanem egy hatalmi harc van bemutatva, hogy a hatalmasok hogyan képesek mindent megtenni a trónért és közben milyen következményekkel jár mindez a Targaryen házra nézve, a köznépre és milyen hosszú távú hatási vannak. Ez pont az a történet, aminek csak erről kellene szólnia... az alapsorozat, meg ahol a prófécia, a fantasy elemek számítanak. Ott mintha a végére mindent félretettek volna azért, hogy egy egyszerű hatalmi harcot lássunk fantasy nélkül, miközben az az a történet ahol annak igazán helye van, hiszen hosszú idő óta visszatér a mágia, a természetfeletti egy olyan világba, ahonnan az emberek mindennapi érzékelése szerint kikopott. Most úgy érzem, már olyan sok ponton kezdünk eltérni és alapvető irányvonalakban a könyvtől, hogy ez nem is a Fire & Blood adaptációja. Az a könyv tökéletes volt egy adaptációhoz, egy vázat adott, amit meg kell élettel tölteni, most viszont ott tartunk, hogy nem élettel töltötték meg, hanem a vázba is belepiszkáltak. Amit pedig hozzáírtak pluszba saját kútfőből az vagy érdektelen volt, vagy egyenesen káros a karakterekre, történetre nézve. Nem minden hozzátoldás tévút, ha jól csinálják és megfelelő arányban írnak bele új dolgokat. Viserys és Daemon között az az érzelmes jelenet az első évad vége felé, mikor odaadja neki a koronát ilyen volt, önmagában Viserys karaktere is olyan volt, hogy sokkal emberibbnek, tragikusabbnak tűnt, mint a könyvben. Alicent, Rhaenyra, Aemond, de most már Daemonra is azt mondom, hogy totál vakvágányon vannak. Eleve Daemont parkolópályára teszik és húzzák az időt, hogy aztán úgy oldják fel ezt a dilemmát vele kapcsolatban ahogy láttuk... hát ezt ennél csak jobban lehetett volna csinálni. Egy időre most ezt igyekszem elfelejteni és majd ha jön a harmadik évad visszatérni rá. Mondjuk voltak kételyeim az első évad után is, de mikor láttuk Rhaenyrát badass módon megindulni a kamera felé ott az évadzáróban, akkor azt hittem, hogy most végre elkezdődik a villian arc... ezzel szemben még mindig ott tartunk, hogy jajj csak béke legyen és ő az ártatlan áldozatokért aggódó morális hős. Ebből kiindulva akár a végét is úgy átírhatják, hogy nem is teljesn oda fog kifutni mint a könyv csak nagy vonalakban. Azért Westerosnak van egy olyan hangulata, ami még mindig érdekel és ha jön a Dunk & Egg sori, azért lehet újra lelkesedni tudok majd.

A scadutree fragmenteket gyüjtögetni kell mindenképpen, vannak ilyen videós guideok is, hogy össze tud mindet szedni, ha kimaradt valamelyik. Az a védelemhez is nagyon hasznos, hogy mennyit sebződsz, emellett a defensed is sokat számit, hogy ne legyél 2-3 ütés az ellenfeleknek. Egy jó armor mindenképpen kell, már csak azért is, hogy legyen olyan 45-50-es poise-od, ez a minimum. Az ahhoz is kell, hogy például egy ash of war esetében ne tudjon belőle kiszakítani az ellenfél támadása, amikor benyomnád az aow-t. Ezért egy olyan 50-es posie mindenképpen kell, de én 75-ös voltam ilyen szempontból. Az aow-nál meg valami olyanra menj rá, amivel könnyen lehet stancet törni, igazából a stance törés majdnem jobb is, mint a pure damage egy fegyvernél, mert az gyakorlatilag free hitet jelent, amit mindenképpen be tudsz ütni (ez különösen az utolsó boss-nál számit, ja és oda 20-as scadutree blessing alatt nem szabad bemenni!). Plusz az aow-oknál is van olyan, amit ha használsz, akkor közben nem csak, hogy nem tudnak belőle kiszakítani, hanem hyperarmorod van és ha egy olyan támadással jön a boss, amit nehezen tudsz dodgeolni, akkor csak kell egy kis FP benyomod az aow-t és garantáltan nem sebződsz. Volt néhány terület ahol én is izzadtam és nem csak a júliusi kánikula miatt. Van az a nagy sárkány, Bayle... na az nekem durvább volt, mint a final boss.

@MissKarrde @kolmilan Boldog születésnapot mindkettőtöknek!

Elden Ring - Shadow of the Erdtree Már egy ideje a végére értem, de nyaralás és egyéb dolgok miatt csak most jutottam odáig, hogy írjak róla pár sort, bár nem tudom @Cpt. Rex-en kívül valaki játszott e vele, de mégis az idei nyár slágeréről van szó. Sok dolgot vártam az elmúlt időszakban foci eb, Acolyte, House of the Dragon, de amivel maradéktalanul elégedett voltam az a SotE volt. Valahogy úgy érzem, hogy Miyazaki egyszerűen nem tud hibázni... ott volt ugyan a Dark Souls 2, de azt egyrészt nem ő csinálta, másrészt szerintem nem is annyira rossz, mint amilyen negatívan van kezelve a fanok megítélése szerint. Az Elden Ring esetében nagyot kockáztattak, bevállalták ezt a nyíltvilágú, a felfedezésre, a szabadságra épülő felépítést és sikerült sallangmentesen összeházasítani ezt a soulslike formulával. Voltak, akik ugyan felvetették, hogy veszített a hatásából az a fejlődési ív, amit az alap soulslikeok megkövetelnek, elsősorban a spirit summonok miatt, de közben a summonolás (más hús vér játékosokkal) kezdettől fogva a sajátja ennek a műfajnak és ez továbbra is opcionális, maga a játék pedig továbbra is annyira nehéz, amennyire te magadnak nehézzé teszed. Az alapjáték mindenesetre óriási siker volt, emlékszem amikor kijött, akkor mennyire letarolta a világot és tényleg olyanokhoz is eljutott, akik amúgy egy Dark Soulst se vettek volna elő. (Ha jól emlékszem @Cpt. Rex is ilyen volt.) Régóta vártunk már a DLC-re és idén nyáron végre eljött és azt kell mondjam, hogy a FromSoftware megint megcsinálta. Kiadtak egy olyan fullos DLC-t kb. 15.000 ft-ért, ami tartalmát tekintve pariban van az első két Dark Souls-al. Gyakorlatilag egy teljes értékű új játékot adtak ki, nem teljes áron. Ha hasonlítani kéne valamihez én csak a Witcher 3 DLC-ket tudnám egy lapon említeni ezzel. Kerültek változtatások is a játékba, amit egyrészt jól oldottak meg atekintetben, hogy ne legyen nagy különbség a játékosok szintje között (be lehet jönni a DLC-be 100-as, meg 200-as szinten is, jó meg persze level 1-on is végig lehet nyomni az egészet), hanem a DLC-nek saját fejlődési rendszere van. Hasonlóan a Sekiro-hoz nem önmagában a soulokat/runeokat kell gyüjtögetni, hanem egy adott itemet, amivel lehet fejleszteni a karakter életerejét, sebzését, védelmét egyszerre. Itt lenne egy kritikám is a SotE-vel, mert míg a Sekiro-ban ez a boss-ok legyőzéséhez van kötve ami természetes módon követi az előrehaladásodat a játékban, addig itt fel kell fedezgetni a terepet és néhány ilyen item eléggé nem egyértelmű helyre van eldugva, úgyhogy simen elkerülhetőek. Ez csak azért probléma, mert ez a sava borsa a DLC-nek, enélkül jóval nehezebbek a boss-ok. Ezen a ponton rá is térnék a játékkal kapcsolatos kritikákra, amelyek a nehézséget illetően érkeztek. Úgy érzem, hogy azáltal, hogy az ER ekkora siker lett és nyitni tudott olyan csoportok felé, akik a soulsborne időszakban nem voltak a célkeresztben megérkezett egy olyan elvárás, hogy legyen könnyebb a játék (jó igazából most hogy írom ezt, eszembe jutott, hogy 5 éve már a Sekiro-nál is voltak, akik amiatt méltatlankodtak, hogy túl nehéz a játék és ezzel csináljon valamit a FromSoft). Akik így gondolkodnak alapvetően egy félreértésben vannak, egy souls játéknál nem az a baj, ha túl nehéz, hanem ha túl könnyű (az ER-nél sok olyan véleményt is olvastam, hogy egy-két kivételtől eltekintve a boss-ok mennyire könnyűnek tűntek). Ettől még nem mondom, hogy a DLC egyszerű lenne, de aki végigjátszotta az alapjátékot és (Elon Muskkal ellentétben ) tud egy normális buildet csinálni, felfedezi a DLC-t és használja az upgrade itemeket, annak nem lesz sokkal nehezebb ez a kaland, mint az előzőek. Van benne kihívás, sokszor neki kell futni, meg kell tanulni a boss-okat, kevesebb az opening, de egyáltalán nem éreztem unfairnek. Az utolsó boss tényleg combosabb, de annak is megvannak a weaknessei, amit ha jól támadsz, akkor simán le lehet szedni. Azt veszem észre mostanában magamon, hogy egyre kevesebb kedvem, energiám van játszani. Sokszor elkezdek valamit (legutóbb pl. a Hogwarts Legacy-t) és semmi kedvem befejezni, egyszerűen elunom és inkább nézek egy filmet, vagy olvasok. Ez a SotE egy ilyen teszt is volt saját magamnak, hogy van e még kedvem ehhez az egészhez és ez a játékstílus továbbra is megmozgat, azt az adrenalint, amit egy nehezebb pályaszakasz, vagy egy táposabb boss legyőzése után érzek, azt egyetlen másik játék sem tudja visszaadni. Ahogy a gyásznak, a soulslike formulának is megvannak a maga fázisai, először elakadsz és totál lehetetlennek tűnik minden, aztán kezdesz ráérezni, már-már úgy tűnik, hogy ez nem is nehéz és mégis rosszabbul megy, mint a legelején... aztán már éppen csak egy hangyalábnyi hp-je marad a bossnak, de még mindig meghalsz és a végén, mikor egy olyan körön vagy, hogy nem is gondolnád, hogy most meglesz, akkor meg tök simán leszeded. Na ezt tudják a Miyazaki játékok, fantasztikus pálya design-al, a felfedezés valós örömével, ahol nem azért nézek meg valamit, mert van egy nagy kérdőjel a térképen, hanem mert csak mászkálok a világban szétnézek és maguk a tereptárgyak vonzzák oda a figyelmed mindenféle kiírt szöveg, vagy segítség nélkül, nem fogja a kezed, hanem felnőttként kezel és kitartásra nevel a nehézségével. Ezért az érzésért pedig még mindig van kedvem bekapcsolni a PS-t, úgyhogy egy ideig még maradok gémer. @Cpt. Rex Neked hogy tetszett, kipróbáltad már?

@Ody Mandrell @Lada @PrincessLeia Boldog születésnapot kívánok!