Figyelmeztetés! A források és szövegrészletek néhol olvashatatlanok, hiányosak vagy értelmezhetetlenek!
A Vad Űr és az Ismeretlen régiók népei
Töredékek a megmaradt jedi archívumból??
Turániak
A térkép valóságos műalkotás volt. A kereskedelmi útvonalak kusza ösvényekként futották körbe a Galaxisban. Piros és kék indákként gyűrűzték be a bolygókat és a rendszereket, mint elszabadult futónövények vagy orchideák fojtogató szárai a gazda fát.
Némelyikük egészen a peremvidékig elkígyózott, de ott hurkot írt le és visszafordult. A Vad Űrbe nem vezettek kereskedelmi utak, kitaposott ösvények, az emberek csak a mendemondákat hallva jutottak el oda. A legtöbb atlasz tartalma csak, eddig terjedt, az ismeretlen régiókat egy-két szűkszavú mondattal letudták.
A Vad Űr a galaxis történelmének mostoha gyermeke volt, még a peremvidékről is több feljegyzés, adat és leírás volt megtalálható a holo-könyvtárakban, mint erről a területről. Nem csoda, hisz ez a régió az ismert világegyetem máig felderítetlen részéhez tartozott, csak kevesek vállalkoztak bejárására és még kevesebben tértek vissza onnét. Az űr sötét szövetén alig pislákolt pár csillag, nem voltak fekete lyukak, kvazárok és egyéb fizikai aktivitást sem mutatott ez a terület. A világegyetem eme részén kevés volt a lakható bolygó, inkább üres sziklák vagy környezeti szempontból teljesen szélsőséges planéták leledztek ebben a szektorban, és még kevesebb az, amelyen nem csak a számkivetett csempészek, kalózok húzták meg magukat, hanem virágzó civilizációval is rendelkezett. Eme kis paradicsomoknak rengeteg támadást kellet kiállni a hontalanul portyázó népektől, melyek a külső gyűrűn kívül tanyáztak. Csapatokba verődtek, majd a zsákmánnyal szétszéledtek; állandóan változó szövetségi rendszer volt köztük, olykor ok maguk sem tudták, hogy ki a barát és ki az ellenfél. Nem igazán tartoztak senkihez.
Ide nem ért el a hajdani Köztársaság, a Szeparatista mozgalom is elkerülte őket és a Birodalom sem tervezett arrafelé terjeszkedést Mostanáig.
Nem csoda, hiszen a pár lakható bolygó, ellenére az aszteroidamezők és sötét vagy éppen mérgező gázfelhők, melyek nem szerepeltek egyik atlaszban sem, feltérképezhetetlenek voltak, hajók tucatjai leltek itt végső temetőre és a sok csavargó nem igazán volt csábító a mindenkori hatalom számára. Itt nem voltak törvények, mindenki úgy élt, ahogy tudott, sokszor átlépve a normákat és áthágva az erkölcsöket. Az anarchisztikus viszonyok és a rengeteg vándor, kalóz és törvényen kívüliek közül, mégis kiemelkedett egy nép, kiknek szülőbolygója még a sith háborúk idején elpusztult. Eredetüket homály övezte, nem tartoztak senkihez, nem kötöttek szövetségeket, ennek ellenére viszonylag szervezett egységben éltek, legalábbis támadásait mindig jól előre kiszámítva hajtotta végre.
Katonai fölényük és technikai fejlettségük elég magas volt ahhoz, hogy sikerrel hódítsák meg, zsákmányolják ki a lakott bolygókat, kalóz tanyákat, majd nyomtalanul tovább álljanak. Sikereik titkát a különleges, inkább szokatlan, egyesek szerint szervezetlen hadviselés adta. A harcmodor lényege a gyorsaság és a precizitás volt, olyan szinten megszervezve, amit a külső hadelemzők kaotikusnak és elemezhetetlennek találtak. Ezt a technikát a Káosz Művészetének nevezték.
Apró, leginkább roncshalmazra, házilag összeeszkábált tákolmányra hasonlító vadászgépeikkel, mik rendkívül és jól manőverezhetőek voltak, szinte a semmiből bukkantak fel a ?kiválasztott? bolygó horizontján, meglepetést és riadalmat okozva. A kis járművek azonban sohasem egyedül repkedtek; hátvédként, támogatóként mindig ott volt az egész flotta, mely könnyen a segítségükre siethetett baj esetén. Eme vadászok egymás után gyors köröket tettek meg, össze-vissza száguldoztak, látszólag cél nélkül, már-már a lakóépületeket súrolva, közben igyekeztek minél több mindent izzó tűzzel romba dönteni. Általában a támadásnak ez a része elég félelmet keltett a népben ahhoz, hogy behódoljanak a Turániaknak. Ha az adott bolygó kitartott, akkor jött a földi alakulat, a feketepiacon beszerzett legújabb
sugárfegyverekkel, gránátokkal és a galaxisban különlegességnek számító elektrodinamikus plazma íjjal. Eme fegyver sokkal precízebb volt kashyyyki társainál, bár ezt egy vuki minden bizonnyal fejrázásával nem tetszően fogadta volna. Egy célzó berendezés is tartozott hozzá, mit a turáni katona a szeme előtt viselt mely egy homlokpánthoz volt rögzítve. A készülék megkönnyítette a látást, precízen működött infra- és hőkameraként is, továbbá bemérte a lőtávolságot, kiszámította a plazma sebességét és erősségét, amit az íj szarvába rejtett feldolgozóegységbe továbbított; sokkal hatásosabb volt, mint a fent említett társai. Ha sem a gyalogos, sem a vadász hadosztály nem volt elég, akkor jött a flotta, ami leginkább egy roncstemetőből elkötött bárkák halmazát jelentette. Itt is szinte a galaxis egész történelméből találhatunk hajókat, sőt egy-egy Turáni cirkáló legalább öt különböző hajóból lett összeépítve.
Külsejük roppant igénytelenségre vallott, de lézereik, és a plazmaütegeik porrá égette akár a fél bolygót is, ha az érdekük úgy kívánta. Ez igen kegyetlenül hangzik, de ne felejtsük el ez a Vad űr és nem a demokratikus mag-világ, ahol, minden szép és igazságos. Már ameddig a Köztársaság rajta tartotta a markát a világain.
Mostanában kezdtek elkanászodni. Az összes az ismeretlen régiók határán lévő, de az adatbázisban helyet foglaló bolygót, holdat és rendszert is végig fosztották. Régebben kerülték a feltűnést, nem merészkedtek odáig, de változások történtek. Ezt a vazzalus bolygók és rendszerek elöljárói is érzékelték. A hirtelen feltűnő cirkálók halálra rémisztették a lakosságot, ha nem kapták meg azt, amit akartak, akkor meg is tizedelték őket.
Számos jelentés szólt ismeretlen eredetű és azonosítathatatlan hajókról, melyek pillanatok alatt képesek voltak eltűnni és újra megjelenni.
Ismeretlen jedi mester feljegyzései
A cirkáló csarnokaiban, már leszállt az est, a fények kialudtak és a Galaxis csillagjai jelentek meg a mesterséges égbolton. A minrasok elfeküdtek, a tüzek kialudtak, lassan mindenki nyugovóra tért. Két helyiség kivételével, ahol nem borított mindent fauna és flora, az építők, ezen részeken nem akarták szülő bolygójuk arculatát leutánozni, így a híd és a technikusi terem szürke és sivár volt. Csak egy megfakult lámpa és a monitorok fénye szolgáltatott némi világosságot.
Nos eme különös környezet egy Turáni hadihajó belsejében kapott helyet, méghozzá a legfőbb méltóság, a turra hajóján.
A mérnökök teljesen reprodukáltak egy élő bioszférát. A rendszer elvileg önfenntartó volt, minimális emberi beavatkozással működött. A hajón tartózkodók, pihenni,
sétálni, kikapcsolódni vagy gyakorlatozni jártak ide, ahol a szürke falak helyett a távoli horizontot neon lámpák vibráló fényével az égbolt helyettesítette, talpuk alatt a rideg dúracél padlót a zöld növényzet váltotta fel, a légtisztító rendszer diszkrét zúgását meg elnyelte a tavaszi szellő.
Egyébkén, több hasonló csarnok volt található a hadihajón, mindegyik egy jellegzetes táj arculatára formázva, de mind közül ez volt a legkedveltebb, itt volt a legváltozatosabb az élővilág is. A hajó megszokott monotonitásából ide menekültek, a természet egy kicsiny darabja felüdítette őket, új energiákkal töltötte fel a hajón élőket, kik anyabolygójuk megsemmisülése után folyamatosan vágyták a vadont és a hazai tájakat, szívesen töltötték idejüket a csarnokokban.
Egy kereskedő naplójából
A turáni sámánok, nem nevezték nevén az Erőt, sőt, semmilyen nevet nem adtak a kozmikus energia mezőnek. Ugyanakkor tanulták használatát, tudták befolyásolni, igaz teljesen más módon, mint a Galaxisban közismert jedi rend. Teljesen más módszereket alkalmaztak, tudásuk kiterjedt a sötét oldal egyes praktikáira is. De képességeik és ismereteik mások voltak, mint a sith-eké. Ők az Erő egy más szintjét látták és használták. A képességek eléréséhez alkalmaztak rituálékat is. A mogur erre készült három napja.
Kedvenc fája alatt üldögélve és meditálva sem jutott közelebb a jelenések megfejtéséhez, ezért úgy gondolta, hogy más módon közelít a megoldáshoz. Az elmúlt napokban nem evett, csak különböző teákat és gyógy főzeteket fogyasztott, hogy megtisztítsa szervezetét. Órákat ült mozdulatlanul, lelkileg készülve az utazásra, ilyenkor kedvenc minrasa is mellé telepedett. Ma csak olyan magvakat rágcsált, amik megnyugtatják és ellazítják az elmét. Nagyon ritkán a turáni sámánok használtak tudat módosító szereket, épp annyit, hogy közelebb kerüljenek a láthatatlan világhoz, és jobban értelmezzék, érezzék azt. Ezekre a célokra gombákat és gyógynövényeket szedtek vagy termesztettek. Megvetették a fűszert és a halálpálcát, mely nem éleslátást, hanem tompulás vagy súlyosabb károkat okozhatott. Megtehette volna, hogy átprogramoztatja a csarnok fényit és a hőmérsékletet is, hogy kellemesebb legyen az időjárás, de akkor megzavarta volna a mesterséges természet körforgását. Nem tette. Inkább e korai órán kezdett hozzá a ceremóniához, mely sokáig is eltarthatott. Végig nézett a segítőin, kik patyolat fehér köpenyben várták az utasításait. Arcuk érzelem mentesen tekintett a vezetőjükre. Ők mind hasonló jártassággal és hatalommal bírtak, mint ő. Általában más-más cirkálón tevékenykedtek, közülük választották a mogurt, a szakrális vezetőt. A kinevezés a kiválasztott halálának napján szűnt meg. Nehéz feladat volt, egyesek megtiszteltetésként, mások nyűgként élték meg. Ő szerette is meg nem is a hivatását, ez a kedvétől függött. Néha kiborult, mikor a vezetők arra kérték, hogy mondja meg a jövőt, és hasonló badarságokkal zaklatták. Az ilyenkor felgyülemlett negatív energiáit látványos viharral vezette le, vagy jól megátkozta az illetőt.
Távolabb egy szent liget közepén, ahová csak a sámánok tehették lábukat, hatalmas farakás állt.
Néhányan olajjal locsolták a vaskos törzseket, hogy hamarabb lángra kapjanak, bár ilyen szárazságban ez fölösleges volt. Hamarosan belobbant a máglya, tovább fokozva a pokoli hőséget??????Félő volt, hogy a közeli fák is meggyulladnak, így néhány segítő vízzel öntözték a törzsüket, miközben mások újabb halom növényt szórtak a tűzbe. Erőteljes illatuk és a csípős füst betöltötte az egész ligetet. Alig lehetett látni, sokaknak könnyek szöktek a szemébe a tömény szag hatására. A szürke és fojtogató pernye az ég felé szállt, miközben egy fiatal fiú a parázst terítette szét egy seprűvel. Ezen semmi különös nem volt, csak annyi, hogy az alig tíz éves kölyök mezítláb sétálgatott a még mindig izzó szénen. Számára ez olyan természetes volt, mint másnak a hűs, zöld fűben járkálni. Nem zavarta se a füst, se a hőség, igaz arca olyan kormos volt, hogy az édesanyja sem ismert volna rá. Munkája végeztével, az egész tisztást beterítette a zsarátnok. Ami egykor zöld volt, ott helyenként vörös, szürke és fekete volt a föld. Egy apró ösvény maradt, mely a kis tér közepére vezetett. A fák néma őrként figyelték az eseményeket. A mogur segítői hátrébb húzódtak, beljebb az erdőbe. Nem akarták zavarni az utazás során. A sámán a kis úthoz sietett, majd még egyet szippantott a gyógyfüvek bódító illatából. A tömény aroma magas koncentrációja szinte orrba verte, megbénította érzékelését. Oly erős volt, hogy a férfit az ájulás kerülgette. Ki kell bírnom, hisz ez még csak az út eleje, a felismerés tompa volt. Csak lassan vonszolta egyre nehezebbé váló tagjait a kör közepére. A maró füst és a bódítószer megtették hatásukat??.Légzése nehezebbé vált és a világ kezdett egyre jobban elsötétülni. Ezt még tetézte, hogy elkezdett könnyezni. Még néhány méter, próbálta tartani a lelket magában, pedig szinte azt se tudta hol van. Hirtelen minden eltűnt, ő, pedig ájultan rogyott a földre.
Egy küldetését teljesítő padawan jelentéséből, sajnos csak ez maradt emlékül utána
Régi idők krónikásai, kik eljutottak a Vad Űr kietlen részeibe, nyomokban megtalált feljegyzéseiben kellemesen öltözőnek és pompakedvelőnek írták le a titokzatos turániakat. Öltözetük, főleg a gazdagoké, kik a maréknyi népnek egy vagy két százalékát tették ki, súlyos anyagokból, hímzésekből és díszekből állt. Most is, a turániak legdíszesebb ruháikat vették fel a tárgyalásra. Ennek több funkciója is volt. Egy a drága kelmékkel hangsúlyozták gazdagságukat, továbbá megtisztelték a turrát és a mogurt az ünnepi öltönnyel. Meglepő, de a két vezető meglehetősen szerényen öltözködött, ruhájuk kopottnak és viseltesnek hatott alattvalóik mellett.
A csatára képes turáni férfiak és némely nő, mind gyakoroltak. Az idősebbek, pedig régi hősi tettekről és portyákról meséltek, így hevítve a fiatalokat, buzdítva őket a még több gyakorlatozásra. tudott róla, hogy fiai is, ha nem neki segítenek, akkor minrason ülnek, vagy plazma íjjal lőnek, esetleg a csempészektől vett lőfegyverekkel szórakoznak.
Elmosódott szöveg???..?nem figyelt az elmúlt húsz perc ?beszélgetéseire?, már megtanult kikapcsolni, kifejlesztette a szelektív hallást, amit pont az ilyen esetekre tartogatott. Egyébként a hozzá hasonló férjek egyik titkos fegyvere volt. Kibetűzhetetlen férfi név rendszeresen süketet jelentett, ha feleségei kifogásolták, hogy vadászával a veteményesben szállt le vagy a konyha asztalon töltötte meg gránátjait, esetleg nem vitte ki a szemetet. Óvatosan maga elé emelte a kezét, már volt rá példa, hogy kamikaze tányérok vették célba. Most is egyik felesége mosogatott, míg a másik szedte le a terítéket. Akár ketten is nekiállhatják dobálni, ha a helyzet elmérgesedik, itt ismét olvashatatlan. Nos akkor megnézheti magát, mint a Turáni Flotta vezetője, az asztal alól kéne, sárkányt szelídíteni.?
?a mondat első fele hiányzik. .?rögtön az egyik hamisított és csempészett italokat árukló stand felé siettek. Megkergült méhecskékként dongták körül a pultot. Nagy szakértelemmel végig nézték a tetemes mennyiségű löttyöt, néha kapva az alkalmon bele is kóstoltak. Ilyenkor mindketten párás szemmel a bolygó két napjába hunyorogtak, és remegő hangon kijelentették, hogy ilyen finomat még soha nem ittak. Igyekeztek igazi ínyencnek feltűnni, bár a turániról hamar kiderült, hogy az arcszeszt is pezsgőnek inná.?
???hátas sörényébe kapaszkodva, megúszott egy hatalmas esést, ugyanis a mogur minrasa megcsúszott a síkos márványon és közel volt, ahhoz, hogy felboruljon. A fiú hálát adott az égnek, nem rajta múlott. Mint a többi sem. Már vagy ezer lövedéket, hegyes törmelék darabokat és ádáz katonákat került ki az állat, saját ösztöneire hallgatva, míg ő csak utazott és igyekezett nem leesni. Régebben, körülbelül fél órája, abban az öntelt tudatban élt, hogy ő tudja megülni a minrast egyedül a turániak közül. Tévedett.?
?-Maguk mindig az utazásnak ezt a roppant kényelmetlen módját választják?-?
Margó a sith háborúk korából..
egy haldokló bolygó kinagyított képe töltötte be a teret. Pusztulása megállíthatatlan volt, a parányi égitest szinte belezuhant napjába. Az életet adó, hatalmas csillag, most halált hozott. Vöröslő lángnyelvekkel nyalogatta a felszínt, nyomában a kőzetrétegek jégként olvadtak és váltak folyóssá. Lángtengerként törtek utat maguknak, elsodortak, magukba gyűjtötték a felszín még ép elemeit. A lejtőkön őrjöngő láva zuhatagként tomboltak, végül az alföldeken lelassulva elterültek. Jóllakott magma óriásokként tespedtek a síkokon. A kihunyó napból hatalmas adag proton és hő érkezett a légkörbe. A sugárzás elpusztított mindent, ami civilizációra emlékeztetett. A napszél végig rohant a felső rétegeken és emlékezetes sarki fénnyel koronázta meg a pusztítást. Az égi tüneményt még nappal is látni lehetett. Hatalmas lengedező fátyolként vonaglott az égen, majd egy villanással semmivé lett. Máshol folytatódott a káprázatos jelenség. A fény az északi területen táncolt, ott, ahol a hideg miatt lehűlt kőzetek bizarr formákban szilárdultak meg. Hatalmas csúcsokat formáztak, némelyikük vádló, görcsös ujjakként mutatott föl vagy tapogatott fogódzás után. Viszont a bolygó ezen az oldalán dermesztő hideg volt, jeges csúcsok dacoltak a gázóriással, a sziklák dalát szinte mindig lehetett hallani. Pattogásuk az eltörő csont zaját utánozta. Kísérteties muzsikájuk végig gyűrűzött a kihalt tájon, majd véget ért. Bár sokaknak a fülében ott visszhangzott élete végéig. A völgyben csontvázak feküdtek jeges ágyukban, méla arccal hallgatva a jégsivatag neszeit. Egy nagy csata emlékét őrizték, ki tudja mióta? Talán azóta, hogy otthonuk enyészetnek indult.
A világ a végét járta. Széteső tűzgömbként terpeszkedett a holok-képen, miközben lassan forgott, fénylő csíkot vonva maga köré.
-Ez itt a Menedék!-
Naga Shadow emlékirataiból
Forrás:
Harrison Fawcett: A korona hatalma
Swdecay Az Erő Alkonya Szerepjáték
