Lada

Nyilván mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy tetszik-e neki az új irány. Szerintem nem jó az, hogy a mozifilmek megértéséhez könyveket, képregényeket vagy animációs sorozatokat kell ismerni. Ennyi erővel eljuthatunk oda is, hogy a 3D szemüveg mellé egy applikációt is rátöltenek a telefonunkra, amiből kiderül - de csak a film után - hogy mi lett a főhőssel... mert ez az irány. A mozifilmek jelentősége így csorbul. A koncepciót a Disney-nél értem, de szerintem nem jó az irány (nyilván anyagilag okés). Kicsit olyan ez, mint két tétmeccs között mennyit foglalkoznak ma már a játékosokkal, meg a játékosok is már inkább termékek és lassan fontosabb a focit szerető embereknek az ő játékon kívüli életük. Érdekességnek oké, hogy a meccs előtti éjszakán Ronaldonak milyen volt a széklete, vagy Messi hányat ásított a meccs reggelén, és talán válaszokat is adhatnak a teljesítményükre. De ami a lényeg az a meccsen mutatott játék és maga a meccs. Ez kellene hogy meghatározó legyen, választ adjon a fontos kérdésekre, mint pl. ki milyen jó játékos. Ne kelljen már megnézzem a jó játékosok edzőmeccseit is, hogy megértsem, hogy miért képes tétmeccsen jó helyen, jó időben lenni és gólt rúgni. És ezt látom a SW-nál is. Filmek közötti/melletti más médiumoknak túlnőtt a szerepük. Kifolytak a természetes medrükből és ezért is jön szembe a furcsa fejű, kérdő tekintetű mozinéző, nem csak azért mert nem érdekli annyira. Amiket Dzséjt a Snoke-os topicban leírt én teljesen másképp látom és élem meg, és nem vagyok ezzel egyedül. Én az a korosztály vagyok, akiknek az ismerősei átélték az OT-t és akikkel SW-témáról lehet beszélgetni, inkább idősebbek mint én vagyok és sokukat nem kell képbe helyezni. Nekünk minden SW mozifilm eseményszámba ment. Ezen ismerősök között volt olyan (nem túlzok, ha nem velem történik nehezen hinném) hogy a Solo felénél felállt a moziban és kiment (azt hittem rosszul lett). Utána mikor találkoztam vele kérdeztem tőle, hogy mi történt. "Semmi, unalmas volt". Mondtam neki, hogy Maul megjelent a végén... Azóta sem beszéltünk róla. Aztán többen el sem mentek már rá. Lehet, hogy egy régi kor egyik utolsó hírmondója lettem. Van aki talán ezt úgy fogalmazza meg, hogy nem tudok váltani. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a fentiek fényében nem akarok. Persze ez az én szemszögem és tapasztalataim, nem az alfa és az omega.

Nekem is ez egy problémás pont eddig a ST-ban. Tudom, sokan azzal érvelnek, hogy az OT-ban nem tudtunk semmit Palpatine-ról, mégis oké volt. De a nagy különbség, hogy az OT-ban anno a történet közepébe csöppentünk bele, és nem volt mihez viszonyítani. Most akkor állna meg ez a dolog, ha az ep7-tel kezdem el nézni a történetet, ahol hasonlóan belecsöppenünk az eseményekbe. Úgy Snoke-kal minden rendben lenne. De ahogy korábban említve volt, ep7, 8-as megjelölést kaptak az új részek. Másrészt van egy PT-nk, aminek köszönhetően már nem hagyható figyelmen kívül, hogy egy SW ultimate gonosz miként jön be a képbe. Sok ideje és sok melója volt abban az öreg Palpinak, hogy kikiáltsa a Birodalmat. Én továbbra is várom a magyarázatot arra, hogy hogyan volt képes Snoke akkora hatalomra szert tenni, amivel felállította az ER-et, sőt... Honnan szerzett olyan tudást, amivel össze tudott kapcsolni másokat az Erőben? Mert Palpi ilyen tudásért talán még sorszámot is húzott volna. Szerintem ezekkel az ep9 még adós lesz.

Egyrészt amit legutóbb Pildi írt, arra próbáltam reagálni, csak nem idéztem. Másrészt arra is akartam célozni, hogy miért lehet egyeseknek szokatlan vagy talán furcsa a több női karakter a SW-ban. Engem személy szerint mondjuk ez nem zavart a TLJ-ben.

Én nem akarok állást foglalni egyik oldalon sem, de azért ha a történelmet és napjainkat megnézzük, akkor elég jól látni, hogy az erő, a hatalom iránti vágy, az irányítás inkább a férfiakat jellemzi. Ez nem feltétlenül képességbeli/értékbeli fölény a nőkkel szemben. Egész egyszerűen ezekre a dolgokra a férfiak erősebben harapnak, míg a nőket általában ezek nem hozzák lázba. És a SW-ban nem csak kis hatalmi játszmák vannak a Mos Eisley délkeleti negyedéből, hanem az egész galaxist befolyásoló összeütközések. Ettől persze még lehetnek női vezetők a történetben.

Azt értem, de arról volt szó, hogy az Erő folyamatosan törekszik az egyensúlyra. Az, hogy léteztek sith-ek még messze van attól, hogy a sötét oldal is kapja a támogatást. Akkor így hátrányos megkülönböztetés volt 1000 évig az Erőtől. Ez újabb kérdést vet fel.

Ennek fényében akkor az ep1-es tényekkel mit kezdjünk? Az Erő 1000 évig nem támogatta a sötét oldalt, és elnyomta a sith-eket? Azt ott megértettük, hogy a sötét oldal titokzatos, de akkor az Erő is az az egyensúlyt tekintve? És akkor most mi ébredt fel az Erőben? Hogy mindkét oldalt támogatja?

Nekem itt már biztosan lezárult az új Skywalker-korszak. Bazári cirkusz érzés, meghökkentőnek szánt, de átgondolatlan és öncélú fordulatok, és most már megkerülhetetlen és egyértelműen látható ellentmondások a régebbi részekkel. Erre semmi szükség nem volt, a VII-VIII a I-VI fényében max. egy lábjegyzetnek elmegy. Pedig én mekkora csatákat vívtam az előzmény-trilógiáért, mert nyitott voltam és befogadó. De most olyan érzésem van, mintha az ókori Görögországban a görög filozófusok közé kerültem volna, akik mindent megkérdőjeleztek és újabbnál újabb dolgokat találtak ki, csak hogy legyen miről beszélni és lenyűgözni másokat. Most már az a kiinduló alap, hogy nincs igazság, bármi lehet. Egyelőre ennyi, még a hatása alatt vagyok, nem pontozok. Majd bővebben is kifejtem.

De az is lehet, hogy éppen ez a méricskélős dolog is egy jel arra vonatkozóan, hogy a Jedi rend már bőven hanyatlóban van az ep1 idején. Mivel nem csak az Erőre támaszkodnak a kiválasztásnál, hanem műszerekre.

Viszont ami még eszembe jutott így frissében, hogy ezzel a filmmel most már nagyon kontrasztos lett a korbeli különbség eközött és az ep4 között. Az PT is erősítette már ezt, de ott még a történetben eltelt 20 év valamennyire elsimította. Tudom, hogy tisztelni kell a régiek munkáját, de nálam így súlytalan az Alderaan elpusztítása jelenet. Szerintem az ep4-re ráférne egy alapos utómunka. Egy Vader-Obi1 párbaj reboot meg pláne.

Még nem merek végleges értékelést adni, mivel friss az élmény. Viszont minden várakozásomat felülmúlta ez a film. Egy szó alakult ki bennem a film nézése alatt: alázat. Végig ezt éreztem a készítők hozzáállásáról. Minden az ep4-et szolgálja, tele utalásokkal és meglepő húzásokkal.

Ezt alátámaszthatom. Most néztem meg. Nem rossz film, de a 3 újabb ST közül a leggyengébb. Tisztes iparosmunka, semmi kiemelkedő húzás vagy érzelmi töltet nincs benne. Az előző kettő fényében nekem kicsit csalódás.

Amiatt is kicsit nehéz ezt most még elképzelni, mert akkor mi marad a nyitószövegre? Az eddigi nyitószövegek funkciója mindig az volt, hogy elhelyezzék a nézőt az adott időpontban, de sosem a korábbi cselekményt foglalták össze. Ha közvetlen jelenet folytatás lenne az ep8-nál, akkor nem kell elhelyezni a nézőt sehova, így a nyitószöveg nem sok infót tudna adni. Meglátjuk.

Én ezt a kiválasztott dolgot nagyon nem értem akkor. Nem maga Shmi mondta, hogy nem volt test szerinti apja Anakinnak? Ha az Erő nemzette Anakint, akkor ez valami anomália volt az Erőben (ha már a Mátrix-al való hasonlításnál tartunk)? És az igazi kiválasztott még csak most jön, vagy mi a fene? Valamint egy másik filmbeli kijelentés a kiválasztottról, amit Obi1 ordít oda a lávaparton Anakinnak. Obi1 is akkor tévedésben volt ezek szerint? Szerintem alapvető szabályokat, irányokat megbolygatni nem bölcs dolog, mert könnyen felhígulhat, komolytalanná válhat az egész. Nem kellenének az ilyen "Pamela álmodta az egészet" szintű megmagyarázások, folytatások.

- új, eddig nem ismert egyedi világok, szárnyaló fantázia. - érdekes, elgondolkodtató életbölcsességek, filozófiák (Maz felmondta Yoda szövegét és ennyi, ne már) - következetesen ragaszkodik a saját szabályrendszeréhez. Amit Kylo és Rey művel az ledegradálja még Yoda tetteit is. Kylo úgy bánik az Erővel (pedig még nincs is kész), amiről Vader csak álmodhatott. A film a képzés szót újraértelmezi. A korábbi tanulók képzései így időrabló bohóckodásnak tűnnek. Nekem úgy tűnik, hogy erősebb lett a Disney hatása erre a filmre, mint gondoltuk, amihez sikerült egy olyan rendezőt találniuk, aki szerelmes az OT-ba, főleg az ep4-be. Úgy könnyű fikázni a PT-t sterilitással, CGI túltengéssel, hogy közben más alkotók csak fantáziátlan, 'mindent megépítettünk' díszletekben osztják az észt, de a komfortzónájukból nem mernek kilépni. Van néhány jó pillanata az ep7-nek, de összességében én egyelőre nem érzem, hogy erről mindenképpen tudnunk kellett. Kíváncsian várom, hogy milyen lesz a megítélése néhány hónap vagy év múlva.

Ahogy telnek a napok egyre többször az ep3-as színházjelenet emlékezetes párbeszéde ugrik be. "Anakin, ne áltasd magad, tudod, hogy így van." Második megnézésre jobban élveztem, de akkor is megrendült a bizalmam. Az ep7 egy felszínes újratöltés lett, egy biztonsági játék. J.J. azt tudja, hogy miért nem szerették sokan a PT-t, de úgy tűnik, hogy azt nem, mik a SW igazi értékei. Baromira érdekelne, hogy George hogyan képzelte el a folytatást.