Pildi

Nagyon jó olvasni ezeket a régi dolgokat, különösen azok tetszenek, amelyek tényleg a fórumozás őskoráról szólnak. Az én fórumos múltam igencsak gyerekcipőben jár, hiszen az aktív részvételt 3 nap híján 5 hónapja kezdtem itt. Az előzmények persze jóval korábbiak, és mivel az említett 5 hónap olyan rövid idő, hogy a nosztalgiázás témakörébe bele sem fér, ezért inkább arról írnék, hogyan jutottam el idáig. Arról már többször írtam, hogy a klasszikus részek bemutatása idején nagyon megérintett a Star Wars univerzum, de aztán a 15 éves szünet alatt az egész belekerült a régi kamaszéveim emlékei közé, vagyis a mindennapokban különösebben nem foglalkoztatott a gondolat, hogy milyenek lesznek majd a folytatások. A Baljós árnyak és a Klónok támadása ugyan fontos felvezetés volt számomra, a téma egyre inkább kezdett ismét érdekelni, de aktív rajongói részvételre egyáltalán nem gondoltam akkoriban. És aztán jött a Sith-ek bosszúja, ami mindent eldöntött! Elővettem újra az Ep1-et és az Ep2-t is, és így egyben látva az előzményeket teljesen ismét a messzi-messzi galaxis hatása alá kerültem. Ekkor kezdtem netezni, keresgéltem a témával foglalkozó honlapokat, olvastam a különböző fórumokat - próbálkoztam a sw.hu fórumát is olvasni, de nem annyira tetszettek a hozzászólások, ezért eszembe sem jutott, hogy regisztráljak. Viszont valamelyik fórumon (talán a dvdextra.hu sw topikjában, de ebben nem vagyok biztos) megláttam SimonZ egyik képét, megkerestem a honlapját, és onnantól nem volt megállás. A képei lenyűgözőek voltak és az írásai is, különösen az Ep3-ról írt forgatókönyv elemzése valamint a film- és zenekritikája ragadott meg nagyon. Írtam is a vendégkönyvébe ? ez volt az első SW hozzászólásom: "A beküldő neve: Pildi Dátum: 2006-01-31 Kedves SimonZ! Azt hiszem, hogy én az olvasóid idősebb generációjához tartozom, 3 gyerekes anyaként 40 felé közeledve, de a Star Wars iránt 27 éve tartó rajongásom szerintem nagyon fiatalít. Nagyon tetszenek a képeid is, de igazából a III.részről írt elemzésed és a zene- és filmkritikád miatt szeretnék gratulálni. Eddig még nem láttam ezekhez még csak közelítően sem hasonlatos lenyűgöző és alapos írásokat, pedig számos SW honlapot látogatok elég rendszeresen. Egyszerűen új dimenziókat nyitottak számomra a filmnézéshez. A forgatókönyv alapján írt elemzésed könnyeket csalt a szemembe, annyira lélekbe markoló, pedig erre csak Matthew Stover könyve volt képes (még a filmnek sem sikerült, pedig nagyon tetszett). Köszönöm az élményt!" (megjegyzem azóta is várom hogy a film- és zenekritikát befejezze?) A leírtakból látszik, a koromra és a családomra utalás jól mutatja, milyen korlátokkal küzdöttem, mikor később magamban arról szólt a kérdés, hogy akarok-e ismét igazi SW rajongó lenni vagy sem. (Azóta rájöttem, hogy ezek nem jelentenek igazi korlátot, ha én nem akarom.) Hát így kezdődött. Zoli akkoriban indította a fórum részleget a honlapján, a vendégkönyv kiegészítésének szánva, és a linkre kattintva találtam rá az swsaga.hu-ra. Hát ámultam és bámultam, hogy milyen jó ez a fórum, és rendszeres, szinte napi szintű olvasóvá váltam. A legjobban az EpIII elemzés tetszett, azt folyamatában követtem, és sokszor volt, hogy úgy beírtam volna én is a véleményemet! És hogy ennek ellenére miért vártam másfél évet a regisztrálással? A fóbiáim miatt: úgy éreztem, hogy én nem tudnék ilyen jókat írni, nem látom ennyire a részleteket, nevetséges, hogy az én helyzetemben ilyesmibe fogjak, és különben sincs ilyesmire időm. Ezért csak odáig jutottam, hogy 2006. júniusában írtam Donátnak egy mailt, mikor olvastam, hogy nem jut hozzá SW témájú könyvekhez. Válaszában ő bíztatott arra, hogy csatlakozzam hozzátok, de elhárítottam a kedves meghívást, mondván, hogy nem tudok erre annyi időt szánni, amivel ezt érdemes volna csinálni. A következő mérföldkő a londoni Celebration Europe volt. Rávettem a családot, hogy menjünk el, és közben láttam, hogy nálatok is szerveződik egy csapat a kiutazásra. Felmerült bennem a gondolat, hogy szólnom kellene, hogy szívesen csatlakoznék hozzátok, de aztán arra gondoltam, hogy így ismeretlenül biztosan nem örülnétek egy új csapattagnak, így helyette azt tervezetem, hogy majd kint megkeresem SimonZ-t a standjánál, és megismerkedhetünk. De aztán ez nem jött össze, mert pénteken, amikor én ott voltam, ő is a kiállítást járta. Viszont utána írtam neki egy mailt, és ezután találkoztunk a Budai Várban a Filmzenei Fesztiválon, ahol lokatellit is megismertem. Ők javasolták, hogy regeljek, amit végül néhány nap múlva megtettem. Hogy végül is miért? Mert rájöttem, hogy ha ennyi idő után még mindig ennyire érdekel a Star Wars, akkor azt érdemes volna másokkal megosztva végre kiélvezni mindenféle mondvacsinált problémázás helyett. Szóval felvállaltam végre, és ez azóta is örömmel tölt el. Hát ennyi az én történetem, nézzétek el, hogy kicsit lelkizős lett.

Padmé egy jó lehetőség volt. Ha nincs ez a szerelem, Palpatine keresett volna más fogást a srácon. Hogy mennyire lett volna ez sikeres, ennek megbecsülése azon múlik, mennyire saccoljuk az átállásban a szerelem és a hatalom (függetlenség)vágy arányát. Én azon az állásponton vagyok, hogy a szerelem ereje nagyobb volt, tehát szerintem erősen kétséges, hogy más húrokat pengetve is elérte volna Palpatine a célját. Anakin akkor is egy problémás Jedi lett volna, ha nem szerelmes, de a számára fontos, viszont a Jedik által nem preferált dolgok (pl. egyéni függetlenség) tétje talán nem éri el azt a küszöböt, amin túl már mindenre képes volt.

A kérdés jó, majdnem rávágtam a választ, de talán nem ennyire egyszerű, ezért még filózok rajta egy kicsit.

Én örülök, ha Rog tart még egy fordulót, csak kicsit könnyebb legyen a nagykérdés, mint a múltkor

24 órán belül két olyan filmes élményem volt, ami megéri, hogy beszámoljak róla. Az első a Batman begins (nemcsak időrendi, hanem tetszési sorrendben is), amiről már annyi szépet és jót hallottam, és meg kell mondjam, hogy a saját élmény is nagyon jó volt. Kicsit tartottam tőle, hogy esetleg túl sötét, reményvesztett, depressziós vagy ilyesmi lesz - de szerencsére csak épp annyira volt ilyen, amennyire kellett. Az egész cselekmény lendületes, sodró, egy perc üresjárat sincs benne, és mégsem nyomasztó, mert jól felépített a történet. A "leíró részek" alatt a zene is sokat tesz azért, hogy ne lankadjon az ember figyelme (egyébként is remek zene). A színészek nagyon jók (bár Katie Holmes igazából nem nagy szám), különösen Christian Bale tetszett nagyon. Az életben olyan hétköznapi embernek tűnik, semmi különös (ezt a szerepet ki nem néztem volna belőle), aztán a filmen olyan, hogy el sem tudnám mással már képzelni a történetet. Szóval jöhet a közös Dark Knight premier, részemről benne vagyok A másik filmért biztos ki fogtok nevetni, de vállalom. A Bűbájról van szó, ami rajzfilmként indul, és aztán egy mesebeli lány való világba (New York-ba)száműzése folytán élőszereplős filmként folytatódik. Valamikor az év folyamán már láttuk az előzetesét, és azt gondoltam, hogy ez nagyon gáz, modoros hülyeség - de aztán a lányom kevéért ma délelőtt megnéztük. És hát nagyon kellemes csalódást okozott! Roppant idétlenül indul, legalábbis ezt gondoltam róla, amíg rá nem jöttem, hogy az egész rajzfilmes eleje egy Disney paródia - ettől a felsimeréstől jóval tűrhetőbbé vált. És aztán az élőszereplős folytatás is elég fura az elején, a főszereplő Giselle idegesítően gesztikulál, az ember nem tudja hova tenni, hogy ez most jó-e így vagy sem - aztán észrevétlenül beindul a történet, ami csak egy romantikus vígjáték, de bevallom, hogy könnyesre nevettem magamat számos jelenetnél, annyira eredetien vicces volt. A rajzfilm figurák élő megtestesítői élőben is úgy viselkednek, mint a Disney rajzfilmfigurák, úgy gesztikulálnak, beszélnek, és ez elég szórakoztató. Jópofa a történet is, a vége tiszta izgalom (bár a felnőttek már tudják, hogy Happy end lesz). Szombati matinénak teljesen jó volt

Bomarr: igazad van, nincs értelme kategóriákhoz kötni, csak jó film és rossz film létezik. Én is elég széles témából szoktam meríteni, de a Golyózápor típusú filmek ritkán tetszenek.

Ugyan, Donát, félóra egyik este - ez nem lehet idő kérdése. Egyébként nagyon kiváncsi vagyok, milyen lesz majd az új kvíz.

Ez a dolog sokáig nekem is túlzott agresszivitásnak tűnt, de aztán magamban azzal rendeztem, hogy először csak harcképtelenné akarta tenni, de aztán rájött, hogy mindenkinek jobb lesz úgy (még az acklay-nek is), ha kimúlik. De az arca közben azért nem annyira szimpi, ez igaz.

Szerintem az endori ütközet vége a legviccesebb csatajelenet a saga-ban (na jó, talán a naboo-ival együtt)

Az etikai és jogi problémát félretéve egyébként az egész elismerésnek is felfogható: ha nem lenne piaci értéke annak, amit csinálsz, a kutya se próbálná saját kontóra eladni. Ez már a népszerűség átka (lassan kezdheted figyelni, nem követnek-e paparazzók a házadig )

A csata vége, amikor már fordul a kocka, és kezdenek alulmaradni a birodalmiak, az már tiszta gegparádé

Régi tagok előnyben Én nem érzem magam felkészültnek egy ilyen próbára.

Gyönyörű ez az új banner Bár kellett egy kis "telefonos" segítség ahhoz, hogy lássam Ez a legszebb fórum (és akkor a tartalomról még nem is beszéltünk )

Tegnap volt az m1-en az Oldboy. Annyi jót hallottam róla, 2005-ben benne volt a dvdextra.hu szerinti 10 legjobb filmben, szóval gondoltam leülök a TV elé és teszek egy kísérletet. Hát mit mondjak, nagyon vegyes élmény volt - de nem fogom elfelejteni egyhamar, az biztos. Nem vagyok a témában nagyon otthon, lehet, ez is az oka, de engem teljesen letaglózott a film összhatása. Egyszerre volt brutális, érzelmes, szomorú, izgalmas, borzalmas - igazából nem is tudom leírni, mi mindent éreztem a végén, amikor végre minden kiderült. És nagyszerű a zenéje.

Nagyon jó kép lett. A gyerekkori albumomba kellettek volna ilyenek, de akkor örültem, ha valami akármilyen képet találtam (legtöbbször fekete-fehér homályos valamiket) az újságokban. A trafikos képek sem közelítik meg azt az érzést, amit SimonZ képei közvetítenek. Lehet, hogy ezekkel így utólag majd kiegészítem a gyűjteményemet

Ez teljesen így van

Azt hitte, hogy "csak" annyira jó, mint az apja.

Most megnéztem az egész tróntermi részt, hogy hogyan is történt, és igazad van: Sidious az egész jelenet alatt a lehető legrosszabkor (persze az ő szemszögéből nézve) szólt bele mindig Luke és Vader párbajába. Sidious célja nyilván az volt, hogy gyorsítsa a dolgok menetét, az ifjú Skywalker minél előbb álljon át a Sötét Oldalra, ami így is, úgyis megtörténik majd, mert előle nincs menekvés. Annyira elbízta azonban magát, hogy még csak kísérletet sem tett arra, hogy rábeszélje Luke-ot, hogy álljon át, és felvázolja a lehetőségeket, hogy miért is lesz neki jobb akkor, ha átáll (mint Anakinnál történt), tehát nem kábította semmivel, hanem egy az egyben közölte vele, hogy nincs más választása, mert ez a sorsa, mert Luke már az övé, mint az apja stb. Ezekkel a beszólásokkal éppen mindig kijózanította Luke-ot (kétszer is ez történt a jelenet közben), és igen, ez is hozzájárult ahhoz, hogy Luke éppen az ellenkezőjét döntötte: nem áll át semmiképpen. Ezek szerint nem csak Vader, hanem (szándéka ellenére) Sidiouas is segített Luke-nak, hogy kiállja a próbát.

Ha a Batman Begins-t sikerül addig megnézni, és tetszeni fog, akkor nálam is szóba jöhet. Még nem voltam ilyen közös mozizáson, és kiváncsi vagyok, hogy milyen lehet. (SW témában lenne az igazi, de az sajnos mostanában nem lesz )

Igaz, Ody, te egyáltalán nem vagy EU-párti, hogy lehetett akkor az egyik kérdésed EU vonatkozású?

Ez így igaz, és ezt én nem is vitatom. Csak éppen szerintem azért tudta lecsillapítani a haragját, mert az apja feküdt előtte, akiről érezte, hogy van még benne jó, ezért igazából nem volt szándékában megölni. Ha egy akárki másik Sith lett volna Vader helyében, és ugyanez a szituáció (kint halomra lövik a bajtársait és az uralkodó röhög a markába és még cukkolja is), lehet, hogy nem tudott volna uralkodni így a dühén. Igaz, hogy nem döfte azonnal szíven Vadert, amikor az elesett és levágta a karját, de csak akkor dobta el a fegyverét, amikor meglátta a gépi karcsonkot és rájött az összefüggésre kettőjük között. Ez a kardeldobás egy másik Sith esetén nem biztos, hogy ugyanígy megtörtént volna. Én nagyra tartom Luke-ot, de az a véleményem, hogy az igazi Jedivé válásához nagyon nagy részben járult hozzá az, hogy a végső próbatételnél jelen volt az apja is. Az a két dolog, hogy ő igazi Jedivé (és talán a legnagyobb Jedivé) vált azáltal, hogy nemet tudott mondani a Sötét Oldalnak, valamint hogy Anakin végre azzá a Jedivé tudott válni, akinek mindig is kellett volna lennie, ezek szorosan összefüggenek, egymástól függetlenül nem jöttek volna létre. Apa és fia kölcsönösen tették naggyá egymást és ezáltal együtt hozták egyensúlyba az Erőt és mentették meg a galaxist.

Számomra az volt a tegnapi forduló legjobb beszólása

Ez a fórum nagyszerű csapat minden tagját tekintve! Az idei év legjobb döntése volt a részemről, hogy igen hosszas hezitálás után én is belevágtam. Mondhatom, nem bántam meg (legfeljebb csak azt, hogy nem előbb léptem) Mindenkinek köszönöm a jó vitákat és beszélgetéseket, és jövőre is számíthattok rám. B.U.É.K mindenkinek!

Emlékeim szerint utoljára akkor volt jó a szilveszteri műsor a tévében, amikor az egy darab magyar tévében Hofi aktuális műsora ment, meg volt szilveszteri Parabola előtte, meg volt egyszer egy olyan is, hogy magyar színészek külföldi énekeseknek öltözve adtak elő poénosan mindenféle dalokat, és azok a paródiák egész jók voltak. Ennek kb. 20-25 éve, de a legutolsó talán még réggebben volt. Én évek óta nem nézek TV-t szilveszterkor, mert reménytelen. Régebben buliztam, ma meg inkább játszok valamit a családdal. Ha meg nagyon filmet nézni van kedvünk, akkor ott a videó vagy a DVD lejátszó

Jaj, Coce, csak a válaszodat olvasva jöttem rá, hogy kétértelmű a kérdéses mondatod Utólagosan elnézést már a gondolatért is, hogy ilyesmit feltételeztem (és még én mondtam, hogy van humorérzékem... )