Lada

Nyilván mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy tetszik-e neki az új irány. Szerintem nem jó az, hogy a mozifilmek megértéséhez könyveket, képregényeket vagy animációs sorozatokat kell ismerni. Ennyi erővel eljuthatunk oda is, hogy a 3D szemüveg mellé egy applikációt is rátöltenek a telefonunkra, amiből kiderül - de csak a film után - hogy mi lett a főhőssel... mert ez az irány. A mozifilmek jelentősége így csorbul. A koncepciót a Disney-nél értem, de szerintem nem jó az irány (nyilván anyagilag okés). Kicsit olyan ez, mint két tétmeccs között mennyit foglalkoznak ma már a játékosokkal, meg a játékosok is már inkább termékek és lassan fontosabb a focit szerető embereknek az ő játékon kívüli életük. Érdekességnek oké, hogy a meccs előtti éjszakán Ronaldonak milyen volt a széklete, vagy Messi hányat ásított a meccs reggelén, és talán válaszokat is adhatnak a teljesítményükre. De ami a lényeg az a meccsen mutatott játék és maga a meccs. Ez kellene hogy meghatározó legyen, választ adjon a fontos kérdésekre, mint pl. ki milyen jó játékos. Ne kelljen már megnézzem a jó játékosok edzőmeccseit is, hogy megértsem, hogy miért képes tétmeccsen jó helyen, jó időben lenni és gólt rúgni. És ezt látom a SW-nál is. Filmek közötti/melletti más médiumoknak túlnőtt a szerepük. Kifolytak a természetes medrükből és ezért is jön szembe a furcsa fejű, kérdő tekintetű mozinéző, nem csak azért mert nem érdekli annyira. Amiket Dzséjt a Snoke-os topicban leírt én teljesen másképp látom és élem meg, és nem vagyok ezzel egyedül. Én az a korosztály vagyok, akiknek az ismerősei átélték az OT-t és akikkel SW-témáról lehet beszélgetni, inkább idősebbek mint én vagyok és sokukat nem kell képbe helyezni. Nekünk minden SW mozifilm eseményszámba ment. Ezen ismerősök között volt olyan (nem túlzok, ha nem velem történik nehezen hinném) hogy a Solo felénél felállt a moziban és kiment (azt hittem rosszul lett). Utána mikor találkoztam vele kérdeztem tőle, hogy mi történt. "Semmi, unalmas volt". Mondtam neki, hogy Maul megjelent a végén... Azóta sem beszéltünk róla. Aztán többen el sem mentek már rá. Lehet, hogy egy régi kor egyik utolsó hírmondója lettem. Van aki talán ezt úgy fogalmazza meg, hogy nem tudok váltani. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a fentiek fényében nem akarok. Persze ez az én szemszögem és tapasztalataim, nem az alfa és az omega.

Nekem is ez egy problémás pont eddig a ST-ban. Tudom, sokan azzal érvelnek, hogy az OT-ban nem tudtunk semmit Palpatine-ról, mégis oké volt. De a nagy különbség, hogy az OT-ban anno a történet közepébe csöppentünk bele, és nem volt mihez viszonyítani. Most akkor állna meg ez a dolog, ha az ep7-tel kezdem el nézni a történetet, ahol hasonlóan belecsöppenünk az eseményekbe. Úgy Snoke-kal minden rendben lenne. De ahogy korábban említve volt, ep7, 8-as megjelölést kaptak az új részek. Másrészt van egy PT-nk, aminek köszönhetően már nem hagyható figyelmen kívül, hogy egy SW ultimate gonosz miként jön be a képbe. Sok ideje és sok melója volt abban az öreg Palpinak, hogy kikiáltsa a Birodalmat. Én továbbra is várom a magyarázatot arra, hogy hogyan volt képes Snoke akkora hatalomra szert tenni, amivel felállította az ER-et, sőt... Honnan szerzett olyan tudást, amivel össze tudott kapcsolni másokat az Erőben? Mert Palpi ilyen tudásért talán még sorszámot is húzott volna. Szerintem ezekkel az ep9 még adós lesz.

Egyrészt amit legutóbb Pildi írt, arra próbáltam reagálni, csak nem idéztem. Másrészt arra is akartam célozni, hogy miért lehet egyeseknek szokatlan vagy talán furcsa a több női karakter a SW-ban. Engem személy szerint mondjuk ez nem zavart a TLJ-ben.

Én nem akarok állást foglalni egyik oldalon sem, de azért ha a történelmet és napjainkat megnézzük, akkor elég jól látni, hogy az erő, a hatalom iránti vágy, az irányítás inkább a férfiakat jellemzi. Ez nem feltétlenül képességbeli/értékbeli fölény a nőkkel szemben. Egész egyszerűen ezekre a dolgokra a férfiak erősebben harapnak, míg a nőket általában ezek nem hozzák lázba. És a SW-ban nem csak kis hatalmi játszmák vannak a Mos Eisley délkeleti negyedéből, hanem az egész galaxist befolyásoló összeütközések. Ettől persze még lehetnek női vezetők a történetben.

Azt értem, de arról volt szó, hogy az Erő folyamatosan törekszik az egyensúlyra. Az, hogy léteztek sith-ek még messze van attól, hogy a sötét oldal is kapja a támogatást. Akkor így hátrányos megkülönböztetés volt 1000 évig az Erőtől. Ez újabb kérdést vet fel.

Ennek fényében akkor az ep1-es tényekkel mit kezdjünk? Az Erő 1000 évig nem támogatta a sötét oldalt, és elnyomta a sith-eket? Azt ott megértettük, hogy a sötét oldal titokzatos, de akkor az Erő is az az egyensúlyt tekintve? És akkor most mi ébredt fel az Erőben? Hogy mindkét oldalt támogatja?

Nekem itt már biztosan lezárult az új Skywalker-korszak. Bazári cirkusz érzés, meghökkentőnek szánt, de átgondolatlan és öncélú fordulatok, és most már megkerülhetetlen és egyértelműen látható ellentmondások a régebbi részekkel. Erre semmi szükség nem volt, a VII-VIII a I-VI fényében max. egy lábjegyzetnek elmegy. Pedig én mekkora csatákat vívtam az előzmény-trilógiáért, mert nyitott voltam és befogadó. De most olyan érzésem van, mintha az ókori Görögországban a görög filozófusok közé kerültem volna, akik mindent megkérdőjeleztek és újabbnál újabb dolgokat találtak ki, csak hogy legyen miről beszélni és lenyűgözni másokat. Most már az a kiinduló alap, hogy nincs igazság, bármi lehet. Egyelőre ennyi, még a hatása alatt vagyok, nem pontozok. Majd bővebben is kifejtem.

De az is lehet, hogy éppen ez a méricskélős dolog is egy jel arra vonatkozóan, hogy a Jedi rend már bőven hanyatlóban van az ep1 idején. Mivel nem csak az Erőre támaszkodnak a kiválasztásnál, hanem műszerekre.

Viszont ami még eszembe jutott így frissében, hogy ezzel a filmmel most már nagyon kontrasztos lett a korbeli különbség eközött és az ep4 között. Az PT is erősítette már ezt, de ott még a történetben eltelt 20 év valamennyire elsimította. Tudom, hogy tisztelni kell a régiek munkáját, de nálam így súlytalan az Alderaan elpusztítása jelenet. Szerintem az ep4-re ráférne egy alapos utómunka. Egy Vader-Obi1 párbaj reboot meg pláne.

Még nem merek végleges értékelést adni, mivel friss az élmény. Viszont minden várakozásomat felülmúlta ez a film. Egy szó alakult ki bennem a film nézése alatt: alázat. Végig ezt éreztem a készítők hozzáállásáról. Minden az ep4-et szolgálja, tele utalásokkal és meglepő húzásokkal.

Ezt alátámaszthatom. Most néztem meg. Nem rossz film, de a 3 újabb ST közül a leggyengébb. Tisztes iparosmunka, semmi kiemelkedő húzás vagy érzelmi töltet nincs benne. Az előző kettő fényében nekem kicsit csalódás.

Amiatt is kicsit nehéz ezt most még elképzelni, mert akkor mi marad a nyitószövegre? Az eddigi nyitószövegek funkciója mindig az volt, hogy elhelyezzék a nézőt az adott időpontban, de sosem a korábbi cselekményt foglalták össze. Ha közvetlen jelenet folytatás lenne az ep8-nál, akkor nem kell elhelyezni a nézőt sehova, így a nyitószöveg nem sok infót tudna adni. Meglátjuk.

Én ezt a kiválasztott dolgot nagyon nem értem akkor. Nem maga Shmi mondta, hogy nem volt test szerinti apja Anakinnak? Ha az Erő nemzette Anakint, akkor ez valami anomália volt az Erőben (ha már a Mátrix-al való hasonlításnál tartunk)? És az igazi kiválasztott még csak most jön, vagy mi a fene? Valamint egy másik filmbeli kijelentés a kiválasztottról, amit Obi1 ordít oda a lávaparton Anakinnak. Obi1 is akkor tévedésben volt ezek szerint? Szerintem alapvető szabályokat, irányokat megbolygatni nem bölcs dolog, mert könnyen felhígulhat, komolytalanná válhat az egész. Nem kellenének az ilyen "Pamela álmodta az egészet" szintű megmagyarázások, folytatások.

- új, eddig nem ismert egyedi világok, szárnyaló fantázia. - érdekes, elgondolkodtató életbölcsességek, filozófiák (Maz felmondta Yoda szövegét és ennyi, ne már) - következetesen ragaszkodik a saját szabályrendszeréhez. Amit Kylo és Rey művel az ledegradálja még Yoda tetteit is. Kylo úgy bánik az Erővel (pedig még nincs is kész), amiről Vader csak álmodhatott. A film a képzés szót újraértelmezi. A korábbi tanulók képzései így időrabló bohóckodásnak tűnnek. Nekem úgy tűnik, hogy erősebb lett a Disney hatása erre a filmre, mint gondoltuk, amihez sikerült egy olyan rendezőt találniuk, aki szerelmes az OT-ba, főleg az ep4-be. Úgy könnyű fikázni a PT-t sterilitással, CGI túltengéssel, hogy közben más alkotók csak fantáziátlan, 'mindent megépítettünk' díszletekben osztják az észt, de a komfortzónájukból nem mernek kilépni. Van néhány jó pillanata az ep7-nek, de összességében én egyelőre nem érzem, hogy erről mindenképpen tudnunk kellett. Kíváncsian várom, hogy milyen lesz a megítélése néhány hónap vagy év múlva.

Ahogy telnek a napok egyre többször az ep3-as színházjelenet emlékezetes párbeszéde ugrik be. "Anakin, ne áltasd magad, tudod, hogy így van." Második megnézésre jobban élveztem, de akkor is megrendült a bizalmam. Az ep7 egy felszínes újratöltés lett, egy biztonsági játék. J.J. azt tudja, hogy miért nem szerették sokan a PT-t, de úgy tűnik, hogy azt nem, mik a SW igazi értékei. Baromira érdekelne, hogy George hogyan képzelte el a folytatást.

Nekem viszont nem hat direktnek. Sok mindenben pb-vel értek egyet, egyelőre. Amikor anno csordogáltak a hírek a film készítéséről (mindent megépítünk, visszatérünk az OT hangulatához), akkor tartottam attól, hogy túltolják az OT jellegzetességeit. De azt nem gondoltam volna, hogy cselekmény-panelek, jelenetek fognak egy az egyben visszaköszönni. Engem rohadtul kizökkentettek ezek. Az volt az érzésem, hogy ezek az öreg generáció és a Sagatól elpártolt PT-fikagépek megnyugtatása végett kerültek bele, és nem azért mert a történet ezeket ilyen formában kívánta volna meg.

Én ma délelőtt néztem az arénában. Még nem merek pontozni. Az a helyzet, hogy a film vége után eléggé csalódott voltam. Ha most kéne értékelnem, akkor már jobb a helyzet, de amitől tartottam, az sajnos bejött. Pedig állítom, a moziban én voltam a legjobban felpörögve. Egyedüliként huhogtam a Lucasfilm logónál a nagy imax-teremben. Én nem olvastam el semmilyen kritikát előtte, napok óta hibernáltam magam minden forrástól, spoilermentesen ültem be, mégis a film alatt szinte végig ep4 utóérzésem volt. De nem kicsit, nagyon. Utólag látom másoknak is feltűnt a hasonlóság. Két jelenet volt, amikor azt éreztem, hogy tényleg újra "hazaértem": Solo halála (az egész jelenetsor), és amikor Rey kezébe repül a fénykard (itt szinte könnyeztem). A karakterek jól működtek, de valahogy azt éreztem, hogy nem kaptam olyan tanítást, ami eddig minden részben volt. Túl sok az ismeretlen is, sok a kérdés, de nagyon kevés a válasz. A zene fel sem tűnt. Most hirtelen úgy gondolom, hogy legalább tanácsadónak George még kellett volna.

Az a helyzet, hogy a hétvégén fejeztem be baráti társaságban a Sagat. Három vasárnapot szántunk rá, úgyhogy volt idő kielemezni a dolgokat, meg megemészteni a szünetekben. Nagyon élvezte mindenki. Tökéletes ráhangolódás volt 7. részhez. Az egésznek az adta a különlegességét, hogy volt köztünk egy olyan néző (25 éves fiatalember), aki csak gyermekkorában látta a Baljós árnyakat, de már nem emlékezett rá igazán. A többit még nem látta!!! (igen, van még ilyen ember a Földön.) Nagyon izgalmas volt úgy nézni, hogy valaki éppen előttünk teszi meg az első lépéseit egy új világ felé. Azt már előre sejtettem, hogy azért nem lesz rajongója a Saganak, de mégis tetszett neki. És érdekes, hogy azt mondta, hogy jobban bejön neki a PT. Pedig meg se kérdeztem, de még csak utalást sem tettem arra, hogy értékelje külön a két trilógiát. Magától mondta. És persze ott lesz a moziban az új részen is. Szóval öröm és boldogság van. Úgyhogy részemről mindent megtettem a felkészüléshez, innen már az új filmnek kell elvarázsolnia.

Nagyon amatőr cikkek. Az OT-nál gyakorlatilag csak sztori-leírás van, míg a PT-t ott rúgja, ahol éri. Szánalmas, mint mindig.

YEEEH! Szombat délelőtt 10, imax 3D visszaigazolva. Pedig Németországban vagyok.

Egy bibliai idézet szerintem jól megfogja, hogy én mit várok a 7. epizódtól (valamint az alábbi vitához is passzol): "Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre." Hogy ki érett ember és ki kisgyerek a SW-hoz, mindenki döntse el maga. De hogy engem nem fognak tudni elvarázsolni újra ugyanazokkal a panelekkel, amik az OT-ban voltak, az biztos. Olyan folytatást várok, amit utána hosszú ideig még rághatunk. Szilárd kaja kell, nem bébipapi. Ha csak nettó mesére vágynék, a Halálos iramban szériát nézném naphosszat. Ott nem sokat kell gondolkozni. De hogy a SW-al is így kéne bánni? Egy világ omolna össze bennem. Lucas megmutatta, hogy az OT után lehet mélyíteni a SW univerzumot, ez remény lehet. De ha most OT 2.0 kapunk, azzal a Sagat köpik szembe.

Nyilván a SW világában lehet még sok érdekességet bemutatni, amik kiegészítik az eddigi ismereteinket (pl. Rouge One), de a fő történethez folytatást csinálni más súlycsoport. Nem zárom ki, hogy lehet, de nehezen tudom elképzelni. Éppen ezért az elvárás is megvan (és szerintem meg kell, hogy legyen), hiszen azt a lécet meg kell ugrania az ep7-nek, amit az első hat film felrakott. Ugyanakkor a nyitottság is fontos, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a prequelek fogadtatása. Gyakorlatilag azt az érzést kellene elérnie az új részeknek, hogy azt mondhassuk: "Ezeket meg kellett, hogy tudjuk a SW-ból." Kemény a tét.

De akkor én ezt nem nagyon értem. Most akkor a trilógia-hívők - rendezőstül, díszlettervezőstül - úgy gondolják, hogy a trilógia - már 35 évvel ezelőtt is szemetszúró - pár gagyi trükkje is menő, mert a forgatási szünetben a stábtagok belenyomhatták a csikket, rágót, stb.? De a gagyi az gagyi! Nem lesz jó, mert megépítették! Normális? Komoly tétekben mernék fogadni, hogy a Birodalom készítésének idején a készítők a fél karjukat is odaadták volna, ha fele olyan folyamatosan mozog és valóságosan néz a Tauntaunjuk, mint az ep3-as Boga. Szóval ez a szemellenzős látás, ami szomorú. Ez úgy lenne korrekt, ha a prequel első osztályú CGI-trükkjeit is megemlítenék, pláne az olyanokat, amiket vért izzadva sem tudnának díszletekkel megvalósítani. De szerintem ez a probléma másodrendű a nagy egészben. A fő a sztorival kapcsolatos. A prequel sztorija nem jött be a népeknek, és a CGI lett az egyik nagy bűnbak. Nagy kérdés, hogy az ep7 mennyire lesz bátor? Mert az nyilvánvaló, hogy a 'Han lőtt először-generációnak' az is elég, ha a Falcon 2 órán keresztül röpköd két X-wing társaságában Ford rögtönzött beszólásaival megspékelve. De ezért kár lenne a sagat folytatni. Jó lenne, ha elsősorban nem másolnák, hanem inkább tágítanák az SW-univerzumot.

Jókat írtatok. Legfőképpen azért tartom gáznak az ilyen nyilatkozatokat, mint a mostani is, mert azt az érzést keltik az emberben, hogy most csak a trilógiát folytatják, mintha csak az lenne az egyedüli kapcsolódás az ep7-hez, ami a trilógiában volt. Lehet, hogy túlgondolom a dolgot, de akkor is így érzem. Nem várom el, hogy minden jelenetben legyen utalás a prequelekre - azért megnézném a trilógia-hívők arcát, amikor az ep7-ben megemlítik a midi-chlorianokat -, de nem ártana, ha érzékeltetnék, hogy 6 rész eseményei után tartunk, nem 3 rész után.

Nem akarok provokálni, de nekem már nagyon unalmas, hogy az új készítők úton-útfélen a prequeleknek odaszúrnak, mint a mostani cikkben is. Annyira erőlködnek a trilógia másolásában, hogy aztán nehogy a fagyi visszanyaljon, mert a nosztalgia lila ködében könnyen rossz irányba mehetnek a dolgok. Úgyhogy remélem a sztori készítését is akkora odafigyelés jellemezte, mint ezt. Különben meg trilógiás hangulatot akarnak, új dolgokkal fűszerezve? Akkor tessék megnézni az ep3-at, hogy milyen zseniális az átmenet a képi világban. Meg erre a díszletes csávóra is ráférne egy 'mi a tisztelni szó jelentése tanfolyam', meg egy 'prequel-díszletek tanulmányozása' bluray, odakötözve pár hétre a tv elé. Akkor talán nem nyilatkozna ilyen ordas hülyeségeket. Pont amitől én személy szerint tartok, miszerint nehogy felmelegített trilógia-leves legyen az új film, azt eddig ezek a nyilatkozatok csak erősítik. Reménykedem, hogy nem. Eddig a trailerek azt mutatják, hogy van remény, mert azok tetszenek, főleg a második.